Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-13 / 62. szám

Tasárnap, 1960. március 13. 3 'WrtfcniáfcxiHiinn-.i •****--■- 'asrimsaiaüUífJli- IfiveHb wWflpíw'W .................. É rdemes a párt tagságra HOSSZÜ MÁTYÁS harma­dik hónapja hordja szíve fe­lett a piros könyvecskét, öt­ven éves korában jutott arra az elhatározásra: belép a párt­ba. Nem egyik napról a má­sikra ért meg benne a gondo­lat, régóta vajúdik ezen. Min­den lépésével, cselekedetével a mi jobbuló, szépülő életünkért élt, a közösségért dolgozott ed­dig is. Szívvel-lélekkel intézte embertársai ügyes-bajos dol­gait. 1954-ben faluja, Somogy- szentpál járási tanácstagnak választotta. Sokat tanult, hal­lott az értekezleteken, gyűlé­seken. Érezte, hogy amit hall, lát, tapasztal, megegyezik a gondolataival, érzéseivel. S ekkor döntötte el magában: ő is a kommunisták nagy csa­ládjába lép. Tavaly március­ban bevitte a hat hold földjét a Béke Tsz-be — megszűnt egyé­ni gazda lenni. Az ő szavát idézve: »A szervezés után mindenki egyforma lett. Most már könnyebb volt előállni azzal: én is a ti soraitokban szeretnék harcolni.« A múlt év végén felkereke­dett ő is, elvitte a felvilágosí­tó szót azokhoz a paraszttár­saihoz, akik még egyénileg gazdálkodtak. Végigjárta a marcali járás majd minden községét. Két és fél hónapig volt távol. Egy percre se csüg­gedt, korát meghazudtoló fia­talossággal dolgozott. Szerve­ző-társai sokat beszélgettek ve­le, s amikor megtudták, hogy nem párttag, igen elcsodálkoz­tak. Biztatták is: »Lépjen csak be, Matyi bácsi. Maga közénk tartozik már most is, de még szorosabb lesz a kapcsolatunk, ha megkapja a párttagsági könyvet.« Matyi bácsival so­kat foglalkozott a járási párt- bizottság egyik munkatársa, Szabó István elvtárs is. »Ilyen emberekre van szükség Szent- pálon. Lépjen csak be« — ja­vasolta neki. S EGY NAPON KITÖLTÖT­TE a tagfelvételi kérelmet. Mit szaporítsuk a szót, Ma­tyi bácsi január óta párttag, így elmondva könnyűnek, töprengés nélkülinek, akadály- mentesnek tűnhet az az út, amelyet Hosszú Mátyás a pár­tig megtett. Pedig korántsem volt az. Felesége nem értette meg elhatározása komolyságát, tisztaságát — utolsó percig amellett kardoskodott: ne lép­jen be. Matyi bácsi sokat ma­gyarázott, érvelt, vitázott oda­haza, míg az asszony belenyu­godott szándékába. Persze be­lenyugvása nem beleegyezés, ma is sokat kell hallgatnia tán ott voltak az ismerősök, szomszédok. Legtöbbjük meg­rökönyödve csóválta a fejét, amikor értesült Hosszú Má­tyás párttagságáról. Sokan azt mondogatták: érdekből tette. Matyi bácsi tudta, látta mind­ezt. Igyekezett bebizonyítani, rosszul ismerik, ha ilyet gon­dolnak róla. A maradi gondol- kodásúakat meg baráti dispu­tákon győzte meg igazságáról. Matyi bácsi jól megtermett ember, a kor nemigen látszik pirospozsgás arcán. Kis, vá­gott bajusza legényesen mere- dezik. Tekintete tiszta, nyílt. Az eddig leírt eseményeket, adatokat, gondolatokat majd egy szuszra sorolta el. Beszé­dét széles taglejtésekkel kíséri. Felesége — szikár asszony — az ajtókat mossa. Félfüllel azonban férje szavát figyeli. — EGYIK NAP ODAJÖN HOZZÁM Szigeti elvtárs, a járási párttitkár, s azt mond­ja: »Na, Hosszú elvtárs, el- menne-e két hétre üdülni?« El én — feleltem rá. »De tanulni is kell ám« — így vissza ő. Meglesz az is — nyugtattam meg. Így kerültem az őszödi pártiskolára. Még ennyi hasz­nosat nem hallottam életem­ben — mondja ragyogó arccal. Majd elsorolja, ki milyen elő­adást tartott, ki mit mondott. Azzal fejezi be: — Ilyen mód­ban sem voltam soha. Menny­országban éreztem magam. — Volt' már a mennyekben, hogy ahhoz hasonlítja? — vág közbe az asszony indulatosan. — Nem. De nem is leszek — mondja Matyi bácsi határozot­tan. — Amikor szervezni voltál, az emberek kajánul kérdez­gették: Hol a Matyi? Pedig mindegyik tudta. Azt beszél­ték úton-útfélen, halálra kere­sed magad, száz forintot kapsz egy napra — perel az asszony. — Ostoba beszéd — jegyzi meg higgadtan Matyi bácsi. — Józan gondolkodású emberek nem beszéltek ilyet. Az asszony olyan dühösen néz Matyi bácsira, hogy az el­neveti magát. — Te csak nevetsz ezen?! — keseredik el az asszony, s ki­megy az udvarra. — Nem csupán mostani el­határozásom a pártba lépés. De meg kellett érnie a gondo­latnak, s adódnia kellett az alkalomnak is. Most mindket­tő megvolt. így lettem tag — magyarázza. A tsz-re, annak munkájára terelődik a szó. Hosszú elvtárs beszél, beszél a múlt év hibái­ról, a jövőről, elképzeléseiről, érzéseiről. * — Sokszor nem tudok el­aludni éjjel, azon gondolko­dom, hogyan dolgozhatnánk jobban, eredményesebben. Míg egyéni gazda voltam, bár fi­gyeltem a munkájukat, de nem törődtem azzal, mi törté­nik a termelőszövetkezetben, Most azonban, hogy már be­léptem, most más. A tudásnak és akarásnak először a szív­ben, s csak azután kell a fej­ben lennie... MATYI BÁCSI BÜSZKE RÁ, hogy párttag lett, büszke arra, hogy megfelelt a kom­munisták bizalmának. Munká­ját becsülettel igyekszik vé­gezni, hogy mindenki lássa: érdemes a párttagságra. Lajos Géza Kevesebbet a jóból Tjén jóindulatú, idős párttitkár vezette a taggyűlést. A tizenkilenc kom­munistából egyetlen ember hiányzott csak, az is — úgy­mond — igazoltan távol. Vala­mennyien — láttam a figyelő szempárokból, az emberek elö- rehajló testtartásából, mozdu­latlan arcából — igen nagy ér­deklődéssel jöttek ide. Bizo­nyára volt mit megbeszélni az alapszervezetben. Igaz, a na­gyon várt »kényes« téma ki­maradt a napirendről (feltehe­tően az idegenek jelenléte miatt), s a taggyűlés csaknem hette. Hanem ebben a beszá­molóban több-kevesebb pon­tossággal minden benne volt, amit egy jó párttitkár elmond­hat a taggyűlésen. És ez volt a baj... Hallottunk néhány monda­tot a nemzetközi helyzetről, a békeharcról, a marxizmus ta­nítását a háborúról, aztán hir­telen fordulattal arról, hogy országunk területének 80 szá­zaléka már a szocialista szek­torhoz tartozik. Szó esett. a szocialista öntudatra nevelés szükségességéről, a nemzetkö­zi nőnap megünnepléséről, a egyórás késéssel kezdődött, de népfront-bizottságok most nem is ez a fontos ... Vass Domonkos elvtárs, a bonnyai párttitkár ünnepélye­sen, hangjában felelősségérzet­tel kezdte a beszámolót. Pa­pírlapokat tartott maga slőtt, s lassan, kimérten, meggon­doltan beszélt, mindenki én­Egy követésre méltó kezdeményezés Az 503-as számú Helyiipari Iskola második műszakja KISZ-alapszervezetének tagjai versenyfelhívást tettek közzé. A fiatalok március 3-i taggyű­lésükön úgy határoztak, hogy — tekintettel az országszerte kibontakozó felszabadulási munkaversenyre — felajánlást tesznek, és versenyre hívják az üzemek és az iskolák összes ipari tanulóját. A kiszesek három pontban foglalták össze felajánlásukat és a verseny feltételeit. Mun­kahelyükön vállalják, hogy gyakorlati érdemjegyüket a tanév végéig egy jeggyel eme­lik, a jeles gyakorlati jegyűek segítenek a gyengébbeknek, az üzemi munkarend és fegyelem megtartását minden módon se­gítik, magatartásukkal példa- mutatóak lesznek mind idő­sebb munkatársaik, mind ta­nulótársaik iránt. Az iskolá­ban hasonló módon .segítenek gyengébb előmeneteld társaik­nak. A mozgalmi munka terén vállalják, hogy az Ifjúság a szocializmusért próbát leteszik, részt vesznek egy közös üzemi vagy iskolai társadalmi mun­kaakcióban, és tanulmányoz­zák a VTI. pártkongresszus anyagát. A felhívást kibocsátó KISZ- alapszervezet tagjai kérik ta­nulótársaikat, csatlakozzanak a felajánláshoz, lépjenek szocia­lista munkaversenyre, hogy mi­nél jobb munkával köszöntsék felszabadulásunk 15. évfordu­lóját. Eddig maga a felajánlás, mely alapjában véve nem sokban különbözik az iskolák] vezetőséget hagyományos tanulmányi ver­senyeitől. Mégis jelentősebb, hiszen KISZ-fiatalok tették, s az ifjúsági szövetségen kívü­lieket is csatlakozásra szólí­tották. KISZ-fiatalok tették, akik tudják, hogy a közös ösz- szefogás milyen jelentős té­nyező, akik érzik, hogy milyen nagy tettek megvalósítása vá­lik így lehetővé. Ezért kell üdvözölni elhatározásukat, s példaként állítani őket a me­gye hasonló jellegű intézmé­nyeinek fiataljai elé. uj;áva­lasztásáról, a zárszámadások tanulságairól. Aztán arról be­szélt a titkár, hogy mily eredményeket kell elérni mezőgazdaságban, hogyan ?■ kialakítani a vetésforgói. P kell térni a premizálás:• - egyesíteni kell a tsz-ekst. m. legyen Czár elvtárs földjével amit otthagyott a tsz-ben. Bí­rálta a párttagokat, hogy nincs rend, nem elfogadható a ma­gatartásuk, feleségük nem dől gozik a tsz-ben. S ezután kö vetkeztek a tömegszervszetek, szépen sorban erényeikkel, hi­báikká, l együtt. Vass elvtárs később a taggyűlésen való megjelenésről beszélt, Kélzr és Pozsonyi elvtársakat bírálta erkölcsi magatartásukért, a rendszertelen munkájáért, s egy fél mondat­ban az is elhangzott, hogy »a vallás párton belül nem magánügy«. T^zernyi téma, ezernyi részletes megvitatásra váró országos és helyi problé­ma. Alapjában véve nem baj, hogy ezekről szó esett a tag­gyűlésen. De érthető, hogy csak mondatfoszlányok jutot­tak egy-egy kérdésre igen ala­pos elemzés, értékelés helyett Így pedig olyan színezete van a dolognak, mint amikor vala­ki észrevesz valamit, megálló* pit ja, hogy segíteni kell, di nincs ideje, nincs energiája rá, S a beszámoló így is két órán ál tartott (!)■ Az emberek fá­radtak, álmosak voltak, s amikor szót kapott a párttag­ság, hirtelenében nem is volt vállalkozó... A későbbi epizódok azonban igen bőséges bizonyítékát ad­ták, hogy a bonnyai kommu­nisták részt akarnak venni a falu ügyeiben, s nem eléged­nek meg a nagy általánossá­gokkal. Ha jól emlékszem, ép­pen Péter János brigádvezető indította meg a lavinát. S utána szenvedélyes vita, érvek és ellenérvek csatája bontako­zott ki, amit — megvallom — igen jó érzés volt hallani. Mert. a fő probléma a tsz-ek egye si­ess volt, a tsz-ek gazdálkodá­\ módszerei. Péter János és a isz elnöke igen heves vitában védte álláspontját. És nem egy ember akadt a teremben, aki közbeszólt, bírált és előremu­tatott. Igen ám, de fél tizen­egy is elmúlt már, s a beszél­getés soká nem húzódhat. Fá- rcdíak voltak az emberek. /) ’.yan kommunistákat is- mertem meg ezen a taggyűlésen, akik bátrak, ha­tározottak, szavukból szinte éleztem izmaik feszülését. S arra gondoltam: mennyivel többre mentek volna ezen az estén, ha a párttitkár kivá­lasztja a központi témát, az egyesülés lesz a taggyűlés magva, s több időt, több le­hetőséget ad a szervezet tag­jainak a termékeny vitához. Egyszerre kevesebb is elég a jóból, csak ki kell választani a leglényegesebbet, a legsürge­tőbbet. S mindjárt élvezete­sebb a taggyűlés, korábban, biztosabban jelentkezik hasz­na. Jávori Béla Tavaszi gipszelnie a Nagyatádi Gépállomáson (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Gépállomáson megtartották a tavaszi gép­szemlét. A megyei igazgatóság részéről Foki László főmérnök, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsától Horgosi Ferenc, a já­rási tanácstól Hegedűs Dezső főmezőgazdász, valamint Sza­bó József tűzoltóhadnagy vett részt a szemlén. A gépszemle napjára minden erőgépét kija­vította a gépállomás. 13 erő­gépen terveztek nagyobb ge­neráljavítást, ezzel szemben 19 gépet javítottak meg. A karbantartást 27 erőgépen, 27 ekén, 19 tárcsán és 8 vetőgé­pen végezték el. A szemlebizottság 6 traktort vizsgált felül. Tapasztaltak hiányosságot is. Az olajbeön- tő szűrő több gépnél hiány­zott. Nem volt tökéletes a fékek beállítása sem. Ezeket a hibákat a gépállomás szerelői nyomban meg is szüntették. A szakszervezet kiküldötte a munkavédelmi hiányosságokra hívta fel a figyelmet. A szem­lebizottság általában meg volt odahaza Matyi bácsinak. Az­12. a Waqner-ogy írta: Jan Peter sen — Fordította: Baló László A vegyész néhány pillanatig elgondolkozva tekint ki az ablakon; az üzem udvarán kis teherkocsikból álló szerelvény gördül a lerakodó felé, a moz­dony tömör, fehér füstgomo- lyagokat pöfékel az égnek. Neumann visszafordul az ab­laktól. — Ó, most jut eszembe... — mondja hirtelen, mintha vala­miről megfeledkezett volna. — No, akkor majd odabent vá­rom meg, Fehlau kisasszony! — mutat Wagner doktor szo­bája felé, és a kezében tartott füzetre üt. — Ügyis át kell még számolnom valamit. — Kérem, tessék csak, Neu­mann úr — feleli barátságo­san a lány. A vegyész bemegy Wagner szobájába, az ajtót behajtja maga mögött. A titkárnő újra gépelni kezd. Neumann a fel­íróasztal — Ez az! — kiált fel magá- — Minden stimmel, minden ban, amikor rábukkan a fiók- stimmel... — ismétli kétke- ban a kulcscsomóra. Kiveszi, dően dr. Wagner. — És az másik kezével pedig egy darab egész mégsem stimmel! — Pil- puha színszappant húz elő kö- lanatnyi szünetet tart. — Most penye zsebéből, s a kulcsok voltam az igazgatónál... Meg­nyelvét egymásután villám­gyorsan a szappanba nyomja. Az egész csak néhány pillana­tig tart. Neumann köpenyébe dugja a szappant, gondosan le­törli a kulcsokat, a köteget visszateszi helyére, és betolja a fiókot. Körülnéz, leül az író­asztal melletti székre, maga elé veszi a füzetet és a logar­lécet, és »belemerül« a számo­lásba. Az előszobában abbamarad a gépelés. A vegyész dr. Wagner hangját hallja: — Nos, meddig jutott, Feh­lau kisasszony? — Már csak egy egészen ke­vés maradt, doktor úr — fe­leli a titkárnő, majd hozzá­lapozott füzetet az 1 szélére teszi, melléje a logar- fűz": — Neumann úr várja önt, lécet, aztán a Hennig szobájá- odabenn, ba vezető ajtóhoz siet. Kopog, és arcán kenetteljes mosollyal lenyomja a kilincset. Amikor látja, hogy a szoba üres, úgy eltűnik arcáról a mosoly, mintha letörölték volna. Neumann nesztelen, gyors léptekkel ismét dr. Wagner íróasztalánál tarem, kihúzza a középső fiókot, és lázasan ku­tatni kezd benne. Közben ál­landóan az altét !<»<,] hallgató- fik. Nincs \ titkárnő fo- Ifamatosan gépek ____ A mikor Wagner belép, a ve­gyész tiszteletteljesen feláll. — Üljön csak le, Neumann kolléga — mondja nyájasan dr. Wagner. Maga is leül író- ^ ^ _____ a sztala mögé, és egy kis fadó- készülődik, hogy elektromos bozból cigarettával kínaija targoncájuk terhét kirakják győzött, hogy mégis az lenne a legokosabb, ha igénybe ven­nénk az Elektrokémiai Intézet segítségét. Neumann elgondolkozva hajtja le a fejét, mintha Wag­ner szavait fontolgatná. — Ellenőrző analízis ... ? — kérdi vontatottan. — Nem na­gyon hízelgő ránk nézve ... — Lehet... De segíthet! — mondja Wagner. — Mit koc­káztatunk vele? Neumann szája megrándul. Felemelkedik, és a választ szinte sugallva kérdi: — Van még valami teendő pillanatnyilag, doktor úr? — Nem, köszönöm. Neumann meghajol, és ki­megy a szobából. \ vegyész nyugodt léptek- kel szeli át az udvart. Járása lassú, gondtalan, de szeme gyors pillantásokkal fürkészi a »terepet«. Az udvar elhagyatott, csak két munkás vet hátra: rendben van, senki sem látta! És szemközt a fo­lyosón már ott várja Rückert. A kocsivezető egy abronccsal foglalatoskodik, forgatja, a fu­tófelületét nyomkodja, közben észrevétlenül les jobbra-balra. Akkor sem hagyja abba, ami­kor Neumann odaér. A vegyész megáll mellette. — No, hogy van, Rückert? — kérdi. — Egy cigarettát? Miközben a sofőr elé tartja cigarettatárcáját, még egyszer körülnéz. Tiszta a levegő! Zse­bébe süllyeszti a tárcát, és gyorsan átadja Rückertnék a elégedve a Nagyatádi Gépállch más munkájával. A gépállomás dolgozói a té­len balesetvédelmi oktatáson vettek részt. A vontatóvezetői tanfolyam hallgatói közül 19-en tették le a vizsgát. A termelőszövetkezetek földjeire kivontatták a munkagépeket, és a jó időben dolgoztak is. A beállott fagy azonban leállás­ra kényszerítette őket. Mihelyt az idő engedi, hozzálátnak a tavaszi munkákhoz. A gépállomás körzetében ta­valy 6169 hold volt a szövet­kezeti szántó. Az idén kétsze­resére növekedett a szocialista > szektor: az összterület 17 043 "A hold, a szántóterület 12 986 szappant a Wagner-lakás kul- rögitön befejezi a beszélgetést. látni valamit. Odakint, az épü-? “°1Q> a letek közé sűrű fátyolt von az/ eső. Az irodahelyiségben vagy& ^ munkákra minden féltucatnyi tisztviselő hajlik/lsz megkötötte a szerződés^ munkája fölé. Egy elektromos«! A tavaszi kampányban a gép­számológép billentyűin bo-S állomásnak 9088 normálhold- szorkányos gyorsasággal tán-gny* munkát kell elvégeznie, colnak egy fiatalember ujjai;SEzzel szemben tavaszi tervük a gép hangosan kerepel. A tőle/17 51)0 normálhold. Akadnak jobbra álló íróasztalnál csinost otyan termelőszövetkezetek, lány telefonál. / amelyek területükhöz képest Nyílik az ajtó: dr. Wagner.3kevés gépi munkára kötöttek Néhány lépés után habozva? szerződést. Szántóterületükhöz megáll, és kutatva néz körül.S viszonyítva kevés a szerződése Aztán egyenesen a telefonáló?a iábodi Kossuthnak, a bolha- lányhoz tart. A lány moso lyogva bólint feléje; rögtön. csainak lenyomataival. Öngyújtójával tüzet ad Rü- ckertnek, s közben alig hall­hatóan súgja: — Azonnal el kell készíteni! És nyomatékosan, jelentősen teszi hozzá: — Már ég! ég messze az este, de már csaknem teljesen sötét van; zuhog az eső, mo­gyorónyi cseppek korbácsolják a telefonfülke üvegtábláit. Rückert olyan hadarva és izgatottan beszél a kagylóba, mintha a saját bőréről lenne szó: — Itt egy barátja beszél, doktor úr!... Figyelmeztetem, — Igen, természetesen... mondja még a telefonba —,; de akkor közvetlenül hozzánk, az anyagbeszerzéshez fordul-: jón... Igen... Igen... Simsch... — Felkacag. — Nem! Nem: asszony! Csak kisasszony!... Igen ... Viszontlátásra! Leteszi a hallgatót, és Wag-] nerre mosolyog. — Jó napot, doktor úr! — Hogy állunk tulajdonkép­pen ezekkel a műgyantákkal Simsch kisasszony? — kérdi köszönés és bevezetés nélkül dr. Wagner. A lány csodálkozva néz rá, Wagner magyarázkodik: — Éppen erre jártam, gon­munkatársát: Parancsoljon. ezektől nem kell félni, vil­A vegyész megköszöni, rá- ian át Neumann fején, gyújt, aztán a füzetre mutat. a laboratórium épülete előtt _ Még egyszer ellenőriztem hirtelen jobbra fordul, átmeg­a z egészet... Minden stimmel, a műhelycsarnokba vezető fo doktor úr. ________ lyosón. Még egy futó pillantást lámpák. Az ablakon át alig h ogy le akarják tartóztatni!.. Higgyen nekem! Ugyanígy járt doltam, megkérdezem... Meyer, az anyagbeszerzési ősz- Simsch kisasszony bólint, elö-i tály vezetője. Néhány napja vesz egy iratrendezőt, keresgél; nyomtalanul eltűnt az üzem- benne, kihúz egy levelet, és bői... átfutja. S Wagner doktor »ismeret- — Néhány napon belül itt len jóakarója«, csakúgy, mint lesz a szállítmány, doktor ss előző alkalmakkor, már — mondja végül, viasza is akasztja a hallgatót Wagner sz4rakozottan a Az Astra beszerzési oszt-' .5^-- nyúl. ‘yán már égnek az (Folytatjuk.) si Szabadságnak, az ötvöskó- nyi Aranykalásznak és a nagy­atádi Szorgalom Tsz-nek. A mikei Rákóczi — három saját gépe mellett — 1358, a Petőfi 421, a Iábodi Lenin 905, a ta- ranyi Május 1. Tsz 3172 nor­málhold gépi munkára kötött szerződést. A gépállomás egy- egy erőgépére 180 kát. hold tsz szántóterület jut. A gépál­lomás a ráháruló munkát min­den különösebb nehézség nél­kül el tudja végezni. A tavasz- szal újabb 14 db T—28-as gép­pel gyarapszik gépparkjuk. A gépállomás dolgozói ja­nuár 30-án tartott üzemi érte­kezletükön csatlakoztak a Mernyei Gépállomás verseny- felhívásához. Vállalták, hogy az anyag- és alkatrész fe1 hasz­nálásánál 2 százalékos megta­karítást érnek el. 34 dolgozó­juk tett felajánlást üzem­anyag-takarékosságra. A mű­hely dolgozói pedig megígér­ték, hogy a gépeken jelentkező hibákat nyomban kijavítják. úrls^A körzetükbe tartozó tsz-ek saját gépeit is idejét»- ~eg- íavítják, és az új gé- -já­ratásánál jelen lesz- gép­állomás szakemberei is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom