Somogyi Néplap, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-24 / 46. szám
Saerda, I960, február 24. 5 SOMOGYI NÉPLAP MEZOGAZDASAGI HIRMOZAIK A SZOCIALIZMUS ORSZÁGAIBÓL Csodálatos műtrágya A Szovjetunió országos talajtani tudományos kutatóintézetében nagyhatású új műtrágyát kísérleteztek ki. Ha 100 gr molibdén-mütrágyát juttatunk egy hektárnyi hüvelyes növénnyel beültetett területre, akkor a tapasztalat szerint a termésátlag igen nagymértékben emelkedik. Savanyú talajban a lóhere hektáronként 8— 10, gyakran 20—30 mázsával nagyobb termést ad. Ezenkívül a széna jobb minőségű, az átlagosnál több fehérjét és karo- tint tartalmaz. A molibdén- mütrágyát szovhoz- és kolhozföldeken próbálták ki. A műtrágyát úgy juttatják a talajra, hogy a molibdént vízzel keverik, és ezt a növényre permetezik. A vetőmag molibdénnel való beporzása is hasonló termésemelkedést eredményezett. A molibdént a nem feketeföldes talajok termőképességének emelésére is fel lehet használni, mivel a molibdén hatására a talajban nagyobb mértékben 150 milliomos kollektív gazdaság A Temesvár tartományi kollektív gazdaságok és mező-] gazdasági társulások az elmúlt esztendőben jó termést taka-i rítöttak be, és több mint 92 000 tonna búzát, 115 960 tonna! kukoricát, 20 700 tonna napraforgót és 460 000 tonna cukorrá pát adtak el az államnak. A Temesvár tartományi kollek-| tív gazdaságok és mezőgazdasági társulások számottevően fejlesztették állattenyésztésüket is, s ez lehetővé tette, hogy] több mint 13 000 tonna húst és 156 223 hektoliter tehéntejei adjanak el az államnak. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a] szövetkezeti gazdaságok igen jelentékeny jövedelemre teí-i tek szert. Temesvár tartományban jelenleg több mint 100| milliomos kollektív gazdaság, és 50 multimilliomos kóllekfívi gazdaság működik. Az elmúlt esztendőben a kollektív gazdaságok állóalapja 107 400 000 lejjel gyarapodott. Termelőszövetkezeti tanfolyamok Albániában Az Albán Népköztársaságban befejezéshez közeledik a mező- gazdaság kollektivizálása. A mezőgazdaság szocialista szektorának rohamos előretörése évről évre növeli a falu káderszükségleteit. A korszerű agro- és zootechnika széleskörű alkalmazása érdekében az idén télen is országszerte különböző szaktanfolyamokat rendeztek a termelőszövetkezeti tagok részére. Eltérően az eddigi gyakorlattól, az új tanfolyamokat nem a járási székhelye- elszállítsák ~ az összegyűjtött böző termelőszövetkezeteiből. A tanfolyamok szakosítottak. Van dohány- és gyapottermesz- j tési, gyümölcstermesztési, ál-i[ lategészségügyi stb. tanfolyam." Krumplihéjból szalonna Kelet-Berlin egyes útvonalain rendszeresen megjelennek a Berlin környéki termelőszövetkezetek gépkocsijai, hogy ken rendezik, hanem olyan termelőszövetkezetekben, amelyek megfelelő feltételekkel halmozódik fel nitrogén, ez pe- rendelkeznek az elméleti órákon tanultak gyakorlati alkalmazására. dig fontos szerepet játszik a növények fejlődésében. A Szovjetunió mezőgazdasági minisztériuma javaslatokat dolgozott ki a molibdén-műtrá- gya széleskörű alkalmazására. Berat körzetben például eddig 19 tanfolyam indult meg, amelyeken összesen több mint 250 munkacsapat- és brigádvekrumplihéjat és egyéb konyhai hulladékot a sertések szá-P mára. Mivel azonban nincsi mindenütt így, és a konyhai, hulladék nagy része veszendőbe megy, a Berliner Zeitung kampányt indított az elszállítás tervszerű megszervezésére, így például közölte, melyik< napon, milyen időpontban ktsé-j ri a tehergépkocsit új útszaka-i Beszédes számok A Német Demokratikus Köztársaságban megvizsgálták zető vesz reszt a körzet külön- szokon a Up '^ riportere, könyveket osztogatva a szorgalmas krumplikéj-gyűjtők kö-\ zött. Az akciónak nagy sikere volt, még a televízió is helyszi-' ni közvetítést adott. szerelését saját kezelésbe, hogy mennyi az átlagos munkaráegyrészt 140 egyéni gazdaság- fordítás egy mázsa gabona, ban, másrészt 14 olyan terme- burgonya, illetve cukorrépa lőszövetkezetben, amely már termelésénél. Az összehasonli- átvette a gépállomás gépi fel- tás igen tanulságos. Az egyéni gazdaságokban: Munkaráfordítás hektáronként számítva (óra): Terméshozam hektáronként (q): Munkaráfordítás egy mázsa terményre számítva (óra): A termelőszövetkezetekben: (Aratas főleg kombájnnal.) Munkaráfordítás hektáronként számítva (óra): Termeshozam hektáronként (q): Munkaráfordítás egy mázsa terményre számítva (óra): A 14 termelőszövetkezet kö- perc munkát fordítanak egy zül néhányban a munkaráfor- mázsa gabona termelésére, a ditás egy mázsa gabona terme- Szovjetunió legnagyobb terGabona: Burgonya: Cukorrépa: 187 513 614 24 176 265 7,2 2,9 2,3 52 266 341 31 184 257 1,6 1,4 1,3 lésénél már kevesebb egy óránál, tehát megközelíti az Egyemelékenységű szovhozaiban 38 percet, az NDK fejlettebb álAz Egyesült Államok nagy ^szövetkezeteiben az átlag 40 farmjain átlag nem egészen 60 perc. Mezőgazdasági szakoktatás Romániában Romániában évről évre nő azoknak a dolgozó parasztok-] nak a száma, akik érdeklődés-' sei tanulmányozzák a korsze rű földművelés és állattenyész-] tés módszereit, s gyakorlati al-' kalmazásuk folytán egyre na-] gyobb sikereket érnek el a nö-i vénytermesztésben és az állat-] tenyésztésben. Az idén mezőgazdasági szak oktatásba — több mint 15 000Í szakkörbe — csaknem fél millió kollektív gazdasági és me-j zőgazdasági társulási tag irat-1 kozott be, vagyis 110 000-reli több, mint tavaly. Egy hónappal a nagy változás után LÁTOGATÁS A BALATONÉ. ERESZTL KI ÚJ REMÉNYSÉG TS2-BEN Zuhog az eső, vastag sár borítja Balatonkeresztúr utcáit. Járókelőt nemigen látni. Azt hinné az ember, hogy mindenki házába bújva, fázósan s a monoton locsogástól egy kissé álmosan a meleg tűzhely mellett tesz-vesz. Hogy senkit sem érdekel a négy falon kívüli élet... Vajon így van-e ez valóban? A bánatos idő, a szürke esőfal mögött rejtőzik-e valami más is? * * * — Hogy is lesz az a napraforgó-ügy? — kérdezi Kiszelák Kálmán, a MÉK dolgozója Za- lamek József mezőgazdásztól a közös gazdálkodás első évében. S vajon a tagok — akiknek talán még szokatlan, hogy öthat hold helyett 1680-at vallanak magukénak — egy hónappal a nagy változás után mit csinálnak? Loccsanva zuhan az udvarra a víz, s ha egy-két lépéssel előbbre vagyunk, talán a nyakunkba ömlik ez a nem a legkedvesebb meglepetés. Nád János bácsi elnézést kér. ugyanis nagyon csurog az eresz, s időnként ki kell üríteni az edényt. Felesége varro- gat, ruhákat javítgat, ő meg, amíg nem megy a tanácsházára, ezt az ebéd utáni időt arra használja fel, hogy átböngészgeti az újságot. Benn járnak már a korban, mégis mind- egjükük szövetkezeti tag. — Dolgozni kell, míg bírja az egészségünk — mondja Nád néni. Igen, dolgozni. De mit lehet ilyenkor csinálni? — Hajaj, van munka elég —■ válaszol János bácsi —, ha nem üt be ez a rossz idő, akkor be is fejeztük volna a vetőmag összegyűjtését, hiszen csupán egy-két ember volt hátralékban ezzel a kötelességgel« So kát tanácskozik együtt a vezetos ég. a tanácsházán. Mit sem zavarta az eső Kiszelák elvtársat, eljött Boglárról ide, hiszen nemes cél vezette: szerződéskötés útján gondoskodni az ország élelméről. így van ez? Hallgassuk csak, mit mond! — Szívesen jöttem, és el ne felejtse megírni, az ok abban rejlik, hogy a legújabb tsz-ek között a keresztúri az első a szerződéskötésekben... — Bár nem olyan rég, január 19-én volt az alakuló közgyűlésünk — kapcsolódik a beszélgetésbe a mezőgazdász —, a szerződéskötések fontosságát az első perctől kezdve felismerte a tagság. Tudjuk, milyen jövedelmező ez! Célunk, hogy rendszeresen osz- szunk előleget, s ezt csak ezen az úton biztosíthatjuk. Nincs itt kérdésre szükség,- Zalamek elvtárs anélkül is sorolja, mire szerződtek eddig. — 40 hold zöldborsó, 10 hold mák, 50 hold napraforgó termelésére és cukorrépára is. De ez nem jelenti azt, hogy bezárult a kör. Ezt igazolja, hogy most is tárgyalásokat folytat a MÉK küldöttével. Nem zavarjuk tovább ezt a szövetkezetre nézve rendkívül fontos munkát, annyi bizonyos, hogy itt, a tanácsházán nem sokat törődnek az időjárással, hiszen mindennél fontosabb, hogy helyes szervezéssel, jó tervvel induljon a szövetkezet A nemrég még nyolc holdad gazda most, hogy vezetőségi tag lett, már úgy beszél, mintha világéletében ilyen dolgokkal foglalkozott volna. — Jelenleg — magyarázza —■ kétféle munka folyik: a háztáji földek rendezése és a vetőmaggyűjtés. Mivel ma ilyen idő van, bemegyünk az irodába, aztán papírok alapján nézünk utána, hogy állunk, mit kell csinálni... Anyjuk, én lassan készülődöm is — mondja feleségének, magára teríti esőkabátját és indul... — Űj Reménység a szövetke-; zet neve — mondja Kovács Kovács Ferenc elnökhelyettes. Ferenc elnökhelyettes —, hát mi új reményekkel is kezdtünk A varrogatás mellett Nád néni férje az újságból olvas. í-^WVWiWWWWWSWWWVWZ^ Tévedés D eérhetett volna már a házba az öreg Rácz Mihály, de nem siet. Inkább tetetett nyugalommal bíbelődik a kiskapu reteszével. Húzza az időt. Hadd érjen ide az állami gazdaság igazgatója, Györki János. Legalább meghívja egy kis eszmecserére. Úgyis régóta készül vele beszélni. A konyhában csakhamar bor kerül az asztalra. Kiürítik az első poharat, megindulhat a társalgás. Lassan szivárog a szó a házigazdából. — Hát ami azt illeti, maguk jól állnak. Láttam is, hallottam is másoktól, hogy szép volt a határuk. Mit mondjon erre az igazgató? Az elismerés mindig jólesik az embernek, s néha elég azt egy bólintással nyugtázni, megköszönni. — A tehenek is feljavulhattak, hiszen reggelenként lánctalpas traktor húzza be a tejeskocsit a pusztáról — folytatja az öreg. — Nem azért kell a traktor, mert olyan sok a tej, hanem a rossz, göröngyös, kÁtyús út miatt — szólal meg Györki, hogy most már ő se maradjon adós a szóval. — Persze abban is van igazság, hogy jobb teheneket tartunk, mint pár éve. Még nem is tudjuk, mire képes ez az állomány. Takarmányukat rendesen megkapják, de hozzáértőbb gondozással... Szóval, ha az emberek még többet törődnének velük, akkor talán a másik lánctalpassal is tejet kellene fuvarozni. w ppen ezt várta az öreg, ^ pontosan ide akart kilyukadni: az állatgondozásra. Üstökön is ragadja a szót: — Nem fogadna fel engem, igazgató kartárs, a jószag mellé? — Az elején kezdte Mihály bátyám: nem. — S hirtelen megvilágosodik agyában, mire való volt a szives invitálás meg a dicséret. Évek óta erre vezet az útja, és még egyszer sem hívta be az öreg. — Vannak nekünk tapasztalt csirásaink, beszélünk velük, aztán jobban megteszik majd a dolgukat. Maga csak dolgozzék a téeszben. — Mit? Ebben a nyomorúságos közösben? Hiszen ebben maholnap a betevő falatja sem lesz meg az embernek — rep- likázik az öreg. — Miért, hát olyan rossz ez a szövetkezet? — adja a lovat Miska bácsi alá az igazgató. — Rossz bizony. Nekem elhiheti, ha mondom. Meg nem is csak én mondom, hanem mások is. — Aztán hány munkaegységük van maguknak, akik ezt állítják? — tér át egy kényesebb kérdésre a vendég. — Olyan hatvan, hetven körül. — Így már elhiszem, hogy maguknak rossz a szövetkezet, és nem is lesz jó, amíg meg nem emberelik magukat. J?rre a »beolvasásra« nem ^ számított Rácz Mihály. S vendégjog ide, vendégjog oda, most aztán kitálal az igazgató. Tudja ő, honnan fúj a szél, hiszen egy évtized óta itt él a faluban. A szövetkezet szervezésében is részt vett, tőt segítette kölcsöntakarmánnyal a tavasszal a Kossuthot. A vezetőség üléseire is eljárt, a mezőn szintén próbált szót érteni a hanyag emberekkel. — Nem a szövetkezetben van a baj, hanem magukban — mondja ki a színtiszta igazságot. — Erre már az öreg is hangot vált: — Persze, azért megélek. Tizenöt höld után megkaptam a járadékót is. — Mennyit? — Tizennégy forintot aranykoronánként: a kétezret tetézi az összeg. Tölt a poharakba, hogy kiengesztelje az igazgatót. — Azt hiszi, hogy engem három deci borral levehet a lábamról? Téved. Ha iszom, ha nem, akkor is megmondom, amit akarok — vezeti be az újább leckéztetést Györki. — Meg ugye, arra is számított, Mihály bátyám, hogy minek erőltesse meg magát, hiszen s gabonavetőmagot is megtéríti a szövetkezet. — Meg is kaptam: négy mázsa búzát és százötven kiló rozsot. De nem ám pénzben, hanem a maga valóságában. Természetben adták ki, mert mondtam nekik, hogy nem forintot, hanem gabonát vetettem a földbe. Megint Györki teszi le a garast: — A Riska árát is gavalléro- san megfizette a szövetkezet. — Hát maga azt is tudja? — Tudom hát. Meg azt is, hogy mire gondolt az állatok felértékelésekor. Erre: »Van az istállóban két tehenem. A jobbikat meghagyom, az öregebbet, amitől se tejet, se borjút nem várhatok, odaadom nektek. Vigyétek, de aztán sok pénzt utaljatok ki érte.« f''soda éles szeme van en- '-v nek az igazgatónak: belelát az ember veséjébe — eszmél fel az öreg. De nem szól. Hallgatása olaj a tűzre. — A felszerelés értéke, a bevitt tehén árának nagy része, a vetőmag, a földjáradék, meg egy kis tartalék a múlt évekből: úgye, azt számította, elég ennyi a megélhetéshez. Hát ezért nem fájt a maga feje amiatt, hogy elkészül-e minden munka a közösben, Rácz Mihály magában igazat ad a vendégnek, s nem akar meg nem is tud szóhoz jutni. Nagy zavarában azt sem veszi észre, hogy üresek a poharak. Az igazgató pedig nem fogy ki a szóból: — Figyeltem én magukat ré-. gebben is, tavaly is. Egyéni ko-i rukban milyen jól tudták, hogy kapás növény a kukorica. Most meg »elfelejtették;<* ezt. Azelőtt, ha jött a felhő, csalá-i dóstul szaladtak kifelé a rétre nehogy renden ázzék a széna A múlt évben meg maguk,J, akik a növénytermelésbe vol-, tak beosztva, ha felhőt láttak, hazafelé iszkoltak. Máskor, ko-{ ra hajnaltól késő estig talpom voltak, a szövetkezetben pedig minden átmenet’nélkül rátértek a napi 5—6 órás munkaidőre. És most, a gyenge oszta-i lékért a szövetkezetét okolják. Pedig okosabban tennék, ha saját magukat vonnák kérdőre ... — Mond valamit, Jani fiam — engedje meg, hogy így szólítsam —, de hát az volt az utolsó szava, hogy nem vesz fel csirásnak? — próbálkozik ismét az öreg. — Amit mondtam, megmondtam. Nem féltem én magát az éhenpusztulástól. Ha az idén megfogynak tartalékai, ráfanyalodik a rendesebb mun-1 kára. Bírja erővel, hiszen nem| lehet több 55 évesnél. < — Pontosan annyi vagyok.. .] De igyunk erre egyet. i IT iürülnek a poharak, s! távozik a vendég. Az' öreg kikíséri a kapuig, aztán,, mikor már magára marad, alig' hallhatóan kitör belőle a csalódás: »Tévedtem. Ez a Györki is éppen olyan, mint a több; pártember.« Kutas József*' dolgozni. A terveket már nagyjából elkészítettük. A Balaton mente számunkra igen nagy lehetőségeket rejteget. Ezért is fordítunk nagy gondot az 55 holdas kertészetünkre ... Jó lett volna beszélni a kertésszel, Horváth Jánossal is, de Keszthelyre utazott, üveget keres a melegágyakra. Nincs idő bánkódni emiatt, mert Feri bácsi folytatja: — Tudja, úgy vagyunk mi, hogy már sürgetik az emberek a munkát. Az üdülőkkel tárgyaltunk, megbeszéltük, melyik milyen terményre tart igényt. A leltározást is befejeztük. A vetőmaggyűjtést négy nappal ezelőtt kezdtük, s lassan be is fejezzük. Talán nem baj, ha megmondom, hogy spekulálunk, spekulálunk, hogy minél jövedelmezőbben gazdálkodjunk. Szorgalmas, dolgos község volt ez mindig, menni kell ezután is a munkának ... Összeül a vezetőség — köztük van Gaál László tanácselnök is —, a fejek összehajolnak, számadatok repkednek a levegőben. Dolgoznak. * * * Kinn zuhog az eső. Keresztúron a szürke esőfal mögött új reményekkel teli komoly és felelősségteljes munka folyik... Vörös Márta
