Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-16 / 90. szám
Szombat, 1960. április 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nagy gondot fordítanak az állattenyésztés fejlesztésére megyénk állami gazdaságai Az állami gazdaságok igazgatósága tervet dolgozott ki az állattenyésztés fejlesztésére és új alapokra való helyezésére. Az átszervezést az üzemágak összpontosításával kezd: ék meg. Lábodra és Tengődre vonják össze a növendékmarhákat a tbcnmentes felnevelés biztosítása céljából. Ezért a lá- bodi gazdaság fülecsi üzemegységében 300 darab növendék befogadásáról kell gondoskodni. Ezt részben új istálló építésével, részben épületek felújításával oldják meg. Böhm József lábodi főmezőgazdász elmondja, hogy az innen kikerült üszőket százas csoportokban szállítják majd a gazdaságokba. Ezek helyére újabb növendékek kerülnek a többi gazdaságból. A megye állami gazdaságainak tehenészete most 32 majorban aprózódik szét. üzemi- leg nagyon hátrányos ez — nemcsak a gépesítés fejlesztése, a helyes munkaszervezet kialakítása, hanem az általános költségekkel, valamint a, beruházásokkal való takarékosság miatt is. A tehenészet- [ nél ugyanis szükség van tejházra, ellető és betegistállókra, borjú-elkülönítőre. A lábo- diak tehénállományuk számát lehet a legjobban tbc-mentes környezetet kialakítani. Tervezik, hogy az újszülött borjak felszárításához minél előbb infravörös lámpákat szereznek be. A sertéseket 50 kilós súlyig A lábodi gazdaság az 1961— 62. évben baromfiállományát 23 ezer darabra emeli. Jelenleg napi 10—12 ezer tojást raknak a tyúkok, ez a megye naposcsibe-ellátásában jelent segítséget. Február elseje óta a nagysalléri üzemegységben a Nagyatádi Keltető Állomásra nevelik, s azok ezután kerül- j 500 darab tojást szállítanak nek a kaposvári gazdaság hiz- naponta. laldájába. A Tengődi Állami I Hogyan segíti a Lábodi Ál- Gazdaságban az ez évben fel- lami Gazdaság a szövetkezeté- állításra kerülő törzstenyésztő! két? Április első napján 54 te'epre kerülnek a szaporításra szánt állatok. Ez biztosítja majd a tenyészanyag-utánpót- íást, és innen cserélik ki a gazdaság kocaállományát az egységes fajta kialakítása végett. kocasüldőt, 150 darab tenyész- jerkét és kost adnak át az öt- vösikónyi és a scmogyszobi tsz- nek. Ez évben még 300 darab kocasüldőt juttatnak a termelőszövetkezeteknek. fl tsz-asszonyok feladatairól, a gyermeknap előkészítéséről tanácskozott a Csurgói Járási Nőianács A járási pártbizottság épületében kedden ülést tartott a Csurgói Járási Nőtanács. A tanácskozás két napirendi ponttal foglalkozott: a termelőszövetkezeti asszonyok előtt álló feladatokkal és a gyermeknap előkés zítéséveL A tsz-ekben a nőtanácsok kez- 260-ról 500 darabra emelik öt deményezésére mozgalom in- év alatt. A tehenészet ilyen, dúlt: Talpalatnyi művelés alatt arányú fejlesztése szükségessé teszi a komplex gépesítést. A szabás! üzemegységben a tehénistálló mellé 200 férőhelyes borjúnevelőt akarnak építeni, hogy a többi üzemegységből a borjakat ide összpontosíthassák. Ugyanis az itatásosam nevelt növendékek részéire álló területet se hagyjanak kagoknak: azon a területen, ahol megművelik a kukoricát, a sorközökberb mindenki vethet babot, s a termést saját céljaira használhatja fel. Érdemes kihasználni ezt a lehetőséget! Vass Lajosnénak, a járási nőtanács titkárhelyettesének beszámolójában szó esett arról is, hogy azokban a termelőszövetkezetekben, ahol egyelőre nincs mód a nagyüzemi községében a tsz-ek asszonyaival. A babtermelés fokozása céljából a tarrnelőszövetkeze-! tek lehetőséget adnak a A Berzsenyi Dániel úttörőcsapat 1600 darab fát ültetett el a Toponár melletti Deseda-patak mentén. pálatlanul! A cél elérése érdé- baromfitenyésztés bevezetésékében a nőtanács még ebben - r6j ^ minden család egy tyúk- a hónapban beszélgetéseket. aljával több csirkét neveljen, szervez a járás valamennyi j mjnt amennyi saját háztartása ellátását szolgálja. S ezt a felesleget eladásra, értékesítés- j re neveljék! Berzencén és 'a- Iharosban már van törzsállomány; az utóbbi községben a tsz tavaly 120 ezer forint jövedelemre tett szert a baromfitenyésztéssel. A gyermeknap előkészítésével kapcsolatban arra az elhatározásra jutottak, hogy a járásban a szülői munkaközösségek, a nőtanácsok valamilyen »■kollektív« ajándékkal kedveskedjenek a gyerekeknek. Olyan ajándékokkal, amiket később mindenki használhat. Az ünnepségek kis műsorát '(előadások, bábjáték stb.) ne a gyerekek, hanem mindenütt a felnőttek szervezzék, ők szerepeljenek. Némely helyen az iskolák felső osztályosainak részére szellemi öttusa-versenyeket rendeznek a gyermeknapon. Az egész község szívébe zárta őket Tavaly áprilisban történt.! A miklósi Vörös Csillag és Üj Barázda Termelőszövetkezet vezetőit meghívták a járási pártbizottságra. — Ez itt Nagy József elvtárs, a Közúti Hídfenntartó Vállalat igazgatója, ez meg Schillerwein László párttitkár — mutattak be két idegent, s hozzátették: — Ök fognak benneteket patronálni. A tsz vezetői bólogattak, szemügyre vették a »pestieket«, aztán hazamentek. Otthon elmondták, miért hívatták őket, kikkel ismerkedtek meg. »Jó, jó — morfondíroztak az emberek —, ismerjük mi már a patronálást. Volt már papíron segítő vállalatunk, de még egy »hogy vagytok«-ot sem kaptunk tőlük.« Egy hét sem telt el, s tehergépkocsik gördültek be Miklósiba. »A pestiek — adták tovább a hírt az asszonyok. — Megjöttek a pestiek.« Amikor összegyűltek az emberek, az idős, harcokban edzett igazgató megköszörülte a torkát, s beszélni kezdett: — Mi a munkásság küldöttei vagyunk. Nem először állunk a parasztság mellé, hogy vállvetve dolgozzunk céljaink mielőbbi megvalósulásáért. Most, hogy egyre több paraszt választotta a nagyüzemi gazdálkodás útját, megint segítő kezet kell nyújtania a munkásságnak. Azért jöttünk, hogy segítsünk. Az emberek mélyen hallgattak. Senki sem szólt egy árva kukkot sem. S akkor Nagy eilvtárs újra megszólalt: — Kérjenek bátran erkölcsi vagy anyagi támogatást. Majd megmondjuk, tudjuk-e teljesíteni. Juncz Sándomé v. b.-elnök mély lélegzetet vett, aztán belevágott: — Mi még sohasem kaptunk semmit. Volt már ugyan pat- ronálónk, de felénk se néztek. A zicsiek hintát kaptak, mi még ennyinek is örülnénk. Az arcokon mosoly jelent meg, s kezdett oldódni a bizalmatlanság, a feszel yezett- ség. Az emberek hümmögtek, közbeszóltak, »úgy van«-oztak. S megoldódtak a nyelvek. »Ponyvára lenne szükségünk a termés letakarásához« — így valaki. Megint más: »ötvenhatvan literes hordók, tárolóedények is elkelnének.« — No, látják, így kéül ezt Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát Az emberek most már felszabadultan, hosszan nevettek. S elvitték a vendégeket mindenhová, hadd lássák, hogyan élnek a miklósiak. A napközi otthonban is töltöttek néhány percet A vendégek egymásra kacsintottak, amikor a szalmaEkkor már mindenki le volt fegyverezve. Amikor újabb kéréssel kellett előállni, senki sem akarta megtörni a csendet. Attól féltek, túlzottan szerény te'enek. De a bátorító szó megtette hatását, csak kibökték: van egy 14 méteres rossz hídjuk, ahelyett is erősebb kel« lene. Meglett az is, novemberben gyönyörű vashidat kaptafa zsákokon pihenő gyermekeket Nem szabad megfeledkezni ar* meglátták. Senki sem értette ról sem, hogy a betakarod ás» ezt a »szem-beszédet«, csak kor állandóan a faluban dol- Józsi bácsi meg Laci bácsi, az gozott a vá'ila'at egyik teher- igazgató és a párttitkár. Ad- gépkocsija. Éjjel-naopal merít, digra már mindenki így titulál- ha szükség volt rá.' Amikor ta őket. megbetegedett a gépkocsiv-ezeflzlán eltelt egy két hét, tö>eRy teleffnhi^s,»«-«ei. s újra megjelent a jól ismert f|smar me§ 15 erkezett a val" tehergépkocsi. A pótkocsin egy , modem, négyüléses h'nta. Csak merné valaki szidni a ami igen lázba hozta a fiatalo- pafcronálókat, kapna a fejé e. kát, a vállalat labdarúgó-csa- Nincs olyan ember, aki rosz- pata is eljött összemérni az szat mondana róluk. Sőt néha erőt a helybéliekkel. Első do'- már restellik is a tenger se- guk az volt — addig még ebé- 1 gítséget. Mert a múltkor is, delni sem mentek —, összesze- amikór a tsz meg a tanács véreitek és felállították a hintát.! zetői Pestre mentek hivatalos Az emberek alig akarták el-1 ügyeket intézni, bizony bnn- engedni a fiúkat, mindenkinek tatlanul hozták vissza az útra volt egy kedves szava hozzá- csomagolt finom falatokat. juk, kérdése, beszélni való ja. S mekkora volt az öröm, amrkar a miklósiak bizonyultak erősebbnek a labdarúgásban! Ez Tudniillik Józsi bácsi, Laci bácsi »nem oda Buda« kiáltással elcipelte őket ebédelni, aztán mindent megmutogattak a második találkozás már más az üzemben, meg a városon is volt, mint az első. Űton-útfé- végigkalauzolták őket. len a pestieket emlegették az i , , , , ? _ 40 személyes óvoda ep’té et emberek, s nem akárhogy: sze-I ^ retettel, büszkén. Már ekkor kezdik el az idén. Az élre cö- szívébe zárta az egész falu eze- vekeket a patronáló vál’alat két az »áldott jó emberek«-et. | mérnökei verték le, ők végez- S a találkozások egyre gyakoribbá váltak. Egyik alka’om mai 30 darab fehér vaságyat vittek, hogy ne feküdjenek szalmazsákon a gyerekek, más kor meg egy öt méter hosszú vashidat a régi korhadt, élet- veszélyes fahíd helyett, s még húsz gyerekásyat. Megint más alkalommal hordókat, tárolóedényeket, ponyvát kaptak tőlük a miklósiak. első méréseket, s már is a tervrajz Bud apes! ték az készül ten. i Az a mondat álljon m hete* j ezésül, amit leggyakrabban ismételnek a faluban: »Mi is lenne, ha nem seaíte~éuek bennünket a budapesti munkások!« 1 Lajos Géza A KERÉKPÁRTÓL AZ AUTÓIG BERKESI ANDRáS ideig szó nélkül (6) — Igen, meggyilkolta, pro- nem engedjük kizárni. Igaz, fesszor úr. Nem a saját kezével. Eszterke? — fordult moso- Nem! A lázító cikkeivel, ta- lyogva a lány felé. •nulmányaival — mondta heve- — Igaz, professzor úr — sen a fiú. — Nagyon szerettem mondta boldogan a lány. Hosszú mentek. — István idő után a szeretted? — Nagyon. — Mesélj róla. Gépiesen lépkedtek. — szólalt meg egy lány —, nagyon ledni tudom őt. De adcig azt hiszem, nem. — Sok benned a romantika Kilenc évvel ezelőtt néhány csurgói kisiparos — cipész, szabó, fodrász — elhatározta, hogy szövetkezetei alakít. Huszonnégy tagot számláltak az első közgyűlésen, 1951. június 1-én. Az alapító tagokból már csak 14—15-en vannak, azonban a létszám azóta nagyot ^emelkedett. Még az alapítási íév őszén megkétszereződött a őszen (cipészek száma, s a többi ré z- .eghez is jöttek új fogok. Kérőbb új részlegek alakultak. mondta elgondolkodva Esz-^Most 165 tagja van a szövetkezetnek. Az ipari tanulók letter —, de az is lehet, hogy^ Maya emlékét túlságosan Ide-í alizálod, s ennek a nemlétére Karjuk ideálnak keresed az élő mását.! Mayát. És halálát sohasem tudom apámnak megbocsátani, — Mikor történt mindez? — 1944. október 16-án. Egy nappal a nyilas hatalomátvétel után. — Édesapja nyilas volt? — Igen. Meggyőződéses fasiszta. Mály professzor legközvetlenebb munkatársa. — És annyira szerelte azt a lányt? Hiszen maga akkor még gyerek volt... — Tizenkilenc éves — válaszolta csendesen István. — Mayát még ma is nagyon szeretem. Amikor megtud'am, hogy milyen körülmények könéha összeért. A járdáknál a fiú udvariasan megfogta a lány karját. — Mit mondjak róla? — kérdezte István. — Mindent. Milyen volt? szeIstvánban felengedett a szorongás. Nyugodtabb lett. Holub nagy tekintély, elismert Hogyan nézett ki? Miért tudós. Ha ő közbelép, nagy retted? baj nem lehet. Felállt. — Milyen volt — tűnődött — Nagyon szépen köszönöm, hangosan a fiú. — Magas, karprofesszor úr. Akkor holnap csú. Nálad egy negyed fejjel jövök. — Meghajtotta magát, magasabb. Vállig érő, sötét— Fel a fejjel, barátom! — barna haja, örökké mosolygó biztatta a tudós. — Minden fekete szeme és örökké nevető rendbejön... ajka volt. Soha nem láttam A fiatalok már tíz méterre szomorúnak. Szobrász akart jártak, amikor Holub utánuk lenni. Szerette a szépet... Env- kiáltctt: nyit tudok mondani róla. — Fiacskám! Miért szerettem? Nem tudom. István megállt, hátrafordult. Az ember nem kutatja az okát, — Igen, professzor úr. hogy miért szeret valakit. Te, — Már késő van. Hazakísér- amikor szerelmes voltál, tudSohasem fogod megtalálni... — Lehet — szólt közbe 1st-; ván, és a távolba nézett. Lehet, hogy igazad van, de ér-! zéseimen nem tudok változtatni. '< — Ezért vagy magányos. —Íretí va, A lány megállt, a fiú felé fov-Jclolgozói dúlt. — Mondd, te nem vágyódsz a család után? < István tűnődve összeráncol-? ta homlokát, majd megfogta Eszter karját. ] — Gyere, üljünk le egy perc-; re — szólt csendesen. Leültek az egyik padra a sé-j tányon. : — Nem fázol? / i száma 24 — annyi, mint a szövetkezet öcsszlé'száma volt az alakuláskor. A régi tagok, mint pl. Radnóti László, Vágó József né, Szigeti József, Csicskó János- né, Olvasó Ferenc, Horváth János, Csonka Ilona és a többiek jórészt vezetőségi emberek vagy pedig megbecsült a szövetkezetnek. Ma világos, kényelmes üzemházban dolgoznak, korszerű $berendezések, gépek teszik ‘könnyebbé a munkát. — Pedig nagyon szegények voltunk kezdetben, saját kisipari szerszámainkkal dolgoztunk a régi helyiségben — mondja Horváth János műszakid veze'ő. — Eleinte munkánk — Nem — mondta a lány, de^senl jgg^ volt, de igyekeztünk ért közelebb húzódott a íiú-2minden alkalma*- megragadni. zött halt meg, még jobban hetné Eszíerkét — mondta, és tac., hogy miért lettél az? megszerettem. Hős volt. ravaszkásan elnevette magát. — Én még nem voltam sze__ Értem, fiacskám — szólt Még akkor is mosolygott, ami- reflmes — felelte a lány. Holub. — Értem. — Újabb cigarettára gyújtott. Elgondolkozva fújta a füstöt. — Figyeljen rám, barátom. Most szénen hazam-gv. Megírja a fe'lebbezést, és beadja. Érti? — Igen. — Utána kijön ide, és megcsinálja az elmaradt Vérkép- elemzéseket, átnézi a számítások helyességét. Addig, míg a kísérleteket itt folytatom, makor az ajtót bezárta. — Eszterke — szólt csendesen István —, merre is laksz? Látod, még ezt sem tudom. — A Batthyány utcában — holnap válaszolt a lány. — Hazakísérhetlek? — Parancsra teszed? — Nem, nem — tiltakozott István. — Akkor is elkísértelek volna, ha Holub nem szól. — Kedves vagy. Tudod mit? — Soha? — Soha! azért hoz. — Tízéves sem voltam, kor anyám meghalt. Azóta! élek egyedül. Rokonaim csenek. Néha azt hiszem, meg-5 őrülök, úgy rámszakad az- egyedüllét. Talán azért vetet-! tem bele magamat a tanulás-! minden alkalmat megragadni, SJs az els-5 év őszén megindult a konfekciókészítés. Kétrészes ‘‘munkaruhákat varrtunk. Igaz, nin-ghogy keveset, mégis elég veit a kezdéshez. Aztán a női szabók és a cipészek is egyre több munkához jutottak. Lassan hozzáláthattunk a szükséges __ Hát ha maid nozzaiatnattunK a szuies-eges S LnS J ’ Wv li ba. Neked nem szegyellem be->beruházások megvalósításához. vallani, hogy sokszor sírva Előbb ©gy kerékpárt vettünk, magadnak azt az érzést lehet kadok’ amita anyám esz2m-^most pedig két metovkerébpá- magadnak azt az érzést teliét ^ jut s valószínű; hogy a Ma-? leszel, érezni fogod, hogy az. Nem fogalmazod meg mi önhogy tagadod is, harcolsz ellene, mégis legyőz. — Valamit nem értek? — Mit, Eszterként? — Idestova öt éve már, hogy ya iránti szerelem, valami be-. rank és gépkocsink is van. A Ikerékpártól a gépkocsiig sok teges ragaszkodás^ a szerelem-S^jő telt gj_ Erősen kellett do-1A fiú kérdőn nézett rá Arca Maya meghalt. És még mindig hez, amely az ő emlékében! ölt testet. __ _____ É s sohasem akarsz m<dL^ertékesí' í>n; _ nősülni? ga mindennap idejön! Világos? most vidámabb, nyugodtabb szereted? Ezért nem udvarolsz semyésen elmosolyodott, — Igen. professzor úr. volt. Szeme is a régi fényben senkinek? — Holnap reggel beszélek >-Sillogott. ^ — Ezért nem látsz engem Kallóssal. Nyugodjon meg, és — Sétáljunk haza, jó? más lánnyal — válaszolta Istne veszítse el a fejét. Szüksé- — Ahogy akarod — moso- ván. — Talán, ha Mayánál tagom van a munkájára. Magát lyodott el Krasznai, lálok egy különbet, akkor fegoznunk. Vásárokra is jártunk, hogy több készítményt tudjunk S egyre növeke- Jdett a szövetkezet. 1956-ban Ilyet nem mondok. He_y'már saját konyhánk volt. Mé 'őkét év sem múlt el, s felavatAzt hiszem, most nevetséges , fuk üzemházunkat, lenne nősülésre gondolnom...!* Hogy minek köszö-hető a A kizárás miatt? kér- fejlődés, azt Olvasó Ferenctő! dezte a lány. j tudjuk meg. «— Folytatjuk — ^ — A jó munkának és a jó vezetésnek — mondja — Mindenki szívesen dolgozik, és bízik a vezetőségben. Mi sem jellemzőbb erre, mint az hegy alapításunk óta Radnóti IV ík- lós az elnök. Jó szakembe", és ismeri a szövetkezeti mozgalmat. Csonka Ilonát, aki ugyancsak alapító tag, a mér' ’’-utáni részlegben találjuk. Ciános női ruhát készít. Hogy h'-ya- dikat varrja mint szövetbe éti dolgozó, azt maga sem tu ja. — Nem gondoltuk, h-gy ilyen jó lesz a szövetkezet — mondja. — Annyit sejtet link, hogy érdemes így dolgoz-i, de bizony nagyon nehéz volt az alapítás utáni időszak. Nem volt példa előttünk, hisz az elsők között alakulunk. De azt hiszem, nem bánta meg egyikünk sem. Ma már ott tartunk, hogy szinte az e"ész országban ismerik a C*-’rgői Napsugár Ktsz munkáját. — Én csalc azt bánom, hogy nem léptem be előbb — szál át a másik géptől R'z'awi Henrik. Nyugodtan és j-fcb körülmények között do’tezha'om, mint magánkisiparcs korámban. Az új üzemházban a konfek- ■oiósok dolgoznak. Bőrkabátokat, esőköpenyeket készítenek. Itt már sokan vannak olyanok, akik a szövetkezetben tanultafa Házas Magdolna két éve szabadult fel. Szereti a szövetkezetét. nem is menne e’ fon-n semmi pénzért sem. Szakáig Bélának, az ugyancsak fiatal szakmunkásnak is . ez a véleménye. »Jó i't dolgozni«, mondják mindketten. Farkas Jó- zsefné, aki nyolc év óta 'ag’a a szövetkezetnek, egy kicsit irigykedik is rájuk: — Műven jó nekik! Menynyivel nehezebb volt nekünk — mondja, s felsóhajt, hogy bizony jó volna még 18 évesnek lenni. De hiába. Az idő eljárt. Ami kilenc évvel ezelőtt volt, az már csak amolyan »tanmese« a fiataloknak. Valam k' r sokat kellett a régi tagoknak fáradni azért, hogy most világos, kor-zerűan felszerelt hrivíség- ben. egészséges körülmények között dolgozhassanak. R. F«
