Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-09 / 58. szám
Beerda, 1960. március 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nyereségrészesedést osztott a Kefegyár Egy egész esztendőn át ké-1 része van a dolgozóknak, az szültek a kefegyáriak arra a ! üzem vezetőinek, de része van családias ünnepségre, amelyet; a megyei pártbizottság ipari a nyereségrészesedés kiosztá- osztályának is, mert helyes Írásával egyszerre tartottak meg. nyitással lehetővé tette, hogy Egymás után kerekednek táncra a párok. Vajda Júlia, Kovács n. Magda, Boskovics Márta, Wóhner Zsuzsa, Buzsáki Mária, Hantal Magda, átveszi a nyereség- részesedést. A készülődés nem szavakban, hanem a termelékenyebb munkában, a takarékosságban, az önköltség csökkentésében, a termelés gördülékenyebbé tételében, az exporttervek lelki- ismeretes teljesítésében nyilvánult meg. Ezért oszthatott Mór Győzőné igazgató 110 ezer forint nyereségrészesedést fiataloknak, idősebbeknek, mindenkinek, aki következetes munkájával méltónak bizonyult rá. Miközben az üzem dolgozói átvették a borítékba rakott százasokat, arra gondoltunk, hogy a Kefegyárban ez a nap azért is ünnep, mert ez az egykor állandóan veszteséggel záró üzem immár harmadszor oszt nem is kevés nyereségrészesedést. Ebben a sikerben a gyár« kibonthassa szárnyait. Ma már Amerikában, Angliában is ismerik a kefegyári dolja legjobban, hiszen ha minőségi kifogások vagy kötbérezések származtak volna a rossz gozók készítményeit És hogy munkából, erre a napra alig- jónak ismerik el, éppen a nye- ha kerülhetett volna sor. reségrészesedés-osztás bizonyi" Egy pillantás a KISZ-fiatalot vacsoraasztalára. \ - ''ratos hegyleve fogyasz- n elköltött vacsora után méltán kerekedett táncoló^ kedvük a kefegyári asszonyoknak és lányoknak. Mennyire igaz, amit a főkönyvelő, Tóth István mondott róluk, amikor most, a nőnap 50. évfordulója alkalmából külön is köszöntötte őket: »...A szocializmusban asszonyaink, lányaink munkája a gyárakban, a mező- gazdaságban, hivatalban és a tudományos intézményekben, a kulturális életben egyaránt része a nagy építésnek...-« Remélhetőleg ilyen kellemes és mindenki által várt ünnepi esttel jövő ilyenkor megint találkozhatunk a Kefegyárban. Az üzem dolgozóinak eddigi munkája biztosíték rá. a Wagner-ogy J írta: Jan Petersen — Fordította: Baló László Neumann utánuk néz. Arca különös, feszült kifejezést ölt, majd mintha csalódás öntené el. A másik szobába vezető ajtó tenyérnyire nyitva maradt. Kívülről behallatszik Wagner hangja, majd valaki mélyebb hangon válaszol. Neumann körülnéz, hirtelen felugrik, és nesztelenül Wagner íróasztalához lép. Kirántja a középső fiókot, keze fürgén matat benne, keres valamit. Közben oda-odafigyel az ajtóra. Wagner hangja egyszerre erősebben hallatszik, már a szavai is kivehetők. Úgy tetszik, közeledik az ajtóhoz. — Rendben van — mondja éppen. — Meglesz ... Neumann villámgyorsan visszatolja a fiókot, székéhez ugrik, és kezébe veszi a logarlécet. Épp jókor! A következő pillanatban már bejön Wagner, és bosszúsan mondja: — Mindig közbejön valami!... Legyen szíves, menjen le az anyagraktárba ... Telefoncsöngetés szakítja meg szavait. Wagner felemeli a kagylót. — Azonnal... Egy pillanat... — szól bele, aztán kezét a kagyló mikrofonjára téve, befejezi előbbi mondatát: — Valami nincs rendben a legutóbbi igénylésünkkel... Neumann bólint, köpenyzsebébe dugja a logarlécet, és kimegy. — Halló, tessék!... Itt Wagner! ... — folytatja a telefonálást a doktor. más helyeken is az a véle- Az igazgató Meyer vállát mény, hogy ön szándékosan veregetve, kedélyesen mondja: hiúsítja meg az isolonlakk-kí- — Na hallod, öregem... Er- sérleteket! re az iskolára én is szívesen Wagner elsápadva, magán- elküldetném magam. A legkívül kiáltja: szebb erdő kellős közepén! — Mit merészel... Hogy Nem is iskola, hanem klimati- mer ilyet mondani... Kicsoda kus gyógyhely! maga?!... A hallgatóban azonban már csak egy kattanás hallatszik: a névtelen figyelmeztető nyilván letette a kagylót. Wagner egy darabig még a füléhez szorítja, aztán dühösen lecsapja. — Hallatlan!... Hihetetlen! — dörmögi. A leszálló alkonyat kékes- szürke homályba burkolja a várost. Az utcai lámpák még nem égnek, az autók azonban már bekapcsolták reflektoraikat. Mint fekete szalag kígyózik a hidak vasívei alatt a Spree. A járdák nagy kőkockái úgy csillognak, mintha kifényesítették volna őket. Esett az eső, csak az imént állt el. A hídfőnél, a korlát mellett telefonfülke. Épp most hagyja el valaki. Gúnyorosan vigyorog. Jó kedve lehet: valami indulót fütyörész, és ütemesen lóbálja a kezét. Néhány méterrel arrébb egy fekete BMW vária. Beül, és elhajt. Ccholz szobájában vidám ^ a hangulat. A gömbölyű Meyer ámuldozva, ugyanakkor halálosan komolyan mered Scholzra, majd Bren- nerre, az Astra-művek pártitkárára. A következő pillanatban azonban belőle is kitör a nevetés. Legyint. Ha valaki titeket hallgat, Brenner előbb a saját homlokára mutat: — Itt gyarapodni fogsz! — mondja nevetve, majd Meyer hasára üt: — Ez meg majd kisebb lesz... A reggeli tornától, meg a sporttól! — Na, most megkaptad a — Még egyszer gondolkoztam ezen a rézdróthistórián ... Az üzemi pártszervezetnek és az üzemvezetőségnek meg kellene állapítani, hogy ki tudott a dologról. Azt hiszem, nem a véletlen műve, hogy a szállítmányt az utolsó pillanatban lefoglalták. Scholz egyetértőén bólint, és elgondolkozva nézi a szobába besugárzó ferde napfény-csí- . kot. í — Ha igazad van — márr pedig igazad van —, ez any- nyit jelent, hogy odaát jól vannak tájékozódva az üzemünk dolgairól! Brenner rágyújt a pipájára. — Még valamit... — mondja azután. — A doktorunk, a Wagner, az utóbbi időbeni olyan ... hogy is mondjam ... kifacsartnak látszik. Beteg taIgéi*$ eseliSsen! Az alsóhetényi Búzakalász elnöke részletesen ismertette a zárszámadás eredményeit. A Kaposvári Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályának kiküldötte nem tudott odafigyelni, mással bíbelődött. Füle mellett elszálltak a szavak, s ő saját gondolatait rendezgette. Ha eljött, úgy vélte, illik valamit mondani. Amit eddig elmulasztott, e percekben igyekezett lázas sietséggel pótolni: bőséges jegyzetet készített - íszólalásához. Előzetesen nem tanulmányozta ennek a szövetkezetnek a munkáját, a közgyűlésen csak testben volt jelen, így hát olyan beszédvázlatot állított össze sebtében, amiről bárhol, bármikor lehetne húsz percet vagy fél órát beszélM. Kíváncsian várták, mit mond majd. Egyszer csak felállt, és nagy buzgalommal szónokolni kezdett. Először a nemzetközi helyzetet taglalta -^általánosságban. Semmivel sem többet, sőt sokkal kevesQoet mondott a külpolitikáról, mint amennyit a szövetkezeti tagok az újságból, a rádióból ismertek. Az országos dolgokról sem volt közérdeklődésre számot tartó véleménye. A helyi szövetkezet tagjainak múlt évi munkájáról így nyilatkozott: «-Ha gondosabban művelték volna a földet, s nem maradt volna ka- pálatlan kukorica, akkor nagyobb részesedés jutna.« Erre aztán kitört a tiltakozás vihara. Az asszonyok vitték a szót: »Jött volna el a nyáron, láthatta volna saját szeméveli hogy mennyit dolgoztunk. Nálunk bizony nem volt gazos föld. Tele a nagy górénk kukoricával. A szárat is idejében levágtuk, behordtuk, nem úgy, mint a pulaiak. Ami az osztalékot illeti, meg vagyunk vele elégedve. Kezdő év volt ez, sokat építkeztünk, fiaztatót, hizlaldát saját erőbőlj s istállókat alakítottunk át. Figyelt volna oda a beszámolóra az elvtárs, az elnök mindent elsorolt, s akkor most nem sértegetne bennünket.« A szövetkezetben, különösen az új közös gazdaságokban sok a tisztázatlan kérdés. A tsz-tagok joggal igénylik a felsőbb irányító szervek munkatársainak segítségét. Ha a pártbizottság vagy a járási mezőgazdasági osztály képviselője megjelenik náluk, elvárják, hogy adjon hasznos útmutatást problémáik megoldásához. Ahol előbukkannak az élet mindennapi gondjai, ott nem lehet csak irányelveket hangoztatni, ott szükség van az adott probléma részletes elemzésére, a konkrét segítségre. A jó tanács akkor hasznos, ha nyomában összegyűlik a Béke Tsz vetőmagja* helyesen szervezi meg a növényápolást a Zöldmező Termelőszövetkezet, vagy mégtudja az Üj Élet, ml módon helyezheti el állatállományát. A szövetkezet egyes tagja a saját problémájában kér és vár eligazítást. Kiss Pétert az érdekli, hogy jogosult-e öregségi járadékra, Tóth János azt kérdi, megtarthatja-e háztájiban a 400 négyszögöl szőlőjét, Nagy Vendel azt akarja tudni, hogy mennyi térítést kap ősszel az elvetett három hold búzája után. S ők mindnyájan — csakúgy, mint a tsz vezetői — bizalommal tárják fel problémáikat a kiküldöttek előtt. Azért teszik szóvá gondjaikat, mert úgy ítélik meg, hogy a járás embere képes segítségükre lenni. S a falun élő emberek nem aszerint alkotnak elismerő vagy elmarasztaló véleményt valakiről, hogy gépkocsival, busszal vagy vonattal ^rkezett-e hozzájuk, s szép, kerek mondatokban fejezte-e ki magát, tagoltan, értelmesen beszélt-e, hanem arról, hogy amit mondott, mi hasznuk van szavaiból. A helyszíni segítésben akkor jeleskedhetnek a kiküldöttek, ha vezetőik erre nevelik és szoktatják őket. Ám milyen eredmény születhet ott, ahol a főmezőgazdász a mezőgazdasági osztály munkatársainak felkészítését néhány általános parancsoló mondattal elintézettnek véli? Még súlyosabb hibát vétett Sasvári Ferenc elvtár$, a Nagyatádi Járási Tanács VB elnöke, hetet-havat összehordva szólalt fel a termelőszövetkezeti aktívaülésen. Mondta, sorolta, ami eszébe jutott. Üres szavaiból, frázisaiból senki sem tanulhatott semmit, hacsak azt nem, hogy felkészületlenül nem szabad népes plénum vagy akár egy-két ember elé is odaállni. Az ilyen hányaveti magatartás, s teljesen a rutinra való hagyatkozás arról tanúskodik, hogy a felszólaló nem igényes önmagával szemben, és lebecsüli hallgatóságát — azokat az embereket, akiknek irányítása, vezetése reá van bízva. Sasvári elvtárs rádöbbenhetne: nem elég, ha csak beszél — az a fontos, hogy mondjon is valamit, valami hasznosat, valami hasznosíthatót. Máskülönben odavan az emberi, vezetői tekintélye is, és fabatkát sem ér munkája. Végtére is mondjuk meg nyíltan: ha embereknek akarunk útbaigazítást adni, akkor alaposan készüljünk fel arra. A hívó fél éles, tagolt han- azt hihetné, holmi kéjutazásra gon beszél, és gyorsan, mintha indulok! valami vagy valaki miatt a legnagyobb sietségre kényszerülne. — Itt egy barátja beszél, doktor úr ... Csak néhány szót mondhatok, rövidre kell fogjam ... Az igazgatóságon és Scholz is, Brenner is Meyer székéhez lép. Brenner megjelenéséiben ellentéte Me- yernek: friss, kicsit kamaszos arcú, magas, sovány férfi. Senki sem nézné harmincöt évesnek. magadét, öregem! — hahotázik Scholz, és kedélyesen paskolja Ián? a gömbölyű emberkét. Kezét — Hiszen ismered! Ezek nyújtja neki, felhúzza a szék- eredménytelen kísérletek töb-« bői, aztán elkomolyodva bet ártanak neki, mint egy be-« Csend üli meg a falut. Az mondja: — Hát csak vigyázz tegség! «utcán ünneplőbe öltözött emmagadra ... Erőt, egészséget és a legjobbakat, Meyer elvtárs! — Jó utat! — mondja a párttitkár, és szintén kezet ráz Meyerrel. — Majd gondoskodom róla! Köszönöm, köszönöm! — válaszolja vidáman a kis anyagbeszerző. Az ajtóból még egyszer visszafordul, és búcsút int. Scholz és Brenner barátságosan visszaintenek. Az igazgató visszamegy íróasztalához, rágyújt, mélyen leszívja a füstöt, aztán hirtelen komolyra vált hangon kérdezi: — Van még valami, Brenner elvtárs? A párttitkár járkálni kezd a szobában, zsebéből dohányzacskót kotor elő, és megtörni pipáját. Aztán megszólal, de most egészen más modorban,és . . ... v , . ...., ,, . , , * , (Szabad Nemet Ifjúság) — a. nek jobblete, életszínvonala. egészen más hangon, mint az demokratikus német fiatalok Ez kötelezi a vezetőket arra, únéati szervezete. — Szerk. &hogy fejlesszék tudásukat. Öreg diákok vizsgája Felsőmocsoládon A párttitkár elgondolkozvaSberek sietnek az iskolába, csóválja a fejét: « Ünnep van ma: vizsgáznak yaz öreg diákok. Hat hónapi ta- Meglehet... Azt hiszem, /nulásukról adnak számot. Tímár rég tehermentesítenünk^zenheten jártak az általános kellett volna — mondja né-«ískola felnőtt tagozatának he- mi éllel. - Mikor lép már be«tedik osztályába, valameny- ,. . , „ Sanyién dolgozok, s többségük az uj asszisztens? «termelőszövetkezeti tag. — Holnapután — feleli« A felszabadulás előtti idők- Scholz. — A fiú tagja az«*3011 Felscmocsolád tanítója FDJ-nek* ... Már be is mutat-í3?4 vallotta: a gyermekeknek . , , , . «eleg, ha nevüket le tudjak írtam Wagner'doktornak. /ni és ezerig tudnak számolni, eumann egy technikaiamért többre úgy sem lesz folyóiratot lapozgat dr. «szükségük. Wagner előszobájában; közben« .í?en’ vo44 3 32 311 folyton a dolgozószoba félig«v agt>an • • • nyitott ajtajara sandít, es tu-«öke is cseled’vo]t Banó ura,ag relmetlen pillantásokat vet^bij^jj^jj sok-sok társával karórájára. Iderendelik az em-«együtt. Ma pedig mindnyájan a bért, aztán várhat, gondolja$gazdag termelőszövetkezet bosszúsan. ^gazdái. A vizsgázók legtöbbje ter(Folytatjuk.) fmelőszövetkezeti vezetőségi----------- «tag. Az ő munkájuktól nagyF reie Deutsche Jugend ^mértékben függ a falu népé1 Felelnek az öreg diákok) Borka Mihály a kapitalizmus kialakulásáról, a társadalmi formák fejlődéséről tart kiselőadást. Pozsári eivtárs Kölcsey Ferencről beszél, Buzsáki elvtárs a törtek egyszerűsítésével birkózik meg. A vizsga után Nagy Károly, a Kaposvári Járási Tanács Művelődésügyi Csoportjának vezetője megelégedését fejezi ki a hallgatóknak. A tanulmányi átlag 3,9. A kitűnően vizsgázottak között van Hideg Gyula, az Űj Élet Tsz elnöke, aki a tanulási idő alatt példásan készült, és nagy munkája ellenére rendkívül szorgalmasan tanult. Odaadó oktató munkát végzett a tanári testület Rápő Mihály vezetésével. Befejeződik az eredmény- hirdetés, ünnepi vacsorához ülnek a tanárok és tanítványok; Bor kerül a poharakba, rázendít a zenekar, s isznak, mulatnak együtt — a közösen kivívott sikerre. Geleta Ferenc, a Közép-Somogyi Erdő- gazdaság párttitkára.