Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
Péntek, 1960. január 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hígunk as 1960-as esztendőben AMIKOR VÉGÉRE ÉR az ember egy-egy évnek, szeret számot vetni munkájával. A kommunistákat kétszeresen foglalkoztatja a számvetés, hisz ilyenkor mérhetik le igazán, mit adott a múlt, és ennek alapján mi várható a jövőtől. A Kábel- és Sodrony- kötélgyárbam összejött a párt- szervezet néhány tagja — Lukács József művezető, Puspán Ádám hegesztő, Hoffmann József minőségi ellenőr és Lengyel Gyula esztergályos —, hogy meghányj a-vesse a párt eddigi politikáját. Mind a négyen elgondolkoznak egy kicsit, összeszedik az eddig rendszerezetlen gondolatokat. Lukács József elvtárs töri meg a csendet: — Hogy jó-e avagy rossz-e a párt politikája, azt mindig az eredményeken, az emberek hangulatán lehet legjobban lemérni. Ha körülnézünk például a mi üzemünkben, azt látjuk, hogy az emberek megértik a párt célkitűzését, részt vesznek meg- ' valósításukban. Fényes példa: 1959-ben a Kábelgyár telepévé szervezték át üzemünket. Ez nagy kiesést okozott a termelésben. A pártszervezet maga mögé állította a dolgozókat, s a második negyedévben lelkes munkájuk eredményeképpen pótoltuk a mulasztottakat. Most új átszervezés előtt állunk: 1960-tól a TRANSZVILL-hoz tartozunk. Bízunk a jövőben, mert tudjuk, hegy az átszervezés nehézségeit könnyen legyőzhetjük a dolgozók lelkes* odaadó munkájával. Lengyel Gyula veszi át a szót: — Ma sokkal erősebb, e.gysógeseh'b a párt, mint bármikor ezelőtt. Politikája mindenhol megelégedést vált ki az emberekből. Napról napra tapasztaljuk nálunk is ezt az elégedettséget. A pártonkívü- liekkel még sose volt ilyen szoros a kapcsolatunk. Az emberek nem érzik magukat feszélyezve a párttagok előtt, a munkatársi szeretet sose volt még ilyen erős üzemünkben. Mindez a párt politikájának köszönhető. — IGAZ, ILYEN JÓ SZELLEM tíz éve nem volt az üzemben — vág közbe Puspán elvtárs. — Az emberek bíznak pártunkban, minden kérdésben bátran fordulnak hozzánk. Az utóbbi időben annyi dolgozó ielentkezett a pártba, hogy magunk is meglepődtünk. Ekkora bizalomra nem számítottunk. Pedig ha jobban belegondolunk, könnyű a magyarázata. A párt, szava 1956 óta minden esetben beteljesült. Az utolsó betűig megvalósulnak a párt határozataiban foglaltak. Az embereknek önbizalmat ad ez, s lelkesen belekapcsolódnak munkánkba. Az emberekben rejlő akarást, tetterőt legjobban a kongresszusi munkaverseny mutatta meg -üzemünkben is. Hoffmann elvtárs folytatja a megkezdett gondolatot: — A part emberi, józan hangja őszinte véleménynyilvánítást vált ki mindenfelé. Én például örömmel nézem a mezőgazdaság szocialista átszervezésében elért eredményeinket. A munkásság csak támogathatja • a párt politikáját a mezőgazdaság átalakításában, hisz legfőbb érdeke, hogy a szocialista ipar mellett a szocialista mezőgazdaság is létrejöjjön. A parasztság körében is nagy megelégedést vált ki a párt politikája. Azt mondja szülőfalumban, Karúdon az egyik idősebb gazda: »Én mondom magának, Józsi, nem hittem addig, míg nem tapasztaltam, hogy a józan paraszti észre bízzák a vezetést a termelőszövetkezetekben. A jövő csak mitőlünk függ, ezután amennyit dolgozunk, annyit érünk.-« Nagyon boldog vagyok, amikor hallom, hogyan tervezgetnek a parasztok. nyéknek, s ez lesz az 1960-ban elérendő eredményeknek is. hogy jó a kapcsolat a párton- kívüli dolgozók, a kommunisták és a vezetők között. S még az, hogy mindenki őszintén megmondhatja a véleményét. Azért tudunk olyan egységesem és hatékonyan dolgozni, mert m'ndenki szíwel-lélekkel támogat bennünket. — JOBBAN DOLGOZUNK, JOBBAN ÉLÜNK — mondja Puspán elvtárs. — Mióta Kábelgyár lettünk, kilencen vettek motorkerékpárt. Én magam is köztük vagyok. — Az. Tíz évvel ezelőtt még bicikli is kevés akadt az üzemben — szólal meg Lukács elvtárs. Kis csend állt be. Hoffmann elvtárs összegezi az elmondottakat: — Azt várjuk. 1960-tól, hogy ugyanilyen őszinte, emberi hangon beszéljem a párt a dolgozókkal. S még azt, hogy a pártikongresz- szuson elhangzottak a mi jó munkánk eredményeképpen megvalósuljanak. Am elisök meg’ a kragadvezető Lajos Géza A felíejiődotl termeloszövet* i kezelek első, népes közgyűlését nagy érdeklődés és várakozás előzi meg. Az új tagok alaposan megvitatják, kiket küldjenek maguk közül a vezetőségbe, kiket válasszanak meg brigádvezetőknek. Az újonnan szervezett közös gazdaságokban szintén körülte- kitítően szemeli ki a tagság leendő vezetőit... Osztopánban járva betértem a Győzelem Tsz egyik új tagja, Tóth Ferenc lakására. A házigazda a hatvanadik életévét tapossa. Tizenkilences forradalmi múlt, negyedszázados cselédeskedés és a juttatott földön másfél évtizedig folytatott egyéni gazdálkodás áll mögötte. Előtte pedig a számára ismeretlen szövetkezeti élet. Hogy s mint lesz a közösben? — érdeklődtem tőle. — Megélünk, fiam — felelte határozottan, s majd magyarázatként hozzáfűzte: — Beszéltem az elnökkel, Kiss Jóskával. Mondhatom, finom ember az. Az első szóból megértette, Ismét Lukács elv-társ szólal meg: — Ha a dolgozók véleményére, javaslataira, kezdeményezésére támaszkodik a pártszervezet és a vállalat vezetősége, nem lesz baj a jövőben sem. Nálunk is az a záloga az eddigi jó eredméVállalataínk icbb millió fonottat túlteljesítették versenyfelajéclásukat Nem osztanak kevesebb nyereségrészesedést a tavalyinál Nemrég tüntették ki a kongresszusi oaunkaversenyben legjobb eredményt elért dolgozókat. Ez az elismerés azoknak az eredményeknek is szólt, amelyeket üzemeink, Vállalataink értek el az idén. Mindenki tudta, hogy a december n ár csak szépítheti az, eddigi sikereket, hiszen a legtöbb helyen novemberben vagy december elején befejezik a felajánlásokat és a terv teljesítését. A decemberi eredmények megfeleltek a várakozásnak: mintegy 3—9 százalékkal teljesítették túl éves termllési tervüket a megye vállalatai. Önköltségcsökkentési tervüket a párt márciusi határozatának megfelelően végrehajtották, sőt a kongresszusi versenyben felajánlottakat több millió forinttal túlteljesítették. Az idén megszilárdult iparvállalataink bérgazdálkodása. Jelentősen csökkent az elfekvő készlet is. A jó gazdálkodás eredményeképpen vállalataink ismét oszthatnak nyereségrészesedést. Bár pontos számadatok még nem állnak rendelkezésre, a becslések szerint a részesedés mértéke megyei szinten nem lesz kisebb a tavalyinál, sőt valószínűleg meghaladja azt. Iparvállalataink a termelékenységben nem érték el a kívánt eredményt. Ez a feladat 1960-ban vár rájuk. Mivel most már mindenütt látják, milyen hatással volt gazdálkodásukra az új termelői árrendezés (éppen ezért 1960-ra idejében és reálisabb terveket kapnak, mint tavaly), biztosíthatják a termelékenység emeléséneK feltételeit. Ha kicserélik az elavult gépeket, ha új technológiát alkalmaznak, emelik a műszaki színvonalat, többet foglalkoznak az ipari tanulók, a felnőtt munkások és a gyengébbek szakképzésével, jobban szervezik meg az anyagellátást, s száműzik a sorbaállást — sikerülni fog. hogy én öreg létemre nem állhatok be a fiatalabbak közé kaszálni. ígérte is, hogy nekem is meg a beteges feleségemnek is adnak valami könnyebb munkát. Hát azért bízom én abban, hogy nem kell nélkülöznünk öreg napjainkban. Lehet-e termelőszövetkezeti vezetőre ennél dicsérőbb, elis- merőbb szavakat mondani? Másutt tÖftént. Közgyűlés kezdetére várakoztunk. Ki lenne jó elnöknek? — erről érdeklődtem néhány embertől. Egyikük — párton kívüli kis- paraszt-- így summázta többek véleményét: — Szerintünk az kellene, hogy a párt adjon nekünk a városból egy gerinces kommunistát, aki nem ismer se sógort, se komát, se rokont: nem lesz részrehajló, nem tesz kivételeket, s mindenkit érdeme, munkája szerint bírál el. Megfogalmazhatná-e bárki pontosabban, hogy — a többi között — milyennek kell lennie a jó tsz-elnöknek? Hadd tegyem hozzá a teljesség kedvéért, hogy az a közgyűlés talált ilyen embert ott helyben. Csombárdon a reggeli órákban fejezték be a szervezést, s miután minden gazda aláírta a belépési nyilatkozatot, dél körül összeült a Petőfi Tsz alakuló közgyűlése. Valaki javaslatot tett az elnök személyére. Leszavazták. Üjabb javaslat született. Ezt sem emelte határozattá a tagság. A harmadikat viszont igen. így Szabó József lett az elnök. Mivel szolgált rá a falu népének bizalmára? Napszámosként kezdte az életet. A felszabadulás évében a földosztó bizottság elnökeként kapcsolódott bele a közéletbe. Élőnyöket nem szerzett magának. A lebontott uradalmi épületek anyagából egy téglát sem vitt haza. Nyolc holdon gazdálkodott. Az állattenyésztésre fordította a legnagyobb gondot. Ért a földhöz, a jószághoz. S most nyolcszáz holdas gazdaságot irányít — a szövetkezetbe tömörült több mint 90 család akaratából. Ez a példa is bizonyítja;' a csombárdiak tudják, hogy elnöknek igazságos, józan életű és tiszta kezű ember való. Nemrégiben részt vettem egy megnagyobbodott szövetkezet első közgyűlésén. A vezetőség megválasztása után felszólalt egy régi tsz-tag mondván: »Tapasztalatból beszélek. Arra kérem az új tagtársakat, hogy brigádvezetőik megválasztását ne hamarkodjuk el. Az elnökkel ritkábban akad elintéznivalója az embernek, de a brigádvezetövel naponta találkozik. Azt mondhatnám, hogy a brigádvezetőre bízza a lelkét a tag. A brigádvezető osztja el a munkát, az tartja nyilván a teljesítménytt ezért javaslom, hogy vegyék még egyszer fontolóra a dolgot, mielőtt szavaznának.-» Igen, a brigádvezetővel van közvetlen, mindennapos kapcsolata a tsz-tagnak. Valóban meg kell gondolnia, hogy »kire bízza a lelkét« a szövetkezetbe lépett paraszt. S tsz-eink tagjai meg is gondolják ezt. Kádár elvtárs hangsúlyozta a pártkongresszuson: a termelőszövetkezet megszilárdítása szempontjából nagyon fontos, hogy milyen vezetőséget választanak. Azt mondjuk hát a szövetkezeti tagoknak: keressék ki maguk közül azt, akit elnöknek, brigádvezetőnek akarnak. Ez így helyes, mert ebben a dologban a parasztok elsőrendű érdekelt felek. Megyénk szövelkezeli útra tért dolgozó parasztjai jól emlékezetükbe vésték, helyeslik és követik a pártnak ezt az útmutatását. A szövetkezeti demokrácia jegyében, helyes politikai érzékkel választják meg vezetőiket. És ez nagyon jó dolog. Akikre szavazatát adja a tsz-tag, abban megbízik, azt rendes embernek tartja, és vállalja, hogy végrehajtja utasításait, megfogadja tanácsait. Bolhón például Gombaszögi Jenő elnök javaslatára az alakuló közgyűlés másnapján hozzáfogtak a szántáshoz. Másutt is jól vizsgáztak az új vezetők a közös gazdálkodásra való áttérést követően: megszervezték a leltározást, a vetésterületek számbavételét, elkezdték a tervek készítését. Nincs senki közülük, aki kibúvót keresne, s azt latolgatná, hogyan lehetne elodázni a közös tevékenység megkezdését. Ellenkezőleg: mindenütt nagy nekibuzdulással, az ügy iránti odaadással, az egész falu népének jövőjéért érzett felelősséggel lendültek munkába az új szövetkezetek vezetői. Kutas József 11 MUNKASIDEAL1STAK... / obbára nők ülték körül a rádiót. A külföldi adó valami egzotikus tánczenét sugárzott, senki se figyelt rá. Az áttetsző, gomolygó cigaretta- füstből szinte szentjánosbogárként villantak elő a tüzes tekintetek. A kerek asztalkán nagy összevisszaságban likő- röspoharak álltak, közöttük egy üveg- és egy porcelántál süteménymaradékkal. Azt hiszem, névnapot ünnepeltek — baráti körben. És politizáltak. Igen, politizáltak. Manapság ez már a névnapi estélyeken sem ritkaság. Az embereket sok minden foglalkoztatja, s akkor tör elő belőlük, amikor éppen alkalom kínálkozik. Azokból is. akik hallgatnak, félrehúzódnak az iskolában vagy másutt, nyilvános helyen, ahol éppen szólniuk kellene. Baráti körben általában köny- nyebben felenged a feszültség, bátrabbak az emberek, kiváltképp a nők. Most nekihevülten vitatkoztak, s az a két férfi, aki árván, félrehúzódva, de mégis részt vett az estélyen, alig juthatott szóhoz ... TA ülönben rendkívül érde- kés. mondhatni újszerű vita volt ez. Azt hiszem, formája kizárólag baráti körben használatos, és csupán arra szolgál, hogy ki-ki megerősítse önmagában felépített, dédelgetett álláspontját. Mert nem voltak ellenfelek. Nézetük azonos, még csak különböző nézőpont sem érződött. Egy fekete hajú, harmincöt év körüli asszony vitte a szót: — Ne is haragudjatok, én *ero tudom megtagadni a hitemet. Most pedig ezt követelik. Én katolikusnak születtem, úgy is akarok meghalni. És járok, igenis járok templomba, ha megvetnek is érte ... — A múltlcor — képzeljétek — behívatott az a ... nem is tudom, hogy hívják... de ismerhetitek, ott dolgozik a pártbizottságon. Azt mondta: »Nézze, asszonyom. Én tisztelem a maga hitét, de értse meg, nem lehet sokáig ilyen kettősségben élni. Ha úgy látja, nem tud. nem akar közeledni — én becsülöm magát —, jól tenné, ha jelentkezne valamilyen könyvelői tanfolyamra. Mégis, hogy legyen valamilyen szakmája. Mert így — értse meg — nem bízhatjuk magára az új nemzedék nevelését... « Na. most mit szóltok ehhez? Tudjátok, mit válaszoltam? Azt, hogy: »Ne is haragudjon... izé... elvtárs. én becsületes embernek nézem magát, és nem tudom elhinni, hogy maga materialista. De mindegy. Őszintén beszélek, higgye el, most is sajnálom azokat az apró kisgyerekeket, akik maguk miatt nem juthatnak a mennyországba ...« — igazad is volt. Hiába, nem tudnak megérteni minket. Pedig észrevehettek volna már, hogy mi nem kívánunk más rendszert, nekünk nem kell a puskaporos levegő. Nekünk jó így, nem kellenek vissza a burzsujok, jól érezzük magunkat. Azellen sincs kifogásunk, hogy munkások vezetik az országot. Ügyesen csinálják, egész jól beletanultak. De miért kell nekünk materialistának lenni? Így nem vagyunk rendes emberek? Mi... hogy is mondjam, na ... szóval olyan munkásidealisták vagyunk és kész... Ezzel igazán megelégedhetnének... — Úgy van — helyeselt egy idősebb asszony. — Elvégre mi másik világban nőttünk fel. Elég, ha elismerjük a munkáshatalmat, a vallást úgysem tudjuk megtagadni. Gondoljátok el, milyen nagyszerű érzés, amikor vasárnaponként feloldoznak vétkem alól, mert egész héten isten ellen szóltam ... Akkor megkönnyebbülök ... — De nem állsz-e szemben önmagaddal egész héten? — folytatta a gondolatot a fekete hajú asszony. Mert' igazán, én is tudok beszélni arról, amit magam sem hiszek, vagy nem meggyőződésem. De mindig úgy érzem, mint amikor diákkoromban nem tudtam a leckét. és halandzsáztam rettegve, hogy jót mondok-e vagy sem. Kínos dolog ez, nem lehet sokáig csinálni. De egyáltalán miért kell politizálni az iskolában? Tankönyv szerint tanítok és kész. Az is nehezemre esik. De hát szembekerüljek a a világnézetemmel? Érdemes? Nem, nem teszem ... — Azt hiszed, az materialista? — Nem. De úgy látszik, legalább közeledik feléje. Gúnyos éle volt hangjának, de azért inkább hitte, amit mondott, mintsem kételkedjék benne. — De hát mit csináljak, nem tudok élni gyerekek nélkül — vált sírásra a fekete hajú asz- szony hangja. — Különben talán szedném is a sátorfámat. Mit csináljak, hogyha csak munkásidealista vagyok...? — Jól van, no, hagyjátok a csudába! — vetett véget a szóáradatnak a háziasszony. — Munkásidealisták vagyunk és kész ... bánom is én... lesz, ami lesz ... Majd meglátjuk... Mit szólsz az új ruhámhoz, drágám? — Ragyogó, és milyen fess vagy benne __ A tömény cigarettafüst ho- mályba burkolta a társaságot, eltűntek, csak kesernyés íz maradt meg beszélgetésük nyomán. S a gondolatok azóta is kavarognak, mert választ kíván, magyarázatot ez az új kreáció, ami felettébb meglepő, és nem. hagyja nyugodni az embert. — De akkor előbb-utóbb kibuksz. mint a rossz diák — heccelődött az egyik, önmagában igazat adva társnőjének. — Látod, ott van a Jóska! Az pap volt, szerzetes. Most mégse jár templomba, és a szocialista realizmusról tart irodalmi előadást * • • Munkásidealisták. Üj fogalmat, új szókapcsolást termelt a forrongó világ szűk odúba zárt, vergődő embere. Mit jelent e fogalom? Azt hiszem, voltaképpen semmit. De az ő értelmezésük szerint egy éveken át érlelődő életelvet, világnézetet, mely szerint minden jó és helyes a jelenből; elismeri a proletárdiktatúrát, jónak tartja intézkedéseit; s mert hinni csak istenben szokás és hinnie kell. mert úgn érzi, széttéphetetlen érzelmi szálak fűzik e misztikus világhoz, hát meghagyja az istent, s elveti a materializmust. Fura gondolatok ezek, de nem érthetetlenek. Magyarázatát találja mindaz, aki kutatja az értelmiség gondolat- és érzés- világát, s néha betekint, a névnapi összejövetelek tereferéire is. És ez az álláspont alapjában véve nem megvetendő, sőt jó! Jó, mert a gondolkodásmód változásáról árulkodik, mert az alapvető kérdések tisztázottak, s a munkáshatalom ténye elismert a szereplő személyek előtt. Vagy tán nem segítheti törekvéseinket, nem dolgozhat önfeláldozóan a szocializmus ügyéért, aki »munkásidealista<<? Dehogynem! Tíz- és százezrek a szocialista, építés egyszerű katonái, pedig nem materialisták, nem kommunisták. És nálunk senkit sem kényszerítenek, hogy tagadja meg hitét. A világ ugyan megváltozott, nem az egyházra, a munkásosztályra épül államrendünk, s a kényszerű hitet a meggyőződhetés lehetősége váltotta fel. S hogy materialista világnézeti nevelést adunk és akarunk adni gyermekeinknek, ma. már természetes. Igen, az értelmiség nehezebben jut el a. materializmusig, mint a munkásosztály, s ennek megvan a maga magyarázata. Az átalakulás lassú üteme miatt azonban nem türelmetlenkedő;. senki. Csak buzdít a párt, vezet és segít, kiváltképn az értelmiség ama rétegénél, ahol előbb szüksA.nsr^rv ez az átalakulás. Gondoljuk csak el: érződik-e, meglátszik-e egy bonyolult gépezet tervrajzán, hogy vallásos ember avagy materialista mérnök készítette? Nem! Ha a terv jó és hasznos célt szolgál, megépítjük a gépet, és kitüntetjük a mérnököt, mert jó munkát végzett. És vajon meglátszik-e, érzödik-e a mindenre érzékenyen reagáló, elejtett szavakat is azonnal felfogó gyermek gondolatvilágában, hogy idealista avagy materialista világnézetű pedagógus hintette belé a tudás magvát? Észrevehető-e, hogy ki nyitotta fel szemét az élet jelenségeinek befogadására, hogy ki indította el életútjára és milyen út- ravalóval? Igen. S a világ legtermészetesebb dolga, hog’ pártunk a mi elvünk követőinek kezébe akarja letenni gyermekeink sorsát, jövőjének m-’^alapozását... JVf ehéz, valóban nehéz és 1 ' bonyolult dolog ez. Nem olyan könnyű önmagában átformálni az ember világnézetét, felfogását. De lehet, s az értelmiség e rétege is eljuthat a materializmusig, ha fel meri tenni önmagában a kérdést, ha tanulmányoz, érdeklődik, kutat bizonyítékok után, s egyáltalán meg akarja ismerni, érteni elveinket. Márpedig, aki szereti gyermekeinket, s mint a névnapon csaknem sírva fakadó asszony, nem tud élni nélkülük, megkeresi az utat hozzánk, hozzájuk, s megtalálja hivatásának igazi értelmét... Jávori Bél»
