Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-03 / 28. szám
Szerda, 1960. február 3. s SOMOGYI NÉPLAP Szu'ia, (Szudán ____ C}ijékéut/(>$ P róbamenet. Vida Gyula a kezelőfülkében. — Gépünk háromféle munkafolyamat végzésére alkalmas — mondja Emészt Dobrocs- ka —, de itt csak a markoló és vonóvedres munkához használják majd. Markolójának űrtartalma két köbméter, ha azonban helyi bontáshoz alkalmazzák, két és fél köbmétert is emel egyszerre. Megtudom, hogy a gép »mindössze« 110 tonna, a különböző munkafolyamatokat pedig négy villanymotor végzi. A villanymotorok hajtásához két agregátor is érkezett, egyenként 260 lóerősek, s 200 kilowattos áram fejlesztéséhez alkalmasak. Vida Gyula, a gép egyik leendő kezelője még mást is mond: — Összesen 9 vagonban érkezett az új masina. Szerelését kb. egy hónapja kezdtük meg, s ma már termelésre készen áll. Svatopluk Polak arról beszél, milyen nagy teljesítményű a gép. — Egy óra alatt 170 köbméter földet lehet megmozgatni vele, ami 8 órás műszakot számítva 1360 köbmétert jelent. Ez így egymagában is nagyon szép eredmény. A két csehszlovák fiatalember nyújtja a kezét, búcsúznak, várja őket a gépkocsi, indulnak a községbe. — Na, shledanou, kedves barátaink, köszönjük a gépet! P. Gy. — Nézze, itt a heluáni Ní- lus-híd képe. Ügy tudom, magyarok építették — mutatja a kölcsönös bemutatkozás után Afrikában készített felvételét a fiatal csehszlovák technikus, Svatopluk Polak. Majd egy másik is kerül elő tárcájából, melyen ő látható fekete bőrű munkásemberek körében. Szudánban készült a felvétel, ott is a Skoda-cég gépeinek szerelését irányították. Svatopluk Polak és társa, Emészt Dob- rocska — aki mellesleg kitűnően beszél magyarul, és a tolmács szerepét is ellátja — a Gyékényesi Kavicsbánya új gépének, a hatalmas lépegető exkavátorhoz hasonlítható monstrumnak a szerelési munkálatait ellenőrzi és segíti hasznos tanácsokkal. — Mit tud a Skoda-cégneb ez az impozáns alkotása? — kérdezem. Hogyan lesz az ember törpe a csehszlovák gép mellett. Szellemi öttusa az Ifjúsági Házban Kaposvár négy KlSZ-alap- scervezetónek fiataljai mérték össze tudásukat szépszámú közönség előtt az Ifjúsági Házban. Nagy völt a versenyzők izgalma. Floró Klára, a Kábelgyár csapatának vezetője például kabala-babát szorongatott, és úgy húzta ki a kérdéseket tartalmazó borítékot. (És mit ad a szerencse, éppen a 13. számú kérdéscsoportot kapta.) Harminc másodperc gondolkodási idő állt a versenyzők rendelkezésére, de igen sokan azonnal mondták a válaszokat -Ki írta az Októberi vihar című könyvet?« »Milyen darabot mutatott be ebben az évadban a színház?« »Milyen népi demokratikus országok határolják hazánkat?« »Hány középiskola volt a felszabadulás előtt Kaposvárott, és mennyi van most?« Ilyen kérdésekre kellett válaszolniuk a versenyzőknek, s ha jól feleltek, felcsattant a taps. Felcsattant, mint Sánta Sándor, a rendőrség KISZ-alapszervezete fiatal versenyzőjének esetében is,1 aki mind az öt kérdésre kifogástalan választ adott, és ezzel az egyéni verseny első helyezettje lett A második helyet Kubacska András, a harmadikat pedig Kiss Lajos szerezte meg. A csapatversenyt a rendőrség csapata nyerte a Textilművek és a Kábelgyár csapata előtt. Az egyéni és a csaoat- verseny első három helyezettje jutalomtárgyakat kapott, a Vasipari Ktsz csapatának »fájdalomdíjként« egy jó tánc- I számot küldött az Ifjúsági Ház zenekara. Inségkon Az ember könnyen felejt. Különösen a rossz emlékeket felejtjük el hamar és szívesen. Ez érthető. Senki sem gondol örömmel életének arra a szakaszára, amikor nélkülöznie, nyomorognia kellett. Jómagam is egészen elfeledtem már, hogy valamikor, elemista koromban iskolám ínségkonyháján ebédeltem sok társammal együtt hosszú hónapokon át. Valamelyik nap azonban, amikor a Zó ja Gyermekotthonban jártam ebéd idején, s láttam a szépen megterített asztalokat, a mellettük ülő gyermekeket, amint a jóízű ebédet falatozták, eszembe jutott ifjúságomnak az az időszaka, mely annyi bánatot, megaláztatást jelentett. * * * 1943-at írtak. Alig múltunk tízévesek, de a háború teljes súlyát magunkon éreztük. A jegyre adott néhány deka kenyér, margarin, cukor, liszt bizony nem fedezte a fejlődő, fiatal szervezet megkövetelte táplálékot. Igaz, akinek pénze volt, az feketén vehetett. De nekünk nem volt erre pénzünk. Apám néhány évvel azelőtt meghalt, iskolás pajtásaim többségének szülei szegény munkásemberek, a legtöbb apa valamerre a fronton ainylődött. Néhánynak mégis telt. A hentes fia, Reményi Jani mindennap jókora kolbászt, szalonnát vett elő tízóraira. Rásy őrnagy úr fiacskájának sem kellett nélkülöznie egyetlen nap sem a szalámis, vajas zsemlét, s a plébános úr szakácsnője egyetlen kislányának, Jucikénak is jutott mindennapra valami finom falat, de annak is felét ette meg, a többit fanyalogva a szemétbe dobta. Mi pedig, sovány, sápadt, mindig éhes gyerekek sóvárogva néztük. Ajkunk az övékkel együtt mozgott, míg azok a kolbászt, szalámis vajas zsemlét, a libazsírral megkent fehér kenyeret ették. S amikor ők nyeltek, velük együtt nyeltünk tikkadt szájjal. Történt egyszer, hogy az iskola igazgatója elhatározta: a szegény sorsú gyermekek részére az iskolát támogató lovag Flookk földbirtokos, a plébánia, az oltáregyleti tagok és néhány kereskedő segítségével ínségkonyhát állít fel. össze is írták a számításba jövő tanulókat — voltunk jó néhányon —, megindult a könyöradományok gyűjtése, s egy napon működni, kezdett az ínségkonyha. Az oltáregylet néhány asszonya vállalta a főzést, nekünk otthonról tányért, kanalat kellett hozni, s amikor megszólalt a delet jelző harangszó, felsorakozhattunk a pedellus konyhája elé, ahol táplálékunk főtt... Nem sok örömünk telt az egy tál ételben. Hétfőn borsófőzelék volt zsír nélkül. A rántás összecsomózva, összeragadva benne, álig tudtuk lenyelni. Kedden buris valamilyen szafttal leöntve, ami velünk együtt ugyancsak nem ismerte a zsírt. Szerdán grízes tészta, csütörtökön fehér babból főzelék — a zsírtalan, ök- lömnyi rántás ebből sem maradt ki. Pénteken káposzta; egyszer hittük csak, hogy hússal van, de bizony akkor is rántással volt, mint azután mindenkor. Ebédelni az osztályba nem mehettünk be, mert az ételszag rontotta volna a tanterem levegőjét, s mert zavartuk volna a bent maradó, az ínségkonyhán nem ebédelő tanulókat. Ott ettük meg hát az udvaron, a falnak támaszkodva, ha esett az etö, gyorsan A Nagyatádi Járási lí 18/ Bizottság / minden tagja személyileg felelős az alapszervezetekben folyó munkáért Járási KISZ-bizottsági ülés Nagyatádon A Nagyatádi Járási KISZ-bi- zottság legutóbbi ülésén két fő kérdés megvitatása szerepelt. Az egyik arról, hogyan alakúit a szervezeti munka, a másik pedig az 1959. negyedik negyedében végzett tartalmi munkáról. Vidák Mihály, a járási KISZ-bizottség titkára beszámolója elején áttekintést nyújtott az alapszervezetek fejlődéséről és a taglétszám alakulásáról, majd rátért a szervezeti munka ismertetésére Elmondotta, hogy a szervezeti élet alapja a munkaterv, mindenütt el kell azt készíteni, hogy ne ötletszerű legyen a KISZ-alapszervezet munkája, hanem pontosan megszabva végezzék a feladatokat. — A taggyűlések tartása terén nagy javulás tapasztalható. Sok helyen új titkárt választottak, s az ő lelkes munkájuk révén sikerült elérni, hogy a terv szerint meghatározott időben mindig megtartják a taggyűléseket. így jelentős javulást ért el a Felsőbogáti Állami Gazdaság és az ötvös- kónyi KISZ alapszervezete. Bolháson és a Háromfai Állami Gazdaságban viszont négy hónapja nem volt taggyűlés. Oka az, hogy a titkár nem alkalmas a tagság összefogására, I a vezetőségben pedig nincs I meg az egyetértés — folytatta beszámolóját a járási titkár, | majd arról beszélt, hogy mi- j lyen problémák merültek fel a j KlSZ-építésben. Abból indult; ki, hogy a 18—24 éves fiataloknak mindössze 19,6 százaléka | KISZ-tag. Ez súlyos hiba. j Ezért a járási KISZ-bizottság | tagjait is felelősség terheli, hi- j szén nem fordítottak elég gon- ; dot a fiatalok nevelésére. A járási bizottság tagjainak munkájáról szólva Vidák elv- j társ a következőket mondotta: j — A tapasztalat az, hogy bizottságunk tagjai nem dolgoztak. A KISZ-re háruló feladatok nagy sokaságát két függetlenített munkatárs nem tudja megoldani. Éppen ezért válik szükségessé, hogy újra felosszuk a járást a bizottság 31 tagja között, és személyileg is felelőssé tegyük őket az alapszervezetekben folyó munkáért. Fontos, hogy az alapszervezetek munkájának segítése ne száraz, visszakérdezésszerű legyen, hanem gyakorlati tanácsok adáséval, módszerek bemutatásával történjék. Hogv a taglétszámot bővíteni lehessen, ki kell küszöbölni az olyan hibát, mint amilyet a gimnázium KlSZ-alapszervezeténél követtek el, hogy ti. túlzott követelményeket áhítottak a felvételüket kérő fiatalok elé. Olyan nehéz politikai kérdéseket tettek fel a jelentkezőknek, hogy. bár igen sokan tudtak válaszolni, mégis elterjedt a felvétel »nehézségének« híre. — Ahol a KISZ-en kívülieket bevonták például a kultúr- munkába, és nem zárkóztak el mereven tőlük, ott sokkal könnyebb a helyzet. Az ifjúsági brigádokban nemcsak ki- szesek vannak, a társadalmi munkához nemcsak kiszesek segítségét kérik — ezek mindmind az Ifjúsági Szövetség megerősödését segítik elő — mondotta Vidák elvtárs. majd Kutason, ötvöskónyiban és a Nagyatádi Fonalgyárban szerzett tapasztalatait ismertette. Beszámolója végén arról szólt, hogy létrehozták at Ifjú Gárdát Nagybarátiban, Felsőbogáton, Somogyszobcn ts a vasútnál, s még további alapszervezetekben is megalakítják. Fontos feladatként említette meg, hogy a KISZ-nek jó kapcsolatot kell fenntartania a különböző tömegszervezelek- kel, mert csak így válik lehetővé az ifjúság széleskörű társadalmi nevelése. LELEMÉNYES EMBEREK (Mit csinálnak újítóink?) Nem szeretek beszélni róluk, mivel még bizonytalanok, s a sok tanulás mellett nehezen jut időm a kivitelezésükre. Legelőször a réz érintkezők felületi marását szeretném megkönnyíteni. Azt hiszem, eltelik néhány hónap, amíg elkészülök vele. De ha nem kapok segítséget a vállalattól, talán hozzá sem kezdek. Egészen más a helyzet | A 33. SZ. ÁKÖV műszaki részlegénél. A falakon mindenütt plakátok, különböző grafikonok, fényképes táblák hívják fel a dolgozókat az újításra, ésszerűsítésre. És ennek meg is van az eredménye. A múlt évben 148 újítást adtak be az üzem dolgozói, s 10 700 forintot fizettek ki értük jutalomként. Az újítások gazdasági eredménye tavaly 173 ezer forint volt. Pommer József és a többi újító a régi fékkorongok felújításán dolgozik. Ugyanis nem tudnak új fékkorongokat beszerezni, hiányuk pedig kocsikiesést okoznak. Tehát a régieket igyekeznek módosításokkal felhasználni. Az első felújított korongok már kísérlet alatt vannak. Ha beválnak, akkor a fékferador lekö- szörülését szeretnék egyszerűsíteni. Ez eddig kézi erővél történt, emiatt gyakran nem nyerte el a szabályos körív alakot, s a fék nem működött megfelelően. Olyan gépet terveznek. amellyel ezt a munkát pontossá tudnák tenni. Pommer József és újító társai: Illés, Kreiszler és Csordás szaktársak már gondolkodnak az új terveken. Egy kapuemelő s egy igen ötletes kocsirakodó is szerepel az idei újítási tervek között. A FINOMMECHANIKAI vállalatnál értékes ésszerűsítéseket, újításokat végez Szilvást Lajos villanymotor-szerelő. — Jelenleg egy folyadék-el- 'enállásos villanymotor-indítót tervezek. Nehezíti ugyanis Három kaposvári üzembe látogattunk el. Felkerestük azokat a dolgozókat, akik újításaikkal igyekeznek emelni vállalatuk termelékenységét. Vajon milyen ésszerűsítésen gondolkodnak, milyen munka- folyamatokat szeretnének megkönnyíteni, gyorsabbá tenni? A TRANSZVILL | előkészítő műhelyében állnak a gépek. A reggeli ideje van. Az egyik fiatal újító, Végh János már befejezte az étkezést. — Nem érdemes újítani — mondja. — Két újításom is benn van, de még mindig nem bírálták el. Az egyiket november 26-án, a másikat december elején adtam be. Nagyon lassan megy az újítások elbírálása, s ez néha elkedvetleníti az embert. Nemegyszer már arra gondoltam, hogy abbahagyom ... hiába, nem látom értelmét. De azért vannak terveim. y h a kapkodva, nehogy még több legyen benne a víz. Hetek múltán egyszer csak elterjedt a híre, hogy lovag Flookk a plébános úr és a község vezetőinek kíséretében ebédidőben ellátogat a konyhára. Nagyon készültek az oltáregyleti asszonyok, s ez alkalomra kétfogásos ünnepi ebéd főzését határozták el. Meg is mondták: bableves lesz és mákos tészta. Attól kezdve csak a mákos tésztára gondoltunk. Előre éreztük kellemes ízét szánkban, s elhatároztuk, sokat eszünk belőle, s ha jut, kétszer is kérünk repetát.., A nagy napra még néhány asszonyt behívtak a konyhára segíteni. Valamennyien fehér kötényt kötöttek, egy részük a babot válogatta, a többiek a tésztát gyúrták, metélték. A déli harangszó után még jó háromnegyed órát kellett a konyha előtt ácsorognunk, amíg a lovag úr és kísérete megérkezett. Az iskola igazgatója megköszönte jótékonyságát, amiért babbal, káposztával, sárga borsóval és fával segítette az ínségkonyhát. Igazgatónk egy mondatára ma is jól emlékszem: »Tekintsen, lovag úr, a jóétvággyal falatozó gyermekekre, akik örökké hálásak lesznek önnek, amiért legalább naponta egyszer jóllakhatna]!c.« A levest, még ki sem értünk a konyhából, már befaltuk, s máris sorbaálltunk a régen álmodott csemegéért. Száméi Pista kapott a tésztából elsőnek, s amint jókora, kanállal szájába tömött, arca elváltozott, majd kifordult belőle a falat. — De hiszen ez rossz,Vsós, ezt nem lehet megenni! — és sírva fakadt. Könnyei patakzottak, ömlöttek a csorba, le- pattogzott zománcú tányérban lévő mákos tésztára. Kínos percek, riadalom, kapkodás. Kiderült, hogy a jó asszonyok valamelyike cukor helyett sót szórt tévedésből a mákos tésztára. így lett a mi ünnepi mákos tésztánkból finom csemegéje a plébános úr disznóinak — az agyonsózott tésztát már csak azok tudták megenni. Többet nem is készültek az ínségkonyhán ünnepi ebédre. Ettük továbbra is a zsizsikes borsót, a grízes tésztát, a babot és a káposztát öklömnyi rántással, hogy fiatal szervezetünk kellően fejlődjék, gyarapodjék. Szalaí László munkánkat, hogy a különböző teljesítményű motoroknál más és más indító ellenállást kell alkalmazni. Ezt rendszerint idegen üzemektől kérjük kölcsön. Az új gépet 5—100 lóerős motorok beindításánál lehet majd alkalmazni. Az egy motorhoz használható gép 4500 forintba kerül, ezzel szemben az új készüléket körülbelül 4—500 forintból állítom elő. — Ilyen ellenállást máshol nem alkalmaznak? — De igen. Külföldön láttam, s annak alapján szeretném a miénket elkészíteni. * * * Tehát dolgoznak az újítók. Egyes vállalatoknál — mint pl. a TRANSZVILL — az újítási előadónak több gondot kell fordítani a tervek időbeni elbírálására. Végh János újítása az üzem főmérnöke szerint igen nagy jelentőségű. A bevezetésével való késlekedés sok forinttól fosztja meg a vállalatot, s természetesen csökken az újító munkakedve is. Roland Fereiia
