Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-16 / 39. szám

Sedd, 1360, február 16, SOMOGYI NÍPUtP TUDOMÁNY - TECHNIKA A jezsuiták Magyarországon (!■) A jezsuita rend élesen elüt a katolikus egyház minden más szerzetesrendjétől. A szer­zetesrendek rendszerint — leg­alábbis szóban — aszkétizmust, szegénységet, egyszerű életet hirdetnek. Ezt teszi például a kapucinus rend is, amely szin­tén a jezsuitákéhoz hasonló feladattal alakult: tudniillik, hogy harcoljon a reformáció eszméinek térhóditása ellen. A legtöbb szerzetesrend tagjai ál­talában rendházakban élnek, és prédikálásuk főként a szé­les néptömegekhez szól. A je­zsuiták viszont a többi rend­től eltérően kezdettől fogva ar­ra törekedtek, hogy az arisz­tokrácia, a gazdagok, vagyis az egyes államok uralkodó körei­be való behatolás révén erő­sítsék a pápai hatalmat. Szoro­san hozzátapadni az uralkodó osztályokhoz, azok befolyásos politikusaihoz, a földbirtokos és pénzarisztokráciához, rajtuk keresztül a pápa követelésének megfelelően és a legreakció- sabb irányzatok erősítése cél­jából befolyásolni a politikai és társadalmi életet — ez a je­zsuiták célja. Érthető tehát, ha a jezsuiták mindenkor a tár­sadalmi haladás esküdt ellen­ségei voltak. A nagy francia forradalom előtt a feudális társadalmi rend megmenté­alapította nagyszombati rend- Ilyen előzmények után nem házukat, nekik juttatta a szép- csoda, ha a váradiak kiűzték laki apátságot, a bényi prépost- városukból a jezsuita térítőket, Ságot, a nagyszombati főisko- az erdélyi rendek pedig 1581- lát, rájuk bízta a nemesi ifjak ben határozatot hoztak, hogy nevelését. 1586-ban a jezsoi- több jezsuitát már nem bocsá­ták megkapták a turóci pré- postságot és más javakat. Rendkívül nehéz, viharos évek jártak akkor Magyarországon. Az ország három részre sza­kadt: középső része a torok, nyugati és északi része a Habs- burg-igát nyögte, de a keleti részén alakult erdélyi fejede­lemséget is gyakran felperzsel­ték a német és a török hadak. Vallási kérdésekben is rendkí­vül kiéleződött a helyzet. Az ország lakosságának mintegy kétharmada már protestáns hitre tért, ugyanakkor a Habs­burgok védőszárnyai alatt a tanak be Erdélybe. Ennek azonban nem lett foganatja, sőt Báthory István közvetlen utódai már teljesen a jezsuiták befolyása alá kerültek, azok kívánságait teljesítették. Külö­nösen az ingatag Báthory Zsigmond cselekedett minden­ben jezsuita nevelője, Leleszi János és gyóntatója, P. Carig- li Alfonz sugalmazásai szerint. Az erdélyi rendek kétségbe­esetten írták egyik felterjesz­tésükben: »Saját szemeinkkel láttuk, hogy a jezsuiták nem­csak hivatalból, hanem min­den időben Nagyságod körül vannak; ha ellenök szólunk, ezt úgy állítják elő, mintha felségsértés volna; Nagyságod személyét tőlünk elfordítják, s aéért küzdöttek, a XIX. és a követően, 1579-ben a jezsuiták XX. században pedig már a megjelentek a túlnyomóan kapitalizmus apologetikája és a Protestáns Erdélyben is. A megtelepedésre katolikus egyház a reformáció mí miattuk nem vagyunk biz- legnagyobb előretörése idején is megőrizte hatalmas vagyo­nát és politikai előjogait. A XVII. században pedig általá­nos támadásba lendült a refor­máció ellen, s ennek egyik megnyilatkozása volt a jezsui­ták behívása is. Nagyszombati letelepülésüket tosságban.« 1588-ban a med- gyesi országgyűlésen az erdélyi rendek ki is űzték a jezsuitá­kat Erdélyből. Kitiltásuk azon­ban nem volt tartós. Báthory Zsigmond 1595-ben — a tör­vény ellenére is — visszahívja őket. Sőt még arra is hajlandó, hogy jezsuitái biztatására Er­délyt az oppelni hercegségért és bíborosságért átengedje Rudolf császárnak. Rudolf tá­bornoka, Básta pedig tűzzel­területnek nyilvánított sze­rencsétlen országrészt. A Habsburg önkényuralom ellen az első sikeres harcot Bocskai István hajdúi vívták szocializmus elleni harc a be- a katolikus ^ „ Báthory István fejedelem (ke- vassal pusztította a hódított vallott célkitűzésűk. Ugyan- sőbbi lengyel király) vallási ezért a jezsuiták természetes türelmi politikáját használták ellenségei a népek szabadság- 1581-ben megkapták a fe- harcainak és függetlenségi to- kolo2s.™onostori rekveseinek is. Ennek iegnyil- három rendházuk volt Erdély- __ _j__ ............__ v ánvalóbb, de korántsem ben. Tevékenységükről a kato- meg^'X felkelés' 1603~-bari' kez­egyetlen példáját láthatjuk, ha ókus-e[lenességgel éppenséggel (jödött, (s az 1604. évi korponai tevékenységüket megvizsgáljuk vádolható Horváth Mi- gyűlésükön már a jezsuiták ki­a maavar népnek a Habsbure -,?US?iuk> kival° űzéséről határoztak. A felke­a magyar nepnek a Habsourg történetíró állapította meg: 1<5st győzelemmel lezáró 1606. »-Ttsztoket túllépve, vallásukat évi bécsi .béke tükrözi azt az erőszakkal terjesztették utcán, éles különbséget, amely a templomokban, processio által független magyar államiság oly helyeken is, ahol az nekik hívei és a császári ház tagjai meg volt tiltva. Váradon elfog­lalták a reformáltak templo­mát, s a keresztnek fegyveres kézzel való körülhordozása ál­tal, majdnem nyilvános moz­galomra adtak okot. Kozmáson a papra (protestáns lelkészre) uralom ellen vívott 400 éves függetlenségi harcai fényében is. A magyar nép számára rendkívül tanulságos ez a vizs­gálat: annak a kutatása, hogy a négy évszázados függetlensé­gi harcaink során melyik olda­lon álltak a jezsuiták. A jezsuiták már jelentős egyházi és világi hatalommal rárohantak, lakásából kiker- , rendelkeztek, amidőn rendjük gették, könyveit széttépték. A alakulása után mintegy két Székelyföldet, Vásárhely és évtizeddel Oláh Miklós eszter- Karánsebes környékét beba- gomi érsek Magyarországra is rangolták, nem nevelés, hanem behívta őket, s 1561-ben meg- vallásuk ily terjesztése végett.« között a jezsuiták tevékenysé­gének megítélésében is fenn­állott. »Nem egyeznek meg a magyarok abban, hogy a je­zsuiták Magyarországon állan­dó jogokat és birtokokat bír­janak. Azonban őfelsége (tehát Rudolf császár) jogaihoz ra­gaszkodik.« A független Er­délyt újonnan elismertető Bocskai István fejedelem — aki még a bécsi béke évében elhunyt ■— halálos ágyán is ar­wwwwwvuwwrtv.vwww^-rtwwvvyvvv ra intette híveit, hogy ne tűr­J jék a jezsuitákat Magyarorszá­Térhatású rádióadás egyetlen hullámhosszán A 4»26 méteres hullámhosszon »nukodó leninerádi ultrarövid- hullámú rádióadóállomás meg­kezdte a Popov-kutatóintézet­bcn kikísérletezett térhatású rendszerű kísérleti adásait. Az új módszer lehetővé teszi, hogy térhatású, kétcsatornás adást ne kettő, hanem egy hul­lámhosszon sugározzanak. Az adások vételéhez egy rádióké­szülék is elegendő, de a két csatorna elválasztásához egy­csöves alaptérre van szükség. Az új módszer nagy lehetősé­get nyújt a szovjetunióbeU "L. nemzetiségi műsorok közvetítő- OZU.yICLI.ail Hug yulQ; sére, ugyanis lehetővé válik kétnyelvű adások egy időben, azonos hullámhosszon való su­gárzása. Ház — szabályozható oagvságú szobákkal Moszkvában megkezdték az első olyan kísérleti lakóház építését, amelyben maguk a lakók szabályozhatják szobájuk nagyságát. A lakóterület egyet­len nagy helyiséget képez, amelyben könnyű közfalakkal, beépíthető szekrényekkel, pol­cokkal a lakók tetszés szerint alakíthatják ki a különböző he­lyiségeket, a lakó- és a háló­szobákat. A beépíthető bútoro­kat olcsón bocsátják az újon­nan beköltözők rendelkezésére, •1 Kanadában sikerült szag­talan hagymát termelni. A szagtalan hagyma íze válto­zatlan, mezőgazdasági szak­értők szerint két év múlva már kivitelre is kerül. Óriá­si előnye, hogy nem fakaszt­ja könnyre a háziasszonyo­kat. Érdekes földrajzi feltevés A térképet figyelmesen vizs­gáivá nem nehéz megállapíta­ni, hogy az új-zélandi szigetek kontúrja! csaknem pontosan követik Ausztrália délkeleti Fe“aá%“maTtkenEerte^: Repülőgép a bőröndben lasztja el egymástól. De vajon így volt ez mindig? J. Waterhouse fiatal űj-zelan- di geológus hosszú vizsgálatok eredményeképpen arra a követ­keztetésre jutott, hogy Auszt­rália és Üj-Zéland régebben egy kontinens volt. A tudós tü­zetesen tanulmányozta a part­menti sávokban az ásatások so­rán felszínre került puhatestűe­ket. Százhúsz fajtát vizsgált meg, s azok teljesen azonosak voltak mindkét partvidéken. Ez a megállapítás is alátámasztja azt a feltevést, hogy a Tasman- tenger nem mindig tetézett. így volt er mindig? Egy amerikai repülőgép­7 gyárban összerakható és fel­fújható repülőgép készül, amelyet hat perc alatt lehet összeállítani, felpumpálni és beindítani. A törzs hat mé­; kit. Százhúsz fajtát vtegáit tér hósszú, a szárnyak szé­> meg, s azok teljesen azonosak lessége g méter, a gép súlya ,, - — -----— — --------------- 125 kg, a motor 60 lóerős, se­■ : azt a feltevést, bogy a Tasman- . s, tenger nem mindig iétézett. bessege S0 km óránként, rekvéséinek buzgó előharcosai gon. Végre a protestáns ren­dek követeléseire az udvar en­gedni kényszerült: Az 1608:8. törvénycikk kimondotta, hogy a jezsuiták Magyarországon »birtokokat és birtokjogokat ne bírhassanak«. A törvényt meghozták ugyan, de végrehaj­tására nem került már sor. Legfeljebb az történt, hogy egy-egy jezsuita birtok igazga­tását átmenetileg valamely ka- tolikus egyházi személy — pél- I* dául a turóci prépostságot és javait Pázmány Péter — vette át, de a jezsuiták befolyása és hatalma Magyarországon nem szenvedett csorbát. Olyannyira nem, hogy az elkövetkezendő 30 esztendőben a jezsuita kol­légiumok száma elszaporodott hazánkban. íme néhány példa: 1613-ban megtelepedtek Ho- monnán, 1615-ben Ungvári, 1626-ban Győrött, 1631-ben Kassán. 1633-ban Gyöngyösön és Komáromban, 1635-ben Szekszárdon. 1636-ban Szatmá- ron, Sopronban és Kőszegen, 1640 körül Szepesden és Nagy­károlyban, 1644-ben Trencsén- ben stb. Jellemző, hogy amer­re a függetlenségi harcok ide­jén Bethlen Gábor és I. Rá­kóczi György szabadságért küzdő harcosai hordozták zász­lajukat. a jezsuiták előlük mindenkor elmenekültek: a legbigottabb Habsburg-uralko­dónak, H. Ferdinándnak la­bancai nyomában pedig min­denütt visszatértek, lévén Ma­gyarország és Erdély önállósá­gának esküdt ellenségei és a Habsburg-héz gyarmatosító tö­I. Rákóczi György erdélyi fe­jedelem joggal panaszolta az 1644. évi káliói proklamációjá- ban, hogy »jezsuitákkal az or­szág fele tömetik«. Ezek az évek, a XVII. szá­zad első fele az ellenreformá­ció leghevesebb évtizedei vol­tak Magyarországon. Az ellen-, reformáció kardja II. Ferdi- nánd császár, de irányítója Pázmány Péter esztergomi ér­sek volt. Pázmány működését — mely kétségtelenül jelentős fordulat a katolikus egyház magyaror­szági történetében — inkább dicsérettel és magasztalással, mint. bírálattal említi a polgá­ri történetírás. Elmondják ró­la, hogy protestáns szülők gyermeke volt, 13 éves korá­ban lett katolikus, ifjú korá­ban belépett a jezsuita rendbe, s az 1608-as országgyűlésen tűnt fel ragyogó szónoki és írói tehetségével — a Jézus Társaság védelmében. Említik, hogy 1615-ben nádorrá akarták választani, s a pápa ez alka­lommal felmentette szerzetesi fogadalma alól. Ez ugyan nem sikerült, de Forgách prímás elhunyta után Pázmány a ma­gyar katolikus egyház feje lett. Elmondják róla, hogy nagy lelkierő jellemezte benne az embert, rendkívüli ravaszság és kitartás a politikust, ékes­szólás a szónokot és írót, és hogy törekvéseit mindvégig a Jézus Társaság rendjének dis- ciplinái irányították. Arról azonban szeret »megfeledkez­ni« a polgári történetírás szá­mos művelője, hogy ez a tehet­séges ember minden erejét Magyarország politikai és val­lási szabadsága ellen fordítot­ta. Midőn esztergomi prímássá lett, nyíltan vallotta: »Immár nem kell tovább halasztani az eretnekek kigyomlálását; mert jobb, ha ez országot farkasok és rókák lakják, mintsem az eretnekek.« Pázmány érsek és legfőbb segítőtársa, Esterházy Miklós nádor, ki saját bevallá­sa szerint »esküvel kötelezte le magát az egyházi rend iránt«, a Habsburg-abszolutiz- mus eszközei, a magyar önál­lóságot védelmező Erdély ádáz ellenei voltak. Pázmányt ez irányú tevékenységéért a besz­tercei országgyűlésen »mind irat, mind szó, mind tett által rossz hazafinak bizonyította«, és »mint a közbéke háborgató- ját — tanquam quod esset fás­tul et luxuriae deditus — örökre száműzte«. Pázmány és a jezsuiták irányításával végrehajtott el­lenreformáció legfőbb törekvé­se az uralkodó osztályok pro­testáns tagjainak rekatolizálá- sára irányult, hogy azután »cuius regio, eius religio« (akié az ország, azé a vallás) elv alapján erőszakkal téríthessék a protestáns jobbágyőst, a ka­tolikus hitre. A tűzzel-vassal- vérrel végrehajtott ellenrefor­máció iszonyatos szenvedése­ket hozott az országra. Az erő­szakos rekatolizáló mozgalmak legkiemelkedőbb mozzanata a pozsonyi hírhedt vésztörvény­szék működése. Comenius Ámos János világhírű tudós barátját, Drabik Miklós prédi­kátort például »Lux in teneb- ris«, »Fény a sötétben« című könyve miatt perbefogták. Könyvét elégették, őt magát pedig — miután a jezsuita su- galmazásra hozott ítélet sze­rint két kezefejét levágták, és nyelvét kitépték — ugyancsak máglyára juttatták, a porait a Dunába szórták. A jezsuita »lelki gondozás« szomorú pél­dája Kell-io lipótvárosi jezsuita eljárása is, aki 250 elfogott re­formátus lelkész közül többe­ket véresre vert. Azokat, akik a vészbíróság előtt sem voltak hajlandók hitüket megtagadni és a katolikus hitre térni, Tri­esztben és Nápolyban gályara­boknak adták el. A protestán­sok templomait, iskoláit és egyéb javait a császári kato­naság közreműködésével a leg­több helyen a jezsuiták foglal­ták el. (Résziét a TIT Történelmi Szak­osztályai Országos Választmá­nyának ki adván íáfcéL» GIORDANO BRUNO (1548-1600) Tpebruár 17-én lesz 360 éve annak, hogy a római Cam- pó dei florin rőt máglyalobogás, szikraeső fénye tükröződött az inkvizíció fekete talárba öltözött papjai­nak ónszinű arcán. E lobogásban égett el a XVI. század nagy olasz bölcsésze: Giordmo Bruno. Emlékezzünk meg rólmint tette Róma városa 1889- ben. Ekkor elégetése színhelyén bronzszobrot állítottak emlékének, és talapzatába ezt vésték; »A tőle sejtett szá­zad emléket emelt neki azon a helyen, ahol egykor mág­lyája lobogott.« Giordano Bruno (Jordanus Brunus) 1548-ban született Nótában, Nápoly közelében. Első iskolái után, 15 éves ko­rában lépett Nápolyban a dominikánus . szerzetesrendbe. Ez a rend őrizte abban az időben legszigorúbban az arisz- totelészi filozófiának akkor már kővé merevedett formáit: a tekintélyelvet, az egyház kinyilatkoztatásszerű és meg­változtathatatlannak tartott tételeit. A fiatal szerzetes lo­gikus — világos, de éppen ezért kételkedő és mindenben ellentmondást, végleges magyarázatot és megoldásokat ke­reső agya sehogyan sem tartotta értelmesnek, de még csak elfogadhatónak sem a »megváltoztathatatlan« kinyilatkoz­tatásokat: »így kell lennie a dolgoknak, mert az egyház így nyilatkozott!« Természetesen rendfőnöke szigorú bün­tetés,e elől menekülnie kellett a pompás vitázó képességű, éles gondolkodású ifjú szerzetesnek! Kiváló elmék sorsa a vándorlás. Az ö osztályrésze is ez lett. 1579-ben Genfben találjuk, de Kálvin merevsége elidegenítette a szabadgon­dolkodót. 1580—90 között csaknem minden számottevő európai egyetemen megfordul: Lyon, Párizs, Toulouse, London, Oxford, Marburg, Prága, Wittenberg, Frankfurt am Main, Helmstedt állomáshelyei ennek a gondolkodás történetében páratlan körútnak. Hiszen ekkor vitatkozik, ír legtöbbet, ekkor kristályosodik ki, összegeződik páratlan filozófiai rendszere, mely valóban »előre sejtette a realiz­mus,, sőt a materializmus századát«! 1590-ben visszatér Itá­liába, Padova, majd Velence élvezheti szellemének fényét. Itt azonban fogságba kerül és három év múltán átadják a római inkvizíciónak. Hétévi fogság után lobog fel 1600. február 17-én máglyája a Campo dei fiorin! Ennyi a szűkre szabott életrajza. De századok előrevi­lágító eszméi izzanak benne. Melyek ezek? A kor filozófusai igen furcsa dolgokon vitatkoznak ebben az időben! A valamikor élő arisztótelészi fi­lozófia, mely a dolgok, a jelenségek mögött lévő jelentése­ket, lényeget az ókorban oly forradalmi és oly új erővel tárta fel — már valóban megmerevedett, megkövült. A tartalom és forma felbonthatatlan egységbe forrottak, de ennek az egységnek tengelyében az egyház tekintélye, ha­talma állott. Az egyház nyilatkoztatta ki az anyagi világ valóságaitól teljesen független isteni hatalom akaratát, el­képzeléseit a maga »valóságáról« és a természet valóságai­ról. Occam Vilmos azon vitatkozik már e torzult és meg­merevedett gondolkodás rendjében, hogy »hány angyal fér el egy tű hegyén?« Raymundus Lullus a természet tényeit alá­rendeli a szellem elképzeléseinek, Johannes Buridán hírhedt szamara pedig éhen hal két szénakazal között, mert közé­pen állván nem tud választani: egyforma érvek szólnak a két szénakazal felé fordulásának. Ebbe a sö­tétségbe hasitott vakító fényt Giordano Bruno! Badarság azt hinni, hogy az anyag, a természet valamiféle alakban alárendelteiéit egy tőle független, felette lebegő szellemnek. Nincs is ilyen! A természetben jelenségek van­nak, és ezeknek jelentésük magukban a tényekben olvas­ható, látható, elemezhető és fogható fel. Nincs szükség semmiféle kinyilatkoztatásra, semmiféle kívülről való be- lemagyarázásra. A világ jelenségei megismerhetőek, fel- tárhatóak, csak bátran, az elme világosságával, és tiszta ságával, a megismerés biztosságával kell hozzájuk közelí­teni! Nincsenek elfedett titkok a természetben, csak már megismertek és még nem ismertek vannak! Isten? Igen — maga az anyag, a természet, törvényszerűségeivel, megnyilvánulási formáival, jelenségeivel — ez az isten. Kivá­ló meghatározása: »N a túr a est de u s in rebus.« Így fordíthatnánk: »Az anyagban élő természet maga az isten«! Elképzelhető a meghökkenés, a gyűlölet, a vádas­kodás és a bosszú az egyház részéről, de elképzelhető a fel­lélegzés, az örömujjongás a halódó, kutató és megismerés­re áhítozó emberi szellem részéről is! Az előbbi viszi mág­lyára és az utóbbi indítja útnak a. felvilágosodás előfutár- jait! Ö vitatkozik, nem vádol és nem is védekezik: érzi. hogy világossága győzni fog a sötétségen, az pedig nem fontos, hogy egyéni élete e küzdelemben elég! Legpompásabb müve: »Spaccio de la bestia trionfan- te.« A győzelmes vadállat elűzése! Igen. joggal gondolhat­ták ellenségei, hogy itt a pápaság, a papság tekintélyelvének elűzéséről van tulajdonképpen szó! Megjelenése idején már égnek a Cinquecento szellemi világosságának lángjai. A kutatások, a felfedezések kitágí­tották, szélesítették a fizikai és szellemi látóhatárt. Az anyag megismerése tüzetesebb, behatóbb és világosabb' Túlvagyunk már Francis Bacon és Descartes előkészítésén, szellemi útegyengetésén. Éppen ezek az alapgondolatai a »Novum Organon«-nak és a »Cours de la method«-nak. Szabad vizsgálódás, kutatás, előítélettől, megkötöttségtől mentes következtetés, ok- és okozatkeresés lehet egyedüli méltó feladata az emberi elmének! Mi ma még többet látunk filozófiai rendszerében! Egy­szerűen a materializmus előfutárát, első szabatos meghatá­rozóját. Hiszen világos, hogy ha a természetben, az anyag­ban lévő mozgás, változás mag a az istenség, akkor már csak lépések kellenek hozzá, hogy eljussunk addig, ahol külön világmagyarázó erők feleslegessé válnak! Müveit részben latinul, részben olaszul írta. Stilusa szellemes, változatos, képekben gazdag. Hangja ironikus, sokszor gúnyolódó, néha maróan keserű. Igazságainál ta­lán hangja még jobban elkeserítette ellenségeit, lelkesítet­te híveit! , Logikája vasszigorú, kemény. Tételei cáfolására ellen­ségei sem mertek vállalkozni, inkább választották az agyonhallgatás vagy tilalom eszközét. Természetesen éppen ellenkező eredménnyel, mint számították. Századok igazolták — a tudományos megismerés, a kutatások sorozata igazolta —. hogy a természet je­lenségei megismerhetőek, önmagukban hordozzák értelmü­ket. és az anyagnak sajátos törvényszerűségei vannak, me­lyek felismeréséhez elegendő az értelem, a tiszta ész, s nem kell semmiféle az anyagtól független érv, erő! Élete viszont élő példája a történelem f eltartóét atha- tatlanságának, a soha vissza nem fordulásnak! Éppen ezért a miénk, a haladó emberiségé Giordano Bruno.-id-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom