Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-04 / 54. szám
A virágmagvak korai vetése Hogyan lehet jó teát főzni? —- A teafőzés egyszerű dolog. Víz kell hozzá, meg tea, és kész! Legfeljebb az a huncutság, hogy milyen fűből főzi valaki... — nyilatkozott a múltkor egy háziasszony. Igen, fontos a teamövény, de legalább olyan fontos a készítés módja is, mert ha helytelenül főzik, tönkremehet a hatóanyag. Három készítésmódot ismerünk: ^ALí, I Az első a főzet. Forró vízbá dobják a szükséges teameny- nyiséget, és néhány percein át forralva kifőzik belőle a hatóA kert nyári szépségét har- sonázó virágok életrekeltésé- jiek maholnap itt az ideje. A kertészetek az egynyári virágok magját az üvegházakban vagy melegágyakban már el is vetették. A műkedvelő kertészkedő, akinek sem üvegháza, sem melegágy nem áll rendelkezésre, és aki szobában, az ablak előtt elhelyezett szaporító ládikákban vagy szélesebb cserepekben kíván egynyári virágokból palántákat nevelni, ne siessen a magvetéssel, ráér még vele. Elég, ha március közeimképpen sem alkalmasak a kiültetésre. A később vetett magból kelt palánták, ha nem lesznek is olyan fejlettek, mint a kertészetekből kikerült palánták, de ha zömök és erős szánlak, a kiültetés után úgyis rohamos fejlődésnek indulnak, és igen gyakran utolérik a melegágyakba korábban elvetett magokból kelt palánták virágzását. DIVATOS-E A KÉZIMUNKA? Az ízléses, művészi kézimunka mindig divatos. Ennek ellenére meg kell gondolnunk, mivel díszítjük lakásunkat. Akármilyen szép és értékes is például egy csipkéből és brokátból összeállított terítő, nem hat jól, ha modem szobában terítjük az asztalra. A csillagokból összeállított és fi- lémíntás horgolások, a kereszt- metszetes és gobelinpámák, a brokát térítők kitűnően illenek minden régi stílusú bútorhoz. A modem bútorokat általában nem szokták letakarni. Legfeljebb egy-egy váza vagy dísztárgy alá helyeznek . kis szőtteseket, rafiaalátéteket va— iparművészeti selyemkendőket. A heverőre helyezett vánkosok pedig egyszínű selyemből vagy posztóból készülnek, és tégla vagy kocka alakúak. A legtöbb modem lakást szépen díszítik a magyar | népi szőttesekből készült vánkosok is. I ILLIK — NEM ILLIK anyagot. A második a forrázat: a teafüvet porcelán- vagy üvegedénybe dobják, és lobogva forró vízzel leöntve gondosan befedik. A harmadik az áztatott tea: a teafüvet egy napig langyos vízben áztatják, majd 75—80 fokra felmelegítik, de felforralni nem szabad. Az anyalevél-hashajtó-tea pén veti el ezeket olyan szaporító ládikákba vagy cserepekbe, amelyeknek aljába kavicsot vagy cseréptörmeléket, erre pedig homokkal bőségesen kevert laza kerti földet tesz, az edényeket üveglappal, üvegbúrával befedi, s a vetést időnként langyos vízzel permetezve megöntözi. Ha a A betegek látogatása A beteg ember meglátogatásánál — ezt egészséges ember részéről kedves figyelmességnek tekinthetjük a beteg iránt — ügyelnünk kell arra, hogy látogatásunkkal a beteg állapotát ne súlyosbítsuk. A beteget meg kell vigasztalnunk, és lehetőleg adjunk neki életkedvet. Beteget csak közeli rokonok és igazán jó barátok látogassanak. A többi ismerős inkább gyógyulás után menjen látogatóba. &aixaizi (zlúrn miíí-diaat A divat nemcsak a ruha, hanem a fehérnemű vonalában is érdekes változásokat hoz. Az új fehérneműknél a rövid hálóing és a rövid pizsama a legérdekesebb forma. A legdivatosabb hálóing már csak olyan hosszú, mint egy férfiing, de fazonban is megegyezik: inggalléros, kézelős és két oldalt felhasított, szélén elkerekített. Ma már nincs földet seprő hálóing, hanem a leghosz- szabb is a boka felett 4—5 cm-re végződik A fodor erősen tért hódít a tavaszi fehémeműdi- vatnál. Vagy az alján különböző szélességben, ujjának kiképezve, vagy mint gallér szerepel. A pizsama felső része a legmodernebb változatban halászblúzhoz hasonló, melyet nyitottan vagy övvel viselik. Csinos díszítője az elütő színű paszpolozás. Az új fehérnemű divatanyaga a puplin, delén, krepp, a zefír csíkos és kockás változatai és a nylon. 1. Mintás krepp anyagból készült hálóing satin szalag befűzéssel. 2. Puplinból készült férfiing forma tűzés díszítéssel. 3. Puplinból készült pizsama elütő színű paszpolo- zással. Készülhet csíkos puplinból vagy kockás zefírből — ebben az esetben a paszpolozás helyett ferde pánt díszítést a 1 kíil mázunk. főzve, az orosztea forrázva, a csipkebogyó-tea áztatva a legjobb, leghatásosabb. Nem mindegy tehát, hogy milyen módon főzzük a teát. Kétrészes hálóing A legújabb divathóbort a »kétrészes hálóing«. Tulajdonképpen pontosan olyan; mint a fürdőruha, amely egyébként most már két év óta a szigorú divat szabályai szerint — nem kétrészes, hanem egybeszabott. A Daily Express beszámolót közól az ifjú hölgyekről, akik állítólag a kis nadrágból és melltartóból álló csipkedíszes »hálóingben« különösen édesen álmodnak. magok már kicsíráztak, az üvegtetőt időnként le kell szedni, hogy a kikelt növénykék levegőzzenek. Övni kell őket a kiszáradástól, mert ez a kettő a zsenge növénykék biztos megölője. A szobai palántanevelésnél tartsuk mindig szem előtt azt, hogy a szobában sohasem lehet olyan világos hely és egyenletesen meleg és párás a levegő, mint az üvegházban vagy a melegágyban, így a kikelt apró növénykék nagyon hajlamosak a felnyur- gulásra, a megvékonyodásra, az ilyen palánták pedig semTISZAVIRÁG Ez az eredeti, különlegesen szép terítő az ismert kétszer 3 pálcából álló, 2 láncszemmel elválasztott pálcacsoport és az ún. zabláncszemek kombinációjával készül. Ennek ellenére teljesen újszerű, vékony horgolócérnából légies, kön senyéd csipke. 1 sor: 8 láncszemből gyűrű. 2. sor: 1 egyráhajtásos pálca és g láncszem váltakoznak nyolcszor. 3. sor: 3 egyráhajtásos pálca, 2 láncszem és 3 egyráhajtásos pálca kerül az első ívbe. 2 zabláncszem után a harmadik ívben elölről is- méllünk. A minta összesen négyszer ismétlődik. 4 sor: Azonos az előzővel, de az első zabláncszem után 1 rövidpálcát öltünk az előző sor első zabláncszemébe. Egyet a kettő közé. majd egy rövidpálcát a második Babláncszembe. 5. sor: Olyan mint az előző, de a kettős pálcacsoportok között 4 Babláncszem van. A második után 1—1 rövidpálcát öltünk az előző sor első és harmadik rövidpálcá- gába, és ezzel elkészült az első Babiáncszemekkél horgolt csillag- virág. 6. sor: Megegyezik az előbbiekkel, de a kettős pálca csoport közé 3 láncszemet horgolunk, majd háromszor ismétlődik az 1 zabiáno szem és a 3 rövidpálca. 7. sor: Hasonló a negyedik sorhoz, de a három láncszemes ívbe 3 háromtagú pálcacsoport kerül, közöttük 2—2 láncszemmel, s a 2 zabláncszem és 2 rövidpálca háromszor ismétlődnek. 8. sor: A két láncszemes ívekben ismétlődnek, az eddigi kétszer háromtagú pálcácsoportok, ezeket 3 láncszem köti össze. Utána négyszer ismétlődik az 1 zabláncszem és 3 rövidpálca. 9—10. sor: Lényegében azonos az eddigiekkel. A szétágazó pálcacsoportok közé is 1 zabláncszemes csillagvirágot horgolunk. Az ösz- szehajló pálcacsoportok között pedig 4 csillagvirágunk lesz. A csillagokat a pálcacsoportok három láncszem es íveivel és az utolsó zabláncszemsoron 1—1 rövidpálqá- val kapcsoljuk össze. 4 csillag közé a következő pók kerül: Az 1—2. sor azonos a csillag megölelő soraival. A 3. sor: 1 zabláncszem és 1 röyidpálca váltakoznak tizen hatszor. A páratlan zabláncszemekkel a csillagokhoz, a párosakkal pedig a pókhoz kapcsolunk. A térítőt kétezer háromtagú pi- kós pálcacsoportokkal horgoljuk körül a minta szerint, helyenként 1—1 zabláncszemet horgolva. Ha beteghez akarunk menni, mindig a páciens egészségi állapota szerint járjunk el. Súlyos betegség esetében a beteg állapotáról csak az előszobában érdeklődjünk. Ne látogassuk a beteget túl gyakran, mert ez néha igen kimenti őt, s ezzel árthatunk, neki. Ha a beteg állapota láthatóan javult, és a látogatás számára biztatást és szórakozást jelent, gyakrabban is meglátogathatjuk. Azonban sohase tartózkodjunk sokáig, nehxygy a beteget túlságosan kifárasszuk. A beszélgetés témáját óvatosan válasszuk meg. Türelmesen hallgassuk meg a beteg panaszait, azonban igyekezzünk őt meggyőzni arról, hogy rövidesen meggyógyul és felépül. Igyekezzünk a betegben örömet és jókedvet kelteni, hiszen minden öröm elősegíti a gyógyulást. Gondoljunk arra, hogy sírásunk, szomorúságunk} vagy félelmünk nemcsak a hangulatára, hanem egészségi állapotára is hatással van. Végül meg kell jegyezni, hogy férfi nőt vagy nő férfit csak akkor látogat meg, ha a betegnek nem kell már állandóan ágyban feküdnie. Illik, hogy a beteg meggyógyulása után megköszönje a látogatónak a betegség folyamán iránta tanúsított figyelmességét Ha kórházban fekvő beteget akarunk meglátogatni, mindig állapítsuk meg előbb, mikor rxtnnak a látogatási napok és órák, és ahhoz tartsuk magunkat. A betegnek ne vigyünk különböző ételeket, ezt csak akkor tehetjük meg, ha megtudjuk az orvostól, hogy a betegnek mi vál-# na még javára azonkívül, amit a kórházban kap. Szokásos, hogy látogatáskor valamilyen ajándékot vigyünk a betegnek. Ez lehet virág, könyv stb., ez a betegség természetétől függ. VASÁRNAPI PECSENYÉK Régente egyben adták föl az asztalra a húst, és nagyon megbecsülték, aki jól értett fölszeleteléséhez. Rómában például 'díszhelyre ültették a »szeletelőt«, és a megbecsülés jeléül lakoma közben kardot viselhetett oldalán. Ha szép ropogósra sikerült a Stefánia-sült, azt ma is az asztalnál illik fölszeletelni. Egy szép, nagy szelet marhafelsált késsel keltényitunk, és vékonyra kiverünk. Megsózzuk, megborsozzuk, bemustározzuk, és rákenjük a következő tölteléket: egv kiskanál zsíron megpirítunk egy fél fej apróra vágott hagymát, rizst, 20 deka nyers, darált sertéshúst, 10 deka párolt gombát, és sóval, majoránnával megfűszerezzük. Az egészet összegöngyöljük, cérnával átkötjük, és egy evőkanál zsíron kevés vízzel puhára pároljuk. Tetejére néhány paradicsom- és paprikaszeletet borítunk, ami igen jó ízt kölcsönöz a sültnek. Végül sütőbe téve ropogósra sütjük. A cérnát levesszük róla, és burgonyapürével tálaljuk. A PáIffy sertésbordához egy kiló felszeletelt sertéskarajt besózunk, és lisztbe mártva hirtelen kisütünk. A maradék zsírban megpirítunk negyed kiló leveszöldséget és egy fej apróra vágott vöröshagymát, aztán a húst visszatéve hozzáadunk még fél kiló megtisztított zöldborsót. Egy deci fehérborral felengedjük, és puhára pároljuk. Végül egy kis liszttel meghintjük, mustárral és citromhéjjal fűszerezzük. A tál közepét megrakjuk rizzsel, koszorúban köré tesszük a húst, és az egészet a mártással leöntjük. Fényes lesz a szekrény $ A háziasszony büszkesége tiszta, tükörfényes bútor.1 Könnyen megesik azonban, J hogy vízfolt kerül a szép fé-s nyes bútorra, s elveszti fényét.! Ezt könnyen helyrehozhatjuk, | ha olajjal kevert, porrá tört? asztalisót cseppentünk a folt-! ra, és néhány órán át rajta, hagyjuk, majd ledörzsöljük: puha, tiszta petróleumos vagy-J olajos ruhával, vagy bútorpasztával áttöröljük a bútort GYERMEKEKNEK Végre ezt is megértük ! Ha csíp a hagyma . A mindennapos főzésnek* egyik kellemetlen munkája a* ha«vmavágás. Csaknem min-' den háziasszonynak csípi szemét, és alaposan meg is) könnveztetí.. A kellemetlen; könnyhullatást azonban nagyon könnyen elkerülhetjük, ha a hagyma vágó-deszkát fö-, vésben levő víz vagy étel tetejére helyezzük. A felszálló; gőz egyszeriben megszelídíti aj »mérges« hagymát, nem csípij a szemet, nem könnyezünk tő-' le. Londoni fodrászsaalonokban új eljárást alkalmaznak a manikűröd sök a törött körmök pótlására. A1 manikűrösnö új körmöt, »mintáz* a régi helyébe egy darabka különleges eljárással készült papírból amelyét a törött köröm alá helyez. Azután a válód! körmöt és a pótlékot egy cementezem! pasztával vonja be. és a megfelelő formát#Tudod mit kezdtük elölről alakítja, ka belőle. A pótköröm ke-ft ’ eioiroi. ményebb a valódinál., éppúgy vág-# Lementek a lépcsőn, és újra ható. reszelhető és lakkozható.# nekündiritafe. mint a valódi. Mihelyt az eredeti# tinóit, le kell vágni, fs — Egy — számolt Petya —, Petya az óvodából jött haza. Ma tanult tízig számolni. Mikor odaért a házukig, kis- húga, Válja már a kapuban várta. Petya kézen fogta, és együtt mentek tovább. — Én már számolni is tudok — dicsekedett Petya. — Az óvodában megtanultam. Mindjárt meglátod, most megszámolom a lépcsőfokokat. Nekiindultak a lépcsőnek. Petya hangosan számolta a fokokat — Egy, kettő, három, négy, öt...— és megállt — Miért álltái meg? — kérdezte Válja. — Várj csak, elfelejtettem, milyen lépcsőfokok következnek. Mindjárt eszembe jut. — Hát csak jusson eszedbe mihamarabb — mondta Válja. — Mindjárt, mindjárt, várj csak. Az előbb még tudtam, és most egyszerre elfelejtettem. Hogy lehet az? — Majd később eszedbe jut. Nem, én most akarom. (Noszov meséje) kettő, három, négy, öt... — megint megállt. — No hát, miért álltái meg? — kérdezi Válja. — Várj, mindjárt, hadd jusson eszembe. Az óvodában még olyan jól számoltam, s most egyszerre elfelejtettem. — Tudod mit, holnap még tanulsz egy kicsit, s aztán jól fogsz emlékezni rá — mondja Válja. — Hogy-hogy holnap? Ma akarok számolni. Gyere, kezdjük elölről, s meglátod, hogy eszembe jut. Megint lementek a lépcsőn, s Petya újra kezdte. — Egy, kettő, három, négy, öt... — Talán huszonöt? — kérdezi Válja. — Dehogyis, nem huszonöt! Csak megzavarsz. Megint elölről kell kezdeni. — Én nem akarom többet — mondja Válja. — Mit vonszolsz magad után föl, le! Már ■megfájdult a lábam. Menjünk, kérdezzük meg anyukától. — Nem, megyek, azt akarom, hogy anyuka hallja, hogy tudok én mar számolni. El nem megyek innen, amíg eszembe nem jut! — Hát akkor én megyek egyedül. Válja hazament, és azt mondta anyukájának: — Anyuka, Petya lent a fokokat számolja, egy, kettő, három, négy, öt, de aztán nem jut eszébe. — Aztán hat jön — mondta anyuka. Válja visszaszaladt a lépcsőhöz, ahol Petya még mindig a fokokat számolta. — Egy, kettő, három, négy öt... — Hat! — súgja Válja. — Hat, hat... — Hat! — örvendezett Petya, és lépett1 egyet. Hét, nyolc, kilenc, tíz. Itt aztán a fokok is véget értek. A gyerekek nagyon megörültek, és futottak haza. Anyukám, hallgasd meg, hogy tudok én már számolni' — kiáltotta Petya, és számolni kezdte az asztalokat, a székeket, az ágyakat, a képeket s falon; mindent megszámolt.
