Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-13 / 87. szám
Szerda, 1960. április 13. 3 SOMOGYI NÉPLAP TARAI! VAGY HAROMFA? Verseny, amely kihívás nélkül folyik Nyilvános versenyről naponta tudomást szerezhetünk, de a sokféle nyilvános verseny mellett vannak olyan félig nyilvános, félig titkos versengések, amelyekről alig tud a világ, de még a járás vezetői sem mindig tudnak. Nincs ebben a vetélkedésben versenyzászló, versenytábla, s eredmény-nyilvántartás sincs, de a versenytárs szemmeltartása annál inkább megtalálható. Tarany és Háromfa között az öregebbek szerint már a világ teremtése idején megkezdődött a versengés. A háromfaiak küldöttséget menesztettek a "Vízelosztó Hivatalhoz«, hogy ha a taranyiak kaptak a Einyából, akkor nekik is tessék adni! Bárki meggyőződhet róla, hogy kérésüket teljesítették. A homokelosztás is igazságosan történt — jutott ide is, oda is. Azt is sikerült kiverekedniük a háromfaiaknak, hogy a világhírű »nohát« ne csak a taranyiak termelhessék, hanem ők is. Szóval régi hagyományai vannak a két község közötti versengésnek. Az elmúlt év őszén új formákkal bővült a verseny. Mindkét községben elindult a »ki tart ki tovább« elnevezésű mozgalom. Arról igazán senki se tehet, hogy a háromfai szőlőhegy határos a taranyival. Márpedig határos. Ezért senki se csodálkozzék, ha a háromfai szőlősgazdák kimenvén a szőlőhegyre ott találták tara- nyi barátaikat a szomszédos pincéknél... Itt aztán megbeszélték a világ folyását, leön- tötték a három-négy pohár borukat, és hazaballagtak. Hogy a taranyi noha az erősebb vagy a háromfai, ki tudná azt eldönteni. Tény az — és erre tanú a történelem —, hogy a taranyiak három nappal tovább kitartottak, mint a háromfaiak. Vagy ha úgy tetszik, Háromfa három nappal előbb lett szövetkezeti község, mint Tarany. Igen rosszul ismeri a tara- nyiakat, aki azt gondolja, hogy ennek a győzelemnek sokáig örültek. Alig múlott el néhány hét a nagy döntés után, és már arról kezdtek beszélni, »odaát előbbre vannak!« Nekik már vannak szakembereik, kialakultak a munkaszervezetek, készül a tervük — hát nézheti ezt Tarany? Nem is nézte sokáig! Januárban már arról vihetett hírt a háromfai látogató, hogy Taranyban is van már mezőgazdász, könyvelő, és esténként sokáig ég a villany az irodában. No de tartsuk meg a sorrendet. Háromfán ésszel élő emberek vannak. Igen alaposan meghányták-vetették, hogyan lehet már az első évben is jobb eredményt elérni. Mit lehet az államtól várni, mit kell saját erőből megoldaniuk. Ennek alapján született meg a következő döntés: Háromfán elsősorban a burgonya és az állathizlaláshoz gyorsan pénzt a termelőszövetkezetnek. Ültessünk tehát 320 hold burgonyát, ebből szerződéses 210 hold, előcsíráztatott pedig 30 hold legyen. Hizlaljunk 85 marhát és 237 sertést. A terület 25 százalékán termeljünk kukoricát és silókukoricát. A vetőmag 95 százalékát saját maguk teremtették elő. Az állatállomány biztosítására megint csak »otthon« néztek körül elsősorban. Igaz, hogy Taranyból is vettek egy tehenet, de ezt már csak azután tették, miután megtudták, hogy a »szomszéd« hármat felvásárolt Háromfáról. Némi zavart és késedelmet okozott az állami gazdaság épületeinek átadása körüli huzavona, ennek ellenére március végén földben volt már 39 hold csíráztatott burgonya, 20 hold cukorrépa, 6 hold mák, 50 hold zab és 120 hold vöröshere magja. Az ősszel elmaradt szántásokat a gépállomás segítségével és saját fogataikkal lényegében befejezték. Magától értetődik, hogy van még probléma Háromfán is, a többi között az is, hogy nem tudnak még mindenkinek munkát biztosítani. Akad még visszahúzó erő, 4—5 csökönyös család. De mi ez a négy-öt család a község 330 családjához képest? És ami döntő, a vezetőség és a brigádvezetők egyöntetűen így foglalnak állást: Ha a tabi Kossuth Terme- getik egymást, akárcsak Var- lőszövetkezet melegágy telepén ga János gondolatai, is, ami lehet a falutól úgy jó Mit üzen a falusiaknak, hókét kilométernyire. Sövénnyel gyan látja Varga bácsi az utat, körülkerített üvegváros ez a a holnapot? — kérdezem, és szép telep, s ugyancsak nagy kíváncsian várok a válaszra, fába vágná fejszéjét, aki pa- Elgondolkozik. Hosszan, ko- lántalakosai között népszámlá- molyán néz maga elé, majd lást akarna tartani. Millió- beszélni kezd. Jszám nőnek, növögetnek itt az — A szó ilyenkor kevés, ps- burgonyát ültetett? Akkor mii apró növények, és sárgászöld dig van üzennivalóm, elküldöm 420-at rakunk el. Meghizlalunk!j levélkéikkel mintha köszönetét hát falumba a lelkemet és az 300 sertést és 200 marhát. AziJ integetnének a frissen mozgó életemet. államnak 5 és fél millió forint|i lányoknak, akik zsúptakaróval És peregni kezd a film, e ' í'i n X. ^ Qi7? jjt. 7 7 •: 7 ti „ V „ n h oo n no i coí'in'/ OTnhoi* cnóntno romár elindultunk a szovetkeze-i ti gazdálkodás útján, akkor az1 elején és ne a hátulján ha-| ladjunk a sornak! Már csak1 azért sem, mert mit szólnának! a taranyiak... Igaz is — mit szólnának? Hát már szóltak is. Ilyen-^ képpen: Háromfa 320 hold, értékű árut adunk ebben esztendőben. És nemcsak fogadkoztak,1 március végéig ők is földbe tettek 47 hold cukorborsót, 70 hold zabot, 41 hold pillangóst, 27 hold csíráztatott burgonyát, 12 hold cukorrépát és 9 hold! tavaszi árpát. A szántásokkal sem állanak rosszabbul, mint Háromfán — talán még jobban. Háromfa szerencsésebb, mert készen kapott néhány nagy-| üzemi épületet a megszűnt Há-, romfai Állami Gazdaságtól. Tarany pedig sürgősen megépít két tízvagonos kukorica- górét, egy húsz férőhelyes ser- tésfiaztatót, egy 50 férőhelyes szarvasmarha-istállót, átalakít A „lábatlan ember“ üzenete A határban pezseg az élet, lingózik a hó, a pelyhek kér- sírtam. Mindezt azért mondom zí n fnhi Terme- net.ik. emimást. akárcsak Var- el. mert köze van a falunak el, mert köze van a falunak küldött üzenetemhez. Azonnal indultam haza. Otthon feleségem és gyermekeim szemében nem voltam nyomorék. Álmaimban még visszavisszajárt a csonkolt katona, de képe egyre halványodott... Kis faszánkót csináltam magamnak, s ezen ülve újra kezdtem a munkát az ágyások között. Eleinte nehezen ment, de beleügyesedtem a szánkózásba. Kapámat rövid nyelűre és kifedik be á különös városka ab- nagy szívű ember sajátos re- sebbre vétettem, s jól és gyorlakszemeit. gényenek a filmje. Az ég vigasztalanul szürke, j béres volt Tíz fény csak Varga Janos szeme- S±- meket nevell iel bol villan ra az ügyes mozdu- Hétéves koromban segítettem latokra. E fenyes szempár min- etóször e bo,u.os csaUdot cU denre rátapad, mindent lat. tartani Szegődményes guly^s- Zsúptakarókon ül Varga Já- gyerek voltam ekkor. Hogy vá- nos, s én mellé telepszem. Kü- ratlanul meghalt az uraság [ lönös ember. Mindig vidám, kertésze, apám maradt a he- mindig bizakodó. Kíváncsi va- lyébe. Olcsó munkaerő volt és gyök gondolataira, szavaira, jó is. A kert mellett az uraság jövölátására, hiszen utolsó ta- méheit is gondozgatta. Engem lalálkozá,sunk óta átalakult a maga mellé vett segítségnek, falu élete. Termelőszövetkeze- s ekkor szerettem meg a páti község lettünk, befejeződött lántákat és a méheket. Evek a szervezés. Szülés iMán vasán ment a munka. Ezen dolgozom itt a tsz-ben is. Akkor azonban még a magam földjét műveltem. Közben konszolidálódott a helyzet, s államunk felszámolta a kolduskérdést. A hadi- rokkantak is otthonra találtak. Rokkantsági díjat élvezhettem volna, de anyagilag hol voltam én már akkor! Csakhamar szép, nagy házat vettem Ta- bon, mert a kertészet újra felvirágzott a juttatott négy hold földön, amit hazatérésem gyünk éppen, s mivel a szülés mindig fájdalommal jár, a sokrétű fájdalom ott vibrál még az idegrendszerekben. , . . .. után kaptunk. Ez lett számultan én is egssz konvencióé muJlkra a KárwAn. Nem volt lettem, s meghazasodtam. Kuegy 100 férőhelyes sza vasmar-J Természetes is ez a pillanatóHót cí-xt 1 Aí’Oi'f-ární ha-istáilót, egy lóistállót, agyj juhhodályt, és létesít egy kocsi' színt. Mindennek kb. 80 száza-| lékát saját erőből. És ha valaki Taranyba téved, meggyőződhet róla, hogy csattog az ács-! balta, serceg a fűrész, és serényen folyik az építkezés. Mennyire igaza van pártunknak,: amikor bízik a parasztok szor-j galmában és értelmében! Ben-\ kó Imre vagy Stefanecz Fe-j renc, Melic György vagy Koz-1 ma József és a többi száz meg[ száz parasztember nem min-i den vívódás nélkül lépett az' új útra. Vannak még kétsé-i geik, nehézségeik ma is, de ma1 már sokkal többen néznek elő-, re, mint hátra. Taranyban és' Háromfán néha oldalra is:! »Hol is tart a szomszéd?« Bakháza pedig csendesen figyeli a »nagyokat«, de közben ott sem alszanak ... Ma még nehéz volna megjó-1 solni, ki lesz a győztes. De azt tudjuk, ki lesz a nyertes: én is, te is, ők is, tehát mi mind-| nyáján, a dolgozó nép. Torma István nyi idegállapot, hiszen ősi formák törtek itt össze. Nem volt lépés, és habozó sok szempárban a tekintet. Tudjuk, hogy útban már a tavasz, meg is érkezik bizonyosan, de ennek akkor tudunk majd igazán örülni, ha ereje lesz már a napnak, és fénye elönti a most még ólomszürke tájat. jobb és szebb kertészet ezen a vidéken, mint az enyém. Ezt a kis aranybányát vittem be a közösbe 1952-ben, amikor a Kossuth először megalakult. Nem volt könnyű dolog elsőporgattunk a feleségemmel, kis kerti földet béreltünk a filléreken. Kikerültem a cselédsorból, önálló egzisztencia lettem, s mérhetetlen volt az örö- kis dolog feladni az egyéni gaz- möm. Látástól vakulásig doldálkodás évszázadok óta meg- goztunk, de nemhiába. Evek nek lenni. Ejszalcákat virrasz7T^zfseú?r7áTéLamégéPa múltán a legtöbb »arasztem- tottunk át a feleségemmel, miberrel nem cseréltem volna re döntésre értünk. Mi is oda- sorsot. Az élet napfényes ol- adtunk mindent, mint ma az dalára kerültem, s hittem, ott egész falu, s nem bántuk meg! is maradok. De jött a háború... Idővel 20 holdas kertészetté bevonulás... keserves esztendők szemben a halállal. Majd összeomlott a front, s mi »ru- Hát így vagyunk valamikép- galmasan.„ elszakadtunk az elPes beszélgetni szeretnék most ínségtől. Már csak emlékként ezzel az okos, éles szemű em- él bennem a Don csendesen berrel, aki tud és lát mindent, ringó vize, hiszen intett felém valójában azonban összezsugo- ami a lelkeken ez idő tájt átviharzik. Elgondolkozva, na- tent, hogy egy éjszaka elszabadult a pokol. A kórházi ágyon ébredtem fel. Egy ápolónő ült mellettem, s szelíd, biztató hangon beszélt arról, hogy az élet mindenképpen szép, és élni fejlődtünk, s 1959-ben csaknem 400 ezer forintot termelt ez a kert. — Nagy pénz ez — szólalok meg. Varga János meg elmosolyodik. — Nagy pénz volna* az édes otthon, éi akkor tör- rítja az erő hiánya. gyón komolyan beszél arról, hogy a falu ma még csak azt látja, hogy eddigi munkájának minden eredménye a egész élete is beletorkollik most a nagy közös mederbe, mint ahogyan a tengerbe ömlenek a folyóvizek, de azt nem látja még, T átja, hogy értetlenül né•* * ZCk TÚL ° vyminlr hn.l.l.fijm BERKESI ANDRÁS (3) e szavak hallatán, és magyarázatba kezd: — Kevesen vagyunk, s az aratás előtt kiültetett palántarengeteg mindig megérzi ezt. Aratás idején ugyanis kiürül a kert. Ki kaszát fog, ki markot szed. És jön a cséplés. Hetek múlnak és elgazosodunk. A kapálás most már háromszor annyi munka, s a káposztafehogy a tenger holnap mar ha- míndig érdemes. Hangja me- jókat hordoz a hátán. , .... Ülünk a zsúptakarókon, szál- le9 volt, mint a muzsika, de bennem felérzett akkor az iszo- Megtudtam, hogy nincs . . ... ..yttöbbé lábam. Az egyikből majd utána nem néztünk A leien- —, emberileg igen is erthetoS ...... ... . , , . . , lések, amelyre ön, Kallós elv- és elfogatható Krasznai ma-jH^mmi, a másikból is csak tér- jek háromszor kisebbre nőnek, társ hivatkozik, számomra nem gyalázata. Benne akkor a lányodén felüli csonk ------** A i^r,„r,0h m egnyugtatóak, mert névtele- szeretette erősebb volt a szülő nek. Én a kizárás ellen va- iránti szeretetnél, és azok az gyök. adatok ellenőrizhetők. Gondol-: Kulcsámé viaskodott lelki- juk meg alaposabban, itt mé' ismeretével. Szíve szerint Óla- giscsak egy tehetséges negyed-! maradt. A mint amekkorák lennének lelki fájdalom mellett sebláz tisztán tartott földben. így lets gyötört. Sokáig nyomtam az hát drágán és keveset te.rrnemofolyosón diáktársai várták. Záporoztak feléje a kérdések: — Mi van? — Kizártak? — Á, nem merik megtenni. Téged nagyon szeret Holub. — Miért nem mondtál egy vonalas dumát! Kallós azt szeA fiú arcán szomorkás soly futott át — Nincs több mondanivalóm. Fél óra múlva Mayát is agyonlőtték. Nem tudtam megmenteni, mert ő nem akarta. Attól a naptól kezdve apámat tartottam Maya gyilkosának. Elköltöztem tőle, megtagadtam. 1944 réti. decemberében, karácsony élőt- — Ilyen marhasag..: ti napon értem jött. Könyör- — Nem fogjuk engedni! gött, kért, hogy menjek vele. — Fokából mar elegünk Az ostromgyűrű még nem zá- van! rult össze. Nem mentem, ösz- szevesztünk. Apám megütött. És én visszaütöttem. — A fiú egy pillanatra elhallgatott. Kezével végigsimította homlokát, majc halkan folytatta: — Megíágyat, végül is indulhattam (haza. Pesten bátyámnál időzjosnak adott igazat, de nem éves orvostanhallgató sorsáról jjíem pár napot. Láttam a RáOlajos a főnöke. Ha viszont Kallós ellen szavaz, abból részére semmi jó nem származik. Utóvégre ez a Krasznai életerős fiatalember, hol van az előírva, hogy orvos legyen, ö is énekesnő szeretett volna lenni. Hangja is, alakja is volt hozzá, mégsem lehetett az. És Jkóczi utat is. Hadirokkantak, ikoldusok, nyomorékok kenyériünk. Amíg ezen a bajon nem segítünk, nem lehet magas a munkaegység sem. De jöjjön csak az erő, és induljon meg a falu a közös termelés, a köIstván maga elé bámult. Mintha nem is hallotta volna .... „ . . a kerteseket. Egy idő múlva , . „ . ' áo+ mi történt? Semmi az égvilá gon. Adminisztrátor lett. Mégis esettel állunk él! Nem állt meg az élet, pe- társnő, hívja be Krasznait. dig a férje is meghalt. Egyekell döntenünk... Kallós közbevágott: mint egy ilyen pökhendi fiatal-£fcereso asztala lett- E9V szeles zos munka és a lelkes összeember jövője. Nincs értelme,űvállú katonában magamra is- J-~~- J-’~ J----h ogy tovább vitatkozzunk. Ön-Qmertem. Láb nélkül ült a fal nek, kedves elvtarsam, mellett. Ki tudja, hol és mikor ban áll az ügyről jelentést Éé-* . . szíteni, de az nem bír halasz->fta?yta,el 0 mert nem 0e tó hatállyal... Nagyon súlyos^,S2e^- Égbe kiáltó volt a neNaphosszat némán ült, akár a kőszobor. Ha vaszemben. El v-ypnasága. bírta ezt a sok csapóst, Krasznai is kibírja. Nem zárják börtönbe. Véleményem szerint U szterke — szólt a pro- ^ fesszor —, mára elégjj fogás felé, tudom, gazdaggá* széppé és boldoggá építjük. — Ezt üzenem a falunak —* mosolyog kedvesen, és okos, lelkes szeme a messziségbe néz. Majd újra megszólal. —» Jöjjenek közénk az épek, az mondta határozottan Kallós. — Lehet, hogy Olajos elvtárs elhiszi azt a mesét, én nem. Becsmérli a szovjet tudományt, dicshimnuszokat zeng az imvolt. Abbahagyjuk a munkát. — Ahogy gondolja, profesz- szor úr — felelte a huszonkét' éves barna lány, és fekete kun! a mikroszKallós elvtársnak van igaza, köp előtt ülő ősz tudósra. Tökéletesen egyetértek Kallós — Igen, kislányom — moso- elvtársnak az éberségről tett lyodott el Holub —, így gon-! megállapításával, mert az új- dolom. Tudja, kislányom, öt' Ságokban naponta olvashatjuk venkilenc éves karában az em-! az imperialista cselszövők ha- bér hamarabb kifárad, zánk felé irányuló aljas tévé- — A professzor úron nemit kenységét, és ez alól, úgy gon- látszik meg a kor. Ha nempenalistákról. A tömegmeg- dolom, egyetemünk sem kivé- lenne fehér a haja, negyven- mozdulásokon nem _vesz reszt. ^el. — Kedvesen ránézett Kai- évesnek sem látszanék. Az éberség kötelezően írja elő jósra, aki helyeslőleg bóloga- — Ö, Eszterke, maga igazán' számunkra, hogy ilyen ese- tott vissza. kedves — szabadkozott a tu-: lekben kemények legyünk. Azt _ Akkor hát azt hiszem _ hiszem, a Rajk-ügy világosan kezdte Kallós _ ki is hirdet_ bizonyítja az ellenség akna- hetjük a fegyelmi bizottság döntését, tekintettel arra, hogy lényegében mindhárman leszavaztuk. Sajnálom, hogy ilyen fontos kérdésben nem találtuk meg az elvtárssal — fordult Olajos felé —, mint a minisztérium kiküldöttjével a megszólalt: — Azt hiszem, kizárnak. — Legyintett. Leült az ablak mel- iRöttem" saját apámat, és elro- lett lévő székre, és kinézett az Tökben s^iéT™ráné^tt hantam. Számomra meghalt. aDlaKon. ------T udom, nem hiszik el, de így __ É Ívtársak! Ragaszko' v olt. Ezért nem írtam be az dóm a kizáráshoz életrajzba, mert 1946-ig nem tudtam, hogy életben van-e? — Ó, a mártír — szólít gúnyosan Kallós. — És arról mi a véleménye, hogy ön dicsé- rően nyilatkozott az imperialisták orvosi eredményeiről? István szíve megkeményedett. — Ez az ember az emlékeiből is gúnyt űzött. Ez az ember gyűlöli őt. Nem várhat tőle semmit. Lesz, ami lesz! — Ez így nem igaz! — kiáltotta. — Ez így hazugság! Kallós elvörösödött. — Nekem meri mondani, hogy hazudok? Nekem? Maga laki címet akart volna adni egészségesek, a gazdasághoz ennek a szomorú szobornak, igazán értők, a szorgalmasok* ezt a szót írhatta volna alá: és pipálják le a munkában, a VÁD. holnap építésében a »lábatlan Gondolhatja, mit éreztem ek- embert«... És még azt is tízekor. A Dunára gondoltam, kö- nevlt ka túltesznek rajtam, én telre, meregre és mindenre, , , „ . , , ., ,. ti halál. Megrendültén Iá- leszek Tahon a boldogabb.* maszkodtam egy ház falához és Jakucs Imre í5ÖOOCX3OOQOOOOOOOOOOGOOOO0OGGOOOOOOOOOQOO<» munkáját. Nekünk itt, az egyetemen példát kell mutatni. Olajos gondterhelten megszólalt. — Szerintem — mondotta dós, és felállt. — A fáradtságot nem minden esetben a fi-; zikai fáradtság okozza. Azt^ hiszem, én nem attól merültem^ ki. — Odament a lányhoz, Lépteit felfogta a gumi padló. 2 — Nem, nem kislányom. Igenis kimerült, zsörtölődő öregember vagyok. — Professzor úr — szólt Esztúlságosan szigorú lenne a nyomorult senki, maga nyilas- kizárás. Én hiszek a fiúnak, csemete.... — hápogott dühtől Amit elmondott, bizonyítható, közös hangot, és nem juthat- tér, és nekidőlt a hosszú, eltorzult arccal. — Takarodjon És figyelembe kell venni, hogy tunk közös nevezőre. vegyszerekkel megrakott mun-J ki! — Kihúzta magát. — A az évfolyam legjobb hallgató- Olajos azonban nem hagyta kaasztalnak —, hagyjuk abba/' fegyelmi bizottság ülését bezá- ja. Véleményem szerint a vizs- magát. Még egyszer meck’sé- pár hétre a kísérleteket. Mostá A C~1 wn reite, hogy jobb belátásra bír- már biztosak lehetünk a siker-/ rom! A döntést várja meg gálatot fel kell függeszteni ad- kint! — szólt a távozó fiú után. dig, míg a Krasznai által el- ja Kallósékat. tetván elhagyta a szobát. A mondottaknak adatszerűén ■— Értsék meg ben. Pár hétig pihenhetünk. . .í mondotta (Folytatjuk) $ Kaposvárott, a Tóth Lajos utcában új irodaházat építenek a Tervező Iroda részére 1 millió forintos költséggel. Az épü* letet augusztus 20-án adják át rendeltetésének.
