Somogyi Néplap, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-22 / 94. szám
Péntek, 1960. április 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP 1870. április 22-én született Vlagyimir Iljics Lenin, a szovjet nép és az egész haladó emberiség nagy vezetője, akinél többet senki sem tett az emberekért. Vezető volt, amilyet még nem ismert a történelem. Egyesült benne a kiváló, előrelátó teoretikus és a nagy élet- ismerő, a bonyolult társadalmi jelenségek mélyére néző nagy műveltségű tudós és a szíveket meghódító néptribun, a bölcs politikus. Lenin nagysága, a leninizmusnak úttörő jelentősége, tevékenységének új korszakot alkotó szerepe ma világosabban domborodik ki előttünk, mint bármikor. Lenin megvédte és új életre keltette Marx és Engels tudományos szocializmusát, s az imperializmus és a proletárforradalorn új korszakában felvetődő kérdések mélyreható és sokoldalú elemzése alapján csodálatos alkotó erővel továbbfejlesztette. Ezzel a társadalmat átalakító harcának döntő szakaszába lépő munkásosztályt új, legyőzhetetlen eszmei fegyverekkel szerelte fel, az emberiséget új, világraszóló ismeretekkel gazdagította. Lenin műve eleven, győztes valóság. Ö a megteremtője a proletariátus új típusú, forradalmi pártjának, mely győzelemre vezette az elnyomottak ügyét Oroszországban. Megteremtője a legmagasabb típusú és legerősebb államformának — a szovjetállamnak. Tanításai lelkesítik a szovjet népet a kommunizmus építésében, a népi demokratikus országok dolgozóit a szocializmus építésében, a szabadságért, függetlenségért, a jobb é'etért harcoló százmilliókat a tőkés, a gyarmati és félgyarmati országokban. A nemzetközi munkásosztály, a világ dolgozói saját tapasztalataik alapján győződtek meg — és győződnek meg —, hogy Lenin tanításai mutatják számukra az egyetlen helyes utat. És ez nem véletlen, mert Lenin egyesíti magában a hatalmas elméleti erőt és a munkásmozgalom gyakorlati szervezeti tapaszén-, latait. A lenini eszmék hatásának forrása: az igazság meggyőző ereje. Lenin ezt írta: »A marxizmus mindenható, mert igaz.« Ugyanez áll a marxizmus alkalmazására és alkotó továbbfejlesztésére, a leniniz- musra. Lenin feltárta az emberiség előtt a szocialista forradalomtól a szocializmus felépítéséhez vezető utat, a kommunista társadalom megvalósításának főbb vonásait. Marx és Engels tanaiból kiindulva és azokat továbbfejlesztve megmutatta, hogy az új, a szocialista társadalom felépítésének alapja és döntő előfeltétele, hogy a munkásosztály birtokába vegye és saját céljaira használja fel az államhatalmat, megvalósítva a proletariátus diktatúráját. »Az államhatalom egyszerűen fegyver — állapította meg Lenin —, amelyet a különböző osztályok felhasználhatnak és fel kell hogy tudjanak használni osztálycéljaik érdekében.« A szocialista forradalom legfőbb feladata éppen abban áll, hogy széttörje, felszámolja a kizsákmányoló osztályok államgépezetét, a munkásosztály kezébe adja az államhatalmat, hoey a dolgozók erre a leghatalmasabb fegyverre támaszkodva építhessék fel a szocializmust, és küzdhes- sék le az ellenséges osztások ellenállását, a külső ellenség esetleges támadásait. Az államhatalomra, mint a munkásosztály fegyverére szükség van mindaddig, míg a munkásosztály, a dolgozó nép teljesen fel nem építi az osztály nélküli társadalmat. Erős szocialista állam felépítésére van tehát szükség ahhoz, hogy felépüljön és megerősödjék a szocialista, illetve kommunista társadalom, amely fejlődésének egy további fokán feleslegessé fogja tenni az államot magát. Addig azonban, míg kizsákmányoló osztályok vannak, nem szabad az államot gyengíteni. Ellenkezőleg. Erősíteni kell, hogy biztosítani tudjuk további előrehaladásunkat a szocializmus alapjainak lerakásában. Az MSZMP VII. kongresszusának határozata a helyzet konkrét elemzése alapján kimondja, hogy alapvető feladat népi demokratikus államrendünk sokoldalú erősítése. A munkásosztály ellenségei már Lenin korában és azóta is a megtévesztés és a rágalmazás minden eszközét felhasználták arra, hogy meghamisit- sák, eltorzítsák, gyűlöletes színekben ecseteljék a munkás- osztály hatalmát, s azt zsarnoki önkényuralomnak, az összes nem proletár rétegek brutális elnyomásénak, az erőszak és a kényszer féktelen alkalmazásának igyekeztek és igyekeznek feltüntetni. Lenin ezeket a rágalmakat szétzúzva kimutatta, hogy a proletárdiktatúra nem osztja meg a nép erőit. Ellenkezőleg, az államhatalom eszközeit is felhasználja, hogy szoros szövetségben egyesítse a nem proletár dolgozó tömegeket a munkásosztály vezetésével. A proletárdiktatúra állama következésképp az elnyomás, az erőszak eszközeit csak a régi, kizsákmányoló osztályok és ügynökeik ellenállásával szemben alkalmazza. Ugyanakkor a nép összes dolgozó rétegét a legszélesebben bevonja az államhatalom gyakorlásába, számukra a legszélesebb demokráciát biztosítja. Lenin azokkal szemben, akik a proletárdiktatúrát szembe próbálták ál! ítani a demokráciával, megállapította: »A proletár demokrácia milliószor demokratikusabb minden polgári demokráciánál, a tanácshatalom Lenin a moszkvai Szverdlovszk térén beszédet tart a frontra menő egységeknek. nemcsak erőszakon és különösen nem a többi dolgozó réteg jogfosztásán alapszik, hanem a különböző dolgozó rétegeknek a munkásosztály vezetésével történő összefogásán épül fel, a demokrácia legmagasabb fokát valósítja meg a nép számára. Lenin a magyar munkásoknak írt üzenetében megállapította: »A proletárdiktatúra lényege nem egyedül és nem főképpen az erőszak. Leglényegesebb benne a dolgozók élcsapatának, egyetlen lehetséges vezetőjének, a proletariátusnak szervezettsége és fegyelmezettsége.« Lenin nagy nyomatékkai fejtette ki, hogy a munkásosztály nem gyakorolja és nem gyakorolhatja az államhatalmat a többi dolgozó réteg felett, hanem csak azokkal szövetségben, azok élén. Csak a munkásosztály képes szervezettségénél fogva vezetni a szocialista államot. De a munkásosztály vezető szerepét és az államhatalmat csak akkor őrizheti meg, ha szoros szövetséget tart fenn a parasztsággal és a dolgozók többi, nem proletár rétegével, elszakítva ezeket a kizsákmányoló osztályoktól, és bevonva őket a szocializmus építésébe. Ezen az alapon állapította meg Lenin, hogy a proletárdiktatúra »legfőbb elve a proletariátus által a parasztsággal kötött szövetségének fenntartása« a munkásosztály vezetésével. Ezért hangsúlyozta, hogy »a proleitárdiktatúra különleges formája az osztályszövetségnek a proletariátus és a dolgozók számos nem proletár rétege (kispolgárság, kistermelők, parasztság, értelmiség stb.) vagy ezek többsége között«. E szövetség tartalma a szocializmus felépítése. Mindebből következik, hogy a munkásosztály vezette államhatalom nem taszítja el a nép egyetlen dolgozó rétegét sem, milliószor demokratikusabb a a legdemokratikusabb polgári köztársaságnál.« Lenin kereste és a forradalmi küzdelmek során létrejött legszélesebb tőmegszereveze- tekben, a tanácsokban meg is találta azt a formát, amely a polgári állam szétzúzásával egy időben lehetővé tette a legszélesebb tömegek bevonását a proletárdiktatúra feladatainak megvalósításába, az új államhatalom gyakorlásába. Lenin nem tekintette a tanácshatalomnak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményeként kialakult rendszerét a proletárdiktatúra egyetlen lehetséges államformájának. Ismételten utalt arra, hogy a szocializmushoz való átmenet formái különbözőek lesznek az egyes országok fejlődésének sajátosságai alapján. »A kapitalizmusnak a kommunizmusba való átmenete — írta — a politikai formák hatalmas tömegét és változatosságát kell hogy nyújtsa, de emellett a lényeg mindnyájukban elkerülhetetlenül egy lesz: a proletariátus diktatúrája«, A nép ellenségei mindent megtettek, hogy elkendőzzék és letagadják Lenin tanításainak és alkotásainak nemzetközi jelentőségét Ügynökeik és provokátoraik a munkásmozgalom soraiban azt igyekeztek és igyekeznek mind a mai napig elhitetni a dolgozókkal, hogy Lenin kizárólag a korabeli, elmaradt túlnyomóan paraszti Oroszország kezdetleges feltételeihez szabta elméleti és srvakorlati műveit, és hogy következésképp a leni- nizmus nem felel meg más népek törekvéseinek, s különösen nem a fejlett országok »demokratikus« rendszerének. Lenin maga ismételten hangsúlyozta, hogy az orosz munkásmozgalom és a Na<rv Októberi Szocialista Forradalom tapasztalatai nemcsak Oroszországra, hanem az egész világra, nemcsak az adott történelmi helyzetre, hanem az emberiség jövőjére kiható értékűek. »Történelmileg elkerülhetetlen — írta —, hogy nemzetközi méretekben is megismétlődjék, ami nálunk történt ,.i Az orosz minta minden országnak mutat egyet-mást, mégpedig igen lényeges dolgokat elkerülhetetlen és nem távoli jövőjéről«. Lenin tanításai tehát a modem munkásmozgalom legérettebb tapasztalatait foglalják zseniálisan kidolgozott rendszerbe, a szocialista forradalom társadalmat megújitó szerepét és lendületét fejezik ki, s így utat és példát mutatnak a világ összes dolgozóinak. Az emberek százmilliói cselekszenek ma a társadalmi harc legkülönbözőbb szakaszain Lenin tanításai szellemében. Lenin szívós munkája példaképe volt a szervező munka hősiességének, amelyről beszélt. Szervezte a pártot, az ország védelmét a belső és a külső ellenséggel szemben, irányította a polgárháborút, s ezzel egyidejűleg a szocialista építőmunka terén is gigászi szervező tevékenységet fejtett ki: dekrétumokat dolgozott ki az ipar államosításáról; instrukciókat írt az államosított vállalatok munkásainak, beszámolókat tartott a szakszervezetek kongresszusain, a Legfőbb Népgazdasági Tanácsban, a népgazdasági tanácsok első kongresszusán; beszédet mondott a munkaügyi biztosok kongresszusán, az üzemi sejtek képviselőinek gyűlésén, az üzemi bizottságok konferenciáján, a frontra induló kommunisták előtt. Felszólalt a közoktatási kongresszuson, s arról beszélt, milyen óriási jelentősége van az iskolának a szocializmus építésében. Lenin, aki határtalan tekintélynek örvendett, és a dolgozók szeretetét élvezte, sohasem élt vissza helyzetével, sohasem engedett meg semmiféle kivételt a megállapított szabályok, előírások és törvények alól. A forradalmi törvényesség embere volt. Lenin aránylag fiatalon, ötvennégy éves korában meghalt. Az ő fizikai halála nem jelenti eszméinek halálát Az ő eszméi egyre terjednek, s nincs a földnek már olyan zu ga, ahol ez az eszme ne ébresztette volna fel a dolgozókban a forradalomnak, az új életnek, a szabadságnak, az egyenlő és szabad emberekből álló világ építésének vágyát. Lenin ügye halhatatlan, mert tanításai a munkások, az elnyomottak alapvető érdekeit fejezték ki. Róla irta M. Gorkij: »Az általa sugatlt és megkezdett műnkét sohasem lehet megállítani, talán még ideiglenesen sem lehet félbeszakita- tani. A világ várta ezt az embert, az ember eljött, megmutatta az utat, és ezen az úton az emberek végig fognak menni, maguk előtt látva a halhatatlan vezér ragyogó alakját«. A legkedvesebb látogatók, akikkel Lenin Gorkiban gyakran összejött, és szívesen elbeszélgetett — munkások és parasztok. „Jfi'uttkcL iiapjf-myej &LcLaL&n. j-átna Lenin egyik kortársa, Pjotr ZaszlavszkrJ így ír Leninről »Lenint hallgatni mindig nagy élvezet volt. Rendkívül egyszerűen, érthetően, páratlan szenvedéllyel beszélt. Szavai csodálatos meggyőző erőt sugároztak... A huszas évek kezdetén, szovjet államunk életének « rendkívül nehéz időszakában a moszkvai pártbizottság, ahol akkoriban dolgoztam, hetenként egyszer gyűléseket rendezett az üzemekben és a gyárakban az adott helyzetről. A kerületi szervezetek vezetői többnyire mindig azt állították, hogy a hozzájuk tartozó üzemekben különleges nehézségek vannak, és Vlagyimir lljicset kérték fel szólásra. Lenin rendszerint senkinek sem mondta meg előre, melyik gyűlésen szándékozik felszólalni. Ha a gyűlést a klubban tartották, Vlagyimir Iljics többnyire a függöny mögött várakozott, amíg a szónok beszélt, nehogy megakassza felszólalását. Bár az újságokban nem mindig jelentek meg beszá* mólók, mégis minden Lenin-felszólalásról ezrek szereztek tudomást. Akinek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy Lenint hallhatta, beszámolt róla elvtársainak, barátainak, rokonainak — szájról szájra adták a vezér szavait. Talán az ilyen továbbításnál nem mindig voltak pontosak az emberek, de Lenin gondolatai, eszméi minden esetben a tömegek közkincsévé váltak. Emlékszem, a munkások egyszer i9V nyilatkoztak nekem a gyűlésről, ahol Lenin felszólalt: — Mindent az életből merített, hogyan ne értenénk! — Lenin minden szava a szívünkhöz szólt! — Mintha napfényes oldalon járna — minden szavfc bői fény árad. Nemcsak Lenin beszédei voltak nagyszerűek, hanem a kérdésekre adott válaszai is. Lenin rendkívül találóan vá* laszölt, két-három mondattal megmagyarázta a legbonyoluh tabb, legkuszáltabb dolgokat is.« Suti Károly Lenin Finnországon keresztül tért vissza hazájába. Már a vonaton orosz katonákkal találkozik, beszélget ve'ük, és közvetlenül győződik meg a fórra7 a'om tanúinak elbeszéléseiből mindarról, ami távollétében történt, Lenin megmutatta az utat