Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-26 / 48. szám

Péntek, 1960. február 26.

3

SOMOGYI NÉPLAP

Társadalmi ösztöndíjasok, — a megye leendő szakemberei

Hint a szervezés idején

A nemesvidi Alkotmány & hűséges segítőtársakra

h1n'l/'vn nniwrvM /ittii.

Az elmúlt esztendőben sokat tettek az illetékesek a fiatal, egyetemet végzett szakemberek vidékre irányításáért. Több ágú feladat megoldásának közelébe jutottunk ezzel. Egyrészt a falu, a vidék fejlődő élete nem jut zsákutcába szakemberhiány miatt, másrészt pedig jobb felkészülési lehetőségeket teremt a hivatásra készülődő egyetemisták, főiskolások között, a jövő szakembereinek.

Ez a társadalmi ösztöndíj- rendszer.

Lényege, hogy az előzetes pályázat folytán kiválogatott, különböző szakos egyetemi hallgatókkal a megyei tanács szerződést köt. Eszerint rendszeres havi támogatást nyújt annak fejében, hogy az illető hallgató az egyetem elvégzése után legalább annyi évig a megyében fog dolgozni, ahány évig az ösztöndíjat kapja.

Ez a rendszer országosan elterjedt, s mindenütt bevált. Az is igazolja az ilyen típusú szakember-biztosítás életképességét, hogy ma már állami gazdaságok, sőt termelőszövetkezetek is alapítanak ösztöndíjakat.

A Gödöllői Agrártudományi

Egyetemen meglátogattunk két hallgatót, aki a Somogy megyei Tanács havi 600—600 forintos ösztöndíját élvezi. Mindegyik fiatalember harmadéves hallgató, tehát még másfél évük van ahhoz, hogy mezőgazdászként visszatérjenek a megyébe, mint ahogy ezt az ösztöndíj szerződés aláírásával vállalták.

Kösz József Somogycsicsó- ról indult a mezőgazdaság felelős vezetői posztja felé. Ezt a felelősséget most is, többéves gyakorlattal a háta mögött minduntalan hangsúlyozza. (A mezőgazdasági technikum után néhány évig a »szakmában« dolgozott.)

— A mezőgazdaság olyan gyorsan fejlődik most, hogy a tudománynak is nehéz lépést tartania ezzel az ütemmel. Ezért úgy gondolom, hogy nekünk itt nagyon fel kell készülni a kinti életre, ha jól meg akarjuk állni a helyünket.

— Ha választani lehetne, hová menne dolgozni: termelő- szövetkezetbe vagy állami gazdaságba?

— Igaz, van némi gyakorlatom már, hiszen voltam egy

WTr~

, v? ''

A konyhakertek kapuján is kopogtat a tavasz. A gondos kertészek már földbe tették a tavaszi primőráruk magvacs- káit. Kikelt a káposzta, s hogy palántává fejlődhessék, mele- ágyak védik, Kolev István kertész és felesége rendezgeti a melegágyat Sántoson.

Nem a helyiségen múlik

Nagyon kiéleződött a helyzet a megyei KISZ-bizottság és a tahi járási könyvtár között a karádi könyvtárhelyiség ügyében. A nézeteltérést az váltotta ki, hogy a karádi ki- szesek igényt tartanak a könyvtár kölcsönző termére is, a járási könyvtár vezetője azonban — féltve a könyvállományt — nem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a könyvtárhelyiség és a KISZ-klub egy helyen legyen. A KISZ azzal érvel, hogy nem megfelelő a termük, szükség van egy másikra is. A könyvtár vezetője viszont nem bízik a fiatalokban. Kinek van igaza?

A KISZ-nek volt egy helyisége a művelődési házban, de táncteremmé alakították át. A kiszesek a könyvtár olvasótermében megtarthatják összejöveteleiket. Ez pillanatnyilag nagyon is megfelel a célnak, hiszen az egy hanglemez-est kivételével mostanában elég ritkán jönnek össze a fiatalok. Egész télen nem volt jelentős tevékenységük, még a taggyűléseken sem jött össze a tagság. A megyei KISZ-bizottság — bizonyára a KISZ-élet gyors fellendítése céljából — több társasjátékot juttatott a karádi fiataloknak, s így máris kész az indok: ha valamennyi játékot használni akarják, s ráadásul még a lemezjátszót is igénybe veszik, kicsi lesz az olvasóterem. Ilyenformán jogossá válik az igény: adják át a kölcsönző helyiséget is.

Ott azonban mintegy 8000 forint értkű könyv van, s ha a könyvtár állománya bővül, szükség lesz polcokra is. S ki ▼állal felelősséget azért, ha

ideig agronómus az egyetem előtt is, de úgy érzem, hogy ez és az egyetem nem jogosít fel arra, hogy élére álljak egy, esetleg több ezer holdas szövetkezetnek. Nem szakmai kisebbrendűségi érzés ez, hiszen itt öt év alatt sokat tanulunk, hanem az, hogy kint emberekkel kell bánni. Szerintem ez a legnehezebb! Nekünk, ha jól akarunk dolgozni, feltétlenül törődni kell az emberek sorsával is. Ezért úgy gondolom, hogy jobb lenne, ha legalább a gyakorlati időre valamelyik állami gazdaságba mehetnék.

A másik ösztöndíjas, Papp János abban egyezik előző kollégájával, hogy a legszívesebben állattenyésztéssel foglalkozik ő is. A termelőszövetkezeti munkáról ezt vallja: »Ott jobban lehet dolgozni, s a maga gazdája az ember. Lehet kezdeményezni.« Azellen sem lenne semmi kifogása, ha falujába, öreglakra mehetne majd annak idején dolgozni a termelőszövetkezetbe.

— Tavaly tavasszal alakult a téesz, de van benne fantázia — mondja. — Azt hiszem, jó szövetkezet lesz majd belőle. Különösen a kertészetnek van nagy jövője. Ügy tudom, hogy ezt az elkövetkező időkben fel is fejlesztik.

Vannak ugyan eltérések a két ember között, szakmai differenciák, melyek az érdeklődési kör talajából fakadnak — Kosz szívesen foglalkozik haltenyésztéssel, és kapásból sorolja, hogy a megye melyik részén mit ajánlatos termelni, Pappot pedig az állattenyésztés vonzza inkább —, de abban mindketten megegyeznek, hogy céltudatosan készülnek majdani munkájukra. Tehát a rendszeres anyagi juttatás, az ösztöndíj nemcsak anyagi gondtalanságot biztosít e két fiatalembernek, hanem mintegy közvetlen közelségükbe, látótávolságra hozza a pályát, az életet. így adódik, hogy már egyetemista korukban együtt élnek a megyével, a földdel, ahol majd dolgozni fognak.

Király Ernő

gyűlése végén a szövetkezet egyik tagja csupán ennyit mondott a járási párttitkár- nak: »-Csak így tovább!« Szigeti István, a Marcali Járási Pártbizottság titkára nagy jelentőséget tulajdonít ennék a szűkszavú megnyilatkozásnak. Mit is tartalmaz a nemesvidi Szövetkezeti paraszt idézett j

három szava? Ezt: »A mi régi trnecser®)®ról>

közös gazdaságunkban hozzáértő emberekre bíztuk a vezetést; rendet teremtettünk a saját portánkon; fegyelmezetten, szorgalmasan dolgozott az egész tagság; gyarapítottuk a szövetkezeti vagyont; s nem csalódtunk számításunkban. Előrehaladásunkat nagyban segítette, hogy a határozatok, rendeletek szellemében munkálkodtunk. Kérjük, hogy a jövőben is így irányítsanak bennünket. Most rendjén mennek a dolgok, s azt akarjuk, hogy ezen az úton járva tovább javuljon életünk.-«

Jó dolog elégedett emberekkel beszélni. S a falun dolgozó pártmunkások azon fáradoznak, hogy minden szövetkezeti paraszt mielőbb boldogabban éljen, mint egyéni korában, örömmel tölti el őket, ha láttalak több embert bevonni a párthuszonhat pártonkívüli tsz- politikai munkába. Március tagban, s velük együtt mind . 10-ig a marcali járás münden szélesebb körben népszerűsítik | községében létrehozzák a pán« a párt politikáját. Tapsonyban' aktívát. Erről tanácskoztak nemcsali a tíz párttag, hanem legutóbbi tájértekezletükön a ötven pártonkívüli is részt; párttitkárok, ezt a napirendet vett a zárszámadást megelőző tárgyalják a legközelebbi tag- párttaggyűlésen. Néhány nap gyűlések.

alatt az egész falu tudomást! Ha negyven pártonkívüli szerzett a kommunisták esz- j szövetkezeti vezető és tsz-tag a gazdálkodás ; szegődik a falu tíz kommunisjavítását szolgáló elgondold sokról. S a szövetkezet közgyűlése jobban sikerült minden előbbinél. Szegerdőn a nőtanács járási titkára hosz- szasan tanácskozott az asszonyokkal a zárszámadást megelőző napokban. Szót értett velük, és soha nem tapasztalt nagy érdeklődést tanúsítottak a nők a közgyűlésen.

Népes akiívaliáiózafet w.

építeni a pártszervezetek köré — ez a törekvés hatja át a marcali járás pártmunkáját. Ahol ezt már korábban megtették, ott a siker nem marad

tája mellé, akkor minden családhoz éljut a felvilágosító szó. Szükség is van erre. A tavaszi munkák megkezdése előtt állunk, új szövetkezeti tagok tömegei várnak eligazítást ciz őket foglalkoztató^ számukra ismeretien kérdésekben. Az emberek meggyőzése, megnyerése nélkül nem nézhetünk nyugodt lelkiismerebtel a közös gazdálkodás első esztendeje elé. Agitáljunk, magyarázzunk, érveljünk, vitat- i kozzunk, hirdessük a párt sza- j vát az új szövetkezeti falvak- ' ban — úgy, mint a szervezés el. Most az új szövetkezeti | községek politikai munkája j Mi eü/en a

! ben végzendő

személyi és szervezeti feltételeinek megteremtését sürgeti az élet.

Áilitalánoj. tapasztalat, hogy falun a pártszervezetben, a tanács végrehajtó bizottságáják, hogy eddigi munkájuk , , .- . ,. ,

nem volt hiábavaló. Helyesen^’ atez yezetosegebaii csakteszik, ha a mai új helyzetben — a szövetkezés térhódítása után — gvümölcsöztetik hasznos tapasztalataikat. Maradjunk a marcali járás példájánál. Boronka szövetkezeti községnek öt tagú pártszerve, zete van;

TÍZÉVES

A HEDREHELYI NÉPI EGYÜTTES

egy-egy könyv elvész? A

.tzáTadüssal'T^iwzo^é^------"

:«

kékről, ő pedig félti az álló-,* mányt.

így keletkezett a visszás helyzet. Mindkét fél a maga igazát hajtogatja, s dűlőre semmiképpen sem jutnak.

Milyen megoldást lehetne ta-'i , ,

Ülni? Az egyszer bizonyosennek a kisgyereknek az ar- i____ „ ________cat. Banat es szomorusaa leh

ov” a könyvtárnak önálló helyiségre van szüksége, tehát nem szerencsés, ha KlSZ-klub- ként is használják a kölcsönzőt. A könyvtárban egy-egy kölcsönzőnap alkalmával 40— 50 ember is megfordul, s zavarná a munkát, ha ott rádió szólna, vagy egyéb társasjátékkal szórakoznának.

A jelek szerint a KISZ egyelőre még a rendelkezésre álló olvasótermet sem tudja kihasználni. Ha azt rendbe teszik, s a tervek szerint függönnyel, képekkel csinosítják, eevszóval igazi otthonává válik a fiataloknak, s úgy bizonyul kicsinek, a járási könyvtár vezetője hajlandó lesz ismét megvizsgálni a helyiségmegosztás kérdését. De addig, amíg a KISZ nem tud eredményt felmutatni, felesleges teremvitákat folytatni. Ha az a 15 tagú KISZ-veze tőség, amely rendszeresen összeül, és megbeszéli a teendőket, nem vár a tagságra, hanem hozzákezd valamihez, bizonyára «változik minden. Azonban

ahhoz, hogy 4—5 fiatal sak-J a lappangó gondolatot. —

A! ézd csak, kedves, 1 ' nézd az újságban

szövetkezetek- pártpoli tikai munka üj tartalma? Az, ami az embereket a legközvetlenebbül érinti: „ a közös termelés, a közös munka megszervezésének és végzésének segítése. Besizélhetünk napokiig egyfolytában a szocializmus igaz- nem kivétel nélkül ugyanazok I ságairól, magyarázhatjuk a az emberek találhatók. Dere- jólét növelésének célkitűzéseit, kas munkájukkal, a köz érdé- j de ha húsz forintos a műnkéinek szolgálatával érdemel-; kaegytség, akkor vajmi kevés

tók ki, hogy tisztséget kapja- j foganatja van szavunknak —

nak. De minden feladatot el- hacsak azt el nem érjük, hogy végezni ők, kevesen úgysem megfogadják az emberek: jö- Az öt kommunista tudnak. Igyekeznek hát minél vőre jobban megragadják a

munka boldogabbik végét. Ám, ha negyven focimito® részesedéssel zárja az évet a szövetkezet, akkor érzik, tudják a tagok, hogy sikereikben benne van a kommunistáktól kapott útmutatás is, és belátják, hogy jól cselekedtek, amikor a párt szavára hallgattak. A marcali járásban azt akarják, hogy minél több szövetkezeti tag mondja az év végén, amit a nemesvidi Alkotmányban hallott Szigeti elvtárs: »Csak így tovább!« Ezért most úgyszólván családonként megvitatják a premizálási rendszer minden részletkérdését, s ha a tsz-tagck megértették ennek jelentőségét, akkor kerül közgyűlés elé az ügy. Nagy dologról van szó: a premizálás bevezetésével el akarják érni, hogy mintegy tízmillió forinttal túlszárnyalja termelési tervét a járás. Hasznát, látja ennek az egyes tsz-tag, a közös gazdaság, az egész ország. Keresve gém találna ennek megmagyarázásánál szebb párt-. munkát a szövetkezeti pártszervezet.

A fonyődi járásban, Balaton- Jjj újlakon lakik Szíva Ferenc- ^ Középparaszt volt, a télen be- 5 lépett a tsz-be. A szükséges ta- 5 vaszi vetőmagot bevitte, s tudja, mekkora szőlő- és szán(Tudósítónktól.)

A tánc, a zene és a népdalok szeretete tartja össze tíz év óta a hedrehelyi kultúrcsoportot. Ezt a szeretetet az igazolja lerobban, hogy hetenként kétszer, háromszor is összejönnek, hogy saját művelésükre és mások szórakoztatására szebbnél szebb népi játékokat és színdarabokat tanuljanak.

A csoport egyik alapító tagja özv. Dombai Pálné, a hed- rehelyiek kedvenc Zsófi nénije, aki 70 éves kora ellenére fiatalos lelkesedéssel és szívvel ropja a táncot. Énekel és mulat a többiekkel a népi játékokban.

Az alapító tagok közé tartozik a 62 éves özv. Köteles Györgyné és Böndi Istvánná is. Márton István, a jó humorú, mindig mosolygós képű Pista bácsi 66 évével méltó társa

Zsófi néninek. Sokat derül a közönség a 60 éves Bozsoki Józsi bácsinak is.

A népi együttest Márton István és felesége irányítják fáradhatatlanul. Tízéves működésük alatt tizenkétszer szerepeltek Kaposváron, négyszer a Balaton mentén és több ízben a megye különböző községeiben. Legsikerültebb darabjaik a színjátszók előadásában a Tűvétevők, a Borjú, a Légy jó mindhalálig és a Végrendelet voltak.

Az egyetlen hiba a népi együttes munkájában, hogy tagjai között kevés a fiatal. Az eredmények láttán azonban egyre többen jelentkeznek az együttes vezetőjénél, de inkább csak lányok. A hedrehelyi legények nem támogatják eléggé a népi együttes munkáját. Kár..;

SZIVEK TALÁLKOZÓJA

cát. Bánat és szomorúság lepi be. Talán még hároméves sincs, s már milyen bánatos.

A fiatalasszony szinte megremegett az őszinte együttérzéstől, és odasi- mult férjéhez. Egymásra néztek, aztán a férfi felállt, kibontakozott az ölelésből, és idegesen sétálni kezdett a szobában. Az asszonyka az újságot kezében tartva figyelte férje elgondolkozó arcát. Hatodik éve házasak, és nincs gyermekük, aki csilin- -? gelő kacagásával és jóked- '-J vével bearanyozná a napokat. És itt ez a barna bőrű, bájos csöppség szomorú, mosolytalan arcával.

A fiatalasszony há'kan kezdte olvasni az újsághírt: »A kis algériai gyermek szüleit megölték a francia gyarmatosítók. S most a kis fiú egy kietlen otthonban áhítozik a megszokott anyai szeretet után.«

A férfi mondta ki először

A

kozzon és dominózzon, nem szükséges két terem. Ezt a mr^vei KISZ-bizottság és a karádi fiatalok is beláthatják.

r, Gy.f

írunk, azonnal írunk, hogy mi otthont biztosítunk, és mindent megadunk az árva kis csöppségnek.

Az aszonylca először értetlenül nézett férjére, azután

elmosolyodott, s csak annyit kérdezett: — Tényleg írhatok? Én írhatok? — Te, igen, te írj. Holnap a hivatalban Takács majd lefordítja — válaszolt a férfi, s valami megfoghatatlan melegség áradt el berme. S a levél elment.

* * *

házaspár úgy várta a messzi földről érkező választ, mint a legdrágábbat. Az asszonykának egy hónapig kellett mindennap az ajtóhoz odasietni szorongva várva a postást. A válasz végre megérkezett. Tömör és félreérthetetlen volt. »Asszonyom, nagyon köszönjük jó szándékát a kisgyermekért, 17 országból több mint 100 asszony jelentkezett minden felhívás nélkül. A kisgyermek mégis hazájában marad. Algériában a szabadságharcosok nevelik fel. Még egyszer köszönjük . -..«

* * *

A fiatalasszony, ami- ^ kor elolvasta a levelet, nem tudta, hogy sírjon-e vagy mosolyogjon. Nem tudta még, hogyan mondja el a választ férjének, aki már megvette a kisgyerek szár

mara az ágyat. Mert a levél "*tóröld mErad háztáji gazdasa- feladásától eltelt egy hónap í gában. Azt is megmondták ne- csupa kedves_ tervezgetéssel >ki> hogy például cukorrépából volt tele. Már gondolatban t rnintegv 400 négyszögölet kell magyar nevet is adtak neki. J családjával megkapálni. S S megállapodtak abban is, ímost azon tanakodik a család: hogy melyik óvodába járat- aj maradjo-n-e itthon, vagy men- ják. S most egyszerre szét- jtjen havi fizetéses állásba a két hulltak az egy hónap alatt «'nagylány szőtt szivárvány szépségű í .7 , ’ . ..

álmok. I* Vannak tiSZtSZCft és akadAmvkor férje hazaérkezett, \ nak tisztázatlan kérdések az ilyen szomorúan találta. Ö í egyes családoknál, az új szö- is gyorsan végigfutott a le- *Ü vetkezetakbem. Helyenként vél sorain. S mintha egy ^több-kevesebb embert kerített kissé megremegett volna a S, hatalmába a kishitűség. Aggód- kemény férfiszáj. Az ilyen ’rnak. hegy képes lesz-e a kö- pillanatokban nehéz szót to- «üzösség összekovácsolódni, ered- lálni. Átölelte feleségét, aki 5 menyesen gazdálkodni. Másutt könnyeivel küzdött. »Több ^és mások könnyelműen le- mint száz asszony küzdött ? gyintenek: »Minek dolgozza-. a kis algériai árváért« — \ nak a tsz-ben a fiatalok, el- gondolkozott hangosan. Eny- "‘készül a kapálás, kaszálás nél- nyi melegszívű asszony, s a *5 külük is.« Kell hát javítani a viliág minden tájáról. És felvilágosító munkát falun! végül egyiküké sem lett. A J Hívjanak segítségül elvtáridősebgában. Milyen nagyszerű, J beket és fiatalokat agya- felemelő érzés, hogy egy iránt —, hogy velük összefogni* gyermekért 17 országban !*va, támogatásukkal, tevékenv küzdenek. *, részvételükkel megszüntdthes— Igen, ez az — felelte az J sék a kételyeket, s olyan közasszony, és kiment a kony- «‘hangulat bontakozzék ki, hóba vacsorát készíteni. Na- J<amely elítéli a húzódást, és gyón jót, nagyon finomat, az .minden szövetkezeti tagot se- ő férjének, akit, ha lehet. rény munkára sarkall. Mégéitől kezdve még sokkal pedig nem majd holnap, ha- jobban szeretett. , nem már ma.

Németh Sándor > Kutas József

badságért küzdő nép orszá- í hí — férfiakat, nőket.

5 beket