Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

Vasárnap, 1960. április 3. 9 SOMOGYI NÉPLAP vuwuwvuwwavrowjwwwvu LÁSZLÓ IBOLYA: 1945 ... Vacog a lélek emlékei ágán, reszketve ül a multi táj felett, hol mm ég csillag, nem lebeg szivárvány, s közönytől szürkék az egek. Vacog a lélek emlékei ágán, védtelensége szinte meztelenség, kardlap, szurony, ököl emelkedik, hogy sivár édenéből is kiverjék, s létét ne bírja reggelig. Sikolt az ég kék kupolája; halált vajúdik, hullani és bújni kell, a felfénylő reménység ha néha int is, a védtelen ember sokszor bőréből bújna ki, csak ne kellessen így remegni, üldözött vadként élni itt, szőni, miket a nappal összetép; a tisztább jövő képit. Zokog a föld lent, s vijjog fenn az ég, a pusztulástól ittasult vidék hiába szűköl menekvésre készen, hasít az emberszabta villám ... egy fecske száll s egy bombázó az égen, tavasz az egyik, másik halált hozó. — Ö, egyszer mégis... holnap... béke lesz.. röppen a fecskeröptű szó s alázuhan, hogy szíveinkbe rejtsük. De óriássá akkor nőtt az ember, hogy számba vegye, ami megmarad a honi tájon, mely oly mostohán tartotta mindig, mint vadat, de óriássá akkor nőtt az ember, arra fordítva füstmarta özemét, ahol a virradat lakik, hol testvériség és szabadság rég felzúgatta komor tankjait. Vacogj csak, lélek, emlékeid ágán, tűzlávgként edz az ily emlékezet, mert áll a ház, és kerted kivirágzott, tágult egedből béke permetez, és emberarcú léted és hazád olyan egészen, mint milyet álmodtál sóhajtva akkor: — majd ha béke lesz! 1944. decemberét jelezte a net meg egy disznót, mindkét- lyát látta. Egy pillanatra fel­kalendárium, amikor a német ten, ^padiak. A kis angol- vülant a szeme, aztan megmt csapatok megszállták a falut malac kiugrott az udvarra, es a földre sütötte mmt a sze- A családokat az udvarra szór- «« vmtassal ke^-ergett a fa- gyellos gyerek. De hirtelen fél­ték, de azok nem hagyták el *oruL Most a szomszéd kapta tekintetet, mintha ra­ősi fészküket, behúzódtak a házaknál ScPpr^tolyropogas ^edt yolna hogy nera ke l magas domb oldalába vájt hf latfott- A két Hitler-le- felni ettől a bizalomkeltő ab- Minden háznál geny tuzelni kezdett, de csak razatu fiútól. Veg-e felkapta voítPilTetíbSarű"féh5k ,hogy a ma’ac tekintetét’ hozzá lépett: elterült a körtefa tövében. Eb lyogtak a szenyéri égen. Egy iszonyú tél borzalmait sejtet­ték ezek a komor fellegek, de senki sem félt. Konok bosszú­vágy élt az emberekben; vár­ták a halált vagy a szabadu­lást Bárhogy is, de egyszer legyen végre ennek az aljas , . , , . , ., komédiának. Mert akkor már ,hantak k\“_i£va™> < az volt: ben a pillanatban felettük is géppuskaropogás hallatszott. A németek eszeveszetten fel­ugráltak a kocsira, mindkét autó elszáguldott Csendes lett a ház udvara. A pincelakók csak most ro­— Szervusz, Nyikolaj! — nyújtja a kezét, és hangosan elnevette magát, mire az asz- szonyok és a többiek is az ud­varra tódultak a süldő köré. A háziasszony és Tenczer la­katos a pincébe mentek, maid hamarosan nagykéssel és acél­fenővei tértek vissza. Nyiko­QAÁL LÁSZLÓ.: TOR tért Arca halotthalvány volt Másra szabott, földiig érő ka­FEKETE LAJOS: Csillagfényben Eszménykép vagy, szíveimnek drága, nem merülhetsz hát Idők porába akkor se, ha a földi lét hétköznapjain szürkeség tapad ruhádhoz, s küzdened kell a létért, ahogy küzd minden ember. Te a szeretők szemében örökre úgy maradsz ébren, mint ki a verseik lelkét adtad: s én, a költő már csak az ablak, a keret vagyok, melyen át ki-betekinthet a világ. Betekinthet és felloboghat, látván bennünket boldogoknak tér és időn túl, örökre: de hogy hű szemérem födje a vágyat, mellyel tudtál szeretni, csillagfényben fogsz lebegni..: V,. • *au„ kapun keresztül az utcára. ^ , ,, Nem tudták, inkább csak érez- laj és Csoszó Pál az udvar kö­SLS 3 ^ ték, hogy valami nagy dolog- zepére emelték az alig hetven Vár+ 1;í ' . , -1+ nak lettek tanúi, öreg Csoszó kilós malacot. Közben Pali bá­Vart a kis falu s remeit páJ lafisan haktsbott eI a cs0. csi felengedett, s amikor letet­í n-i -i , ... port mellett a háza felé, egye- ték a malacot, megveregette / Dálföl, 3 Várdombról nézve nesen az istállóhoz megnézni a Nyikolaj vállát. Az öreg még f olyan a falu medre, mint egy teheneit. Hamarosan vissza- elmagyarázta a legénynek, c hatalmas, keresztben elfűré- í szelt mosóteknő. A házak az ^észak-déli irányban húzódó dombok tövén lapulnak nyu­gatról két sorban, keletről meg csak egyben. Ez olyan félsoros ? utca. A nap már Tapsony fe­ji lett pislákol. Vörös fénycsóvái- I] val még egyszer végágsimítja ‘ a keleti sort, aztán végleg nyugovóra tér. Elvánszorgott a három tél! báitja úgy lötyögött rajta, mint hónap, s az idő lassan tavasz- kerti keresztkarón az ijesztő ba csúszott. Mozdulatlan a rongyok. Gumicsizmáján még falu. Mesztegnyő felől egész az őszi sár foltjai sziirkéllet- napon át muzsikáltak a sztá- tek, amikor felesége mellett linongonák, csak olykor-olykor megállt. Sodrott, szőke baju- felelt vissza Szenyér nyugati Sza előbb megbillent remegő széléről egy-egy hitlercitera. ajka felett, aztán viharszerűen Fürge, még hűvös tavaszi su- kitört belőle a nincstelenné garak cirógatták végig a Kis- vált emberek kétségbeesett zo- gát selymes fűszőnyegét, s a kogása: zöldellő akáogyepű alján ki- — A Bimbó.: s A Citrom.:.! dugta mélykék fejecskéjét a Kedves kis teheneim.;; Ho­téli viharok elől avarba rejtő- gyan szántja ezután négy zött, félénk ibolya. A korán holdját az öreg Csoszó Pál?... 5 sarjadó kikerics illata beszű- Miből él a két kivénhedt ke- rődött a földpince ácsolt aj- pés? ;;. Aigyonlőtték őket a fajának hasadókain, amikor zsiványoik... Anyjukom, ? Csoszó Pál kikémlelt onnan, lesz velünk? Istenem, iste­nhegy szemügyre vegye a tere- nem, hát te is jóéjszakát pet. Hátha jön már a fia a mondtál? El is vitték őket. fogságból. Hogyne várná a Csak jönne már az az új is- Jóska gyereket, amikor a né- fen, csak jönne már! Rozi metek hajnalban elhurcolkod- — hajolt feleségéhez, aki tak. Szenyér most a senki szintén sírt —, mi lesz ve- földje. Vihar előtti csend ülte lünk? Most se fiunik, se tehe- meg a falut, csak egy teherau- nünk. tó berregése tépdeste a der­medt némaság függönyét. Még karta arcát, a malacot búcsúz senki sem merte elhagyni bú- tatta. Tenczer géplakatosék vóhelyét. disznójukat, Krénuszék, Gaz­A gépkocsi hirtelen leféke- dag Ferencék és Sebes Mi- zett Gálfi Pálné kapuja előtt. kályék lovaikat. Az első hat , , ... . hazban minden adatot knr­Galfine ijedt szemmel lesett ki tottak> a marhákat & disznó­Csoszó Pál mellett a nyíláson, kát magukkal akarták vinni, hogy mit is akar az udvarába A szomszéd bunkerekből is rohanó két géppisztolyos né- clőszivárogtak az emberek. A , . .... . , kis csoport szinte őrjöngve met katona. Hát nem mentek rázta öklét a hóhérok el? Egy másik autó berregése „ lí,­a szomszéd ház felől hallat- A háziasszony leeresztettB szott Ereiben megfagyott a kötényét, de tágra nyílt sze­vér, amikor a disznóól ajtaját me megakadt a part felett. A kinyitották. Kis süldőjét fél- diófánál állt egy géppisztolyos hogy ő fogja felbontani a sül­dőt — Kicsike ez a malac — ma­gyarázta —, az igaz; csak le­gyen rajta isten áldása. Ha már így van, hát így van — köpött egyet az acélfenőre —, erről már rém tehetünk. Hívd ám meg, Kati — kacsint a há­ziasszonyra — ezt a Nyikolaj gyereket estére, mert megilleti. Tízre készen vagyok. Ügy mondd neki, hogy hamham, akkor biztosan megérti, hogy mit akarunk. A malackára szalmát hozott Krénusza komaasszony, Ten- czemé meg felforralt egy kon- dér vizet. Segít ő is, ha már az ml övét elvitték a németek. Pali bácsi a pörköléshez kezdett. Nyikolaj arcát kereste a lán­gok világánál, de már nem ta­lálta sehol. Ezüstfarkú füstkígyó teke- redett a magasba. Bozontos kék fejét belefúrta a sötétség feneketlen kazlába, a lángok Gálfiné vászonkötényébe ta- sarga fénye meg mosolygóra csókolta a sokszor meggyötört, halvány arcokat. A konyhában kígyóit a lámpa, ahol Gátiné beszélgetett a komaasszonyá­val: — Csakhogy ezt is megértük. Tudod, mintha könnyebben lé- legzenék. Pedig még köhögök. Alig maradt épen valami, de nem baj. Lesz még. Majd meg­jönnek a fiaim. A böllér kint forró vízzel ön­tözte a malacot, éles késsel kapargatta, míg csak sárgás­barna nem lett a bőre. Hama- tette, amit annyira óvott. Szín- nyurga^ szovjet katona: maga- rosan a konyhában, bontószé­j. _ __f £ 1___— .£4.4. A 1 Cüm marnám mimrf rrvr /-Mri 11 o rf -i l en?-« »Én-e? Hát úgy, hogy megváltoznak az emberek?« nem mostanában kerül arra Nyugodt és magabiztos volt jött, és felvettek, bár egy hang sor> hanem úgy két-háromszáz a hangja, emlékszem a felele- megállítójá- £v múlva.« A másik négy ne- téré. »Múló dolgok ezek, ba- vetett erre, de ő figyelmesen rátom, nagyon is múló dol- rám nézett. »Ügy... A régi is- gok.« És elgondolkodott egy kola neveltje maga is... Na darabig. Ezután már nem sokat be­széltünk. Letettek az állomás Erre én nevettem el magam, előtt. A patrónusom is segített (Folytatás a 8. oldalról.) !t, és fi odaszólt a kocsi nak. »Talán ez is közéjük va­ló.« De ez a valaki látva két­ségbeesett és kérő arcomat, széthányt batyuimat, határo- <je nem baj, lesz még maga zottan megállította a kocsit, más is, nem ilyen hitetlen.« segített felrakni, sőt helyet is adott maga mellett... Az a »Nem vagyok én hitetlen, csak leadni csomagjaimat. Mielőtt valaki a délelőtti középső fia­talember volt. arcát. O is a ült négy másik emberével. Nem sokáig szemlélhettem hát tudom, hogy az emberek elindultak volna, valóban na- nem változnak hamar. Sok-sok gyón hálásan megköszöntem Csodaszép, langyos éjszaka generáció váltása után jön el nekik szívességüket. Kezet volt, a hold egész karimával az, amit várunk.« Egy kicsit adott. Mosolygott. A hold­sütött. Jól kivehettem derűs türelmetlen lett, de megma- fényben láttam kedves, fiatal kocsiderékban radt nevető arca. »S addig arcát, szép fogsorát. »Semmi persze várjunk a változások- kötelesség... egymás iránt.------------------- kai is, mi? Ne nyúljunk sem- ’ . . a zonban, mert megszólított, mihez, maradjon minden úgy, E9Vszer majd tálán talalko- »Na, földi, hát sikerrel járt?« ahogy van. De mit fognak ah- zunk. Addig ne felejtse, amit Elhúztam a szám. »Nem na- hoz az elnyújtott szocializmus- mondtam.« gyón« - mondom neki. Élne- hoz szólni az emberek, maga ^ Ü2emi párttitkár most el­vette magat. »Hat igen, nehez szoci?« Az utolso szót is ked- , időket élünk. Na de majd vesen mondta, nem sértődtem hallgatott. Néhány pillanatig nemsokára másképpen lesz meg. gondolkodott, aztán gyorsan, Ekkor mellettem az egyik mint aki megilletődöttségét itt.« »Itt? — kérdezem én — te a szívéhez nőtt A sofőr sie- sam, némán, mint egy csillag tősen kapcsolgatott az autók a tavaszi égen. Állt. az emibe- oldalánál, s amikor a rakodó- reket nézte, azok meg őt. Ez felületen megláttak egy tehe- a pár pillanat óráknak tűnt _____________ A lázas, zokogó sereg szinte m egnémult, a fájdalom mély redői közé most a döbbenet tüzei lopóztak. Hideg révület­től bűvölten álltak meg az út porában. Tenczerék dombján megjelent a másik, Krénúszó­kén a harmadik vöröskatona. A másik utcából is orosz be­széd hallatszott. A nyurga legény lefelé indult a part lépcsőjén. Megállt a kis cso­porttal szemben, amely leszá­molt az életével, hiszen azt hallották a nyilasoktól, hogy az oroszok mindenkit legyil­kolnak. Amikor a katona hát­ravetette vállán a pisztolyát, egy kissé lassúbbnak érezte Csoszó Pál is a szívverését. A háziasszonyt mégis a sírás görcsei fojtogatták. Ismét han­gos zokogásba tört ki. A ka­tona melléje lépett, és meg­érintette vállát: az inflációban, az irigységben, kísérő felszisszent. »Fáj még?« lepiezit befejezte a történetet. az elmaradottságban?« Ránéz a többiekre, azokra is, akik kísérték őket azok visszanéztek rá. Sejthetitek a többit. Az az — fordult hozzá a párttitkár. A másik bólintott. »Hej, a ku­vissza, ty&k, csak menjek haza, de ember a miniszter mellett: a Mire visszakapjátok!« Megtudtam mezítlábas ismerősöm. Nem folytatta: »Itt hát. Vagy mit tőlük, az a kiabálás, amit sokat változott, csak egy ki­gondolt, talán Amerikában?« hallottam, azt jelentette, hogy „ , Belecsöppentünk a politizálás- kifelé jövet a falu szélén meg- cslt rne9üszuít, es mar nem ken feküdt az állat, aztán a hatalmas konyhakéssel nagy kört hasított a malac combjá­ba. A többi már magától jött, de nem feledkezett el arról, hogy Tenczer lakatos unokájá­nak meleggyűrűt húzzon áz ujjára. Nemsokára pörköltillat töltötte meg a kaszárnya sza­gú konyha levegőjét. Tizenegy körül járt az idő, amikor vacsorához láttak. Már javában folyt a tor, ami­kor férfihangok hallatszottak a veranda felől. Minden tekin­tet az ajtóra esett. Aj egyik a vidám képű Nyikolaj volt, aki a géppisztoly mellé most tan­góharmonikát akasztott a nya­kába. öreg Csoszó arca széles­re nyílt: , — Adjon isten jó estét, fiam, Nyikolaj! — Üli ide mellém — mutatja a széket —, aztán egyél, ha már megmentetted ezt a görhes süldőt. Te is ülj le, édes fiam, oda a feleségem mellé — szólt a másikhoz ked­veskedve —, aztán te is egyél. A tömzsi, pufók arcú Vaszi- lij úgy hallgatta az agg em­ber igéit, mint tót legény a la­— Mama... nyet! Nyemecki tín zsoltárokat, de amikor tam semmilyen, de szociálde- munistát találták mokratánzk vallottam magam, falujabeliek. hát neki is azt mondtam. »Az­Most megint rajtam volt a Csoszóné az üres székre muta­tott, melléje ült. Köbben Gál­finé, a háziasszony feltöltötte a pörkölttel a tálat, aztán met- simogatta Nyikolai fejét, aki éppen a bicskája keresgélésé­vel foglalatoskodott. — Lássatok hozzá, gyere­'keim, mint otthon anyátok h ■ el a saját hoztunk egyszer. Régen, de gyere — intett hívrga+ől’g zárnál — biztatta őket könnyes mégsem háromszáz éve... S Cso?zó Pá1nak- aki a földet szemmel. — Esetleg az én puff... No, mama. Nyikolaj jó — vigasztalta a síró. asz- szonyt, majd a csoport felé intett Csoszó Pálnak, aki a sor elején állt. — Sztárüj, mozs- na... birite szvinyu — muta- | tott a malacra, de látja ho°y ba. Megkérdezte, milyen párti dobálták őket kővel. S ezt a ismert rám. De én emlékez- nem értik, hát más nyelven vagyok. Akkor még nem vol- mellettem guggoló falusi kom- tem az országúira, ahol talál- próbálkozott: Kamm her! nézte, mint a bűnös embr. fiaimnak is adnak valahol ti­tán hogy gondolja maga aszó- sor. »Nahát, maga csuda em- nem nehéz megváltanom, hogy isrem tudta mit tegyen, ami- felétek talán éppen a ti anyá- dalizmust, ha ilyen hitet- bér. Ezek után mondja, hogy neki volt igaza... kor a katona hívogató moso- tok. Gazdag Ferenc nem vett részt a vacsorán; ö nem lakott a télen Gálfiné pincéjében,- meg aztán délután sem tudott segíteni, mert agyonlőtt lovait kellett elszállíthatni Hedrére, a dögtemetőbe. Egy fonott korsó borral állított be éjféltájban. — Itt van, Kati, neked úgy sincs. Nekem se volna már, ha el nem dugom a répahatár alá. De az eszemet nem dug­tam el, csak a bort, hogy meg ne igyák a kamerádok. A sző­lőhegyen egy csöpp se maradt. Na, jó éjszakát — és köszönö- möt sem várva eltávozott. Nyikolaj alig hogy evett, nyakába akasztotta muzsikáját. Ujjait végigfuttatta a billen­tyűkön, közben a három asz- szony leszedte a terítéket, csak a bort hagyták az asztalon. Csoszó Pál megtöltötte a poha­rakat: — Isten éltessen bennünket, fiaim! A harmonikás legény csak a nyelvét érintette bele a pohár­ba, Vaszilij azonban sudara- san ivott az öreggel, mindig exet ittak a nohából, de előbb magasra emelték, aztán háp- pót kiáltottak. Ezt az üz- bég találta ki, győzelmi jelszót jelentett ez az ivás frontján. Tenczer lakatosnak is innia kellett velük, pedig az első vi­lágháború óta gyomorbajos volt, de a vidám pufók legény nem hagyta böjtölni. Nyikolaj valamilyen érzel­mes dalt muzsikált a Volgáról, s mindketten ellágyultan éne­kelték. A bámuló háznép érez­te, hogy a két ember vissza­vágyik a szülőföldjére. Vaszilii hirtelen felkapta poharát, és Csoszó Pál fe],é nyújtotta. Töltés, ivás, megint töltés, megint ivás következett A zenész most egy gyorsat hú­zott, a másik pedig a szoba üres helyére lépett, és irgal­matlanul táncolni kezdett. Olykor-olykor a magasba ug­rott. A kurjantásai tetszettek Csoszó Pálnak, de a tánccal elégedetlen volt. — Nem így kell táncolni a gyorscsárdást, édes öcsém — mondta a legénynek, amikor befejezte. Majd én megtanít- lak. — Megfogta felesége de­rekát, aztán odaszólt Nyikolaj- nak. — Most húzd el azt a nótáig hogy — vakarja a fejét és gon­dolkodik —, hogy Három bo­kor saláta... s beledúdolt Nyikolaj fülébe egy strófát. A fiú próbálgatta, de nem ment. Amikor látta, hogy az öregnek magas igényei varnak, belekezdett az előbbi gyorsba. Csoszó Pál erre a dallamra is tudta. Járták ketten, öregesen, libbenősen, ahogy azt régen ta­nulták. Vaszilij meg a fiatal Krénuszánéval próbálta utá­nozni öreg tanítóját, neki már ment egy kicsit. Csoszó Rozi néni lefogta bal kezével a szoknyáját, amikor férje for­gatni kezdte, hogy ne bámul­janak ezek a fiatalok. A böllér széles jókedvében volt, de ma­radt ideje a tanítvány számá­ra is, amikor vergődését látta: — Verd össze a bokádat, te betyár! Micsoda magyar em­ber vagy te, az anyád nem jó­ját! Kell tudnod a csárdást, hi­szen olyan magyar képed van, szentség, hogy az apád magyar volt. Majd megmutatom én ne­ked, hogyan táncol a magyar. — Forogj, anyjuk, mutasd meg, ki vagy. Rozi nSfli nem mutatta to­vább, hanem a székre dőlt: — Jaj, de igen zihálok. Mi­re volt ez jó, apja? Csoszó Pál remegő öklével az ablak felé vágott, és akkor vették észre, hogy az ablakon szürkéllik a pirkadó hajnal pá­rás lehelete. — Ne busulj, anyjukom — mondja átölelve feleségének —, lesz még nekünk — no... nem ... hm ... izé ... nem gye­rek, iszen maholnap itthon lesz a Józsi, meg aztán öreg már a legény, de lesz nekünk két gyönyörű szép dinnyető- gyű tehenünk. Ugye Nyikolaj? Rozi néni öklére támasztott fejjel arra gondolt, hogy mi­lyen boldog lesz, ha a bosszú négy év uten hazaiön a fia. öreg Csoszó Pál meg s még üldögélő muzsikushoz lépett, és átölelte nyakát a harmoni­ka felett. Kint megszólalt a kaka* virradt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom