Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-06 / 4. szám

Szerda, 1960. január 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP A szakszervezet jó segítőtársa a pártszervezetnek Kelemen János, a Faipari j Vállalat főkönyvelője, a párt­vezetőség tagja elégedetten magyarázza: Az idén elkezdjük a »Bé­kés« fényezett hálók gyártá­sát — az országban először, öt évvel ezelőtt már készítettünk ebből a típusból, azonban a veszteség miatt abba kellett hagyni. A vállalat fejlődése ezen az egy tényen is lemér­hető. A pártszervezet a szakszer­vezettel karöltve sokat segített abban, hogy a fejlődés minél előbb bekövetkezzék. Hasznos javaslatokkal, jó kezdeménye­zésekkel állnak elő nádról napra, hogy az üzem többet termelhessen, a gyártott áruk minősége folytonosan javuljon. — A harmadik negyedévben 14 ezer forint volt a termelési kiesés. Oka a munkaidő alatti gyakori kilépés. A pártszerve­zet és a szakszervezet azonnal napirendre tűzte a kérdés meg­tárgyalását. Azóta megszűnt a kiesés, mivel a kilépő dolgozó más napokon ledolgozza a kint töltött órákat — mondja Kele­men elvtárs. A pártszervezet tagjai úgy vélték, hogy még közelebbi kapcsolatba kell kerülniük a gyár dolgozóival, jobban meg kell ismerkedniük gondjaikkal, bajaikkal, családi körülmé­nyeikkel. így született meg az elhatározás: családlátogatáso­kat kell szervezni. — Reméljük, még jobb lesz a viszony a kommunisták és a párton kívüli dolgozók között e látogatások eredményekép­pen — vélekedik Kelemen elv­társ. Csak a munkások állandó szakmai továbbképzésével biz­tosíthatják, hogy az üzem az egyre nagyobb feladatokat meg tudja oldani. A szakszer­vezet biztató szavára negyve­nen jelentkeztek szakmai okta­tásra. Matematikát, mértani is tanulnak majd a résztvevők, megismerkednek a bútoripar helyzetével, az új gépekkel. Például a poliészter fényezé­séről is lesz előadás. A válla­lattól tapasztalatcserére ment néhány dolgozó az Angyalföl­di Bútorgyárba. A szakmai ok­tatáson erről a látogatásról is hallhatnak majd a dolgozók. A program igen gazdag. Aki jelentkezik a szakmai tovább­képzésre, nem bánja meg, mert tudásban gazdagodva térhet haza minden előadás után. En­nek ellenére főleg a fiatalok jelentkeztek. — Az idősebbeknek az a vé­leményük. hogy tisztában van­nak a szakma csíniával-bínjá- val, ők nem tanulhatnának ott semmit — mondja Szigeti Fe­renc sz. b.-titkár. A pártszervezetnek segítenie kellene a szakszervezetnek az idősebb szakmunkások meg­győzésében. A jól összeállított előadások az idősebb szak­munkások tudását is gazdagí­tanák. Ugyanakkor az »öreg szakik« a fiataloknak is segí­teni tudnának az oktatáson, egy-egy jó magyarázattal, vi­lágos példával, szakmai fogá­sok ismertetésével. A tsz-községek ifjúságának helyzetéről tárgyalt a Marcali Járási Pártbizottság A tsz-községek ifjúságának helyzetét tárgyalta meg az el­ső ülésén az újjáválasztott Marcali Járási Pártbizottság. Az ülésen részt vett Suszter István, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, Dogó László megyei KISZ-tit- kár és Szőke Pál. a megyei pártbizottság munkatársa. Petrekanits Andor, a járá­si pártbizottság párt- és tö­megszervezeti osztályának ve­zetője elmondotta, hogy a já­rás tsz-tagságának mintegy 8— ló százaléka 16—26 év közöt­ti fiatal, de a közös munká­ban családtagként ennél töb­ben vesznek részt. Az ifjúság faluról való elvágyódásának c ság helyzete, ahogy eddig ér­tékelték. Figyelembe kell ven­ni, hogy a jelentkező problé­mák társadalmi rendszerünk magasabbrendűségét igazolják. ' Suszter 'elvtárs arról szólt, mennyire szükséges, hogy fo­kozódjék a pártszervezetekben és a tsz-vezetőségekben a biza­lom az ifjúság iránt. Szigeti István zárószavában megállapította, hogy az ülés a reális helyzetet figyelembe vé­ve nagy felelősségérzettel tár­gyalta a tsz-községek ifjúságá­nak helyzetét. okait kutatva az anyagi lát- J» szik a legfontosabbnak: a rend­szeres, havonkénti pénzhez ju­tás hiánya. De a tsz-ek veze­tősége sem követett el min­dent, hogy a fiatalok jól érez­zék magukat a közös gazda­ságban; hiányzik a bizalom az ifjúság iránt. Petrekanits elvtárs a továb­biakban a KISZ-nek az ifjú­ságra való hatását elemezte. Megállapította, hogy a tömeg­szervezetek és a pártszerveze­tek nem tettek meg mindent az ifjúság helyzetének javítá­sáért. Tizennégy községben nincs a KISZ-nek önálló he­lyisége. Hiba az is, hogy az if­júsági alapszervezetek nagy részében a vezetőség összetéte­le nem megfelelő. A 27 terme-í A kerekek egyhangúan kattogtak a síneken. Csakhamar álomba ringatott a vonat. Arra ébredtem, hogy egy kis állomáson veszteg- lünk. Kitekintettem. A lépcső előtt apró gyermekek álltak. Kacajuk száműzte álmosságo­mat, érdeklődéssel és nem titkolt jókedvvel néztem őket. A szemközti pádon idős mun­kásember ült. Ö is az apró emberkéket figyelte. A mi ko­csinkba szálltak. A vonat to­vább indult. Egy öt év körü­li kisfiú odamerészkedett hozzánk, s az ablakból fi­gyelte az elvonuló tájat. A képek változóak voltak. S a gyerek izgatott felkiáltással közölte ezt velünk. Szőke ha­1 őszövetkezeti KISZ-szervezet S _ hullámzott a beáramló _: 1 ■■---------------1____1. „ J R?.plhpr> in.int n hn-tnrh/m k özül mindössze nvolcnak a titkára dolgozik a közös gazda­ságban. A beszámoló ezután meghatá- »^•yta a feladatokat. Ezután több hozzászólás kö­vetkezett. Bállá László őrnagy elmondotta, hogy a katonák mezőgazdaságba való vissza­kerülése céliából traktorveze­tői tanfolyamot szerveztek, és mezőgazdasági szakkört mű­ködtetnek. Farkas János somogyszent- páli tanácselnök arról beszélt. mennvi segítséget nyújt a tszí vezetősége és a tanács a fia- f talok sportolási és kulturális^ igényeinek kielégítésére. Nem-i lég pl. televíziót vásároltak. ' Tomity Ferenc gadányi párt-i titkár a kommunisták KISZ-1 ben való részvételének szüksé-i gességéről szólt. Bogó László örömmel üd-J vözölte e fontos téma napi-; rendre +”^ését. Hanesúlvozta, hoev ?> ♦-»’«■•M-nijji ellené­re sem olyan sötét a tsz-ifjú-V szélben, mint a határban zsendülő búzatábla. Nagy, kék szemével hol rám. hol az idős munkásra nézett. Forgo­lódott, kacarászott térdeink között. Friss volt. mint a haj­nali fény. öreg útitársam szó­ba ereszkedett vele. — Hogy hívnak, kisfiam? — kérdezte mosolyogva. — Jancsikának. — S honnan jöttök? — Kirándulásról — vála­szolt a fiúcska. — Olyan sok mindent láttunk... — És az­tán már csak úgy ömlött be­lőle a szó. — De azért most mégis örülsz, hogy hazamehetsz? Már biztosan nagyon várnak a szüleid, ugye, szeretnél már otthon lenni? — Én menhelyen élek, ne­kem nincsenek szüleim, csak sok-sok anyukám van — vá­laszolt Jancsika. Ütitársam szemében könv- nyek csWantnk. Magához von­ta a kisfiút, megsimogatta a Miklósi Gyula technikus ar­ról számol be, hogy az üzem­ben nemsokára megalakul a Faipari Tudományos Egyesü­let helyi csoportja. — Ez azt jelenti, hogy emel­ni tudjuk a dolgozók szakmai és általános műveltségi színvo­nalát. A Tudományos Egyesü­let ugyanis filmvetítéseket, előadókat, szakkönyveket, kül­földi utazásokat, a külföldi ta­pasztalatok hozzáférhetőségét biztosítja a vállalat dolgozói­nak. Az idén új típusú bútorokat gyárt az üzem. A terv is ma­gasabb. 450 hálóval kell töb­bet gyártani, mint 1959-ben. Az új műhely — decemberre kellett volna elkészülnie •— csak májusban lesz kész. Ezért nagy erőfeszítésekre van szük­ség, hogy a termelés zökkenő- mentes legyen. A szakszerve­zet mindenben segíti a kom­munisták munkáját, s így együttesen könnyebben leküz- dik az időközben adódó aka­dályokat. December 1-én két műszak kezdődött az üzemben. A , bútoriparban általában nincs két műszak, mivel hosz- szú az átfutási idő. Ha például egy bútort fényezni kezdenek, még két nap múlva is dolgoz­nak rajta. Ha két műszak van, azt a munkát, amit az egyik brigád elkezdett, a másik foly­tatja. Megnövekedett a mun­kások, brigádvezetők felelőssé­ge. — A szakszervezet minden­ben segít, hogy a zökkenőket megszüntessük. Vállvetve dol­gozunk a pártszervezet tagjai­val, hogy a két műszak mun­kája gördülékenyen menjen. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a sorozatmunkákban nem is lesz fennakadás. A szakszervezet segítőtársa a pártszervezetnek. Ha a jövő­ben még több kezdeményezés indul ki a szakszervezettől is, még jobban elősegíthetik a dolgozók megnövekedett bú­torigényének kielégítését. Lajos Géza A zámámadó közgyűlések elé Ebben a hónapban a termelő­szövetkezetek megtartják a zárszámadó közgyűléseket. Fontos esemény ez minden kö­zös gazdaság életében. Ilyen­kor mondják meg végérvénye­sen a számok: mit és hogyan dolgozott tavaly a szövetkezet tagsága, mennyivel gyarapo­dott a közös vagyon és mit ér a munkaegység. Mindezek együttesen megmutatják, hogy az elnök és a vezetőség ho­gyan töltötte be szerepét, tel­jesítette-e hiánytalanul kötele­zettségét. A leltározások befejezése után készül el az elnök gaz­dasági beszámolója. Ez tartal­mazza a szövetkezet tavalyi működésének legfőbb mutatóit, és elemzi az elmúlt év gazdál­kodásának tapasztalatait. A beszámolót és a mérleget fe­lülvizsgálja és jóváhagyja a járási mezőgazdasági osztály ‘ szakbizottsága. Gondosan ki- j munkált beszámolót, pontos j adatokat tartalmazó mérleget csakis így tárhat a vezetőség a közgyűlés elé. Mit várhatunk megyénk szö­vetkezeteinek 1958—59-es zár­számadásaitól? Tudjuk, hogy egy esztendővel ezelőtt mint­egy száz közös gazdaság alig több mint 4300 tagjának mun­káját vették számba. Most pe­dig a zárszámadások 235 szö­vetkezetünk mintegy 30 ezer tagjának tavalyi erőfeszítéseit foglalják magukban. E tsz-ek között 126 olyan közös gazda­ság van, amely a múlt év ta­vaszán kezdte a közös munkát, tehát az első zárszámadását készíti. A megye szövetkezetei — régiek és újak egyaránt — általában sikerekben gazdag esztendőre tekinthetnek vissza. Mint ismeretes, kenyérgaboná­ból 150, őszi árpából 140 kiló­val termeltek többet egy-egy holdon, mint az egyéni gazdák. A régiek fejlesztették, az újak kialakították közös állatállo­mányukat. Nagyarányú építési programot hajtottak végre, s a tavasszal alakult tsz-ek mintegy 20 millió forintot ru­háztak be saját erőből. A me­gye minden táján — főleg a! fő törekvésük folytatni a meg­Kaposvölgyében — új, nagy­üzemi istállók egész sora nőtt ki a földből. Van jószág, mit beléjük köthetnek és takar­mány is, amit a jászlakba vet­hetnek. Az első zárszámadás éppen ezt a tényt hirdeti a legmesszebbre hangzóan: 1959- ben megalapozták közös gazda­ságukat a szövetkezetekbe tö­mörült dolgozó parasztok. A kedvező átlageredményt a 235 szövetkezet adatainak összessége adja. S a közös gaz­daságok között — főleg az egyévesek között — vannak, kiválóak is, jók is, közepesek is, és akadnak gyengébbek is — ahogy mondám s rakás: szö­vetkezete válogatja. Ügy keli hát a zárszámadást elkészíteni mindenütt, hogy az világos és teljes képet mutasson az adott szövetkezetről A szuloki ter­melőszövetkezetek közgyűlé­sén nemigen lesz helye a sok beszédnek: önmagáért beszél, a jó vezetésről és a tagság szorgalmáról tanúskodik az kezdett, helyes, sokoldalú gaz­dálkodást. bővíteni a közös alapot, mindnyájuk jóléte to­vábbi növelésének forrását. A szentai Aranykalászról is sok jót hallhattak megyeszer- te. Nem vittek véghez a tsz tagjai semmiféle emberfölötti cselekedetet, csupán kitartóan dolgoztak és okosan számoltak. Űk veszik hasznát. Ugyancsak a csurgói járásban van a por- rogi Napsugár Tsz. Ebben . a szövetkezetben soványabbak az eredmények. Ki ennek az oka? Egyedül a tagság. Em­lékszünk, hogy pl. a nyáron a búcsúra való készülődést fon­tosabbnak tartották, mint a gabona betakarítását. Talán volt valaha is olyan világ, ami­kor a dolgozó emberek a mun­kára rendelt napokat ünnep­léssel tölthették anélkül, hogy megrövidítették volna saját magukat? Nem, ilyen világ nem volt, s ilyen könnyelmű életet senki sem ígért a nép­nevelők közül egyetlen porrogi gazdának sem. • A lelencf fejét, és zsebéből egy, talán kis unokájának szánt cukros zacskót vett elő. — Tessék, kisfiam, ez a tiéd. — Köszönöm szépen — mondta a fiúcska. Valami régi, fájó emlék vonhatott mélabút útitársam arcára, de a kisfiú kedves kö­zelsége leolvasztotta azt. Oda­vette az ölébe, most már ő mesélt neki az ablak előtt el­vonuló tájról, a lovakról, a madarakról, mindenről. Olyan melegséggel szólt hoz­zá, annyira elmerültek mind­ketten a beszélgetésben, hogy meg sem hallották, amikor a nevelőnő Jancsikát szólította. — Kisfiam, búcsúzz el szé­pen a bácsitól. Mindjárt le- szállunk. A mikor a vidám ember- kék leszálltak a kocsi­ból, az ablakhoz álltunk, s még a távolság mindent elta­karó ködén túl is integettünk Jancsikának. Hosszú ideig áll­tunk így szótlanul, aztán úti­társam halkan beszélni kez­dett. — Valaha, amikor én is ilyen kisfiú voltam, meghalt az apám, és rövidesen anyám is. Lelencházba kerültem. Akkoriban a lelencfiúkat már hat-hétéves korukban kiadták annak, aki kérte, akinek szük­sége volt libapásztorra vagy kis kanászra. Emlékszem, hatéves voltam, amikor enn nagygazdához kerültem. Ké* auerm»k° volt neki. ni**«■» korúak lehettek, mint én. ők átlagosnál magasabb részese- HÍnCS8iiek CSOdÓSf, nem lesz vá- des. Itt inkább o 7ovo terveire, a közös alapok szélesítésére kell a fő figyelmet. fordítani. Hadd emiílsük meg a példa­mutatók között a nagyoerki Győzelem Termelőszövetkeze­tet is. A tavasz óta folytatott hozzáértő gazdálkodás ered­ményeként csupán a 20 hol­das konyhakertészetük ter- melvényeiből 350 ezer forintot vettek be. Volt miből osztani havonként pénzelőleget. A kertészetben 26 öreg ember dolgozott — olyanok, akik más, nehezebb munkát nem végez­hettek volna. A magatehetet­len öregek egyenként 3 mázsa búzát kaptak csépléskor, most pedig 1000 forint készpénzt vehetnek fel. Fizeti a szövet­kezet a törvényes föld járadé­kot is. Segítik a betegeket, a kisgyermekes anyákat. Tehát nemcsak termelő közösség, hanem gondoskodó emberi kö­zösség is a nagyberki Győze­lem. S ha a tsz új terveit vizs­gáljuk, azokban azt láthatjuk: ratlan meglepetés a hibák ker­telés nélküli feltárása Pamu­ton vagy Somogyvámoson sem. A zárszámadás milyensé­ge nem a decemberi vagy ja­nuári papírmunkától függ — bár a tökéletes adminisztráció elengedhetetlen feltétele a mérleg pontosságának. A zár­számadást nem a könyvelő, az elnök vagy a járás készíti, ha­nem a tagság: január 1-e és december 31-e között végzett munkájával. Vajon a török- koppányi Becsület Tsz tagjai — akik a tavasszal kezdték a szövetkezeti gazdálkodást — kit okolnak amiatt, hogy a kö­zös munkákat nem végezték el a jó gazda gondosságával, mi­vel a háztájit a megengedett­nél nagyobbra méretezték? Csak magukra vethetnek, ha most a tervezettnél kisebb ré­szesedést visznek haza. Azt vi­szont helyesen tették, hogy gondoskodtak a múlt évi hibák megismétlődésének megelőzé­séről. A szorosadi Üi Elet az iskolába kerültek. Nagyon szerettem volna velük men­ni, szóltam is egy alkalommal a gazdámnak. »Minek az ne­ked? Nem lesz arra szüksé­ged soha. Nem mehetsz el« — válaszolta. És amikor tovább­ra is ott álltam, hisz gyerek­eszem nem tudta felfogni, hogy nem enged el, rám mor­dult: »Lódulj a dolgodra, mert... « És már húzta is ki­felé rövid nádpálcáját a csiz­ma szárából. Elmentem. Szo­morúság, tehetetlen gyűlölet tette nehézzé a szívemet. Hát mindig csak dolgozzam? És semmi örömöm ne legyen? Nem volt elég a fájdalom és szégyen, amikor a többi hoz­zám hasonló korú legényke kiöltözve, fütyörészve az ut­cán parádézhatott, én pedig mezítláb, rongyosan, az istál­ló ajtajából égő szemmel bá­multam feléjük? Hát még is­kolába se mehetek? Nekem nem lehet könyvem meg pa­latáblám? Átsóhajtoztam az éjszakát. Hajnalra megkeményített a dac, nekivágtam az ország­úinak. Ügy tíz kilométerre volt a vasút, onnan vonattal egy órányira a város. Az ál­lomáson ott beszélgetett két kakastollas csendőr. Észrevet­ték. Tisztességgel köszöntem nekik. »No. öcskös. ki fia­borja vagy?« — mordult rám az egyik. Megmondtam a nevem, de ahogy kimondtam, máris megijedtem, valahogy féltem a nevemtől, úgy érez­tem, bűn, hogti én én vamok. Ostoba módon viselkedtem. előzetes számbavételnél tar- J« tott, amikor a könyvelő már Hazudnom kellett volna, de íj megállapíthatta: a növényter- hazudni olyan nehéz. LáttamS mesztésben bőkezűen bántak ne* n vnai Lrn + n e wonrowtí/Jtnw» -* a munkaegységgel. Így bizony nem szaporodik, hanem csök­ken az egységenkénti részese­dés értéke azért is. mert többfe­lé kell elosztani a tagoknak járó jövedelmet, meg azért is, az arcukat, és megrémültem. S még jobban, amikor a kö­vér, csúnya, sebhelyes arcú csendőr elröhögte magát: »Hi­szen éppen téged keresünk. Te gézengúz, csavargó!« Be­vittek az őrsre, ott alo.posan elvertek. Néhány nap múlva visszavittek a gazdához. J mert a meg nem szolgált mun­— Igen, ilyen volt a mii kaegység mögött nincs terme­életünk, lelencgyerekeké. ír-é lés! ök is okultak az ellenőr­ni-olvasni nem tudó cseléd-• - , , , . ., , . ^ , . . . , . ,, , -I zes elmulasztásából. Olyan bri­szolga, uradalmi beres lett be-í j ,., . .. , , • gadvezetot választottak, aki bi- lolunk. Tudja - nezett ram * ára pontosan beírja, ki mosolyogva - a felszabadul mekkora területet szántott fel las után tanultam meg írni/ kapált meg olvasni. Persze, mar deres* " fejjel. Nem maradhattam el/, A ZÓfSZÓíTiSdÖ iiOZ^üléS mindkét gyermekem iskolába? nem töltheti be rendeltetését, járt már... No de meg is ér-i ha hallgat a hanyagságról, a keztem. A fiamhoz jövök Iá/ nemtörődömségről, a tavalyi togatóba. Itt Kaposvárott or-í lazaságokról. Szóljanak hát a vos — tette hozzá mosolyog-5 tsz-elnökök a múlt év jó ta­va. Barátságosan kezet szőri-', pasztalatai mellett kellő rész- tottunk, és leszállt. V A vonat tovább indult,| egyedül maradtam gondolataimmal. A mellet­tünk haladó IBUSZ-vonat ab­lakainál sokan álltak. Talán' közöttük is voltak hajdani le-, lencfiúk. ma munkások, pa-' rasztok, mérnökök, orvosok., Öreg útitársam küzdelmes életére és orvosfiára gondol-', tam. Igen, ez a mi társadat-' műnk erőssége, ez a társada­letességgel és határozottan az előbbre haladás fékezőiröl is. Beszéljenek bírálóan, teljes nyíltsággal és személyre szó­lóan a közös erőfeszítések tét­len szemlélőiről, s igyekezze­nek őket a becsületes munka útjára téríteni, rendszeres kö- telességteljesítésre szoktatni. Helyenként erre is szükség van. Másutt, a sok sikert elért szövetkezetekben pedig a jó tapasztalatok további hasznosí­lom formált az emberből iga-í tásának útjait-módiait keresse zán gondolkodni tudó embertS, mef a közgyűlés. S mindenütt az legyen a fő célkitűzés, hogy okulva a múlt év hibáiból, a sikerekre, a tagság szorgalmas derékhadára támaszkodva még szebb, még gazdagabb jövőt ígérő terveket készítsenek az új esztendőre. így válik a múlt év megannyi tanulsága ag _ 1960-as esztendő munkája Németh Sándor megjavításának kútforrásávi Ma már mindenki megtalálja a maga helyét. Jancsika, a kedves, árva, szőke kisfiú már\ más világban él. Akad, ki' gond iát viselte. és enuevnes- se életútiát. S ha felnő, tehet­sége és tudása szerint érvé­nyesülhet m«"d

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom