Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-27 / 124. szám

Péntek, 1960. május 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP NAGYOBB GONDDAL Többször kaptunk már olyan akarja. Ügy látszik, a Tatarozó ugyancsak nemtörődömséggel levelet, amelyben építőipari Vállalatnál keveset törődnek vádolják az illetékeseket, munkások vagy az építkezés ezzel azok, akik az anyag ki- De nem kell ilyen messzire közelében járó dolgozók fel- szállítását elrendelték, ugyan- menni példáért. Az ellenőrző hívják a figyelmet az anyag- is őrt nem állítottak mellé. A rendőrhöz hasonlóan bizonyá- pocsékolásra, a társadalmi tu- józan ész azt diktálná, hogy az ra nem egy kaposvári dolgozó lajdon hanyag kezelésére. építőanyagot ne szállítsák Sok építőanyag vesz kárba a gondatlan tárolás következtében nyódí szikvízüzem építésénél, Nemrégen a megyei rendőr­kapitányság társadalmi tulaj­donvédelmi osztályának mun­katársai ellátogattak néhány építőipari munkahelyre, hogy megvizsgálják, hogyan vigyáz­nak a nép vagyonára. A mennyed tsz-istálló építke­zésénél azt tapasztalták, hogy az ÉM Somogy megyei Építő­ipari Vállalat néhány dolgozó­ja megfeledkezett a gazdasá­gos, takarékos munkáról. Mit gondoljunk az olyan építésve­zetőről, mint a mennyei, aki úgy szervezi meg a munkát, hogy előbb bevakoltatja a ha­talmas istálló falait, és csak azután építteti rá a tetőt? Természetesen a vakolást a tető megépítése után le kellett verni, mert megrongálódott, s újra kellett vakolni. Ezen nemcsak az ott dolgozó mun­kások háborodtak fel, hanem mindenki, aki látta. De nem­csak ezt a hanyagságot tapasz­talták Mernyén. Az ellenőrző rendőrök a mezőben nagy mennyiségű leöntött sóderka­vicsra bukkantak. Vajon az építkezés színhelyétől távol le­öntött két teherautónyi kavi­csot ki fizeti meg? A felelőt­len gépkocsivezető vagy az, aki nem jelölte meg a szállítmány helyét. A Balatom-parti építkezések egy részénél is pazarolnak. A Tatarozó Vállalat építette fonyódi szikvízüzemnél nagy a rendetlenség, az anyag szétszó­ródik, a téglák a gondatlan tárolás következtében eltöre­deznek, használhatatlanná vál­nak, a deszka elrothad. Akadozik a munka szervezé­se a szárszói bazársorok építke­zésénél. Az utak szélére le­szórt csöveket és építőanyagot csak az nem viszi el, aki nem ki állt meg a Somogy megyei Építőipari Vállalat építette SZMT-székház környékén, s kedve lett volna megkérdezni attól, akit illet, vajon miért villával rakják le a csempe téglát? Nem veszik-e észre, hogy ez az igen drága és igen érzékeny építőanyag letörede­zik, elpocsékolódik? Az ilyen »gépesítés« semmiképpen sem előnyös. Ügy gondoljuk, hogy az em­lített hibákat nem szabad el­nézni. A pazarlás nemcsak az építőipart munkások nyereség- részesedését csökkenti, hanem vele a népgazdaság is károso­dik: Az ÉM Somogy megyei Építőipari Vállalat és a So­mogy megyei Tatarozó Vállalat vizsgálja felül anyag-gazdálko­Az út szélén őrizetlenül hevernek a balatonszárszői bazársor építé­séhez szállított csövek. addig, amíg nem építkeznek, dását, s tegye meg a szükséges vagy ha ez mar elkerülhetett< intézkedéseket a mulasztók len, akkor ne az út szélére , . , „ . , . , szórják, , és állítsanak mellé felelősségre vonasara, _ hogy valakit, aki vigyáz rá. A fo- hasonló esetek ne ismétlődhes- nyódi strand vízvezeték-épít- senek meg. kezésénél talált állapotok Sz. N. 198 hízott sertést értékesített 297 ezer forintot kapott ökrökért a szöllősgyöröki Kossuth Tsz (Tudósítónktól.) A szöllősgyöröki Kossuth Termelőszövetkezet ez évben 198 sertést hizlalt meg, és adott át az Állatforgalmi Vál­lalatnak. Keller László, a szövetkezet mezőgazdásza meg­mutatta, hogyan lehet ered­ményesen hizlalni. A termelőszövetkezet 212 süldőt állított hízóba. Össz­súlyúk 2989 kg volt. A hizla­lás 291 353 forintba került. A ráfordítás az alábbiak sze­rint oszlik meg: süldővásárlás munkaegységráfordítás 19 341, állatok biztosítása 5 724, gyógy­szer- és állatorvosi költség 3000 forint. A süldők közül 198-at értékesítettek hízóként 19 605 kg összsúlyban. A rá­hizlalt súly 16 616 kg. A ter­melőszövetkezetnek a sertések meghizlalásából 50 522 forint tiszta jövedelme származott. A szövetkezet 35 ökröt úgy hizlalt meg, hogy azokat kül­földre szállította az ország. Ezt természetesen a jó minő­ség tette lehetővé. Az ökrö­kért a szövetkezet 297 ezer fo­rintot kapott. Ok a gazdái szövetkezetüknek A falvakban itt is, ott is új gazdasági épületek nőnek ki a földből: szövetkezeti ma­jorok létesülnek. Változik a határ: táblákká olvadnak ösz- sze a parcellák. Átalakul az is, aki mindezt a változást véghez viszi: szövetkezeti gaz­dává lesz a tegnap egyéni pa­rasztja. Eddén jártam nemrégiben. A tanács ház előtt találkoztam egy szövetkezeti paraszttal. — Varga vagyok — mondta a bemutatkozáskor. Egyik kezé­ben kapát szorongatott, a má­sikban egy szelet fehér kenye­ret. — Ezt féltem én, semmi mást; attól tartok, hogy nem lesz meg a mindennapi betevő falatom — szólt kétkedő han­gon. Szavai arról tanúskodnak, hegy a tegnap egyéni paraszt­jának problémáját hordozza magában. Első éves szövetke­zeteink számos tagja várja még a gyakorlat válaszát kér­désére: »Valóban mi döntjük-e el, hogy megtermelt gabonánk­ból mennyit, mire fordítunk?« Az öreglaki Dora István mindig elismert gazda volt a faluban. — Menjen, nézze meg a ha­tárt. Ne kérdezzen senkitől semmit; ahol a legszebb a ré­pa, azt a földet én vittem be a tsz-be — mondta, amint tisztes hajlékában beszélget­tünk. Megtudtam tőle, hogy az idén ő is tevékenyebben részt vesz a közös munkákban, mint tavaly. Örömmel említette, hogy nagy szorgalommal dol­gozik az egész tagság. E be­szélgetés két dologról győzött meg: Dora bácsi ma is jogos büszkeséget érez mindazért, amit egyéni paraszt korában derekasan, másoknál jobban, hozzáértőbben tett a szántó­földön vagy az istállóban. Másrészt: látóköre egyre in­kább magába foglalja a 12 hold helyett az egész szövet­kezeti gazdaságot. Kezdi hát érezni, hogy gazda ő is a kö­zösben, s eszerint igyekszik helytállni a munkában. Somogyfajszon Szabó György növénytermesztési brigádveze­tő egyik este e szavakkal fo­gadott: »Sajnálhatja, hogy nem ért ide alkonyat előtt. Megláthatta volna a mezőn, hogy búzáink gyönyörűek, ha- ragofizöldek.« A fajszi brigád- vezető már többes számban beszél, a közösség örömének, reménységének ad hangot, mert ők a második évet kezd­ték közösen ezen a tavaszon. 1959 és 1960 között egy év a különbség, de e 12 hónapot méltán nevezhetjük paraszti gondolatvilágot formáló kor­szaknak. Azoknak sem volt könnyű, akik tavaly léptek a közös gazdálkodás útjára. Ne­kik is akadályok egész során kellett átverekedniük magukat. Fáradozásuk nem ment ve­szendőbe, mert tanullak — a józanul gondolkodók a más ká­rán, a többiek a magukén. A kérdést feladta az élet, s a válasz elől nem térhetett ki senki. Dolgozol-e olyan szor­galmasan, mint egyéni korod­ban? Jön-e veled az egész család, a mezőre, mint akkor, amikor parancsolt a kispar- cella? Megkapálod-e annyiszor a kukoricát, ahányszor a nö­vény, a föld megköveteli? Egyik helyen így, másutt amúgy feleltek meg ezekre a kérdésekre. Ott nsm volt meglepetés sem a betakarításkor, sem a zárszámadáskor, ahol ezt az elvet vallották: »Miénk a szö­vetkezet, mi vagyunk a gazdái a földnek is, a jószágnak is. Legsajátabb érdekünk, hogy becsülettel tegyük dolgunkat,t< Mások, a hanyagok drága áron jöttek rá: »Gazban hagytuk kukoricánkat, s ez nem a más baja, hanem a miénk.« össze­gezve, a nagy tanulság Így hangzik: »Mi vagyunk szövet­kezetünk gazdái; ahogyan irá­nyítjuk közös dolgainkat, ahogy végezzük munkánkat, úgy vesszük hasznát. Ha si­kereket értünk el, az a mi ja­vunkra válik, kudarcunknak, hanyagságunknak is mi isz- szuk meg a keserű levét.« Ez a felismerés nagy lendületet ad a szövetkezetek megerősí­tésének, felszítja a tagságnak a közös gazdaság fejlesztése iránti felelősségérzetét, s arra sarkallja őket, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt szövetkezetük megalapozásá­ért. A szövetkezet sorsa és a szövetkezeti gazda sorsa tel­jesen, szétválaszthatatlanul egybeforrt egymással. A kö­zösség erőfeszítése — párosul­va az azt kiegészítő állam? támogatással — a legfőbb biz­tosítéka a tsz-ek felvirágozta­tásának. Gyékényes az ősszel kezdte a közös gazdálkodást. Megér­keztek vásárolt kocasüldőik, de nem volt kész hely sza­mukra. A Március 15. Tsz, tagjai nem azon törték a fe­jüket, hogy miként lehetne visszaküldeni a húsz kocát, hanem hozzáfogtak fiaztatő létesítéséhez. Egy pajtát ala­kítottak át saját anyag fel- használásával. És most jóleső érzéssel szemlélhetik az ott nevelt süldőket, amikbő1 hízó lesz az év végére, s eladás! áruk növeli a részesedés ősz- szegét. Még néhány példát Somogy- fajszról. A falu egyéni gazdái 1958-ban 82 mázsa cukorrépát termeltek egy-egy holdon. A Kossuth Tsz tavaly a répaföld minden holdjáról 120 mázsa termést küldött a cukorgyár­nak. Burgonyát a múlt évben negyven holdon termeltek az idei évben nyolcvan holdon ültették el a gumókat. A ser­téseket Szekeres József gon­dozza. Az ellés idején a kut- ricákhoz vitte ágyát. Rácz Jó­zsef tehenészt sem a kará­csony. sem a húsvét nem tud­ta otthon tartani, mert őt az is táróba szólította kötelessége. így azok az emberek cse’ek­szenek, akik tudják: ők a gaz­dái szövetkezetüknek. A töb­biek, a ma még kétkedők kö­zül is mind többen értik meg ezt az igazságot. Segíti, gyor­sítja a folyamatot a mások tapasztalatainak megismerte­tése és minden szövetkezet­ben annak a törvénynek a meghonosítása, hogy a jogok gyakorlásából is, a kötelessé­gek teljesítéséből is ki-ki tu­dásához, erejéhez mérten ve­gye ki részét. Kutas József 50 433, takarmányozás 212 855, Épül, szépül Marcali BERKESI ANDRÁS « — Segítek — válaszolta hal- — Nagyon megélénkült. Egy- kan a lány. másután találkozik fűvel-fá-J ” — Akkor üljön le, és jól fi- val. gyeljen ide... — Ócska trükk — mosolyo-j Este volt már, amikor az al- dott el az alezredes. — Frédij /jav ezredes visszatért az irodába, manőverezik. Ez viszont any-i mHWSíIHIIMHB Kocka várt rá. nyit jelent, hogy valamire ké-J- ó - mosolygott az elez- - A lány megdöbbenve felállt. ~JÍ°’ K^a; ™ndent szü1’ ~ Eflfkis id° mdlva ^ ’ J ’ JL, létnek A sem lőtt. teztel? ~ kérdezte mosolyog- ra megszólalt. - Angol mod­redes. — Az emberek követnek el butaságokat az életben. Volt akkor egy szeretője, valami al­világi alak, és az beszélte rá — Szörnyű.. bér esze ... A meglepetéstől hang sem jött ki a torkán. — No, üljön le — biztatta a szőke férfi. — Egyelőre többet nem mondha- tnegáll az em- tok. Kérem, bizzon meg ben­nem. — Ja, majdnem elfelejtet- — De hogyan gondolja... tem — mondta az alezredes, és akart tiltakozni a lány, azon- felállt. — Somos elvtárs azt ban az alezredes félbeszakí- üzente, hogy még nem kell tóttá. — Olajossal megbeszélteim a dolgot... — Vállalta? — Igen — felelte a főhad­nagy. szer. Jó öreg angol módszer. — A baj az, hogy még min­dig nem tudjuk, hogy Frédii» kicsoda, hol keressük. — Most sakkozunk, Kockám^ — nevetett Cselei. — Frédi pa-tj — Hozd csak be azt a leve- rasztokkal támadott. Mi pedig} let, amit Vildmann-nál találtál, elsáncoltuk a királyt. Én aj Míg Kocka a levélért ment, királynővel, te pedig a bástvá-j Cselei halkan fütyörészett. val. meg ártani a rajtóko»ferenciát. — Ügy, hogy vagy a vitrin- Még egyszer átgondolta elkép- — Nem értem — mondta a: Szerintem is jobb. Megbocsát, ből vagy máshonnan elcsen élését. — Igen, ha elképzelő- főhadnagy, professzor ur, mennem kell... valami ertekes tárgyat, mégpe- sem helyes, akkor Frédi bará- — Nem baj. Majd megc Mikor Cselei magas aía ja <jig akkor, amikor Julis nincs tunk hamarosan a vendégünk ted. Frédi támadni fog. eltűnt a villa kapujában, az otthon. Ugye Julisnak hívják — mondotta halkan. — Most már beszélj világo-: öreg tudós zavartan csóválta a lányt? fejét... — Igen... Cselei nem ment haza. ha- _ gs mindezt holnap dél­nem Borús Fszter lakájára előtt... hajtott. Személyesen még nem Eszter elsápadt Nem tudta, ismerte a lanyi, csak Olajos mi(. is válaszoljon. elbeszelesebol es az iratokból. , Eszter meglepődve fogadta az Nagyon magara törtem alezredest akit ismeretlenül ;s szolt Cselei • , de kerem, — Nekem szóltál? — kér- sabban, Béla — dühösködöttí dezte a belépő Kocka. Kocka. Az alezredes nevetett.^ — Nem, hangosan gondol- — Tanulj, fiú gondolkodni \ kodtahi. Hol a levél? Mit gondolsz — fordult a fő Átvette a levelet, összeha- hadnagy felé —, Kraszmai ha­sonlította a két papírt. zajön? — Ugyanaz — mondta. — — Azt sem tudom, hová? Holnap menjen valaki a Papír ment? nagyon tisztelt Tstoán'pártit bízzon bennem- Többet nem Igazgatóságra, és állapítsa meg, ~ ^ J^m Elvált' golásáért. Mikor leültek. Cse- mondhatok. Tálán csak annyit, hogy magyar gyártmányú pa- kelten, ^ el ^m olvast lei mosolyogva megszólalt. hogy ezzel Krasznain esetleg pir-e, s ha igen, mikor gyár- ivo-Ka elolvasta a leve — Elvtársnő, én egy nagy szívességre kérem magát. Nem kertelek sokat, rögtön a tárgy­ra térek. — Parancsoljon, elvtárs. hogy ezzel Krasznain segíthet. Eszter még mindig kodott. esetleg pír-e, s ha igen, tották... gondol- — Értem — felélte a főhad­nagy. — Nekem az a vélemé- — Nézze, tudja ki vagyok. nyem, .hogy nem magyar Látta az igazolványomat. Akar syártmány. — El kellene lopni valami nekem segíteni? Illetve n°m is — Majd meglátjuk. Évával komolyabb értéket Holubéktól. nekem, hanem az országnak, mi van? — kérdezte Cselei, — Jó melléfogtunk. — Nem hiszem. Az ményem, hogy ők fi­ié. Hány óra van? — Nyolc óra ti? főhadnagy. — Folytí (Tudósítónktól.) Akik akár csak öt éve jár­tak Marcaliban utoljára, azo< is csodálkoznak, mekkorát fejlődött megyénk e jó ütem­ben szépülő, épülő járási szék­helye. De a nagyközség arcu­lata a közeljövőben, az idén és a jövő évben még rohamo­sabban változik. Igen nagy megelégedéssel szemlélik a marcaliak, hogy végre megkezdték a Győri-fé­le, több mint százéves ház le­bontását. Helyére még az idén 16 lakásos, egyemeletes sarok-lakóházat építtet a Honvédelmi Minisztérium a tiszti családok számára. Ezzel jelentősen javul a köz­ség lakáshelyzete. A lebontás­ra kerülő épület Kozma An­dor költő szülőháza. Az emlé­két hirdető táblát most levet­ték, és az új épületre helye­zik. Igen szükségessé vált már Marcaliban — mint azt mar lapunkban több ízben szóvá tettük — egy autóbusz-váró­terem létesítése. Most az AKÖV megígérte, hogy még az idei év második felében fe’énítíeti a régóta hiányolt épületet. Nem tudja már — szűk írakterülete miatt — kielégí­teni a lakosság igényeit a íTÜZÉP marcali telepe. Külö­nösen télen volt fennakadás .az áruellátásban. Igen örven- jdetes tehát, hogy a vasút mel­letti vásártéren felép?t'k az ioarvág-nnva! ellátott, a Jehetőséa-'khez mérten eéoesített új TÜZÉP-telepet. 1960—61 telén a tüzelőanya­got és az épületanyagok nagy részét már innen vásárolhatja lakosság, mégpedig az eddi­ginél olcsóbban, hiszen a vas­útról nem kell külön szállíta- i az árut a telepre. Nem illik már a község r»e szépülő képéhez az a • romos énülef, amely a belterületét csúfítia. me tehát, ha a jövő 'onvédeTmí M'nisz- mítendő 32 laká- ezek helyére 'm dugnák el 'téré. Nem szolgálja a község szé­pítését, hogy a kórház gyö­nyörű parkját, véle együtt a szovjet hősi emlékművet és a műenilékjellegű volt kastélyt még mindig a Széchenyi gróf építtette romosodó téglakerí­tés zárja el az utcától. Lássák minél többen Marcalinak ezt az egyik legszebb részét! Igen sok vita előzte meg a mozi mögötti nagy terület hasznosítási terveit. A közsé­gi tanács végül elható rozta^ hogy parkot létesít itt. A terv már kész, az idén kijelölik az utakat, fákat ültetnek, és meg­kezdik a füvesítést. Nem néztük jó szemmel azt a huzavonát, amellyel a FŰ­SZERT halogatta a kórház la­kásnak szánt épületrészéből való kiköltözését. Most végre megkezdték az új raktár építését, így nem­sokára négy új orvosi la­kással enyhül a község lakásgondja. Egyre több gondot fordíta­nak a község iparosítására. Elkészült a Finommecha­nikai Vállalat marcali üzemének korszerűen be­rendezett épülete, s a közeljövőben megkezdi működését. Nemsokára befe­jezik az AKÖV marcali tele­pének átépítését is. Nem volt élővirág-boltja és toiboltja a járási székhelynek. Még ebben az évben virágbol­tot létesít a helyi Vörös Csil­lag Tsz, az Élelmiszeripari Vállalat pedig teiboltot nyit a község legforgalmasabb pontján. Nagy megelégedéssel észlel­ték a marcaliak, sőt a vidé­kiek is, hogy milyen ütemesen halad a járda- és csatornaépí­tés a községben. Az id An úia bb 6000 négy­zetméter betoniá~dAt ké­szítenek, és folytatják a csatornázást is. Nem elégíti ki a lakosság 'egnövekedett igényei* a kéz­ség régi óvodája. Igen sok szülő helyzetét könnyíti meg tehát, hogy az idén áll3»' tá­mogatással — de főkén' köz- séf’feilesztésből és társ=’d=1mi erőforrásból — három foglal­kozási teremmel bővítik a* óvodát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom