Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-03 / 103. szám
Kedd, 1960. május 3. 3 SOMOGYI NÉPLAP Fáklyás felvonulás, tábortűz, úttörőavatás és szellemi öttusa a barcsi ünnepségen Impozáns felvonulással köszöntötték Siófok dolgozói május elsejét Az ünnep előestéjén is esett ugyan az eső, de a rossz időjárás nem jelentett akadályt a barcsiaknak. A fiatalokkal együtt az idősebbek is részt vettek a felvonuláson a MÁV, és az ünnep tiszteletére rendezett tábortűz-esten. Másnap zászlódíszbe öltözött a falu majd minden háza. A szemerkélő eső ellenére részt vettek a felvonuláson a MÁV, a fűrészüzem, a ktsz-ek és a termelőszövetkezet dolgozói. Eljöttek a munkásosztály nagy seregszemléjére a Darányi és a Csokonyavisontai Gépállomás dolgozói is. A gépállomások dolgozói és a helyi Vörös Csillag Tsz traktorosai a feldíszített új gépekkel vettek részt a színpompás felvonuláson. Az ünnepség a járási művelődési ház nagytermében folytatódott. Részt vett az ünnepségen Losonczi Pál földművelésügyi miniszter is. Vin- cze János, a községi pártszervezet titkára üdvözölte az ünneplő dolgozókat. Ünnepi beszédet Mandik Béla, a járási pártbizottság titkára mondott Beszédében méltatta a 16. szabad május elsejének jelentőségét Beszélt az első szabad május elsejétől napjainkig A kedves műsor után Szabó megtett útról, arról, hogy az János, a fűrészüzem igazgató- első májusi munkás .seregszem- ja Pandur Ferencnek, az üzem le gondolata és tartalma ma dolgozójának 25 éves jubileumár a megvalósulás útján ha- ma alkalmából átadta az üzem lad. j ajándékát Az ünnepi beszéd után a | Délután a művelődési ház- legifjabbak, az óvodások kö- ban ünnepélyes úttörőavatás szöntötték verssel a munkás- volt. Dr. Mátyás József, a jáosztály ünnepét A három kislány Várnai Zseni Köszöntlek, május című versét mondta el csengő, bátor hangon. Az általános iskola énekkara mozgalmi indulókat és májust üdvözlő énekszámokat adott elő. rási tanács v. b.-elnöke és a kiegészítő parancsnokság egyik tisztje 72 új úttörőt avatott feL Az úttörőavatás után a kultúr- házban a kiszisták és az úttörők szellemi öttusa-versenyt rendeztek. 4000 felvonuló Nagyatádon Az ünnep előestéjén a szemerkélő eső ellenére is megrendezték fáklyás felvonulásukat a nagyatádi KlSZ-szerve- zetek, majd a parkban meggyújtott tábortűznél mozgalmi és népdalokat énekeltek. Május 1-ének reggelén a járási művelődési ház zenekara emelvényről a járási és községi vezetők köszöntötték a felvonulókat A menet élén az általános iskolások, a gimnazisták és ipari tanulók haladtak májusfákkal, léggömbökkel. A KlSZ-szervezetek egyenruhás díszszázada követte őket Utánuk a nőtanács A nap jelentőségéhez méltóan ünnepelt Csurgó népe A május 1-ét megelőző napokban, hetekben a KlSZ-szer- vezetekben taggyűléseken emlékeztek meg a proletár nemzetköziség nagy ünnepéről. Erre a napra rendbehozták a parkokat, fellobogózták a házakat, májusfákat állítottak. Az ünnep reggelén zeneszó köszöntötte Csurgó dolgozóit. Tíz órakor csaknem egy kilométer hosszú sorban gyűltek össze az emberek, hogy felvonulásukkal kifejezzék a munka ünnepe iránti tiszteletüket. Az élen a munkásőrség díszegységei haladtak, majd az általános iskolások és az óvodások következtek zászlócskákkal, virágcsokrokkal. A gimnazisták soraiban fehér nadrágos, sötétkék .kabátos fiúkat, bordó melegítőé sportolókat láthattunk; majd kék inges kiszisták, az üzemek, az intézmények dolgozói következtek. ébresztette a lakókat. 8 óra asszonyai vonultak virágokkal, után a vásártéren gyülekeztek zászlókkal. A Fonalgyár — sa- az üzemek, intézmények dolgo- játosságának megfelelő deko- zói, majd 9 órakor megkezdő- rációval — motringoió géppel dött a mintegy 4000 ünneplő és festőkáddal vonult fel. színpompás felvonulása. A A járási "tanács, az igazságpártbizottság előtt felállított I ügy és a bankfiók dolgozói tablókra festett jelmondatokkal meneteltek. A Halgazdaság akváriumokban elhelyezett halakat szállított autóján A lakosság saraiban vonultak a helyőrségi tisztek és családtagjaik. A Konzervgyár tablója büszkén hirdette, hogy múlt évi tervüket 109 százalékra teljesítették. A Dohánybeváltó, a Nyomda, a Sütőipari Vállalat, majd a ktsz-ek, a téglagyár és a földművesszövetkezetek dolgozói következtek a menetben. A gépállomás gépekkel, az erdőgazdaság gépkocsikra telepített csemegekerttel vonult fel. Az ünnepi beszédet Torma István, a járási pártbizottság titkára mondotta. A díszelnökségben helyet foglalt Hevesi János elvtárs is, a megyei pártbizottság másodtitkára. Noha megeredt az eső, a dolgozók mégis végighallgatták a beszédet, s a műsor egy részét is megtekintették. Délután televíziós és mozi- előadáson, este pedig a járási művelődési házban táncmulatságon szórakoztak az ünneplő nagyatádi dolgozók. A íiosszú sort a termelőszövetkezetek és a gépállomás dolgozói zárták be. A gépállomásiak felvonultatták legújabb gépeiket is. A mezőgazdasági szakiskola tanulói kaszával, kapával haladtak a menetben. A szövetkezet ruházati részlegének dolgozói a náluk vásárolható anyagokból díszítettek kocsit. Az emelvény előtt elhaladó dolgozókat Hortobágyi István, a járási pártbizottság titkára köszöntötte. Az 1-es számú általános iskola parkjában felállított sátrakban bőséges italból, nagy mennyiségű virsliből, debreceniből és lacipecsenyéből fogyaszthattak a dolgozók. A gyerekek színes játékokból válogathattak. Az eső miatt az utcabál elmaradt, de este a művelődési házban jól szórakoztak a megjelentek. A munkásőrség díszegységc- nek impozáns felvonulásával kezdődött meg Siófokon a IP. szabad május 1. tiszteletére rendezett ünnepség. S bár az ( égboltot esőfelhők borították, a Fő utca járdáin és a Szabadság téren emelt dísztribün előtt ott álltak a siófokiak, és lelkesen tapsoltak a felvonuló munkásoknak, dolgozó parasztoknak és diákfiataloknak. A munkásőrség fegyelmezett egysége után a Kőolajvezeték Vállalat gépkocsijai, szorosan nyomukban pedig a Balatoni Hajózási Vállalat dolgozói következtek. Gépkocsira szerelt hajójuk a Béke jégtörő nevet i viselte, oldalán ez a felírás volt: »Megtörjük a hidegháború jegét.« Mögöttük haladtak az Észak-Somogyi Erdőgazdaság, a Halászati Vállalat, a Balatonújhelyi Állami Gazdaság felvonulói. Az élen két szekér ment, rajta kaszás parasztemberek és kévekötő lányok, felettük egy tábla: »1910«. Traktorok jöttek ezután ekét húzva, 1950-et jelző táblával, majd a legmodernebb mezőgazdasági gépek csoportja gördült a tribün elé, rajtuk a felirat: »I960«. Nagy taps fogadta azt a gépkocsit is, melyen a »Kovácsoljunk a kardból ekevasat« szöveg állt; a rajta elhelyezett üllő csengett a kalapácsolástól. Sorra jött ezután a többi üzem és vállalat, majd a kisdobosok csoportja következett, A siófoki ifjúság fegyelmezetten vonult el az emelvény előtti utánuk az úttörők, ifjúgárdisták, gimnazisták, a vállalatok és intézmények dolgozói. A felvonulás után a tömeg a szabadtéri színpadhoz ment, s ott röviden megemlékeztek május 1. jelentőségéről. Délután a lacikonyhák és falatozók mellett szórakozott Siófok népe. A hajósok csoportja. — Nem követtek? — kérdezte a magas, negyven év körüli, szemüveges férfi. — Nem — felelte halkan Éva. — Kétszer váltottam taxit. — Ülj le — hallotta Frédi hangját. Leült az egyik kényelmes fotelbe a kandalló mellé. Félénken nézett a férfira. — Mi az, mitől félsz? — kérdezte Frédi, és olyan kedvesen mosolygott, mint egy fiatal gyerek. — Nem félek — hazudta a lány és elpirult. — Biztos? — Igazán nem félek — erős- ködött Éva. — Akkor jól van — mondta még mindig nevetve Frédi, és ő is leült a leánnyal szemben. Éva szolgálatkészen nézett a férfira. Frédi gondolkodva simogatta előreugró, szegletes állát. Hosszú ujjai voltak, mint egy zongoraművésznek, körmei gondosan manikűrözve. Egyszerű., sima szürke öltönyt viselt, melyhez aprómintás kék nyakkendőt kötött. Éva még sohasem látta más színű ruhában, csak szürkében. Mindig a lehető legegyszerűbben öltözött. Sokszor az volt az érzése, hogy Frédi talán pap, azért szereti az egyhangú, unalmas színeket. — Nos, mi új'ág van? — törte meg a csendet a férfi. Most rhár cs’k ge'ztenvebar- na szeme moso'vgott. — Semmit sem tudok mondani — válaszolta a lány. — A századossal még nem sikerült randevúig vinnem a dolgot. Nagyon passzívan viselkedik. — Ez baj, Évikém, nagy baj — szólt közbe a férfi. — Az idő halad, lemaradunk ... Nekünk pedig a hadrendet meg kell szereznünk... meg bizony ... — Adj tanácsot, hogy mit csináljak? Nem tehetek róla, hogy nem bukik rám..: — mondta a lány. — Más újság? — Nem tudok mást. — Értem, Évikém ... Feri barátunk hogy van? Még mindig veszekedtek? — Nem, nem ... néha zsörtölődik, de különben ... — Igen. Feri ügyes ember, öreg róka... — nevetett Frédi. — Rólam nem szokott mesélni? Nem mondta, hogy mióta ismerjük egymást? Mert az öreg fecseg egy parányit... — Nekem nem mondott semmit — válaszolta a lány. — És te sem érdeklődtél még utánam? — Nem. — Helyes! — szólt Frédi. — Mert tudod, nem szeretem, ha utánam érdeklődnek. — Hangosabban nevetett. — Ez már nálam olyan rcssz szokás. A lány hallgatott. — Iszol valamit? — kérdezte a férfi. — Van jó whiskym. Tegnap kaptam. — Ahogv akarod .. . Frédi felállt. A szekrényből két poharat meg egy üveg whiskyt vett elő. Kényelmes mozdulatokkal az asztalra tette, majd átment a másik szobába, és az au toszifónnal tért vissza. Újból leült. Hosszú, izmos iábait egymásra tette. Töltött — Egészségedre, Éva — felemelte poharát, hamiskásan rákacsintott a lányra. Éva felhajtotta az italt. — Vannak jó felvételeim, meg akarod hallgatni? — kérdezte a férfi. — Igen, Frédi.:; — Éva szíve hevesen dobogott. Érezte, hogy Frédi nem ezért hívta. Valamit akar tőle. Eddig sohasem szórakoztatta őt hangfelvételeivel. Frédi már be is kapcsolta a magnetofont. A vékony acélhuzal csillogva csavarodott az orsóra. A kellemes, gyors ritmusú egzotikus dallam betöltötte a szobát. A férfi hosszú ujjaival verte a taktust, a lány pedig behunyt szemmel hallgatta. Egy pillanatra megfeledkezett mindenről. Azokra az időkre gondolt, amikor még ő is szabad volt, és szombat esténként vőlegényével egymáshoz simulva táncolták. Táncoltak, és a jövőről ábrándoztak... A zene elhallgatott, de az acélszalag tovább pergett. — Ezt a számot figyeld meg, ami most következik — hallotta a férfi hangját. — Igen, figyelek — válaszolta becsukott szemmel. »Nem, nem. nem akarom« — sikoltott egy női hang. Azt hitte, elájul. Éz nem lehet igaz... Nem merte kinyitni a szemét. Végig kellett hallgatnia az egészet. »Mindent, érted, mindent, csak ezt ne« — halottá könyörgő sírásba csukló hangját. »De akarlak... érted ...« — lihegte Feri. — Dulakodás hangja hallatszott, majd Vild- mann vad, kegyetlen hangja: »Te cafat, nekem nem adcd magad... mi?« »Ne bánts, kérlek, könyörgöm ne bánts... gyűlöllek!« »Frédinek meg annak a felszedett palidnak odaadod magad, mi? Te utolsó... Vetkőzz!« — Játsszam még tovább? — hallotta Frédi hidegen csengő hangját. Kinyitotta szemét. Könnyein át nézett a férfira. — Ne, könyörgöm ... ne... — suttogta. Frédi kikapcsolta a gépet. — Pedig most jön az izgalmas rész. A vén szatir győzelme, vagy a könnyes nászéjszaka ..; Éva lehajtotta fejét. Teste meg-megrázkódott az elfojtott zokogástól. A férfi kegyetlenül folytatta. — Az a rész sem rossz, amikor barátunk részletesen elmeséli a múltamat. Érdekes életrajzom van, mi? A lány megrázkódott. Eszébe jutott Feri hajnali beszélgetése. — De — folytatta a férfi — a múltamat, ma már csak ketten ismerjük. — A szavakat lassan, szótagolva ejtette ki, és azok hidegen csengtek, mint a betonra ejtett acéldarabkák. — És Feri? — kérdezte a lány. — Egy órával ezelőtt telefonáltak, hogy halálra gázolta Kispesten egy gépkocsi. A lány szeme kimeredt. — Megölted? — kezét az aj ka elé emelte. — Én? — nevetett cinikusan a férfi. — Véletlen ’•■a'eset áldozata lett. Vannak ilyen véletlenek az életben.., — kivett a dobozból egy cigarettát, és rágyújtott. Szemét nem vette le a lányról. — És nagyon érdekes megfigyelésem van — folytatta közömbösen. — A véletlen balesetek általában azoknál az emberelőiéi fordulnak elő, akik sokat tudnak, vagy legalábbis többet a kelleténél. — .Mosolyogva nézett a rémült lányra. — No, ne félj. Téged nem bántalak ... Rád szükségem van. És nagyon meghatódtam könnyeiden, igazán szép volt, hogy sírva lettél azé a vén gazemberé ... — Nem akartam ... — Tudom ... Gyere ide! — Éva, mint a meebűvölt kígyó, engedelmeskedett. A férfi rno- so-’ygó barna szeme fogva tartotta. — Ülj ide — szólt Frédi, és az ölébe vonta a lányt. Simogatta Éva lágy, szőke haját, és ajkával alig érintve a tarkóját csókolgatta, közben duruzsolt. — Miért félsz tőlem? — Nem tudom — pihegte Éva, és szorongó félelem szorította össze mellét. Ahányszor a férfi ajka a nyakához ért, testén hideg futott végig. — Bántottalak én már? — Nem ... — Kényszerítettelek valaha, hogy az enyém légy? — Nem. — Akkor hát? — Nem tudom... — felelte a lány. — Ügy érzem ... — elhallgatott. — No, folytasd! — biztatta a férfi. — Tudod, ho®y nekem mindent el kell mondanod. — Igen . .. — Szóval? — Néha olyan kegyetlenség van a szemedben ... — Ó, kis csacsi . . Ettől félsz? Talán gyűlölsz? — Nem tudom ... félek... — Érezte, hogy a férfi izmos tenyere a mellére csúszik. Nem mert ellenkezni. — Csókolj meg! — parancsolta Frédi. — Még úgysem csókoltál soha ... A lány gépiesen engedelmeskedett. .. Frédi vadul magához ölelte. Éva azt hitte, hogy ösz- szetöri a testét. Tehetetlen volt. Akarata megbénult. Szemét lehunyta, és hagyta, hogy történjék vele bármi. Hajnal felé ébredt fel. A férfi ott feküdt mellette. Arra is gondolt, hogy megöli, de tudta, hogy gyáva, és nem meri megtenni. S ha megöli a férfit, akkor önmagát is megölte, mert ő már nem tud élni anélkül az átkozott por nélkül, amit a férfitől kap. Más pedig nem ad. Négy éve rabja a kokainnak. Négy éve már, hogy elvesztette akaratát. Amíg a kokain hatása tart, jól érzi magát, a világon minden semmiségnek tűnik, de ha szűnik a fehér por hatása, gyávának, idegroncsnak, üresnek érzi magát. És most már napok óta nincs kokainja. Talán Frédi ad. Legutóbb megígérte, hogy szerez. Mindent végrehajt, csak feledni tudjon ... — Ránézett a férfira. — Milyen szép ember — gondolta. Markáns, férfias arc, izmos, egészséges test, művelt, és mégis ... Mégis mennyire irtózik tőle, mennyire fél, milyen mélyen gyűlöli. Ha Frédi tudná, biztosan őt is megölné, mint Ferit. — Folytatjuk —
