Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-24 / 71. szám

Csütörtök, 1960. március 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP Szaktantermeket rendeztek be a Kaposvári Iparitanuló Iskolában Az év elején átadták az új tantermeket a Kaposvári Ipa­ritanuló Iskolának. Megszűnt a sokat emlegetett helyiséghiány, s az intézet vezetősége a tanu­lókkal hozzáfogott a szaktan­termek kialakításához. Egy- egy tanteremben az illető szak- tantárgynak megfelelő szem­léltető eszközöket, ábrákat he­lyeznek el. Ez nagyban meg­könnyíti az előadó munkáját, S hozzásegíti a tanulókat az anyag jobb megértéséhez. Eddig három tantermet ren­deztek be: a villamosipari, a szakrajz- és a női-férfiszabók részére készült el a szaktante­rem. A szemléltető eszközök a sikerültebb félévi vizsgamun­kákból és a szakmunkásvizsga előtti úgynevezett remekekből tevődnek össze. A villamosipari szaktante­remben az autóvillamossági, a rádióműszerész és autószerelő szakmákkal kapcsolatos beren­dezések láthatók nagy üveg- szekrényekben. Fémipari szakrajz óra. Kecskeméti Sándor szakrajz tanár az óra elején visszakérdezi a feladott anyagot. A villamosipari szaktanteremben Vermes Vilmos szaktanár villamosipari szakmai ismeret órát tart. Érdekes a női-férfiszabók ték-ala©anyagok vannak. A tanterme. Az üveges szekré- falitáblákon, melyeket a sza- nyekben anyagminták és fes- bő szakelőadó, Végh István ké­szített, különböző szabásmin­tákat láthatnak a tanulók. Szakköri foglalkozáson pedig elkészítik azok kicsinyített modelljeit Még magyar nép­viseletbe öltöztetett baba is van a teremben. A szabó- és hímzőtanulók munkáját dicsé­rik az ízléses hímzett borító­val ellátott osztálykönyvek, és a termek ablakain levő függö­nyök. A szemléltető eszközök ké­szítéséhez néhány vállalat nagy segítséget nyújtott. Hasz­nálhatatlan, hibás berendezé­seket, jelentéktelen értékű mo­torokat, kapcsolókat ajándé­koztak az intézetnek. Ezzel természetesen saját szakmun­kás-utánpótlásuk nevelését is elősegítették. Remélhető, hogy ezután sem marad el támoga­tásuk, sőt még több vállalat igyekszik segíteni az intézet­nek a további szaktantermek kialakításában. „A mi párttitkárunk“ C orsa, élete egybefonódott ^ felszabadult hazánk ti­zenöt évével. Mindig ott állt, ahol szükség volt rá. Töretlen akaratú ember Vörös József, a pusztaszemesi Búzakalász Ter­melőszövetkezet párttitkára. Pedig... Igen, a beszélgetés­ben sokszor visszakanyarodunk ehhez a szomorú dátumhoz. 1940-ben elvágta a vonat a két lábát. Életkedvét azonban nem. Műlábat kapott, s hihetetlen akarással megtanult vele járni. Még szántott is így később. Leküzdeni az akadályokat, bármilyen nehezek is, nem megriadni tőlük — ez az elve. Apró termetű ember. Fején barna kucsma, nyaka körött kopott sál. Kis stuccolt baju­szát néha végigsimítja. Barnás szeme mosolygós. Halkan, de lendületesen beszél. — Hát képzelje csak, az is­pánt meg a jegyzőt választot­ták be a földigénylő bizottság­ba. A tízholdasoknak még ötöt­hatot akartak adni, a proletá­roknak vagy semmit, vagy — hogy kiszúrják a szemüket — egyet, másfelet Olyan nincs! — mondtam. — Tessék a tör­vényt megtartani. 1 Keményen rájuk támadtam. Erre le­mondtak Az új bizottságba én is bekerültem. Mi aztán végre­hajtottuk annak rendje és módja szerint a földreformot. Persze sok hercehurca volt a földigénylésnél. Én azonban tudtam: nekünk kell győzni. S így is történt Vörös elvtárs negyvenhato­dik évében jár, a sok szenve­déstől azonban idősebbnek lát­szik Kisebb-nagyobb megsza­kításokkal negyvenhét óta párttitkár, ötvenig a község­ben volt, aztán elkerült Tabra. Megválasztották a Szabadság- harcos Szövetség járási titká­rának Majd a Kereki Gépál­lomásra került párttitkárnak. Egy idő múlva lemondott, mert beteg lábával nem bírta a sok munkát. Ötvenkettőben újra megtették titkárnak K ereid­ben. ötvennégyben, amikor a kiüti és a kereki gépállomás egyesült, s nagyon messze kel­lett volna járnia, hazament, ötvenhatig a pártvezetőség tagja volt. Az ellenforradalom után először Dinnyés Ferenc lett a párttitkár. Azonban el­helyezték, s őt választották meg helyette. Azóta ezen a poszton áll, s igyekszik minél jobban végezni munkáját. T avaly március 6-án ala­kult meg Pusztaszeme­sen a Búzakalász. A »proletár negyed-« a szervezés idején azt üzente Vörös elvtársnak: »Ide csak egymaga jöjjön, Józsi bá­csi, nem kell segítség, magá­nak sorban aláírunk.« A mos­tani elnökhöz, Kiss Horváth Józsefhez ment be először. Ép­pen takarmány ozott. Amikor végzett, átmentek Pintérékhez. Már mindenki ott volt, s egy­más után alákanyarították ne­vüket a belépési nyilatkozatra. Az emberek jól ismerik Vörös elvtársat, tudják, hogy mindig helytállt, bíznak benne. Ez az előbbi eset is ezt példázza. Sokszor elhangzik az emberek szájáról: a mi párttitkárunk így, a mi párttitkárunk úgy. A pusztaszemesiek érzik, hogy közülük emelkedett, nőtt ki Vörös elvtárs, s őértük tevé­kenykedik. Mióta a közösben dolgozik a falu népe, még job­ban érzik e szavak értékét: »A mi párttitkárunk ... -« — Most következik a legne­hezebb munka — mondja Vö­rös elvtárs —, az emberek ne­velése. Mindig azt mondom a tagoknak: nincs itt semmi ör­döngösség, úgy kell dolgoz­nunk, mint egyéni gazda ko­runkban, szívósan, lendülete­sen, lelkesen, akkor könnyen elérhetjük célunkat. Lény eg e­A Kaposvári Textilművek­ben január óta hét olyan bri­sen jobb helyzetben vagyunk* mint a múltban: gazdag ta­pasztalataink vannak. Tudjuk* mit kell tenni, s mit nem a tsz-ben. A vezetésről elmond­hatom, hogy egységes. Mind­annyian azon munkálkodunk* hogy többet és jobbat termel­jünk, szebbé tegyük paraszt­jaink életét. Elújságolja, hogy nemrég alakult egy KISZ-brigád, ti­zenöten vannak benne, több­ségében lányok. Sokat jelent, hogy akad néhány ember, aki szinte szárnyakat ad a munká­ban a többieknek. A fiatalok példája bizonyára ragadós lesz, az idősebbek se akarnak lemaradni mögöttük. — Sokat vitatkozunk egy-egy döntés megszületése előtt. - A kívülálló ilyenkor talán azt gondolná, mindjárt hajba is kapunk. Persze erre nem ke­rül sor, csak keményen védi ki-ki a maga igazát. Nincs szükségünk fejbólogató jános- kodásra, mert ebből kár s nem haszon származik. A viták nem öncélúak, azért beszélünk meg mindent töviről hegyire, hogy a tagságnak mind jobb és szebb legyen az élete. TVT int az apa a gyermeké­1,1 ről, olyan szeretettel, rajongással beszél Vörös elv­társ a termelőszövetkezetről, dédelgeti a szavakat, mielőtt kiejti. Bármiről van szó, csak- visszakanyarodik ehhez a té­mához. öröm tölti el, amikor a terveket, a lehetőségeket sorol­ja. Aki így szereti, ennyire sa­játjának érzi a közöst, megér­demli, hogy a tagok büszkén nevezzék a »mi párttitkárunk­nak«. L. G. lési verseny feltételeinek ki­dolgozására. Hét brigád hüsd a „Szocia lista brigád“ címért a Texi ii m ü vek ben XS$SXSXXX%XSSSSSXSXXSXSSXXSXXXXXSSX!eXXSSSSSXSXXSXX%XXXXSSXX&SÍXSXSSS$X$SXXSSSSSXSSSXSSiXSXx% gád alakult me§. ame>y a »Szo­gcialista brigád« címért küzd. <Már akkor, amidőn a ládasze- tgezők brigádja létrejött, hang­súlyozták a dolgozók, hogy a A WAQNER-OQY. Ez 21. Irta: Jan Petersen Fordította: Baló László Hennig csak tátog, aztán nyakán török mintás sál tar- hogy itt összetalálkozunk*; * még egyszer elolvassa a levél kállik. Tudtam — mondja még mindig fölé írott címet, és kiviharzik A nyomozó megvárja, amíg elfogódottan. — Köszönöm a az előszobába. A konyhaajtó kissé eltávolodik, majd a járó- levelét... nyitva, Siebertné a gázrezsó kelők közé vegyülve nyomába — Én pedig köszönöm, hogy előtt áll, és a nyeles serpenyő- szegődik. eljött! — viszonozza Inge. ben rotyogó tükörtojásokat fi- tj ennig megáll a kétlaká- Hangja kimért. ■LA in, Rövid, feszül' — Akkor talán mégis, biztos, amit mond? — Igen! feleü Hennig szen­vedélyesen, majd halkabban£„£zocjaiis|:a brigád« címért teszi hozzá: — Napok óta ku-í , , . , . tatom a címüket a rendőrsé-<ídkainak harcolni, gen, a bejelentőhivatalban, mindenütt.* * Inge hálás pillantást vet fiúra. Arca ellágyul, fénylik. — Mondjon él mindent —: i A ládaszegezők példáját kö­vették a gyárban mások is. Hiszen kézzelfogható eredmé- szemejtnyek bizonyították aránylag * rövid idő alatt, hogy milyen kérleli Hennig. — Megteszi? tfnagy megtakarítás érhető el A lány igent bólint «akkor, ha egy brigád minden gyeli. A lépések koppanására aa sos kis ház egyilí ajta- Rövid, feszült csönd, hátrafordul, és a serpenyőt ja előtt. Ez az! Az "ajtón két Inge rajtaütésszerűen ja Hennig elé tartja: rajzszöggel felerősített név­‘— Most akar elmenni? .:: jegy: Dr. K. Wagner. Hennig Várjon! — kiáltja kétségbe- megnyomja a csengőgombot esetten. De többet nem mond- Kisvártatva belülről léptek hat. Hennig mindkét kezével közelednek, s feltárul az ajtó. megragadja a derekát, félfor- Wagnemé kérdő,pillantására a dulatot pörög vele együtt: — fiatalember udvariasan moso- Nincs időm, nem érek rá! — lyogva szólal meg: mondja, és míg Siebert mama — Jó estét!..: Bocsánat görcsös egyensúlyozó mutatvá- Wagner kisasszonnyal szeret- nyokat végez a serpenyővel, nék beszélni. Hennig már kint is van a fo- Az asszony néhány pillana- lyosón. Az asszony elképedve tig fürkészve, bizalmatlanul néz utána. nézegeti. — Mi üthetett belé megint? — Kihez van szerencsém? — Aztán meg­A több millió lakosú Ber-*tagja egymást segítve, egyet- lin szívében vagyunk, s^értve egy célért dolgozik, körös-körül mégis temetőig a fonó I. gyűrűs B-brigádja csend van. Csak a szel szárnyán 5. , érkezik olykor-olykor távoli?15 ezt tartja' hhhez persze ala- az autótülkölés, villamoscsilli:nge-£óos nevelőmunka kell. Ezért lés elhaló hangja. ZFüipovics Jánosné, Kígyóst Azt, hogy itt valaha utca 8 Margit, Horváth Irén, Rácke­veit, amelyben emberek laktak%vei Teri, Ambrus Erzsi, Bö­----- — erről járkáltak, csak a romoktól *röczfci Rózsa, Kollárovics An­s emmdt? — kérdi gúnyosan In- megtisztitott, szabadda tett ko-£ ge. — Vagy maga ezt talán csiút íelzi- Aszfaltburkolata, csak ellenőrzésnek nevezi? ... s°k helyütt megrepedt. A repe kérdi: — Mondja, mit akarnák apámtól? Miért üldözik? Hennig értetlenül néz lányra. — Üldözik? Az apját? — Tényleg nem tud na, Kollár Magda és Nemzetes Mária brigádtagok vállalták, aj* hogy részt vesznek a politikai dudva. A kocsiutat szegélyező/oktatáson, elolvassák az Októ­romok, a rozsdás, kormos, meg->K - _ . .« fn( . 15 eben vihar című könyvet, Ki érti ezt? — tör ki hangosan. A hórihorgas nyomozó egy ** fórfidivatüzlet kirakata előtt álldogál, és látszólag nagy figyelemmel szemléli az ízlése­sen elrendezett holmikat. Min­dennapos látvány: egy fiatal­ember, aki inget néz ki ma­gának és hozzávaló nyakken­dőt. Ám ezt a fiatalembert ebben a pillanatban édeskeveset ér­dekli a kirakat; valójában az üzlet melletti ház kapuját artja szemmel. Fiatal házaspár lép a kirakat elé. — Én ezt venném meg... Mit szólsz hozzá? — mutat az asszonyka egy tarkakockás sportingre. — Jól állna neked, és nem is piszkolódik olyan gyorsan! kérdi. — Talán valamilyen ha- — Ellenőrzés? * : Házikuta- tóságtól jött? Hangja aggodal- tás!..: — hebegi aztán. — Ha hiszi, ha nem, azt se tudom, másán cseng. Hennig a fejét rázza. — A lányom nincs idehaza* — Nincs? Kár... Köszönöm. Akkor majd máskor jövök — mondja barátságosan a fiatal­ember, és indul. Wagnemé gyorsan becsukja az ajtót. A utóreflektorok fénye Szerencsére az apámat figyel- késekben buján nő a fű és meztették, így aztán csak a házkutatásig jutott a dolog! ... ..., .... , .a«.. ö . Hennig egy darabig szóhoz ®&*ult vasgerendák égnék iavaslate alan gem jyrt; redo osszevisszasaga közt ís^m igauvezetö javaslata alap mindenütt dúsan burjánzik agján megnéznek egy-egy filmet, gyom. Egy magános utcai lám-; pa sárgás fényétől a környező; romok kísérteties árnyakat » ,... vetnek, s ettől még kietle-$ger Ilona’ AU Julla’ Horvath nebb, félelmetesebb ez a rom világ. vizsgálódva miről beszél! Inge hosszan, nézi: — Nézze. *: Én mindig na­gyon becsültem magát! — mondja most már enyhültebb hangon. — Ha nem így lenne, "w™ ueiontom nem írtam volna magának ... hoznak egymáson. majd megvitatják azt. A II. brigád tagjai: Illés Sára, Gei­Jánosné, Tóth Katalin, Culek Rózsa, Neubauer Jánosné kö- A lámpaoszlop két »utca« ke-^vették az I. brigád példáját. reszteződésénél ** pásztázza a széles úttes- Még mindig nem akar nyíltan tét. A megállóhoz villamos kö- és becsületesen beszélni ve- zeledik. _ _ lem? Hennig az utcakereszteződés- Hennig hallgat. áll, mögötte^Alt Júlia, Horváth Jánosné, Vala mikor eiger Ilona igen J0 ered“ hatalmas üzletház állhatoítJmennye\ akaria elvégezni - ezen a sorkon. A lámpaoszlop Őszakmásító tanfolyamot, Neu- mellett, a másik utca kocsiút-^bauerné pedig a gimnáziumot, jának szélén nagy tábla: A de-^A keresztorsózók brigádja ­A hallgatás mokratikus övezet határa.» nél áll, a villamost és a meg- nyomasztó, ezt maga is “érzi, Szemb^U^ig”arú"ttest túlol-^Ma;'or KárolVné> Király Etel, ,, ' . 0 ^ 'in , . .,, 7 — özemDen peum az unies.i ~ ~ allot kémleli. Senki sem száJt de hiaba - mintha egy látha- dalán egy másik táblán angoljKovács Rózsa, Imre Irén, Ge­l/-\ Á -fiQifolnm'hAr Km£>T THTK-ELJ.“ t3,t]p'r% ^ _ z __ _ _ __ *>. . ... ............. _ . _ l épés kát. Aztán mégis erőt vesz ma­le. A fiatalember ,smét jáikál tatlam kéz összeszorítaná a tor- nyelvű szöveg: You are ente-X’encsér Gyózoné, Orbán Rózsa, ni kezd. AUg néhány után felragyog az arca: a sar­kon Inge kanyarodik be. Hen­nig futólépésben siet elébe. — Jó estét! — köszön rá a lányra vidáman, de kissé za- A hórihorgas fiatalember vartan is. Inge csak most ve­tüstént felismeri a kanun kilé­pő Neumannt. A vegyész kalap nélkül van, gondosan elválasz­tott világosszőke hatá most is kifopásta'anul S’mnl fejbőré­hez. Világosszürke trenoskíMát /•sorosan húzott öv fogja le, gam. — Kérem, higgyen nekem — könyörög — Az egész üzem­ben senkinek sincs semmi baja szí észre, földbegyökerezett “ apjával Soha nem hallot­lábbal megáll. U!"k sp™ hazku1tf.teíÍro - sem — Jó estét' — rebegi, aztán üldözésről. Az eltunesuk mm­tétován kezet'.jt TTennisnek. ^enki előtt rejtély. Senki sem és továbbsiet. A fiatalember érti! mellé «regélik. Inge arca mérhetetlen cso­_ Nem hiába reméltem, dálkozást tükröz, ring the American Sector. A demokratikus övezet felölj! a homályba burkolt romok; mentén egy férfi bukkan fel. Menet közben többször óvato-j san körülnéz. Neumann. A beomlott betontömbök fe-3Ü lé tart. ternyire övezet végét jelző táblától. beomlott betontömbök c. j- ? ­irt. Már csak néhány mé-??r°f ? *eÍedus Ir!n .l . , T'e a többiek termelési nre van a demokrrV-us i. . , (Folytatjuk.) Hegedűs Istvánná — ügy véli, hogy nevelőmun­kával elmélyítik egymás között az egymás segítésének Iszép programját. Arra törek­szenek, hogy a most még 100 százalék alatt teljesítő Kovács is el- ered­íényének színvonalát. 5 Ált"tában minden brigád 'nagy gondot fordított a terme-( Az előfonó 104 száza­lékra teljesíti tervét, és a mi­nőségi egyenlőtlenségi mutatót nem engedi 10 százalék fölé emelkedni. A gyűrűsfonó bri­gádja 101 százalékra teljesíti tervét, és vállalták, hogy a kö- tözési minősítés nem lépi túl a 3,9, a kötözési idő pedig 0,056 percnél nem lesz rosz- szabb. A lánccsévélő, a láda­szegező, a gyűrűsfonó brigád­jainak termelési versenyére is főként a terv túlteljesítése, a minőség javítása, a takarékos­kodás, a reklamáció mentes munka jellemző. A célkitűzések 1 százalékos túlteljesítése 1 pont nyeresé­get, nem teljesítése 1 pont veszteséget jelent a brigádnak. Pontozzák a politikai nevelő­munkában elért eredményeket is. Ha például az előfonó bri­gádjának minden tagja jelen van a politikai oktatáson, 5 pontot kap. Fia valamelyik hi­ányzik, 2 pontot veszt. A ter­melési tanácskozásokról való hiányzás 1 pont veszteségnek felel meg. Ha mindenki jelen van, 3 pontot kap a brigád. A dolgozók kérték, hogy ve­zessenek naplót a brigád min­den napjáról. Az üzemi bizott­ság eleget tesz a kérésnek. A brigádnaplók hamarosan elké­szülnek. Első lapjukon a bri­gád megalakulásának jegyző­könyvét és a versenyvállalást lehet megtalálni. A többi lap rovatai arról adnak majd szá­mot Eitler György versenyfe­lelős tájékoztatása szerint, hogy a brigád miben tűnt ki, mit tett naponként a kitűzött célok megvalósításáért. Helyet kap a naplóban egy-egy bri­gádtag külön teljesítménye, példamutatása is. A munkp^ri- gádok versenyét a napló ’ 'ap­ján havonta értékelik. Az azonban majd csak az év vé­gén dől el, hogy melyik nyert« tá a »Szocialista munkabrigád« címet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom