Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-09 / 58. szám

TUDOMÁNY - TECHNIKA A HALÁL ELLEN Az egész emberiséget so­kat foglaikoztatja az a kér­dés, hogy milyen lesz a vi­lág, ha mindörökre meg­szűnik a háborús veszély, milyen perspektívák tárul- nak fel, ha az államok kö­zött kialakul a jószomszédi együttműködés a tudomány és az élet minden területén. Az alábbiakban három ne­ves szovjet orvos-tudós vá­laszol erre a kérdésre. P. G. SZERGIJEV professzor, a Szovjetunió Or­vostudományi Akadémiájának alelnöke, az Egészségügyi Vi­lágszervezet konzultatív bi­zottságának tagja: — 25 évvel ezelőtt a Szovjet­unióban több mint 9 millió ember szenvedett maláriában. 1958-ban már csalt 2504 malá- riás betegünk volt, 1959-'oen pedig mindössze JOn máíáriás megbetege.'iés fordult elő. Egy­két év m.úlva örökre eltűnik a malária országunkból, s az­után sorban felszámolunk más veszél yes betegségeket is. Ar«t, amit néhány állam már meg <tett. közös erővel minde­nütt, végre lehetne hajtani. A szovjet orvosok évről év­re komoly segítséget nyújta­na k Kínának, a Mongol Nép­ke iztársaságnak, a Vietnami D emokratikus Köztársaságnak, I raknak és sok más országnak a fertőző betegségek leküzdé­sében. Az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Egészségügyi Világszervezet Afganisztánt és Indiát segíti. A háború előtt Indiában évente egymillió em­ber halt meg maláriában. Az eddig végzett hatalmas munka eredményeként ma már jelen­tősen csökkent a halálos kime­netelű maláriás megbetegedé­sek száma. A malária elleni harc prob­lémája azonban rendkívül bo­nyolult, mert a malária legsú­lyosabb gócai a gyarmatok. A gyarmattartó hatalmak vi­szont csak nyomorúságos ösz- szegeket fordítanak egészség- védelemre a gyarmatokon. A legtöbb tőkés országban állami eszközök felhasználásá­val küzdenek a fertőző beteg­ségek ellen. A fegyverkezési verseny következtében azon­ban a kapitalista országok any- nyíra korlátozzák az egészség- védelmi kiadásokat, hogy az előirányzott összeg nem elég­séges valamennyi fertőző be­teg megsegítésére. A gyarmati függőség alól felszabadult or­szágoknak pedig a semmiből kellett megszervezniük az egészségvédelmet. Nem voltak hazai egészségügyi kádereik, sem gyógyintézeteik. Ugyan­akkor minden nehéz bombázó 27 millió dollárba kerül. Nem­régiben ismeretessé vált, hogy a NATO fennállása óta 493 milliárd dollárt fordított fegy­verkezésre. Szerintünk, szovjet orvosok szerint az általános és teljes leszerelés terve az egyetlen út, amely elvezet az emberiség egészségesebbé tételéhez. A betegségeket csak olyan világ­ban lehet leküzdeni, amely va­lamennyi ország kölcsönös bi­zalmára és együttműködésére épült. Ehhez pedig az szüksé­ges, hogy megszervezzük a fer­tőző betegségek elleni nemzet­közi küzdelmet, világszerte sokkal több egészségügyi dol­gozót képezzünk, vaccina- és gyógyszerkészleteket létesít­sünk, mindenütt megvalósít­suk az ingyenes gyógyitást és megelőzést. Egyszóval: anyagi erőforrásokra és a világ orvo­sainak együttes, összehangolt munkájára van szükség. I M. P. CSUMAKOV I tagja, az Akadémia gyermek- bénulási intézetének igazgató­ja: — Néhány évvel ezelőtt J. Salk amerikai víruskutató elő­állította a gyermekbénulás megelőzésének első vaccináját, majd honfitársa, A. Sabin új, «-eleven« vaccinát kísérletezett ki. A Sabin-vaccina a gyer­mekbénulás megelőzésének ab­szolút megbízható és biztonsá­gos, eszköze. Sribin hazájában az eleven vaccina sokáig nem talált el­ismerésre Sabin 1956-ban az Egyesült Államokban járt szovjet vírus- kíutatóknak átadta vaccinájá- nak kultúráját: Szmorogyincev professzornak, Vorosilova dok­tornak és nekem. Sabin bol­dog volt, hogy vaccinája orszá­gunkban megkapja az útleve­let az életbe. Sabin ellátogatott hozzánk, leveleket írt, tanácsot adott. Tavaly a Szovjetunióban több mint 15 millió gyermek kapott Sabin-vaccinát. 1960- ban újabb 60 millió gyermeket vaccinázunk. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunióban meg­szűnik a gyermekbénulás ve­szélye. Azt hiszem, ha egyetlen or­szág 60 millió gyermeket meg­menthet a gyermekbénulástól, akkor a világon valamennyi gyermeket meg lehetne Véde­ni ettől a szörnyű betegségtől. Csak megfelelő mennyiségű vaccinát kell előállítani, és több embert kell beállítani a vaccina kiosztásába. Akkor az egész földön megszűnhetne a járvány. A szovjet tudósok a Magyar Népköztársaságnak és a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságnak küldtek Sabin-vacci­nát, amit egyébként már sok országban alkalmazni kezde­nek. így az Egyesült Államok­ban is. A Sabin-vaccina története bizonyítja, hogy mit eredmé­nyez a tudományos téren dol­gozó emberek együttműködé­se. Z. V. JERMOLJEVA j a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának levelező tagja, az Egészségügyi Világszervezet konzultatív bizottságának tag­jai — Szerte a világon sok a be­teg ember. Az orvosok külön­féle antibiotikumokkal gyó­gyítják ókét. Az antibiotiku­mokat laboratóriumok százai­ban, különböző módszerekkel, különböző hatásfokú prepará­tumokkal állítják elő. Az élet azonban arra köte­lezi az orvosokat, hogy fogja­nak össze a betegségek elleni harcban. Szerintem idővel nemzetközi orvosi kutatóköz­pontokat kell létesíteni. Az egész világ ismeri a demokra­tikus országok Dubnában dol­gozó atomfizikusainak nagy­szerű együttműködését. Az Egészségügyi Világszervezet­nek jelenleg azonban nincs anyagi eszköze ilyen közpon­tok létesítésére. Bízom abban, hogy ha az ál­lamok leszerelnek, az eddig rakétákra és fegyverekre for­dított pénzt az emberek gyó­gyítására fogják felhasználni. Az egyik ilyen első nemzetkö­zi orvosi központ kétségkívül az antibiotikumok terén fog kutatást végezni. Az antibiotikumok ma már behatolnak az onkológia terü­letére is. Már sikerült olyan preparátumot kikísérletezni, amellyel sikeresen gyógyítot­tuk a kísérleti állatok rákos daganatait. Ugyanezen a prob­lémán dolgoznak az Egyesült Államok, Japán és inás orszá­gok tudósai is. Ha kiderül, hogy az antibio­tikumok az embereknél is megszüntetik a rákos dagana­tokat, akkor ez azt jelenti, hogy legyőztük az emberiség egyik legveszedelmesebb ellen­ségét. Még sok közös tett, kö­zös munka vár az 'emberekre — az élet nevében. Modern építészet L ásson több mint fél év óta üzemel a városban ( a társadalmi közadakozásból épített süketnéma-óvoda, amely a megvalósulás orvén- ( detes és csak a mi társadal­munkban lehetséges lényén ki- t vül új formájával és színeivel! vonja magara a szakértők és ; nem szakértők figyelmét. Tér- i mészetesen mellette és ellent is hangzottak el vélemények, s most mint az épület egyik tér vezője szeretnék az új formák védelmében — ennek, az álta­lam is képviselt irányzatnak védelmében vitába szállni azokkal, akik legalább a jó szándékot ,nem magyarázza': félre. Az építészet dialektikus ősz szefüggésben van korával. Se- , matikusan megfogalmazva: az építészet nem más, mint tér- képzés forrnak segítségével j választott anyagokkal a kor funkcióigénye szerint. Az épí­tészet művészet is, tehát ugyanúgy kell jelentkeznie benne a tartalom és forma harmóniájának, mint a művé­szetben általában, marxista esztétika szerint csak a tarta­rcsz, akkor reális is! Csend* sevszkijt idézem: »A formats örökös váltakozása egy bizo­nyos tartalom vagy törekvés által életre hívott forma örö­kös elvetése, ugyanazon törek­vés fokozódásának, ugyanazon tartalom magasabbra fejlődé­sének következtében. Aki megértette ezt. . . a nagy, min­denütt • jelentkező örök tör­vényt, aki megtanulta, hogy minden jelenségre alkalmazza, óh, mily nyugodtan hívja ki azokat az eshetőségeket, ame­lyektől mások megzavarod­nak ... nem sajnál semmit sem, ami túlélte idejét...« Az építészetben is tehát tár­sadalmi életünk előbbre hala­dása miatt új, haladóbb for­mákkal cseréljük fel az elavult formákat, amelyek a haladás gátjává váltak, illetve, ame­lyekkel új tartalmakat már nem tudunk kifejezni. »A régi forma nem felel meg az új tartalomnak« (Lenin). ]\l ézzük a formalizmus . ... I vádját! Felfedezhető-e lom és a forma harmóniája jf; a forma előbbre helyezése hozhat létre művészi alkotást. ! és a lényeg semmibe vevése? r cA. Cflzmlnq,, A PENICILLIN FELFEDEZŐJE » Szovjetunió Orvostudomá­nyi Akadémiájának levelező Március 11-én lesz öt esztendeje, hogy örök álomra hunyta szelíd, szürke szemét Alexander Fleming. Egyszerű földműves családból származott, a skót Lochfieldben született 1881-ben. Egyetemi tanulmányait a londoni St. Mary egyetem orvosi karán végezte. Utána a bakteriológiai intézetben dolgozott. Főnöke A. Wrigth volt, akit tu­dományos körökben jól Ismerteit, ö fedezte fel ugyanis, hogy az elölt tífuszbacilusokat tartalmazó folyadék befecskendezése meg­védi a beoltottakat a tííuszos fertőzéssel szemben. Az első világháború alatt egy franciaor­szági hadi kórházban dolgozott, és szeretett volna egy jó sebfertőtlenítő szert előállíta­ni, mint Pastuer és Lister óta oly sokan, de nem sikerült. A háború után visszatért az egyetemre, s ahol »laboratóriuma« afféle szürke kis szo­ba volt, melyet inkább raktárnak építettek: a falak mellett két barna szekrény, az ablak előtt egy vegyszertől foltos asztal. Ráillik a helyzetre Jancsó Miklós mondása: »Nagy fölfedezésekhez nem fényes berendezés, ha­nem nagy koponya szükséges.« 1928-ban Fleming a staphylococcusokkal kezdett foglalkozni. Ezek szőlőfürt (staphy- lé) formájában elhelyezkedő baktériumok, melyek bőr- és sebgennyesedéseket, vér­mérgezést és rendkívül gyakran halált okoz­nak. Baktériumait szokás szerint üvegdobo­zokban, az ún. petri-csészékben tartotta, és azok a csészébe öntött kocsonyaszerű táp­talajon fehér lepedék alakjában növeked­tek. Vizsgálatai közben e tenyészetből vett minden alkalommal egy csipetnyit, miután az üvegfedőt felemelte. Ilyenkor bizony elő­fordul, hogy a levegőből por vagy más szennyező anyag kerül a csészébe, és a te­nyészetet megfertőzi. Az a »véletlenének nevezett észlelet, melyből Fleming vizsgá­latai kiindultak, és a penicillin felfedezésé­hez, továbbá az antibiotikus szerek feltárá­sához vezettek, bizonyára sok bakterioló­gussal megtörtént. Mindössze annyi volt az egész, hogy egy taphyloc. tenyészet penész­gombával szennyeződött. Mások az ilyen tenyészetet — mint hasznavehetetlent — kidobták. Fleming is felemelte a csészét, de mielőtt kidobta volna, odavitte a poros ablak elé és megvizsgálta. Ekkor azt vette észre, hogy »a penésznövedékek körül a staphyloc.-telepek egész tekintélyes terüle­ten feloldódtak. Az imént még jól fejlett te­jepek most eredeti alakjuknak csak halvány árnyékai voltak«. Ez volt az a pillanat, melyben megnyilatkozott a lángész, s meg­látta a lényegét annak, amit mások is ész­leltek. de nem is sejtették, hogy mi is lehet mögötte. Az a jelenség, melyet a baktériumok és gombák világában mint ellenségeskedést, antagonizmust ismerünk, nem volt isme­retlen. Pasteur és Jovbert már 1877-ben le­írták, hogy a levegőből a táptalajra jutó élősüi csírák megakadályozhatják a lépfene csíráinak szaporodását. Számos hasonló ész­lelet porosodott a könyvtárak polcain, ami­kor Fleming ezt jegyezte be naplójába: »Ér­deklődésem éppen eléggé hajszolt, hogy nyo­mon kövessem ezt a jelenséget. Amit a táp­talajon láttam, véleményem szerint nem le­hetett elhanyagolni.« Kitenyésztette a pe­nészt, mely később penicillium notatum- nak bizonyult (Thom). A penészes húsleves­ből készített szűrlet rendkívül hatásos volt a staphyloc. ellen. Még 6—700 szoros hígí­tásban is feloldotta tenyészeteit. Ezután ál­latkísérleteket végzett Fleming. Megállapí­totta, hogy mind a házinyúl, mind az egér jól tűri a szűrletet, még ha a gerinccsator­nába fecskendezi is be. Ekkor nevezte el a szűrlet hatásos tényezőjét »penicilbn«-nek, s ezt írja: »A penicilUn erősebben gátolja baktériumok fejlődését, mint a karbolsav, és mivel nem izgatja, nem mérgezi a szöve­teket, a fertőzött területen hígítás nélkül is alkalmazható.« Fenti észleleteit 1929-ben tette közzé. Ezután hosszú szünet következett; úgy lát­szott, e vizsgálatok is hatástalanok marad­nak. Pedig Fleming 1932-ben és 1936-ban újabb közleményekben hívta fel a penicil­linre a figyelmet, s észleleteit mások is meg­erősítették. 1939-ben virradt fel Fleming napja, hogy többé le se nyugodjék! H. W. Florey és E. B. Chain vezetésével Oxfordban egy kuta­tócsoport létesült a penicillin tanulmányo­zására. A közös munka — minden nehézség ellenére — eredménnyel járt. 1940-ben si­került a penicillint sárga por alakjában gombából kivonni. A kémcső- és állatkísér­letekről a Lancet 1940 augusztusi, az első emberi vizsgálatokról pedig ugyancsak a lancet 1941 augusztusi számában számoltak be. Ezek a kísérletek és vizsgálatok olyan meglepő jó eredménnyel jártak, hogy egy­részt rendkívül hamar alkalmazni kezdték a penicillint az embergyógyászatban, más­részt az amerikai kutatók és orvosok is rá­vetették magukat e kérdés tanulmányozá­sára. Utóbbinak előfeltétele volt az, hogy az amerikai vegyészeti gyárak éltkor már nagy mennyiségben állították elő a penicillint. A továbbiakban kiderült, hogy az addig nem, vagy alig gyógyítható betegségek egész sora jól gyógyítható a penicillinnel. Erről a betegségükből meggyógyultak és a róluk szóló közlemények és könyvek hosszú sora tanúskodik. Magyar nyelven az első össze­foglaló munkát »A penicillin és gyakorlati alkalmazása« címen magam Írtam és adtam ki Pécsett 1948. december 19-én. A penicillin ma már az egész világon a legjobban ismert és leggyakrabban alkal­mazott, kiváló hatású gyógyszerek közé tar­tozik. A tudományos világ elismerésekép­pen Fleming, Florey és Chain 1945-ben megkapták az orvosi Nobel-díjat. Dr. Frank) József A művészet viszont az adott kor társadalmi alapjának fel­építményeként jelentkezik. Minden korban a művészetek alapja a kor társadalma, s a művészeti alkotás mint felépít­mény — függvénye a társada­lom gazdasági alapjának. A vitatott épület esetében a tartalom — mint szocialista rendünk által nélkülözhetet­lennek vélt funkció — adott: szociális intézmény a születé­si hibával küzdő gyermekek­nek a társadalom részére való teljes megmentésére. Marad tehát a forma, ami — mint mondottuk —, pro és contra — vitatott. A tartalom, mint az objektum alapja és a forma között szintén dialek­tikus összefüggés, kölcsönös viszony áll fenn. A forma nem lehet önkényes, hanem mindig Nem hiszem! Nincs ezen az épületen egyetlen olyan forma, amely ne a rendeltetést szol­gálná. Joggal mondhatjuk te­hát, hogy nem a forma hatá­rozta meg a tartalmat, hanem a tartalom rendeltetésszerűsé­gének vetettük alá a formákat, halmozva a tömegeket és a tér­hatást. Maszljajev, a Szovjet Építő­művész Szövetség elnöke teszi fel a kérdést: »Létezik-e ob­jektív kritérium az építészeti alkotás elbírálására?« Majd így válaszol: »Létezik ilyen kritérium... az építészet igaz­mondása és hasznossága.« A vitatkozóknak tehát csak annyit: az igazmondás és a hasznosság szerint ítéljenek az új formák felett, és a jó szán­dékú útkeresést ne bélyegez­zék, szándékos tévútnak. Nem tagadhatja egyetlen építész sem, hogy az új kere­egy meghatározott tartalom . sésében bizonyos szakmai hiú formája, és mindkettő kölcsö­nösen hat egymásra. « A ma építészének, ha nem akar formájában ellentmondó lenni, a korszerűség jegyében kell alkotásait megteremteni. A modern építészet is hordo­zójává válhat a formában ki­fejezhető esztétikumnak, ha anyagban, szerkezetben meg­valósítható, és a funkció megfe­lelő volta mellett gazdaságos is. A szóban forgó épületnél — véleményem szerint — e felté­telek biztosítottak. Mégis özönlenek az ellenérvek, sőt hallhatóak a jól ismert vádak is: a formalizmus és a kozmo- politizmus vádjai. Egy jó szán­dékú, új utat kereső irányt azonnal kozmopolitizmussal vádolni az új útkeresés merész gondolatának elvágását jelen­ti. Az, hogy valaki formál bont, vagy formákkal kísérle­tezik, hogy szerkezetben és szerkesztésben merész, még nem jelenthet kozmopolitiz- must. Vajon meghatározták-e már valahol, hogy a mi építé­szetünkben hol és mikor je­lentkezik a kozmopolitizmus, és hol található a helyesen ér­telmezett szocialista realiz­mus? Vajon nem nagyon is internacionális-e maga az egész építészet formanyelve stílusok­ban és alkotásokban? Ji / ól tudjuk a szakmában, [« hogy mit jelentett az, íj amikor az archaizáló motívu- \ mohnak a homlokzatára raká-«■ sával azt hitték, hogy ez a szocalista-realista építészet. !• Aztán hamarosan rájöttünk, \ hogy ez a tévhit zsákutcába vitte az építészet egész form a- >J nyelvét. A tartalom és forma harmó i niája lehet csak az igazi szó- cialista-realista alkotás alapja. £ A tartalom, az építészeti funk- "f ció szocialista jellege az emit - <’ tett épület esetében elvitatha / táti an. é forma választása vi-J, szóul az építészé. S ha az gaz-'j dasagos, konstruktív, uj és me t ság is szerepet játszik: mindet% alkotó izgatottan lesi alkotá­sának kritikáját. A mi alkotá­sainknak két kritikusa van: qiz ember és az idő. Az ember, a használja az épületet és az idő, aminek rombolásától az em­ber — ha értéknek tartja — meg is védi azt. Nem vagyunk konzervatívak, nem akarjuk abszolutizálni a régi formákat, és olyan formákat keresünk, amelyek meggyorsítják a fejlő­dést. Nem akarjuk »világot megváltó törekvésekkel« új ar­culatúvá változtatni a magyar építészetet, de élni kívánunk a művészeti és építészeti szabr " Sággal. A színvonalban pedig — a magunk területén — a szocializmus tetteit és tényeit szeretnénk szerény tehetsé­günknek megfelelően hangsú­lyozni és szaporítani. A lét feltételeinek megvál- ^ tozásával változik ma­ga a lét is, s mert a lét tuda formáló hatása a legfontosao szeretnénk — igazunk tudat, ban — az építészeti kritikábc még jelentkező és szerintür konzervatívnak mutatkozó t datot is megváltoztatni új fc mát mutató alkotásainkkal. Szigetvári Győri építészmérnök. Kína hormon- készítményeket gyárt Kínai tudósok eljárást do!- '' goztak ki a Cortisone nevű/ hormon szintetikus előállítása/ ra. A szintetizáló eljárás igen egyszerű és gazdaságos, és nagy mennyiségű termelést tesz le­hetővé. Eddig a Cortisonet kül­földről importálták Kínábe. A Kínai Tudományos Akadé­mia szerveskémiai intézete to­vábbi öt szekszuál-hormon , szintetikus előállítását is kidol­gozta, Ezeknek a gyógyszerek­nek a segítségével lehetővé váv ük a testi fejletlenség, a kórofcj elvetélés, továbbá gyulladások és allergiás betegségek gyógyí­tása, és sikerrel' felhasználhat tok reumás izületi gyulladás, a súlyos égések és az asztJBA kezelésénél Is* ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom