Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-08 / 6. szám
Péntek, 1960. január 8. 3 somogyi néplap Tervük gazdag jövőt ígér Mit kíván megvalósítani ebben az évben Babócsa tsz-község közös gazdasága ? Az utóbbi hetekben a babó- langes után — az első kassácsai Űj Világ Termelőszövetkezet jócskán megnőtt, izmosodott. Taglétszáma csaknem a tízszeresére, szántóterülete pedig hatszorosára emelkedett. — Gyarapodott a munkánk is — jegyzi meg Bála József, a tsz mezőgazdásza. — Annyi itt a teendő, hogy régen gondolni sem mertük volna. Tervet készítünk, leltározunk, a könyvelést rendezzük, no de azért mindez nem bürokrácia. Az évet meg kell alapozni, megtervezni a falu jövőjét. Mert most már itt az egész falu parasztsága a közösben. De mit is mutatnak a tervek? Néhány számtani alapművelet elvégzése után ezt is megmondja a mezőgazdász. — 1958-ban a tsz 456 ezer forint tiszta bevétellel zárta az évet. 1959-ben pedig 1 millió 650 ezer forint volt a bevétel. Persze ez jóval több is lehetett volna, ha az időjárás kedvezőbb. A tíz hold magfogásra szerződött szarvaskerepből holdanként egy mázsa magot terveztünk. A termés többnek ígérkezett, kaszálás után azonban az esőzés miatt hatszor kellett forgatni, így a mag nagy része kipergett, és csak 47 kiló lett holdanként. Hasonló volt a helyzet a bükkönyös rozzsal is. Az eső miatt még a virágzás alatt megdőlt, s emiatt le kellett aratni. S csak ez a munka 50 munkaegység helyett 150 munkaegységet igényelt. Az időjárás miatt a tervezett munkaegységek száma megkétszereződött. Ennek ellenére minden hold Utári csaknem 1500 forint bevétel volt. 1960- ra azonban még ennél is merészebb terveket szőttek. Pedig kedvezőtlenebbek a termelési körülmények, mivél az új tagok földjét még nem tudták táblásítani. A földek egy részében ugyanis sok őszi vetés van, s ezeket nem szánthatják egybe a tavasszal közös művelés alá kerülő parcellákkal. S mégis úgy tervezik, hogy minden hold föld után 2500— 3000 forint bevétel lesz, ebből pedig a tiszta jövedelem holdanként 2000—2300 forint. Mire építették ezt a szép tervet? — Arra, hogy a már kialakított táblákban sok pillangóst termesztünk magnak. Ez nagyon jövedelmező. Egy-egy hold magnak termesztett pillási takarmány értékét is beleszámítva — körülbelül 4000 forint bevételünk volt. A terv másik reális alapja: mintegy 400 holdon termelünk szerződéses növényeket. S nagy területen ültetünk burgonyát, ami ezen a talajon gazdag terméssel fizet. Terveikben nem feledkeztek meg a talaj erő-utánpótlásról sem. Eddig már 120, ezután pedig 400 holdon \égeznek talajjavítást tőzeges lápi mész- iszappal. Az ősszel istállótrágyáztak 80 holdat. A tavasszal 300 holdra szórnak szét istállótrágyát. Ebbe a földbe kerül majd a burgonya és a cukorrépa. Tíz holdon keserű csillag- fürtöt termelnek magnak. A magból aztán majd zöldtrágyázás céljára vetnek. Állattenyésztési terveiket ugyancsak elkészítették. Növelni akarják a szarvasmarha és sertés törzsállományt. A szaporulatokból pedig tenyész- és hízóállatokat nevelnek. A lóállományt csökkenteni szándékoznak, s minden 30 hold földre hagynak meg egy-egy pár lovat. Természetes dolog, hogy ahol növekszik az egy holdra jutó jövedelem, ott többet lehet majd osztani a munkaegységekre is. Az 1960. évi terv a babácsai Üj Világ Tsz-ben egyben az új éCet terve is. A legkisebb számtól a legnagyobbig azt mutatja: reális, a közösség nagyobb erejére és egységére épült. S arra, hogy ez a terv, amely ma már a falué, megvalósul. megvan rá a biztosíték. Együtt dobban minden szövetkezeti gazda szíve, s nagy szorgalommal és odaadással fogtak hozzá már most a munkához a közösben, ahol az egyén i nól még jobb, gazdagabb jövő vár rájuk. (Németh) \ Helytelen nézetek az Ifjú Gárdában A kaposvári Ifjú Gárda tagjai megbecsülést vívtak ki maguknak a város lakossága körében. Ahol csak megjelenik őrjáratuk, mindenütt szívesen segítik őket munkájukban, adnak szavukra az emberek. Munkásfiatalok, tanulók vesznek részt a Gárda foglalkozásain, munkaidő után, este vagy amikor a szükség megköveteli. Városi járőrbe mennek, és figyelmeztetik a későn utcán csatangoló fiatalokat, szolgálatot teljesítenek az Ifjúsági Ház rendezvényein és így tovább. A KISZ-fiatalok körében azonban valami különös elképzelés alakult ki az Ifjú Gárdáról. Azt hiszik, hogy ha valaki gárdista lesz, akkor olyan csoport tagjává válik, amely szervezet a szervezeten belül, s különleges előjogokat élvez. Várnai Ferenc elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának titkára pontosan itt, Kaposvárott szögezte le határozottan, hogy ifjúgárdistának lenni kitüntetés ugyan, de pontosan olyan KISZ-megbízatás, mint például ifi-vezetőként tevékenykedni valamelyik úttörőcsapatban, vagy sajtóterjesztéssel foglalkozni üzemben, iskolában. Sok fiatal — pontosan ezekre a nem létező előjogokra hivatkozva —, úgy érzi, hogy neki mindent szabad utcán vagy az Ifjúsági Házban, visszaél azzal, hogy ő gárdista. Beszélni kell arról is, hogy az alapszervezetek gyakran nem nézik meg, kit javasolnak az Ifjú Gárda soraiba. Az egyik legutóbbi tanácsülésen olyan fiatal felvételét tárgyalták, aki tökéletes tájékozatlanságot árult el mind politikai, mind egyéb kérdésekben. Ugyanezen a tanácsülésen visszataszító volt hallani a személyi vitákat, azt, hogy a bírálatra „és te mit csináltál” volt a válasz, hogy egyik-másik fiatal nem ismeri a tisztességes viselkedés legelemibb szabályait, s például kalappal a fején tartózkodik a teremben, a figyelmeztetésre pedig a vállát vonogatja. de nem hajlandó kalapját kézben tartani. Furcsa volt, hogy az osztagok tagjai különféleképpen ismerik a Gárda szabályait, amit az egyik osztagparancsnok megkövetel, azt a másik elnézi stb. Helyes lenne, ha a városi parancsnokság egyszer s mindenkorra tisztázná az ifjúgárdisták jogait és kötelezettségeit, s főlég alaposan megnézné a Gárda összetételét. Mert lehetetlen állapot, hogy a becsületesen, tisztességesen dolgozó fiatalok néhány felelőtlen gárdista miatt elveszítsék kedvüket, s kérjék felmentésüket. Sürgősen meg kell vizsgálni ezt a kérdést, mert máskü- lönben az Ifjú Gárda nem tudja betölteni hivatását. , Nem fejlődik vissza a kaposvári műkőipar A kaposvári pályaudtar tőszomszédságában meglehetősen sanyarú körülmények között, helyszűkével küszködve dolgozik a Bánya- és Építőanyagipari Egyesüléshez tartozó műkőüzem. Ez a szinte kisipari körülmények között munkálkodó üzem erejét meghaladó feladatokra vállalkozott, és kapacitásához képest igen sokat termelt. Bebizonyosodott, hogy a mozaikiap, a kútgyűrű, a betonvályú stb. igen keresett cikk, és sokat átvenne belőle a kereskedelem. Meg kell tehát teremteni a továbbfejlődés lehetőségét, bővíteni kell az üzem kapacitását. A megyei tanács v. b. azt ajánlotta, hogy fejlesszék a műkőüzemet. Sokféle javaslat hangzott el — a többi között olyan is, hogy telepítsék Gyékényesre, ahol a Bánya- és Epí- tőanyagipari Egyesülés már úgyis kifejlesztett egy hasonló profilú üzemet. Ez azonban azzal járna együtt, hogy Kaposvárról sok dolgozónak kellene Gyékényesre költöznie. Ez pedig ésszerűtlen lenne. Ezért az illetékesek úgy döntöttek, hogy a városban keresnek az üzemnek olyan telephelyet, ahol fejlődését semmi sem akadályozza. A legcélravezetőbbnek a volt tüzérlaktanya környéke látszik. Még ugyan nem jelölték ki véglegesen az új telepet, de előreláthatólag ennél a területnél maradnak. A döntés után megkezdik az üzemépítést. A jelenleg rendelkezésre álló, de a korszerűtlen üzemben nem alkalmazható géppark segítségével mintegy ötszörösére növelhetik a mozaiklap-gyártást, és mintegy száz 'Sünek teremthetnek állandó munkaalkalmat. A BIZAKODÁS NAPJAI 910 méternél tartanak a melegvíz-kutatók — 1 A héten elérik az ezret — Ezer méteren túl sok tesz a szelvényvizsgálat ; Mint ismeretes, a városi fürdő tőszomszédságában 50—60 fokos hőforrás után kutatnak a mélyfúrók. Az a cél, hogy korszerű gőzfürdőt teremtsenek a városban. 400 méter mélyen már víztároló rétegre bukkantak a fúrósok. Ez a víz azonban alacsony hőfokú, inkább ivóvíznek alkalmas, és abból a rétegből származik, amelyből a fürdő túlsó oldalán fúrt kút kapja vizét. Jelenleg 910 méternél tartanak, de még nincs eredmény. Látogatásunkkor tömlőrepedés miatt állt a nagy teljesítményű BA—40, hernyótalpra is felszerelhető szovjet fúrógép. A műszak dolgozói fúrószárakat mostak. Bacsó Ferenc fúrómester szerint a leállás csak rövid ideig tart, a hibát hamar megjavítják. A következő napon már szeretnének indulni, és meg sem akarnak állni ezer méterig. Ha a fúrás műszakilag olyan szerencsés lesz, mint eddig volt, a héten el is érik az ezer métert. Itt alaposabb szelvényvizsgálat következik, hogy a geológusok megállapíthassák: nincs-e víztároló réteg ebben a mélységben? Ha itt sem lesz számottevő az eredmény, akkor tovább fúrnak 1200 méter mélyre. De ezer méteren túl már százméterenként végeznek szelvényvizsgálatot A nagykanizsai olajbányászok ugyanis — akik korábban e területen olaj után kutattak, és ismerik a rétegeket — azt állítják, hogy 1000—1200 méter között már található 50—60 fokos meleg víz. A három műszak vízkutatói tehát tovább hatolnak a föld mélyébe, és a város lakóival együtt bizakodnak abban, hogy munkájuk nem ve-j szik kárba. I cAz óimiiheíll kntőnál bér azokról, akik energiájukat, képességeik legjavát nyújtják gépeik mellett? A nyomdász szakma hivatás is, s a hivatottak olyan emberek, akik szívüket, egyéniségüket adják, és általában mindig többet, mint amit szakképzettségüktől elvárnánk. Érdemes egy este benézni a nyomdába. Nagyon nehéz lenne lógó orrú, kedvetlen, immel- ámmál dolgozó embert találni. Olyan ez a kis csoport — amit általában laprészlegnek hívnak —, mint egy család, ahol nincs apa és anya, s mégis úgy megértik egymást! Mindenki egyenrangú. Viccelődnek, tréfálkoznak, s közben úgy jár a kezük, mint a motolla. Odabent a gépszedőteremben meglehetősen zsúfoltan dolgoznak a nyomdászok. Kiabálni kell, ha szót akar érteni az ember, az ördöngös masinák, szedőgépek zaja elnyomja a hangot. A klaviatúrák előtt Mayer Géza, Horváth Géza bácsi, Nagy László és Tátrai Béla ül. Mintha nagyméretű írógépen dolgoznának. Ujjaik érintésére apró matricák hullanak alá a gépkorrektorok: Mautner József és Szőke Györgyi. el sem készülnek, máris megj»• lenik a hórihorgas gépmester Felczán Gyula, és munkához lát. Jelezni is nehéz lenne a sok, bonyolult munkafolyama- tot, miután éjjel egy óra körűt végre megindul a mi fiatal büszkeségünk, a rotációs. Dübörög, tempója gyorsul, s ötve* nesével csak úgy önti magából a kész újságot A munka itt iá izgalmas, a posta gépkocsija már megérkezett A vonatok nem várhatnak, oda kell érni idejében. És másnap minden kezdődik elölről... Vtüahányan — úgymond ^ öreg rókák e szép szakmában, közülük többen ott voltak az első kommunita sajtótermék Dübörög a rotációs. Felczán Gyula gépmester a nyomás minőségét bölcsőjénél. Nem akarjuk most a munka hőseinek jelzőjével illetni nyomdászainkat A hétköznapok, az ólombetű egyszerű katonái ők, válahányari tettrekész, becsületes emberek. De érdemes róluk megemlékezni az évfordulón, a nyomda államosításának 10. évfordulóján. Mert nem beszéltünk a kitüntetésekről, a kiváló munkát elismerő jelvényekről, melyeket nem egy nyomdászunk magáénak vallhat. De annyit igenis el kell mondanunk, ha saját harcostársainkról esik is szó: megbecsülés, elismerés illeti őket, akik éjszakába nyúló, áldozatos munkával adnák mindennap újságot az embereit ludul az újság rendeltetési helyére. Expediálás a nyomdában. kezébe. Ritkán emlékezünk róluk, együtt dolgozunk, összenőtt e néhány ember a lappal, mint a betű a papirossal. Az ö gondjuk a mi gondunk, csodálatos hát, ha nem dicsekszünk? Mégis. Az olvasó nap nap után kezébe veszi a tiszavirág életű újságot, lapozgatja, átolvassa és ismerkedik. Ismerkedik a munka ütemével, a világ dolgaival, az emberrel, aki hatalmasat tud alkotni, ismerkedik az élettel. Olvas a vasöntő áldozatos munkájáról, a tsz-tagról, a párttitkárról, az orvosról, a lélek mérnökeiről. Talán még azt is megjegyzi, ki írta a cikket, hisz az újságíró aláírja nevét. De nem tud vagy csak keveset az ólombetű katonáiról, a nyomdászokról, akik igen nagy erőfeszítések közepette állítják elő napról napra az újságot. Más ember családja körében fogyasztja a vacsorát, moziba megy, színházba, vagy éppen gyermekével játszik az esti órákban. A nyomdász ott ül gépe mellett az ólomgőzös levegőben, s aprólékos, idegtépő munkával formálja eggyé az újságot. És minden este 11-ig, éjfélig, néhányon közülük a hajnali órákig. Mutassuk be őket? Mit mondhatna az emMayer Géza a szedőgépnél. Oldallá formálódik a sok ólombetű Lévai István keze nyomán. bői, s ólomsorokká formálódik a sok-sok betű. Nemcsak a géphez értenek ók, nemcsak a klaviatúrán találják meg könnyűszerrel a betűket. Minden nyomdász sajátja, s náluk különösen nélkülözhetetlen a tájékozottság, a magyar nyelv, a helyesírás gondos ismerete. S a mi nyomdászaink nem vallanak szégyent ... A tördelőasztalnál Lévai István illesztgeH. alakítja kész oldallá az apró betűsorokat, az ezernyi különböző ólomdarabkát, és néha tervez is. Címeket szed Horváth Pali bácsi segítségével, s mindez oly szép, oly nagyszerű munka, hogy nem lehet beleunni, nem lehet elkedvetlenedni. A tempó gyors, szinte percnyi pontossággal van kiszámítva a munka minden mozzanata. Odakint az irodában Mautner József böngészi az oldalakat. Nyomdász ö is, régi szakember, tördelő volt, most korrektor. És segítőtársával, Szőke Györgyivel igen felelősségteljes munkát végez. Minden, újságban maradt hiba csúnya, rossz pont. Igényesek hát, s nem egyszer böngészik át az újság cikkeit. De még
