Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-24 / 96. szám

Vasárnap, 1960. ápriíis 24. SOMOGYI NÉPLAP 9 Megedzették a nehézségek — Tisztelt értekezlet! A beszámolóval egyetértek, de van néhány megjegyeznivalóm az elhangzottakhoz. Vagy ta­lán kicsit részletesebben szólok a mi szövetkezetünk hely­zetéről — mondja bevezetőként az iharo-berányi operatív bizottság ülésén az egyik felszólaló. Boncz Ferenc a neve... A Zöldmező megalakulásának idején nem találkoztam vele. Később azonban megismerkedtünk. Az- ősz elején is hallottam felőle. Hortobágyi István, a járási pártbizottság titkára említette meg: »Kemény a föld, nem veszi be az ekevasait. Pedig szántani-vetni kellene. Sürget a' betakarítás is. Idegesek az emberek. A minap bejött Csurgóra Boncz elvtárs, és pa­naszkodott a lemaradás miatt. Vigasztaltam, buzdítottam, és bízom abban, hogy nem veszti el a türelmét meg a kedvét. Ha ezen a nehéz időszakon túljutunk, nyert ügyünk van. Mert ez a kemény idő nemcsak gondot ad, hanem hasznot is: helytállásra neveli az új elnököket. Edződnek, érted, ed­ződnek a nehézségek legyűrése közben a középparaszti káderek.« S most a megbeszélésen arra kérések választ a sza­vak mögött, hogy sikerült-e az e’ső év »edzése«. Hallgassuk csak Boncz elvtársat, a párton kívüli elnököt. — Először is azt kell mondanom, hogy rossz a tanácsi nyilvántartás. Felmértük a területet, megbízhatóak az ada­taink: ezek szerint 25 hold hiányzik a 787 hold szántónk­ból. Pedig kellene az is, mert kukoricát akarunk bele.vetni. (Menten megegyeznek a tanácselnökkel, hogy holnap kimen­nek a Csonka dűlőbe, és »keresnek« 25 hold állami tartalék- területet.) S hogy haladnak a munkák a Zöldmezőben? Gyors ütemben. Mert várakozáson fe’ül jó a tagság munkakedve. Serkenti őket a havi, egységenkénti 15 forintos pénzelőleg. Az idősebbeket meg ezenfelül az öregségi járadék. Minden család vállalt művelésre kapásterületet. Az állatenyésztés az idén kezdi visszafizetni a befek­tetést. A tömérdek abrak, ami elfogyott, nem ment veszen­dőbe. Az év végéig 58 ezer liter tej, 350 hízósertés és 52 vá­gómarha ára jön be a közös pénztárba. Segítség is kellene e tervek megvalósításához. A tanács — módjában áll — adjon épületet tejszoba céljára, hogy onnan egy tételben szállíthassák a tejet a csarnokba. Akkor nem kell sok ki­sebb szállítmányt külön-külön mérni, s egy-két literrel többet mutat majd naponta a tejkönyv. Szükség volna több tejelő takarmányra is. Ezt a gondot megoldja a szövetkezet. Az is saját hatáskörükbe tartozik, hogy véget vessenek a takarmány dézsmálásának. Először jó szóval, s ha az nem használ, más, törvényes eszközzel. Egy kicsit óvatosabbra fogja a szót Boncz elvtárs. Na­gyon tapintatosan, de egyre határozottabban bírál. — Ne haragudjon az igazgató elvtárs: elismerjük, hogy amióta ide került, javult a gépállomás munkája. Egy-két észrevé­telemről azonban nem tudok hallgatni. Emlékezzék rá, amikor a Lanz-Bulldoggal morzsolták a kukoricánkat, azt mondta, hogy ezzel a géppel ilyen munkát végezni: luxus. Hát nem luxus az! A mi jószágunk tíz nap alatt megeszik 70—80 mázsa abrakot. Ennyi kukoricát kézzel lemorzsolni nem lehet, nekünk nincs arra 6—8 emberünk minden nap. Megértem, hogy a traktornak a mezőn vagy a rét boroná- lásánál lett volna dolga. De miért ezt küldték hozzánk, és miért nem valamilyen állómunkás gépet? Én azt nem tud­tam, hogy milyen traktorral szabad morzsolná, de azt tud­tam, hogy a gépállomásnak a szerződés értelmében köteles­sége a szövetkezetnek gépet adni a morzsoló hajtására. Nem, nem kell ennél pontosabban meghatározni itt a gépállomás rendeltetését..: Kiss István, a helyi gépállomás új igazgatója válaszol, s elmondja azt is, hogy Horváth Béla és Barnoki László trak­torosok félrevezették, amikor azt állították, hogy tétlen­ségre kárhoztatja őket a szövetkezet. — Látja, Kiss élvtárs, itt a baj: nem elég alapos az ellenőrzés a gépállomásom — vág közbe az elnök. — Ami­kor végül együtt kimentünk a mezőre, láthatta, tapasztal­hatta, hogy mi az igazság. Nem vesződünk tovább ezzel a két traktorossal, vigye el tőlünk őket. Nékünk stabilabb emberekre van szükségünk. Igen, a szövetkezeti gazdálkodás sikere jó dolgos, szorgalmas, kötelességtudó, helytálló embereket követel meg. Olyanokat, amilyen Boncz Ferne is, akit megedzettek a kez­dő év megvívott csatái, s aki ma olyan biztos kézzel vezeti a fél falut magában foglaló Zöldmezőt, mint nemrégiben a maga középparaszti gazdaságát. Kutas József i rejiUUÜ, 5ÍS1JUÍU életünknek j mint a mézédes gyümölcstől ; roskadozó szőlőnek, vannak j vadhajtásai is. Sokszor túlsá- : gosan tudunk örülni annak, AVATÄ S rulékot, nem pedig fölösleges ünneplésre. Mert igényel vala­mit, s igénye kielégítésére ma­ga is áldoz ... Pazarlunk az is­kolaavatáskor is, amit nem Rövid ünnepi megnyitó. Öt édességipari kiállításán többen igazgatói alapból, nem község- hosv valami úiat naov^ríit perc vagy tíz? Ali2ha több- megsértődtek, s csalódásuk le- fejlesztésből rendeznek. A szü­li« , as - J. ” 57 - Aztán: »Fáradjunk a Sirály- írhatatlan, mert egyszerűen — lök hordják össze a sok kacsát, alkottunk. Örömünk kifejezése- ba« egy kis eszem-iszomra. S nem tudni mi okból — elma- tyúkot... A vendégek elfogad­nék megnyilvánulási formáit az Iparcikk Kiskereskedelmi radt a reprezentáció. Szinte ják s még napidíjat is kapnak nem mindig válogatjuk, s jólle- Vállalat igazgatói alapjáról — .. saját bevallás szerint — 6500 hét ritkán vesszük eszre, on- f(^nt folyf gl a semmibe_ feledt ünneplésünk bizony leg- Mert pálinka, konyak vagy többször nem találkozik a dől- likőr kellett, hidegtálak ízletes egyetértésével, tartalma, bor? Rendelkezésre állt. S hogy a nagy ünneplés­ben egy találó megjegyzés is már követeljük, görcsösen ra- érte. gaszkodunk a megvendégelés- Nincs ez így rendjén. S a hez, s nem, véletlenül sem dolgozók hiányoznak az ünnep­gondolunk arra, hogy miből. lésről. Pedig nekik kéne meg- Reprezentáeiós alapból vagy köszönnünk munkájukat, őket az igazgató, a főkönyvelő zse- kéne ünnepelni. Egy kis aján­dék az igazgatói alapból, egy gozó tömegek Örülünk, táncolunk, köszönt jük az új létesítmény létrejöt- elhangzott? Hogy valaki a tíz- igazgatói alapból, melyet kul- nyebb körülmények között él­tét, s keserű szájízt hagyunk perces megnyitó és a »fogadás« turális, szociális célokra, a dől- fogyasztva is lelkesítené őket, béből eszünk, iszunk? Nem! Az üveg sör és szendvics szeré­Ezt igazán nem fontos észre­venni ... De hát kisebb dolgok is van­nak, nagyobbak is. Elég a tö­mérdek önkiszolgáló bolt ava­tására gondolni, mert manap­ság elég az avatáshoz az is, ha eltávolítják a pultokat, s már ünnepelni kell, pálinkát, likőrt inni az »újszülött« egészségére, s pohárral a kéz­ben bámulni ki az üvegajtón, ahol már sorbaállnak a vásá­rolni szándékozó emberek.;. az emberekben, akik jobb, okosabb, hasznosabb dolgokra is fel tudnák használni pénzü­ket ... Túlságosan eluralkodott ná­lunk az a szokás, hogy nagy dáridókat, ebédeket, vacsorá­kat rendezünk avatás címén. Vendégsereg érkezik hívásra, vagy hívatlanul, pénzt köl­tünk, nagy összegeket, és még csodálkozva méltatlankodunk, ha az üzemi munkás, a paraszt- ember, az építő kőműves po­csékolásnak nevezi ünneplé­sünket, s azt mondja: — Hát mi nem kiálthatunk »megállj «-t? Az avatás »ősi« szokása már olyan stádiumba jutott, hogy lehetetlen szó nélkül állni, hisz egyre inkább foglalkoztat­ja a közvéleményt, s mint a jó szőlősgazdának, illenék egy­szer már eltávolítani ezeket a vadhajtásokat... Avatták a Balaton Áruházat Fonyódon. Tizenöt-húsz gépko­csi állt a szép épület előtt, s a vendégek száma alighanem Avatjuk a Belvárosi presszót, meghaladta a százat. Nem, vi- aztán a siófoki tanácsházat lagert sem a nevek fontosak, , , . , . ■ de lehetőleg mindenki legyen ™00-ert, a tabl művelődési főtt, akitől még várni lehet otthont 5000-ért, s amit még valamit. A megye, a járás, a ezután nyög ki az igazgató a falu irányító szervei, a MÉSZÖV, a vendéglátóipar képviselői, s ki tudja, hány olyan vállalat, amelynek tör­ténetesen semmi köze sincs a Balaton Áruházhoz. De akik építették, azok nem voltak ott... közben szívesen megnézte vol- gozók jutalmazására, segélye- buzdítaná, s éreznék általa a na az áruházat, melynek létre- zésére lehetne, kellene fordí- megbecsülést. Nem, nálunk re­jöttét jött megünnepelni ide? tani. S miközben isszuk a Bel- kompenzációs alapon dolgoz­városi presszó vendégmarasz- nak a vendéglátók és meghí- taló konyakját, véletlenül sem vottak. Mert a házigazdák bi­jut eszünkbe, hogy a Corsóban nincs vécé, nincs mellékhelyi­ség, szomszédolni járnak a ki­szolgálók és vendégeik. Hogy lenne még egy s más tenniva­lónk a kulturális ellátottságot új festést kapnak a falak. Ezt illetően, hogy egyáltalán saját dolgozóinkat rövidítjük meg »lakodalmainkkal«. Vagy vi­zonyára visszakaphatják a meghívást, s akkor nekik is ré­szük lesz minden szépben, jó­jóban ... Gvermskbeisgség ez, vagy a jólét velejárója? Nem, csak egy eluralkodott ross?; szokás, pazarlás a takarékossági ver­Mert avatunk és avatunk, gazdagodunk, és közben szór­juk a pénzt. Avatjuk a boglárt már nem gondolunk, hogy mit gyógyszertárat huszonöt ven­déggel s a bőség kosarával; az átalakított malmot 5000 forin­tos ebéddel s jószívűen kétfé­le papírszalvétát adunk hozzá külön nyomással 300 forintért. déken talán más a helyzet? sennV^l párhuzamosan, ónfe- Nem! Siófokon a községi ejlesz- ünneplés, amikor nagyon­tési alapból fogyasztottunk el elfeledkezünk önmagunkról. 7000 forintot, s Tabon 5000-et. Avassunk, ünnepeljünk, s De hát megszavazta a tanács- Í8er]is örüljünk létesítme- ülés, sőt a tanácstagok jelen nyeinknek mértéktartóan, sze- is voltak az ünnepségén. Arra renyen. De mindig becsű juk mond az az ember, akit nem hívtak meg. De nem is ez a fontos. Háza előtt talán még nincs járda, nem ég a villany az utcán, s ő ezért fizeti a já­meg a dolgozó embert, a kő­művest, ácsot, lakatost és se­gédmunkást, ők álljanak az ünneplés, az avatás közép­pontjában ... Jávori Béla feltételezett »többletbevétel«- ből. Avatjuk az iskolákat, új kultúrházakat és mindent, mindent, ha éppen enni, inni akarunk finomakat. Odáig ju­tottunk már, hogy az Élelmi­szerkiskereskedelmi Vállalat MvwwMMvmwuvwuwvwwuwwwumwv Négy tanteremmel és zsibongóval bővítik a nemesvidi iskolát 1 mil­lió 300 ezer forintos költséggel. Az építkezést a múlt év augusztusá­ban kezdték meg és ez év májúi 31-ére készül el. A gamási pártszervezet támaszai NAGY GONDOT VETTEK MAGUKRA az év elején a ga- mási kommunisták. Az egész község megmozdult, elhagyta a régi megszokott gazdálkodá­si formát, bátran nekivágott az újsnaik, a tavasszal már közö­sen szántott és vetett a gamá- si nép. Óriási az Aranykalász Termelőszövetkezet szántóterü­lete — 3500 hold. S több mint 500 tsz-tag biztosítja megmű­velését. Amikor a szövetkezeti utat választották, ott álltak mel­lettük a kommunisták, s oktató, felvilágosító szavaikkal buzdí­tották őket. Most sem marad­hat enél'kül egyetlen paraszt sem. Mindenkihez el kell jut­nia a párt szavának. De ho­gyan? Ez volt a legfontosabb kérdés, ami a pártszervezet vezetőiben felmerült. Nagy a tsz — ea-ős pártszervezetre van szükség. S hogyan lehet erő­síteni? Ügy, hogy minél job­ban elmélyítik kapcsolatukat a pártonkívüliekkel. Az ő se­őket, elmondtam, milyen fel« adatok állnak előttünk. Meg« kérdeztem, helyesnek tartják-e, hogy így vagy, úgy végezzük el azokat. Vállvetve dolgoz­tunk elképzelésünk megvaló­sításián. így sikerült egy szi­lárd magot kialaikítanomí Ezekre az emberekre a töb­biek is hallgatnak, állandóan figyelik őket. Ha látják, hogy azok egységesen neküátnak valaminek, szíwel-lélókkel csi­nálják ők is, csatlakoznak hoz­zájuk. Ezt szeretnénk most nagyban megvalósítani a nép­nevelő-gárda segítségével. Eze­ket a tsz-tagokat időnként ősz- szehívjuk majd, meghányjuk* vetjük a legégetőbb tennivaló­kat. HOGY MIT JELENT EZ A SEGÍTSÉG NEKÜNK? Azt, hogy minden emberhez eljut a kommunisták terve, javasla­ta, észrevétele, felhívása. Azt, hogy jobban megy a munka, javul a fegyelem. Fontos, hogy minél több olyan támaszunk legyen, aki elöl jár, s viszi _ magával a többi tsz-tagot i& i Szerintem ha üyen húzórő­BERKES! ANDRÁS « sújtó. Ügy hittem benne, mint A Eú közelebb lépett, és ér-J saját gyermekemben. deklődve nézett a főorvos szed — Megértem, professzor elv- mébe. társ — mondta őszintén az — Kellemetlen dolgot kell) államtitkár. — De látja, ma közölnöm — szólalt meg Ba-! <in\ az ember a testvérében sem ranyai. István biccentett a fe-< \IÁ) HMM bízhat. — Arcán gondfelhő su- jével, hogy érti, és idegesen, , .... hant végig. Itt van az megremegett a keze. — Miért ragaszkodik annyi- mennyire zavarja a munkáját, öcsém- Azt hittem, ismerem. — Olyan véleményeket kap-! ra ehhez a fiatalemberhez, de véleményem szerint az il- jjégy hete vették őrizetbe, tunk az egyetemről — foly-j professzor elvtárs? letékesek észrevétele jogos, kü- Képzelje el, hogy én mit ér- tatta a kövér főorvos —, mely, — Miért? — ismételte meg Ionosén akkor, ha figyelembe pedig testvérem, húsz éve lehetetlenné teszi az ön to-i a kérdést a tudós. — Kedve- vesszük a közelmúltban lezaj- parttag, megjárt* Spanyolor- vábbi munkáját Sajnos, én a. lem őt, és becsületes, nagy te- lőtt eseményeket — Az ál- hetségű embernek tartom. Meg lamtitkár elhallgatott, figyel- aztán, talán az is közrejátszik mesen nézte a tudós arcát. — folytatta elgondolkodva —, Holub megdermedten ült hogy ennek a gyereknek nincs Mint hópelyhek a süvítő szél- _ ________ s enkije. Se apja, se anyja, s ben, úgy kavarogtak gondola- ta ~beszélni a professzort, hogy _ Értem _ mondta a engem megfogott az a nagy tai. Valaminek mégis kell len- ... szagot és mégis... Mit mond- magam részéről nem tudok ál-í jak még..: lást foglalni az ügyben. Mun-' Hallgattak. Aztán egy idő kájával nagyon elégedett vol-í múlva a kísérletekre terelődött tam, de bennünket is kötnek! a szó. Az államtitkár rá akar- bizonyos rendeletek. fiú! elvégezhetnek. Mert lesz itt dolog elegendő. Egy családra 7—800 négyszögöl cukorrépa, 4—500 négyszögöl takarmány- répa, legkevesebb két hold ku­korica megmunkálása jut. Egy hant föld sem maradhat meg- műveletlen. Sokat törték fejüket a kom­munisták, hogyan mozgósít­hatnák a lehető leggyorsab­ban, legeredményesebben a tsz népét a faluban és a Gamás- hoz tartozó Tuskóson, Szent- mihályon, Gyuládon, Vadé- és Jazvina-pusztán. A járási pártbizottság segítségére sie­tett a töprengő párttagoknak: alakítsanak népnevelő-hálóza­tot pártonkívüliekből. Minden­költözzön át az egyetem tudó- alig hallhatóan. Többet 5b"áságát. Pusztaszeri Lajos csúcs­ai Wartmann Ferenc szorgalma, lelkesedése és szó- ni a dologban. Mert az állam- mányos kutató intézetébe, de szólt Nincs értelme hogy kö-: katlan hivatástudata... titkár becsületes ember, erről Holub bitért a kérés elől az­— Igen, igen — szóit közbe több esetben meggyőződött. És zal) hogy odahaza, a megszo- }s ejért... Valami köszönésié az államtitkár cigarettájával az sem lehet hogy Kraszna ra kott környezetében Sokkal mondott, és keserű érié- játszadozva. — Nagyon kényes haragudjék, hiszen nem is is- eredményesebben és nyűgöd- sekkel távozott a kórházból, ügy. Utána néztem, azért is tnen ox. Csalódást erzett. ^ tabban tud dolgozni. — Ha nem tart kíváncsinak IJgyi K, anaznap, mikor Holu­Gépiesen ment, mint az al vajárók. Beleütközött az em­késett egy kicsit a találkozó­'"*■ **“> T? * ?í5? ÄS? TU JSi *«*** — <—> .»• ben bizalmas politikai ügy áll, és így,, addig, míg az illetékes szervek a vizsgá'atot nem fe- az alacsony, barna rém. — sietett a főorvos irodájába. A fiH Mihői fos é’ni’ jezik be, érdemben nem tu- Nem vezettek felre, mert nem szobába iépve észrevette, hogy 111001 Iog e dunk állást foglalni. Higgye az egyetemi fegyelmi bizottsá- Baranyai folyton mosolygós ar- 1 el, professzor elvtárs, mindent kérdeztem meg, hanem ca moS( komor és ingerült. A megteszek önért, de ebbe a közvetlenül az illetékes nyo- főorvos mellett egy fehérkö­kényes ügybe nem avatkozha- mozó hatóságokat. penyes, középkorú férfi állt, tunk bele. Ahogy engem tájé- — Köszönöm — válaszolta kezében aktacsomagot tartott. mondhatok. A, W KSK kapiTSÄolt " ZXZTrZXZ? SS5S ÍSTJSLZ- Ettem - ««»Jg* - ,6,-vc. fiú ml. sem «Jtw *5? * lei ii. síi#a.ti3+.f fnn.rvnÄ 1 róna lima. A - ... _____ „ .1 Q$y ' m ár nem kapja, a: menzán nem étkezhet. Valami; ismeretlen erő üldözi. De mi-; ért? Kinek ártott ő, kinek ál': az útjába? Soha senkinek; , , _T , . .. ix . , ■„ j . . .. .. . nem ártott, nem jár sehová koztabtak, nagyon komoly a Holub: Megsimogatta ritkuló István illedelmesen koszont, . .-.1 ^ ff A rr -11 «.-f-7 arm nah- •foH— r\crr Tnaió-f óroim Ác? wnzncf 411 +■ orr oítAKan . ’ ipárttiitkár odaadóan láttak ne- ki a terv kidolgozásának. KIKRE ESSÉK A VÁLASZ­TÁS? Pértvezetőségi ülést hív­tak egybe, s ott állították ösz- :sze a legbecsületesebb, leg- legod-adóbb itsz-tagokból a népnevelő-gár­dát. Wartmann Ferenc úgy vélekszik a most alakuló nép­nevelő-hálózatról : — Többnyire azokat válo­gattuk ki, akik a tavaszi mun- , kákát a leglelkesebben végez- tsz-tag, hogy a pártszervezet- |ték. Brigádvezető vagyok, tu- tol karöltve az Aranykalász tudomása^dorn’ mit ÍeleT^ a többiek tá- ' megszilárdításáért harceUnn. S támogatása. Az én brigádomban az éwégi zárszámadása min* karikacsapás. Pusztaszeri Lajos szerint a népnevelő-hálózat létrehozása nagyon nagy jelentőségű. — Azért jó, mert erősebb lesz az összefogás a termelőszövetke­zetben — magyarázza. — Má­jusban kezdődik a cukorrépa- egvelés. Mindenkit mozgósíta­nunk kell. Aktíváinkat a bri­gádokban dolgozó kommunis­ták köré tömörítjük. Most oszt­juk el a területeket. A népne­velőket is bevonjuk a megbe­szélésbe. Ott lesznek, amikor arról határozunk, melyik csa­ládnak mekkora területet mé­rünk ki. Akadnak majd olya­nok, akik morognak amiatt* hogy a másik jobb földet ka­pott. A párton kívüli aktívák feladata lesz, hogy eloszlassák a kételyeket, megnyugtassák az embereket. Fehér József tsz-elnök is úgy érzi, nagy támasza lesz a tsz vezetőségének és a párt- szervezetnek ez az új, formáló­dó alakulat. A nénnev^'önek kiszemelt megfontolt, józan gondolkodású gazdák lüktető erőt jelentenek majd, maguk­kal ragadják a többieket. A NAPOKBAN MUNKÁ­HOZ LÄT 60 párton kívüli nun­dolog. Az illetékes szervekfé.- ősz haját. — Kérem, nekem és megállt az ajtóban. szerint ellenzése fines Társa-'/“‘~t’T‘‘T' ; — az ewégl zárszámadás kértek annak tolmácsolására, nem a kísérletek miatt van a — Jöjjön közelebb, barátom iárg ebeden szó-^ls akadnak olyanok- aklkre d bizonnyal megéri hogy he'yes lenne Krasznai ki- fiúra szükségem. Ott már nél- — intett a főorvos, és erő'za- í aá .,-u, .«drug is rmndmbm számit- .. \ g vonása a további kutatómun- külozni tudom. Az bánt, hogy költ mosoly suhant át az ar- y 'ihattam P^gel vág-*' o?te. ^ kajuk gyümölcse. kábóL Nem tudom, hogy ez csalódtam a fiúban. Ez § le* cáa. — Folytatjuk - *kor épp kellett, összehívtam1 Lajoa Géz»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom