Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-18 / 41. szám
ütörtők, 1960. február 18. SOMOGYI NÉPLAP Megtanult varrni hatssás munkásnő ? TIKOM GONDOK Amikor hatszáz új munkás felvételére nyílt lehetőség a Ruhaüzemben, amúgy is sokféle feladat előtt álltak a vezetők és a dolgozók. Teljesíteni akarták a hatmillió forint értékű versenyfelajánlást és az éves tervet. A raktárhiány is nehezítette helyzetüket. A gyár ekkor fordulóponthoz érkezett. Ebben a feladatözönben megnyerni, de elveszteni is lehetett ezt a csatát. De pergessük csak vissza az eseményeket. ... A személyzetis azt kérdi az új jelentkezőtől, hogy jártas-e a szabó szakmában. Nem? Bánt-e már tűvel? — Valamicskét... — És a kartársnő? — fordul a másikhoz. — Valahogy én is így vagyok ... — No, jó — mondja a személyzetis —, menjenek most haza,, és holnap jöjjenek be, mert a szerződés megkötéséig a szakmát el kell sajátítani. Az újdonsült munkáslányok kilépnék az irodából, és először látják meg a szép szabású ruhákat, amelyeket ebben az üzemben készítenek. Meghökkennek, de másnap újra bejönnek a most felvett többi százzal együtt. Az üzemben nagy a sürgés-forgás, csak a hangosbeszélő állítja meg a sietőt: »Kérjük új dolgozóinkat, menjenek a gépterembe... A Ruhagyár szocialista üzem, amelyben ... Mindenkit kérünk, tartsa meg a rendet.. . Akik a nyolc általánost még nem végezték el, jelentkezzenek továbbtanulásra..." A gépteremben már alakítják is az új szalagot. Dómján József és F. Horváth József homloka csuromvizes, hangjuk fátyolos a sok beszédtől. A gépeken ott van már próbavarrásra a hulladékanyag. S nemsokára, mint egy rövid géppuska-sorozat, megszalad az első varrógép tűje, majd a másodiké, aztán ellhallgatnak, csak a sok nyelv kerepel: — Kész már az enyém, Dómján elvtárs, nézze csak! — mondja valaki. A műszaki vezető odamegy, visszafojtja mosolyát, és csak annyit mond: — Nézze, ez a zseb kétszer olyan magasan van, mint a másik, az ujja pedig ... — És ez a gallér? — kérdi a tőszomszéd. — Nem úgy kell varrni, figyeljen csak: innen indítja. Ügy! De a tűt nem úgy kell befűzni, hanem így ... — Ide jöjjenek, mert nem bírok ezzel a géppel! — kiált egy kislány. — ... Ez a legújabb villanyvarrógép — így a műszaki vezető —, működési elve a következő ... Ekkor lép a terembe két fiatalasszony: Kollár Istvánná és Rajczi Kálmánná. A tanuló munkások csak akkor tudják meg, miről van szó, amikor a már hat év óta itt dolgozó asszonyok ezt mondják a műszaki vezetőnek: — Az üzem vezetői küldtek bennünket, hogy segítsünk betanítani az újakat... Műszak után Rajcziné és Kollárné visszajönnek az üzembe. Tanítják azokat, akik önként vállalták, hogy délután is ismerkednek a szakmával, meg aztán érkezett a gyárba néhány villanyvarrógép. Bonyolult jószágok, s előbb nekik is meg kell ismerkedni velük csavarról csavarra, hogy taníthassák az újakat. Nyargalnak a hetek. Egyre több az új jelentkező. Kollárné és Rajcziné már századszor indítja el az új szalagon a hulladékból készült ruhát. De még mindig sok a hiba, a selejt. A gépek — hiába, bonyolultak — és a ruhavarrás technológiája sokoldalúságot kíván. Kollárnénak odaszól az egyik vidékről bekerült asz- szony: — Jaj, angyalom, én olyan ügyetlennek érzem magam. Mondja meg, elérem valaha a normát? Lesz belőlem szabó? — Lesz. Bizonyára lesz, ha maga is nagyon akarja ... Nem is hallja, hogy mögötte összesúgnak: — Ha nem ért valamit, csak szóljon ám neki bátran, így: — Jöjjön ide, legyen szíves. Ezt a gomblyukazást nem értem egészen... És a tű magasba emelkedik,! megvillan, újra visszatáncol. — No, így kell — mondja] Kollárné —, aztán csak szól-' jón bátran. Egy reggel a Kollár—Rajczi-! szalagban — mert ők ekkor| már szalagvezetők — elkészül! egy kis nadrág. Míg a műsza-' ki vezető kritikusan végignézi,! minden szem rámered. Azt a: kis részt, azt a néhány öltést! keresik, amely az ő kezük' munkája. De a kis nadrág sok! ember, egy egész szalag szü-1 lőtte. Nem tudom, hány »já-1 téknadrág« készült már el,1 amikor a Kollár—Rajczi-sza-J lag utasítást kap: igazi nadrá-' got kell gyártani. A szalagve-! zetőkre merednek a tekinte-i tek, úgy érzi mindenki, mint-J ha mindent elfelejtett volna.i De a szalagvezetők magabiztosak, és a gépek felzúgnak. I Rajcziné, Kollárné tekintete! arcról arcra villan, és tudják, hova kell ugrani, hol kell he-' lyet cseréltetni. Itt már nem' lehet a véletlenre építeni.1 Gyorsan számba veszik azért,\ ki a legjobb munkás a szalagi közepén. Közülük választják! ki a »gócokat«, akik nyombani jelzik, ha selejt került a ke-1 zükbe. De jelzik ám! Valaki, egy kissé gúnyosan megjegyzi:1 »Csak nem meósok akartok! lenni?» Nem, nem akarnak ők1 meósok lenni, de a többi ki-! i^ncvenkilenccel együtt akar-' dolgozni a sikerért, és! m tűrik, hogy a szépen el-i indult termelést egy-két ha-| nyag veszélyeztesse a szalagon.. A munka jól halad. Egyre ke-J vesebbszer hívják a szalagvezetőket a »gócok«. A lépcsőházban hirtelen! nagy zaj támad. Lehet, hogy most foglalja el helyét az) újabb száz munkás újabb Kol-i lámék és Rajczinék vezetésé-! vei. ... .. .Egészen addig, mig 600 ember meg nem tanult varrni. A csatát megnyerték. A versenyfelajánlást teljesítették. Csak a helyszűkén nem segíthettek. Ez.t a tanácstól várják. Ebben a nagy, nemes küzdelemben nevek születtek. Mögöttük sok cselekvést rejtő tartalommal. És míg a régi munkásoknak az újakat fel kellett karolmi, megtörtént, amit senki se várt: a feszített tervet a régi szalagok minden eddiginél jóval túlteljesítették, s most új munkaversenyre indultak. Vajon nem bízták el magukat az eredmények után? A Kollárné—Rxtjczi-szalag legutóbb nem érte el azt a teljesítményt,amit szerethettek volna, mert sokszor kellett váltaniuk a ruhatípust, és ez a régieket is próbára teszi. Kollárné a termelési értekezlet utá/n hazament, és nem tudott elaludni. Bántotta a dolog. Fogadja: nem fordul elő többé még átállás miatt sem. És derűsen hozzáteszi: — Nem, a tanítást bizony nem szabad abbahagyni,. » Szegedi Nándor Novák József, a tikosi Hajnal Tsz elnöke lassan, megfontoltan sorolja az apró falu gondját-baját. — Semmi tapasztalásunk i nem volt a közös munkában. ! Más községekben könnyebben ! kezdték a munkát, mint ná- ' lünk. i Amikor új életformát vá- i lasztott a község, sokan — ! jobbára asszonyok — bizalmatlanok voltak, váltig hajto- ! gatták: »Jaj, miből élünk meg?" — A tikosi földből, asszonyok. Nem viszi el azt se a török, se a tatár, vicceltem a kétkedőkkel — emlékezik visz- sza Novák elvtárs. A tikosi Hajnal Tsz a legkisebbek közé tartozik, a szorgalom, a jó munka eredményeképpen mégis megelőztek jóval nagyobb községeket is. — Amikor az emberek megtudták, hogy csaknem harminc forint jut munkaegységenként, dagadt a keblük. Ha szomszéd falubeliekkel találkoztak, bizonyos önelégültséggel állapították meg, hogy Tikos jobban dolgozott. Az idén még jobban nekifekszik mindenki a munkának. A kétkedőket meggyőzték az eredmények, ők is látják, csak a becsületes, szorgalmas munka biztosít jobb életet. Tavaly sok álmatlan éjszakát okozott, hogy a munkafegyelem nem volt kielégítő. Eleinte inkább a háztáji gazdasággal törődtek, mint a közös földdel. A »ceruza is vastagabban fogott néha" — ezért hígult fel a munkaegység. A kezdeti bajokat lassan-lassan leküzdötte a Hajnal tagsága. Azonban sokkal könnyebben, gyorsabban ment volna mindez, ha megfelelő politikai fel- világosító munkát is végez a vezetőség. Mivel a tikosi termelőszövetkezetben nincs párt- szervezet, nincsenek kommunisták, nem volt, aki irányt mutasson, vezessen, harcoljon a hibák mielőbbi kiküszöböléséért; nem volt, aki megmagyarázza az embereknek: mi helyes, mi nem. Holládon, a szomszéd községben van párt- szervezet. Addig is, míg Tikoson nem lesz lehetőség a tsz- pártszervezet megalakítására, nagyobb támogatást és segítséget várnak a holládi kommunistáktól. Az ő kötelességük, hogy a szomszéd község ügyeivel, bajaival jobban törődjenek, segítő kezet nyújtsanak akkor, amikor szükség van rá. Sok még a helytelen elgondolás, ezeket csak akkor lehet eloszlatni, ha akad, aki megmagyarázza a helyes ál láspontot. — A budapesti Bizományi Áruház Vállalat patronálja a termelőszövetkezetet — mondja Novák József. — Azonban nem vagyunk megelégedve. Nagyon szegényes ez a segítség. Csak tanácsot adl ak? De nemcsak arra van szükségünk. Jobban értünk a mezőgazdasághoz, mint ők. Valami olyan elképzelés él a tikosi tsz-vezetőkben, ami a patronálást csak arra korlátozza: adnak-e valamit avagy nem. A politikai segítséget egy kissé lebecsülik. Ennek oka szintén abban keresendő, hogy nincs pártszervezet. De ha már egyelőre nincs arra lehetőség, hogy pártszervezet alakuljon, jobban igénybe kell venni a holládi elvtársak segítségét. Meg kell időnként hívni Horváth László elvtársat, a holládi pártszervezet titkárát, hogy nézzen körül Tikoson, ismerkedjék meg az itteni problémákkal, adjon segítséget egy-egy nagyobb, bonyolultabb ügy megoldásához. A tsz vezetői gyakran bosz- szankodnak, amikor kérelmüket elutasítják a járásnál; nehezen értik meg, hogy először a nagyobb termelőszövetkezeteket kell traktorral, istállóval és egyébbel felszerelni. Ilyenkor is elkelne a politikai felvilágosítás. S ha már annyit hivatkoztunk a holládi kommunistákra, még azt is le kell írnunk; nekik kell megteremteni az előfeltételeit annak, hogy Tikoson is létrejöhessen a párt- szervezet. Lajos Géza Mit- kell tudni a „Szakma Ifjú Mestere" címért folyó versenyről az építőiparban? Az ifjúsági építőbrigádok közötti verseny tapasztalatai alapján a KISZ, az Építésügyi Minisztérium és az EFEDOSZ helyesli és támogatja a KISZ- alapszervezeteknek azt a kezdeményezését, hogy a kollektív versenyformák megtartása és ápolása mellett az építőipar ifjú szakmunkásai között is megindul a »Szakma Ifjú Mestere« címért folyó küzdelem. Ez előiskolája a »Kiváló Dolgozó« cím elnyerésének, mivel odaítélésekor figyelembe kell venni a »Szakma Ifjú Mestere« versenyben való részvételt és az elért helyezést. A versenyben minden harminc éven aluli szakmunkás — akár tagja a KISZ-nek, akár nem — részt vehet. A benevezés a vállalati KlSZ-szerveze- teknél történik. A verseny hat hónapig tart, ezután értékelik az eredményeket, s ítélik oda a címeket A résztvevő fiataloknak a vállalati műszaki és szakszervezeti könyvtár útján a lehetőségekhez mérten szak- irodalmat kell biztosítani. A hat hónapig tartó versenyben végzett munkát több szempontból bírálják ©1. Figyelembe veszik, milyen minőségű volt a fiatal munkája, megtartotta-e a vállalati munkafegyelmet, részt vett-e balesetelhárítási oktatáson, és megtartotta-e a balesetelhárítási szabályokat. Minden versenyben részt vevőnek mestermunkát kell készítenie, s az csak akkor fogadható el, ha kiváló vagy jó minőségű. A brigádokban dolgozó fiatalok mestermunkájukat együtt készítik brigádjukkal, azonban azt úgy kell megválasztani} hogy az egyéni munka jól értékelhető legyen. Végül pedig elméleti kérdésekre kell válaszolniuk a résztvevőknek. Az építőipar 17 ágazatában május 1-én kezdődik meg a verseny, s a díjakat legkésőbb! december közepén át kell adni az arra érdemes fiatal Szak» munkásoknak. Munkában a marcali malom amikor _____„ A Somogy me- gyei Malomipari Vállalat marcali rendszertelein földművelési gyakorlatunkkal — mert hiszen legalábbis részben ez Ez természetesen a közepesnél lényegesen jobb eredmény. Kazahsztán sztyeppéin, ahol gyér és silány a fű, a tehenek nem eredménytelenek. Az okozza nálunk a talajerózió és évente legfeljebb 3—4 ezer tani tudományos intézetek zamokat és a jószág hozamát; Közép-Ázsiában tapasztaltam, hogy Hruscsov törekvései ot- a hogy el tudják majd érni ezt a Sztálin által előírt 20 év alatt. De már 14 év múltán, 1959-ben meglehet, elérik a 60 millió tonnát, sőt az acéltera ját porkatlanok" probléma- fent tejet termelnek; helybeli gazdaságok konkrét melés nagyarányú továbbnöveszükségképpen az a be- Nagy hatást tett rám a leg- problémáival foglalkoznak, sőt lését tervezik a legközelebbi nyomása támad, hogy a Szovjobb keresztezési módszerek szerződéses alapon egy-egy alkalmazásával végrehajtott gazdaság számára is végeznek jetunióban lényegesen kevésbé szarvasmarha fajtajavítási ki- tudományos kutatómunkát, valószínű egy ilyen katasztró- sértetek. Például az ottani talajviszoA kijevi mezőgazdasági kiál- nyolchoz alkalmazkodó kiváló látáson azt tapasztaltam, hogy gyapotfajtákat nemesítenek, s A könyv szerzője szerint naponta több ízben tartanak megfelelő ellenőrzés után el»Hruscsovnak az élelmiszerei- állat bemutatót a kolhozparasz- adják ezeket a fajtákat a környékbeli gyapottermelőiknek; Hruscsov másik újítása az években.« Harriman az iparigazgatás újjászervezéséről is megemlékezik. »Hruscsov azt tartotta — írja —, hogy a Moszkvában székelő iparági minisztériumok és igazgatóságok rendszerének keretében gyakorolt, túlköz- pontosított ellenőrzés gátolja a termelésit. Ezért a központi milátás megjavítására tett erőfe- tok száméra. Szakértők magyaszítéseit is némi siker koro- rázták a különböző hús- és tej- vojt, hogy megszüntette a gép- nisztériumokat csaknem mind názta..: Hruscsov követeli, marhafajták előnyeit és hát- állomásokat. Ezek összpontosí- megszüntette, s helyettük több hogy javítsák meg a jószág ta- rányait. Volt ott dán marha, tották korábban a gépállo- mint száz népgazdasági tanakarmányozását, s jobban tőre- svájci simmentáli, ukrán vorn ányt, és szerződéses alapon . szolgálták ki a kolhozokat. A kedjenek törzskönyvezett ál- rös-tarka és több szovjet szovjet gazdaságok többsége csőt állított fel szerte az egész országban. Most ezek irányítják körzetükben az ipari terlomány tartására.« sztyeppéi fajta; Mély benyo- ma már maga rendelkezik gé- meüést. mást gyakorolt rám, hogy peivel, s a hallottakból ítélve A népgazdasági tanácsok elAz állattenyésztés haladó módszerei getlenségével.« 60 millió tonna acél! Hruscsov — a szovjet mező- gazdaság gyakorlatában első ízben — ilyen haladó módsze- »A szovjet mezőgazdasági reket vezetett be.« miniszter — írja Harriman — Harriman azt írja, hogy elvitt engem egy Moszkva- Hruscsov, amikor beszélgetett vetési és állattenyésztési tudó- továbbra is a nehézipar ügyesen él frissen szerzett füg- nőkét ugyan alárendelték az Állami Tervhivatalnak, mindamellett széles jogkörrel renHarriman hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban a párt, a kordelkeznek az iparigazgatás és az anyagelosztás terén.« »Egyes külföldi megfigyelők" civiuu vr*; a„ ^ ________,______ ________ ... azt jósolták,— írja a szerző—, v ele, megjegyezte: a földmű- mány és a néP legfőbb gondja hogy »a pártikularizmus és a r y “ ° velési és állattenyésztési tudó- továbbra is a nehézipar fej- ií A gazdaság fehér-feketetarka mányos intézmények olykor lesztése. »Még mindig törtörzskönyvezett tehenei évi még »gyakorlatban nem hasz- vény a nehéz ipar elsőbbsége, 20 000 font tejet adtak, már- nálható kísérletekre fordítják amelyet Sztálin nyilatkoztatott demoiája, az egyes hiánycikkek mint legjobbak közülük de az óriási összegű állami támo- ki — írja. — A háború után, gyártására szakosodé népgaz. a , . . ’ gatást. De ezentúl maguknak 1945-ben Sztálin előadta nea közepesek is ÍZ OOU iont te- fenntartaniuk magukat, kém iparosítási terveit. Töbkapzsiság következtében úrrá lesz a népgazdasági körzetekben a gazdasági autarchia tendasági körzetek maguknak fog-S jak megtartani ezeket a cikkejet termeltek. Egy Kijev kör- olyanformán, hogy a gyakor- bek közt évi 60 millió tonna két, ahelyett, hogy átadnák nyéki kolhoz elnöke elmondta latban felhasználható mező- acél termelését tűzte ki célul, más körzeteknek, s így az egy- nekem hogy tehenei évi 8000 gazdasági módszereket dolgoz- Ez háromszorosa a Szovjetunió séges szovjet gazdaság fokoza- ’ . , __ v w nak ki, amelyekért a kolhozok háború előtti és ötszöröse az tosan szétesik, gazdasági sítont tejet adnaK. (i e és a szovhozok fizetni fognak, 1945. évi, a háborús károk mi- kon nézve félfüggetlen állaállamban egy jó tehenészetben mea-t; segítségükkel könnyű- att visszaesett acélsvártásnak. mok tucatjai alakulnak ki az évi 10 000 font a íejési átlag), szerrel emelhetik a terméskő- Abban az időben kételkedtem, államban*« malmában naponta 250 mázsa gabonát őrölnek és 15—20 mázsa kukoricát darálnak meg. Kaufmann Kálmán, az üzem vezetője ellenőrzi a sima henger őri** mén y ét,
