Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1960. január X. ZcÁ9a<D Ijl^t t(D/| í Mihályi Morgó: I FATÁLIS TÉVEDÉS — ÍRÓI UTÓIRATTAL NÉZZÜNK TÜKÖRBE A szatirizdló kedv nemes hagyományaiért nem kell ugyan a szomszédba mennünk, az »Elszabadult toll« cím alá elsőként mégiscsak Gogolt idézzük, a szatíra nagy orosz mesterét, aki azt mondta volt: »Ne a tükröt szidd, ha a pofád görbe!« Nagy igazságot hordoz ez a mondás, amely minden szatíraíró elszabadult tollának ihletője kell legyen. Reméljük, hagyományossá válhat, hogy ha évközben nem nagyon van is időnk tükörbe nézni munkánk iramától, legalább az új esztendő első napján a javulás szándékával szembenézhetünk görbeségeinkkel, mint ezt most is tesszük. Karinthy zseniális »Így irtok ti«-je után igaz, módfelett nehéz folytatólagosan megfogalmazni, hogy az »Így írtok ti« nagyjai után hogyan is írunk mi, somogyi írók és újságírók. Abban azonban bizonyosak vagyunk, hogy az »Elszabadult toll« tükre igazmondó, s használni is képes lesz, nemcsak mulattatni! BORZÓ LÁSZLÓ: T o r z, ó h ... Torz, óh, ha torzómélyén az ember méláz szélrázott őszben egyedül, megtöltekezve nyolc duplával s agyán koffein hegedül. Margit! Ott van kint a kamrában kötél, melyet szerelmed ide leereszthet addig, míg két karom fölér, nézd, megírtam már százhúsz verset! Torzok a dolgok itten, s vadiudak g ágoknak távol eszelősen ... én ide hallom hangjukat, na, hozd már azt a kötelet, azt is sajnálod tőlem? ★ Derék ember Kora reggeli szürkület. A város peremén járok, ahova nem jutnak el a Kossuth tér ostornyeleinek fényei. A Nosz- lopy Gáspár utca higanygőzégői sem küldik errefelé kékes sugaraikat. Érzem, hűvös van. Felhajtom barna bőrkabátom gallérját, s pirosló fülemre húzom szürke nyúlszőr kalapomat. Jó, hogy megvettem a Nagyáruházban. Léptek dobbanását visszhangozza a betonjárda. A váltón csattognak a gyékényesi személyvonat kerekei. Ritmus, ritmus, mindenütt ritmus. Távolból ismerős zajt hallok: robog a sínkuli. Odaérek a Gyár kapujához. Látnám, hogy csillog az Él- üzem-jelvény, ha ki volna világítva a bejárat, vagy ha megkapta volna ezt a kitüntetést a Gyár. De miért is nem kapta meg? A komor kérdés egyelőre ködbe vesz. Ám ma bizis- ten fényt derítek rá. Amott embert pillantok meg. A portás lehet, mert a kapusszoba ablakán dugja ki fejét. Arca: tipikus munkásarc. Az izzó vassal formázódtak vonásai. Ezüstös bajusz' éktelenkeMorc Ali az " alvilágban (Titkos jelentőségű jelenet) IDŐ: Néhány nappal azután hegy Morc Ali cserfalomb- koszorús író eltűnéséről a rendőrségi hírek között olvashattunk. (Gyengébb memóriájúak kedvéért inézzük a hír szövegét: »Morc Ali marcali illetőségű illető, nagybani tinta- és pa- pirfogyasztó Lucá-napra virradóra szőrén-szálán eltűnt. A szőrén-szálán nyomokon elindult nyomozás lázas iramban kutat az elveszett után.«) HELY: A pokolnak ama bugyra, ahova egyik legkiválóbb alvilági idegenvezetőnk, Dante szerint a költők, írók és más hazudozók nyernek beutalást. Az eltűnt Morc Ali felhőkarcoló magasságú papírhalmaz tövében ül. A fűtőördögök derekasan fűtenek. Morc AU elhalóan sóhajtja: — Hej, te magasságos, kénköves föördög úr! — Nem mer megmoccanni sem, mert körülötte mindenütt letargia. Akárhogy vigyáz, mindig ebbe tenyerei bele. Most hirtelen egy ördög terem mellette, és fültövön teremti: — Hó-rukk. Ali! Ali talpra rukkol, és a kezében levő szerszámokkal — körző, gyalu, mérleg, esztergapad, ácsszekerce, toll stb. — nyögve indul a felhökacolónyi kézirat tetejére. Sátáni kacaj kíséri. Önérzeteskedve szól le a viháncoló pallérördögnek: — Jelentem alássan, már egy elbeszélésem szerkezetét megreparáltam! Ismét sátáni kacaj. — Egyet? Az smafu, fiacskám! — Micsoda, kérem? Ezt a kifejezést feljegyzem, mert az író abból él... — Hagyja, kérem! Magáról titkos feljelentés érkezett hozzánk szó szerint ezzel a szöveggel: «■...vinné el az ördög, ez a Morc Ali nem képes megtanulni, hogy kell szerkezetet csinálni.« Továbbá: »...vinné el az ördög, ez a Morc Ali figyelmeztetéseink ellenére nyakig ül a naturalizmusban .:.« Hát dologra fel, cserfalombos, mert három nap a tanulóév nálunk! Morc Ali kedvetlenül fanyalog feljebb, egyre feljebb a kézirat-hegyen. A pallérördög pedig az egyik kemence hűvösébe húzódva szundikálni kezd. E pillanatban jelenik meg a letargia tavacskákat kerülgetve két rendőr. Egyik rendőr: — Psszt! Morc kartárs! Követve a szőrén- szálán-nyomokaí, megtaláltuk. Másszon csak le onnan, mert készek vagyunk visszaadni önt az önt nagyon nélkülöző irodalmi életnek. A pallérördög hortyogásától remeg a levegő, amint elosonnak mellette. Amikor hallótávolon kívülre érnek a boldogságban fürdő Morc Alival, sátáni kacaj reszketteti meg a levegőt : — Viszontlátásra, All! Viszontlátásra jövő Luca-napkor! A zseniális emberrablás hírére a pallérördögöt felkereső újságíró a következő kérdéssel fejezte be a rövid interjút: — Miből gondolja, Abrah kartárs, hogy Morc Ali visz- szatér? Mire a megkérdezett ezit a választ adta: — Kutyából nem lesz szalonna! Hát akkor... ebben maradunk? dik, vagy mit mondok: díszeleg orra alatt: ahá. megvan: paraszti káder a bácsika — faluról került az üzembe. Átképezte magát? Lehet. De az is megeshet, hogy kétlaki. Nem vállaikozhatom a kérdés eldöntésére. Tegyük fel, munkás ... vagy mégis tősgyökeres földművelő. Avagy mindkettő egyszerre: munkás volt az apja, s falusi anya szülte. így hát önmagában megtestesíti a munkás-paraszt szövetséget. Mennyi, de mennyi izgalmas kérdés, és valahányat homály fedi. GILINGALANG ZSÓFI: Ars poetica helyett. .. Cserebogár, skorpió, tücsök, béka meg dió, fülemüle, pinty, rigó, dínomdánom dáridó! Ott ragyog fenn a nevem, én a szépet kedvelem, csak a szépet, csak a jót, lépesmézet, mogyorót, kikovácsolt rímeket, ■ mik miként a kisdedek, tapsikolnak, játszanak, aranyos zöld fák alatt, esztelen és meztelen, soha mással, csak velem, hancúrazunk nagy vidáman, más dolgunk nincs a világban, de nekünk ez is elég, fogva múzsánk kis kezét csengve-bongva, csivitelve csevegünk, mint pinty meg fecske, pontosan, fegyelmezetten, dúsan polgár-érdemekben! — Hogy dalomban nines új ritmus? — Éljen a szocializmus! A gyermek, a szaporaságá- ról' híres Maszat-csa- lád legkisebb sarja csillogó orral oldalgott be a nevelői szobába, ahova kihallgatásra rendeltem, jó előre megígérve, hogy nem taposom ki a puc- rát, még cso.k cipóra sem verem a képét, mint szeretett édesapja, Maszat Titusz maszek ószeres tette, valahányszor az italboltban járt minőségi ellenőrzésen. Ez a Peti. ez a Peti... Igaz, hogy orvosi igazolványa van arról, hogy ő nem tudja azt visszatartani. amit minden rendes ember már kétéves gyermekkorában képes visszatartani, és ott elintézni, ahol azt kell, de hát mégis. Az iskola, az osztály közössége végett vállalnom kellett, hogy elbeszélgetek a gyerekkel, hogy már megint miért vizes a nadrág, és miért vizes a pad. Egyszóval intézkednem kell, nemcsak egészségügyi okokból kifolyólag, hanem azért is, mert az apjának megígértem, akivel tegnap a fogorvosnál találkoztam. Három fogát húzták ki, ezért nem vettem túlságosan zokon, hogy míg beszél, köpköd jobbra-balra. — Rázza csak gatyába, tanító néni! Gatyába rázni, földhöz A tárgyalóteremből Űjságiré a vádlottak padján Elgondolkodva nézem az ol1. vasóközönség dr. Felelősségre- vartó-tanácsa előtt' álló harminc éves férfit. A vád ellene: többrendbeli eseményhomályo- sító kísérlet, Számtalan izga- lommetntes bírósági tudósítás, ötrencbeli elnagyolt, ismétlődő cikk és egyrendbeli jogi zűrzavar ... Figyelem, vajon meny- 2. nyíre döbbenti meg tettének súlya. Nem látszik arcán a megrendülés jele, csak amikor az ítéletet hallja: 8 napon belül meg kell írni az év legérdekesebb színes és izgalmas bírósági tudósítását. Amikor szót adnak neki, ezt mondja: — Súlyosnak találom az ítéletet, enyhítésért fellebbezek. Megtörtnek látszik, ahogy a két újságárus elvezeti. Figye- 3. lem őt a folyosón. Már megint könnyelmű, mintha fittyet hányna a bent történtekre. Igen, a bíróság kiszabta a tett súlyához mért büntetést. Ezzel azonban nem elégedhetünk meg. A nagy kísértések tömege továbbra is fennáll. És arra gondolok, mi biztosítja, hogy ez a tollforgató egy érdekes bírósági tudósítás helyett nem megy-e el megint a váróterembe éjszaka riportot csinálni, részletesen megírván, melyik álmos ember mit vágott a má4. sík álmos ember fejéhez, mert az a pádon vakarózott éjjel kettőkor. Nem fut-e majd éjjeli pillangók után ismét egy-íkét légycsapóval... ? Súlyos gondolatok ezek. De ha úgy képzeljük őt el, hogy rendszeresen eljár a bírósági perekre, ahol csupa jót és szépet tanul, megérti, mi a különbség jó és rossz, enyém és tied között, altkor nem követheti el többé a bűnéül felrótt cselekményt. Ehhez azonban felelősségem tudatában ki5. jelentem: kevés a reményem. Kissé cinikus modorából úgy látom, hogy csak a legközelebbi lappéldányig tart a büntetés hatása. És hamarosan itt láthatjuk őt megint a többszörösen visszaeső bűnösök sorában. Pedig nem kellene hagyni elveszni. Kemény eszközökkel le kellene nyesni róla a vadhajtásokat. Esetleg elküldeni javító-nevelő munkára! Ezekben a pillanatokban úgy érzem, hogy a társadalom fa6. raghatna belőle még valamiféle becsületes embert. taknyolni! Az kell az ilyen rablóvezérnek, az anyja szép szerelmes ... ÍVJ őst aztán itt a Peti. öz- barna szeméből félelem sugárzik. Félig ugrásra készen áll, tudja, hogy fejmosás következik. s tart tőle. hogy otthoni módszerekkel, pucor kitaposással meg a többiekkel. A legszelídebb hangomat veszem elő. — Mondd csak. fiacskám __ H a neke ... olyankor, amikor .. .szóval ki kell menned, miért nem jelentkezel? Egy ilyen nagy fiú, mint te. már nem mehet ki bent! Várom a hatást. De Petinek esze-ágában sincs röstelkedni. Egyenesen néz velem farkasszemet, mintha nem is én volnék a számonkérö. hanem ö. — Tanító néni. kérem... én jelentkeztem! Kis híján elönt a méreg, de türtőztetem magamat. — Na és. akkor mégis, hogy történhetett ma háromszor is? — Amikor jelentkeztem, mindig feleltetni tetszett, kaptam is három ötöst! 1/ át így figyelmeztetett engem Maszaték legkisebb csemetéje, hogy hiába ért az ember a gyermeki létekhez, eshet azért fatális tévedésekbe. Azóta persze, ha Peti jelentkezik, tudom a kötelességemet, és nagyon büszke vagyok, hogy sikerült a gyereket »gatyába« ráznom. S mi több, száraz gatyába! * * * XJi. A fenti történetet megnyugtatásul nyújtom a kedves olvasóknak, mintegy bizonyítékául annak, hogy a naturalizmussal való szakításom híre ellenségeim gálád kitalálása! Kemence Bence: Csend-szó beszél (27 333,899. versem) Sors-pók kacsáz izomdagadókon, sors-kovács-üllön cirreg a billeg, pirkad harmat-ropogósan és ropogós-harmatosa n. Rám-pattan ölelő-gondja cseresznye-szájú szeretőmnek, ki foszlós tésztát dagaszt éppen, sugár-ujja alatt ájul a tészta, ájulok én is. Hitem kinyilatkozik előtte, simogatón, formáit di »érem, bajlós venyige-karján gondviselés szikrák bolha-pattogása. — Megölel: — cibegek.., Elereszt: — melegem van... Viribelünk lepke-gyönyörben, epermaszatos gyermekkorom emlék-tengere csiz-csivegéssel lódít az ölébe. Ámulok-bámulok, fütyörészek barázdabillegető örömömben, felejtve sárgairigység jóslatait, hogy eltemet egyszer krőzusi költőiségem. Bánom is én, legyen úgy, de addig izomdalolással ápolom lelkét a somogyi szónak, libegőn lebegtetve, hogy vászna fehér a világnak és táltosparipákon száguld a jelen! Bűnbödésre bünbődés... (írhatta volna Várcsáki Dános, de nem vállalkozott rá) — Üljön le! — ordított az íróra Tenyér János kétszeres fejszés gyilkos és golyó általi halállal megidvezült hőse, kezében azzal az ominózus szerszámmal, amivel a zöldben bodrozó kert alól visszarohant volt jobblétre szende- riteni hajdani szeretőjét és annak hajadon leányát Sze- rénkét. — Üljön le már, hallja, ne játsszon az idegzeteimmel! Most számolunk, mert nekünk, pajtás — Tenyér János szemét tenyérnyi könnyek öntötték el — számolnivalónk van. Na. azért nem kell úgy beijedni, hé! Itt van egy kis szíverösítő. nem árt a penna- koptatónak sem! Tenyér zekéje zsebéből lapos üveget kotorászott elő »Embervér« felirattal. Várcsákit hétszer rázta ki a hideg, és egyszer környékezte meg a gutaütés, mire kinyögte: — Köszönöm, én még nem élek vele. Talán máskor... A férfi viaszszínű arca mosolygásra torzult, és barátságosan, de nem minden fenyegetés nélkül bökte oldalba az írót a fejszével. — Hát az nem bizonyos! — Nagyot húzott az üvegből, két oldalt megtörölte a szájáról lecsorgó vért, és gyöngéden ültette vissza a székre a földre ájult írót. Az író homlokát vastagon verte ki a hideg veríték. Idegei pattanásig feszültek... Mit akarhat tőle ez a Tenyér János? Kétszeres gyilkos, ö mégis keresett számára könnyzacskókat fakasztó mentséget. Mély humanizmusa odáig ragadta, hogy az ítéletvégrehajtás előtt nála járt védőt is megríkatia, még a marcona fegyőrt is elérzé- kenyítette. Arról nem is beszélve, hogy legalább három- százszor népszerűsítette felolvasásokon ezt a gazfit, aki most azzal a fejszével akarja öt... Nem vitás, hogy így akarja próbára tenni, komolyan gondolta-e, amit írt. Tenyér János borízű hangja a füle mellett csattant, miközben orra alatt ott érezte a fejsze csiklandozó élét: — Szóval hogy történt? — Mi hogy történt, kérem szépen? — Hallja, ne kerülgessük a kását, nem írók között van, Tenyér Jánossal beszél, akit ártatlanul ítéltek halálra, ezt maga bizonyította be. Maga, aki megkeserítette az életemet! — Én? — hebegte az író kékre váltan. — De hiszen nem is tetszik már élni, kedves gyil... akarom mondani Tenyér úri — Nézze, ne húzzuk az időt. Még csak öt litert ittam, és mielőtt visszamegyek a másvilágra, be akarok ugrani a borkóstolóba. De előbb megaprítom egy kicsit a fejét. — Kegyelem! — Az nincs! Mert hogy re- balihitált, vagy hogy mondják, az hagyján. De abba már nem nyughatom bele, hogy megjelentetett százhuszonöt- ször, felolvasott háromszáz- hétszer. — Kegyelem, magának is van gyereke! Tenyér János szeméből ismét tenyérnyi könnyek peregtek alá. Hát — szólalt meg végül, amikor a zokogás abbahagyta már vállalnak ren- getését — gyerek... a gyerek miatt most az egyszer megbocsátok. De esküdjön meg, hogy többet nem olvas fel engem sehol. Az író összeverődő térdekkel ereszkedett Tenyér lába elé, és remegéstől elfúló hangon mormolta utána az eskil szövegét. Tenyér ezután ismét előszedegette a lapos üveget, odanyújtotta az írónak, s az boldogságában mind kiitta. ami még benne volt. Tenyér ezután fejcsóválgatva tűnt el a játszadozva oszladozó bárányfelhők alatt, mint néhány évvel ezelőtt... S mi. akik tanúi lehettünk e szívélyes találkozásnak, kíváncsian várjuk a fejleményeket. ..
