Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-17 / 14. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1960. január 17. KALÁSZ MARTON: Egy aggintézet homlokára Ajtóid töröttek voltak, falaid foghíjasok. Gazdáid, míg a hatalmuk még egy utolsót rúgott, mindazt, ami mozdítható, elfecsérelhető volt, eladták és szétriadtak. Ügy maradtál, mint a holt, s meredtél a feltorlódó, keményszínű fenyvesek közt, melyeknek ágain már érett aranya remeg a kitágult, új tavasznak. — S lám, most milyen változás: az építők keze nyomán megújultál, ősi ház. Hepehupás, görbe tetőd helyén villog a pala, s fölragyog már homlokodnak hiísz-valahány ablaka: az udvaron fák is nőnek, s bokrok közt a fölkapart talajon friss pázsit virul, így szépül a kusza park. S kórháztiszta lakásaid tűzhelyei, ágyai fogadnak majd ragyogással minden új gazdát, aki életének nagyobb részét küzdelemben élte át — élvezzék itt mosolyogva az öregkor aranyát. , Reggel volt. A nap ferde 4kévékben eregette sugarát az Seperfák lombja közé. Még ■Anem száradt fel a harmat, a h ► Iskolás lányok^ te — bökte meg Anna, de Er­zsi nem szólt vissza. Marikát már csak az iskolá­ban érték utol, ott állt ,a folyo­só . sarkában. Magasan a feje felett félkörös felírás piros be­tűi sorakoztak: BÜSZKESÉ­GEINK. Az írás alatt öt -hat dobozban. Azt írta rá, ami fénykép szépen bekeretezve. Ilonka képe alatt volt, csak az S az üveg alól egy-egy islclzi év nem egyezett, és a leány, fiú mosolygott a nézők maga nevével kezdte: Kovács szemébe. A fényképek alatt Mária, a leningrádi egyetem 5 — Siessünk, háromnegyedet gondosan odaragasztva kis gé- hallgatója... Egyedül volt a \Sütött! — sürgette a társaságot pelt cédulák, éppen a közép- szobában, de amikor kintről hegy kis copfos. sőt olvassa: »Nagy Ilona, a lépteket hallott, égő arccal ét — Mit izgulsz — szólt rá .egy leningrádi egyetem hallgatója, csúsztatta be a szalvéták mel­lé magas szőke —, van még idő! iskolánk- kitűnő tanulója volt lé. A nagymama nemsokára dhatárca igyekvő kocsik alig Q.vertek fel valami port. •?> A ;árdán, szemben a kocsik- f<kal leányok siettek az iskolá­dba. Könnyű szandáljuk üteme- sen csattogott a kopott téglán, Ms mezítelen lábukat arany dszínncl rovta be c nap. Oda- '! o tó ’ ö zönte’• a koc in ülő nz fúrnád megállnak, hogy bizto- <Ssabban számolhassák az öreg h toronyóra kondiításait. átkötött leveleivel, meg a fü- feleltetést, vagy pedig hátulról zetlapokra írt válaszokkal kezdi. együtt, amelyeket aztán gon- Egyikük sem találta el, mert dósán lemásolva küldött el a ahogy a tanár úr a napló be- messzi országba. Egyszer, tó- írása után végigvillant:/ la Ián fél óra hosszat egy furcsa szemüvegét az osztályon, Bo- kis cédula is kiköti ebben a kor Erzsit szólította. — De számtan lesé: az első t ' — aggodalmaskodott, a má­sik —, még át kellene néznem ... öS — Mit lehet azon annyit ytnezni! — fölényeskedett a sző- dik meg. Kívülről tudja már a ka nevével, aztán a magáéval •^fce. — Hiszen tegnap már szöveget, hiszen mindennap Belekezdett most is, de betó- megmegyrráztam. Megcsinál- megállt itt egy kis időre, és dúltak a lányok, körülfogták, 'étad a házit? nézte a képeket. Persze, első- Erzsi odabújt hozzá és hálásan ^ — Meg — felelte amaz, és sorban Ilonkáét, az ő »nagy« mosolyogva mondani akart Rügy felejtette a száját, mintha barátnőjéét, aki szomszédjuk válwnit, hanem Anna már át- htmég mondani akart volna vala- volt, és szerette őt, pedig hét ölelte Marika vállát, és vitte Erzsinek a színe is elment, mire kiért a táblához. Köze­pes tanuló volt, s a leggyen­gébb éppen a számtanban. Ke­zébe vett krétát, szivacsot és várt. — Kiss Jóska! Olvasd az el­ső példát! Jóska felpattant, kezébe kapta füzetét, és nagy hangon elkezdte: — A Béke téesz kőműves brigádja nyolc tagból áll. A baromfiólak bővítési munká­az 1951—5?-es évben.« újra kiment, ekkor elővette, és Nem is olvassa tulajdonkép- apróra tépve bedobta a kály- pen, a szeme elsildik a sorok hába. Azóta csak magában __ f ejeit, és a kerek arcón állapo- szokta elmondani, először Ilon- ■jfa“hat“ncip "alatt “‘végzi el j.7. "".....7 7 _ 7 Mennyi idő alatt végzik el a m unkát, ha ... Erzsi úgy hallotta a fiú hangját, mintha valahonnan messziről szállt volna. Keze gépiesen írta az adatokat a táblára, s az járt az eszébe, hogy tegnap délután éppen ezt a feladatot értette meg a leg­KÓSZTASZ VARNALISZ: Halál! Meg akarsz törni Halál! Meg akarsz törni engem, de mint a büszke tölgy a mély f sötétben: állok rendületlen, s előlem meghátrál az éj. Gyökerestül akarsz kitépni, kidöntene végleg bősz kezed. Hiába! Tűzben égő férfi — szívemet meg nem törheted. Vihar-zúgásból is kihallom, amint a földnek vére int: »•Mindent tegyél meg, hogy kihajtson J a szabadság vetése Itt!-« Ki bátor, bátra nem maradhat, ha fegyver villog, harc folyik; hiv engem is sok szűz magaslat:^ feljutni fénylő csúcsokig! S a fáradtságra mit sem adva ott lenni a világ terén, midőn kilépünk mind a napra: minden népeknek ünnepén. Hallod, halál? Hiába jössz te, } hiába rejt a bő setét. 4 En tölgy vagyok... S az erdő e tölgyes jó mélyre nyújtja gyökerét. £ Kiss Jenő fordítása (-.meg 'f.mit, de mégsem szólt. 1évvel idősebb volt nála. Most be magával az osztályba. x — Könnyű neked, Anna, te is kap tőle néha levelet vagy Nemsokára megszólalt a qmindent tudsz! — szólt bele pár soros képeslapot. Ilyenkor, csengő, és az osztály egyszeri- nehezebben, f^egy harmadik hízelegve, mielőtt eikiildené, napokig iz- be elcsendesedett. Előkerültek Hétfőn, amikor nagyon Anna rá se nézett, de kihúzta gatottan fogalmazza a választ, a számtanfüzetek, ceruzák, gyengén felelt, a tanár úr meg­'magát, és egy cseppet meg- Ilonka levelein nagy, cifra bé- Akadtak, aíkik az utolsó perc- kérdezne. ki segítene neki nyújtotta a lépést. lyegek vannak, ezeket gondo- ben még egyszer megpróbál- délutánonként. Anna jelentke­Erzsi, a copfos bekiáltott az san leáztatja és elajándékozza, tak behatolni a fordított ará­j egyik udvarra: A bélyeggyűjtés olyan »fiús« nyosság titkaiba, néhány fiú — Marika! dolog, neki papírszalvétái van- pedig fojtott, de annál ádá­— Elment már — dugta ki a nak, külön a sorozatok, külön zabb vitával próbálta eldönta­fejét az ajtón az édesanyja. a cserélnivalók. Ott tartja a ni, hogy Boros tanár úr a név­— Félt, hogy elkésik, mint fiókjában egy dobozban Ilonka sor közepétől folytatja-e a Raksányi Lajos: Csurgói utca. (A Somogy megyei képzőművészek kiállításának képeiből.) zett először, és ő tegnap négy érakor be is állított hozzá. An­na aztán hozzákezdett az ok­tatáshoz. Elmondta sorban a szabályokat, olyan pontosan, mint az iskolában, utána meg­oldotta mind a három felada­tot. Erzsi csak nézte, nézte, de nem merte megmondani neki, hogy nem érti. Keseregve indult hazafelé, amikor Anna befejezte. A bolt előtt találkozott össze Mariká­val. Beszélgettek, s az lett a vége, hogy Marika behívta. Nem is igen tudja már, hogy mit mondott, csak arra em­lékszik, hogy minden példát hangosan kellett kiszámolnia. Marika ott ült mellette, és ha megakadt, egy-egy szóval se­gítette. Hogy hogy nem, de mind a három feladat elké­szült. Talán madarat is lehe­tett volna fogatni vele. Hát hogyne! Nemcsak kész a lec­ke, hanem ő maga készítette el! Igaz, hogy Marika is ott volt, de hiszen alig szólt! An­na meg milyen sokat beszélt, s csak nagyobb lett a fejében a zűrzavar tőle. Tánclépésben indult hazafe­lé. Arra gondolt, csak most hívná ki a Boros tanár úr, majd megmutatná, hogy tud ő a gyenge kettesnél jobban is felelni. Persze most mégis odavan a bátorság. Bizonytalankodva kezdi: (Folyt, az 5. oldalról.) gondja, amelybe ő csak a tőkét hordja, minden változatossá­gával , az asszonyt terheli. És ebben a pillanatban, kint az utcán, útban Návicsékhoz a paradicsomért, elfutotta Pi­roska Lajosné szemét a könny. P iroska ezalatt egyedül volt a lakásban. Büszke örömet, szinte elégtételt érzett, hogy ismét rámutathatott munkájának felsőbbségére az asszonyé felett. Olyannak kép­zelte magát, mint valami ha­jóskapitány, aki igazságosan, de ha kell, bölcs eréllyel ve­zeti kis hajóját a hétköznapok hullámverése közt. Jókedvűen pipára gyújtott, és kiment a konyhába Lajoskához. A kis­gyerek éppen a hüvelykujját dugta a szájába, olyan mélyen, hogy Piroska azt hitte, mind­járt lenyeli a kezefejét. Szelíden, de kellő apai szi­gorral megfogta a gyermek kezét, és kivette a szájából. — Piszkos, kisfiam! Nem szabad a szádba venni. Lajoska ránézett lenvirág iriszű szemével, és most a má­sik kezét dugta a szájába. Piroska kartárs édesdeden nevetett a gyermek találékony­ságán. — Ej, ravasz kópé, azt sem 6zabad! Ebben a pillanatban _külö- nös dolog történt. Ügy látszott, mintha Lajoska nevetni akart volna. Gömbölyű kis arca megszélesedett, szája kitágult, azonban nem a nevetés vison- gó örömkitörései hagyták el a torkát, hanem a mosolynak in­dult derült grimasz valami halk és csendes p^oodóssé vál­tozott, s rövid idő alatt viha­ros erősségű sírássá fokozó­dott. ' Piroska kartárs megbűvöl- ten nézte. Mi baja lehet ennek a gyereknek? Az csak nem fáj­hatott neki, hogy kivette a kezét a szájából? — Pszt! Légy csendben, La­joska! Mindjárt jön a fekete kutya és elvisz! — intette mély pedagógiával. T ajoskára azonban semmi ■*-' hatással nem volt a fe­kete kutya vizitjének bejelen­tése. Valószínű, hogy még nem is látott életében fekete ku­tyát. A hangja egyre erősbö- dött, szinte szárnyalt, mintha valami orgona éles sípja szó­lalt volna meg a torkában. Piroska tehetetlenül nézte az egyetlen sikoltó hanggá válto­zott gyermeket. Hogy kell ezt elállítani? Ledobta a pipáját az asztalra, és közelebb hajolt hozzá. Az jutott eszébe, hogy túl fogja harsogni a gyerme­ket. A fogai közül az induló mozdony éles sss! pssz! hang­jait hallatta, de hamarosan be­látta, hogy ez csak idegesíti a gyermeket. Lajoska arca olyan vörös volt már, hogy Piroska komolyan aggódni kezdett. Még megüti a guta! Most az oknyomozó mód­szer komolyabb sikerrel bizta­tó eszközeihez nyúlt. Gyana­kodva körüljárta a gyermeket, de nem vett észre semmi rend­ellenességet. Egy legyet elhaj­tott a fejéről, a szőke hajszá­lak közül. A gyengéd és finom kivitelű mozdulatra Lajoska elkapta a fejét, még erősebben szólalt meg benne a láthatat­lan orgonasíp. amelynek hang­ja lassan átváltozott, megszí­nesedett és ércesebbé vált, mintha újabb és újabb regisz­tereket húztak volna ki. Most már a téli hajnalok ve- lőtrázó sikoltásaira emlékez­tette Piroskát, amikor a szom­szédban a behavazott udvaron disznót ölnek. Gyorsan felkap­ta a kezébe Lajoskát és meg­tapogatta. Semmi, nein nedves. — Légy csendben, az apád irgalmát, mert megrázlak! — mondta neki kedveskedve. A gyermek nem vette sokba a gyengéd figyelmeztetést. Eleinte csak kapaszkodott az apja karjába, de hamarosan új mozdulatokat próbált. Olyan hevesen kezdett rugdalózni és veckelődni, hogy Piroska ijed­tében majd kiejtette a kezéből. T?kkor megváltó gondolat jutott az eszébe. Bizto­san éhes ez a gyerek. Piroska kartárs a kamrába rohant, le­vette a polcról a legszebb és legpirosabb almát, megtörölte a kezével, a nadrágja hátulján fényesre súrolta, aztán mere­ven előrenyújtott karral maga előtt tartva, lassú, kihívó moz­dulatokkal, az arcának fényes­re gyulladt mosolyával közele­dett a gyermekhez. — Nini, mi van itt! C .. .c... — mondta, és ámuldozva csó­válta a fejét. — Nézd csak, mit kap. a kisbaba! A kisbaba azonban nyilván nem volt gyümölcsevő kedvé­ben, mert durcásan félrefordí­totta a fejét, és olyan ordítás­ba kezdett, mintha az alma felkínálása külön inzultus számba_ ment volna. Piroská­nak kétségbeesésében leha­nyatlott a karja, és arra gon­dolt. mit csinál vele a felesé­ge. ha meg talál szakadni La­joska torka. A hang megtöl­tötte már az egész házat, be­furakodott Piroska kartárs fü­lébe, és az agyát egyenletes ütésekkel fájdalmas lüktetésbe hozta. Piroska ennek a hang­nak hallatára mint jótékony, lágy zenére gondolt a közeli gyár rikoltó szirénahangjára, amelyre mindig be szokta dug­ni kényes fülét. Most új taktikát próbált. Ha már nem sikerült eréllyel és szép szóval elhallgattatni La­joskát, megpróbálja valami látványos tréfával elvonni a figyelmét a sírástól. Hirtelen leguggolt a gyer­mek előtt, egész altiszti méltó­ságát megalázva négykézlábra állt, Lajoska felé ugrott, mint a béka, miközben vastag Han­gon kiáltotta: — U, u! Vau, vau! Sajnos, Lajoskában a humor iránti érzék egészen kezdetle­ges állapotban lehetett. Oda sem figyelt az alkalmi kutyá­ra, vékony kis torkából böm­bölve ömlött a hang. Piroska kartárs végképpen letörve roskadt bele egy szék­be. Már minden ötletéből ki­fogyott. Hát nincs földi hata­lom, ami elállítaná ennek az emberi kukacnak az ordítását? Megkínzott dobhártyáján zu­hogva ömlött végig a gyermek hangjának patakzó árja. Pi­roska kartárs tehetetlenül, magába roskadva ült a széken, a szemét behunyta, és az ég felé fordította arcát, mintha^ azt várná, hogy a hang egy­szer csak szétrobbantja a há­zat, s ő belehull a megsemmi- sí’1"- fenséges némaságába. Xj1 bben a pillanatban érke­■Li zett haza felesége. Le­dobta a konyha közepére a pa­radicsommal telt kosarat, és a gyermekhez lépett. — Mi bája van Lajoskának? Piroska bágyadtan az asz­szonyra emelte szemét. .— Hát tudom én? Megőrült. Ha ugyan megőrülhet egy tíz­hónapos gyerek! És ekkor, Piroska kartárs mélységes csodálkozására és megkönnyebbülésére, fejét az anyja keblére fúrva lassan el­csendesedett Lajoska. Még könnyes volt a szeme, de már mosolygott, és megelégedetten szuszogva körülfonta karjaival az asszony nyakát. — No, nem sír már. Hát most fogd meg, Lajos, elme­gyek az ingeidért. Piroska két lépést hátrált, mintha tüzes parazsat akartak volna a kezébe nyomni, és til­takozva emelte fel a kezét: — Isten ments, csak tartsd meg magadnak! Megkereste pipáját, és el­gondolkodva bement a szobá­ba. Halványan derengeni kez­dett benne valami a természet esi és bölcs rendeléséről, amely igazságosan, egyenlő mértékkel mérve osztotta ki a családi szerepeket a férfiak és az asszonyok között. Piroska kartárs rájött, hogy neki a har­cosabb, de tagadhatatlanul egyszerűbb és kényelmesebb szerep jutott. 1\A ikor kijött a szobából, már rajta volt a ka­bátja. Megállt a konyha küszö­bén, és olyan hangon, amely­ben benne volt egész megszé- gyenülése és penitenciája, hal­kan és szelíden megszólalt: — Add csak ide azt a mosó­cédulát, fiacskám, elmegyek magam érte. Tari János — Ha nyolc munkás hat nap alatt végez, akkor egy mun­kás nyolcszor több idő alatt... Itt megjlit, és rápillantott a : i iiárra. ügy látta, barátságo­san néz, és mintha egy icipicit bólintott volna is. Most már bátrab'wn folytatta, és végén aláhúzta kétszer az eredményt, és kipirulva hallgatta a tanár úr szavait: — Jól van, fiam! Kicsit bi­zonytalan még, de látom, fér­ted. Csak így tovább. Négyes... Anna is dicséretet érdemel, mert segített neked. Ügy visel­kedett, ahogy úttörőhöz illik. Anna kihúzta magát, és a tanárral szembenézve fogadta a dicséretet, majd leült, és fe­jét körülforgatva nyugtázta pajtásai elismerő pillantásait. Erzsi ellenőrző könyvében megszáradt már a bejegyzés, mire a helyére ért, de nem csukta össze. Letette a füzete mellé a padra, és újra meg új­ra elolvasta: négyes! Ennél már csak egy jobb van, az ötös. Majd talán az is sikerül... Hogy örülnek otthon, amikor odaadja aláíratni! Aztán a délután jutott az eszébe. A dicséret kétségkívül Marikát illeti, nem Annát. Vi­szont a tanár úr Annát jelöl­te ki, hogy neki segítsen. Most melyikhez menjen? Otthon az ebéd ízét is alig érezte, annyira törte a fejét. Mégis csak Annáék felé in­dult. Anna elkezdte újra a szabá­lyokat, és mutatta is a példák ■megoldását sebesen. Erzsi hall­gatott egy darabig, nyelt egy nagyot, aztán kibökte: — Te Anna! En ezt nem ér­tem! — Mit nem értesz? — riadfi fel Anna. — Semmit! Az egészet nem értem. — Figyelj jobban! Tegnap is megértetted a végén! — Tegnap sem értettem.., Ne haragudj, a Marika ... — Mi van Marikával? — vá­gott közbe Anna türelmetlenül. — A Marika magyarázta meg ... Este, amikor innen elmentem. — Marika? — csattant fel a másik. — Hát akkor csak menj ezután is a Marikához! — azzal lecsapott füzetet, könyvet, és kiszaladt az udvarra. Erzsi könnyes szemmel ment utána, de nem látta sehol sem. Kiballagott az utcára, és gyá­moltalanul elindult hazafelé. Amikor Marikáék háza elé ért, tétovázva megállt, megtörölte a szemét, nagyot lélegzett, és befordult a kiskapun. Másnap reggel Erzsi és Ma­rika már összebújva beszélget­tek, amikor Anna odaért az is­kolába. Elnézett a fejük felett, de a szemében zavar volt. Az órán is leginkább lesütött fej­jel ült, és az első szünetben sem ment oda senkihez. Fizika volt a második óra. Boros tanár úr éppen feleltet­ni akart, amikor észrevette, hogy Anna feltartja kezét. — Tessék! — Tanár úr, kérem — kezd­te halkan —, ne tessék engem többet megdicsérni, hogy Er­zsi jól felelt számtanból, mert én már nem segítek neki — azzal leborult a padra, nem tudta tovább visszafojtani a sírást. — Rendben van, de miért kell ezen sírni? — csodálkozott a tanár. — Ha valami bajod van, a szünetben megbeszél­jük, de most ne zavard az órát! Hüppögött még egy keveset, aztán abbahagyta. A szünetben Marika érintet­te meg a karját. Ránézett nagy barna szemével, úgy mondta neki kedvesen: — Anna! Eljönnél délután? Ilonka küldött szalvétát. Anna a cipője orrát nézte. — Nem megyek —susogta—, Erzsi .is ott lesz. — Nem baj, ő nem harag­szik, ha te sem — biztatta Ma­rika. — Én nem ... Négy órakor, jó? — Jó... Aztán majd hár­masban tanulunk... Anna mosolyogva bólintott, s akkor lépett oda hozzájuk Boros tanár úr: — Mi baj van, Anna? — Most már semmi, tanár úr, kérem — válaszolt helyet­te Marika vidáman. — No, akkor jól van — s ott­hagyta őket. Csak a lépcsőn felfelé ha­ladva dünnyögte csendesen maga elé: — De furcsák is ezek a lá­nyok .. . Varga Sz. Sanda*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom