Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-30 / 25. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap f AZ MSZMP megyei bizottsága és a megye! TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 25. szám. ÁRA 50 FILLÉR Szombat, 1960. január 30. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL! fl kaposvári Latinka Sándor Termelőszövetkezet első lépései (3. oldalon) Jövő heti rádióműsor (5. oldalon) Marcali „legédesebb" helye (6. oldalon) Apró Antal elvtárs: fl költségvetés szocialista építésünk meggyorsítását, hazánk erősödését a dolgozók életének további javolását szolgálja Az országgyűlés pénteki ülése Az országgyűlés pénteken folytatta az 1960. évi költség- vetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. A vitában elsőnek Apró Antal, a forradalmi munkás­paraszt kormány első elnökhe­lyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szólalt fel. Nagyobb lépéssel haladhatunk a szocializmus építésének útján — I960, évi tervünk nagyobb feladatokat tartalmaz, mint amilyent annak idején a há­roméves népgazdaságfejleszté­si terv irányelveiben az or­szággyűlés 1960. évre előirány­zott — kezdte beszédét Apró An­tal, majd megállapította, hogy az idei nagyobb feladatok kitűzé­se egyfelől lehetséges, másfe­lől szükséges is. Lehetséges, mert soha nem volt olyan szo­ros és bensőséges a kapcsolat a dolgozó tömegek, a párt és a kormány között, mint ma. A dolgozóknak még soha nem volt olyan magas az életszín­vonaluk, mint napjainkban, a szocializmus építésének idején. A jobb munka, a termelés gaz­daságosságának javításában el­ért eredmény alapozta meg ezt az életszínvonalat, amelynek további emelése is kizárólag a jó munkától függ. Biztonságér­zet, nyugalom, munkakedv, al­kotókészség él a dolgozókban, s mivel a terv igazi realitását az anyagi megalapozottságon kívül elsősorban a dolgozó tö­megek munkaszeretete és lel­kesedése jelenti, biztosak lehe­tünk abban, hogy az idei ma­gasabb tervfeladatok sikeresen megoldhatók. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt 1959. már­ciusi határozata, majd pártunk VII. kongresszusának lelkes előkészületei nagy lendületet adtak falun, városon a terme­lőmunkának, a szocialista munkaversenynek. Nagyobb lépéssel haladhatunk a szocia­lizmus építésének útján azért is, mert a békés építőmunka számára kedvező a nemzetkö­zi helyzet, és nagyobb felada­taink megoldásában — saját erőnk mellett — bizton szá­míthatunk a szocialista tábor országainak, önzetlen bará­tainknak támogatására, a velük kiépített és egyre fejlődő test­véri együttműködésre. Szükséges is volt az idei ma­gasabb szintek kijelölése, hi­szen azt akarjuk, hogy a dol­gozók élete a lehető leggyor­sabban javuljon tovább, és a legjobb előfeltételeket teremt­sük meg a második ötéves terv eredményes végrehajtásához. Azt akarjuk, hogy mielőbb el­érjük a pártkongresszus által megjelölt alapító célokat: be­fejezzük a szocializmus alap­jainak lerakását, meggyorsít­suk a szocializmus építését ha­zánkban. Ha jól dolgozunk, 8—15 százalékkal emelkedik a reálbér Apró Antal ezután aláhúzta, hogy gazdasági fejlődésünk üteme minden területen meg­gyorsult. A legfontosabb gaz­dasági mutatókban már tavaly elértük a hároméves tervben 1960-ra előirányzott szintet. A szocialista ipar termelése már tavaly több volt az 1960-ra elő­irányzott termelésnél. A lakos­ság reáljövedelme szintén ta­valy elérte, a lakosság áruvá­sárlása pedig meg is haladta a hároméves tervben 1960-ra elő­írt mértéket. Ha idei tervein­ket sikeresen megvalósítjuk — s erre minden lehetőség meg­van —, a nemzeti jövedelem 1957-hez képest mintegy 25 százalékkal lesz nagyobb. A szocialista ipar termelése az eredeti hároméves terv szerint 22 százalékkal emelkedett vol­na. Az idei tervfeladatok ered­ményes végrehajtásával mint­egy 35 százalékot ér el az emelkedés. 1957-ben úgy szá­moltunk, hogy új áron 57 mil­liárd forintot fordítunk állami beruházásra. Dolgozó népünk jó munkája lehetővé teszi, hogy három év alatt összesen — szintén új áron számítva — 75 milliárd forintot használ­hassunk fel beruházásokra. Eredetileg azt tartottuk lehet­ségesnek, hogy a bérből és fi­zetésből élők egy keresőre ju­tó reálbére, illetve egy főre ju­tó reáljövedelme az 1957. évi­hez képest 6, illetve 8 száza­lékkal legyen magasabb ez év végére. Ha jól dolgozunk, 8, illetve 15 százalékos emelkedés lesz! Csak a növekvő termelés nyomán gazdagíthatjuk magunkat Igen szépek az eredmények és a célok — folytátta. — Min­ket, kommunistákat, vezetőket, a népi hatalom harcosait úgy ismernek, hogy bármilyen di­cséretes jó munka eredményei­ről beszélünk is a méltatás szavaival, várható, hogy hoz­záfűzzék: de ..., és következ­nek a bíráló megállapítások. Valóban, most is következik majd néhány »de«. Az ország- gyűlés tanácskozásain felszó­laló képviselőtársaim közül számosán méltatták a terv rea­litását, rámutattak arra, hogy a terv — bár nagy feladatokat ír elő — megvalósítható. Majd­nem minden felszólaló tett azonban az ilyen megállapí­tás után néhány megjegyzést, hozzátette szavaihoz, hogy: de... Még ilyen vagy olyan területen tovább kell javítani munkánkat. Ha városban, üzemben vagy falvakban, hi­vatalokban dolgozókkal be­szélgetünk, szinte egyöntetűen azt mondják: Mi tagadás, jól élünk, csak soha rosszabb ne legyen, de azért még egy-két dolog kellene, amit szívesen megvásárolnánk. Egyiknek több ruha vagy jobb lakás, a má­siknak új bútor vagy televízió az igénye. Nos, ezért fűzzük mi is hozzá mindig az ered­mények elismeréséhez a »de« szócskát, és figyelmeztetjük magunkat, figyelmeztetjük a gazdasági és politikai vezetőin­ket a sikerek mellett jelentke­ző hibák, fogyatékosságok megszüntetésére, és felhívjuk a figyelmet arra, hogy csak a növekvő termelés, a jó, gazda­ságos munka nyomán érhető el, hogy szocialista hazánk to­vább gazdagodjék, a dolgozók­nak legyen jobb lakásuk, több ruhájuk, új bútoruk, televízió­juk, hogy fokozatosan minden dolgozó kielégíthesse igényeit, valóra válthassa egyéni elkép­zeléseit. Sok javítani való van még a beruházások vonalán. Annál fontosabb, hogy e téren előre­haladjunk,, mert a kiadások igen jelentékeny részét fordít­juk az idén beruházásokra. Az ipar alapjainak kiszélesí­tése, ezen belül az alapanyag- ipar, a szénbányászat, a villa- mosenergia-termelés, a vasko­hászat feltétlenül fontos fej­lesztése, a mezőgazdaságnak a szükséges építőanyaggal, gé­pekkel, műtrágyával, növény­védőszerekkel történő fokozott ellátása a biztosítéka annak, hogy ki tudjuk elégíteni a népgazdaság, a bel- és külke­reskedelem növekvő igényeit. Egy év alatt soha nem kapott annyi gépet, berendezést és műszert iparunk, mint tavaly. Ebben az évben ez még foko­zódni fog. Több mint tízezer traktort kap a mezőgazdaság Apró Antal ezután rámuta­tott arra, hogy változatlanul nagy problémát jelent a beru­házások koncentrálása. A ta­pasztalatok alapján a kormány úgy döntött, hogy az értékha­táron felüli új beruházás meg­kezdésére 1960-ban csak 1,3 milliárd forintot lehet felhasz­nálni, a többi anyagi erőt a már megkezdett beruházások befejezésére, illetve gyorsabb ütemű kivitelezésére kell for­dítanunk. Oda összpontosítsuk anyagi erőinket, ahol a beru­házás a lehető leghamarabb megtérül, segíti . népgazdasá­gunk fejlesztését, korszerűsí­tését, a műszaki színvonal emelését. A mezőgazdasági beruházás az idén 27 százalékkal több a tavalyinál. A mezőgazdasági beruházások több mint felét a mezőgazdaság további gépesí­tésére használjuk fel. Sok egyéb gép mellett több mint 10 000 traktort, több mint 4000 gabonavető-gépet, 1400 gabo­nakombájnt, 2400 fűkaszát, csaknem 3500 műtrágyaszórót kap az idén a mezőgazdaság. Az univerzális traktorok ará­nya ez évben országosan meg­haladja az 50 százalékot. A termelőszövetkezetek megerő­sítésére, illetve fejlesztésére 2825 millió forintot irányoz elő a terv, ebből az állami hitel csaknem 2400 millió. A terme­lőszövetkezetek építési beru­házásait több mint másfél mil­liárd forinttal segítjük. Építőiparunk nagy feladat előtt áll Az idei beruházási program nagy feladatok elé állítja épí­tőiparunkat és építőanyagipa­runkat is. Az építőanyagipar szűk termelési kapacitásának megszüntetésére ez évben több mint 800 millió forintot költünk építőanyagipari beru­házásokra. Különösen fontos a meglévő cementgyárak kapa­citásának bővítése, új cement­gyárak építése. Vác közelében építjük fel a dunai cement- és mészművet, amely a három­éves terv legnagyobb építkezé­se. Ennek a gyárnak gyorsabb építése, illetve üzembehelye­zése számottevően enyhíti majd a cementhiányt, s az or­szág cementipari termelését 1963-tól 1965-ig fokozatosan egymillió tonna cementtel, azaz a jelenlegi országos ter­melési kapacitás mintegy 70 százalékával növeli. Az építőipar dolgozói tőre kedjenek arra, hogy a leg­jobban előkészítsék a beruhá­zásokat, az építkezéseket, a leghatékonyabban hasznosítsák az építési kapacitásokat, mun­kaerőt, gépet, anyagot Válasz­szák ki a leggazdaságosabb [megoldást minden igyekeze­tükkel azon legyenek, hogy a beruházásokat a lehető leg­rövidebb idő alatt elkészítsék. A mezőgazdaságban is megnyílik a termelőerők fejlesztésének nagyszerű perspektívája Pártunk és kormányunk bi­zalmat élvező politikájának eredményeként napjainkban a falun történelmi jelentőségű társadalmi-gazdasági átalaku­lás megy végbe. A hároméves terv időszakának elején ha­zánk szántóterületének kere­ken egynegyede tartozott még csak a szocialista szektorhoz, a most érkezett legújabb ösz- szesítő jelentés szerint ma már kétharmada, egészen pon­tosan 66,2 százaléka. Ezen be­lül az összes szántóterület 51,9 százalékán termelőszövetkeze­tek gazdálkodnak. 1959 no­vember elseje óta 293 000-rel nőtt a termelőszövetkezeti ta­gok száma. Ma a községek 65,3 százaléka — szám szerint 2138 — termelőszövetkezeti község. November elseje óta 767 község lett termelőszövet­kezeti község. Ezeknek az adatoknak alap­ján bátran megállapíthatjuk, hogy dolgozó parasztságunk napjainkban tömegesen lép a közös gazdálkodás útjára. In­nen, az országgyűlés fórumá­ról is üdvözöljük a termelő- szövetkezetekbe lépett dolgozó parasztok százezreit. Új és egyre gazdagabbá, kulturáltab­bá fejlődő életük küszöbét át­lépve, kívánjuk nekik, hogy helyi vezetőiket jól megvá­lasztva, a közös munkában, a közös célok eléréséért egysége­sen felsorakozva maguk és ha­zájuk javára jó egészségben, jó munkával nagy sikereket ér­jenek el. Kormányunk a múlt évihez hasonlóan az idén is elsőrendű fontosságú feladatának tekin­ti a termelőszövetkezeti moz­galom támogatását minden le­hetséges módon. Annak idején a háromeves terv egész időszakára nem egé­szen 2 milliárd forint közép- és hosszúlejáratú hitelt irá­nyoztunk elő a termelőszövet­kezetek támogatására. Ezzel szemben egyedül a múlt év­ben több mint hárommilliárd forintra emelkedett a termelő- szövetkezetek állami hitellel való támogatása. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek létrejöttével megnyílik a me­zőgazdaságban is a termelő­erők folytonos fejlesztésének nagyszerű perspektívája. A termelőszövetkezeti mozgalom lelkesítő fejlődése még bizto­sabbá teszi, hogy ebben az évben egész mezőgazdasá­gunk továbbfejlődik, teljesít­jük és túlteljesítjük a mező- gazdasági termelés idei fel­adatait. A múlt évben emelke­dett a mezőgazdasági terme­lés, fejlődött az állattenyész­tés is. Hasznosnak bizonyultak a nagyüzemi baromfitenyésztés fejlesztését szolgáló állami be­ruházások. A termelőszövetke­zetekben egy év alatt meghá­romszorozódott a baromfihús termelése, a baromfitelepeken megnégyszereződött a tojás­termelés. Az idén a tavalyinál nagyobb feladatokat kell meg­oldani az állattenyésztésben is. Ebben az évben például leg­alább 530 000 mázsával több vágóállatot, 80 millió literrel több tejet, 60 millió darabbal több tojást és 1400 mázsával több gyapjút kell adnia a me­zőgazdaságnak, mint tavaly. Az állattenyésztés fejleszté­sének fontos előfeltétele a bő­séges takanmányellátás. Ki­emelkedő jelentőségű tehát a kukoricatermesztés, amelyben vannak biztató, szép eredmé­nyeink. A legértékesebb ta­karmánynövény vetésterülete jelentékenyen nőtt, s ami kü­lönösen fontos: az eddigi leg­magasabb termésátlaggal fize­tett. Száraz szemtermésre számítva — a tervezett 12,9 mázsa helyett — katasztrális holdanként átlagosan 14,9 má­zsa kukoricánk termett. A siló­kukorica vetésterülete egy év alatt több mint kétszeresére nőtt. Ezeknek az eredményeknek az elérése köszönhető annak, hogy a szemes és silókukorica termesztése a mezőgazdasági termelők, valamint az irányító szervekben dolgozó vezetők fi­gyelmének középpontjába ke­rült. Kiszélesedett a hibridku­korica-vetőmag felhasználása. 1958-ban az ország kukorica­vetésterületének csak 7, 1959- ban viszont már 40 százalékán használtak hibridvetőmagot. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetek szántó­földjein. — nagyon helyesen — szinte általánossá vált a hib­ridvetőmag felhasználása. Most célul tűzhetjük ki, hogy ebben az évben országo­san a vetésterület mintegy 60 százalékát vessék be hibrid­maggal. Szerény számítás sze­rint is ilyen módon csaknem hárommillió métermázsával növelhető ez évben a kukori­catermés, ez pedig — átszámít­va — mintegy 5000—6000 va­gonnal több sertéshúst jelent. Szüntelen figyelmet kell for­dítani a mezőgazdasági áru­termelés és ezzel együtt az ál­lami felvásárlás tervének tel­jesítésére is. Igaz, a jövőben jobhan támaszkodhatunk ál­lami gazdaságainkra és terme­lőszövetkezeteinkre, de nem nél­külözhetjük az egyénileg gaz­dálkodó termelők, sőt a háztá­ji gazdaságok árutermelését sem, különösen az állati termé­kek tekintetében. Ügy gondol:: m hogy teljesen jogos az állam­nak a mezőgazdasági, áruter­melési és felvásárlási - terv tel­jesítése iránti igénye akkor — amint az elmondottakból is kitűnik —, amikor nagy erőfe­szítéseket teszünk, hogy a me­zőgazdaság több gépet, építő­anyagot, műtrágyát, növény­védőszert és más szükséges eszközöket kapjon. 1960-ban a múlt évihez ké­pest 8,9 százalékkal kell nö­velni a mezőgazdasági termé­kek felvásárlását. Kormá­nyunk bízik abban, hogy dol­gozó parasztságunk az idén újabb sikereket ér el a terme­lés fejlesztésében és az áru­termelés növelésében. Apró Antal elvtárs a továb­biakban a külkereskedelem feladatairól beszélt, majd így folytatta: 1 A legteljesebb bizakodással nézünk építőmunkánk idei fel­adatainak sikeres megvalósítás »a tuti. Minden alapunk megvan a derűlátásra Munkásosztályunk, paraszt* Ságunk, értelmiségünk az utób­bi két évben minden tervfel­adatot túlteljesített. Bízunk abban, hogy dolgozó népünk az eddig elért termelési sike­reket ebben az esztendőben, újabb és még nagyobb győzel­mekkel tetézi. A kongresszu­si monkaverseny hatalmas si­kerei azonban nem felejtethe­tik el velünk, hogy a múlt esztendő végén nem kívánatos jelenségek is mutatkoztak: nem egy helyen jelentkezett a már sokszor elítélt »mennyisé­gi szemlélet«, a létszám feles­leges duzzasztása, az anyag­készletek felesleges fogyasztá­sa, itt-ott a minőség romlása, a műszaki fejlesztés háttérbe szorulása. A szocialista mun­kaverseny célkitűzései nem szorítkozhatnak egyoldalúan es általában mindenütt mennyi­ségi, többtermelési ered/mé- nyek elérésére. Az 1960. évi munkaverseny sikerének kiví­vásában az eredmények el­érésében számítunk a szo­cialista munkaveirsenyben élen járó szocialista brigádok mun­kájára, aktív közreműködésé­re, amelyek példamutató kez­deményezésükkel nemcsak ter­melési célok elérését, termelő- munkájuk fejlesztését vállal­ták, hanem egyszersmind a szocialista magatartás és er­kölcs, a közösségi szellem el­mélyítését is. Tanúi­nak, tovább művelődnek. A vállalatok, üzemek vezetői tá­mogassák, segítsék ezeket a nagyszerű kezdeményezéseket. Felszólalásának befejező ré­szében a gazdasági vezetés né­hány kérdéséről, a gazdasági vezetők feladatairól beszélt Apró Antal. A többi között hangsúlyozta: A dolgozók túlnyomó nagy többsége szereti a rendet és a fegyelmet, és elvárja a vezető­től, hogy ezt biztosítsa. Az ilyen vezető nem válik nép­szerűtlenné, éppen az ellenke­zője az igaz: élvezni fogja a dolgozók többségének megbe­csülését, feltétlen bizalmát, s ez a biztosítéka annak, hogy vezetők és beosztottak eggvé- forrottan, egy akarattal tud­nak küzdeni az adott kollektí­vára váró feladatok jó megol­dásáért. Legnagyobb kincsünk a dol­gozó nép alkotó tevékenysége; Olyan erőforrás ez, amely nem apad el soha, ha a dolgozók érzik, hogy az országban min­den az ő érdekükben történik; az ő javukat szolgálja mindaz, amit az országgyűlés, a párt, a .kormány határoz és javasol. Tudjuk, hogy dolgozó népünk szereti hazáját, és boldog szo­cialista országot, megelégedett családi életet akar. Mindenki legyen azonban tudatában an­nak, hogy terveink megvalósí­tása, a népgazdaság erőtelje­sebb fejlesztése és az egész nép — benne saját maga és családja — jövőjének alakulá­sa egyéni munkájától .függ nagy méri ékben. Biztosak va­gyunk abban, hogy népünk ez évi fáradozásait, erőfeszítéseit siker fogja koronázni. A beterjesztett költségvetés szocialista építésünk meggyor­sítását, hazánk erősödését, a dolgozók életének további ja­vulását szolgálja. Ezért java­solom, hogy a tisztelt Ország­gyűlés azt fogadja el, emelje törvényerőre. (Nagy taps.) I (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom