Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-01 / 78. szám
A GYOMORBETEG DIÉTÁJA A gyornorsávtúltengésben szenvedők étkezését úgy o«z- szuk be, hogy napjában többször étkezzenek, és egyszerre keveset fogyasszanak. Kerüljük az olyan ételek nyújtását, amelyek a gyomornyálkahártyát gyomornedv elválasztására serkentik: ilyen a pörzs- anyag-tartalmú ételek, a magas kivonatanyag-tartalmú húsok, a fűszerek, a sok cukrot, sót, savat tartalmazó ételek, végül az alkoholtartalmú és szénsavas italok. A teljes gyomorkiürülést késleltetik a sok zsírt tartalmazó ételek, ezért a gyomor- savtúltengésben szenvedő beteggel étkezés előtt vaj golyócskákat nyeletünk. Jó hatásúak a tej és a nem savanyú tejtermékek (tejszín, vaj), az ezekkel készülő ételek. Kerüljük a rántással készülő ételeket, a sült tésztákat és húsokat. A A fák és a gyermekek Most van a fák hónapja. Ültetik mindenfelé a fákat, kopár területeket erdősítenek, az utcákat fasorokkal látják el, és a falvak külső területein is fás ligeteket telepítenek, hogy lekössék a port, és hasznot hajtó fa nevelkedjék a kevésbé értékes, mezőgazdasági művelésre nem nagyon alkalmas területeken. A feladat azonban nincs teljesítve azzal, hogy elültetik a facsemetéket — meg is kell védeni, fel is kell nevelni őket. Sajnos az a tapasztalat, hogy az elültetett facsemetéknek nagy százaléka elpusztul, mert nem viselik gondját, vagy pe- dik szándékosan pusztítják, kitördelik karónak, ostomyél- nek. Az is előfordul, hogy az iskolából hazafelé tartó gyermekek futkározva a tavaszi verőfényen, fogócskát játszanak egy-egy fa körül, és belebelekapaszkodva a gyenge fácskába eltörik, gyökereit szaggatják. A gyermekek is sokat tehetnek azért, hogy az elültetett fák megmaradjanak. Védjék a gyermekek a fákat. Gondoljanak arra, hogy ha megnőnek a fácskák, milyen jó lesz majd •árnyékukban haladni a forró nyári napokon. leveseket, főzelékeket fehér rántással, habarással kötjük, a húsokat főzve adjuk, de természetesen csak kivonatanyagmentes húsokat használhatunk fel (hal, csirke, borjú stb.). A főzelékeket át kell tömi. Tésztának főzéssel (kóchok, pudingok) készülteket adunk, fehér kenyeret vagy zsemlét fogyasszon a beteg. Leköti a gyomorsavat a pattogatott kukorica, a héjazott mandula és a keksz is. Gyomorsavhiány esetén a gyomornyálkahártyát serkentő, könnyen emészthető ételeket adunk. Jó hatásúak a forró levesek, a fűszeres, citromos, enyhén ecetezett savanyú levesek. Túl sok folyadék, leves fogyasztása nem jó hatású, mert a gyomomédvet hígítja, Sült húsokat piros pecsenyemártással (zsü), ízes mártásókat, savanyú puha salátákat, sült, édes süteményeket adjunk. A gyümölcsöket inkább párolva adjuk. Kevés savanyú bor elősegíti a gyomorsavtermelést. A főzelékeket áttörve adjuk. Kerüljük a túl zsíros, nehezen emészthető zsírokkal készült ételeket, inkább mindent vajjal vagy olajjal készítsünk. Kenyér helyett kétszersült vagy pirított kenyér ajánlatos. A beteg lassan egyék, és az ételt jól rágja meg. ILLIK — NEM ILLIK Hogyan viselkedjünk munkahelyünkön ? A beosztott A beosztott a felettese iránt legyen udvarias. Ez az udvariasság azonban sohase fokozódjék talpnyalásig. A megbízható beosztott minden cselekedetéért vállalja a felelősséget, el kell azonban ismernie hibáit is. A női beosztott munkahelyére való belépéskor tartozik felettesének köszönni. Társaságban, utcán vagy bárhol másutt a hivatalon kívül a felettes nem várja be a nő köszönését, hanem mindig előre köszön. Nem rendkívüli eset, hogy az alantas és a felettes dolgozó a magán- és társadalmi életben régebbi ismeretségük alapján tegeződnek. A felettes és az alantas közti ilyen viszonnyal nem való a hivatalban dicsekedni a többi alkalmazott előtt, főképp nem dicsekedhet ezzel az alantas dolgozó. Nagyon rossz barátnak bizonyulna, ha felettesével szembeni ilyen viszonyával visszaélne. Ellenkezőleg. Ilyen esetben az a tapintatos eljárás, ha az alantas felettesét hivatali címén szólítja, úgy, mint a többi beosztott dolgozó. Amilyen mértékben nem való a felettes iránti bizalmas társasági kapcsolatokkal eldicsekedni, éppen olyan helytelen, sőt elítélendő a felettes iránti túlzott udvariasság, alázatosság. A felettest mindig megilleti az elsőbbség hivatalon kívül is, pl. az autóban, nyilvános helyiségbe stb. való belépés alkalmával, és ezt az elvet minden alkalmazottnak tiszteletben kell tartania. Kivétel csak akkor van e szabály alól, ha maga a felettes hívja fel az alantast, hogy elsőnek lépjen be. A munkatárs sose legyen a többi dolgozóval szemben felfuvalkodott, ne akarjon a többi fölé emelkedni, ne legyen hízelgő, alázatos, ne dicsekedjék saját sikereivel, főképp ne a felettesek jelenlétében, és ne fontoskodjék. A jó munkatárs lelkiismeretes és becsületes dolgozó, őszinte, együttérző és udvarias. A jó munkatárs tekintettel van a kevésbé tapasztaltakra vagy az idősebb dolgozókra, tanácsot és segítséget nyújt nekik, hogy ezáltal megköny- nyítse munkatársai legszélesebb körének a munkáját. A tapintatos munkatárs nem zavarja a többit hangos beszédével, helyettesíti a fontos okból vagy a betegség miatt távollevő munkatársat, és segítségére van kollégájának akkor is, ha azt valami sérelem érte. A példás és rendes viselkedést ma már nemcsak a Hivatali vagy vállalati dolgozóktól követelik meg, hanem a kereskedelemben, szövetkezetekben stb. dolgozóktól is. Keresztöltéssel hímzett párna Tüsarkű vagy balerinacipő? A ruhatervezők mellett a cipőtervezők is fontos munkát végéznek a modellek tervezésekor. Nem sokat beszélnek azonban a cipőtervezők munkájáról, pedig igen fontos az, hogy milyen cipők kaphatók, mert bizony előfordul, hogy nagyon szép a ruha, csak nem megfelelő, nem hozzáillő a cipő. Budapesten a nemrég tartott kiállításon a cipótervezők több mint ezer cipőt mutattak be nemcsak az idei, hanem már a jövő évi divat számára is. A cipőgyárakban készülnek a fokozódó igény kielégítésére. Nagyobb lesz a választék, s ez azzal jár, hogy a nők a megfelelő formájú cipőkhöz könnyebben hozzá tudnak jutni. A ruha színéhez alkalmazkodó cipőket is kevesebb kereséssel találhatják meg a boltokban. A cipődivatban két fő irányt lehet megállapítani. Az egyik a balerina-, az úgynevezett laposSarkú cipők, a másik a tűsarkú cipők divatja. A balerinacipőknél a vágott orr, vagyis a szögletes a divatos. Nyáron a pántos szandálok helyett a préselt, béleletlen, könnyű, lyukacsos készítésű cipők kerülnek árusításra. A tűsarkú cipők változatlanul divatosak, de még hegyesebbek, vékonyabbak. Akadnak, akik nem tudják hordani a tűsarkú cipőt, mert fájdalmat okoz, és a láb elformátlanodik. Azok számára, akik a tűsarkú cipőt hordani nem tudják, készítik a gyárak az úgynevezett sétasarkot, a tröttőr magasságút. A tűsarkú cipők az estélyi ruhákhoz illenek vagy pedig kivételes alkalmakra viselt ruhákhoz. Utcán vagy egésznapi munkához tűsarkú cipőt viselni nem szokás, de nem is kívánatos már csak azért sem, mert igen fárasztó benne a járás. A cipők színét tekintve a divatbemutatókon az derült ki, hogy főleg a pasztellszínek uralkodnak. Azoknak, akiknek nincs módjukban sok cipőt vásárolni, jó tanácsként adjuk: olyan színű cipőt vásároljanak, amihez a legtöbb ruhájukat felvehetik. Ilyenek: csau színű, világos- szürke, a nyers színű és a drapp. MINDIG DIVATOS: a izaktiy,a is a blúz A szoknya és a blúz mindig divatos és nagyon praktikus viselet. Ha van egy szép szoknyánk és hozzá néhány csinos blúzunk, öltözetünk mindjárt változatosabbnak hat. A mosóanyagból készült blúzokat ezenkívül könnyen moshatjuk, gyakran válthatjuk, s igy mindig frissen és üdén jelenhetünk meg munkában, társaságban egyaránt. POGÁCSÁK SAJTOS POGÁCSA: 25 dkg lisztet 12 dkg vajjal vagy margarinnal elmorzsolunk. Hozzáadunk 2 dkg, tejben áztatott élesztőt, egy egész tojást, kevés sót, 2 kanál tejfelt és 8—8 deka reszelt sajtot, összegyúrjuk és negyedórán át pihentetjük. Kinyújtjuk, kiszaggatjuk, a tetejét tojással megkenjük, sajttal meghintjük. TÖPÖRTYÜS POGÁCSA: 2 deka élesztőből gyenge kovászt készítünk. Egy kiló liszthez annyi töpörtyűt veszünk, amennyi zsírossá teszi, és a liszttel együtt szétmorzsoljuk. Hozzáadjuk az élesztőt és a sót, 2 tojássárgáját és annyi langyos tejet, amennyit a tészta felvesz. Ügyeljünk, hogy a tészta ne legyen kemény. Jól kidolgozzuk, ujjnyi, vastagra nyújtjuk és kiszaggatjuk. A tetejét megkenjük tojással, és fél órán át kelni hagyjuk. Forró sütőben sütjük. LINZER POGÁCSA: 50 dkg liszt, 15 dkg zsír vagy 20 dkg vaj, negyed kiló porcukor, kis citrom héja és leve, egy kupica rum, és egy sütőpor, összegyúrjuk, kisodorjuk, mintás fői-mákkal kiszúrjuk. Tetejét tojásfehérjével kenjük meg, és darabos, cukros dióval meghintjük. Tepsibe téve szép világossárgára sütjük. POZSONYI POGÁCSA: 1 liter liszt, 12 dkg vaj, 3 dkg élesztő, 3 kanál tejfel, 2 kanál cukor, 6 tojássárgája. Rétestésztává gyúrjuk. Közép nagyságú szaggatóval kiszúrjuk. Lassú tűznél szép sárgára sütjük. GYERMEKEKNEK cÁ k&ixáes mtq, a kalafinej Mérete kb. 40x50 cm. Laza szövésű, vastag vászonlapra tetszés szerinti színű pamutvagy gyapjúszállal kb. fél centiméteres nagyságú keresztsze- 1 aaekkel hímezzük. A mellékelt leszámolható rajz szerint a minta szélessége kb. 26 cm lesz. Szabjuk ki a kívánt méretű párnalapot, jelöljük meg a középvonalat, és itt kezdjük a hímzést. A minta középvonalát szaggatott vonal jelzi. A párna sima hátlapját azonos méretűre szabjuk, majd hím-' zés után az előlappal szélein összegépeljük. Egyik oldalon kis nyílást hagyva tollal töltött párnára húzzuk. U ol volt, hol nem volt, élt egy kicsinyke kis faluban egy nagy bajuszú, hosszú szakállú, vastag karú öreg kovács. Egész nap verte a vasat. Derekasan dolgozott. Olyan gyönyörű patkókat kalapált, hogy csak úgy szikrázott alattuk a kő, amikor az I uraságok rangos lovaikkal végigvágtattak az utcán. De hát szegény kovácsot nem becsülték semmire sem. — Hát, édes gazdám, minket senki sem dicsér, mindenki csak az uraságok előtt hajlong? — kérdezte a kalapács. — Nekünk ez a sorsunk, kalapács pajtás. Mi csak dolgozzunk, de meg sem látnak miniket. Akik meg a mi munkánk- Qkol feszítenek, élvezik a tiszteletet. Senki sem kérdi, hogy y ki csinálta meg olyan szépen ti.a hintájukat — törölte meg iz- lizadt homlokát a kovács. ® — Nem jól van ez így, édes ¥ gazdám. Jó lenne valamit csi- wnálni. Én olyan szívesen ver- ■finém a vasat, ha tudnám, hogy f,utána másként lesz. Próbáljuk íjmeg, jó? Én is gondolkozom tmeg te is, aztán majd kisütünk vvalamit. if Amikor senki sem hallotta Nőket, megbeszélték, amit ki- ^gondoltak: — Én nem félek semmitől sem — jelentette ki egyszer a kalapács. — Ha aztán én odaütök valahová, az uraknak jaj tilesz, és mindjárt könnyebb a Sszegényeknek. — Ezt elhiszem, de te egymagádban nem tudsz semmit sem csinálni — mondta neki a kovács. — Majd én is töröm a fejemet, aztán együttesen biztosan olyan dolgot viszünk véghez, amit megemlegetnek az emberek hosszú időkig. Majd meglátod, kalapács pajtás, igy lesz nemsokára. A lighogy ezt kimondta a kovács, belépett egy nagy fényes uraság. — Na, mi van kovács, mit dolgozol? — Kalapálgatok, nagyságos uram. A magamfajta szegényembernek meg kell dolgoznia a kenyérért. — Bizony így is a helyes. Ti azért vagytok, hogy dolgozzatok, Máshoz úgysem értenétek. De azért szeretném látni, hogyan csinálod a munkádat, milyen szorgalmas vagy. Kezdj valami szépet csinálni, amilyent még nem láttam. Holnap visszajövök érte. De ha nem lesz olyan szép, amilyen nekem is tetszik, akkor bizony kegyetlenül megbüntetlek. Így beszélt az uraság, a kovács pedig mélyen meghajolva tudomásul vette az utasítást. Amikor elment a nagy úr, a kalapácshoz fordult tanácsért. — Most aztán mi lesz, kalapács pajtás? Hallottad, mit mondott az urasag? Fejemet veszi, ha nem tetszik a munkám. — Egyet se búsulj, edes gazdám. Megszoktuk mi már egymást, biztosan kitaláljuk, ami a legjobb lesz. Felvirradt a másnap reggel. Már az utolsó simításokat végezték a remekművön, amikor belépett az uraság. — Na, kovács, eljöttem a munkádért. Megcsináltad? — Megcsináltam. — És szép, tetszeni fog nekem? — Majd meglátjuk. — Ej, de tiszteletlen hangon beszélsz velem, már ezért is megérdemelnéd, hogy megbüntesselek. De nem teszem, lásd, hogy jószívű vagyok. Hanem mutasd csak, amit csináltál! .4 kovács fogta a hatalmas fogót, és kihúzta a tűzből, amit olyan nagy gonddal megterveztek. Az urasag a szeme elé kapta a kezét, iszonyodva hátralépett, aztán illa berek, nádak, erek, úgy elszaladt, a szél sem ért nyomába. Azóta nincs az országban egyetlenegy sem belőlük. A kovács meg a kalapács jóízűen, hangosan, vidáman nevetett. A kormos, füstös, sötét kovácsműhely pedig meglelt ragyogással, vakító fénnyel. A kovács, kezében a fogóval egy izzó, sugárzó ötágú csillagot tartott a magasba.
