Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-19 / 42. szám

Báli ruhák Városon és falun fiatalok és idősek egyaránt megtalál­ják szórakozási lehe­tőségeiket a téli idényben is, különö­sen most, farsang­kor, a báli időszak­ban. Az estélyi ruha ünnepélyességet je­lent, s mindenkor az első bál báját, ro­mantikáját, és annak könnyű szédületét idézi. Nem kis prob­lémát okoz, hogy ilyen alkalomkor mit is viseljünk, mert nemcsak az il­lető egyéniségével, alakjával, hajszíné­vel kell hogy össz­hangban legyen, ha­nem a kapható sok taft, brokát, bársony, nylon és szövetféle­t rajz: Bármilyen színű taltból készült klsestélyi ruha (de legszebb a fekete és sötétkék) puhán re­dőzött övvel. A derékon elszórt apró gyöngyözéssel. 2. rajz: Csipke szövetből vagy szép csipke hatá­sú madeira felsőrész taftból vagy bársonyból ké­szült szoknyával. Ha taft az alj, akkor bársony övvel, ha pedig bársony, akkor satinból készült öv­vel viseljük. ségek között bizony oly nehéz a válasz­tás. Ha pedig már az anyag megvan, ak­kor az a kérdés, ho­gyan varrassuk meg. A kisestélyi ruha ma már annyi újszerű­séggel bír mind sza­básban, mind anyag­ban, hogy a hosszú estélyi ruhát egészen háttérbe szorítja. Természetesen leg­szebb a bővonalú ru ha a gazdagon hú­zott, nagy puha ho- lokba rakott szok­nyával. A »dekol­tázs« is igen változa­tos lehet, V alakú, ovál, szív formájú, de sok a vállpánt nélküli megoldás is. Emeli a ruha szépsé­gét, ha a ruha vona­lával megegyező al­sószoknyát viselünk. ILLIK — NEM ILLIK Hogyan viselkedjünk utazás közben? A haladás és az iram mai időszaka lehetőséget nyújt az utasokitak, hogy különböző közlekedési eszközöket hasz­náljanak. A városokban a legmegszokottabb közlekedési eszközök még mindig a villamosok és az autóbuszok. Kü­lönösen nagyvárosokban az élénk forgalom következménye, hogy csaknem az összes közlekedési eszközök túl vannak zsúfolva. Mivel minden ilyen utazás amúgy is elég nehéz­séggel jár és kellemetlen, igyekeznünk kell azt helyes, ud­varias és főleg fegyelmezett viselkedéssel kellemessé ten­ni. A zsúfolt járműben igen könnyen megállapíthatjuk, hogy ki udvarias, és ki nem. Néha szinte megütközünk azon, hogy a különben rendes külsejű ember mennyire helytelenül viselkedik. A járműbe csak akkor szálljunk be, ha megállt. A fel­szállásnál jobb kézzel megfogjuk a bejáratnál elhelyezett fogantyút. Ha ezt nem tesszük meg, és a kocsi hirtelen el­indul, könnyen leeshetünk, közben más utast is megsérthe­tünk. A felszállásnál kezünkkel és térdünkkel egymást ne lökdössüic, ne tolakodjunk a kocsiba tekintet nélkül a töb­bi utasra, amint ezt néhányan megteszik. Mint mindenütt, a felszállásnál is előnyben részesítjük az idősebbeket, a nőket, a gyermekes anyákat, a betegeket és a rokkantakat. Szükség esetén feltétlenül és felszólítás nélkül segédkezzünk nekik. Fiatalabb, egészséges nőnek mindig csak az őt kísérő férfi segédkezik, nem illik, hogy ezt idegenek tegyék meg. A betegeknek és rokkantaknak úgy segítünk, hogy a felszállásnál mögéjük állunk, és meg­támasztjuk őket, ha pedig már a lépcsőn vagyunk, felse­gítjük őket. Ha felszálláskor vagy leszálláskor valakitől elbúcsúzunk, ezt gyorsan és röviden végezzük, hogy a for­galmat ne hátráltassuk. A hosszadalmas búcsúzkodás gyak­ran akadályoz másokat a felszállásban, és egyes udvariat­lan emberek ezt rögtön néhány ízléstelen megjegyzésre használják ki. Ha a járműből ki akarunk szállni, ne vár­junk az utolsó pillanatig. Az udvarias ember azonban nem tolakodik már akkor, amikor a közlekedési eszköz eppen csak elhagyja a célunk előtt levő utolsó állomást. Ha a nőt férfi kíséri, akkor előbb a férfi száll le, hogy szükség esetén a nőnek segíthessen. Ismeretlen nőnek a férfi ne segédkezzék, ezt csak akkor teszi, ha erre valóban szükség van. Jó modorunkat azzal is igazoljuk, hogy ha a kocsi bel­sejébe megyünk, és ezzel másoknak is helyet adunk. Ha a kocsi nincs túlzsúfolva, és ajtók vannak rajta, a felszállás­nál megállapítjuk, nem jön-e utánunk valaki, és csak az­tán zárjuk be magunk mögött az ajtót, minél csendeseb­ben. Csak a nyári hónapokban, a nagy melegek idején hagyjuk magunk után nyitva az ajtókat. Gyermekes anyák­nak, idősebbeknek stb. felszólítás nélkül átadjuk a helyün­ket. Ha ismerős nőről van szó, a férfinak ugyancsak köte­lessége ezt megtenni, helyes és illő azonban az is, ha isme­retlen nőnek is udvariasan felkínáljuk a helyünket. Nem illik a megüresedett helyért tolakodni. Ha le aka­runk ülni, és valaki megelőz minket, bármilyen megjegy­zés nélkül engedjük át a helyet. A jegyet olyan helyre tegyük, hogy az ellenőr felszó­lítására azonnal felmutathassuk, hogy fölösleges keresessél ne tartóztassuk fel a hivatalos közeget munkájának vég­zésében. Ha a forgalmi szabályokat nem ismerjük, ne bo­csátkozzunk vitába a kalauzzal vagy az ellenőrrel. Külön­böző csomagjainkat és bőröndjeinket ne helyezzük az ülő­helyre, ezáltal helytől fosztjuk meg útitársainkat. Illetlenség az ülőhelyen szétterpeszkedni. Lábunkat helyezzük az ülés alá, hogy ne akadályozzuk a többi utast. Illetlenség autóbuszokon vagy villamosban körmöt tisz­títani vagy bármilyen öltözködési javításokat végezni. Pad­lóra köpni nemcsak nem higiénikus, hanem a legnagyobb illetlenség is. Hit tegyünk ... ha alakunkkal nem vagyunk meg­elégedve? Semmi esetre se fog­junk meggondolatlanul fogyókú­rához. A helytelenül alkalmazott fogyókúra veszélyeztetheti egész­ségünket, amit aztán nehéz újra megszerezni. Veszélyes az orvos­ságokkal való fogyasztás. Kérjük ki az orvos véleményét, aki szervezetünknek megfelelően olyan étrendet ír elő, ami eredményes fogyáshoz vezet. Addig is hagyjuk abba az édességek, a tészták, a tejszín, a zsíros ételek,, a kenyér, a főtt tészták, a rántásos ételek túl­zott fogyasztását. HA A HAJUNK FÉNYTELEN, kemény szálú, nem engedel­meskedik a fésűnek? Ne ra­gaszkodjunk mindenáron a modern vonalú hajviselethez. Ne kezdjünk a haj festéséhez, ha nem tudjuk rendszeresen megismételni. Ha elhatároztuk, hogy megfestetjük hajunkat, ne válasszunk feltűnő színt. Fcsülködjünk a haj természe­tes elhelyezkedése szerint. így, ha divatosak nem is, de ren­desek leszünk. Hajunkat ke­' Anyaga 100-as horgo­lócérna, 14-es tűvel hor­golva, átmérője 27 cm. Első sor: 6 láncszem­ből gyűrű. Második sor: 1 egyrá- hajtásos pálca és 3 lánc Szem váltakoznak ősz szesen hatszor. Az else pálcát 4 láncszem he­lyettesíti. Harmadik sor: 3 kétrá- hajtásos pálca, 4 lánc­szem és 3 kétráhajtásos pálca kerül az első ív­be. 12 láncszem után körbe ismétlőnk. Az utolsó 12 láncszemből csak 6-ot horgolunk, és 1 négyráhajtásos pálcá­val fejezzük be a sort. Negyedik sor: 0 kétrá­hajtásos pálca és láncszem váltakoznak körbe a tizenkét lánc­szemes ívekbe. ötödik sor: 9 egyrá- hajtásos pálca — az elő­ző sor pálcái felett —, 6 láncszem, 1 rövidpálca a kilenc láncszemes ivek közepére öltve, és 6 láncszem ismétlődik kör­be. Hatodik—kilencedik sor: Lényegében azono­sak az. előző sorral, de a pálcák száma soron­ként 2—2-vel fogy, a hatláncszemes ivek szá­ma 1—1-gyel növekszik. A 7 csillagot a minta szerint, a hatláncszemes íveknél 3 láncszem után 1 rövidpálcával kapcsol­juk egymáshoz. * A szélcsipke első sora: hajtásos pálca és 5 láncszem vál­takozásával horgoljuk körül a té­rítőt. A csiüagok összehorgolási vonalában kétszer 2 kétráhajtáráTs pálca kozott nincsenek láncsze­mek. Második sor: Az ivekbe 5, min­den pálca fölé pedig 1—1 rövid- pálcát horgolunk. Harmadik sor: 2 három ráhajtá- sos pálca és 6 láncszem váltakoz­nak az előző sor rövidpálcás ívei­ben és az első sorhoz hasonlóan. HÉTCSILLAGOS TERÍTŐ 2 kétrá­Negyedik sor: Azonos a második sorral, de az ívekbe 7 rövidpalca kerül. ötödik sor: 8 láncszem és 1 rö­vidpálca váltakozása. A kétszer 2 pálca fölé azonban csak 4 láncsze­met horgolunk. Hatodik—tizenegyedik sor: Az egyik négyláncszemes ív után, a második nyolcláncszemes ívtől minden negyedik ívben a csillag negyedik—kilencedik sorának pál­cás motívuma ismétlődik. Közöí- tük a hatodik sorban 4, a továb Inakban l—l hatláncszemes ívvel többet horgolunk. Tizenkettedik sor: 6 láncszem ég 1 rövidpálca váltakozása. Tizenharmadik sor: 1 láncszemj 1 három láncszemes pikó és l láncszem váltakozása. A motívum utolsó pálcája feletti ívbe 3 lánc­szem, 6 egyráha jtásos pálca —> nrnden pálca felett 1 háromlánc- szemes pikóval — és 3 láncszem kerül. Mi re jó a stóla? UJ A csinosságot nemcsak ruhával érhetjük el. Akinek módjában áll a változatos és divatos öltözködés, sem enged­heti meg azt a luxust, hogy az egyébként jó anyagból készült ruhát ne viselje azért, mert megszokott. A jó megjelenés­nek egészen egyszerű és min­denki számára elérhető eszkö­ze a kiegészítő kellék. Tehát ha már meguntuk egy ruhánkat, egy jól kiválasztott kendővel vagy stólával újjáva­rázsolhatjuk. A nők öltözködé­si érzéke sokféle módot talál arra, hogy a stólát mihez és hogyan helyezze el. Pl. sötét­kék buby-galléros ruhánál nagyszerű hatást tesz egy pi- ros-fehér hagy pettyes, tiszta­selyem -stóla. Ha a ruha elöl gombolödik, a stóla végét az első két gomb között ki lehet húzni. Ezáltal a sötét monoton hatás megszűnik, és a ruha karaktere teljesen megválto­zik. De a sötétkékhez jó a fe­hér, vajsárga, világosszürke, türkiz, smaragdzöld meg a ho­mokszín. Ha világosszürke ruhát aka­runk élénkíteni, felfrissíteni, vehetünk hozzá ibolyaszín, pi­ros, borvörös, szilvakék vagy aranysárga stólát, amit a gal­lér alatt is meg lehet kötni. A sötét színű ruhához visel­hető krémszín, rózsaszín, hús- szín, cseresznyepiros vagy orgonalila stóla. Ha ruhánk­nak nincs gallérja, a stólát vagy bedugjuk a nyílásnál, vagy megkötjük a nyakon, és a két szárát kívül hagyjuk. Egyszerű és merészebb ösz- szeállítások sokaságát sorol­hatnánk. Mindenki egyénisé­géhez mérten játszhat a szí­nek kombinálásával. Arra azonban okvetlenül ügyeljünk, hogy francia jellegű ruhához ne vegyünk angolos mintájú stólát és fordítva. A stólák mintája változatos, kockás, csíkos, pettyes és virágmintás, amelyből mindenki kiválaszt­hatja a számára legmegfele­lőbbet. A TORNA MINT A dolgozó nö ma már egyre több időt és pénzt fordít szép­sége, fiatalsága megőrzésére. Sokan azonban azt hiszik, mindent megtettek, ha heten­te egy délután a fodrásznál s esetleg havonta egy másik dél­utánt a kozmetikusnál töltöt­tek. Ez pedig kevés! Nem ne­vezhető szépnek a túl kövér, túl sovány vagy fáradt, rossz- tartású nő. Kevés, ha csak arcunk üdeségét, frisseségét igyekszünk megőrizni. Gondot kell fordítani az egész test, valamennyi izom rugalmassá­gára. Nincs olcsóbb, egészsége­sebb, hatásosabb szépítőszer, mint a 15—20 perces torna. Különösen szüksége van erre a dolgozó nőnek, aki népi nyolc óra elfoglaltsága idején rendszerint egyoldalúan veszi igénybe szervezetét. A torná­nak arra kell törekednie, hogy 'erősítse a munkában kevésbé igénybe vett izomcsoportokat is, a túlfáradt izmokat lazít­suk, pihentessük. Az izomtré­ning hatására a szervezet könnyebben alkalmazkodik a megterhelésekhez. Torna után nyugalmi helyzetben a szív, a keringés gazdaságosabban mű­ködik. Kedvezően hangolja át az emésztést is. Ugyanakkor jó hatással van a hormon­rendszerre és a vegetatív ideg- rendszerre. A gyakorlatokat tehát asze- nint kell megválogatni, milyen munkát végzünk a nap túlnyo­mó részében. Az ülőfoglalkozást végzők mély, intenzív légzéssel kezd­jék a tornát (lehetőleg nyitott ablaknál). Törekedjünk arra, hogy a legteljesebb mértékben kicserélődjék a levegő a tü­dőnkben. Két kart magasra nyújtva belégzés, leengedve kilégzés. féljük sokszor. ;gc{<í<^aE<3cSaS<SQ§af<^cScí<®CSaí<^Cgofcí' cg oőkX^(3Scí<^<^(^<$cS<í<ScSor<^<úsoi<^cScí<^<-Sc( J • 3Qf#<3<8C)§<í Egyszer régen, nagyon régen egy kis patak partján, dom­bocska tövében élt egyszer egy anyóka és öreg apó. Egyik nap az anyó két cipócskát sütött. Ott hűltek a cipócskák a ke­mence szélén, amikor az apó levette az egyiket, és beleha­rapott szép, ropogósra sült héjába. Amikor ezt a másik cipócs- ka meglátta, leugrott a ke­mencéről, és elkezdett gurulni GYERMEKEKNEK c/l kis cipó meséje (Angol mese) kifelé a kis házból. Addig gu­rult, míg egy másik házhoz nem ért. Ebben a kis házban három szabólegény lakott, és éppen dolgozott mind a há­Mivel játsszék a kisgyerek? Amikor a kisgyermeknek játékot vásárolunk, ne azt néz­zük, hogy a játék külsőleg tetszetős, esetleg drága holmi le­gyen, hanem azt, hogy megfelelő-e a játék a gyermek korá­nak. Az egészen picinyeknek okvetlenül olyasmit vegyünk, amivel nem sértheti meg magát, s amelynek festéke színtar­tó, hiszen a csöppség a legtöbb játékot a szájába veszi. Mű­anyagból készült csörgő kockák, színes labda és általában minden gumijáték megfelel az ágyban fekvő, négykézláb mászkáló gyermeknek. Amikor már a kicsi mászik, kitűnően el tud játszogatni egy labdával, lehetőleg olyan méretűvel, amit kis kezével fel tud emelni. Később, kétéves kor körül nagyon szórakoztató és kúzügyesítő játék a műanyagból ké­szült, egymásba helyezhető színes poharsorozat. Hároméves gyermek szívesen játszik a fa vagy műanyag építőkockával, és játék közben ügyesedik a keze, fejlődik képzelete, tehet­sége. formaérzéke. Három évnél kisebb lánynak ne vegyünk hajas babát vagy alvó babát, hiszen hamar kitépi a haját, elrontja a sze­mét. De ha már hároméves elmúlt, nagy öröm neki az ilyen játék, és külön szórakozás, ha az édesanya maradékokból több egyszerű ruhát is varr a babának. Engedjük, hogy a gyerek egyedül öltöztesse babáját, így hamarabb megtanulja saját holmijainak fel- és levevését, rendbe rakását. rom. Nagyot néztek, amikor begurult az ajtón a cipócska. — Hopplá, hopp! Kapd csak el! — mondta az . egyik, — Kenjük meg vajjal, és kész a vacsora! Az ám, csakhogy a cipócska gurult, gurult tovább. Végig­gurult a falun. Meglátta a kovács, és nyomába eredt. Meg a nagykalapácsot is utá­na hajította, de hiába: a kis cipó gyorsabb volt. Fehér falú parasztházhoz érkezett. Éppen vacsoráztak. — Hej, állj meg, cipócska! — kurjantott a gazda. — Hamm, bekaplak, meg is esz­lek, s iszom rád frissen fejt tejet. A cipó azonban nem állt meg, hanem nagy mérgesen futott, gurult tovább. Gurult, gurult át a mezőn, át a réten, illatos szénabog­lyákat kerülgetett, kis patak pallóján gurult által, sebesen, amíg el nem ért egy hatalmas, sűrű erdőbe. Körülötte min­den csendes volt. Elfáradt már, meg is pihent. Egyszerre hallja ám, hogy a közelében valaki nyöszörög. — Éhes vagyok, édesanyán^ ügy ennék valamit: puha, fosz­lós fehér cipót... — Aludj csak, kicsinyem — mondta az asszony —, álmodj róla, mert a szegény csak ál­mában lakhat jól. Gondolt egyet a cipócska, és fáradtan, utolsó erejével oda­gurult az asszony lábához. Az meg felemelte, meg is töröl- gette, kicsiny fiának a kezébe tette. Az meg rámosolygott, és ette, megette. TÖRÖK ZSÓFI: A „nagy név" varázsa Egy kis verébnek fejére rázuhant egy makk, s mert feldagadt, búbospacsirtának vélik, s ő kelleti is magát. Dalol és megtapsolják dalát, bár nem tetszik senkinek. de hiába, csak szép lehet, mert a »pacsirta-« név erre garancia. A trillázásban tehát nem lehet hiba, Ue ejnye, mi történt? Esni kezdett, s nicsak, a hűs cseppek miatt lelohadt fejéről a búb, * mert ftíhöz-íához hiába fut, lett belőle ismét szürke veréb, s elég, ha annyit mondok el: azóta bár éppúgy énekel* már senkinek sem keilt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom