Somogyi Néplap, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 120. szám. . ÄRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1960. május 22. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Mit tettek a nagyatádi járásban a művelődés­politikai irányelvek valóra váltásáért? Nincs szükség Kötésén a kultúrára? (5. o.) jjjjlj Levél helyett... (6. o.) jjjjjj KELLETT A KEKÉNT HAAG! Megyénkben is jelentősen megnőtt az érdeklődés a kül­politika iránt. Dolgozóink má­jus derekán Párizsra figyeltek. Bár a négy hatalom kormány­főjének tanácskozására nem kerülhetett sor, mégis elmond­hatjuk: eseményekben gazdag, sok tanulságot adó, világossá­got gyújtó hét zárult le most. A Somogy megyei Finom- mechanikai és Gépjavító Vál­lalat munkásai keddi röpgyű- lésükön így fogalmazták meg álláspontjukat: »Mély felhábo­rodással vettük hírül és hatá­rozottan elítéljük az amerikai kémrepülőnek a Szovjetunió fölött végrehajtott provokáció­ját.« A világ békeszerető em­beriségének hangorkánjába ve­gyült ez a kijelentés. _ Ám Amerika bűnösei nem határoz­ták el magukat, hogy becsüle­tes beismerés útjára lépjenek, hanem hazugságot hazugságra halmozva mesterkedtek a né­pek félrevezetésén. Hát ennyire elszakadhatnak a valóság talajától a Fehér Ház urai? Powers pilótát május 5-én még törökországi me­teorológiai felderítőnek _ meré­szeli hazudni Washington. Négy nappal később a Szovjet­unió által nyilvánosságra ho­zott bizonyítékok súlya alatt Herter kénytelen beismerni, hogy kémrepülésről van szó. Tudtak a dologról, az elnök utasítása alapján hajtották végre ezeket a repüléseket — tette hozzá. Május 11-én maga Eiesenhower erősíti meg a külügyminiszter nyilatkozatát. Másnap arcátlanul kijelenti az Egyesült Államok külügymi­nisztere: az agresszív kémrepü­lések az Amerikai Egyesüli Államok átgondolt politi­kájához tartoznak. Párizsban kénytelen-kelletlen megszólal Eisenhower: ebben az évben — ameddig elnöki mandátuma tart — nem küld amerikai ka­tonai repülőgépeket a Szovjet­unió íölé. »Természetesen nem tudom, milyen elhatározásra jut a következő elnök« — sie­tett megtoldani szavait Eisen­hower. Mi ez, diplomáciai talány? Mit érnek az olyan kijelenté­sek, amelyek az agresszió be­szüntetését vállaló, kötelező érvényű rendszabályok fogana­tosítása helyett valamely sze­mély felhatalmazásának idejé­től próbálják függővé tenni a nemzetközi kapcsolatok alaku­lását? Eisenhower és az Amerikai Egyesült Államok kormánykö­reinek dicstelen szereplése szétrombolta a párizsi tárgya­lások alapját, aminek építését oly következetesen és oly nagy felelősségtől áthatva igyekezett segíteni a szovjet diplomácia. Hruscsov, a Szovjetunió mi­niszterelnöke Párizsban is min­den lehetségest elkövetett, hogy elháruljanak az akadá­lyok a négy nagyhatalom kor­mányfői találkozása létrejötté­nek útjából. A május 16-i szov­jet nyilatkozat világosan kifej­tette, mi kell a becsületes tár­gyalásokhoz: az USA kormá­nya vonja vissza nyilvánosan azt a sértést, amit a kémrepü­léssel a Szovjetunió ellen elkö­vetett, s vonja felelősségre az ügyben bűnösöket, vállaljon garanciális kötelezettséget ha­sonló provokációk megismétlő­désének megakadályozására. Ha ezt megteszi, akkor meg­kezdődhet a csúcsértekezlet, ame'ynek tanácskozásai elé oly nagy várakozással és oly nagy reménységgel tekintettek a vi­lágbékéért küzdő száz- és száz­milliók. S mi történt ezután? Eisen­hower néma hallgatásba bur­kolózott. Ez nem mentesíti azonban az Egyesült Államok vezető köreit attól a felelősség­től, amit vállalniuk kell a kém­repülés miatt, a csúcskonferen­cia megtorpedózása miatt. Igen, Hruscsov elvtárs párizsi nyi­latkozatai felnyitották a békés mbermilliók szemét, lerántot­ták a leplet az amerikai vezető imperialisták galádságairól: ima pőrére vetkeztetve, álarc nélkül áll a világ ítélőszéke előtt Eiesenhowerék agressziós politikája. Kellett a kemény hang, mu- laszhatatlanul szükség volt a Szovjetunió határozott fellépé­sére — ez a véleménye a mi népünknek is. Urai Ferenc, a Somogy megyei Állatforgalmi Vállalat igazgatója mondotta a minap: — A legteljesebb mér­tékben megértem és helyeslem Hruscsov elvtárs Párizsban ta­núsított magatartását. A Szov­jetunió nem tűrheti, hogy véle bárki is fenyegető hangon be­széljen, vagy ennek a hatalmas államnak a szuverenitását bár­mely imperialista agresszor büntetlenül megsértse. A szo­cialista világrendszer vezetője tiszta szándékkal törekedett és törekszik a megegyezésre, az égető nemzetközi problémák megoldására. Az igazság is, a nagyobb erő is az ő oldalán áll. Igazsága tudatában nem kegyért könyörög, hanem be­csületes tárgyalásokat követel a vezető imperialista (országok­tól. Párizs nem csökkentette, ellenkezőleg: növelte a Szov­jetunió nemzetközi tekintélyét. Az eseményekből megláthatta, megtudhatta az egész világ, hogy ki a békés megegyezés szilárd híve, és ki a békés egy­más mellett élés megátalkodott ellensége. A azverdlovs zki haditechnikai fegyvertény megmutatta, mi­lyen sors vár az amerikai kém- repülőkre. A szovjet rakétának nem kellett keresgélnie a cél­pontot, az első alkalommal el­találta, megsemmisítette azt. Az U—2 roncsokra szakadva lezuhant, vele együtt hullott a semmibe a Pentagon békés szólamainak maradék hitele is. És mégis, mégis azit vallja a Szovjetunió: nem a fegyverek nyelvén, hanem a kimondott igaz szó nyelvén kell beszélni egymással a szocialista és a ka­pitalista rendszernek. Hruscsov elvtárs Párizsból búcsúzván is nyomatékosan hangsúlyozta: »A szovjet kormány ... fárad­hatatlanul folytatja a béke és a nemzetközi együttműködés biztosítására irányuló erőfeszí­téseit. A szovjet kormány to­vábbra is kész részt venni a csúcsértekezleten, ha az Egye­sült Államok eltávolítja az értekezlet útjából az általa oda­gördített akadályokat. Remé­lem, hogy hat-nyolc hónap múlva, amikor kedvezőbb hely­zet alakul ki, egy ilyen értekez­let fontos döntéseket dolgozhat ki a megoldásra megérett nem­zetközi problémákban. Ehhez közös erőfeszítésekkel kell a nemzetközi feszültség enyhíté­sére törekedni, abból kiindul­va, hogy biztosítani kell a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés együttélését. Az ereje teljében lévő és a jövőjé­ben biztos szovjet nép kiveszi részét a tartós békéért folyó harc nemes, közös ügyéből.« Ez a reménysugár világítja meg Párizs után az emberiség jövőbe vezető békés útját, Pártunk, kormányunk, népünk helyesli és támogatja a szovjet kormány következetes békepolitikáját Kádár János felszólalt a Hazafias Népfront budapesti értekezletén A Budapesti Műszaki Egyetem aulájában szombaton a főváros lakosságának mintegy 500 küldötte újjáválasztotta a Hazafias Népfront budapesti bizottságát. Az ünnepi gyűlé­sen megjelent s az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A tanácskozást dr. Harrer Ferenc, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnöke nyitotta meg. Ezután Schütz Árpád titkár terjesztette elő a Hazafias Népfront budapesti bizottságának beszámolóját az elmúlt három év munkájáról. A vitában felszólalt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Kádár János elvtárs beszéde Teljes mélységében átérzem a megtiszteltetést, és a felelős' séget, hogy a Hazafias Nép­front budapesti értekezletén, mint küldött jelen lehetek. (Nagy taps.) Ezért köszönetét mondok azoknak, akiknek bi­zalmából — mint a XIII. ke­rület küldötte — részt vehetek ezen a tanácskozáson. , Közös eszme és közös törekvés ho­zott össze bennünket ebbe a terembe, s bár sok irányból jöttünk, immár közös útra lel­tünk és egyetértésben me­gyünk előre. (Nagy taps.) Vannak itt a teremben nagy tudósok, híres művészek, ki­váló munkások, parasztembe­rek, a társadalom legkülönbö­zőbb rétegéből jött emberek. Ez magában véve is nagy tár­sadalmi kiegyenlítődésre mu­tat, de ennél magasabb fokon is jelentkezik a kiegyenlítődés társadalmunkban — állapítot­ta meg Kádár János, majd részletesen beszélt népünk szé­pülő életéről. A népfrontmoz­galom budapesti szervezetei­nek eredményes, jó munkájá­ról és a népi egységről. Hang­súlyozta: A dolgozó osztályok, az egész nép összefogása nélkül nem lehet eredményesen épí­teni a szocializmust. Ezért a Hazafias Népfrontnak Buda­pesten nagy figyelmet kell for­dítania a munkások és értelmi­ségiek együttműködésére, va­lamint a munkásosztály és a városi kispolgárság tartós szö­vetségére. Beszéde további részében a nemzetközi helyzettel foglalko­zott. — A nemzetközi helyzet — hangsúlyozta — jó és kedve­ző szocializmust építő né­pünk számára, mert a nemzet­közi életben a szocializmus erői immár hatalmas, legyőz­hetetlen és egyre növekvő erő­dként vannak jelen. (Hosszan­tartó taps.) Természetesen lát­nunk kell, hogy miközben döntő fölényben vannak a szo­cializmus erői, azért a nemzet­közi helyzetre hat az imperia­lizmus léte is, más szóval a béke erői és a háború erői is jelen vannak a nemzetközi élet tényezői között. Az imperializ­mus, az agresszió erői ma már kisebb és némikép zilált erő formájában jelentkeznek, de azért léteznek és hatnak. Amikor a béke, a szocializ­mus perspektívájáról be­szélünk, feltétlenül tud­nunk és éreznünk kell, hogy mind a szocializmus, mind a béke ügye végső fokon az egész világon győzedelmeskedni fog. (Nagy taps.) Ma már nincs olyan erő a földön, amely ezt meg tudná akadályozni. De azt is tudnunk kell, hogy ez a harc hosszantartó lesz. — Amikor azt vizsgáljuk, milyen erők vannak az impe­rializmus, az agresszió olda­lán, akkor sosem szabad szem elől tévesztenünk, hogy min­denkinek társadalmi helyzete, vagyis alapvető személyes ér­deke szabja meg a gondolko­dását. Nálunk, Magyarországon egyetlen ember sincs, akinek valamiféle anyagi érdekeltsége fűződnék ahhoz, hogy növeked jék a haditermelés, a hadsereg létszáma, vagy mondjuk, hogy több fegyvert gyártsunk. Ná­lunk nincsenek fegyvergyári részvényesek, annál inkább vannak nyugaton, a nagy ka­pitalista országokban. S higy- gye el mindenki: van különb­ség abbém, hogy mennyi idő alatt jut el egy óbudai mun­kásasszony addig, hogy köve­telje a békét és mennyi idő kell ugyanehhez egy amerikai ágyúgyárosnak. (Derültség.) Nyilvánvalóan van itt bizo­nyos időbeli differencia is. (Nagy taps.) A harc addig tart, a végső és teljes győzelem ak­kor következik be, amikor-az imperialisták, a háborús profit­ban érdekelt emberek elvesztik döntő befolyásukat államok és kormányok, nagy és hatalmas államok kormányai felett Mindezt azért sem szabad szem elől téveszteni, mert min­denki láthatja és érezheti, hogy a nemzetközi életben bi­zonyos periodikus változások vannak. Előtör a megbékélés szelleme, azután egy kis ellen­nyomást ad az agresszió szel­leme. És utána megint erősö­dik a megbékélés szelleme ad­dig, amíg az imperializmus meg nem szűnik létezni, az agresszió szellemét és erőit erős korlátok között kell tartani. Ezt mindenkinek tudnia kell. Amikor bé­keprogramunkról beszélünk, azért tekinthetünk nyu­godt biztonsággal előre, mert immár szemünk előtt a szocialista társadalmi rendszer legyőzhetetlen ereje, nagyszerű fejlődése. Amikor a Kommu­nista Kiáltványt megíogalmaí- ták, talán csak néhány tucat ember ismerte, fogadta el és kezdte hirdetni. — Marxszal és Bngels-szel az élen. Az utóbbi négy évtizedben a világ egyik hatalmas országában, a ‘Szov­jetunióban valósággá lett: Az orosz proletariátus és az orosz dolgozó osztályok megdöntöt­ték a kapitalizmust és a világ legerösebh. leghatalmasabb ál­lamának alapjait vetették meg. Azóta nem telt el sokkal több négy évtizednél, s ma már egymilliárd ember él szocialis­ta országokban. A fejlődés te­hát gyors és biztató, harcunk jövőjéhez is megadja a szűk séges bátorítást mindenkinek akinek szívügye a szocialista társadalom győzelme. Nézzük a Léke erőit és a háború erőit. Az, hogy háború legyen-e vagy béke, negyvennégy évvel ez­előtt kivétel nélkül olyan kor­mányoktól függött, amelyek mindegyike hajlamos volt arra, hogy vérözönt zúdítson az emberiségre, ha abból aranyat lehet kovácsolni. Most? Ha­talmas országok és kisebb or­szágok egész sorában olyan kormányok, olyan rendszez-ek vannak, amelyek fenntartás és hátsó gondolatok nélkül har­colnak a békéért. A perspek­tíva tehát e téren is biztató, de harcolni e téren is kell, áll­hatatossággal és sokáig. Mai életünk fő jellemzője a munka és a harc. S így lesz még jóidéig. Valamikor talán olyan helyzetben is lesznek majd w emberek, hogy egyedül a munka, illetve a munka gyü­mölcseinek élvezete, az öröm lesz az élet tartalma. De ma még a munka és a harc. A béke erői és a háború erői közül azonban már a szocializmus erői az erő­sebbek, az agresszorokat visszaszorító erők a hatal­masabbak. S ez a nemzet­közi helyzet alapvető jel­lemvonása, amely nem vál­tozott a párizsi események után sem, illetve amennyiben változott, meg kell mondani, hogy az imperialisták, az agresszorok hátrányára változott. Kádár János ezután részle­tesen szólt az amerikai repü­lőgép május elsejei agresszió­járól, az amerikai kormány kezdeti hazugságairól, majd pedig arról, hogy a kém beis­merő vallomása után az ame­rikai kormány a Szovjetunió feletti kémkedést a hivatalos politika tartozékának nyil­vánította. A szovjet kormány ebben a helyzetben is végtelen türe­lemmel és tapintattal járt el — folytatta Kádár János. A Szovjetunió nagyon he­lyesen fogalmazta meg a kö­vetelését Párizsban: ítéljék el a kémrepülést, vonják fele­lősségre a bűnösöket és kö­vessék meg a sértettet, majd jelentsék ki, hogy ilyen soha többé nem fog előfordulni. Utána üljünk le, tárgyaljunk és egyezzünk meg becsületesen a különböző dolgokban — ez volt a szovjet javaslat. Enél- kül tárgyalni a népek becsa­pása lett volna és csak az ag­resszorok malmára hajtotta volna a vizet. A szovjet kormány, Hrus­csov elvtárs leleplezte és visz- szaverte — talán úgyis mond­hatnám, hogy nemcsak a le­vegőben, de a politikában is lelőtte — az agresszorok ter­veit. (Nagy taps.) A Szovjetunió álláspontjá­nak töretlenségét, következe­tes békepolitikáját mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy Hruscsov elvtárs kije­lentette: — függetlenül attól, hogy a csúcstalálkozó nem jött létre — bármikor készek aláírni az atomfegyverkísérle­tek eltiltásáról szóló egyez­ményt; a szovjet kormány kö­vetkezetesen küzd továbbra is a leszerelés kérdésének megoldásáért, az általános le­szerelésért, valamint a hábo­rús maradványok felszámolá­sáért. A szovjet kormányfő 6—8 hónap múlva kész új csúcstalálkozóra leülni, hogy ha biztosítva van mindkét fél részéről az őszinte törekvés — tárgyal­hatnak és megegyezhetnek. Hruscsov elvtárs Berlinben ki­jelentette azt is, hogy bár a német békeszerződés kérdése már most megérett és Berlin helyzetének rendezése hasonló­képpen megoldást kíván, még mindig várnak, bízva abban, hogy 6—8 hónap múlva össze­ül a csúcstalálkozó, s ott meg­egyezhetnek. A szovjet kor­mány rendíthetetlen híve a kérdések békés tárgyalások! útján való megoldásának. (Folytatása a 2. oldalon) Lelkes szeretettel fogadták a moszkvaiak a hazaérkezett N. Sz. Hruscsovot Moszkva (MTI). Szombat délután visszaérkezett Moszk­vába N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke. A vnukovói repülőtéren éne­kelve, jókedvűen várták a dol­gozók küldöttei Hruscsovot. A minisztertanács elnökének fogadására megjelent a repü­lőtéren a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága elnökségének számos tag­ja, élükön L. I. Brezsnyevvel, a Legfelső Tanács elnökével. Jelen volt a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának, a Legfelső Tanács Elnökségének sok tag­ja, a szovjet hadsereg több marsallja, tábornoka. Megje­lentek a Moszkvába akkredi­tált diplomáciai képviseletek vezetői. Megjelentek a repü­lőtéren N. Sz. Hruscsov csa­ládjának tagjai: felesége, Nyí­rta Petrovna és fia. Moszkvai idő szerint három óra előtt néhány perccel szállt le a repülőtérre az II—18-as tí­pusú repülőgép, amely Berlin­ből hozta vissza a szovjet fő­városba Hruscsovot. A megje­lentek lelkes tapsa közepe.te lépett ki a gép ajtaján a szov­jet kormány feje, mosolyogva, integetve köszöntötte a moszk­vaiakat. A szovjet kormányfőt követte Rogyion Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvé­delmi minisztere. Hruscsov elsőnek az SZKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagjait köszöntötte, majd barátságosan üdvözölte a diplomáciai képviseletek ve­zetőit. Nagy tapssal fogadták a szovjet kormányfőt a moszk­vaiak. Hruscsov mosolyogva, integetve válaszolt az üdvöz­lésre, kezével mutatta, hogyan lőtték le az amerikai légika­lózt. »A kémekkel rövid úton bánunk el« — kiáltotta az egy­begyűltek felé Hruscsov. A dolgozók lelkes tapssal vála­szoltak a kormányfő szavaira, Hruscsov ezután elbeszélge­tett a párt és a kormány veze­tőivel, majd gépkocsiba szállt, és a városba indult. A Lenin sugárúton a szombat délutáni sétálók ezrei köszöntötték nagy szeretettel a szovjet ko» mányfőt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom