Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-14 / 11. szám

Csfitörtök, 1960. január 14. s SOMOGYI NÉPLAP Ha otthon ülnek a tsz-tagok, nein szaporodik a munkaegység Porrogi tanulságok A porrogi Napsugár Tsz nem dicsekedhet eddigi eredményei­vel. Zárszámadáskor sokkal kevesebbet oszt majd a szö­vetkezet, mint amennyit a ta­gok reméltek. S hogy ez miért van így? A porrogiak szeretnék az időjárásra hárítani a »fele­lősséget«. Az igazság azonban máshol keresendő. A munkafe­gyelem nem volt elég szilárd a múlt év tavaszán alakult Nap­sugárban. Nem ok nélkül mon­dogatják az emberek: »A kom­munistáiknak sokkal követke­zetesebben kellett volna har­colniuk a tsz megerősítéséért, mint tették. Nem elég, hogy ott voltak a szervezésken;, két­szeresen ott kellett volna áll­niuk a volt egyéni gazdák mel­lett a közös munka megindulá­sa után. Szab lies István, a termelő- szövetkezet párttitkára azon kesereg, hogy nagyon nehéz az emberek gondolkodását át­alakítani. — Kevesen vagyunk kom­munisták. Bár hárman a tsz vezetésében is részt veszünk, én magam pedig brigádvezető javítani a helyzeten. A megbe­szélések nem hiányoztak, a megvalósítás viszont már gyen­gébben ment. — A múlt évben még könyö­rögni kellett a tagoknak, hogy de így, de úgy, jöjjön, bátyám, dolgozni. Most előfordult, hogy megszólítanak, s felelősségre vonnak, miért nem hívták őket munkába. Ha otthon ülr.ek, nem szaporodik a munkaegy­ség. Nagyon jó, hogy az emberek végre rádöbbennek Porrogon, hogy jövedelmük kevesebb lesz, s maguk látják kárát, ha munka helyett a kemence ol­dalát támogatják. De miért most, zárszámadás előtt jöt­tek rá erre? Miért nem gondol­kodtak el ezen a legnagyobb munkaidőben is? Mert nem nem volt kielégítő a kommu­nisták nevelőmunkája. A párt- szervezet nem lépett fel egy­ségesen a hibák ellen. Nem hívta fel eléggé a tagok figyel- . mét a rossz munka következ- menyeire. | Sck minden »elhanyagoló- | dott« (hogy a párttitkár sza­vát idézzük). Meg akarták szervezni a politikai oktatást, de aztán sok volt az elfoglalt­ság, elfeledkeztek róla. Talán majd most tartanak egy-két előadást a pártkongresszusról. Porrogon nagyan elkelt volna a politikai oktatás. Hozzásegí­tette volna a kommunistákat, hogy nagyobb elméleti felké­szültséggel induljanak harcba a tsz-ért. A csurgói Napsugár Ktsz patronálja a porrogiakat. A ktsz vezetői nemegyszer fel­keresték a pártszervezet veze­tőit. és gyakorlati tanácsokat adtak a pártmunka megszerve­zéséhez, a tsz megszilárdításá­hoz. Ha még nagyobb lett vol­na az együttműködés, több kér­dést sikeresebben old meg a porrogi pártszervezet. A pártvezetőség még mindig az időjárásban látja a gyenge eredmények okát. Végre ma­gukba kell nézniük, és haszno­sítaniuk kell az elmúlt év ta­nulságait. Lajos Géza vagyok, úgy érzem, ez nem elég. Most három tsz-taggal gyarapszik a pártszervezet, ezután bizonyára többet tu­Nem kielégítő a KISZ-oktatás a tabi járásban dunk tenni a tsz-ért. Nem a létszám volt kevés eddig sem, hanem a végzett munka. Joggal mondta az egyik tsz-tag: »Ha jól dolgozik a pártszervezet, megy a mun­ka a tsz-ben is. A felelősség őket is terheli...« Ha a ter­melőszövetkezet kommunistái bátrabban fellépnek a rend­bontók, a munkafegyelem megsértői ellen; ha napról nap­ra nevelik az embereket, elma­gyarázzák nekik, hogy saját magukat károsítják meg a rendszertelen munkával; ha megcáfolják a káros elképzelé­seket, nagyobb eredményt mu­tathatna fel a szövetkezet. S ha a maguk munkájába bevonták volna a tömegszervezetek tag­jait, a tanácstagokat, azokat a tsz-tagokat, akikre biztosan lehet támaszkodni, sikerül az embereket egy-egy lazaság elpfcrdultakor józan belátásra bírni. A párttitkár többször leült a mezőgazdásszal, a könyvelővel meg a tsz-elnökkel, s meg- hányta-vetette, hogyan lehetne Mintegy 250 fiatal vesz részt a tabi járásban KISZ- oktatáson. Hat »Világ térképe előtt« és öt politikai kör vé­gez rendszeres munkát. Ko­rántsem kielégítőek ezek a számok. Tab területi alapszer­vezetében — ahol pillanatnyi­lag szinte semmi munka sem folyik — nem volt propagan­dista. Az általános iskolából egyetlen pedagógus sem vál­lalta az oktatás vezetését, vé­gül a gimnázium testnevelő tanárának irányításával kez­dődhetett volna meg a foglal­kozás. Akkor viszont a járás- sí székhely pártklubjának KISZ-tag gondnokát elbocsá­tották állásából (s nem is nyo­mós okok alapján), ezért a ta­gok felháborodtak, s kijelen­tették, hogy nem hajlandók dolgozni. (A volt gondnok rokkant, más munkát nem bír végezni, s létfenntartásához nagy szükség volt erre az ál­lásra.) Tengődön is az gátolta a? oktatás megindítását, hogy nem volt propagandista. Finta Zsófi óvónő vállalta ugyan a feladatot, de közben elhelyez­ték. Az utána felkért közsé­gi tanácselnököt nemsokára leváltották, s minden maradt a régiben. Utolsó próbálkozás­ként egy most leszerelt fiatal kezdi el az oktatás megszerve­zését. Somogymeggyesen nincs rendszeres politikai oktatás. Csak alkalomadtán jönnek össze egy-egy téma megbeszé­lésére. Eddig három előadás volt, összesen 60-an vettek részt ezeken, s több KISZ-en kívüli is bekapcsolódott a munkába. Jól működik a Tabi Tégla­gyár KISZ politikai köre. Az üzemben 35 KISZ-tag van, az elődásokon azonban rend­szeresen 40—45 fiatal jelenik meg. Az összesen 11 alapszer­vezetben folyó oktatás ma nem halad kielégítően. Szám­szerűleg sem, de az anyag összeállítását tekintve sem. Helyes lenne, ha a községi pártszervezetek alaposan meg­vizsgálnák ennek okait és hatékonyabb támogatást nyújta­nának a KISZ-fiataloknak. fParaaucui, fpavatyiay, iziilohazám ... Ilirül adták a lapok, hogy december 12-én hajnalban a dél-amerikai Paraguayban felkelés tört ki. A kis or­szág történelmében ez már a 101. fegyveres elégedet­lenkedés a diktatúrával szemben. S amikor kará­csonykor szerte a világon békét kívántak egymásnak az emberek, Paraguayban harcok dúlták, s az új évet is ostromállapot fogadta. A Bartó k-tere mb e n láttam először. Nyakában tarka váll- kendövel jött a közönség elé. A mexikóiakat szokták így áb­rázolni. Gitárját pengette, és énekelt hozzá. Senki sem ér­tette ezt a különös dalt; nem tobzódott szilaj ütemeikben, mint a temperamentumos bra­zil rumbák, a hanggal sem bravúrozott, mint a mexikói énekesek. Az ő dala egészen egyszerű volt, mint a siratok szava. Paragvayról énekelt Jósé Ar- zamendia. Itt ül velem szemben, s több mint egy órája már, hogy ha­zájáról beszélgetünk, ahol ezekben a napokban még min­dig ropognak a puskák. A fa­lon fényképek, egy fiatal mű­vész életpályájának emlékei, az asztalon könyvek, kották, melyek a diák kellékei — zene- művészeti iskolába jár Buda­pesten.-— Otthon most forradalom van — mondja. Nálunk az élet nagyon drága, mert csupa kül­földi kapitalisták vannak ural­mon. A nép pedig nem törő­dik bele a nyomorúságos élet­be, s általában minden hónap­ban van a kormány ellen va­lamilyen volitikai megmozdu­lás. Fiatalok, munkások, egye­temisták, művészek tüntetnek az utcán, és harcolnak a de­mokráciáért. — Nagyon szerencsétlen a mi népünk. Mindössze másfél mil­liónyian vagyunk, és mégis ■ szinte állandóan háborúzunk. 1865—70 között volt az egyik legvéresebb időszaka történel­münknek: Brazília, Uruguay és Argentína ellen kellett harcol­ni. 1930—35 között újból nagy háborúk voltak Brazíliával. S ez mind a petróleumért, mely a ■ Grand Chaco hegységben van. — Képzelje el, hogy a városok lakosságából 17—18 százalék analfabéta! A falvakat, az in­diántanyákat nem is említem. — Paraguay nagyon sokait szenved. Az értelmiség java: írók, költők, művészek elmene­kültek. Mintegy fél millió pa­raguayi idegen országokban él, s készül, hogy egyszer majd hazamehessen. Akik otthon maradtak, azok pedig egy pil­lanatra sem szűnnek meg bom­lasztani a diktatúrát. Mindenki a maga módján. Az egyik leg­nagyobb költőnk, Ortiz Guerre­ro látszólag nem politizál, de a. nép nyelvén, az indián nyel­ven írja verseit, amelyek mind a szabadságról, a jobb életről szólnak. — Mit akar tulajdonképpen a paraguayi nép? — kérdezem. — Szabadságot, demokráciát! Azt, hogy a népnek jobb sora legyen. Fel akarjuk osztani a földeket, mint Kubában Fidel Castro. Jelenleg ugyanis kö­rülbelül 25 nagybirtokos kezén i-an a termőföldnek csaknem a fele. — Mikor jött el Paraguay­ba,l? — Amikor a mostani diktá­tor, Stroessner hatalomra ju­tott. De ez is jellemző. Én ugyanis a Paraguayi Kommu­nista Ifjúsági Szövetségnek, az FJCP-nek az aktivistája vol­tam. A művésztagozatban dol­goztam, mert azt akartuk, hogy művészek is jöjjenek kö­zénk. Elfogtak, bezártak. Ha tudták volna, hogy kommunis­ta vagyok, megölnek. így csak a vallatás nyomait őrzöm a testemen..; Jose Arzamendia most 24 éves. Csendes, borongás szomo­rúság üli meg indián őseitől örökölt, jellegzetesen szép arc­vonásait. A legmaradandóbb hazai emlék, mely állandóan vele van: a színpadon és ma­gányos szobájában. — Honvágy? — Néha erősen elővesz. Nyolc hónap óta nem kapok hazulról levelet. Nem szabad írniuk. Csak én írok, hogy tudják, mi van velem. De leg­inkább azért szeretnék haza­menni, hogy harcolhassak a többiekkel együtt, akik most az utcán és erdőkben vannak. Amióta hazulról eljött — a börtön után, 1954-ben mene­kült — folyton ebben bízik. Járt Nyugat-Európában, Bulgá­riában, a Német Demokratikus Köztársaságban, fellépett a moszkvai VIT-en; mindenütt énekelte szomorú dalait, és ké­szült a jövőre, amikor majd újra vidáman pengetheti a gi­tárt. Király Ernő Ötven éves a Nagyatádi Dohánybeváltó ötven esztendővel ezelőtt lé­tesítették megyénk egyetlen dohánybeváltó üzemét Nagy­atádon. A jubileumi évforduló alkalmától látogatást tettünk a vállalatnál, s megismerked­tünk az üzem történetével és a dohány útjával. A múlt század második felé­ben Somogybán főként Szülök környékén kezdett meghono­sodni a dohány termesztése. Ekkor még a beváltás is Szü­lőkön történt. A termelők sze­kereken szállították termésü­ket a beváltó helyre. A nagy­bajomi Huber János bácsi — jelenleg is dohánytermelő — több éven át szekerezett a szülőid beváltéhoz. A termelők az önálló Ma­gyar Dphányjövedék létrejötte Simon Ferencné vizsgálja a csomó­ba kötött dohányleveleket. az elektromosan termelt hő íratására a dohánylevelekből a fölösleges nedvesség eltávozik, a dohány pedig sterilizálódik, penészmentes lesz. Az elmúlt év a kísérlet időszaka volt. Az első tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy ezzel az eljá­rással jelentősen javul a do­hány minősége, a selejt pedig a minimálisra csökken. A kí­sérletek tapasztalatait' figye­lembe véve ezt az eljárást az ország valamennyi fermentáló üzemében alkalmazzák majd. Gavallér Andor — a válla­latnak 12 év óta vezetője — el­mondja, hogy évente átlagosan 120 munkást foglalkoztatnak, főleg nőket. Ha nem küzdené- nek raktárgondokkal, a mun­káslétszám kétszeresére emel­kedhetne. Jelenleg csak hatezer mázsa dohányt tudnak fermentálni, ugyanennyit az ország más fer­mentáló üzemébe kell elszállí­taniuk. Érdemes ezen elgondol­kodniuk az illetékeseknek* mert nem közömbös Nagyatád fejlődése és a munkalehetőség biztosítása szempontjából sem* hogy a jelenlegi raktárgondo­kat megoldják-e. A raktárakra, lehetne egy-két emeletet rá­építeni. A beváltó ősztől tava­szig foglalkoztathatná azokat, akik a nyári időszakban idény­munkán — a konzervgyárban — dolgoznak. A munkások havonta átla­gosan 1100 forintot keresnek; Az asztug hőmérsékletét ellenőrzi Kanizsai Teréz. asztagot raknak az ügyes kezű asszonyok. Simon Ferencné és brigádjának tagjai a csomóba kötött dohányleveleket vizs­gálják: nem penészesek-e? Az asztagokba hosszú ru- dakba épített Hőmérők nyúl­nak be, ezek segítségével ál­landóan ellenőrzik a dohány hőmérsékletét. így kerülhető el az öngyulladás. A másik üzemrészben a nagyfrekvenciás gépet Fellai Sándor vezényli. — Egy gombnyomás, és máris műkö­dik az elmés szerkezet — mondja. Az elmúlt esztendő nagy je­lentőségű volt az üzem fejlődé­előtt (1868) szabadtermelést és kereskedelmet folytattak a do­hánnyal. Az egyedáruság be­vezetésével pedig a csempész­kedés egyik fő fészke lett Szü­lök. Többször fegyveres ösz- szetűzésre is került sor a pénz­ügyőrök és a csempészek kö­zött. Később a szállítási nehézsé­gek miatt Barcsra, majd 1909- ben Nagyatádra helyezték át a beváltót. Noha Somogyszob sokkal alkalmasabb lett volna fekvésénél fogva a beváltó el­helyezésére, mégis Atádra kel­lett telepíteni, mert a somogy- szobi képviselőtestület — attól való félelmében, hogy a do­hány tüdőbajt terjeszt — nem járult hozzá az építkezéshez. Nagyatádon a hatezer mázsa dohány befogadására alkalmas két raktár az akkor termelt mennyiségtárolására bőven elegendő volt, hiszen 1909-ben megyénkben 74 termelő 759 holdon termesztett dohányt. A felszabadulás utáni évek­ben jelentős fejlődésen ment Hoiecz Lénárdné, Fehér Józsefné, Horváth Imréné és mások asztal­ba rakják a csomóba kötött dohányt. se szempontjából, ugyanis az országban elsőnek itt szerelték be kísérletképpen a nagyfrek­Fellai Sándor egy gombnyomással megindítja gépet. nagyfrekvenciás át az üzem. A kezdetleges, ré­gi gépeket, kéri teherfelvonó­kat és préseket villanymeghaj­tású gépek váltották fel. Egy évtizeddel ezelőtt még nem fűtötték a raktárakat — csak egy munkásmelegedő volt —, ma pedig megfelelő hőmérsék­letű raktárakban dolgoznak a munkások. A cigarettázó ember nem is gondol arra, hogy mennyi min­denen megy keresztül a do­hány, amíg mint élvezeti cikk a vásárlókhoz kerül. Feldolgo­zása és ápolása nem is annyi­ra fizikai erőt, mint inkább kézügyességet, pontos munkál kíván. A palántázás, kiültetés kapálás, törés, fűzés, szárítás válogatás és csomózás után már osztályozott dohány kerül a vállalathoz. vemciás berendezést, amellyel szárítják a dohányt. Ennek az eliárásnak az a lényege, hogy évi termelésük értéke déri a 40 millió forintot. Az irodaépület folyosóján a nagy megyetérkép jelzi a do­hánytermesztő községeket A dunántúli dohánytermesztési nagytájon belül Somogybán termelik a dohánymennyiség 41 százalékát Eredményesen, foglalkoznak dohánytermesztéssel a régebbi tsz-ek mellett megyénk új ter­melőszövetkezetei is. A somo­gyi dohány 95 százalékát álla­mi gazdaságok és tsz-ek ter­mesztik. A mikei Rákóczi 180* a szülőid Kossuth 150, a szulo- ki Rákóczi 85 holdon termeli dohányt az elmúlt esztendő­ben. A dohánytermesztés kifi­zetődő, s nemcsak a termelő­ket juttatja nagy jövedelem­hez, hanem az államot is. Egy hold terméséért 15—16 ezer forint körül kaptak a terme­lők. Szövetkezeteink azért is foglalkoznak vele szívesen, mert az idősebbeknek, a csök­kent munkaképességűeknek is tudnak ezzel munkalehetőséget biztosítani. Dorcsi Sándor Hetek óta naponta érkezik r szépen kisimított, gondosa’ összekötözött, nagy levelű, bar na dohány az atádi raktárak ba. Az egyik raktárban hosszú uavauér Andor fénycsövei vizsxál a az elektromágneses kisugárzás erősségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom