Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-24 / 121. szám

Kedd, 1960. május 24. SOMOGYI NÉPLAP tti istálló — la á 1*0 na síi Ivó* műszaki hiba Tórfrtelőszövetkezeteinkben mindenütt arra törekszenek, hogy a nagyüzemi gazdaság alapját, az állatállományt mi­nél előbb közös férőhelyen helyezzék el. Döntő feladat napjainkban az építkezések meggyorsítása. A sürgősség azonban nem zárja ki a mű­szaki követelmények megtar­tását. Néhány helyen súlyosan kifogásolható a kivitelező — jelen esetben az ÉM Somogy mégyei Építőipari Vállalat — munkája. A csurgói járás há­rom községében a közelmúlt­ban igen Veszélyes következ­ményekkel járó hibákat fedez­tek fel az építkezéseknél. Rossz a padlástér betonozása a pörrogszenkirályi termelő­szövetkezetben. A 48 férőhe­lyéé magtárpadlásos tehénis­tálló elkészítését áthúzódó építkezésként vállalta az Épí­tőipari Vállalat, azaz úgy, hogy a tavaly megkezdett munkát az idén fejezik be. A vállalat a tennivalókat jóhi­szeműen szorgalmazta, s a padlásteret a késő ősszel, a tél elején betonozták le. Utólag nem lehet megálla­pítani, hogy a cement gyenge­sége okozta-e a hibát, de tény, hogy a beton felfagyott és por- lik. A fagy ellen lehetett és kellett volna védekezni. Ha mással nem, akár szalmával is letakarhatták volna a friss be­tonozást, elkerülve ezzel a fagyveszélyt. A Termelőszövet­kezeti Beruházási Iroda tudo­mást szerezve a hibáról, most elrendelte a felfagyott helye­ken a padlástér újra betono­zását. Óvatossággal elkerülhet­ték volna, hogy az istállóba ne két héttel vagy egy hónappal később kerüljenek az állatok, arról nem is beszélve, hogy az időveszteségen kívül mekkora anyagi kárt jelent ez a gon­datlanság. Fogyással sem lehet indokolni a Porrogon előfordult hibát. Az 50 férőhelyes magtárpad­lásos istálló pilléreinek alapo­zását nem megfelelő minőség­ben végezték el. Nem a fagy okozta a bajt, rossz volt a be­ton szemszerkezete, no meg kevesebb is volt a kelleténél. A következmény?... Valóság­gal ásni lehet a betont. Ki me­ri bekötni állatait olyan is­tállóba, amelynek tartópillérei ilyen gyenge alapokon nyug­szanak? Egy magtárpadlásos istálló nagy költséget igénylő, évtize­dekre szóló beruházás, s el­csodálkozik az ember hallva, hogy egy ilyen nagyobb sza­kiviteleáők rendelkezésére a viszonylag olcsón beszerelhető kavicsrosta. Pedig anélkül jó betont készíteni nemigen le­het. Mirtt az előző esetben, itt is természetesen újra kell végezni a munkát. Önkényesen módosította a tervet áz iharosi építésvezető. A 102 férőhelyes istálló két sarka között meglehetősen nagy vólt a szintkülönbség, de a terv pontosan meghatározta, mi módon kell elvégezni az ala­pozást. A padló vonalának ön­kényes megváltoztatása maga után vónta az alap és az egész terv módosítását. Így fordulhatott elő, hogy némely helyen az alap mindössze 20— 30 centiméterre van a földben, hólott köztudott dolog, hogy fagyhatáron felül építkezni veszedelmes, és nem is szabad. Most aztán kezdhetik Iharos­ban — az épületnek több mint a felénél — azt a munkát, amit első lépésként kellett volna jól elvégezni. Hatékonyabb ellenőrzést I Három példát említettünk meg, s mindháromnál az ok a műszakiak, a szakképzett emberek hiánya. Az Építőipari Vállálat is ezzel magyarázza e súlyos hibák megtörténtét. Kétségkívül igaz, hogy a sok építkezéshez kevés a szakem-1 bérük, mindent azonban ezzel az indokolással menteni nem lehet, hiszen a megyében csak ÚTTÖRŐ HÍRADÓ KlSZ-tcrg szeretnék lenni Az általános iskola VIEL osztá­lyába járok, s ez egyben azt is jelenti, hogy döntő fordulat előtt állok. Az általános iskolát a gim­názium, az úttörőszervezetet a ,, , , , .... . - Kommunista ifjúsági Szövetség nehány helyen merülnek feli fogja, felváltani. Erre a változást! ilyen problémák. Az Építő-f már most készülök. Még az idén ipari Vállalatnak tudnia kell —•*-*— ■-* * melyek ezek a területek, s ottj a szakmailag kevésbé képzett; emberek mellé kell állnia. A termelőszövetkezeteket! sújtja az Időveszteség, ugyan is nem tudják az előre mégha-; tároZott időre összevinni álla­taikat, s a gazdaságnak eset leg anyagi kára is szármázha-i tik belőle. Az Építőipari Válla-, latot az időveszteségen kívüli súlyos anyagi kár is éri, hi szén a kétszer elvégzett mun káért kétszer kell fizetségét, adni dolgozóinak, s az elpo­csékolt anyagot másodszorra neki kell előállítani. Helyes lenne, ha a vállalat1 vezetői lelkiismeretesebb mun-S kára szorítanák dolgozóikat,1! többször ellenőriznének, aZi ilyen kritikus helyeken, egy szóval nagyobb felelősségér zettel viseltetnének a közös| ügy, a szövetkezeti építkezések1 minél előbbi végrehajtása; iránt! Vörös Márta széretném letenni a III. próbát, mert ez elősegíti a KISZ-be való bejutást. Emlékszem még az első próbák­ra: a feszült, dermedt csendre, í homlokomon gyöngyöző4 verejték­re, az Izgalomra. Ma már sokkal komolyabb próba előtt áUok: a KISZ-be való bejutás, a Kilián Pfóba előtt. Gimnazista kíszeseket gyakran látok. Rajvezetőm, Gáspár Feri Is sokat beszél a KlSZ-fiatalok éle­téről. így tudom, hogy a KISZ- tagságot ki kell érdemelni; aki az Ifjúságii Szövetség tagja, annak mindenben az élen kell haladnia, példát kell mutatnia. Ehhez nem juthatok ingyen: még sokat kell tanulnom, hogy méltó legyek a KlSZ-tagkönyvre. Rózsa Pál VIII. o. tan. Az iskola menjen a Fonalgyárba ? Nagyatádom nem valami kedvezően vélekednek a fonal- gyáriak tanulási készségéről. Azt mondják, hogy csak atekőr tanulnának, ha mindent a he­lyükbe vinnének, ha az iskola is odamenne hozzájuk. Talán meg sem említjük ezt, ha a múlt hó-napban le nem marad­nak a tervteljesrtésben részben azért, mert munkaigényesebb árut termeltek, részben mert sok selejtét gyártottak. A fonalfestéshez nagy hozzá­értés szükséges. A megfelelő színárnyalat eltalálása, a szín kikeverése azt kívánja a mun­kásoktól, műszakiaktól, hogy vegyi konyhának is beillő üze­mükben vegyészkedjenek, s ne jöjjenek zavarba akikor se, ha az exportra kerülő fonalat más-más országból hozott fes­tékkel kell megfesteni. (A kü­lönböző országok festékei más-más minőségűek s ez a színárnyalat eltolódását okoz­hatja, ha nem vigyáznak vele.) __ __ Egy-két miligrammal több bású építkezésnél nem állt a'vagy kevesebb festék, a kel­Karbantartást is vállal a balatoniadéi hisz csónakos részlege A »hajóács« elnevezés egy kicsit büszke, s ma már hiva­talosan csónakkészítőnek mondják a balatonlellei ktsz csónakos részlegét. Ez a rész­leg egyedülálló a Balaton- partján, s az országban is mindössze egyetlen ktsz-ben vannak csónakkészítők rajtuk kívül. Nemcsak javítással fog­lalkoznak, hanem új csónako­kat is készítenek. 1957 májusa óta — mióta megalakultak — kb. 30 csónakot építettek. Évente legalább 50-et javítanak és festenek. Most is tele van a csónakszín két- és négyeve­zőssel, a szín mögött pedig két vitorlás várakozik javí­tásra. — Munkánk van bőven — mondja Parti Ferenc részleg- vezető. — Néha még sok is. Ez a Vasas Üdülőé, ez a Köz­lekedési és Szállítási Szakszer­vezeté, a vitorlás a KPM-é — mutat szét. — Sajnos megvár­ták, amíg teljesen tönkre nem ment. Ez különben általános. A legtöbben akkor hozzák ide a csónakokat, amikor már használhatatlanok. Így persze sokkal többe kerül a javítás. Parti elvtársnak mint régi hajóépítőnek fáj az is, hogy sokan nem vigyáznak eléggé a hajókra. Előfordult, hogy a csónakot kétezer forintos ja­vítás után másnap visszahoz­ták — összetörve. Szeretnék rendszeressé ten­ni a csónak-karbantartást. Ha­vonta 70 forintért vállalnák. Kéthetenként kitisztítanák a csónakokat, vihar után pedig átvizsgálnák, s azonnal helyre­hoznák a sérüléseket. Így meg­hosszabbíthatnák a csónakok életét, s ritkábban lenne szük­ség a drága nagyjavításokra. A részleg kifogástalanul végzi munkáját. Fonyódról, Földvárról, Boglárról, Siófok­ról is érkeznek hozzá -bete­gek«. Sajnos kedvezőtlen kö­rülmények között dolgoznak (a vízparttól távol, egy régi garázsban meg egy maguk eszkábálta színben), ezért nem egy nagyobb hajó rendbehozá­sáról le kell mondaniuk. A részleget a part mellé kel­lene telepíteni. A KISZÖV-től is kapnának segítséget. Csak az a baj, nem tudnak megfe­lelő helyen telket vásárolni. A BIB 15 éves távlati tervében ugyan szerepel, hogy kapnak egy korszerű telephelyet, de ez olyan -távlati«, hogy szin­te lehetetlen kivárni. A csóna­kok száma pedig állandóan emelkedik, a mostani helyen azonban már nem lehet kar­bantartani őket letérnél egy-két fokkal maga sabb vagy alacsonyabb hőmér­séklet már helyrehozhatatlanl hibát okozhat. Ez persze azzal jár együtt, hogy a külföld nemi veszi át az árut, s a gyár nem teljesíti tervét. Semmi kétség — gondoltuk! ezután —, hogy nagyobb szak-' képzettséggel, több tudással jobban festhetnék meg a fo­nalat a nagyatádi gyárban. De hát hogyan szerezzenek több tucjást, ha nem akarnak' tanulni? — véltük. Az igazgató azonban vissza-' utasítja ezt a vádat, s azt! mondja: — Félreértésről lehet szó. Harminchármán jelentkeztek! textilipari technikumba. Hogy1 az iskola jöjjön-e ide, vagy, dolgozóink menjenek-e az is-1 kólába, erről még nem beszél-! tünk velük. Az üzem vezetői' körében azonban annál több| szó esett róla. Azt terveztük' — és ebben a minisztérium is| segít —, hogy az üzemben lé-i tesítünk technikumot. Amikor azonban ezt alaposabban fon­tolóra vettük, úgy láttuk, ve-1 szélyes volna, ha mindjárt az] első évben a gyárban hoznánk' létre az iskolát. Nem tudjuk ugyanis előre, hogy ki meny-i nyíre bírja a tanulást, s nem] kell-e megszüntetni a lemor-i zsolódás miatt. Ez anyagi, er kölcsi kárt is jelentene. Ezért! úgy gondoltuk, hogy az első| évet levelezőként végezzék el Fizika-szakkörünk életéből A Berzsenyi Dániel Általá­nos Iskola VIII. osztályos ta­nulói még szeptemberben fi­zika-szakkört alakítottak. Ve­zetőnk — dr. Máthé Béláné — segítségével egyre nagyobb tu­dásszomjjal figyeltük az érde­kes kísérleteket, hallgattuk az előadásokat. Egyik nap lelken­dezve újságolták a szakkör tagjai: Gyárlátogatásra me­gyünk! Közelről, -élőben« néz­zük meg azokat, amikkel ed­dig csak elméletben vagy a kísérletek során találkoztunk. Először a Ruhaüzem gépeit tekintettük meg, majd a DEDASZ»hóz látogattunk el. Mindkét helyen igen hasznos tapasztalatokat szereztünk. Különösen a DÉDÁSZ-nál lá­tottak ragadták meg figyel­münket. Vezetőnk, Karácsony Ferenc üzemviteli mérnök kérdéseink kereszttűzében igen Sok érdekes dolgot magyará­zott meg. A tanévnek nemsokára vége, és már csak egy-két összejö­vetelünk lesz. Reméljük azon­ban, ez alatt az idő alatt is sok-sok kérdésre fogunk még feleletet kapni. R. P. Vili. o. tan. Az Üitörőhaz rajz-szakkörének munkáiból. Kovács Géza ruzarajza. A barcsi regösök próbáján A barcsi regösök próbája délután három órakor kezdő­dött a járási művelődési ház nagytermében. Először a Ni­nive c. játékot próbálták el, amellyel kiváló eredményt ér­tek el, majd egy új játékot ta­nultak Tíz perc szünet címmel. Az első rész még rosszul ment, de a végén már belejöttek. A játéknak a Kiskáhicsi nagyha­tár c. dal vetett véget. A végén a regös raj vezető­jét, Szerecz Józsi bácsit kér­deztük meg: — Mire készülnek ezekkel a táncokkal? Így válaszolt: — Az első játékkal kiváló eredményt értek el a táncosok, és a kaposvári megyei döntőre készülnek. A többi játékkal pedig ünnepeken fognak szere­pelni. Még egy játékot szeret­nének megtanulni, csak eh­hez olyan fiúk kellenek még, akik meg merik fogni a lányók kezét. Felhívjuk a fiúk figyel­mét, hogy a VII. és a VIII: osztályból a csapatvezetőnél jelentkezzenek minél előbb. Szöesényi István, Szabó Júlia Kukoricából — televízió Vörös Aranka jelenti Kapos- füredről: Csapatunk két hold kukoricaföldet kapott a hely­beli termelőszövetkezettől. A tsz felszántja, beveti nekünk, csak kapálni kell. A termés árán televíziós készüléket fo­gunk venni. Másfél ezer úttörő találkozója Nagyatádon (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Üttőrő Elnökség rendezésében első ízben került sor vasárnap dél­előtt a járás úttörőcsapatainak találkozójára Nagyatádon. Az érkező csapatokat az állomá­son és1 a gyülekezőhelyen az elnökség tagjai köszöntötték. Kilenc órakor kezdődött meg a csapatok felvonulása a vá- . sártérről az ünnepély színhe- a hallgatók, a többit itt hely-, lyére, a Széchenyi téri gyér­ben. Hogy erre mit válaszol-5 mekjátszó-térre. A pártbizott- nak dolgozóink, még nem tu-i ság előtt felállított emelvény­dom. Ezután fogjuk velük kö­zölni. .. Megkérdeztük Köves Bélá-, tói, a festöde egyik dolgozó­jától, aki jelentkezett a tech nikumba: Lemond-e a tanu­lásról, ha az első évet levele­zőként kell elvégeznie? Ezt válaszolta: — Semmiképpen sem mon-i dók le, akkor is tanulni fo­gok. — Hasonlóképpen véle kedett Farkas Imréné, noha! neki már gyereke is van. Ügy véljük, hogy a többi,; technikumba jelentkezett mun kás is érzi a tanulás szüksé­gességét, és tetteivel megcá-; föl ja azt a véleményt, amely' Nagyatádon szóbeszéd tárgya,| és tanul akkor is, ha az első' évet nehezebb körülmények! között kell elvégeznie. Közü-i lük nem eggyel nagy tervük] van az üzem vezetőinek. Hi-i szén a nagyobb felelősséggel járó, több szaktudást igénylő! munkahelyekre technikumot1 végzett munkások kerülnek majd. Sz. N. j röl a járási elnökség, a párt- bizottság és az üzemek kép­viselői üdvözölték az egyen­ruhás, zászlókkal felvonuló pajtásokat. Tíz órakor a Himnusz hang­jaival kezdődött meg az ün­nepség. Ludán Imre szemlepa­rancsnok jelentése után Maro­si József százados, a munkás­őrség járási parancsnoka kö­szöntötte a találkozóra felso­rakozott mintegy másfél ezer úttörőt. Utána Kovács János elvtárs, a községi pártbizott­ság titkára a járási pártbizott­ság nevében adta át a járás úttörőinek a vörös selyemzász­lót. Ezután a pajtások esküt tettek, hogy a zászlóhoz hűek lesznót, s ezt jó tanulásukkal és példás magatartásukkal is bebizonyítják. Majd Horváth János, a megyei elnökség tag­ja átadta az Országos Úttörő Központ kitüntetéseit Zbi- nyovszky István, Farkas Fe­renc és Dorcsi Sándor elvtár­saknak az úttörőmozgalomban kifejtett eredményes munkás­ságukért. Ezt követően az üze­mek, intézmények, tömegszer­vezetek és úttörőcsapatok kép­viselői szalagot kötöttek a zászlóra, miközben a járási művelődési ház zenekara in­dulókat játszott. A találkozó az Intemacio- nálé hangjaival ért véget. Utána a pajtásokat különböző szórakozási lehetőségek vár­ták. Pajtásoknak üzenünk Vörös Aranka, Kaposftired: Verseidet és humoros történe­tedet megkaptuk. Verseid tar­talma szépen kifejezi iskolád iránti szeretetedet, de formai­lag még nem üti meg a kívánt mértéket. Javasoljuk, hogy magyar tanárodnak mutasd meg verseidet, ő majd segít­séget ad, megmagyarázza a verselés legfontosabb szabá­lyait. * * * Kovács Györgyike, Bálaton- szemes: Beküldött csatakiáltá­sod közismert, egyébként sze­repel az »Őrsvezetők úti társa« című könyvben is. Saját szer­zeményű csatakiáltásotoknak bármikor szívesen helyet adunk. Szeretettel üdvözölünk. QYERMEKNAPRA 2 3 4 1 5 6 |7 8 9 10 u 12 k 13 ■■a*;u mm 1 ■■cm 1 |:::i ■ DFB Imm 15 1 \/ :::: ■ ■■■ ■ ■■■ 16 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ >an 1 7 ■ ■■a | ■ ma ama ■ ■■a 18 19 9A mm ■■■■ 21 ■■■■199 ■ üli : — ■ mai 26 | 24 IÍÍP ■■■■ :::i 26 ■ ■■■'97 !■■■■! *>0 ■■■■ Bili “O ■ ■■■ 11BEE1 *■■■1 ■■■■ | 29 mm ■■■■ S3BB ■ ■■■ 3i> | 31 mm ■ sea ■ ■■■ ■ ■■■ ■ aas :::: ■■■■ 32 | |33 mm, mm; ■ ■■■' 3 4 " 35 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ «BBS 36 mm asm mm 1 aaaa 37 Vízszintes: 1. E napra köszöntés (folytatása a vízszintes 36). 13. Nagy folyó. 14. E tárgyról. 15. . . . .-ba kötötték. 16. Ezt teszi falevél, ha a szél fúj (népiesen). 17. A második személlyel. 18. Hegycsúcs. 20. Hibát követek el. 22. Kútkerítés. 24. Vissza: a ma­gyarral rokon nép. 26. Kiszélesedő utcarész (ékezethiba). 28. Fütyülő. 29. Vissza: Hala fele. 30. Kaszáló. 32. Lyuk a jégen. 34. Igavonó ál­lat. 35. Disznó hímje. 36. A vízszin­tes 1. folytatása. 37. Fájdalom. Függőleges: i. Honvédek. 2. Fé­lig ömöl! 3. Kátrány. 4. Bánat el­lentéte. 5. Vető betűi keverve. 6. Ezt az állatot szokták kiönteni la­kásából. 7. Néger széle! 8. Jó hús­ban van. 9. Férfinév. 10. Eg töb­bes száma. 11. Régi fúvó hangs-e- res. 12. Váz mássalhangzói. 19. Öl­töny. 21. Sivatagi állat. 23. Becé­zett férfinév. 25. Betegsége* ter­jesztő rovar. 27. Szín. 31. Szemé­lyes névmás. 32. Igekötő. Beküldendő: a vízsz. 1. és 36. Beküldési határidő: 1960. június 1. Címünk: ütlörő Híradó, Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky u. 1/C. A legutóbbi Szellemi Totó íz ta- lálatos szelvénye a következő: x x 2 12xl2xx2x. A legtöbb találatot elért pajtások közül könyvjutalmat nyertek: Var­ga István, Kaposvár, Szántó Imre u. 23., Tihanyi József, Kisvár, Eötvös u. 4., Laczó Miklós, Csur­gó, Ady E. u. 15. A könyveket a vidékiek-ek pos­tán küldjük el, a kaposváriak sze­mélyesen vehetik át az Üttörőhá*» ban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom