Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-28 / 125. szám

Szombat, 1960. május 28. s SOMOGYI NÉPLAP Próba szerencse? Néhány szó a KISZ vezetőképző iskolára küldendő fiatalok kiválasztásáról Ha megvizsgáljuk KISZ- alapszervezeteink összetételét, azt tapasztaljuk, hogy jó né­hány olyan fiatal szerepel a tagnyilvántartásban, aki vala­milyen KISZ-iskolát végzett, vezetőségi tagnak kellene len­nie, mégis csupán »egyszerű« tagként tevékenykedik. Sajnos igen sok az olyan ki- szes, aki — miután az a lapter­vezet és egyéb szervek javas­latára vagy Pécsett, vagy má­sutt elvégezte a vezetőképző is­kolát — visszatérve munkahe­lyére korántsem dolgozik úgy, mint ahogy a tanfolyam után dolgoznia kellene. A hiba okait boncolgatva el­sősorban a személyek kiválo­gatásáról kell szólni. Az a ta­pasztalat, hogy azok a fiatalok, akik az ifjúsági mozgalomban szívesen dolgoznak, a terme­lésben is az elsők között talál­hatók. Amikor valakit KISZ- iskolára kell küldeni, a gazda­sági vezetők ragaszkodnak a jó munkaerőhöz, és olyan fiatalo­kat javasolnak, akik sem a munkában, sem az Ifjúsági Szövetségben nemigen jeles­kednek. S visszatérésük után kiderül: »... nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket." A gazdasági vezetők sokszor okozói az ily módon adódó hi­báknak. Megkérdezzük: vajon gyümölcsöző-e az olyan eljárás, mint ami a Balatonnagybereki Állami Gazdaságban történt, hogy az iskola elvégzése után három héttel felmondtak Bod­rogi Sándornak, a KlSZ-alap- szervezet titkárának? Megkér­dezzük a Kutasi Állami Gazda­ságot is, hogy miért bocsátotta! el brigádvezetőjét, Büki Jánost a négyhetes KISZ-iskola elvég ' zése után. Gábir László Men­nyén volt titkár, és 1960. ja-| nuár 4-től részt vett a hathe­tes iskola előadásain. Az iskola] befejezése előtt két nappal ki-' zárták, s a járási KISZ-bizott-] ság javaslatára leváltották tit-' kári tisztségéből. Felmerül a kérdés: miérti küldenek olyan fiatalokat is-] kólára, akikről eleve tudják,i hogy nem odavalók? Vagy nem] ismerték őket eddig, és »próbái szerencse" alapon indították] útnak az iskolába? i Előfordul az is, hogyazisko-] Iáról visszatért fiatal ideig-i óráig gyümölcsözteti a tanul-] takat, de aztán visszavonul, le-, mond, vagy ha nem mond is! le, semmi értéke sincs munká-, jánák Fehér Rózsa és Kispeti Jo-, Ián — mindketten a Textilmű­vekből — alapszervi titkárok] voltak. Iskolát végeztek, ési most egészségi okokra hivat-] kozva nem dolgoznak a KISZ-; ben. Sós László, a Ruhaüzem egyik alapszervezetének titká- A csurgói járás népe választotta és küldte, hogy legyen •'ra a vállalat igazgatójával tör­BORÓK NÉNI BUDAPESTRE UTAZOTT A Hazafias Népfront országos kongresszusára ment a so­mogyi küldöttek egyikeként. szószólója érzéseiknek, s adjon számot eredményeikről, az emberek életéről és a boldogabb jövőért vívott harcról. Mondja el Borók néni a kongresszuson, hogy minden­felé szaporán dolgoznak a tsz-ekben, s mióta családonként felosztották a munkát, azóta azon versengenek, hogy kinek a kukoricájában nem lesz gyom, meg hogy ki végzi el becsü­letesebben a dolgát. Arról is beszéljen, hogy szerte a járás­ban új házak épülnek, mert a szorgos munka gyümölcséből jut a család teljes ellátására, meg marad is, hogy a gyerme­kek jövőjére gondoljanak. Okvetlenül említse meg, hogy milyen serény munka fo­lyik a gyermeknap előtt. Ingyenes mozilátogatás lesz a kis­fiúk és kislányok május 29-i ajándéka; az egészen csöp- pekért meg apuka és anyuka megy az óvodához, onnan meg ki a rétre, ahol játszani lehet. Azt se hagyja ki, hogy az elutazás előtti napon össze­hívta a szülői munkaközösség, a nőtanács és a békebizott­ság képviselőit, és megbeszélték a pedagógusnap előkészü­leteit. Mondja el: mintegy 80 helyről jelezték, hogy táviratban köszöntik majd a kongresszust, s nagyon kíváncsiak az em­berek, hogy mit is vitatnak meg. Arról se feledkezzék meg, hogy amikor hazatér, elmegy majd a községekbe, és részle­tesen beszél »életének legszebb pillanatáról" — mint ahogy mondta a kongresszusról — meg Budapestről is. Mindezekről beszéljen, ha úgy érzi, hogy szólnia kell, ha olyan dolgokról esik szó, amiket sajátjának és a közösség í tént összetűzése után szánté, teljesen magára hagyta alap-] szervezetét. Akkor leváltották,, viszont azóta, mint egyik tag a] í sok közül, becsületesen végzi f munkáját. Mit lehetne tenni az ilyen esetek megelőzésére? Elsősorban nagyobb körülte-] kiütéssel kell megválasztani a, KISZ-vezetőképző iskolára kül­dendő fiatalokat. Meg kell] mondaná nekik, hogy csak ab-] ban az esetben menjenek el,] ha valóban szívesen teszik, sí nem érheti őket hátrányosi megkülönböztetés, ha marad-i nak. Alaposan meg kell beszél­ni velük és szüleikkel is a dol­got. Lehet, hogy ez többlet-i munkát jelent a járási és váro-i si KISZ-bizottság munkatár- I sainak, de a cél érdekében meg] kell tenni. P. Gy. NAPFÉNY BAKHAZAN Ahogy Háromfa felől közeledik az ember, olyan ez a kis négyszáz lelkes falucska, mint­ha kerti fáival takarni akarná arcát. Talán a Rinya is azért kanyarog át szeszélyesen a falu előtti réten, azért duzzad ijesztőre a malom tövén, hogy rejtse a falu féltett kincseit, a napfényben fehéren ragyogó házakat, a cson­ka kastély tornyot, a rendezett utcát s az em­bereket, akik manapság egyre kevésbé érezhe­tik, hogy távol élnek a világ zajától... Közelebb érve azonban szétnyílik a fák lombfüggönye. És odabent, az egyetlen utcács­kában apró, meglepő élmények fogadják az idegent... Szinte közhely már, hogy itt vagy ott be­tonjárdát építenek. Bakházán mégis óriási do­log. Ez az első létesítmény tizenöt esztendő óta, ha ugyan nem számoljuk az önálló köz- igazgatást és a telefont, melyen úgy keresnek összeköttetést vidékről, hogy »kérem a Bábó- c.sa 19-et... ügyének érez. felé. A magasfigyelőben ki­gyullad a reflektor, és üstö­kösként siklik feléje. Lövése­ket hall. Zizegő hangok su­hannak el füle mellett, tudja, hogy golyók süvöltése, de nem' törődik semmivel, az életösz­tön viszi, lendíti előre. Már] ott van a védelmet nyújtó fák, alatt, de nem csökkenti az ira-j mot, rohan, ahogyan a lába] BERKESI ANDRÁS « (41) _ Beszéljük meg a holnapi men, a képek szédületes gyor­f eladatokat. Ma korán szeret- sasággal váltották egymást. nék hazamenni. Neked sem Óvatosan lépked a drótaka- li iuiioi< _____ á rtana, ha kíaludnád magad^ dály között, szinte érzi szívé- bírja. Tüdeje zihál, de most' _ _ j...................^ í wJtott el Kocka^Elővette nek heves dobogását. .. Biztat- nem érez fáradságot, egy érzés5 aki irigykedhet rájuk. Hiába mondták a szom­mosolyooott el ts-ocKa. eaovene _ ................«41H eeész testét: az élet-í ___.. t____________________,-j_______ j egyzettömbjét, es figyelmesen ja onmagat — ne hallgatta az alezredest. Jakab Zolika önfeledten kerekezik a sima betonon., Nincs posta, de a női szabó, a kovács, a borbély, az asztalos itt van helyben, s az ital­bolt — ahol 28 fokős melegben is csak félde­cit mérvek — négy óra alatt kiszolgál nyolc láda sört — ha van... És éjszaka nincs fény... A járda, az igen, az világít már, az ablakok azonban sötéten tolonganak. De nem sokáig. Fejlődik, szépül a falu, ahol valaha gömyedés és noha ülte az embereket, s szellemi nyomorult gyerme­kek jöttek a világra kínlódni tovább apáik örökségén. Ki törődött azelőtt velük, kinek lett volna jó, hogy új életet kezdjenek?... A kapuban két öreg támaszkodik, Angyal Ferencné és 79 éves sógora, Czigány Pál. Kell-e kérdezni őket, faggatni, hogy mi újság, hogyan álakul a faltrnolga? A néne csak szét­tárná karjait, ujjával bökne az új házra, az utcára, a traktorra, s bizonyára nem szóima egy szót sem, csak mosolyogna, mint itt a kis­kapuban, derűsen, elégedetten... Ha valahol gond volt a föld, izzasztó a ro­bot, Bakházán igazán az' volt. Ezért vám. tán, hogy az emberek — ha lehet — könnyebben barátkoztak a nagy család gondolatával. Pe­dig alig fél esztendeje az elhatározásnak, azóta kikötötték az állatokat istállóik­ból, s a faluban már csak két gazda van, félj még tölti el egész testét: az élet-í szedők meg a »tapasztatták«, hogy »majd meg- egy akadály, és szabad az út... hogy ^valamelyik fatörzs mellől £ bánjátok J_i is, majd elosempül még a szája­HETED1K FEJEZET éT a Untef^rte ^s^kat hi^ ^zäy felismerése Latja ; télén áthasítja Így kutató egy árnyék Vilik- el, jalarm fénykéve. Megijed... azt gon- Parasz! f°rmaju alak, kezeben, A míg az autó szélsebesen cjolja, hogy menten vége. A száguldott Budapest fe- drótok között hasra vágja ma­ié, Istvánnak sokszor eszébe gát, mert a fénycsóva egyre jutottak az elmúlt órák ese- gyorsabban, veszedelmesebben fütyköst tart. Eléje ugrik,] mintha kiáhaia is, de nemi hallja. Csak látja a? ütésre] emelkedő fütyköst. Anélkül hogy csökkentené iramát, ne­ményei. Ilyenkor fázósan ősz- közeledik feléje. Szeretne pa- , . i" .,c , szehúzta magát, homlokát ki- rányi hangyává változni, el- ^ugnk az árnyalaknak^ A f i ütötte a verejték. Nem akart bújni, elrejtőzni a föld mélyé- f^po,.,b<í b,fUf óh"1 gondolkodni A néayüléses kis he A fémvexík közeledik. Né- kifordított, húsos részét er Jobb tenyere megfeszül, és aj stm falta a kilométereket, ha megállapodik egy ponton, , i . 7,“’ “ j-^enwieio neiyen jarunK. a oetanon ugyan­ablak bepárásodott oldalt pár másodDercig mozdulatlan, kővetkező másodperben ^Holyan kis biciklin kerekezik Jakab Zolika, k az egymásba rohanó út- maid visszakúszik tíz-tizenöt eroYel, suít 32 árnyalak nyaltamint a városi őúk, s a mellette szaladó kislány gondolkodni. A négyüléses kis he. A fénycsík közeledik. Né- Austin falta a kilométereket, ha megállapodik egy Az csak az egymásba rohanó üt- majd visszakúszik tíz-tizenöt T -t. . j-, ó+ széli fák elmosódott árnyait méterre, ide-oda, és ismét kö- ' . J . továbh látta és a mérhetetlen sötét ^lod’k végzetszerűen. Már “ ,™han twabb^.; éjszakát, néha egy-egy távoli alig bírja idegeit «Van tar- ^^őú^ g^zJvÜ á falu felett terjengő sejtésszeru tani. Nem mer leletem, olyan , , ® világosságot. A reflektor éles mozdulatlan, mint egy hulla fénye megvilágította a beton- vagy egy földhányás. K fény út keskeny csíkját. Két oldalt átsuhan felette. Még vár, mí<t a fák fénytől szédülten egy- nem mozdul. Végre kialszik a másra dőltek, kopár ágaik kutató fényszem, és ismét vak- mintha egymásba fonódtak sötétség borul a vidékre. Meg­volna. mozdul. Nagyokat szív az éj­A fiatal gépkocsivezető ko- szakai levegőből. Húsz méter- mór és kimért volt. Merev re a bükkerdő sejtelmesen su- szemmel figyelte az utat, s ha sog. Csak már ott lenne. — néha a kérdéseire adott is »Mindig az erdő szélén előre" egy-egy kurta feleletet, fejét — hallja a kapitány hangját semm: áron nem fordította o!- — »Az erdő szélén az első dia­dalt. Válaszaiból a fiú arra lőútig. Ott várja a gépkocsi." következtetett, hogy a gépko- — Átlépi az utolsó akadályt csivezető nem kíván vele be- is. Kúszik az irtáson át. És ér- szélgetni. A fiú nem erőltette, zi, hogy valamibe beleakad a Pedig nagyon vágyott a be- keze. Még arra sem ér rá, szélgetés után, mert kínzó gon- hogy gondolkodjon, mert hir- dolatait akarta eltemetni. Hát- télén vészes sistergéssel egy radőlt az ülésen, megkísérelte fényes rakéta tör az ég felé, az alvást de nem sikerült még s a következő percben nappali , . - 4 • szunyókálnia sem. Ha szemét fényesség árad szerte. Elveszti ^embgI] ^ycecs. munkájaiAmi lehúnyta, máris az élmények lélekjelenlétét, ösztönösen cse- sodrába került. Felvillant élőt- 'ekszik. Mintha é—űhól lőtték te Clairk. Biztató mosolya, volna ki. felverik, és s^édfile- •rős kézszorítása, S mint a fii- tes irammal rohan az erdő tok ..." Megérezték az összefogásban rejlő erőt, és nem hagyták félrevezetni magukat. Most istálló épül a régi pásztorházból, mag­tárpadlás is lesz, ácsolják már a sertésfiaz- tató faanyagát. Igen, hát határozott ember Szobi Imre, az elnök, s azóta csak nőtt a bi­zalom a háztáji kiosztásnál, no meg a felérté­kelés után, hisz két-három napra rá pénz ütötte a tagok markát.., Az utcán, a házak között semmi sem utal \arra, hogy félreeső, szinte csak gyalog megkö­zelíthető helyen járunk. A betonon ugyan­Árra ébredt fel, hogy az au­tó hirtelen megállt. — Mégis •aludtam — villant át agyán. A vezető kiszállt. A fiú a be­áramló hideg levegőtől meg­borzongott, teljesen magához tért. — Mi történt? — kérdezte, és kilépett a fiatalember után. — Semmi különös — felelte a gépkocsivezető. — Rendszá­mot kell cserélnem. — Segíthetek valamit? — Nem kell — jegyezte meg a férfi, és munkához látott. A csomagtartóból villáskulcsot vett elő, és leszerelte a rend­számot, helyére pedig sárga alapú diplomáciai számot tett fel. A fiú érdeklődve nézte a fia­kor a gépkocsivezető elkészült, szerszámait és a régi rend­számtáblát elrakta. kezében papírszalvétát lebegtet, cserélni vi- 1 szí. A porfelhőből taikarmányos kocsik kör- ] vonalai tűnnek elő, néhány asszony kapával a 1 vállán közeledik, a kiskapuban kint áll Czi- ] gúny Imre. »a falu legboldogabb embere« Istálló lesz a régi pásztorházból. Basa Józsefä Jakab József, Győri Mihály és Szokol Vendel ácsolja a gerendát.,, négy és fél hónapos Zsuzsikájával, s a tanács­titkár születésnapra készül éppen. Mindez így együttvéve oly szép és megragadó a délutáni hangulatban... Sokat olvasnak az emberek és érdeklődnék* A fiatal pedagógus-házaspár, Győrffy László és felesége újságolja, hogy milyen hihetetlen szomjúság telepedett a falura. Mit jelent ma már az 500 'kötetes könyvtár? Hetvenen is túl van az olvasók száma, s Fújsz Kati néni meg Sántics Miska bácsi méltatlankodik, és egyre- másra jár a tanítók nyakára, hogy »ugyan mif olvassak már, lelkem, hát nem hoztak még semmi újat?... A kéthetenkénti előadás sokra hatvanan, hetvenen is eljönnek; a KISZ- szervezet, az úttörők színdarabot játszanak, a hatvan rádió sugároz híreiket a villany nélküli faluban. Csak a vándormozis téved el mindig, az eh lenforradalom óta hiába várják. Kitűzi a mű­sort — szentigaz. — Az örömhírre átrendezik Angyal Ferencné és Czigány Pál a kiskapuba^ ez iskolát, az emberek serényebben dolgoznak a tsz-ben, hogy idejére végezzenek, aztán jön — a csalódás ... — Bizony én két évre eltiltanám a mozitól azt, aki felelős ezért — mondta valaki, s alig­ha lenne ember a faluban, aki alacsonyabbra szabná a büntetést... A félreeső kis községbe jövőre már kövesút vezet. Szeptembertől autóbusz viszi az iskolás gyermekeket Háromfára, s talán hatvanegy* ben kigyullad a fény is, hogy éjszaka pótolja a nap sugarát, mely délután oly ragyogóan simogatja a hófehér házakat, s kiegészítse azt a belső, felmérhetetlen értékű fényt, mely 15 esztendeje gyűlt az emberekben, hogy örömtelivé tegye életüket. ,j Jávori Béla — Folytatjuk. — Jó! halad a itövéavápolás és a szénabetakarítás a siófoki járásban Készülnek az araiás-cséplésre (Tudósítónktól.) Értekezletre jöttek össze Sió­fokon a járás termelőszövetke­zeteinek vezető mezőgazdászai. Pallag András, a járási tanács v. b. elnökhelyettese értékelte a vezető mezőgazdászok eddigi tevékenységét. Megállapította, hogy jó munkájuk meglátszik a szép gazdasági eredménye­ken. Nagy elismeréssel szólt Balázs Károlyról, a balaton- szabadi Űj Élet Termelőszövet­kezet vezető mezőgazdászáról, aki sokat tartózkodik a szövet­kezet tagjai között, ismerteti velük az eredményeket, a szö­gen vesznek részt a közös mun­kában. Az előadás után a mezőgaz­dászok beszámoltak az elvég­zett munkákról. A cukorrépa egyelését befejezték. A kukori­ca első kapálásának 30, a bur­gonya első kapálásának 60 szá­zalékát elvégezték. Minden ter­melőszövetkezetben kiosztották a tagokra a kapásnövények te­rületét. Ez nagymértékben hoz­zájárult ahhoz, hogy a növény- ápolás mvukái jól haladnak. Nagy gondoí fordítanak a ta- k ármány betakarításra is. A pil­langósok kaszálását és a beta­karítás nagy részét már elvé­vetkp-'et problémáit, s pzzel -is gezték. hozzájárul ahhoz, hogy szíve- A szövetkezetek készülődnek dolgozzanak, az aratásra. A gépállomással szerződéseket kötöttek. A kalá­szosok ötven százalékát gépi erővel aratják le. A kaszapá­rok kialakítását is megkezdték) Számítás szerint egy kas zavar­ra hat hold aratnivaló jut. Ez azt jelenti, hogy az aratás 8— 10 napi munka lesz. Az aratással egy időben a tarlóhántást és másodvetést is végzik majd. A járásban mint­egy 1500 holdon vetnek másod­növényt. A tanácskozáson sok hasznos tapasztalat cserélt gazdát, s a kapott útmutatás segíti a mező­gazdászokat abban, hogy a jö­vőben még eredményesebben

Next

/
Oldalképek
Tartalom