Somogyi Néplap, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-20 / 68. szám

VILÁG PROLETÁRJAI ’EC'7"*'’'*'7 r^TEK' Som ogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉSA MEGYEI TANÁCS LAPJA NVII. évfolyam, 68. szám. ÁRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1960. március 20. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Bírálat és hat ása (3. oldalúm A huszonegyedik kályha (4. oldalon) Kulturális melléklet (5—6. oldalon) Rejtvény — humor (7. oldalon) ESZMÉNK ELOH ARCOSAI £A Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány határozata hazánk felszabadulása 15. évfordulója megünnepléséről 1918 októberében a magyar nép a munkásosztály vezeté­sével véget vetett az imperia­lista háborúnak, megdöntötte a Habsburgot^ uralmát ha­zánkban, s megteremtette a köztársasagot. 1919. március 21-én a magyar proletariátus győzelemre vitte a népfelsza­badítás és a nemzeti függet­lenség eszméjét, amely 1849- ben a nemzetközi reakció túl­ereje miatt nem valósulhatott meg. A munkásosztály azon­ban nem elégedett meg 1848 követeléseinek megismétlésé­vel, a polgári demokrácia ki­vívásával. Most már nemcsak a feudalizmus maradványait kellett felszámolni, hanem a kapitalizmust megdönteni. S a Tanácsköztársaság kikiáltá­sa a tőkések és földbirtokosok hatalmának felszámolását je­lentette, a társadalom szocia­lista átszervezését, szövetség kötését a forradalmi mozga­lom élén haladó Szovjet- Oroszországgal. Magyarorszá­gon 1918 novemberében ala­kult meg a kommunista párt, és 1919. március 21-én már ki­kiáltották a proletárdiktatú­rát. A gyors siker kútforrása az volt, hogy a párt helyesen fejezte ki, amit a nép gondolt, választ adott a munkásosz­tály, a parasztság égető kér­déseire. Hazánk munkásosz-, tálya a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom után a világon másodikként teremtet­te meg a proletárdiktatúrát. 1919 tavasza új, boldog, re­ménnyel teli napokat hozott a sokat szenvedett magyar népnek. Történelmünkben elő­ször 41 évvel ezelőtt vette birtokába a fő termelési esz­közöket, s hajtotta végre a ki­sajátítást. A nyolcórás mun­kaidő bevezetése, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének alkalmazása, a betegekről, öregekről, gyermekekről és anyákról való gondoskodás új kor kezdetét jelentette. A tanácshatalom államosí­totta az iskolákat, ingyenessé tette az oktatást, lehetővé tet­te a dolgozóknak és gyerme­keiknek, hogy egyetemeken, főiskolákon tanulhassanak. A színházak, múzeumok, hang­versenytermek megnyitották kapuikat a dolgozók előtt. Somogy megye sem maradt le az országos események mö­gött, sőt büszkén mondhatjuk, sokban előttük járt, példát mutatott. Megyénk munkás- és parasztmozgalmainak, for­radalmi harcainak legdicsőbb napjai zajlottak le akkor. A nagybirtok hazánkban átok­ként ülte meg az embereket. A földterületet 203 család bi­torolta, s majd százezer nincs­telen és törpebirtokos nyo- morgásra kényszerült. 1918 őszétől ezért harcoltak egy­ségesen a földmunkások, nincstelenek és munkások a latifundiumok felszámolásá­ért. 1919. február 25-én a Mun­kástanács átvette a Mezőgaz­dasági és Ipari RT 44 ezer holdas birtokát, március 4-én pedig megalakította Somogy első termelőszövetkezetét. Hat nap elteltével, március 10-én a munkásság magához ragad­ta a hatalmat. Latinka Sán­dor vezetésével direktórium alakult, és átvette a város, a megye vezetését. A Tanács- köztársaság kikiáltása nagy változásokat hozott megyénk­ben is: a munkásság vezetői rendeletet alkottak az ifjú­munkások helyzetének javítá­sára; a hercegi, grófi kasté­lyokba, a Balaton-parti nya­ralóhelyekre proletárgyerme­keket vittek üdülni; Somogy- jádon tüdőszanatóriumot ál­lítottak fel; élelmiszersegélyt küldtek Budapestnek; mun­káslakásokat, iskolákat épí­tettek; 35 ezer kötetes me­gyei könyvtárat, munkás ze­neiskolát létesítettek. A békés építőmunka azon­ban nem volt zavartalan. A Magyar Tanácsköztársaság rövid, 133 napos fennállása alatt szakadatlan harcot foly­tatott a külső és belső ellen­séggel. Az imperialisták in­tervenciós háborút indítottak a magyar nép ellen. Munkás- osztályunk vezetésével a dol­gozó nép hősies honvédő har­cot kezdett a külső ellenség ellen. Néhány nap alatt 90 ezer munkás és paraszt lépett a Vörös Hadseregbe. Veszély­ben volt a szocialista haza, meg kellett védeni. Dicső har­cok kísérték a proletár-hadse­reget. A túlerő és árulás azon­ban mégis megpecsételte a Tanácsköztársaság sorsát. Kedvezőtlenül hatott a mun­kásság ügyére, hogy az akko­ri történelmi körülmények miatt nem alakulhatott ki közvetlen fegyveres összeköt­tetés a 14 imperialista állam' intervenciójával harcban álló Szovjet-Oroszországgal. A Tanácsköztársaság leve­rése után üldözték, kínozták a haza legjobbjait, de kiölni be­lőlük azt a reményt, hogy a márciusi napok egyszer visz- szajönnek, nem tudták. S 1945-ben, amikor a szovjet hadsereg felszabadította ha­zánkat a fasiszta iga alól, új­ra nekiláthattak a magyar munkásság ügyének folytatá­sához. 1919 vívmányai életre keltek ismét, új hajtásokat eresztettek. Az 1956-os októberi ellen- forradalmi lázadás azt akar­ta a nemzetközi imperializ­mus segítségével megismétel­ni, amit 1919-ben a Horthy- fasizmus tett — a kapitaliz­mus restaurációját. Az ellen- forradalmi restaurációs kísér­let azonban nem sikerült, mert 1956-ban más volt a helyzet az országban, és nem­zetközi méretekben is dön­tően megváltoztak az erővi­szonyok a szocialista rendszer javára. Az ellenforradalom leverésében nagy szerepe volt annak, hogy a magyar nép ön­tudatos, haladó erői a szocia­lista tábor országainak, min­denekelőtt a Szovjetuniónak segítségére támaszkodhattak. Holnap lesz 41 esztendeje, hogy kikiáltották a Tanács- köztársaságot. Ezen a napon hálával emlékezünk mind­azokra, akik életüket áldoz­ták a munkásság ügyéért, a szocialista hazáért, s ezzel utat mutattak a jövő nemze­déknek. 1960. április 4-én ünnepel­jük hazánk felszabadulásá­nak 15. évfordulóját. Ke­mény és sok áldozattal járó harcokban a szovjet hadse­reg ezen a napon szabadítot­ta fel hazánkat a hitleri fa­siszták és magyar csatló­sai uralma alól. Az azóta el­telt másfél évtized sorsfor­dulót jelentett népünk éle­tében: a dolgozó nép a hata­lom birtokába jutott. E 15 év alatt — áldozatos építő munkája eredményeként — a magyar nép nagyobbat lé­pett előre, mint történelme során évszázadok alatt bár­mikor. Felszabadulásunk évfordu­lóján a magyar dolgozók hálatelt szívvel emlékeznek azokra a magyar és szovjet hazafiakra, akik életüket ál­dozták, vérüket hullatták né­pünk szabadságáért, hazánk függetlenségéért; megemlé­keznek azokról a román, bol­gár, jugoszláv katonákról, akik a szovjet hadsereg ol­dalán bekapcsolódtak az or­szágunk területének felsza­badulásáért folyt harcokba; megemlékeznek azokról az amerikai, angol és más nem­zetiségű katonákról, akik itt estek el a fasiszta imperializ­mus ellen folytatott háború­ban. Országunkat ma a proletár nemzetköziség eltéphetetlen szálai fűzik össze a szocialis­ta országokkal. Erőnket egyesítve, egymást segítve küzdünk a béke fenntartá­sáért, a népek közötti békés egymás mellett élésért, s dol­gozzunk azért, hogy békés versenyben bizonyosodjék be: a szocializmus, a kom­munizmus fölénye a kapita­lizmus felett. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány — a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt javaslatára — hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából elha­tározta, hogy a Szovjetunió és a nemzetközi munkás- mozgalom nagy ünnepét, no­vember 7-ét — az eddigi munkaszüneti napok megha­gyása mellett — fizetett munkaszüneti nappá nyilvá­nítja. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány megtisztelő kötelessé­gének tekintette, hogy nem­zeti ünnepünkre meghívja felszabadítónk és nagy bará­tunk, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttségét. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar forradal­mi munkás-paraszt kor­mány nagyra értékeli a dol­gozók százezreinek azt a tö­rekvését, hogy a szocialista alkotó munka újabb sikerei­vel készülnek hazánk felsza­badulása 15. évfordulójának megünneplésére. Felhívja az állami és társadalmi szer­veket, az állampolgárokat, hogy méltó keretek között ünnepeljék az évfordulót, s ennek külső jeleként lobo­gózzák fel a köz- és magán­épületeket. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány javaslatára — április 4-e alkalmából kitüntetésben részesít olyan dolgozókat, akik példamutató eredmé­nyeket értek el a szocialista építömunkában, a néphata­lom erősítésében. Ezen kívül meg kell állapítani és április 4-e alkalmából ünnepélyesen ki kell hirdetni, hogy »a szo­cialista brigád« címért foly­tatott munkaversenyben mely brigádok érdemelték ki a megtisztelő cím viselésének jogát. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elhatározza, hogy a felszabadulás évfordulója al­kalmából koszorúzzák meg a Magyarország területén el­esett hősök síremlékét, to­vábbá rendezzenek központi díszünnepséget, katonai dísz­szemlét és fogadást. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ős a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány hazánk felszabadulásá­nak 15. évfordulója alkal­mából üdvözli a magyar dol­gozókat, kívánja, hogy a magyar—szovjet barátság je­gyében ünnepeljék legna­gyobb nemzeti ünnepünket, s érjenek el további sikere­ket a szocializmus építésé­ben. Budapest, 1960. március 18. DOBI ISTVÁN sk. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Dr. MÜNNICH FERENC sk. a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke. Fegyverea testületek baráti találkoxója Felszabadulásunk közelgő 15. évfordulója alkalmából ren­dezték meg szombaton este a néphadsereg központi klubjá­ban a budapesti fegyveres tes­tületek és az ideiglenesen Ma­gyarországon állomásozó szov­jet csapatok baráti találkozó­ját. A magyar és szovjet rész­ről elhangzott üdvözlés után a bolgár rádió hazánkban vendógszereplő énekkara, a belügyminisztérium Dun^ mű­vészegyüttese, a munkásőrség kórusa és a magyar néphadse­reg Vörös Csillag Érdemrend­del kitüntetett művészegyütte­se adott nagysikerű műsort. (MTI) A MEGYEI TANÁCSÜLÉS MÁSODIK NAPJÁN megyénk mezőgazdasága ötéves fejlesztési tervének irányelveit vitatták meg Az oktatási intézmények felújítására öt év alatt 40 millió forintot fordítunk Kétnapos ülést tartott a So­mogy megyei Tanács. Az ülé­sen megjelent és felszólalt dr. Nezvál Ferenc igazságügymi­niszter, a megye országgyűlési képviselője, Szécsi János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak munkatársa, Oczel János, a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnöke és Szirmai Jenő, a megyei pártbizottság első tit­kára is. (A tanácsülés első napjáról tegnapi számunkban adtunk tudósítást.) A megye művelődésügyi helyzetéről szóló beszámoló feletti vita alapján határozatot fogadott el a tanácsülés a köz­nevelés és közművelődés meg­javítására. Az oktatási intéz­mények felújítására 5 év alatt 40 millió forintot használnak fel. Állami és társadalmi erő­ből 80 pedagóguslakást építe­nek, a kollégiumi helyeket 200-zal bővítik. Az óvodai he­lyek számát az elkövetkező években 75 százalékkal növe­lik. Nagy gondot fordítanak az óvónő és szaktanárképzésre. öt év múlva a művelődési otthonok száma 200 lesz a me­gyében. 1965-ig a jól működő otthonokat a termelőszövetke­zetek veszik át. A könyvtár- hálózat növelése nyomán öt év múlva 400 ezer lesz a könyvtári könyvek száma. A megyei tanácsülés foglal­kozott a VII. pártkongresszus irányelvei alapján a tanácsok- munkájának megjavításával, HÍRADÁS BOLHÓRÓL Mozgalmas élet az irodában (Kiküldött munkatársunktól.) Szombaton a kedvezőtlen időjárás miatt nem lehetett folytatni a mezei munkát. A tagság egy része a tűzifa haza­hordásával foglalkozott, a többiek pedig váltott beosztás­sal az építkezéshez szükséges faanyagot szállítottak a fűrész- gatterhez. Plantek Mihály és Berkei János fogatosok az ol­tott mészre hordták lajtokban a vizet. A volt uradalmi istál­lóban, ahol a vetőburgonyát csíráztatták, a hűvösre fordult idő miatt az elnök ismét be- fűttetett- a kályhába, nehogy kárt okozzon a hőmérséklet- ingadozás. Zsárecz Sándor és Zsifkó György sertésgondozók az anyakocákat délelőtt is, dél­után is meg járatták a legelőn. A jártatás után az anyakoca­szállás melletti takarmányelő­készítőben tisztára mosott be­tonkádakban elkészítették a takarmányt es esti etetéshez. Az anyakocák a zab- és kuko­ricadarából való keverékből, melyben a mezőgazdász által megszabott takarmánysó is van, naponta egy kiló 80 de­kát kapnak. A darálást a szö­vetkezet saját darálójában Kovács István tag végzi. A szövetkezet irodájában mozgalmas az élet. Harmath Pál, a szövetkezet mezőgazdá­sza a földterület térképét ké­szíti. A különböző táblák más­más színűek, jelezve, hogy mi­lyen növény kerül a táblába. Gombaszögi Jenőt, a tsz elnö­két már többen várják: Vu- cseta Sándorné, Virovecz Fe- rencné, Gyurokovics József, Jandrók József és még sokan mások. Az elnök a fahordás­nál, az anyakocáknál és. a da­rálónál járt, benézett a burgo­nyatároló helyiségbe is, és el­lenőrizte a hőmérsékletet. Visszatérve az irodába, kész­ségesen állt a tagok rendelke­zésére. Vucseta Sándorné adta elő először idejövetelének okát. A családból ketten tag­jai a szövetkezetnek. Ő nem tag. Szeretne elmenni valaho­vá vidékre dolgozni, ehhez ké­ri a szövetkezet engedélyét. Az elnök mosolygva mondja a fiatalasszonynak, hogy elen­gedik, de ha megunja a távol- létet és visszatér, mindig szí­vesen látják. Virovecz Ferenc- né és Jandrók József felvéte­lüket kérik a szövetkezetbe. Amikor aláírják a belépési nyilatkozatot, és ügyüket el­intézve távoznak, az elnök, a pár hónappal előbb még tíz­holdas gazda, megfontoltan mondja a szavakat: — Ma még akadnak párán, akik úgy gondolják, hogy a közös mun­ka nem hozza meg gyümölcsét. Mi nem tartjuk vissza őket. Hadd menjenek, próbálják meg az életet máshol. Tudjuk, hogy az eredményes munka és a földszeretet úgyis visszahoz­za őket közénk. valamint a Megyei Népi El­lenőrzési Bizottság idei tervé­vel is. A kétnapos tanácskozás utolsó napirendi pontjaként a megye mezőgazdasága 5 éves fejlesztési tervének irányel­veit vitatták meg. Határozatot fogadtak el a termelőszövetke­zetek megszilárdításának fel­adatairól, a szövetkezetbe lé­pett dolgozó parasztok szocia­lista öntudatának kialakításá­ról és a mezőgazdasági ter­melés növeléséről. A megye közös gazdaságai az idén 4500 vagon kenyérga­bonát, 112 ezer hízott sertést, 540 ezer hektoliter tejet és 50 millió darab tojást adnak a népgazdaságnak. Szemes ku­koricát 125 ezer holdon ter­melnek, silókukoricából pedig akkora területet vetnek be, hogy a termésből számosálla­tonként 10 köbméter siló jut. Az állami segítség felhasz­nálásával, valamint a termelő- szövetkezetek saját erejének igénybevételével ez év végéig minden közös gazdaságban megteremtik a közös kocaál­lomány részére szükséges fé­rőhelyet. Az eredményes növényter­mesztés céljából két fő táj­egységet alakítanak ki a me­gyében. A dél-somogyi homok­háton főleg a burgonya, a má­sikon a takarmány-, gabona- és ipari növények termesztését helyezik előtérbe. Hetven kö­zös gazdaság foglalkozik bur­gonya-vetőgumó előállításá­val 3 ezer holdnyi területen. Az állattenyésztésben a meny- nyiség növelése mellett na­gyobb gondot fordítanak a mi­nőségre. Harminc közös gaz­daságban alakítanak ki minta­tenyészetet, s 1965-ig minden 100 kataszteri hold szántóra 35 szarvasmarha és 17 tehén jut. A jövő év végéig 210 község­re terjesztik ki a mesterséges termékenyítést, és 1965-ig a közös tehénállománynál egye­denként 3 ezer literes tejho­zamot érnek el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom