Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-17 / 40. szám
Szerda, 1960, február 17. s SOMOGYI NfiPtiAP HATTÓL TÍZIG MARCALIBAN Egy gimnazista kislány váratlanul odajön, és leoltja a villanyt. Haditanácsot ülünk, éppen a cukrászda asztalkája körül. Csodálkozva nézek rá, s ő félénken megjegyzi: — Olyan világos van itt... A sarokban egy fiú és egy másik kislány társaságában suttognak. Ugyan, ki lehet a fölösleges harmadik? Zavartan mosolyog, visszajön, és felkat- tintja a villanyt. Aztán gyorsan szedelőzködünk, s megvallom, egy kissé cinikusan áíszólok hozzájuk: — Íme, itt az alkalom... Hálásan bólint, felugrik, s újra félhomály borul a függöny mögé... Odakint már sötét van, kihaltnak látszik a falu. Elvétve egy-egy gépkocsi száguld végig az utcán. Hallom, már nemcsak a főtér neonfényei, az áruház ragyogó kirakatai, a magasba nyúló televíziós antennák jelentik az újat Marcaliban,. nemcsak a mozi, a művelődési ház hozott változást az emberek életébe. NemKároly mindjárt agitál is. Horváth János hallgat inkább, Samu Mihály meg nemigen hiszi, hogy jó lesz. — Majd megtudják — mondja Károly bátyánk, és bizalmasan odasúgja a fülembe: — Csak a nagypolgárok ne uraskodjanak a szegény fölött. Ennek örülök én... Evődnek, »-húzzák egymást«, s oly jó hallgatni, látni érdeklődésüket, átvenni a hangulatot, mely az új élet < kezdetén hatalmába kerítette ezt a három parasztembert... Elfogtak egy piros ultit. Abban a pillanatban, amikor belépünk a BM-klub tisztaságtól ragyogó kártyaszobájába. Tíz- tizenkét ember üli körül az asztalokat, kibicben sincs hiány. Kellemes meleg van, barátságos a környezet. Az új klub, azt hiszem, ezzel rázta le magáról a régi nem éppen Burgonycttermoiésiíisk fejlesztéséről Tiszüassztonyok vidám tánca. Piros ulti a BM-klubhan, rég áj életei kezdett a falzt, jó hírét. A kártyázgatőkkal s'jgzt mondják: lakói most a nehéz lenne szót váltani, el- wtöóéás »fáradalmait« pihenik odahaza, nemigen mutatkoznék estefelé. Tévedés. Bemyitmüc a gombad italboltba. Három poharazgató parasztember áll a söntés előtt. F&füUel hallom, őrről társalognak, hogy mi az a háztáji. űsszel-smerkedÜTtk. — ■Maga hol éh? — kérdezi bizcdmatlanaZ Samu Miváltani, végre terített durkmars van kilátásban. Varjú Miklós azonban hajlandó letenni a lapokat. Végignézzük a szép klub termeit, színpadát, könyvtárát, rokbam, unalmas kifejezéssel rágja a húst, s hölgyet nem látván a közelben, vágyakozó pillantást vet a prímás felé... Azt mondják, nem tudni, mi az oka, hogy ilyen kevesen járnak ide. Pedig suttogják, és magam is észreveszem: hiányzik a zenekarból a kitűnő cimbalmos meg a bőgős is. Talán lendítene valamit a forgalmon, ha visszahoznák őket_ Dér Dóra művészeti előadó fázósan húzza maga köré kendőjét a művelődési ház udvarán. Várja a vendégeket, pedig odabent már megkezdődött az esti »foglalkozás«. A kisteremben langyos meleg van, bár másutt is ilyen volna. Terefere, mint általában asz- szonyok, lányok között. Huszonöt tagja van a kézimunka szakkörnek, s ha nincs is itt mindenki, heves a vita. Fiatal és fiatalabb asszoiiyok, lányok öltögetnek. Megakad a szemem Bíró Erián, aki egy szerencsétlenség közepette elvesztette jobb kezét, s bámulatra méltó ügyességgel kézimunkáÉn Kaposváron, maga Gombán — válaszolom. — Nem Gomba ez, hallja-e. Ur-asodtunik. Marcali HE kerüAsszonyok, lányok tereferélnek a művelődési házban. Dér Dóra türelmetlenül várja látogatókat. AshWmI, hogy ’kérdezném, ügy szól Samu Mihályt — Hát hiszen nem tudom, mát akarnak maguk, de ha így lesz, mint most, akkor jó lesz. Egy kissé félreérthető ugyan e megfogalmazás, de Czuczka maga elé képzelheti a szombat —vasárnapi »zsúfolt házat«, ahová nemcsak inni, hanem főként szórakozni és művelődni járnak az emberek A földművesszövetkezeti étterem kihalt. És csendes is lenne, ha a zenekar tagjai nem húznák saját fülükbe a jóféle magyar nótát. Dávid Lajos és Sinkó József, a fejtörés kedvelői sakkoznak az egyik asztalnak Rajtuk kívül egyetlen fiatalember ül a sanem ez Marcali legfőbb szórakozóhelye, ahol kulturált kö- lálmények között művelődhetnek az emberek... Jó lenne még bekukkantani néhány házba, látni, tapasztalni, hogy mivel tölti az estét a marcali ember. Az a hír járja. s az idegen erőlködés nélkül is zik a bállal. A nagyteremben A moziban. errefelé nem szokás »szomszé-j dőlni«, elcsevegni esténként a világ dolgairól. Alig hiszem. De ki tudná megmondani, hogy melyik fénylő ablakszem mögött lelhetnénk rá azokra, akik inkább családi körbenő ütik agyon a hosszú estéket?...',' Egyszerű hétköznap este van, az élet mégis mozgalmas, derűs, tartalmas, ha egy kicsit tovább néz az ember a kihalt utcák sötétjén, s nem kályhák helyett a sport szere- tete fűti a fiatalokat, lvusza István »csapkod« a szakosztályvezető asztalára, s a másiknál Fazekas Júlia próbálgatja erejét az asztaliteniszben Rák Istvánnak Odaát harmonika szól, katonák tanulják a somogyi Sommás táncot Palkó Anna kultúrotthon-igazga- tó vezetésével, akit tíz perc múltán már a tiszti klub nagytermében találok egy másik tánccsoport élén. Felhajtott szőnyegek és félretolt székek közepette ropják a Tápéi da- rudöbögőt tisztek és tisztiasz- szonyok nekipirultan. Szól a harmonika vidáman, s alighanem zavarja is egy kissé a másik terem közönségét, ott ugyanis ma este éppen filmvetítés van... Tíz óra felé járunk, rövidesen vége lesz a mozinak, és néhány percre benépesül az utca. Bepillantunk még a gyönyörű filmszínházba, ahol A pingpongozok büszkesége. mond ítéletet első benyomásai alapján. Nem nagy dolgok ezek, apró morzsák csupán, s a krónikásnak elég, ha kommentár nélkül papírra veti őket. f A BURGONYA, MINT JÓL j ^ TUDJUK, a kenyérgabonáié lék után egyik legfontosabb j! népélelmezési cikkünk. Mégis í azt tapasztaljuk, hogy a váro- ? si lakosság, az ipari munkás- ;> ság burgonyaellátása nem mindig kielégítő. Hogyan ma- . gyarázható, hogy a magasabb ■ | termésátlagok ellenére sem biztosítható a lakosság burgo nyával való egyenletes ellátása? A legfontosabb tényező hogy eddig a burgonya ossz- vetésterületének csak kis része összpontosult a szocialista szektorban, a zöme pedig a kisparaszti gazdaságokban. A kisparaszti gazdaságok viszont a termés túl magas hányadát nem közfogyasztásra adták, hanem nem gazdaságos takarmányozásra fordították, és kihasználták a spekulációs lehetőségeket. Nyilvánvaló tehát, hogy a megfelelő burgonyaellátás érdekében a szocialista szektor burgonyavetésterületét leg . alább az országos átlagszintre _ kell emelnünk. Sajnos ennek bizonyos mértékig gátat szab az állami gazdaságok és tsz-ek idegenkedése a burgonyatermeléstől oly területeken is, ahol e növény számára optimálisak az adottságok. A szocialista gazdaságok idegenkedése főleg onnét ered, hogy a burgonyatermelést jellegzetesen nagy munka- igényes, kisüzemi termelési ágnak tekintik, amely nagyüzemi feltételek között — részben munkaszervezési nehézségek miatt — nem jövedelmező. Egyes munkafolyamatokra — állítólag — túl sok kézi munkaerőt kell összpontosítani, amely — szintén állítólag — a gazdaságok munkaszervezésében zavarokat okoz. Ez azonban nem igy van. A burgonyatermelés valóban nagyon munkaigényes, de nagy jövedelmet biztosító belterjes termelési ág. Legmunkaigényesebb folyamatai — szinte az összes növények közül — a legjobban gépesíthe- tők, a gépi munka a kézi munkánál jobb minőségű, olcsóbb, és igy alacsonyabb költséggel nagyobb terméshozamot biztosít. Jól bizonyítja ezt az, hogy a burgonyatermelő állami gazdaságok és termelőszövetkezetek holdanként! burgonyatermelése magasabb, mint az egyéni gazdaságoké. Valóban nehéz elképzelni, hogy a ló- vagy tehénfogattal szántó és művelő, a munkák zömét kézi erővel végző kisparaszti gazdaságok egyik legjövedelmezőbb termelési ága, a burgonyatermesztés a gépe- f sített szocialista gazdaságok J részére nem lenne az. í MILYEN ELŐNYÖKKEL RENDELKEZIK a szocialista j nagyüzem a kisüzemekkel «J szemben a burgonyatermelés- \ ben? Mindenekelőtt nagy előnyt i jelent a gépesítés nagy leheiő- sége. Az eredményes, jövedelmező burgonyatermesztés egyik legfontosabb feltétele — futóhomok jellegű talajaink kivételével — az őszi mélyszántás. Az őszi mélyszántást megfelelő gépellátottságuk és egységes nagy tábláik következtében éppen a szocialista nagyüzemek tudják a legkedvezőbb feltételek között elvégezni. Ez nemcsak hogy jobb jj minőségű, mint a lóval vagy í] tehénnel végzett kisparaszti munka, hanem olcsóbb is. Az eredményes burgonyatermelés fontos feltétele a korai, optimális időpontban történő vetés. A tavaszi talajelőkészítési munkákat rövid idő alatt és jó minőségben kell elvégeznünk. Ezt szintén csak a gépek alkalmazásával tudjuk megtenni. Nagyon munkaigényes foA diáklányok már eltűntekí lyamata a burgonyatermelései cukrászdából, a neon is kialudt az élelmiszerbolt homlokzatán, a főtér hármas. útjel-J most éppen 318 néző figyeli zőtáblája azonban még most isi gyorsan wi i «f fi n n ii iinlX/I /ipi % KrUlr) 1 Rí nek az ültetés. Ezt a szocialista nagyüzemekben géppel olcsón és a kézi rrtun•Majü meglátjátok» begy io ie merengve Gene Kelly színes amerikai táncfilmjét. Tízezer néző egy hónap alatt! AUghamintha a művelődési tok felé irányítaná az gént... közpon-i kánál sokkal jobb minőségben ” ide-,' tudják elvégezni. ^ A gyomtalanitási, növény- jávori Béla ápolási munkákat szintén gépi erővel végezhetjük el. Az elsői saraboiásig ismételt fogasolással biztosíthatjuk a gyommentességet. A sarabolásokat, töl- tügetéseket viszont géppel sokkal jobb minőségben és optimális időben olcsóbban végezhetjük, mint a kisparaszti gazdaságok fogaterővel. Az ápolási munkákat ilyen módon megszervezve a kézi erővel végzendő munka mindössze a sorok egyszeri gazolására és a virágzás utáni gazolásra szorítkozhatok. A szedést a nagyüzembe^ szintén kifogástalan minőségben géppel végezhetik. A gépi szedés kézi munkaerőszükséglete csak mintegy harmada a kézi szedésnek, azonkívül a betakarítási veszteség is jóval alacsonyabb, mint kézi szedés esetén. A munkaigényes osztályozás nagy teljesítményű burgonyarostákkal gyorsan és olcsón végezhető el. A NAGYFOKÚ GÉPESÍTÉS BIZTOSÍTJA, hogy a nagyüzemben olcsón és a kisüzemnél jobb minőségben termeljük meg a burgonyát. A helyes munkaszervezés, koráig közép- és késői érésű fajták helyes arányban való termelése a munkaerő egyenletes.) gazdaságos kihasználását teszi lehetővé: a nem kívánatos munkacsúcsokat ki tudjuk iktatni. A nagyüzem másik előnye a műtrágyázásban adódik. A burgonya egyike azoknak a növényeinknek, amelyek a műtrágyákat a legjobban hasznosítják. Kormányzatunk a nagyüzemek optimális műtrágyaellátottságát minden eszközzel biztosítja, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok így a terméshozam növelése érdekében a megfelelő adagokat alkalmazhatják. A műtrágya kiszórására már szintén nagy teljesítményű gépekkel rendelkezünk, A magas terméshozamnak így a jövedelmező burgonya- termelésnek döntő feltétele a jó minőségű vetőgumó használata. Ebben is elsősorban a szocialista nagyüzemek vannak előnyben, mert megfelelő minőségű vetőgumóval való ellátottságukat minden eszközzel biztosítjuk. A sok munkaerővel rendelkező nagyüzemek még külön jövedelmező burgonyatermelési ágakat vezethetnek be. Semmi esetre sem lenne helyes» nekik a géppel olcsón elvégezhető munkákra felhasználni felesleges munkaerejüket) mert így az egy főre eső jövedelem nem emelkednék. Ehelyett a fentebb leírt munkák géppel való elvégzése mellett speciális burgonyatermelési ágakat helyes választaniuk a kézi munkaerő teljes kihasználására. Ilyen belterjesebb burgonyatermelési ág az előcsíráztatásos burgonyatermesztés. Az előcsíráztatásos burgonyatermesztésnél, a vetőanyag előkészítésénél, az előcsíráztatásnál) majd a szedésnél tudják az egyébként kihasználatlan munkaerőt hasznositani. A megfelelően és idejében ültetett előcsíráztatott burgonya a teljes érésben szedettnél is nagyobb jövedelmet ad. Még további előnyt jelent, hogy a korán felszedett burgonya után kiváló eredménnyel termelhetünk másodvetésű növényeket. AZ ELŐCSÍRÁZTATÁSOS BURGONYATERMELÉST — az optimális adottságokkal rendelkező körzeteken kívül, ahol elsősorban exportra érdemes szerződni — a városellátó övezetekben, nagyvárosok) ipari centrumok közelében érdemes fokoznunk. A jó burgonyatermelő vidékeken elsősorban a vetőburgonya-termelés választható mint jövedelmet fokozó belterjes termelési ág, ha munkái elvégzésére megvan a lehetőségünk, mert így a leromlás miatti kiesés veszélye csökken, Teichmann Vilmos a Kisvárdal Mezőgazdasági Kutatóintézet vezetője.
