Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-27 / 74. szám
Vasárnap, 1960. március 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP Mindenben segítik a t§x-t a babocsai kommunisták A babóesai Űj Világ Termelőszövetkezet sok új taggal szaporodott az ősszel. A kommunisták az első perctől kezdve foglalkoztak velük, nem hagyták őket magukra, irányították lépteiket a közösben. A szervezés befejezése után sorra látogatták a gazdákat (ré-. , gieket és újakat), s megbeszél- j 'meS sértődöttségében 'csapatták az őszi szántást. A párt-' papot otthagyott Bóla elvtárs, szervezet és a tsz-vezetőség ' a mezőgazdászunk — szintén tagjai felosztották az utcákat,í kommunista _ fogta magát, és minden házba bekopogtat-!, . . .,, ,, , . ... , . l tak. Ennek köszönhető, hogy, végiglátogatta a bngadtagokat, reIődik közölte velük a feladatokat. | Az egyik brigádvezető megsértődött, mert egy asszony mérgében azt vágta a fejéhez: »Majd leváltjuk, ha nem tetszik.-« j — A zabot és a mákot kel- i lett vetni. A brigádvezető 400 kát hold szántásával elkészültek, Nein mindenki értette meg első szóra, miért fontos teljes erővel nekilátni a szántásnak. Akadt, aki arra hivatkozott: ő már szántott, más helyett minek dolgozzék. A türelmes magyarázat azonban előbb-utóbb megtette hatását. — Télen elkezdtük a vetőmag összeszedését. A brigádvezetőket bíztuk meg ezzel, de egy-egy párttagot is adtunk melléjük. Közös munkájuk meghozta az eredményt. A vetőmag nagy részét összeszedtük — mondja Läufer Imre párttitkár. A tsz pártszervezete állandóan foglalkozik a gazdasági kérdésekkel. Nemrégiben beszámoltatták Bóla József mezőgazdászt a tavaszi munkák előkészítéséről, megszervezéséről. A múlt havi taggyűlésen a vetőmag-begyűjtés folytatásáról, a tsz-tagok munkára való mozgósításáról, a széna- és abraktakarmány felvásárlásáról esett szó. Az utóbbi azért vált szükségessé, mert a termelőszövetkezet kevés takarmánnyal rendelkezik, íredig 109 szarvasmarhát, 220 sertést kell etetni. A gazdáktól vásároltak takarmányt hivatalos áron. Raczkó József állattenyésztő elmondta, hogy a brigádvezetők, a tsz-vezertőségi tagok nagy szorgalommal gyűjtötték a takarmányt a közösnek. ;— Radios Isáván tsz-vezetőségi tag pl. több kocsi takarmányt szedett össze. Legkevesebb 30—40 mázsa lehetett. Akadt, aki pénzért, volt aki kölcsönadta — mondja Raczkó elvtárs. s Közötte velük a Különben a brigádvezető munkájával meg vagyunk elégedve, jó munkaerő. Egyetlen hibája, hogy sértődékeny. Majd beszélünk vele, megpróbáljuk türelmesebbé tenni — magyarázza Raczkó elvtárs. A kommunisták úgy vélekedtek, csak a közös munka jó indulása hozhat esztendő végén kellő eredményt. A szervezés idején sajnos megfeledkeztek a családtagokról, a tavaszi munkák megkezdése előtt pótolták ezt — Aláírásokkal nem dolgozhatunk csak emberekkel — mondja mosolyogva a párttitkár. — Ha azok a családtagok is kijárnak a mezőre, akik nem írtak alá, ebből csak hasznunk származhat. Azok az asszonyok, akik a kötelező 80 munkaegységet ledolgozzák, megkapják a 800 négyszögöl háztájit. Majd mindenki aláírta azt a nyilatkozatot, amin erre lehetett jelentkezni. Ezzel biztosítottuk a kapásnövények megművelését. — Nagyon sokat jelent a munkakedv fokozásában az előleg meg a prémium. Azt mondhatjuk, hogy egy-két kivétellel a falu zöme becsülettel kezdett munkához — teszi hozzá az elhangzottakhoz Raczkó elvtárs. Az emberekre, megváltozott helyzetükre, nevelésükre te- a szó. Läufer elvtárs egy-két észrevétellel hozakodik elő: — Megállít a minap egy idősebb ember. »Hát én senki sem vagyok? Engem miért nem hívnak munkára?« — horkan fel. Hiába mawaráztam rfeki: azt gondoltuk, hogy nem akar kijönni a mezőre, hisz idős is, nemrég éjkezett haza a kórházból. Ezért nem számítottunk rá. ö csak az hajtogatta: »Pedig mindenkinek dolgoznia kell, ha úgy érzi, hogy bírja.« Vagy egy másik eset. Az egyik ember ordibálva fogadott, amikor a vetőmagért mentünk. »Én bizony nem adok egy szemet se!« — hangoskodott Egy nap se telt el, maga jött el felajánlani, mert elszégyellte magát. Szomszédai mind adtak, s alaposan odamondogattak neki. Apró esetek talán, de arról tanúskodnak, hogy a jó példa, a kommunisták nevelő szava nem marad nyomtalan az emberekben. Készülődés április 4-re a fonyódi járásban (Tudósítónktól.) A Fcnyédi Községi Tanács és a járási pártbizottság kiküldöttei március 23-án április 4. ünnepélyes lebonyolításáról feliszabadulásunk méltó megünnepléséről tárgyaltak. Két ünnepély lesz Fonyódon. A járási megemlékezést április 2-án tartják, ezen a pedagógusok kultúrcsoportjai adnak műsort. A községi ünnepély 4-én lesz, és azt járási sportbemutatóval kapcsolják össze. A megemlékezés színvonalát emeli, hogy a legjobb csoportok adnak műsort, és délután több sporteseményt bonyolítanak le. A járás több községében a párt és a tanács szónokai emlékeznek meg a felszabadulás ünnepéről. Kéf befű — Eifi'nrrilll mén . . * bent 61 néhány emberben: lim UIUUI lílCg,kiváltképp réuünk _. : cse- nem alapozhatja meg a jövő* n , réljünk... jét (Ugyan miért?) A másik aia.on-parton, hogy egyik- Igen, arról van szó, hogy a azt mondja meggondolatlanul: másik ember hátat fordít, és ságvári tsz-ben nem egy, nem elég, ha a család itt marad, azcsalóka »biztosítékért« ott két ember ment az elnökhöz . , . , az ötlettel: gyja a alut, más munkát — Ugyan már, Jóska, te Igakeres. A mondvacsinált okot — zán megteheted. Meddig tart jóllehet korábban volt némi az’ Két betű az egész. Odaírod tán innen, a gyárból vagy a vasúttöltésről majd csak összehozunk valamit. S hogy a hirtelen elhatározás, a kapkodás következményeként mi minden alap rá, ma már nincs — nem „ . . ... .... , , , az »n«-t meg az »e«-t, azt, 'i alalm. pénz kell, még hogy »né«. Az asszony tag hozza nem év végén, hanem lesz helyettem, én meg elmerendszeresen, folyamatosan. A Syek máshová pénzt keresni... cselekedet mögött azonban az Két t)8!Öt OdaÍMÍ valóban nyilvánvaló körülmény húzó-, nem túlságosan nehéz. De mi dik meg, hogy a. szövetkezetbe van mögötte? Nem a hamisí- lépés tényével még nem ala- tas.’..nlert arró1 is szó lehet. De kuli át az emberek gondolko- a ^ÖVo! dásmódja, még nem mindenki ^ *SS?ÜBk , . la na ban arról, hogv az asszotudja, nem mindenki próbálja nyakra milyen nagy hogy a nyilatkozatra a nevem mögé kimarad a számításból, arról ol* dalakat lehetne írni... megfutamodnak az esetleges kezdeti nehézségek láttán. A bizalmatlanság pedig helytelen útra, agyafúrt készteti őket..; Kár volna most azon vitatkozni, hogy a vasútparti 700 forintos krampácsolás vagy a termelőszövetkezeti élet nyújt-e többet. A mérleg az utóbbi javára billenne. S ha Most ilyen próbálkozásokat tapasztalunk, mégis valahogy arra gondol az ember: szívet melengető, szükségszerű csatában nő naggyá az ember ebben az országban. Mert a »két betű elve« — bármennyire is több helyütt találunk példát rá — mégsem általános. Mellette ezerszámra fedezheti fel bárki az emberi gondolkodás válto- ... munka zásának első hajtásait, apró vár a közösben, hogy megbe- jeleit-. Asszonyok és férfiak so* csült és nélkülözhetetlen tag- kaságát látjuk, akik nem kény- fai a szövetkezetnek s ez így szeredetten indulnak a mező* igaz. De mi lesz, ha férfi nél- re, szívesen dolgoznak a magukül marad a gazdaság? Mert kéban, s ha nem kapnák mun* __ __ hiszen hasonló hangulatban kát, megfelelőt — életteret, leV alahogy csa^ eSyetlcn embert kellene he tőséget követelnek. Sőt a ...... utiara bocsátani a »-két. het.ű „vét betű« elgondolás másik o ldalról pozitív vonásokat ér- vagyodna a többi, mert az lei. Ságváron tapasztalni: az emberek sokszor megfontolás emberek korántsem becsülik n^lkül fogadjak el mások ál- az effajta kibúvókat. Akad törekvésekre ’asPont-Ía!:- S kell-e bizonyíta- ugyan néhány asszony, aki azt al; h°§y egyetlen asszony sem rnondja: ha az övé, akkor az i *■ én uram is elmegy. De a többmásképp berendezni életét. Ezek a most vándorló hajlamú emberek két-három évvel ezelőtt még görcsösen ra- gasizkodtak a faluhoz, most bizonytalankodnak. Valahogy .... . . , ,, .. nem hisznek saját erejükben, a "ket betű a közös élet előnyeiben, inkább ^Ve<< alaPlan> s menne a tob még hozzávesszük, hogy a parasztember szívéhez - aki ott ged a vJla§«-t sem. Pedig men- nőtt fel, ott érett férfivá fa- az a veje is, az is hiába lun — közelebb áll a föld, a fancsalog. Az após keménykehúzhaitja napestig a kaszát, hog> ósszeroppanna a ^ nenéz sóg megrója, elítéli az oktalan zsák alatt, hogy ezernyi olyan menekülést, s a közösség ereje munka van a mező-gazdaság- óriási, szazai gondolkodóba ejhán, mely férfierőt követel. ■■ ti a tétovázó, még mindig kis* Az elnök nehéz helyzetben sé bizonytalanságban élő em- van, de állja a sarat. Nem en- bért. határ, mely hívogatja, s oszzü. Különben is hogy állhatna togatja áldásait, csak egyértel- a tagság elé, ha elengedné mű választ kaphatunk... A két betű meg a fiúról Nem értik ezt még néhá- anyára való átírás hirtelené- nyan, Berkes Ferenc is se szó, ben kitalált »módszere« nem se beszéd, otthagyta a ságvári egy embert foglalkoztat. Egyi- Egyetértést. Pedig aláírt, vál- kük arra hivatkozik, hogy nőÉs ez a szép a falu forradalmában, ez a törvényszerű, ez a felemelő, amikor dolgozni és jól élni akaró emberek százai állítanak tilalomfát a kevesek rossz, meggondolatlan és felszínes álláspontjának útjába, s nem erőszakkal, hanem bari* ti közeledéssel fogják kézen a lalta. S édesanyja így méltat- sülni készül a fiú, lankodott később az egyik közgyűlésen: — Miért nem dolgozhatok én a közösben meg a lányom? Hát miránk nincs szükség? Voltaképpen csak arról volt szó, hogy az elnök nagyon helyesen azt mondta: — Fia a tsz-tag. Maguk is jöjjenek, van munka. De a tagságot nem ruházhatjuk át, a fiúra szükség van idehaza..; A félreértés tisztázódott ugyan, de a gondolat azóta is itt csak tévelygőt.. « A KADARKŰTI SZABADSÁG TSZ-BEN 24. A VV A ONE R-Ü Q Y írta: Jan Petersen — Fordította: Baló László A romvilágot átszelő, repedt burkolatú úttesteket mintha csak azért szabadították volna meg a törmeléktől, hogy az utánpótlási vonalakat biztosítsák. És a hirtelen támadt nyári zápor, a mennydörgések hosszan visszhangzó döreje, a földet vadul korbácsoló eső méglnkább erősíti ezt a benyomást. Ám a romok között semmi sem mozdul. Csend terpeszkedik a környékre. Halotti csend. Akik háborút akarnak, mert az öldöklés, pusztulás sziámukra roppant nyereséget hozó üzlet, most is háborút viselnek: »hideg« háborút. Még itt, ebben a romvilágban, a két tábla tövében is, amelyek azt hirdetik, hogy itt ér véget a demokratikus szektor és itt lépsz át az amerikai övezetbe. Itt a romok alatt, jelölték ki a hidegháború ügynökei egyik »titkos postaládájukat«. Az utca »amerikai« oldalán szikár férfi bújik elő a romhegyek mögül. Megáll, felhajtja esőkabátja gallérját, mélyen szemébe húzza kalapját, és fürkésző pillantásokat vet a demokratikus övezet felé. Semmi gyanúsat nem észlel. Átvág az úttesten, majd ismét megáll a demokratikus övezetet jelző tábla mellett, s megint körülkémlel. Aztán gyors léptekkel az egymásra ros- kadt betontömbökhöz settenkedik. A szikár férfi: Friese. A terepszemle eredménye megnyugtathatta, mert lehajol, és az egyik betontömb alá nyúl. Ebben a pillanatban a környék mintegy varázsütésre benépesedik, a romok közül minden oldalról rendőrök ugrálnak elő és Friese felé futnak. A szikár ember rémülten kiegyenesedik, arca eltorzul, aztán teljes erejéből rohanni kezd az amerikai övezet irányába. Futás közben a zsebébe nyúl... Késő! Késő — hasít belé, mikor látja, hogy az övezethatárról is rendőrök vetik magukat elébe. A következő pillanatban az egyik rendőr katalmas ugrással mellette terem, félreüti Friese zsebében tartott kezét, és rá- rivall: — Fel a kezekkel! A többi rendőr is beéri őket. Friese zihálva, az ijedtségtől tágra meredt szemmel, egész testében reszketve engedelmeskedik a felszólításnak, és lassan felemeli karját. A tagbaszakadt rendőr, aki elsőként érte utol, a reszkető ember zsebébe nyúl, és revolvert húz ki belőle. Átadja társának, és folytatja a motozást. Friese bénultan áll, pillantása egyik rendőrről a másikra rebben. TTgyanekkor Schneider a ^ gyorsvasúton ül, és görcsösen fogja az ölében tartott cipődobozt. A vonat tele van, csak a fiú mellett üres egy hely. A következő állomáson jól öltözött, kövér férfi állít be csuromvizesen a fülkébe. Alaposan megázott a futózáporban. Az új utas megrázza magát, lecsurgatja kalapjáról a vizet, körülnéz, aztán zihálva beszorítja magát az üres ülőhelyre. Kari mellé. — A csomagtartó üres, miért nem teszed fel a dobozodat? — dohogja bosszúsan. — Isten ments! — feleli a fiú. A rendőrparancsnok mind- két öklével Scholz íróasztalára támaszkodik, és lassan, minden szót megnyomva beszél: — ... A rézdrót-szállítmány ügye, a sikertelen kísérletek, a Wagner doktor elleni egész hadjárat, a koholt házkutatás... Bizonyos, hogy Neumannak bűntársai vannak itt az üzemben! Scholz bólint: — Ez most már nem kétséges. Csak éppen meg kell találnunk őket. — De Neumann volt a bandavezér, az biztos! — veti közbe a párttitkár. A hórihorgas nyomozó is mondani készül valamit, de mielőtt szóhoz jutna, kicsapódik az ajtó. — Kari! Kari! Most nem lehet bemenni! — hallatszik kívülről Scholz titkárnőjének izgatott hangja. De a következő pillanatban Kari már a szobában áll, zihál, és kezében görcsösen szorongat egy cinődobozt. A bentiek ámultán nézik. Mielőtt bárki is szólhatna, Kari az íróasztalra helyezi a dobozt, és máris zuhognak szájából a szavak: — A dobozt... ezt a do-; bozt... egy házban.; j a Kurfürstendammon... Felrántják a doboz sarkát: — Ezt az órát!.., — mutatja ujjával — ...azt mondták, húzzam fel... itt, az üzemben ... És láttam ott az egyik sofőrünket... A Rückertet! Előtte is volt egy ilyen! Az emberek egymásra néz-: nek. Scholz felpattan helyéről,£ és a fiú felé indul De a rend-/ crparancsnok egy fejmozdulat-J tál visszatartja. — Amikor megláttam Rű-j ekertet, azt mondtam: adják; ide! — fejezi be a fiú lázas! sietséggel. — De csak azért,] hogy gyorsan visszajöhessek! Izgatott pillantása egyik fér-- firól a másikra repdes. A parancsnok szája barátságos mosolyra húzódik, kezét] a fiú vállára teszi, ugyanakkor] fejével int a hórihorgas nyo-j mozónak, aki biccent, és el-] hagyja a szobát. Az Astra-művek udvaráról; nézve a gépkocsiszolgálatnálj minden úgy megy, mint máskor. A kis tolóablakon át! Lehmanmt, a szolgálatvezetőik látni íróasztala előtt a forgat-* ható széken, amint billiard-'" golyó-fejét mélyen lehajtva] irogat valamit. A szolgálatvezetőben nagyi izgalom vihara kavarog, sj csak nehezen sikerül magárati erőltetni látszólagos nyueal-J5 mát, a jámbor, mit sem sejtőX arckifejezést, s még ennél ist" nehezebb egy helyben ülnie.*, Ezek ketten sem lehetnek vállalni nyugodtak — gond ott a' és fintorogva elmosolycd’- — Nem csoda! (Folytatjuk.) 35 holdon előcsíráztatott burgonyát vetnek. Képünkön: Ku- pusz János és Molnár István átforgatják a csíráztató ládákat* Népes a csirkefarm. 1500 szerződéses pecsenyecsirkét nevel Koszticza Mária. A csirkék hathetes korukban elérték a 40 dekás súlyt. 77a fii)-—70 dekám’ lesznek, átadják őket a Kaposvári Baromfifeldolgozó Vállalatnak,
