Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-30 / 25. szám

Szombat, 1960. január 30. 3 SOMOGYI NÉPLAP A% országgyűlés pénteki ülése (Folytatás az 1. oldalról.) Kerkay Andorné Fejér me­gyei képviselő felszólalása után Darvas József országgyű­lési képviselő a művelődés- ügyi tárca költségvetéséhez szólt hozzá. Többi között a kö­vetkezőket mondotta: Darvas József hozzászólása tudjuk dalmat, akár a színházat, vagy — Szinte fel sem még mérni azt, hogy a kultúra minden területén milyen új feladatokat jelent az az óriási jellegű forradalmi változás, ami most a falun végbemegy. A szocialista mezőgazdaság a dolgozó parasztok számára új igényeket, új kívánságokat, új tartalmat jelent. Fel kell ké­szülnünk arra, hogy ezeket az egyre növekvő igényeket kielé­gítsük és úgy töltsük meg tar­talommal az emberek növekvő kulturális igényeit, hogy való­ban szocialista emberekké vál­janak. Az elmúlt esztendőkben találkozott az ember néha olyasfajta pénzügyi szemlélet­tel, hogy a kultúra csak viszi a pénzt, vissza nemigen ad. A kultúra igenis »hoz-« pénzt, mert műveltebb ember, a mű­veltebb emberfő, a nemesebb lelki tartalom — mindez sok­szorosan visszafizetődik a ter­melésben is. A költségvetés az elmúlt évekkel szemben na­gyobb ütemben emeli a kultú­rára fordított összegeket. Az elmúlt évhez képest több mint íélmilliárd forinttal emelke­dett a kulturális tárca költség- vetése. A Művelődésügyi Miniszté­rium helyesen osztja el a ren­delkezésre álló összegeket. Legtöbbet az alsófokú oktatás­ra adott, amit helyeselni kell, mert az 1956 előtti kulturális politikánk egyik hibája éppen az volt, hogy ezt a területet el­hanyagolta, s most pótolni kell a mulasztásokat. Az óvodák férőhelyeit, 7500-al tudják emelni, és közel ezerrel nő ebben az évben az általános is­kolai tantermek száma. Az űjtípusú tanítóképzőknek is elég jelentékeny összeget biz­tosítanak. A levelező-oktatás­ban résztvevő dolgozók szá­ma megkétszereződik, s ehhez is biztosítják a megfelelő anya­gi alapot. Rendkívül fontos dolog, hogy a politechnikai oktatáshoz, az iskolareformot kikísérletező iskoláknak az eddigi 10 millióval szemben 25 millió forintot irányoztak elő. Felszólalása további részé­ben számos olyan kérdést ve­tett fel, amelyeket a követke­ző években, az ötéves tervben figyelembe kell majd venni. Ilyen például az óvoda-problé­ma megoldása falun. A napkö­zi otthonok befogadóképessé­gének további bővítése, vagy a középiskolai tanteremproblé­mák. Rendkívül nagy jelentősé­gű dologgal foglalkozik a Mű­velődésügyi Minisztérium, amikor előkészíti az iskolare­formot — folytatta Darvas Jó­zsef. — Az élet, a valóság és az iskolai oktatás közelebbho- zása, a munka és a tanulás szerves egységének megterem­tése új tartalmat, új szemléle­tet ad a nevelésnek, ugyanak­kor felkészíti a gyakorlati élet­re. A kísérleti iskolákban na­gyon jelentős munka folyik. A tapasztalat az, hogy az üze­mekben és a gazdaságokban is nagyon szívesen és jól foglal­koznak az odakerülő gyerme­kekkel. Foglalkozott a felsöofctatás és a népművelés néhány kér­désével! is. végül a művészet és az irodalom problémáiról szólt. Véleményem szerint az iro­dalomban, a művészetben egy jó irányú megszilárdulásnak voltunk tanúi az elmúlt idők­ben. Ez elsősorban arra ve­zethető vissza, hogy a párt, eredményekben mutatkozó jó politikája hatott az írókra és a művészekre. Elrendezik a dolgokat szívükben, agyukban, s mindez az alkotásokban is megmutatkozik. Akár az iro­a filmet nézzük, tudunk olyan eredményeket felmutatni a pártos alkotások terén is, ame­lyekre azt mondja az ember: ez már valami! A párt helyes politikája, jó kultúrpolitikája révén olyan alap teremtődött meg, amelyet szerintem még nem használunk ki eléggé. E téren is meggyorsíthatnánk a fejlődést, ha néhány kérdést alaposabban fognánk meg. Fontosnak tartja például, hogy egész szellemi életünket, irodalmi, művészeti életünket a viták pezsgő, eleven szenve­délyes atmoszférája jellemez­ze. Figyelembe kell venni azt — folytatta —, hegy az elmúlt években kulturális életünkre elég széles fronton betört egy kispolgári szellemű szemlélet. S amíg nagyon helyesen és szükségszerűen harcoltunk a revizionizmus és a népies harmadik üt ellen, ezek a lan­gyosabbnak látszó, de egyálta­lán nem veszélytelen polgári tendenciák vadvíz módjára szivárogtak be kultúránk egész területére. Ez ellen nagyon komoly harcot kellene indíta­nunk most már. Valamint irtózat az — foly­tatta — ami az úgynevezett könnyű műfaj terén van. pe­dig ez széles tömegeket érint, és nemcsak a kis színpadot és a vidám színpadot jelenti, meg a rádiónak és televíziónak ilyenfajta műsorait, hiszen ezek adnak példát és műsor­anyagot a kultúrotthonokban folyó ilyen irányú munkához is. Még veszélyesebb dolog az, hogy az ilyenfajta szórakozta­tó ipar úgy próbálja álcázni magát, hogy korszerű monda­nivalót igyekszik adni. A mai problémákat járatják le azzal, hogy azokat a kispolgáriság ronda mezébe öltöztetik. Amikor semmitmondó, mon­danivaló nélküli, vagy leg­alábbis látszólag mondanivaló nélkül, de rejtetten nagyon is helytelen mondanivalót hordo­zó művek számára nálunk így nyitott az út, a problémázó, a lényeget kereső irodalom számára véleményem szerint sem kritikánk, sem az irányít ón tényezők nem adják meg aj! szükséges bátorítást■ és segít-',> séget. Félreértés ne essék: nem' igénytelenséget, nem mentsé-1 get, nem kevesebb kritikát1 kérek ezekkel a művekkel es írói próbálkozásokkal szemben hanem több szeretetet és több! törődést. A szocialista élet külső for-| mái elrendeződnek. A falun | sem az a fő probléma már,1 hogy a paraszt belép, vagy nem lép be. Belép, de igazai né, Ábrányi István, Oláh György és Vida Miklós or­szággyűlési képviselők szóltak hozzá a költségvetés-tervezet­hez. Ezzel a vita befejeződött. A felszólalásokra Nyers Re­zső pénzügyminiszter vála­szolt. Elmondotta, hogy a képvi­selők sok hasznos észrevételt, értékes indítványt, javaslatot tettek. Számosán mutattak rá arra, milyen kiaknázatlan le­hetőségeink vannak új és új népgazdasági tartalék feltárá­sára. Így például figyelemreméltó észrevétel volt az, hogy a nagy erőfeszítéssel elkészített Keleti Főcsatorna hasznosítása még nem megfelelő. A főcsatorna megépítése állami feladat volt — mondotta a miniszter —, most az illetékes helyi szer­veken, a környező falvak, köz­ségek lakóin a sor: mozgósít­sák a helyi erőforrásokat, s bizonyos, hegy kormányunk minden támogatást megad szá­mukra. Jelentős tartalékok rejlenek például hőforrásainkban, me­lyeknek vizével viszonylag alacsony beruházással meleg­ágyakat fűthetünk, palántákat nevelhetünk. Az ilyen kezde­ményezéseket kormányunk kész hitelekkel is támogatni. Nyers Rezső hangoztatta még, hogy a vitában felme­rült valamennyi észrevételt az illetékesek megvizsgálják és a lehetőségekhez mérten igye­keznek megvalósítani a hasz­nos, jó javaslatokat. Képviselőtársaim valameny- nyien egyetértettek abban, hogy költségvetésünk fő ará­nyain ne változtassunk; a költségvetés előirányzatai reá­lisak, teljesíthetők, ezért arra kérem az országgyűlést, hogy azokat változtatás nélkül fo­gadja el. Rónai Sándor elnök ezután szavazásra tette fel az 1960. évi költségvetésről szóló tör­vényjavaslatot. Az országgyű­lés az 1960. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot általá­nosságban és részleteiben, az eredetileg beterjesztett össze­gekkel egyhangúlag elfogadta. Az országgyűlés szombaton délelőtt 10 órakor folytatja ta­nácskozását. Az ülés napirend­jén szerepel a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának a világ par­lamentjeihez és kormányai­hoz intézett felhívásának tár­gyalása; a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója, to­vábbá az országgyűlés küldött­ségének a Csehszlovák Köz­társaságban tett látogatásáról szóló beszámoló. (MTI) KÖZÖS OOftO EZ IS KÖZÖS GOND, S ELINTÉ­ZÉSRE VÁR, hogy szívünk szerint elégedettek lehessünk kibontakozó kulturális életünk láttán. A városi tanács az elmúlt hónapokban több kezdeménye­ző lépést tett avégből, hogy összhangot teremtsen művelő­dési életünkben, egybehangolja az öntevékeny művészeti cso­portok, a művelődési házak és egyéb kulturális intézmé­nyek sokrétű tevékenységét. A kezdeményező lépés eredmé­nyeként született meg a közös műsorplakát, örülünk, hogy eddig eljutottunk, és végre tudni véli az egyik kéz, hogy mit csinál — vagy mit készül csinálni — a másik. Hasonló­képpen örömmel üdvözöljük azt az elgondolást is, hogy halaszthatatlanul szükséges az öntevékeny művészeti élet né­hány fő ágazatában központi együtteseket kialakítani. Ide kapcsolódó észrevéte­leinket két művészeti csopor­tunk munkájáról engedtessék meg tehát az erőösszevonások szellemében elmondanunk. A Munkás Színjátszó Stúdió és a Megyei Könyvtár nemrég életre hívott Irodalmi Szín­padáról kívánunk szólni, s nem titkoljuk, abban a re­ményben, hogy mondandónk végül is meggondolás tárgyá­vá válik. MINDKÉT ÖNTEVÉKENY MŰVÉSZETI CSOPORTUNK éli a maga kialakult vagy kialakulóban levő életét. Ke­veset tudunk róluk. Őszinte sajnálatunkra, főleg a Munkás Színjátszó Stúdió hallat igen keveset magáról. Ennek következtében haj - lamosak vagyunk azt hinni, hogy stúdiónk — amelynek megalakulásához és működésé­hez olyan nagy reményeket fűztünk — elveszik a véget nem érő készülődésekben, és munkájában ott kísért valami­féle Tart pour l’art-íz. Hiszen mióta számon tarthatjuk a stú­diót mint kulturális életünk egy bázisát, alig kaptunk tőle iga­zán reprezentatív rendezvényt. Holott ilyent joggal várhatunk tőle akár havonként, akár pe­dig kéthavonként, hiszen tag­jai tehetséges dolgozó emberek, akiket rendszeres művészeti munlka kovácsolt össze. Ez azonban még nem elegendő — hogy úgy mondjuk — az üd­vösséghez. Joggal kérdezzük: hol van városunk kulturális életéből az a szín, amelyet munkás színjátszóinktól vél­tünk megkapni? Ilyesmi egye­lőre nincs sehol, illetve csak elképzelésekben él. Ezért hiá­nyoljuk a stúdió rendezvényeit, hiszen erejéből tellik, hogy rendszeresen jelentkezzék a nyilvánosság előtt. Irányítása WbVUVSVWi WiAPVWW.-JW.1vwwv^wwwvJ megfelelő kezekben van elhe­lyezve, más alig hiányzik, mint az, hogy gondot kovácsol­junk magunknak munkás szín­játszóink nyilvános szereplési lehetőségeinek megteremtésé­ből. A Megyei Könyvtár — ma­ga köré tömörített versmondó fiatalokból — nemrég meg­alakította irodalmi színpadát. Hogy mennyire elégíti ki a vá­ros irodalombairátainak igényét a színpad működése, azt ne firtassuk itt, mert alig elégít­heti ki. Az irodalmi színpad tagjainak legutóbbi, második szereplése igen gyengén sike­rült, kollektívájából máris ki­szakadtak vagy pedig kiszakad­ni készülnek a legjobb erők. Miért említjük e tényt? A NYÁRON SZŐ VOLT AR­RÓL, hogy — miután az or­szág több vidéki városa erre rniár szolgáltatott követendő példákat — Kaposvárott is megteremtődik végre az iro­dalmi színpad, s gazdája, irá­nyítója a TIT lesz. A TIT anyagi akadályok miatt nem tudta valóra váltani elképzelé­seit, jóllehet járási székhelye- inlkről egyre több olyan ér­telmű híradás érkezik, hogy itt is, ott is megalakult taná­rokból, munkás- és diákfia­talokból az irodalmi színpadok előadó kollektívája. Ezt történt Csurgón, Nagy­atádon, Barcson, és sorolhat­nánk még a helységeket, kö­zöttük nem járási székhelyeket is. Itt, a megyeszékhelyen, ahol ha nem dúskálunk is fé­nyes lehetőségekben, de adott­ság százszor több ígérkezik, képtelenek lennénk otthont, fórumot teremteni — s nem­csak alkalmi fórumot, mint a Megyei Könyvtár — a klasszi­kus és élő irodalom, a vers- mondás, az előadóművészei, kultuszának? Igen, látszólag képtelenek vagyunk egészen addig, míg jó kaposvári ha­gyományok szerint senki sem akar szövetségre lépni senkivel egy állandóbb irodalmi szín­pad alapjainak lerakása érde­kében. Dicsőség- és érdemfél­tésből vagy miből, de itt szét­aprózódnak igencsak a nép­művelés ügyét magasabb szin­ten szolgálni kívánó erők: A kérdés csak az, hogy meddig tenyésztjük még magunkban ezt a hibát, amelyben közre­játszik nem is kicsit az egyes szervezetek hiúsága, s amely miatt városunk kulturális éle­te színtelenebb, tehát nem X-nek ' és Y-nak ártanak, ha­nem a közösségnek, a város egészének, Jónak látnánk, ha gondos mérlegelés, előkészítés után létre tudna jönni végre egy olyan irodalmi színpad, mely nemcsak a Megyei Könyvtár irodalmi ismeretterjesztő elő­adásait van hivatva megízesí­teni. Néhány nappal ezelőtt megemlítettük, hogy jó lenne a Munkás Színjátszó Stúdiót felfrissíteni a jelenlegi irodal­mi színpad legjobbjaival, s ezzel a lelkes emberanyaggal megalapozni egy majdani iro­dalmi színpad kollektíváját^ Azt a választ kaptuk, hogy a stúdió tagjai úgy sem szere­pelnek anyagi díjazás nélkül: Kételkednünk kell ez állítás valódiságában! Ha pedig mégis adódott alkalom arra, hogy a stúdió tagjai ellenszolgálta­tásért szerepeltek, elítélendő­nek tartjuk s olyan hibának, amit sürgősen fel kell számol­ni, mert ahova a profi szellem beköszönt, ott megfúl az önte­vékeny művészeti munka is. EGY BIZONYOS: az erők összpontosításával létre lehet­ne hozni városunkban is az irodalmi színpadot, csak ve­gyük észre már egyszer a csak­nem kiabálva kínálkozó lehető­ségeket! László Ibolya Átalakítják a Bethlen téri Jűszerboltot és hentesüzletet A Somogy megyei Élelmi­szerkiskereskedelmi Vállalat a külvárosok áruellátásának megjavítása érdekében célul tűzte a külterületi boltok kor­szerűsítését. A közeljövőben a Bethlen téri húsboltot átköltöz­tetik a Honvéd utca másik sar­kán álló épületbe. Az igy fel­szabaduló helyiséget a fűszer­bolthoz csatolják. Az átépítés munkálatai február első nap­jaiban kezdődnek, a költségek összege mintegy 100 ezer fo­rint. A mostani fűszer- és húsbolt helyén modem csemegeüzle­tet építenek. A bolt korszerű berendezést kap: új, falba süllyesztett polcokat, anyagtá­rolót. Átépítik a portálokat, a négy kirakatot. Az átalakítá­sok befejezését április közepé­re tervezik, addig is azonban üzemelni fog a fűszerbolt a majdani üzlet ponyvával elvá­lasztott egyik félében. '.V-JW-W-WWA­KÉT HÉT MUMKÄJÄ R kaposvári Latinka Sándor Termelőszövetkezet első lépései van Z. Nagy Ferencnek, ami-i kor azt mondja: az a jövő idők! problémája, hogyan lesz szo-J dalista emberré. Ehhez a szo-J cialista emberré-váláshoz művészet rengeteg segítséget; tud adni. Mi a morális problé­mákkal való foglalkozást eddigi eladtuk, ma is eladjuk a polgári! irodalomnak. Nekünk ezekre aj morális problémákra szó-1 cialista választ kell adnunk, s1 abban az irányban kell segíte-i nünk művészeinket, hogy ezt ai választ meg tudják fogalmaz-! ni. J Darvas József végül a költ-! ségvetést elfogadta. Darvas József felszólalásai után Brutyó János, dr. Stark1 Janka, Jakab Sándor, dr.‘ Zsigruond László, Tóth János­Kaposvár dolgozó parasztjai a termelőszövetkezeti gazdál­kodás útjára léptek. Mindösz- sze két hete annak, hogy a vá­ros új közös gazdasága — mintegy emlékeztetve az 1919-es somogyi termelőszövet­kezetekre — Latinka Sándor nevét viseli. Az első közgyűlés magában foglalta a megalaku­lás minden jellegzetességét: megállapodtak a mintaalapsza­bály szerinti működési elvek­ben, megválasztották a vezető­séget, és elhatározták, hogy a kis területű Szabadságzászló Tsz-szel egyesülnek. Az a föld, amely a városi tanács irányí­tása alá tartozik, ezzel egyet­len szövetkezet tulajdona lett. A Latinka Sándor Termelő- szövetkezet épp olyan közös gazdaság, mint bármelyik fa­lusi szövetkezet, mégis külön­leges adottságai vannak. A parasztok a város előnyét már egyéni gazda korukban ismer­ték, a nagyüzem ezeket a le­hetőségeket összesítve jobban kihasználhatja. A város, a piac jelenléte egyik biztosíté­ka annak, hogy — megfelelő munkaszervezéssel — kiváló gazdálkodást folytassanak. Mivel a város kiterjedtsége miatt a földek meglehetősen messze vannak egymástól, a szövetkezet gazdasági felépíté­sének szervezése igen nagy kö­rültekintést, sok munkát kö­vetel. Nem lehet tehát csodál­kozni, ha az első lépések igen nehezek, hiszen számtalan szempontot figyelembe véve kell megtenni őket úgy, hogy a választott út a legjobb le­gyen. A Latinka Tsz tagjai sorá­ban szép számmal akad kiváló gazda, sokuk neve városszerte ismert. Okos gazdákhoz mél­tóan olyan vezetőséget válasz­tottak, amelynek kezébe biz­ton adhatták a szövetkezet irá­nyítását. Ezek a vezetők — Nagy József elnök, Keczeli Jó­zsef elnökhelyettes, állatte­nyésztési brigádvezető és Kuczkó József párttitkár — él­nek is a városi tanács ígért se­gítségével. Szinte naponta be­kopognak Halomvári György tanácstitkár ajtaján, s az egy­két órás beszélgetések nyomán mind szebben és szebben bon­takozik, alakul ki a szövetke­zet külső és belső formája ... A gazdaság megkapja a Ser­téstenyésztő és Hizlaló Válla­lat kisivánpusztai telepét. Az ottani gazdasági épületek mó­dot adnak arra, hogy ott ala­kuljon ki a szövetkezet állatte­nyésztési központja. Az azon­ban nem gazdaságos, hogy az összes fogat is itt legyen, hi­szen a távol eső földek meg­művelése így nagyobb gondot okoznak. Ezért még három kü­lönböző ponton fogatos üzem­egységet szerveznek — olyan helyeken, ahol van fiagyobb is­tálló, s mindössze egyszerű át­alakítási munkát kell végezni. Az állattenyésztési, a kertésze­ti, a fuvarozó és a három nö­vénytermesztési brigád meg­alakításával párhuzamosan végzik a földek, a gazdasági felszerelések és az állatállo­mány leltározását. — Egy kicsit furcsa és né­hány álmatlan éjszakát okozó gond az 1720 holdas gazdaság irányítása — mondotta Nagy József elnök —, hiszen az em­ber már nemcsak saját ma­gáért, hanem sokkal inkább a szövetkezet 325 tagjáért fele­lős. Azt akarjuk, hogy minél jövedelmezőbb legyen gazdál­kodásunk, s hogy a tavasztól havonta rendszeresen oszthas­sunk munkaegység-előleget. Dacsev Péter kertészeti bri­gádvezető — kiváló szakember — a 30 holdas kertészetben már megkezdte a munkát. Na­ponta 14—15 fogat hordja a trágyát, készítik elő a palán­ták talaját. A fogatos brigád is néhány nap óta munkában van. A kertészetből, a fuvaro­zásból fogják biztosítani a szö­vetkezet első jövedelmét. De nem feledkeznek meg az állattenyésztésről sem. Kecze­li József brigádvezető ezt mondta: — Megvan a lehetőség, hogy nagyszerű állatállományt ala­kítsunk ki. Igaz, hogy a leltár még nem készült el, de ismer­jük a gazdák állatait. A lehe­tő leghamarabb vásárolunk naposcsibéket, hogy minél előbb legyenek eladásra ránta­ni való csibéink ... A vezetőség legutóbbi ülésé­nek napirendjére tűzte a terü­letek rendezését, ezzel kapcso­latban a munkacsapatok be­osztását, valamint a szerződés- kötésekre vonatkozó javaslatok megtárgyalását. S egy hét múl­va, mikorra a javaslatok ki- kristályosodnak, összeül a köz­gyűlés, hogy mindent fontoló­ra véve döntsön. Ami ma még kialakulatlan, vitás, az holnap megoldott, vi­lágos lesz. Minden nap egy lépést jelent előre... Vörös Márt*

Next

/
Oldalképek
Tartalom