Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-22 / 69. szám

Kedd, I960, március 22. s SOMOGYI NÉPLAP Mindig1 az emberek között Nehéz, nagyon nehéz össze- az állattenyésztés biztos és fő nak. Meg kell keresni azt az foglalni, miből is áll egy me­zőgazdász feladata, hiszen nemcsak szakmai irányítónak, hanem embernek is kell len­nie, embernek, aki törődik má­sok apró-cseprő, vagy nagyobb gondjaival. Talán összefoglal­va ez lehet a summája a Ba­logh Bajossal, a tapsonyi Rá­kóczi Termelőszövetkezet me­zőgazdászával folytatott be­szélgetésnek. — Részletesen elmondani munkámat, hosszú lenne — mondja —, összefoglalni pedig nem könnyű. Mert minden egyeS nap más, és minden nap­nak megvan a maga sok-sok gondja. Töpreng, gondolkodik, vé­gigsimítja haját, mely már csaknem teljesen fehér. — A legfontosabb munka — folytatja megfontolva — a ter­vek oly módon való elkészíté­se, hogy azok a legjobban meg­feleljenek a helyi adottságok­nak, a legnagyobb jövedelmet biztosítsák mind a tagságnak, mind a szövetkezetnek. Mi itt Tapsonyban a múlt évben részben megvetettük az állat- tenyésztés alapját, s a bevéte­jövedelemforrása egy nagyüze­mi gazdaságnak... A növény- termesztésben a fokozott mű­trágyahasználatot igyekeztünk meghonosítani, s ez meg is lát­szik: nagyon szépek az őszi ve­téseink. — Hogyan telik el egy nap­ja, mondjuk például a mai? — Reggel korán megyek az állatokhoz, megnézem, nincs-e valami rendellenesség vagy probléma. Bizony időbe telik, míg a négy majort végigjárom. Persze, ha szükséges, délután utat, ami a tagsággal való tel­jes megértéshez vezet.... Elhallgat, elgondolkodik. Ta­lán arra az időre emlékezik vissza, amikor ide került, azt az utat idézi, amit ő is végig­járt, talán sokszor már nagyon fáradtan. — A mezőgazdász legyen ott mindenütt — mondja. — So­kan talán nem hiszik el, de igen fontos, hogy az ember még a legjelentéktelenebbnek látszó dolgokra is gondot for­dítson, és mindent megmagyq,­A TRANSZtVILL kommunistái szívügyükké teszik az újításokat ................ .. „ „ rázzon. Legyen figyelmes, és visszajövök ida. Ha meg- fogadja kedvese^ yyha v’alaki nem mezőgazdasági, hanem jön a jó idő, menetközben a növényápolási munkákat is el­lenőrzőm. Ma? — kérdezi visz- sza. — Ma a göbölyöket má- zsáltuk. Bevezettük ugyanis a premizálási rendszert, és máris az a tapasztalat, hogy nagyon eredményes ez, noha meglehe­tősen gyenge minőségű a ta­karmányunk. Ezért még in­kább megérdemlik a gondozók a prémiumot, amit rendszere­sen havonta fizetünk. Miközben rágyújt egy ciga­rettára, halkan folytatja: — Az a véleményem, hogy ha a szakember becsületesen, lek nagy részét ebből szerez- odaadóan dolgozik, nem lehet zük. Ennek megfelelően nagy baj a gazdaságban. Az embe- gondot fordítunk a szálasta­karmány- és abraktermelésre. Azt nem kell magyarázni, hogy bármilyen más problémával fordul hozzá segítségért, taná­csért. Persze mindehhez türe­lem kell... A jó munka egyik alapja a megértés. Erre törek­szünk, és hiszem, hogy sikerül megvalósítani. — És ha elérték, akkor mi lesz a feladata? —• használom ki a lélegzetvételnyi szünetet. — Meggyőződésem, hogy ak­kor nagyobb lesz a munkakedv, s könnyebb lesz nekem is; ak­kor azért megyek az emberek közé — mert továbbra is oda kívánkozom —, hogy kedélye­sen elbeszélgessenek és együtt örüljek velük. Még csak any­szíwel-lélekkel képviseli ér­deküket, szívesebben dolgoz­rek, ha látják, hogy valaki nVd: aki ilyen pályára megy. vagy már ott van, az nagyon szeresse mesterségét, szeresse az embereket, és érezze, hogy neki csak akkor lesz, akkor le­het jó, ha a közösség minden tagja megelégedett. Ezen pedig sokat kell munkálkodni. V. M. Ács Ferenc, a kaposvári postahivatal I. sz. Műszaki Fenntar­tási Üzem dolgozója kábel érpárak bővítését végzi a Sztálin utcában. 1959 JANUÁRJÁBAN egy újítást se kellett bejegyeznie az újítási felelősnek a TRANSZVILL kaposvári tele­pén. Megváltozott a vállalat profilja, villamossági cikkek gyártására tértek át. S a mun­kásoknak még nem volt kellő gyakorlatuk, tapasztalatuk. Februárban jelentkezett az el­ső fecske, majd egyre szapo­rodtak a jelentkezők. Év vé­géig 27 újítást adtak be. Kez­detnek nem volt rossz. A válla­lat a használható újítások be­vezetésével 29 ezer forintot ta­karított meg. Az idén változott a helyzet. Még negyedév vége sincs, s már 15 újítást őriz Csiszér András újítási felelős naplója. Hogy minek köszönhető ez a nekilendülés? Az embereknek már kisujjában van az új gyártmányok készítésének tu­dománya. Tisztába jöttek a villamossági cikkekkel. Jöhet hát a munka könnyebbé tétele, a gyártmányok minőségének javítása. Az újítók e célok megvalósítását szándékoznak munkájukkal előmozdítani. Fenyvesi Béla minőségi ellenőr például olyan nagy jelentősé­gű újítást dolgozott ki, aminek a TRANSZVILL összes tele­pein váló bevezetése több száz­ezer forint megtakarítást hoz. Az átvezető szigetelőkhöz, ár- bockapcsolckhoz igen sok por­celánszigetelőt használ a vál­lalat. Szállításkor sok megre­ped, megsérül belőlük, s ki kell Rí állattenyésztés fejlesztése és kertészet létesítése a jtatoslai Búzakalász Tsz idei tervéken (Tudósítónktól.) A barcsi járás egyik legré­gibb szövetkezete a patosfai Búzakalász Tsz. Helyes gaz­dálkodásukkal a múltban is szép eredményeket értek el, ta­valy például 40 forintra rú­gott az egy munkaegységre ju­tó részesedés értéke. A szövetkezet használatában levő földek talaja kiválóan al­kalmas takarmánynövények, így lucerna, lóhere és kukori­ca termesztésére. Mindez alap arra, hogy állattenyésztésüket továbbfejleszthessék. 78 szarvasmarhát és 550 sertést már hizlalásba állítottak. Fé1 rőhely-gondjukat úgy oldják meg, hogy saját erőből építe­nek 1000 mázsa széna befoga­dására alkalmas pajtát, és egy 20 férőhelyes sertésfiaztatót. Az állattenyésztés fejleszté­se mellett gondot fordít a szö­vetkezet a kertészet kialakítá­sára is. 20 hold uborka és 10 hold cukorborsó termelése sze­repel tervükben. A terveket Patosfán a ta­gok szorgalmas munkája való­sággá érleli. Megvan a lehető­ség arra, hogy az előirányzott 45 forintos munkaegységet el­érjék, s ha lehet, túl is szár­nyalják. selejtezni. Fenyvesi Béla újítá­sa lehetővé teszi a sérült szi­getelők kijavítását, mázráége- téssel. AZ ÚJÍTÁSI KEDV EGYRE NÖ, mind többen adják be öt­leteiket. Akkor hát minden rendben van már? Nem egé­szen. A vállalat előtt nagy fel­adatok állnak: a lehető leg­jobban ki kell használni a ka­pacitást, fejleszteni kell a tech­nológiai eljárásokat, emelni kell a gyártási színvonalat. Az újítások, ésszerűsítések szá­mottevően segíthetik a műszaki fejlesztés meggyorsítását. Most készül a TRANSZVILL 1. szá­mú telepén a műszaki fejlesz­tés terve. Az újítások révén ta­valy elért munkaidő-megtaka­rítás kétszerese került az idei tervbe. Ez nagyon szolid, kis­sé bátortalan tervezés. Jóval bátrabban lehetne az újítások­ra támaszkodni. Persze ehhez az újítók nagyobb támogatásá­ra lenne szükség. Ebben az esztendőben 15 újítást adtak be. A fizikai dolgozók közül csak négy újított. Legalábbis az írás erről tanúskodik. Vagy talán másképp áll a dolog? — Az újítások elbírálása lanyhán megy — mondja Ma­gyar József, a pártvezetőség tagja. — Sok dolgozó a szek­rénybe rakja az elkészített újí­tást, nem adja be, mert — úgymond —■ minek nyújtsam be, csak ráülnének. Ezt a hangulatot az okozta, hogy az utóbbi időben meglas­sult az újítások elbírálása. Ál­talában péntekenként tárgyal­ják meg a telepen az újítások ügyét. Előfordult, hogy jó né­hány péntek eltelt a bizottság összeüléséig. Míg Jáger elvtárs, a telep vezetője betegeskedett, Tóth Géza főmérnök nyakig ült a munkában. Volt olyan hét, hogy egy-két napot töltött csak a vállalatnál. Varga Ist­ván párttitkár behívatta az újítási felelőst, s megkérdezte: miért nem kezelik lelkiismere­tesebben a dolgozók újításait. Csiszér elvtárs válaszában a vezetőmérnök nagy elfoglaltsá­gára hivatkozott. A párttitkár szólt Tóth Géza főmérnöknek is, hogy üljön végre össze a bizottság. Március 4-én sike­rült is hat újítás sorsát eldön­teni. Magyar József annak tulaj­donítja az elbírálások lassúsá­gát, hogy gyatrán megy a vé­leménybeszerzés. Sok újítást Budapesten a törzsgyárban vé­leményeznek. Főleg azokat, melyek a galvanizálással, szer­kezeti változtatással foglalkoz­nak. — SOK MÜLIK A VÉLE­MÉNYEZŐKÖN — magyaráz­za Varga elvtárs —, ha na­gyobb felelősségérzettel ven­nék kézbe a dolgozók újításait* nem késlekednének annyit* hamarabb tűzhetnék ki az újí­tás tárgyalását. Azt hiszem* nekünk, kommunistáknak is lényegesen többet kell az újí­tásokkal foglalkoznunk. Sür­gősen napirendre tűzzűk az újí­tások helyzetének megtárgya­lását. Erre a megbeszélésre a legjobb újítókat is emghívnánki — Egy-egy újítás sokszor apró dolognak tűnik. Ha sok van belőle, mégis jelentősen megkönnyíti a termelés emelé­sét, a műszaki fejlesztést. Ezért legyen szívügye a kom­munistáknak az újítás — egé­szíti ki Magyar elvtárs a párt­titkár szavait. Varga elvtárs nemrégiben beszélt Horváth Gyulával, a műszaki osztály vezetőjével. Azt kérte, hozzanak össze a műszaki osztályon egy olyan gárdát, amely segíti az újító­kat. Nagyon sok dolgozó akad* aki talpraesett, épkézláb ötle­tekkel rendelkezik, csak a ki­vitelezésben bizonytalan. Ha segítené őket valamelyik mű­szaki, az újító elgondolását ha­mar megvalósíthatnák. Hol vannak az ígért gépek? A fonyódi Magyar Tenger I Termelőszövetkezet területileg j a Lengyeltóti Gépállomáshoz j tartozik. A gépek elosztásakor} a szövetkezet két univerzális, A I egy gumikerekes és öt lánctal- | pás traktort kapott. A tél vé- j gén mindkét univerzális gép I megérkezett a szövetkezetbe, j Sajnos, akkor, még munkát nem tudtak nekik biztosítani* Most azonban megváltozott £a helyzet. Megjött a jó idő, s Friese pillantása megakad A dakszlit úgy húzza a nyak-/37- ígért gépekből egyetlenegy ""N az egyik csomaghálón, aztán szíj, hogy lélegzeni is alig tud,Sse;m érkezett meg, mely a sür- ' fürkészően siklik végig az egy- de azért feszíti a pórázt, to-5§?s munkákat el _ tudná végez- mással szemben ülő urasokon, vább ágaskodik, és mellső lá-«n*- Áz^ ősszel is elmaradt 200 A félig leeresztett ablaknál baival a levegőben kalimpál, ^hjád őszi^ mélyszántás, ™ert egyik oldalon egy idősebb asz- szony ül, mellette egy fiata­labb, ölében kisbabával. Szem­ben vele öreg bácsi tartja pó­rázon dakszliját, tőle balra egy fiatal lány ül. Jámbor pa­sasok — gondolja Friese, és te­kintete visszaível az üres cso­maghálóra a gyerekes asszony feje fölé. A padok közé lép. — Bocsánat... Engedjék meg — mormolja, és a bőrtás­NER-ÜGY 19. írta: J an Petersen — Fordította: J Baló László Az idősebb nő megsimogatja^^"®re^fs Károly főmezőgazdász a kisbaba gömbölyű, bársonyostsz° nélkül máshová irányítot- arcocskáját: <*ta Fonyódról a gépeket. A bor­A többiek csivitelésétől, uj- bejönnöm! Ez a Friese az ide- — Friese! *:: Friese! _kiált­j ongó sikolyoktól és csengő geimen táncol — fut át az ja aztán, kacagásától kísérve most egy agyán* — Jövök, König űr! pufók arcú, pöttöm barna kis- Friese tekintete még nyug- Friese odamegy, König a lány fordul meg. A gyerekek talanabbul ugrál, mint más- mellette álló kis áílványra int: rendezgetik a kört, aztán új- kor* . — Ezeket már becsomagol­ból rákezdik: — Minden rendben van, Fe- hatja. Lánc, lánc, eszterlánc. -. * der sónak, árpának, zabnak már a főidben a helye. Mindennap kérjük a gépállomást, a járási tanács mezőgazdasági osztá­lyát, de úgy látszik, igyekeze­tünk hasztalan, kérésünk sü­Lissyk legtöbbje már fordulva köröz; akire még nem — Minden rendben lesz! — állvány legalsó polcán"régimó- került sor, büszkén kering, jelenti ki türelmetlenül Feder.- dl, hasas, csatos bőrtáska. A mint aki valami óriási dolgot — Pontosajggriegbeszéltem Jä- felette levőn öt »Sűrített pa- hajtott végre. :S gerrel. Már várni fogja magát radio som« feliratú konzervdo­Pénz volna karika, kanka a BMW-yel! „ . . _ 007 sorakozik. Mellettük gyúj­Forduljon ki - Azzal faképnél hagyja Fne- tozsinor. set. és a helyiség hátsó vége Friese előhúzza a táskát; A kicsik egy kétlakásos csa- felé tart, ahol két férfi dolgo- előbb a gyújtózsinórt teszi be- ládi ház előtt játszanak. Az zik egy karimázógépnél. Ép- le, aztán nagyon vigyázva, kö- egyik ablak mögött dr. Wag- pen egy ezüstszürkén csillogó rülményesen az öt »konzervet«. ner áll. Pillantása elsiklik a konzervdoboz fedelét zárják A hatodikkal König épp most gyerekek felett, messzire le. A gépet hajtó kis motor fá- készül el, ráragasztja a címkét, száll, valamilyen meghatáro- radhatatlanul duruzsol. lesimítja, és óvatosan a többi zatlan pont felé, vagy talán Feder figyelmesen nézi mun- mellé csúsztatja a táskába, egyszerűen a levegőbe. Ujjal kájukat. Azok ketten rá se he- — Kész? — kérdi Feder, idegesen dobolnak az ablak- derítenek, minden figyelmű- — Kész — feleli röviden deszkán; a csilingelő gyerek- két a dobozra összpontosítják, fiatalember, hangokra — ki tudja, miért — — Vigyázat!. = * Vigyázz, te! Feder Friesehez fordul, szinte metsző fájdalmat érez* — sziszegi az egyik. — Ha ez a — Tehát a baumschulen­Jaj, de kedves kis szerzet- vágy! — gügyögi, aztán a ma-: mához fordul: — Kisfiú vagy: kislány? i — Fiú! — feleli a fiatalasz-: szony, mint aki azt mondja:L, nahát, ez csak természetes, *u*e*cre talal. arca ragyog a büszkeségtől. 2 A Magyar Tenger tagjaiban A szakasz többi utasa is szó-«pedig megvan az igyekezet. Az rakozva figyeli a kisfiú és a$árpa alá a talajelőkészítést, fo­erosff helyezi. lökés rázza meg a kocsit, az A fiatal lány felemelkedik utasok előre-hátra dülöngél-^kezet és a saját érdekükben helyéről. nek. Az egyik férfinak egy ki-újszívesen vetnének kézzel is* — Tessék leülni! — mondja sebb forma, átkötözött kartonodé nincs megfelelő vetőgépük, barátságosan. doboz esik a térdére, majd on-§,r , , . ,. , ... — Nem, nem, köszönöm — nan a földre. A férfi ijedten£Vajon tevedtek volna, mikoi motyogja Friese. — Én... néz a feje fölé, a csomagtartó-8az elmúlt esztendőben bizal- majd csak elálldogálok. ra- Néhányan mosolyognak a/mat helyeztek a gépállomás — Üljön csak le! — erőskö- jeleneten, mire egy nő rosszel-gdolgozóiba? Elfelejtették dik a lány. - Ügyis mindjárt loan megjegyzi: _ ^Lengyeltótiban úr? — kérdi gondterhel- — Igen! — feleli Friese, az­A Gréték, Hannák, Lilik és ten. Nehogy ott kelljen topog- tán odacsoszog az állványhoz, ^ .. Fa <ua a w­kifelé nőm eratía hohniyal az utcán! pillantása végigfut rajta. Az kát óvatosan a csomagtartóba kutya Jat^a^ ^yszerre «™$gasolást elvégezték. A szövet­leszállók. Csak semmi feltűnést! Csak semmi feltűnést! — villan át Friese agyán. — Köszönöm szépen — mosolyog a lányra, és összegyűrt arcán a redők — No, no. A fejére is eshe-£ hogy mar tavaly tett volna... " «hét normálholdat meghaladó Friese rémülten mered a ma-gvolt az egy holdra eső gépi ga bőrtáskájára, remegő uj-^munka nálunk? Az idén 6,3 Egy munkásforma férfi ki_£n°rmalhold Jut egy hold szan­a még mélyebbnek látszanak, hajol az ablakon, néhány pil-£tóra- Mikor kívánják teljesíte­Lassan, öregesen leül a fel­ajánlott helyre, táskájára san­dít, amely kissé hintázik a cso­Friese bólint Hátra sem fordul az ajtónyí- vacak itt felrobban, sízétveti az wegi övezethatárnál! Az álló- magtartóban maid a mellette lás zajára. A felesége jön be egész épületet! más előtt! nesztelen léptekkel, s szorosan Magas, karcsú, értelmes ar- mögéje áll. cú fiatalember, orrán keret- Ne tépelődj már annyit... ”él,küli szemüveg Mint a töb- Wagmer fájdalmas pillantást hielten, rajta is feher munka­köpeny. lanat múlva visszaereszkedikjSni a tervet? Hogyan biztosítja helyére és megnyugtatja a ko-«a gépállomás a szövetkezet terméseredményeinek növelé­ülőket kémleli. A fiatalasszony kekszet ad A vonat már mozgásba len- kisbabájának. Az öreg bácsi dűlt, de Friese, kezében dakszlija izgatottan követi a hasas bőrtáskával még min- mozdulatait, farkát csóválja, vet az asszonyra: iw^yujr. ^ dig a szakasz ajtajában áll. aztán hirtelen kétlábra áll. Az — Ez a bizonytalanság az Társa akár az apja is lehet- szeme végigfut a padsorokon, asszony újabb kekszet húz elő idegeimre megy! — panaszol- ne; Gyér haja egeszen szürke ülőhelyet keres. retiküljéből, és csettintve a ja. — Nem tudom, folytatha- mar- A szakasz megtelt, vala- tacskó felé nyújtja; a kutya tam-e a munkámat. Nem tu- -» A mindenségit! — szakad mennyi ülőhely foglalt. Meleg mohón odakap. dóm, mi lesz velünk... Min- ki belőle a fiatalember meg- van. Az utasok dohányoznak, dig csak azt mondják: várni, jegyzésére. — Még csak ez egyesek beszélgetnek, olvas­vámi, várni. hiányzik! . nak, masok bóbiskolnak. A Federt, délután estébe hajlik: csúcs­F eder bosszús pillantáso- A szemüveges kiegyenesedik. esi utasait; — Semmi... Csak piros a2 szemafor! «set? A következő percben a^.vo-5 Sok szó hangzott már el a not ismét elindul. ágépi munka alkalmazásáról, az^iäÄhiSlft^ Ilyen ÍrányítóSStÜ megállt, a két lábon álló8azonaan nem csoda, ha a tag­dakszli az oldalára pottyant ./Ságban meginog a bizalom. És Még most is szűköl az ijedt-jjmég egy: Lengyeltótiban, Or­Ä- “* «?.<• szony újabb keksszel kínálja.$^a*an nem *s kívánna olyan — Mausi, elég volt a koldu- az idősebb nő pedig most neki tanagy erőfeszítést, hogy valami lásból! — szól rá szigorúan a gügyög; gazdája, és mert a kisbaba a _ Megijedtél. k át küld a közeledő fér- megfordul; észreveszi £ felé. Csak ide ne kéne soha biccenj forgalmi idő* kutya felé hajlik, és a saját kekszét is odanyújtja, rövi- debbre fogja az állat pórázát. kutyuska?. Ne félj, nincs semmi baj! ... (Folytatjuk.) ÍFonyódnak is jusson! Jani János a fonyódi Magyar Tenger Tss mezőgazdásza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom