Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-25 / 122. szám

Szerda, 1960. május 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP Büszkeségük a KISZ-brigád A kaposvári Pályafenntar­tási Főnökség vezetőinek leg­nagyobb büszkeségük a KISZ- brigád. Az 1958-ban alakult brigád valóban megérdemli a dicséretet. A múlt évben jó munkájáért a városi KISZ- bizottságtól oklevelet kapott. Az idei első negyedévben a város üzemi KISZ-brigádjai közötti versenyben első helye­zést ért el, s megkapta a KISZ-bizottság vándorzászla­ját. Az első negyedévben a cu­korgyári kitérőcserék munká­lataival vívták ki maguknak a legnagyobb elismerést. Az 1 millió 234 ezer forintos mun­kát az előírt ütemtől eltérően kellett elvégezni. A főnökség három brigádja vállalta, hogy április 4-ig 1 millió forint ér­tékű munkát végez el, s 250 ezer forintos megtakarítást ér el. A tizenegy tagú KISZ-bri- gád felajánlotta, hogy ennek az összegnek 10 százalékát ő takarítja meg. Ezt túlszárnyal­va több mint 30 ezer forintra rúg megtakarításuk. Versenyben vannak a csur­gói pályafenntartási KISZ-bri- gáddal. A körülmények eddig a kaposváriaknak kedveztek. Többleteredményből és vas­gyűjtésből 3 361 forintot ta­karítottak meg, szemben a csurgóiak 2 891 forintjával. Nemcsak a termelésben, ha­nem a politikai és szakmai is­meretek elsajátításában is szép eredményeket mutathatnak fel a brigád tagjai. Kilencen jár­nak szakmai továbbképzésre. Tavaly hárman szerezték meg a szakma ifjú mestere címet. Langstadler Ottó aranykoszo­rús, Gelencsér József és Fehér, István bronzkoszorús jelvényt kapott. Az idén már heten ké­szülnek arra a vizsgára, amelynek eredményes letételé­vel elnyerhetik a szakma ifjú mestere címet. Néhány brigádtag, akinek annak idején nem volt mód­jában elvégezni az általános iskolát, most pótolják a mu­lasztást. De akad, aki már a középiskolát végzi. Pongrácz János pl. a Közgazdasági Technikum harmadik osztá­lyába jár. A brigád valamennyi tagja fegyelmezetten, lelkiismerete­sen dolgozik. Mindössze egy­szer — tavaly tavasszal — történt a brigádban egy kelle­metlen eset. Egyikük részegen érkezett munkába. Társai a lelkére beszéltek, de nem használt. Sorozatosan szégyent hozott a brigádra. Végül ki­zárták csoportjukból. A kol­lektíva azóta még jobban ösz- szeforrt. Egy érdekes és jellemző ese­tet beszélnek róluk. Valame­lyik jutalmazása alkalmával kevesebb pénzt kapott a bri­gád, mint amennyivel min­denkit megjutalmazhattak vol­na. (Ti. 200 forintnál keveseb­bet egy fő nem kaphat.)- Így néhányan kimaradtak a jutal­mazásból. A brigádtagok szét­osztották egymás között a ka­pott összeget, hogy mindenki­nek egyformán jusson, hiszen valamennyien megérdemelték. Ez -az eset megnövelte a bri­gád erkölcsi tekintélyét. A büszkeség tehát, amely a Pályafenntartási Főnökség vezetőit és dolgozóit' eltölti, ha a KlSZ-brigádról esik szó, nem ok nélkül való. R. F. Amíg az új húsüzem elkészül Megkezdték az új húsüzem építését. A munkák sokáig eltartanak, hiszen egy teljesen új, korszerűen berendezett nagyüzem létesül. A megye igényeit a régi már képtelen kielégíteni. Ráadásul elavult, szűk helyiségekben dolgoznak az egyes munkaterületeken. A húsüzem készítményei iránt egyre nagyobb a keres­let, és minőségileg is mindig jobbat kívánnak a vásárlók. Amíg az új üzem fel nem épül, a vállalatnak meg kell oldania, hogy a jelenlegi adott­ságokkal tegyen eleget mind­két kívánságnak. Ez nehéz fel­adat elé állítja mind a dol­gozókat, mind a vállalat veze­tőségét. Minden négyzetméter­nyi területre szükségük van. A legkisebb helyet is ki kell használniuk, mégpedig úgy, hogy a zsúfoltságot csökkent­sék, ugyanakkor új munkahe­lyeket is felállíthassanak. A karbantartóknak ez sok mun­kát és gondot okoz, azonban a legmerészebb elgondolásokat is megvalósítják. Itt falat bon­tanak, ott újat építenek. A ré­gi üzembejárót elfalazták, ott van most a csontozó. Ketté­osztották a bélelőkészítőt. Er­re a célra csak a belső helyi­séget használják, a külsőt üzembejáróvá alakították át. Ugyan csupán néhány négy­zetméter területet nyertek ez­zel, mégis naponta sok má­zsával több árut tudnak fel­dolgozni. A régi csontfőző he­lyiség kihasználatlanul állt. Lomtárnak használták. Rend- betették, most a sonkapácolók dolgoznak ott. Az ajtó elé egy színt eszkábáltak, ez köti ösz- sze őket a feldolgozóval. A jövő hónap elején üzembe állítják az új lóhúsfeldolgozót. Eddig a MÉK kényszervágott állatokat dolgozott itt fel. Meg­kapta a Húsüzem, s átalakítot­ták, rendbehozták. A közeljö­vőben a raktárt is átalakítják, és kis ésszerűsítéssel meg­könnyítik a füstölést. Mérnek, számolnak, építget­nek. Saját erőből, saját embe­rekkel. A szakmunkások gyak­ran segítenek a karbantartók­nak, hogy minél hamarabb el­készüljenek. A Húsüzem az idén még több, még jobb árut akar ké­szíteni a tavalyinál. Ha ezt va­lakinek tavaly mondják, mo­solygó fejcsóválásnál egyébbel aligha válaszolt volna. Ma már a dolgozók mosolyognak a csodálkozó látogatón, aki nem ismer rá a néhány hó­nappal ezelőtti üzemrészre. BERKESI ANDRÁS « (38) Négy háztömbnek volt közös udvara. Igaz, az udvarokat alacsony drótkerítés választot­ta él egymástól, de ez nem jelent akadályt annak, aki át akar a kerítésen lépni. A fő­hadnagy elgondolkozva né­zett maga elé. — Ezek szerint — dörmögte — a lányhoz a Pozsonyi útról, a Parkból is be lehet menni. Valószínű, hogy a fiú ezen az úton távo­zott. De — okoskodott tovább — ehhez segítség kell. Vala­melyik házfelügyelőnek tudnia kell a dologról. Az elöljáróságról megszerez­te a tömb tervrajzát, és most a rajzok szemlélésébe merült. Vastag kék ceruzával körül­rajzolta Éva lakását. A máso­dik emeleti lak^s szobájának fala a sarokházzal volt szom­szédos. Ceruzájával fogait ko­pogtatva gondolkozott. — Hm, ha a két ház között valame­lyik emeleten vagy a pincében átjáró lenne... Igen — mond­ta halkan —, bemennék a Park felőli oldalon, és az át­járón átsétálnék az újpesti rakparti házba. Túl nagy a fantáziád, fiam — gúnyolódott magával. — Sokkal egyszerűb­bek a dolgok az életben... — Azért mégis behívta Rózsit. — Idefigyel), Rózsikám. — A csinos lány figyelmesen hallgatott. — Állapítsd meg a következőket: ki lakik a Sónyi Éva melletti lakásban? A park felőli oldalon, érted? — Értem — felelte a lány. — A sarokházban, igaz? — Igen. Továbbá azt is tudd meg, hogy milyen az óvóhely­rendszer, a pincék állandóan zárva vannak-e, a két ház emeletei között van-e szintkü­lönbség? Világos? — Igen. — A lány eltávo­zott. Kocka elővette a borítékot, amelybe a szőke hajszálakat tette, és átment a laborató­riumba. — Sanyi bácsi — szólt a la­boránsnak —. vizsgáljátok meg «zt a pár szál hajat. — Mit vizsgáljunk rajta? — kérdezte az idős laboráns. — Mindent — nevetett Koc­ka. — írjatok róla egy elem­zést. — Tréfálsz vagy komolyan beszélsz? — Komolyan hát — mondta a főhadnagy. — Érdekel, hogy mit tudtok megállapítani. — Rendben van, hagyd itt — szólt a laboráns, és átvette a borítékot. Kocka visszament a szobá­jába. Órájára pillantott. Ne­gyed öt múlt. Gyorsan öltöz­ködni kezdett. Cselei helyett neki kellett találkoznia Ola­jossal. öt órára beszélték meg a találkozót a Rózsalevél nevű budai kiskocsmában. Gyorsan felöltözött, és lement az utcá­ra. Pár percig várt, majd in­tett egy taxinak. — Gyolcs utca 10 — mondta a sofőrnek. A ház előtt kiszállt. Fizetett, és elindult a Rózsalevél felé. Olajos már várta. A vendég­lőben nagyon kevesen voltak. — Régen vár, Olajos elv­társ? — kérdezte a főhadnagy. — Pár perce jöttem — felel­te a fiatalember. — Cselei elv­társ nem jön? — Sajnos, sürgős munkája akadt, így hát én .;: — Nem baj. Miről van szó? Kocka sört rendelt, megvár­ta, míg a pincér eltávozott, és utána Olajos Géza felé for­dult — Az alezredes elvtárs azt mondta nekem — szólt halkan az öngyújtójával játszadozva —, hogy Olajos elvtárs haj­landó lenne a segítségünkre lenni... — Természetesen — mosoly­gott a fiatalember —, csak mondják meg, mit kell csi­nálnom. — Nézze, én röviden elmon­dom, hogy mi lenne a teendő­je. Van a Liliom étteremben egy kenyereslány. Érdekel bennünket. Meg kellene ismer­kednie vele... — Csinos legalább? — . szólt közbe nevetve Olajos. — Nem csúnya... de figyel­jen. Elmondom az elképzelése­met. .. Olajos Géza érdeklődve hallgatta a halkan beszélő fő­hadnagyot C selei alezredes sajnál­kozva nézte a fehér ha­jú tudóst. Holub a fotelben hátradőlve, fáradtan beszélt. — Nagyon bánt az ügy, al­ezredes úr. Nagyon bánt. — Professzor úr a történtek ellenére is becsületes ember­nek tartja Krasznait? — Igen — felelte a tudós. — Persze, az én véleményem nem sokat számít. — Keser­nyésen elmosolyodott. — Én eddig is kardoskodtam mellet­te. S íme, mégis megszökött. Tudom, ez a tény ellentmond véleményemnek, önök jogo­san mondhatják: Á, ez a Ho­lub ilyen emberekért áll ki. Talán igazuk is van. Mert nézze kérem, Krasznai azzal, hogy megszökött, vétett a fennálló jogszabályok ellen. S ha vissza is tudnám csalni, önök eljárást indítanának el­lene, mert a törvény — tör­vény. A nyomozó ható'lígok nem nézik, hogy mi törtetika lélek mélyén. — Bocsánat, hogy közbe­szólok — mondta mosolyogva az alezredes. — Nem egészen úgy van. Követünk el hibákat, de azért minket érdekel a cse­lekmény oka is. Persze a tár­sadalom ellen, az ország ellen elkövetett bűncselekmény ak­kor is bűncselekmény marad, ha elkövetője nem bűnös szán­dékból cselekedett, hanem tu­datlanságból, gyerekes meg­gondolatlanságból vagy egyéb okból. Ennek mérlegelése a bíróság feladata, és mérlegeli is. De a bűnt meg kell torolni. Emberileg egy-egy bűncselek­mény elkövetésének oka ért­hető, és talán mi is elkövet­nénk hasonló körülmények kö­zött. De elnézni nem lehet. — Ezek szerint, ha Krasznai megbánná amit tett, és haza­jönne, elítélnék!? — Ezt professzor úr állítja, vagy pedig kérdezi tőlem? — Kérdezem. — Folytatjuk — ASSZONYOK v MEZŐN Együtt a Mester-család lül termelt mennyiség felét 'ánzben megkapják a kapálok :s a fogatosok. öreglakon újszerű jelenséget tapasztalunk: férfiak is mind öbben kapálnak a vasút mel- etti répaföldön. Táskái Ist- 'án, Gulyás Gyula, Finta Jó- 'séf és Bagyarik József hozzá­értően egyelik a répát. Akad -öztük olyan is, aki egyéni azda korában nem vásította 1 egy kapa élét sem. Nem lé­ét az, hogy a kapálást min- ig csak asszonymunkának ártsák. Horváth Istvánná ma­iával hívta a férjét. Szokat­lan neki ez a munka, hát biz- tatgatja nejét: — Te csak eredj, majd én ballagok utá­nad szép lassan, ahogyan a test megkívánja. — Megyek is, de attól tar­tok, nagyon elmaradsz, és félsz majd ott hátul — hangzik a csattanós asszonyi válasz. Alkonyodik, de a pusztako­Tizenöt esztendős kislánya az első kapás. Ma végeznek a répával, holnap meg az épít­kezésnél segít. Eddig is ott dolgozott. A tavasz óta negy­ven munkaegységet szerzett. — Le is fogytam ám: legalább tíz kilóval könnyebb vagyok, mint a télen — mondja. — A múlt héten, akár hi­szi, akár nem, minden este hideg vacsoránk volt — említi meg édesanyja. A szomszédos várdai határ­ban ugyancsak mozgalmas kép tárul elénk. Kovács Ferenc brigádjának húsz tagja mű­trágyát szór a répára. Az egyik parcellán Rutek Lajos- né, özv. Takács Józsefné, Ko­vács Ferencné, özv. Dörnyei Jánosné, Béres Zoltánná, Pékó Jenőné és Májét Ferencné hinti a pétisót. — Nagyot néznek a gépál­lomásiak, ha meglátnak a ké­pen. Biztosan találgatják, hogy mi van velem, miért kapálok nincs idő a várakozásra — mondja határozottan a férje. Kéki István, az eddei Egyet­értés Tsz brigádvezetője pon­tos adatokat diktál: — A mi brigádunknak 22 hold 1430 négyszögöl répája van. A te­rületet 48 asszonynak osztot­tuk szét. A fiataloknak 800, az idősebbeknek 400 négyszögölet mértünk ki. Amint ez megtör­tént, mindenki azon nyomban megkezdte a sarabolást. Hosszú az Irtási dűlő. Az er­dő széléig futnak a réparen­dek. Egész részesnek öt, fél részesnek két sor jut. Kéki LÁszlóné anyjával, Hajas Ist- vánnéval hét rendet vállalt. Csillag Jánosné és Cs. Horváth Józsefné ugyanennyit egyel. Varga Jánosné és Horváth Jó­zsefné egyenként egész része­sek. Az eddeiek premizálják a jobb munkát. A terv szerint 100 mázsát kell adnia a cukor­répa holdjának. A terven fe­liazafelé hazamegy ebédet főzni; dél­után meg újból kapálja a pa»» celláját. Egészen hat óráig. — Mára elég volt — egyene­sedik fel. Atszól a szomszéd- asszonynak, Dávid Lajosné- nak: »Bözsi, gyere menjünk haza.­Vállukra veszik az »elfá­radt« kapát. Ma este még sok a tennivaló otthon. Reggel pedig... igen, holnap itt foly­tatják, ahol most abbahagy­ták. Kutas József Pétisót szórnak a várdaiak jutott Mester elvtárs édes­anyja és felsőmocsoládi anyó­sa, Patacsi Gézáné szintén el­jöttek segíteni — így előbb fogy a munka. Itt van a két kis ikertestvér, Janika és Zo­lika is. — Nincs kire hagyni őket — mondja a fiatalasz- szony. — Napközi kellene. Je­löltek ki neki helyet a volt kastélyban, de a tisztiorvos sötétnek találta a szobákat. — Estére a tanácsülésen szó­ba hozom a dolgot, most már vácsi kertek alatt dolgoznak még néhányan. Stanics József­né az utolsó kapavágásoknál tart: ezt a fél rendet már nem hagyja itt. Ha ma később ér is haza, mint más napokon, nem számít: az a fontos, hogy végzett a répával. A negyven holdas répatáib* la apró parcellákra bontva. — Kapál itt az elnökné, a kanászné, a gulyásné, hiszen minden asszonynak egyaránt kimérték a területet. Ha nem így volna, nézeteltérés támad­na közöttünk — ezt mondja Domokos Jánosné, a Petőfi Tsz növénytermesztési brigád­vezetőjének felesége. Négyta­gú családról kell gondoskod­nia. Reggel hét órától 10-ig a répaföldön dolgozik, aztán A kézi kapálás csaknem teljesei rájuk vár. S ők — az asszonyok lányok — menne! a szántóföldre, ha kidugta fejét a ré­pa, ha dolgos kér után sóvárog a mák, a krumpli, s kukorica. Megér tik a mező némr hívó szavát, s ér zik, tudják, hog; a szövetkezet i. elsősorban az helytállásukra szá­mít a növényápo­lásban. .. Eső áztatta a Ágoston Magdus, az első kapás jutái határt. A nap még nem tört elő a fel- — mondja Mester János. E hé- hők mögül, de egyik parcel- ten váltótársa ül nappal a gá­lán már egyelik a répát. Tar pen, így ő is ráér répát egyel- Ferenc lókapával húzatja a ni. A családnak 1242 négyszög­sorok közét. Ágoston Lajosné öl répa, 200 négyszögöl mák és kislánya, Magdus kezében fürgén jár a kapa. — Ilyen- ....'........ k or, eső után kell iparkodni, nehogy ellepje a gaz a földet. Ha most megkésünk, utóbb hiába dolgoznánk akármilyen sokat, nem érhetnénk utol ma­gunkat — magyarázza Ágos- t' ú.:. *.. Benépesedett az eddei határ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom