Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-07 / 82. szám
Csütörtök, 1960. április 7, 3 SOMOGYI NÉPLAP Egy ritka jó előadás Büssűben: „<T)iddm &zamamiaidtath” Sokan szorongtunk aznap este a büssűi művelődé i ház nézőterének széksoraiban. Hétre hirdették ugyan az előadást, de a kezdésre sokkal később kerülhetett csak sor. Ez már hagyományos hűség a pontatlansághoz. Pedig egyszer csak hadat kellene üzenni ennek, szem előtt tartva azt az alapigazságot, hogy az idő pénz. Egyszóval szép számban összejött a község lakossága. Ott voltak mindazok, akiknek kedvéért a Megyei Könyvtár és a Hazafias Népfront Somogyba invitálta — immár harmadízben — J. Horváth Lászlót és Füzesy Árpádot, a Mezőgazdasági Könyvkiadó .két legnépszerűbb szerzőjét, akik országjárásuk során szívesen irányítják lépteiket megyénkbe, különösen pedig az olyan községekbe, mint Büs- sű is, ahol a gazdák elismerten jó állattenyésztő hírében álltak s állnak ma is, hogy falujuk termelőszövetkezeti község lett. Miről lesz itt szó ma este? üyenféle kérdés nem hangzott el sehonnan sem. Ennek pedig csak egy magyarázata van: a falu lakói szívesen veszik, ha valaki bármilyen tanító szóval is közelít. A »Vidám szarvas- marhatenyésztés« szerzői pedig — akik ezt a címet adták büssűi előadásuknak, mivel itt leginkább csak szarvasmarhát tenyésztenek — tanító szándékkal jöttek, olyan előadással, mely sokkal, de sokkal több a szimpla könyvismertető an- kétnál. Mert míg ennél legfeljebb azt tudja meg az ember, miért érdemes megvásárolni ezt vagy azt a szakkönyvet, ebből az előadásból még az is tanult, akinek eddig halvány fogalma sem volt az állattenyésztésnek e fontos ágáról; Legfeljebb az ütött szöget a fejekben, hogy ami komoly, hogyan lehet tréfásan előadni. Ez nem sokáig maradt rejtély. Iliért lám, amint szólásra emelkedett elsőkért Füzesy Árpád a csomagolópapírral felszerelt tábla e'őtt, és beszélni kezdett, míg kezében fel s alá futkosott a rajzszén, derültség hullámzott végi® a termen. — Szólt pedig a fele- sem-tréfa mese János bácsiról, akinek három kívánságát teljesíti az álomtündér: vidám is lesz, boldog is meg gazdag is, mert megígéri, hogy tanulni fog. — Ejnye, de igaz! — hallom a hátam mögött ülők egyikétől. Amikor lankadni látszik a figyelem, a szakelőadó hé’yet foglal, s mint egy különleges kis biztosító szelep — mely visszaszólítja a terembe az esetleg elkalandozott figyelmet — a rajzoíó ismét rajzolni kezd. Bizonyít, magyaráz az a szénrajz ott arról, hogy mire jó, miért korszerűbb a mesterséges termékenyítés, a szakaszos legeltetés, az egyedi takarmányozás, az itatásos bor- júnevelés. Vége az előadásnak. A rajzokat Füzesy Árpád mosolyogva nyújtja át a tsz elnökének. Ezek itt maradnak emlékbe, no meg emlékeztetőül. A hallgatóság apró csoportokra szakadozva hányja-veti meg a hallottakat. Kissé arrább az előadókat veszi körül egy embergyűrű, emitt pedig egy csoport az itatásos borjúnevelés előnyeiről adja-veszi a szót. Egypánan közöttük már egyéni komikban megpróbálkoztak ezzel a nevelési módszerrel, itt tehát csak még jobban meggyőződhették helyességéről. Völgyi Mátyás, Forgó János, Herr Tibor, az állattenyésztési brigád vezetője és Kajái Imre 900000GXDCXDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGXDOOC A Mezőgazdasági Technikám második osztályos tanulói nemcsak elméletben tanulják a mezőgazdasági tudnivalókat, hanem a gyakorlatban is megmutatják képzettségüket. A tangazdaságban az őszi vetés tavaszi ápolását végzik. mezőgazdász inkább azt vitatják, hogy egyelőre keresztül- vihető-e az itatásos berjúneve- lés. Völgyi Mátyásnak az a véleménye, hogy a közösben nem lehet még bevezetni ezt a módszert. Kajdi elvtárs viszont azt mondja, hogy be lehet bizony vezetni, hiszen ebben az esztendőben már 150 borjút nevelnek majd fel így. Ez pedig borianként 750 forintos megtakarítást jelent a szövetkezetnek, ami bizony nem kis összeg. — Hát igen — veszi át a szót Herr Tibor —, az elválasztásig a természetesen táp- ’ált borjú 2300—2400 forintban van. Okos ember könnyen megérti, hogy nyerhet 750 forintot, ha nem sajnálja a fáradságot, és nem fél az új módszerektől. — Gondoljuk csak meg — szól közbe Forgó János —, a borjú annyit szopik, amennyi csak a bőre alá fér. Tizenkét hét alatt 750 liter teljes tejet pusztít el, míg ha itatásosán neveljük, 15 kilogramm vajat takaríthatunk meg. Abban mind egyetértenek, hogy az előadás Igen hasznos volt, és sok kellene ehhez hasonló. El is hisszük. — Nem lehet másként boldogulni — teszi a beszélgetés végére a pontot Kajdi mezőgazdász —, csak ha olvas, tanul az ember. Annyi új, sokkal ésszerűbb módszer hódít teret manapság, hogy tanulni kell. Néhány éve végeztem a főiskolát, de annyi újat hallok nap nap után után; Tanulni kell.;. S tanulnak-e a büssüiek? Tanulnak. De nemcsak az ilyen ritka Jó előadásokon, hanem — mint hallottam az előadások előtt — a tsz valamennyi vezetője a dolgozók iskolájába jár. Így van ez rendjén, mert az az út, amelyre a falu lépett, csők olyanokkal járható, akik a szakműveltség mellett gondolnak az általános műveltség alapjainak lerakására is! L I, IFJÚSÁG A SZOCIALIZMUSÉRT ,Most fáradtak vagyunk, mert nem delyozimk" Antal Mária, az öreglaki leányotthon égjük lakója mondta ezt, amikor beszélgetés közben munkájukra terelődött a szó. Egy kissé csodálkozva felkaptuk fejünket, de Németh Hajnal, az otthon KlSZ-alaprzervezetének titkára megmagyarázta miről is van szó. — Esik az eső, nem mentünk ki a mezőre, itthon tartózkodtunk egész nap. És ezt a semmittevést nem szeretjük Igen, a lányok a munkában megtalálták az élet igazi értelmét, szívesen csinálnak meg mindent, amit csak feladatul kapnak. És mindig jó- kedvűeik. A minap új kislány érkezett Kecskemétről. Míg kísérőjével. az igazgatónőre várakoztak, feltűnt az úton a mezőről hazatérő lányok csapata. Nagy nótázással jöttek be a kapun, ami még nem is lenne csodálatos dolog. De az a csodálatos, hogy szakadt az eső, ők bőrig áztak, és úgy daloltak. Most volt az Ifjúság a szocializmusért próba értékelése. Huszonkilencen kaptak jelvényt, tíz kislány nem is tagja a KlSZ-nék, mégis teljesítette a három követelményt. Üjra csak Németh Hajnal siet segítségünkre — elmondja, hogyan sikerült a próba. Folytatják a kongresszus — Politikai oktatáson vettünk részt, a VII. pártkongresszus anyagát tanulmányoztuk nevelőnk, Csordás Mária irányításával. Társadalmi munkát főleg az otthon környékének csinosításánál végeztünk. Satekoztuk az utat, kertet ástunk, virágágyakat készítettünk, parkosítottuk az iskola végében lévő területet. És a kultúrmunka? Az sem szorult háttérbe. Van egy tánccsoportjuk — nyolc lelkes kislány a tagja —, sok szép számot tudnak már, és i:~sm Bemutatják mit is tudnak..< anyagának tanulmányozását* egyre újabbakat tanúinak* Részt vettek a Felszabadu ási Kulturális Szemle somogyvári körzeti bemutatóján. Ott volt két énekesük és kitűnő szava- lójuk, Munkácsi Jolán is. Amikor arról érdeklődünk, kik azok a lányok, akik az élen jártak a próba végzésekor, egyöntetű a válasz: az Antal- testvérek, Mária és Franciska; S Csordás Mária élvtársnő még hozzáteszi, hogy a végtelenül szerény titkárról, Németh Hajnalról sem szabad megfeledkezni, mert szíwel-lelkese- déssel segített mindenhol, ahol csak lehetett. Közben a lányok táncruhát öltöttek, és néhány pillanat múlva mér zengett a szoba daluktól, dömgött a padló lépéseiktől. Bemutatták, mit is tudnak, mivel érdemelték ki a próba díszes jelvényét Azzal, hogy kiosztották az Ifjúság a szocializmusért próba emléklapját, nem fejeződött be a tanulás. Folytatják a kongresszus anyagának tanulmányozását. Elvégre olyan szép az a jelvény, és olyan jó lenne megszerezni P. Gy, A marcali járás pártoktatásának tapasztalataiból Egy kis statisztikával kell zett gazdaságpolitikai ismerékezdeni. A marcali járásban az 1959—60-as oktatási évben 550 hallgató képezte magát. 19 Időszerű kérdések tanfolyam indult 351 résztvevővel A többi 199 hallgató a Filozófia I., a Politikai gazdaságtan I., a Marxizmus—leninizmus 1. és II. évfolyamára, A magyar munkásmozgalom története tanfolyamra és a tsz-ek, állami gazdaságok, gépállomások szakemberei számára szervetek mezőgazdasági tagozatára járt. Ezek az adatok önmagukban is beszédesek. A szervezett tanfolyamokról most nem szólunk, csak az Időszjrű kérdések tanfolyamán tapasztalt jelenségekről számolunk be. Az idei pártoktatási év eredményesnek könyvelhecő el. A marcali járás 19 községében indult Időszerű kérdések tanHangverseny a kastélyban... Alacsony ember taposta a majd térdig érő havat. Hosszú vasutaskabátja a havat seperte, szemére húzott micisapkája alól bámulta a faluvégi házakat. »Mutusz« volt, illetve Miklósvári József — akit apró termete miatt neveztek Mutusznak —, a falu végén lakók népszerű vasutas-suszterja. Tudniillik a vasútnál dolgozott ugyan, de esténként vagy vasár- és ünnepnapokon otthon foltozgatta a szomszédok lyukas lábbelijét némi készpénz vagy valami természetbeni ellenében. Most azonban hivatalos ügyben buzgólkodott, amit a kezében lévő jókora furkósbot, a karján lévő »POLICÁJ« feliratú piros szalag is jelzett. Kíváncsiak voltunk, mit hozhat 1944 decemberében. néhány nappal a felszabadít lis Után. Éppen csak az ajtóig jött, s onnan szólt be: — A szovjet parancsnokság üzen’ szombaton este a kar é'y nagytermében hangversenyt adnak, mindenkit szeretettel várnak... Hétfő volt, és szombat estig ezer gondolat is megfordult agyunkban a meghívással kapcsolatban. Kósza hírek kezdtek szállingózni: összehívják, kiválogatják az erős fiatalokat, s viszik őket kényszermunkára ... Egy kicsit félve mentünk el tehát a hangversenyre. A Széchenyi-kastély, melybe azelőtt még levett sapkával is igen ritkán léphetett be a magunkfajta szegény ember, most tárt ajtókkal fogadott. A kandallóban barátságos tűz lobogott, s mosolygós arcú katonák tessékeltek bennünket beljebb. A székek kevésnek bizonyultak, ezért még a közeli községháza ülőalkalmatosságait is áthordták vendéglátóink. Tüskés Mihály bácsinak épp a bíró karosszéke jutott, noha ő volt a falu legszegényebb embere. Feszengett is benne elő-zör, de aztán nagy büszkén kihúzta magát, úgy nézegetett körül. Ott szorongtunk a kastély termében, ahol azelőtt fényes estélyek, mulatságok voltak, s vártuk a hangversenyt.. Egyszer csak a katonák, akih eddig vidáman beszélgettek hozzánk, elhallgattak, feszes vigyázzállásban tekintettek egn igen sok kitüntetést viselő szovjet tisztre, aki akkor lépstt be. S beszélni kezdett... Hogy mit mondott, nem nagyon értettük, mert Holcpach bá-'si, az egyetlen kicsit oroszul tudó falubeli most nem közöttünk állott, hanem mellette. A beszédet röviden így fordította le: — Az orosz katona barátja a magyar embernek... Fogadják szeretettel azt a kis műsort, amit barátságuk jeléül a község lakóinak a szórakoztatására összeállítottak... Egy tiszt ült az aranyozott zongora mellé. Fürge ujjal alatt soha nem hallost dallamok csendültek fel. S mi csodálattal néztük a zongorázó katonát, amint játék közben a cigarettát hetykén szája egyik sarkából nyelve hegyével a másikba tologatta. Harmonika vidám hangjai csendültek fel. Vállas szőke fiú húzta. Majd három társa ugrott eléje, s fürge táncba kezdtek. Guggolva, térdepelve, tenyerelve ropták a gyors ritmusú táncot. Egymástól kérdeztük: hol tanultak ezek táncolni? Majd négy katona és egy katonalány lépett elénk összefogózva. Egyikük kezében háromszög alakú pengető s hangszer volt (később tudtuk meg, hogy balalaika), és énekelni kezdtek. Édes-bús dalok csendültek fel ajkukon. Talán otthonukról, feleségükről, gyermekükről, elesett bajtársukról vagy a háború borzalmairól szólt az ének., Majd vidám nóta váltotta fel a1 búsat, s mi együtt kacagtunk,] nevettünk a szívből mulató ka. Urnákkal... A zongora elé sebesült ka-? tona lépett. Fél karja vastagon{ bepólyázva. Szavalni kezdett Nem értettük, mit mond, de a’, tűz, a lelkesedés, ahogyan'? mondotta, olyan hatással volli ránk, hogy némán figyeltükS minden szavát. Egy nevet hal-i lottam szavaiból gyakran ki-? csendülni: Lenin... S nemi sokkal később megértettem,j> ki az a Lenin, s miért szeret-?' ték annyira, miért beszéltek? róla oly lelkesedéssel a szovjeté emberek. ? A műsor után forró búcsút\ véve vendéglátóinktól, neki-? vágtunk az éjszakának. Hideg?, csillagos éj volt, de nem fáz tunk, a szívünkben levő me-K leg ség fűtött bennünket...? Pest felől ágyvidörgés hallat-\ szott, a távolban repülők cir-5 káltak, s dobták le halálos tér-? hűket. Mégsem féltünk. Ez az este megértette velünk, hogy olyan^ emberek jöttek hozzánk, akik?, a szegényeknek barátai. S a \ háború kezdete óta ezen az éj-ÜJ szakán hunytuk először nyu-',^ godtan álomra szemünket... Szalai László'' folyama. A kongresszusi anyagot 9 faluban tanulmányozzák, i Mi biztosította a pártoktatás sikerét? Először is a megfelelő propagandisták kivál: gatá- i sa. Ä járási pártbizottság vég- ■ rehajtó bizottsága külön-kü- j lön megvitatta, hogy a propagandistának ajánlott elvtársak alkalmasak-e feladatuk el iá- I tására. Nem egy esetben mást javasoltak a jelölt helyett. Ezzel a módszerrel sikerült elérni, hogy lelkes, képzett propagandisták kerüljenek a tanfolyamok élére. A tanfolyamok vezetői járási konferenciákon vitatták meg az anyagot. Nem I fordul elő, hogy a propagan- i dista egyszerűen felolvassa a brosúrát. A propagandisták jó felkészítése és felkészülése alapozta meg a szemináriumok eredményességét. Nemesviden, Vésén, Somogyszertpálon minden oktatáson megfele’ő volt a részvétel, mert a propagandisták a pártszervezet segítségével állandóan fogla'k z- tak a tanfolyam résztvevőivel. Nikién, Pusztakovácsiban gyengén ment az oktatás, mert hiányzott az összhang a propagandista és a pártszervezet között. A Marcali Vegyesi nari; Ktsz-ben tessék-lássék mó'on folytak a viták, igen gyengék voltak a szemináriumok. Több községben igen kedvező jelenségeke1 lehetett tapasztalni. Sávolyon a tavalyi oktatási év befulladt. Az idén ezért nem indítttt a járási pártbizottság tanfolyamot Na- gyon szégyellték ezt a sávo- lyiak, s kérték, ők is szervezhessenek tanfolyamot a VII. pártkongresszus anyagának megvitatására. Negyven résztvevővel indult meg a tanfolyam. Minden előadáson jóval többen jelentek meg, s ami különösen dicsérendő, mindenki megvásárolta a p'rt- kongresszus anyagát Somogv- sámsonban 36-an vett~’- részt, a pártkongresszus anyagának j tanulmányozásában, többségében tsz-tagok. Ebben az évben ismét bebizonyosodott, hogy politikai oktatási rendszerünk helyes. Az időszerű kérdések tanfolyamain főleg tsz-tagok (párttagok és pártonkívüliek) növelték politikai tudásukat. Az összefoglalókon derült ki mi ragadta meg legjobban a tanfolyamok résztvevőit, mit hiányoltak, mit szeretnének még. Sok községben a párton kívüli hallgatók úgy vélekedtek: a tanfolyamokon megismerték a párt politikáját, közelebb kerültek a párthoz. Az is előfordult, hogy párton kívüli hallgatók a tanfolyam befeiezése- kor már piros könyvvel r szívük felett jelentek meg a záró ünnepélyen. Meszégnyőn Rumi József tsz-tag, bár később kapcsolódott be az oktatásba, lelkesen járt el minden előadásra. Egy alkalommal azt mondta a propagandistának: »Én még ilyen tisztán nem 1 ittam a párt politikáját. Jövőre minden erőmet latba vetem, hogy még több tsz-tag iá lógassa a tanfolyamot.« A legnagyobb aktivitás a pártkongresszus anyagánaK tárgyalásakor mutatkozott. Különösen érdekelte a tanfolyam hallgatóit a pár' helyzete és feladata, a párt nemzetköz! kapcsolata és a mezőgazdaság átszervezése és megszilárd'tá- sa című témakör Ez azt bizonyítja, hogy az élet leg"onto- sabb kérdéseivel forieiko'O é- mák jobban érdekelték a hallgatókat. A jövő évi anya® ösz- szeállításakor ezt is figyelembe kell venni. A tsz-paras- ság jogosan követeli, hogv még többet törődjenek nolitibri »k- ta+ásávsl. A tsz-eV m®gs-;lár- dításának taeesztalataiv®' rng- ’»lkozó kérdésnek okvefenül helyet kell kapnia a jövő évi anyagban. u Gb >
