Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 8. szám

riLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 8. szám. ___________ ÄRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1960. január 10. M AI SZ A MŰNK TARTALMÁBÓL: Megjelent a kormány határozata a tizenötéves lakásfejlesztési tervről (3. oldalon) KULTURÁLIS MELLÉKLET (5—6. oldalon) Téli rejtvénypályázat . (7. oldalon) Leküsdi a kezdeti nehézségeket Somogy sámson tsz-község — Egyéni gazda voltam eddig, dolgozni tudok, de szervezni majd ezután kell megtanul­nom — mondja Király István tez-elmök, miközben arról pa­naszkodik, hogy a megerősítő brigád három héten át elég keveset törődött velük. Az irodában minden új, fris­tártoa, a sár szinte lehúz ben­nünket. Nemsokára megpillant­juk Farkas Máté fogatos bri­gádját. A lovak megfeszített izmokkal húzzák az ekét, az emberek fütyörésznek utánuk, csakhogy megjavult az idő. Amint odaérünk a szántáshoz, az ekék egymás után hasítják nak tekintik a szövetkezetei, és kiveszik részüket a közös mun­kából. Sokat terveznek, törik a fejeket, hogyan lenne jobb. Egy híján 200 lovuk van. Ke­vesebb is elég lesz a szövetke­zetnek. Helyette Belorusz­traktort kellene venni felsze­reléssel. így kertészetet is tud­Gazda Lajos, Kuruc? Kleváér, Kelemen János és Lantos Vince szántanak. sen festett. X tanács rendezte be. A villanyt is bevezették már. Molnár Aladámé köny­velő sem jártas teljesen a munkában, várja a főkönyve­lőt, az ő irányításával mindjárt könnyebb lesz. Hát igen, minden kezdet ne­héz. A somogysámsoni Novem­ber 7 Termelőszövetkezet 2216 holdján nem is olyan egyszerű az irányítás, Kimentünk a ha­a barázdákat — ss elnöknek mindjárt jobb kedve kerekedik. Először tréfálkozik társaival, érdeklődve méri a szántás mélységét, rendelkezik, tárgyal, és máris elfelejti, hogy nem tud irányítani; A szövetkezeti község 280 családjából 469 ember tagja a közösségnek. Ez szép arány. Ügy látszik, a családtagok maguké­nának létesíteni, tenne vontató a friss áru szállításához. Pén­tek József, Kelemen Jánosné, Zódar József vezetőségi tagok a 70 hold szőlő sorsán töpren­genek. Rengeteg munkaerőt kíván, és elvonja a ffántóföldi munkától az embereket. Hazai kevés van benne, így nem kifi­zetődő. A szerződéses növények is sok munkaerőt kívánnak. Cukorrépából 210 ezer forintra számítanák, de lesz is elég dol­guk vele. A 213 szarvasmarha közül az 57 göbölyt meghizlalják, hogy a tavasszal legyen pénzük az előlegosztásra. A tehénállo­mányt már saját nevesükből akarják kiegészíteni. Száz bor­jú és száz süldő hizlalását is tervbe vették. Hogy milyen gyorsan tanul­nak meg nagyüzemi szinten gazdálkodni, azt talán észre sem veszik. Egy cél van előt­tük: a munkák jó elvégzése, a jövedelmező gazdálkodás,. (Merényinél* A szántás mélységét méri Király István elnök. Farkas Máté brigádvezető a terület felmérését végzi. 113 millió forintot fordítanak építkezésre, gépvásárlásra, szőlő- és gvlimölcsielepítésre megy ink tsz-eí Megyénk termelőszövetkezeteiben az idén nagyarányú építkezések kezdődnek. A közös állatállomány megfelelő elhelyezésére korsze­rű istállók, hizlaldák, juhhodályok, húscsibe- nevelők egész Sora épül. Az állam több mint 90 millió forint hitellel támogatja az építke­zéseket, a közös gazdaságok majdnem 23 mil­lió forintot ruháznak be saját erőből. Az idén 66 175 férőhelyet létesítenek, a töb­bi között magtárpadlásos szarvasmarha-istál­lókat 1352 férőhellyel, juhhodályokat 6 ezer, húscsibe-nevelőket 30 ezer, kocaszállásokat és hizlaldákat 2700 férőhellyel. A kukoricatermés elhelyezésére több mint 750 vagon befogadó képességű górét építenek. Az építkezések költ­sége meghaladja a 72 millió forintot. Gépi be­ruházásra 26 millió 500 ezer forintot használ­nak fel, ebből a régi termelőszövetkezetek 70 traktort vásárolnak. Az egyéb beruházások összege több mint 14 millió forint. Ebből a pénzből 550 kataszteri holdnyi területen gyümölcsöst, 60 holdon pedig szőlőt telepítenek. Az öntözőberendezéseket 60 holdon korszerűsítik. A talajjavítás is sokkal nagyobb méretű lesz ebben az esztendőben: több mint 6 ezer holdnyi gyenge termőerejű talajt hoznak rendbe. 20 termelőszövetkezetet villamosítanak az idén. A gazdasági épületek átalakítására, felújítására ugyancsak nagy ősz- szegeket fordítanak tsz-eink. Az újonnan ala­kult szövetkezeteknek a tatarozásokhoz, át­alakításokhoz szükséges anyag vásárlására egymillió forint hitel áll rendelkezésükre. Megerősítették a fiadi Lenin Tax zárszámadását A Tabi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztá­lyán pénteken a fiadi Lenin Termelőszövet­kezet vezetősége bemutatta zárszámadását. A megerősítő bizottság a "zárszámadást jónak ta­lálta. A fiadi Lenin Tsz 18 tagja 129 hold szántón dolgozott az elmúlt évben. A közös vagyont 78 ezer forinttal gazdagították. Így a tsz va­gyona ma 687 ezer forint. A fel nem osztható szövetkezeti alapot 24 ezer forinttal növelték. Bevételük nagy része, mintegy 150 ezer forint az állattenyésztésből származik. Az elmúlt gazdasági évben 45 baconsertést, 12 hízóbikát és 35 anyajuhot értékesítettek. A továbbte- nyésztésre és hizlalásra szánt alapot a kiala­kított törzsállomány szaporulata biztosította. Saját erőből a tervezett 24 ezer forint helyett 47 ezer forintot ruháztak be. Építettek 50 fé­rőhelyes sertéshizlaldát és 10 férőhelyes ser- tésfiaztatót. Vásároltak egy 16 kalapácsos da­rálót — már be is építették — és két pár lo­vat a szükséges szerszámokkal együtt. A nö­vénytermelésben a talajmunkákat a gépállo­más gépei végezték. Szerződéses növényeket 15 holdon termeltek. A munkaegység értéke 27 forint. Sebők Gyula járási főállattenyésztő, a meg­erősítő bizottság tagja javasolta a szarvasmar­haállomány növelését. A tsz az elmúlt gazdasági évben sok nehéz­séggel küzdött, mivel a földterület a tagok szá­mához mérten magas. A termelőszövetkezet­nek esedékes adóssága nincs, állam iránti kö- 1 telezettségét teljesítette. Sokeier budapesti dolgozó kisérte utolsó útjára Autós Istvánt Szombaton délelőtt a Nem­zeti Galériában ravatalozták fel Antos Istvánt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagját, a forradalmi munkás-paraszt kormány pénzügyminiszterét, országgyűlési képviselőt, a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem tanárát. Délelőtt 11 órától a főváros dolgozói sűrű sorokban keres­ték fel a Nemzeti Galéria osz­lopcsarnokait, hogy a ravatal­nál kegyelettel adózzanak An­tos István emlékének. A ravatalnál díszőrségek vál­tották egymást. Díszőrséget állt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Marosán György, Nemes Dezső, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Szirmai István, a Politikai Bizottság póttagja. Díszőrséget állt az MSZMP Központi Bizottságá­kormánynak számos tagja, or­szággyűlési képviselők, a mun­kásmozgalom régi harcosai, a politikai, a gazdasági és a kul­turális élet sok vezető szemé­lyisége, A gyászszertartás délután a Kerepesi temetőben folytató­dott. A Kossuth Mauzóleumnál felállított ravatal körűi több ezren gyűltek össze a végső tisztességadásra. Ott volt az MSZMP Politikai Bizottságá­nak, az Elnöki Tanácsnak, a Minisztertanácsnak számos tagja, a közélet sok képviselő­je, az elhunyt barátai, tiszte­lői, munkatársai. Jelen volt a budapesti diplomáciai képvise­letek számos vezetője és tagja. Koszorút küldött a temetés­re Tadeusz Dietrich, a Len­gyel Népköztársaság és Willi Rump, a Német Demokratikus Köztársaság pénzügyminiszte­re is. A Himnusz hangjai után Ap­ró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács első elnökhelyettese nak, az Elnöki Tanácsnak, a búcsúzott Antos Istvántól. Apró Antal beszéde Kommunistától búcsúzunk, a fáradhatatlan, tapasztalt és szeretett elvtárstól, baráttól, a párt harcos, hű katonájától: Antos Istvántól. ötvenegy esztendőt élt An­tos elvtárs, pártunk Központi Bizottságának tagja, gazdasági életünk kimagasló tudású, te­hetséges, szerény és szorgalmas vezetője, ötvenegy esztendőt, de ebből tizenötöt már a nép hatalmának szolgálatában, kommunistaként, mindig a munka első frontvonalában. S ha a fájdalmas búcsú keserű perceiben Antos István elv­társ életét ismertetni akarnánk, el kellene mondani Magyaror­szág gazdasági és pénzügyi életének e másfél évtizedes történetét is. A kettőt nem le­het elválasztani egymástól, a kettő összeforrt egymással. Ha visszaemlékezünk az infláció­ra, a forint megszületésére — akkor egyben őrá is, az ő mun­kájára is gondolunk, a Kom­munista Párt által a Pénzügy­minisztériumba küldött fiatal államtitkárra, aki páratlan energiával és szervezőkészség­gel vett részt gazdasági éle­tünk e nagy fordulatának elő­készítésében és végrehajtásá­ban. Ha visszagondolunk a há­ború utáni első hároméves tervre, s emlékezetünkben fel­idézzük az újjáépítés meg­annyi — a pesszimisták sze­mében megoldhatatlannak lát­szó feladatát —, megint csak őrá is gondolunk, a csendes, szerény és közvetlen, munká­ban és magatartásában egy­aránt példás kommunista ve­zetőre. S amikor a legutóbbi három év még ellenségeink ál­tal is elismert eredményeire, a konszolidáció gazdasági és pénzügyi sikereire gondolunk — megint emlékezünk Antos István elvtársra is, sikereink részesére, eredményeink egyik kiváló szervezőjére, kormá­nyunk volt pénzügyminiszte­rére. Antos elvtárs kommunista értelmiségi volt. Miért mond­juk el róla ezt a kettős jelzőt? Azért, mert ezt róla csak együtt lehet elmondani. Olyan elválaszthatatlan volt benne értelmiségi és kommunista mi­volta, hogy egész életével és munkásságával jelkép és em­lékeztető marad, példája azok­nak az értelmiségieknek, szak­embereknek, akik a népellenes uralkodó osztályok bűnei foly­tán rombadölt országban nem a letűnt társadalom üszkös romjai között keseregtek, nem szétfoszlott és megbukott ideá­lokra kapaszkodtak, hanem vi­lágosan és tisztán levonták a Horthy-világ tragikus történel­mi leckéjének fő tanulságát, ráléptek a helyes útra, s inga­dozás nélkül haladtak az új úton, az egyedül helyes úton, a munkáshatalom, á szocializ­mus útján. Az ő élete — melyet közvet­len munkatársai másfél évti­zeden keresztül nyitott könyv­ként ismertek — példázza, hogy a mi korunkban a népek ügyéhez hűséges értelmiségi szakember útja elválaszthatat­lan a kommunisták útjától. Múlt héten még ott volt a Minisztertanács ülésén, részt vett a vitában, hogy ilye mó­don is segítse gazdag tudásá­val, felszólalásával, javaslatai­val az ország jobb vezetését. A munka embere, a kommunis­ta munka harcosa volt. Csak ötvenegy esztendős volt. Mennyi minden állt még előt­te! Most láthatta volna igazán évről évre fáradhatatlan mun­kájának eredményeit. Most együtt örülhetett volna népé­vel a felemelkedés új és új ál­lomásainak, hároméves ter­vünk közelgő befejezésének, új ötéves tervünknek, amely oly jelentős lépéssel viszi előre az országot a szocializmus út­ján. Kedves Antos elvtárs! Itt állunk koporsód körül: elv­társaid, családod, munkatár­said. Gyászolunk, gyászunk mégsem a letört remények gyá­sza. A te munkád eredményei és eszményeid a dolgozó tö­megekben tovább élnek. Bú­csúzom tőled mély megindult- sággal pártunk Központi Bi­zottsága, népköztársaságunk kormánya, egykori munkatár­said és az egész dolgozó nép nevében. Búcsúzom tőled azzal a biz­tos tudattal, hogy félbehagyott munkádat hasonló felelősség­gel és igyekezettel kell folytat­nunk, mint ahogyan te végez­ted. Emlékedet úgy őrizzük meg, mint a népével és a nép párt­jával szíwel-lélekkel egybe­forrt, a szocializmushoz ren­díthetetlen hű, igaz kommu­nista harcos emlékét! Ezután dr. Hunor János, a Pénzügyminisztérium osztály­vezetője, a minisztérium párt- bizottságának titkára mondott búcsúbeszédet. Halála súlyos veszteség az egész magyar nép, a magyar kommunisták számára, de kü­lönösen nagy veszteség a Pénz­ügyminisztérium dolgozóinak, kommunistáinak, aWk oly köz­vetlenül éreztük elvtársi se­gítségét, gondosságát és szere- tetét. Kiváló kommunista em­beri tulajdonságaid emléke ki­törölhetetlenül él valameny- nyiünk szívében — mondotta többek között. Ezután Háy László, a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem rektora vett bú­csút Antos Istvántól, mint az egyetem professzorától, az egyetem oktatói és hallgatói !nevében. A kommunistáknak az élet minden főbb területén példát kell mutatniuk. Antos István az életét tette rá, hogy ennek a követelménynek teljes mér­tékben megfeleljen — mon­dotta többek között. — önma­gával és másokkal szemben egy mértéket ismert: az elvég­zett munkát, az elért teljesít­ményt. Ennek az embernek ra­vatalánál teljes meggyőződés­sel mondhatjuk, hogy kövessük élete' példáját. A gyászbeszédek után a ko­porsót leemelték a ravatalról, majd a munkás gyászinduló hangjai mellett engedték le a sírba. Felcsendültek* az Inter- nacionálé hangjai, majd a fris­sen hantolt sírt koszorúk Bo­rították el. Köszönetnyilvánítás Antos István eivtárs halála 1 Hiányhoz több részvéttávirat alkalmából a Magyar Szociális- í érkezett. Az MSZMP Központi ,, . . . , „.. ,. _. Bizottsága és a Magyar Forra­ta Munkáspárt Központ, B,- j dalmj *Mlinkás_PJ'S7, Kor­zottságához és a Magyar For- raj,lv e-űtrm mond köszönetét ladalnü Munkás-Paraszt Kor- a részvétnyilvánításokért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom