Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-17 / 14. szám
Vasárnap, I960, január 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nem idegen a falu MÉG A NYÁRON, az egyetemi felvételkor beszélgettem egy kislánnyal, aki soksok társával együtt ott izgult az Eötvös Loráad Tudomány- egyetem folyosóján. Várta, hogy a felvételi bizottság elé kerüljön, s nagyon reménykedett, hogy fel is veszik. Falusi kislány volt, egyik alföldi városunkban végezte el a gimnáziumot. Feltettem neki a kérdést, hogy vajon ha sikerül felvétele, és négy év múltán mint pedagógus kilép az életbe, visszamegy-e falura. »Határozott igen a válasz, legalábbis most« — írtam akkor. Mert az volt és még ma is az a tapasztalat, hogy • a fiatal pedagógusok vagy más, faluról elszármazott értelmiségiek egy része meglehetősen idegenkedik a »visszatérés" gondolatától. Megszokták a várost, a fényes kirakatokat és a nagy forgalmat, a színházakat és a hangversenyterméket. Tragédiának tekintik, ha visszakerülnek abba a faluba, ahol gyermekkorukat töltötték. Most itt ülök a kaposvári Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatói irodájában öt fiatal, első éves hallgatóval, és erről a kérdésről beszélgetünk. Mindannyian faluról kerültek az iskolára, a két fiú pedig már megismerkedett a városi élettel is, hiszen Csibi János két, Sebestyén Károly pedig egy évig dolgozott a fővárosban, és csak azután jelentkezett pedagógusnak. A lányok: Ács Rózsa, Hága Kati és Horváth Júlia közvetlen az érettségi után lettek a tanítóképző hallgatói. S az öt fiatal egyhangú véleménye: államvizsga után falura mennek tanítani.. BONCOLGASSUK egy kicsit a kérdést. Elmaradott falu, szórakozási lehetőség kevés, megfeleld társaság esetleges hiánya, lakásgondok — ezekkel a kérdésekkel kell szembenéznie minden fiatal pedagógusnak, aki a falusi tanító nemes hivatását választotta. — Aki pedagógusnak készül, annak nem a szórakozást kell szem előtt tartania,’ hanem az emberek nevelését, jobbá, műveltebbé formálását — vélekedik Horváth Júlia, és társai egyetértenek vele. Egyetértenek vele, és Ács Rózsa el is mondja, miért. — Falun komoly nevelőmunka vár ránk. Meg kell ismernünk az embereket. Ha megismertük a családokat, megismerjük a gyermekek problémáit is. Ahány gyerek, annyi megoldásra váró kérdés. Ügy érzem, hogy a munka, a hivatás szépségei sokkal nagyobbak, mint városon. Hága Kati arról beszél, hogy a falusi pedagógusra felnéznek az emberek. — Tekintélye van a tanítónak, akármilyen fiatal is az. A falusi ember azt látja benne, hogy gyermékeit a jóra és a szépre oktatja, bizalommal van iránta, tanácsát kéri. És ez olyan jóleső érzés lehet. De az embereknek különböző igényeik is vannak. — Könyvtár és mozi minden faluban van, de ahol még nincs, I962-re biztosan lesz. Színházba beutazhatunk a megyeszékhelyre. És higgye el, az is külön szórakozás, ha a tanító színdarabot készíthet elő, hogy a falu lakóinak is ízelítőt adjon a kultúrából — mondja Horváth Júlia. A fiúk már megismerkedtek a nagyvárosi élet minden tartozékával. — Nem tetszett nekem Pest. Rövid időre jó, úgy kiránduláskor, de hosszabb ideig nem tudnék ott élni. Többre becsülöm a falvak csendjét- mindenféle látványos szórakozásnál — emlékezik Budapesten eltöltött két évére Csábi János. Hasonlóképpen vélekedik. Sebestyén Károly is. KÉNYESEBB KÉRDÉSEK következnek. — Vajon megfelelő partner lesz-e a pedagógusnőnek a traktorosfiú, hiszen nem minden faluban találni nőtlen kartársakat, mezőgazdászt, vagy egyéb értelmiségit. A kérdés célba talált, s ezien elgondolkoznak a lányok. Az első válaszok még úgy hangzanak, hogy azért bizonyára lesz egy-két fiatal pedagógus vagy agronómus, akikre számíthatnak. És ha traktoros, az sem lebecsülendő. — Az sosem jó, ha. az élettársak között nagy műveltségben eltérés van. Bizonyára megpróbálnátok felemelni magatok mellé, tanítanátok őket persze a kellő tapintattal — jegyű meg Csibi József. S a lányok . igazat adnak neki. Aztán meg itt van a Ialkáis- kérdés. Nem mindenkit vár jól berendezett pedagóguslákás, nagyon sokan kénytelenek lesznek megelégedni az albérleti szobával. Bár ezen némi- kép változtat a mostani lakásügyi rendelet, ezt tudják a fiatalok és bizakodnak. — A falvakban még nehezen szakadtak 6l a régi gondolkodásmódtól. Nagy az egyházi befolyás is — próbálom valamiképp megijeszteni a tanítójelölteket, bár ez ideig visszaverték »támadásaimat". — Bizonyára találunk szövetségest, olyan embert, aki egyazon eszmét vall velünk, és segíti munkánkat — hallom a választ.. * * * ÖT FIATALLAL beszélgettem egy rövid délutánon, s megcáfolták azt az állítást, hogy az egyetemet, főiskolát végzettek és végzők húzódoznak a falura helyezéstől. Nem válogattam, hogy kik legyenek beszélgetésünk résztvevői. Keresetlenül is olyan emberekre bukkantam, akikre biztosan lehet számítani minden időben. Polesz György Hatmillió forintos forgalomnövekedés! értek el a marcali Imsz kiskereskedelmi egységei (Tudósítónktól.) A marcali földművesszövetkezet áruháza 1959. negyedik negyedévi tervében 5,5 millió forint értékű áru eladása szerepelt. Az áruház ezzel szemben 5,9 milliós forgalmat bonyolított le. A textilrészleg Kálmán Sándor vezetésével 2 230 000 forintot forgalmazott. A cipő- és konfekciórészleg Léder László osztályvezető irányításával 1 800 000 forint értékű árut adott el. A vasműszaki részleg Verb Antal irányításával 1 900 000 forint forgalmat bonyolított le. Az áruház dolgozói a múlt év első félévének munkája alapján a »Kiváló bolt" kitüntető címet szerezték meg. A marcali szövetkezetnek versenyszerződése van a nagyatádi földművesszövetkezettel, így a marcali áruház dolgozói a nagyatádi fmsz áruházának dolgozóival állnak versenyben. A marcali kollektíva mindent elkövet azért, hogy a versenyből győztesként kerüljön ki. A marcali fmsz kiskereskedelmi egységei az elmúlt évben 6 millió forinttal nagyobb forgalmat bonyolítottak le, mint 1958-ban. Ez főleg a fejlettebb kereskedelmi formák meghonosításának tulajdonítható Könyvjutalom mákgubó-gyűjtő úttörőknek (Tudósítónktól.) Ünnepségre készülnek a ba- latonkeresztúri és balatonúj- laks iskolák. Az úttörők ugyanis Mikovics Lajos balatonié‘■-resztúri és Molnár Bélért é balatonit jlaki felvásárló kérésére bekapcsolódtak a Boákgubó gyűjtésbe. A kis úttörők munkája nyomán az fmsz 50 mázsa mákgubót gyűjtött össze, és adott át a magyar gyógyszeriparnak az elmúlt nyáron.'Az elkövetkező napokban kapják meg a legkiválóbb úttörők a HERBARIA Vállalat könyv- jutalmait. KEDVÜKRE VALÓ BEOSZTÁSBAN Eddeiek az új szövetkezeti életről számbavétele is. Most összesíteni a leltárak adatait. Van például 65 hold őszi árpánk, 62 hold vörösherénk és 29 hold lucernánk. A gazdák istállójában 72 ló, 30 csikó, 51 tehén, 32 növendékmarha és 91 szerződött marha áll. A közösbe kerül többek között 30 lókapa, 11 vetőgép és 45 garnitúra fogas. — A tavasszal 504 holdat kell elvetnünk, ebből 309 hold lesz a kukorica, 20 hold a silókukorica. részét. Volt olyan nap, hogy egy-egy fogat 1075 négyszögölet is felszántott. A növény- termesztési brigádvezetők, Kéki István és Szép István egész nap a mezőt járták. Ök mondták, hogy összesen 150 holdon végeztük el a mélyszántást. Van akarat miben- nünk, csak hát a kemény idő közbeszólt, pedig még 300 hold várja az ekét. — A közös állattenyésztést? Azt is elkezdjük, mihelyt lehet. A tanácstól megkaptuk a darálót. Jószágférőhellyel azonban nem állunk jól. Nincsen nagyobb istállónk. Szegépre teremtette. Gyerek korában beült iskolaigazgatója gépkocsijába, s elindította azt. Egy nyaklevessel megúszta, mert jött a borbély, s vele kezdett beszélgetni a tanító. A felszabadulás után megnősült, s a család nem engedte el a traktoros iskolára. Mégis elleste a gép kezelését, s öt nyáron át csépelt a faluban, és szántott az eddei határban. A múlt tavasszal át akarták helyezni Magyaregres szövetkezeti községbe, Nem ment el. Meg is bánta. Ha a mezőn kapálgatott, és traktorzajt hozott fülébe a retnénk átvenni a Termény- szél, elszorult a szíve. S tniKéki László tsz-eluök. Edde új történelmét 1959. december 11-étől számítják. Akkor tartotta meg alakuló közgyűlését az Egyetértés Tsz. A falu 108 családja 1324 holdas szövetkezetét hozott létre. Mi történt az alakulás óta a községben? Miként vélekednek az eddigi közös munkáról, s mit terveznek az Egyetértés tagjai? Kéki László 15 holdas, aranykalászos gazda az elnök. Ő így nyilatkozik: — Azzal kezdtük a dolgot, hogy kiadtuk a jelszót: szántani, vetni! S megindult a foga- tos ekék egész sora. Az Alsó- bogáti Állami Gazdaságtól kértünk kölcsön 25 mázsa csávázott búzát, és három nap alatt elvetettük azt 22 holdon, hogy legyen kenyere a népnek. Az a szomorú, hogy az állami gazdaság segítségét egyelőre nem tudjuk viszonozni. Bár így támogatna bennünket a gépállomás is, de nem teszi. Szeretnénk majd saját embereinket ráültetni a gépállomási traktorokra. Ádándon tanul a faluból Gróf István, Pápán pedig Horváth Lajos. De két traktoros nem lesz elég. Ezért akarunk még három fiatalt beküldeni tanfolyamra a Kaposvári Gépállomásra. A minap bementek a városba traktoros jelöltjeink, de visszaküldték őket. Veszem a telefont, s szólok megint a gépállomási vezetőknek... Varga Sándor parasztfiatalt választották meg könyvelőnek. Eddig nem a ceruza volt a kenyérkereső szerszáma. De beletanul új hivatalába, hiszen bátyja, az osztopáni tanácstitkár — aki dolgozott tsz-könyvelőként is — esténként átadogatja számviteli tapasztalatait. Neki ez a mondanivalója: — A brigádvezetők felmérték a határ 941 hold- szántóját, s megtörtént az állatok és gazdasági felszerelések Varga Sándor könyveld. — Még néhány adatot nyilvántartásunkból. Szerződtünk 250 mázsa bab és 150 mázsa sörárpa értékesítésére. Átvállaltuk a 25 holdra egyénileg kötött cukorrépatermelési szerződéseket. Elkészítettem a kimutatást, s bejelentjük az SZTK-ba mind a 174 tsz-ta- got. Intézkedési tervünket be- küldjük a járáshoz, hogy a papírról láthassák a mi elgondolásainkat. .. Rudolf Sándor 12 holdon gazdálkodott. Rendszerető, kötelességtudó embernek ismerték a faluban. A belépéskor az volt a kikötése, hogy semmiféle tisztséget nem vállal a szövetkezetben. De miként döntött a közgyűlés? Beválasztotta a vezetőségbe, és rábízta az állattenyésztési brigád irányítását. Hogyan kapcsolódott bele a közösség munkájába? — Szántogattam mindennap az Irtási dűlőben. Sorba vettük a földeket, egyetlen parcellát sem hagytunk ki. Arról nincs szó, hogy ez vagy az a tarló kié volt: a fontos az, hogy most a 'miénk, nekünk kell megmunkálnunk. Szaporán ment a szántás, nem kellett sokat forgolódnunk, mert 209 öl hosszú a dűlő. Mindenki nagy igyekezettel dolgozott, fi.es Pista, a csapat- vezetőnk az elnök lovait hajtotta. Győrfi Lajos, idős Varga János és fia, a Jóska is rendesen elvégezte a maga forgalmitól a magtárt. Az uradalom idejében pajta volt az, méghozzá jó tágas: meg tudott benne fordulni a négyökrös szekér. Átalakítanánk magtárpadlásos istállóvá. Több mint 80 állatot köthetnénk bele... Galambos Imre hosszai évek óta tanácselnök. Az alakuló közgyűlésen azt mondta: mindenben segíti a szövetkezetei. Állja is adott szavát. Most például eredeti szakmáját gyakorolva patronálja a tsz-t. — Nincs kovács a faluban. Nekem meg ez a mesterségem. Panaszkodott Rudolf Sándor bácsi, hogy az egyik lova lábán meglazult a vas. kor megalakult itthon is a tsz, és az elnök mondta neki, hogy jelentkezhet vontatóvezetői tanfolyamra, könnyekre fakadt az örömtől. Most meg az eddei Egyetértés saját gépén ül. És mit mond? — Nekem megadta a kedvemet a szövetkezet, vagyis olyan beosztásba tett, amit nagyon szeretek. Most vettük ezt a kiselejtezett kormost a bogáti gazdaságtól 12 ezer forintért. Az igazgató elvtárs ígérte, beszél a műhely kommunistáival, hogy a télen csináljanak egy ekét a gépünkhöz. Mondtam az elnökünknek, hogy egy váltótársat keresek magam mellé. Bárkire és a Pici pegethet, patkót. Varga Jánost mondani szokás ismét büszkén lénem veszíti el a Rudolf Sándor állattenyésztési brigádvezetö lovának patkóját erősíti meg Galambos Imre tanácselnök, Kalapácsot, hidegvágót ide, nem bízhatjuk ezt az öreg traktort, erre nagyon kell vigyázni, mert a miénk. Ha műhelyünk nincs is, én megjavítgatom. Úgy vagyok vele, hogy ha zörög, kopog valami a gép belsejében, hiába hozza az asszony az ebédet, nem megy le a falat, amíg rendbe nem hoztam a motor szerkezetét* — ahogy az Isten is Hétszáz éves a lengyel főváros. Fejlődése a XVII. és aj XVIII. századra tehető. Lakos-] sága ebben az időben 60 000- röl 300 000-re emelkedik. 1939- ben, a háború kitörésekor I 300 000 lakosa volt a főváros-] nak. A hitleristák a fővárosban lévő 25 498 épület közül 11 229, épületet teljesen elpusztítottak, sértetlenül csak 1223 épü-] let maradt, vagyis nem egészen 5 százalék. Elpusztult az., iskolák 70 százaléka, a kórházak, színházak és rmizeumolcw.'^vuwww^w. 80 százaléka, a templomok és műemlék jellegű épületek 90 százaléka, az ipari üzemek 90 százaléka. A háború folyamán a főváros 640 ezer lakosa pusztult el. A varsói fővárosi múzeumban ott függ Varsó pusztulásának tablója. Leolvasható róla a pusztítások földrajzi és számadatai. A tabló mellett az urbanisztika történetében páratlan okmány: » Die Neue Deutsch Stadt Warschau«, a náci Urbanistik által 1940 februárjában kidolgozott terv. Az elvetélt gaztett műszaki rajza. E terv 13. sz. melléklete i következő címet viseli: »A lengyel város felszámolása, és a német város felépítése.« A 1945. január 17-én szabadult fel rabságából a földig lerombol' Varsó. Ekkor léptek a mártir város földjére a Vörös Hadsereg és a vele vállvetve harcoló I. Lengyel Hadsereg katonái. Borzalmas kér fogadta a felszabadítókat. Az életnek nyoma sem volt a kiégett romok között. Hitler parancsa, hogy Varsót el kell törölni a föld színéről, beteljesedett. Jó munkát végeztek a pusztítás mérnökei. Itt, ebben a városban az ötéves n^gszállás alatt leplezetlenül gyilkolt és tombolt a fasiszta fenevad. A halotti csend, amely a felszabadítókat fogadta, messzehangzó, örök időkre szóló hirdetője a háborús borzalmaknak, de ugyanakkor egy nép teremtő akaratának. A temetők földjéből vájta ki a lengyel nép az új Varsó széles sugárútjait, és emelt rá palotákat, a házak tízezreit, a temetők földjére varázsolt parkokat és iskolákat... Varsó újra él, és szebb, mint valaha volt. Varsó a béke, az emberiség testvéri összefogásának, a szocializmus győzelmes eszméjének hirdetője, örök jelkép, örök figyelmeztetés. melléklet első részét precízen végrehajtották. A felszabadulás után az egész nemzet látott hozzá az újjáépítés nagy művéhez. Hat hónap elteltével már 188 ezren lakták a várost, 1955-ben Varsó lakóinak száma elérte az egymilliót, ma pedig 1 115 000 Varsó lakóinak száma. A történelmi emlékművek, a műemlékszámba menő házak és egész házsorok, templomok eredeti mivoltukban épültek újjá. Varsó egyszersmind Lengyelország egyik legnagyobb ipari centrumává fejlődött, 35 nagy ipari létesítményt emeltek a városban, közöttük a személyautógyárat, motorkerékpárgyárat, rádió-, televízióés elektrotechnikai gyárat, megépítették a hatalmas Warszawa Kohót és egy nagy finomacélgyárat. Ma Varsó lakóhelyiségeinek száma 610 000-re növekedett, vagyis több, mint 1939-ben volt. A parkok, kertek, zöldterületek csaknem 100 százalékkal növekedtek 1939-hez képest. A város egyes kerületeit 6 850 000 négyzetméter területű szilárd burkolatú utcahálózat köti össze. A város közlekedési vonalainak hossza 825 km (1939-ben 442 km volt). E vonalakon 1350 villamos, autóbusz, trolibusz közlekedik, vagyis 65 szJ’z-'likkal több mint a háború előtt. Varga János traktoros — Terveim? Szeretnék jogosítványt szerezni. Már ta- nulmányozgattam a KRESZ-t, úgy felsorolom a jelzőtáblákat, mint iskolás gyerek a leckét. Hogy minek kellene a vezetői jogosítvány? • Lesz majd nekünk Zetorunk is; ha az idén nem, jövőre. Mondhatom, nagyon örülök, hogy megalakult a szövetkezetünk, így biztos a kenyerem... Azt hiszem, ezekhez a vallomásoknak is beillő nyilat- Ikozatokhoz egyetlen szót sem szükséges hozzáfűzni kommentárként. Kutas József
