Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-29 / 24. szám

Péntek, 1960. jai’iär 29. s SOMOGYI NÉPLAP III országgyűlés ülése (Folytatás az 1. oldalról.) alap-adta lehetőségekkel; szo­rosabbra kell venni a vállala­tok és az ipari akadémiai ku­tató intézetek, egyetemi tan­székek kapcsolatát. A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy a nemzeti jövedelem ezévi tervezett többletének egy részét a szocialista felhal­mozódás nagyobb mértékű növelésére fordítjuk, s ez­zel egyidejűleg biztosítjuk az anyagi eszközöket az életszínvonal szerény, de érezhető javulásához. A felhalmozáson belül to­vább nőnek az állóalapok bő­vítésére előirányzott összegek. Világosan kell azonban lát­nunk, hogy a felhalmozási alap részesedését a nemzeti jövedelemből jelenleg tovább nem növelhetjük. Ezért a nép- gazdasági terv összeállításánál számos, egyébként indokolt beruházási igényt a kormány határozottan elutasított. A be­ruházásokra biztosított össze­geket szinte teljes egészében a folyamatban lévő beruházások­ra összpontosítjuk. Meg kell szűnniük az olyan jelenségek­nek, hogy például hosszú hó­napokig ki sem csomagoltak értékes importgépeket, vagy egyik vállalattól a másikhoz szállítgatták, mert a gépeket kellő megfontolás nélkül ren­delték és osztották el. Az ed­diginél nagyobb figyelmet kell szentelni a vállalati felújítási keretekre is. Fontos, hogy a vállalatok az állóeszközök kor­szerűsítésére használják fel a rendelkezésükre álló eszközö­ket. A népgazdaság minden te­rületén érvényt kell szerez­ni, nk annak a felismerésnek, hogy a termelés, a beruházá­sok és felújítások növekedése csak akkor szolgálja igazán szocialista fejlődésünk ügyét, ha magasabb műszaki és ter­melékenységi színvonallal, ala­csonyabb termelési költségek­kel, gazdaságos külkereskede­lemmel és aktív fizetési mér­leggel párosul. A gazdaságosság növeléséért tökéletesítenünk kell az anya­gi érdekeltség formáit. A nye­reségrészesedési rendszer ered­ményesnek bizonyult, alapel­veit változatlanul helyesnek tartjuk, de gyakorlati megva­lósítási módszereit tovább kell fejlesztenünk. A népgazdasági érdek és a vállalati érdek össz­hangját jobban szolgálná pél­dául, ha az alapfeladatokat és a többletnyereségből való ré­szesedés mértékét több évre előre meghatáaoznánk. Tovább kell javítanunk a bérgazdálko­dás rendszerét, hogy az ne a vállalatok vezetőit sarkallja a létszám növelésére, hanem a dolgozókat ösztönözze szaktu­dásuk gyarapítására és ezáltal magasabb teljesítmények el­érésére. Részletesen szólott ezután a mezőgazdaság helyzetéről és a mezőgazdasági termelés, va­lamint a költségvetés össze­függéséről. A költségvetés összeállítása­kor — hangsúlyozta — első­rendű kötelességünknek érez­tük, hogy a mezőgazdaság szo­cialista fejlődését ösztönözzük, a termelőszövetkezeteket se­gítsük. Az idei költségvetés a szövetkezeti élet egészét átfo­gó állami segítséget biztosít a régi és új termelőszövetkeze­teknek, nagyüzemi gazdaságok kialakítására, megszilárdításá­ra és fejlesztésére. E sokoldalú állami támogatás előfeltétele, hogy a szövetkezeti parasztok saját erőforrásaikkal és szor­galmas munkájukkal fokozot­tan hozzájáruljanak a nagy­üzemi gazdálkodás kialakításá­hoz. A költségvetés 2,2 milliárd forint hosszúlejáratú hitelt és 227 millió forint vissza ném térítendő állami tá­mogatást biztosít a terme­lőszövetkezetek idei beru­házásaira. A költségvetés több mint más­fél milliárd forintot irányoz elő építkezésekre, több száz­ezer állatférchely, több ezer vagon kapacitású magtár, gó- ré és egyéb gazdasági épület létesítésére. A beruházások­nál a lehető legmagasabb fo­kú gazdaságosságra kell töre­kedniük az építő vállalatoknak is, a termelőszövetkezeteknek is. A termelőszövetkezetek tag­ságán és vezetőségén múlik, hogy jól használják fel szo­cialista államunk sokoldalú anyagi támogatását. A mun­kafegyelem megszilárdítása, a helyes munkaszervezet kiala­kítása, az ösztönző jövedelem- elosztási formák kikísérletezé­se, a növénytermesztés és az ■állattenyésztés színvonalas, tervszerű irányítáia komoly követelményeket támaszt a ter­melőszövetkezetek vezetőivel szemben. Azok a szövetkezeti veze­tők látják el jól a felada­tukat, akik a termelési alapok bővítésére, több és jobb áru termelésére hasz­nálják fel az álfami hite­leket is, a szövetkezet saját erőforrásait is. Csakis a több áru értékesítésé­ből származhat a tagok na­szociális és kulturális előirány­zatai egy lakosra számítva évi 1900 forintot tesznek ki, 14 szá­zalékkal többet, mint az előző évben. Költségvetésünk közel 900 gyógyintézeti ágy, 39 or­vosi körzet létesítését irányoz­za elő. A szakorvosi rendelő­órák számát nyolcszázzal nö­veljük. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezése következ­tében a társadalombiztosítás­ban részesülők száma ugrás­szerűen megnőtt: a biztosítot­tak száma az idén már meg­haladja a 8 millió főt, vagyis Magyarország lakosságának *80 százalékát. A kultúra terjesztésére és fejlesztésére a tavalyinál na­gyobb összeget biztosít a költ­ségvetés. A szocialista kultúra széle- sebbkörű terjesztését szolgál­ják a színházak, a rádió, a te­levízió, a könyvtárak és a mű­velődési otthonok működésére előirányzott — a múlt évinél nagyobb összegű — költségve­tési tételek. A tavalyinál töb­bet biztosít a költségvetés a gyobb jövedelme. A régi és az tudományok fejlesztésére, kü- új termelőszövetkezetektől is ! Ionosén a fizikai és a kémiai, a azt várjuk, hogy megtermelt j műszaki és agrártudományok- áruikat mind nagyobb mérték- — ben értékesítsék az állami és szövetkezeti kereskedelem út­ján és ezzel a városok jobb el­látását is szolgálják. A terme­lési alapok meghatározott szá­zalékának erejéig hitelt nyúj­tunk az újonnan alakult és a területileg jelentősen megnö­vekedett szövetkezeteknek. A hitel fedezeteként a termelő­szövetkezeteknek áruértékesí­tési kötelezettséget kell vállal­niuk az állammal szemben. Expozéja befejező részében az életszínvonal egyes kérdé­seivel foglalkozott Nyers Re­zső pénzügyminiszter. Elmon­dotta, hogy a népgazdasági terv szerint ebben az évben 2,1 szá­zalékkal nőnek a reálbérek, s jóval kedvezőbben alakulnál«, mint ahogy a hároméves terv­ben eredetileg számítottuk. Ebben az évben tovább emel­kedik a népgazdaság szocialis­ta szektorában dolgozók száma, és csökken a száz keresőre ju­tó eltartott. A nyugdíjak és a családi pótlék tavalyi rendezé­se, valamint a nyugdíjasok szá­mának gyarapodása ebben az évben mintegy 700 millió fo­rint többletbevételt jelent a lakosságnak. A munkások és alkalma­zottak reáljövedelme tehát három év alatt az eredeti­leg tervezett nyolc száza­lék helyett tizenöt száza­lékkal emelkedik. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a költségvetés összeállí­tásánál az a meggyőződés ve­zette a kormányt, hogy az idei feladatok megoldásában épp­úgy számíthat a dolgozó tö­megek egyetértésére és tevé­keny támogatására, mint az eddigiekben. E meggyőződés helyességét igazolja többek között a ha­zánk felszabadulásának 15. év­fordulója tiszteletére indult munkaverseny-mozgalom is, amely újabb hatalmas erők forrásává válhat népgazdasá­gunk fejlődésében. A munká­sok*, a parasztok és az értel­miségiek alkotó munkáján ala­puló szocialista építés ez évi programját tükrözi és szolgál­ja az 1960-as állami költség- vetés. Ezért a forradalmi mun­kás-paraszt kormány nevében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztett törvény- javaslatot fogadja el. (Hosszan tartó taps.) A _ pénzügyminiszter beszá­molója után dr. Dabrónaki Gyula, a terv- és költségvetési bizottság előadója ismertette a bizottság álláspontját az 1960. évi költségvetésről. Az előadó javaslatára az országgyűlés úgy határozott, hogy a költségvetésről szóló törvényjavaslat általános és részletes vitáját együttesen folytatja le. Ezután ebédszünet követke­zett, majd az országgyűlés dél­után Dinnyés Lajos alelnök el­nökletével folytatta tanácsko- zását. Az 1960. évi költségve­tésről szóló törvényjavaslat vi­tájában elsőnek Szűrői István országgyűlési képviselő, az MSZMP Központi Bizottsága ipari és közlekedési osztályá­nak vezetője szólalt fel. Szurdi István beszéde A reáljövedelem növekedés túlteljesítése mintegy egyliar- mad részben az átlagbérek emelkedéséből adódik. Az ere­deti életszínvonal emelkedési előirányzat túlteljesítéséhez — mintegy 15 százalékban — hoz- zájárul az egyes fogyasztási cikkek — például a zsír, a vaj, a bor — árának leszállítása is. A reáljövedelmek emelkedé­sével nőnek a dolgozók igé­nyei. Ezeknek az igényeknek a kielégítését a lehető legnagyobb mértékben biztosítanunk kell — érvényesítve pártunk gaz­daságpolitikájának azt az alap­vető elvét, hogy a nagyobb felhalmozással járó erőfeszíté­sek nem mehetnek az életszín­vonal emelkedés, a lakosság áruellátása rovására. A kor­mány gondoskodott arról, hogy a belkereskedelmi áruforga­lom szerkezete a lakosság igé­nyeinek megfelelően változzék. A kiskereskedelem teljes áru­forgalmát 5,2 százalékkal ma­gasabbra irányoztuk elő. Ezen belül a ruházati cikkek for­galma több mint 6 százalék­kal, a vegyesipari cikkeké kö­zel 8 százalékkal emelkedik. Ennél is nagyobb lesz a fej­lődés a lakosság által külön keresett tartós fogyasztási cik­keknél. Elöljáróban aláhúzta, hogy az ipar társadalmi, gazdasági jelentősége a szocializmust építő valamennyi országban igen nagy. A szocialista orszá­gok gyors fejlődését, előretöré­sét szolgáló gazdasági eredmé­nyeket a helyes politika után elsősorban az ipari, a techni­kai színvonal biztosítja. Iparunk fejlesztésének kulcs­kérdése — hangsúlyozta — a műszaki színvonal növelése és ezért, szükséges iparunk hely­zetéről, mindenekelőtt műsza­ki fejlesztéséről tájékoztatni az ország dolgozóit. Szüksé­gesnek vélem az ország figyel­mét felhívni a műszaki fej­lesztésben előttünk álló nagy feladatokra azért is, mert si­kereink mértékét az határoz­za meg, hogyan vállal részt társadalmunk, elsősorban a magyar munkásosztály és az egész műszaki értelmiség a fel­adatok megoldásában. Az el­múlt években némileg előreha­ladtunk a műszaki színvonal emelésében, de a feladatok megoldásában, sót egyes fon­tos műszaki célok pontos ki­jelölésében még a munka kez­detén vagyunk. A gépiparban az utolsó két-három évben je­lentősen csökkentettük elma­radásunkat. Komoly fejlődés van az élelmiszeripari, vegy­ipari gépgyártásban, speciális tehergépkocsik, autóbuszok előállításában. Kiemelkedően korszerűek egyes vákuumtech­nikai termékeink, elektro­akusztikai és elektrotechnikai len technikai elmaradásunk az erősáramú villamosberendézé- sek terén. Minden lehetősé­günk megvan ahhoz, hogy az elmaradást megszüntessük, s nem kis mértékben rajtunk áll, mikor következik ez be. A műszaki színvonal növelése magasabbrendű követelménye­ket jelent. A technikai ellá­tottság fejlesztése a dolgozók javát, a munka megkönnyíté­sét is szolgálja. A párt és a karmámy gazda­ságpolitikájának, iparpolitiká- múlttal' nek mélyreható farradajml változások, hanem iparunk is új forradalmi változások kísé­retében fejlődik. Sikereink biz­tosítéka, hogy tömegeink támo­gatják politikánkat, gazdasági programunkat azért, mert igazi érdekeiket szolgálja, mert helyes és lelkesítő célokat tűz ki, amelyek reálisak és meg­valósíthatók. E célok dolgozó népünk, a legjobb szakembe­rek széles körének véleményét, elképzeléseit, akaratát tükrö­zik, — mondotta befejezésül jának új vonása a muirtai1 Szurdi István. A költségvetést, szemben, — folytatta Szurdi a párt g.s a maga nevében el­látván —, hogy ipari termelési fogadta. bázisainkat' lépésről-lépésre, de j Szurdi István után Gádor nagyon következetesen, a kor-, Ferenc Hajdu-Bihar megyei, S2eru technika alapján széle- j Kiss Dezső budapesti, Kukucs- sitjuk es iparunk műszaki j ka János Borsod megyei és színvonalának növelését a ter-1 Hunyadi Károly Tolna megyei me'ékenység emelése fő eszkö zenek (tekintjük. Beruházá­saink növekedése és ezen be­lül a gépi beruházások ará­nyának emelkedése ehhez megteremti az objektív alapokat. Ezt bizonyítja a töb­bi tények között szerszámgép- behozatalunk alakulásának száma is. Amig 1950 és 1955 között körülbelül 70 millió de­vizaforint értékben, évenként 1100—1200 darab szerszámgé­pet importáltunk, addig 1950- ben közei négyezer szerszám­gépet, körülbelül 350 millió devizaforint értékben és ha­sonlók az 1960. évi behozatali tervek is. A műszaki fejlesztésnek egyik — és csak a szocialista országokban lehetséges —, emelője az újítómozgalom, az újítók és feltalálók, tehát a munkások és mérnökök tízez­reinek, tömegeinek aktív rész­vétele a műszaki fejlesztésben. A párt helyes és körültekin­tő politikája megteremti az alapját a még gyorsabb üte­mű alkotómunkának: annak, hogy gazdasági és műszaki éle­tünkben is az új legyőzze a A húsboltokban: Pontos, üdveries kiszolgálás, bö választék , .... ... régit. Most nemcsak a mező- „ berendezéseink, orvosi musze- gazdasági termelésben történ- (MTI) remk, s bizonyos mezőgazda­sági és malmi gépeink. Fenn- héjázás nélkül állíthatjuk, hogy számos ipari termékünk mind a gazdaságossági, mind a műszaki jellemzők tekinte­tében elérte a világszínvona­lat. Ilyenfajta gyártmányok­kal ma már iparunk majdnem valamennyi területén találkoz­hatunk. Sajnos azonban még nem ez az általános jellemző­je ipari gyártmányainknak. Ma még nem tartunk ott, hogy iparunk munkaerejét magas termelékenységgel hasznosít­suk, az anyagokat, az energiát a legjobb hatásfokkal, a leg­gazdaságosabban használjuk fel, mert iparunk műszaki színvonala általában még nem kielégítő. Különösen tűrhetet­országgyűlési képviselők laitaik fel. Z. Nagy Ferenc országgyű­lési képviselő, — az Ország­gyűlés mezőgazdasági bizott­ságának nevében megállapítot­ta: egyre inkább valóraválik a pártnak és a kormánynak az a szándéka, hogy a mezőgazda­ság szocialista átszervezéséi! egész népünk ügyévé tegye. A dolgozó parasztság egyre nö­vekvő bizalommal válaszol a párt- és a kormány helyes po. litikájára. Ez a bizalom segí- teniakarássial, áldozatváMalás- sál is párosul. Dolgozó pa­rasztságunk a múlt évben pél­dául saját erőből mintegy 165 millió forint értékű gazdasági épülettel és más létesítmény­nyel gazdagította a termelő- szövetkezeteket. Berki Zoltán Szabolcs—Szat- mgjr megyei országgyűlési kép­viselő a villamosenergia idő­szerű kérdéseiről beszélt. Mokri Pál, Komárom megye országgyűlési képviselője szó­lalt fel végül a csütörtök dél­utáni vitában. Az országgyűlés pénteken délelőtt tíz órakor folytatja a költségvetés tárgyalását. Az elmúlt hét péntekén öt húsbpltot látogattunk meg Hollósi Józseffel, az Állami Kereskedelmi Felügyelet munkatársával. A próbavá­sárlások tanúsága szerint mind az öt (a Május 1. u. 1. sz., Ady Endre, Berzsenyi, Kanizsai utcai és Füredi ut­ca sarki) boltban pontosan mérik a kért mennyiséget, il­letve fillérnyi pontossággal Eltartójuk: a termelőssöretkexet Bútorban húsz százalékkal, elektromos hűtőszekré­nyekből tizenöt százalék­kal, televíziós vevőkészülé­kekből hatvanhárom szá­zalékkal több kerül forga­lomba, mint tavaly. Az életkörülmények alakulá­sában egyre nagyobb szerepet játszanak a bérekbe és jöve­delmekbe be nem számított közvetlen juttatások. Figyel­met érdemel például, hogy az — Édes fiam, én csak hor- dozgatom a tejet, és nem is kérdeztem, mivel tartozom — fordul a falu fiatal tanácsel­nökéhez Hornyák Gyula bácsi. — Nem tartozik semmivel. Egész nyugodtan menjen te­jért ezután is, megjár az ma­gának. így határozott a veze­tőség — feleli Baksa Sándor, aki a patalomi tanácsnak is meg a Jobblét Termelőszövet­kezetnek is' elnöke. Az idős házaspár konyhájában hangzanak el ezek a szavak. Hornyák néni dob két darab fát a tűzre, aztán, mint aki figyelmetlenségen kapta rajt magát, iparkodva hellyel kí­nálja látogatóit. Könny szökik halvány fényű szemébe, amint elmondja: — Egyetlen lányunk volt, s fiatalon meghalt. Támasz nél­kül maradtunk, se gyerek, se unoka, ki gondunkat viselné. Nem is tudom, miből élnénk, ha a falu nem adná meg min­dennapi betevő falatunkat... Hosszú idő, nyolcvanhárom esztendő suhant el az öreg J| bognár feje fölött. Előbb ura- \ dalomban, majd önálló kis- £ iparosként dolgozott. Néhány " éve azonban letette a gyalut meg a fűrészt. A múlt tavasz- szal, amikor a közösbe tömö­rült a kis falu minden dolgo­zó parasztja, ő is jelentkezett tagnak a szövetkezetbe. Fei­sern tudok tenni — buggyant ki ajkán öregesen a szó. S a közösség magához ölelte. — Fiatal éveket nem adhatunk, de kenyeret, azt tudunk adni, és adunk is — mondták neki azok, akik a falu népe sorsá­nak hivatott és érző szívű irá­nyítói. S a tanácsban, a szövetke­zetben azóta állandóan szó esik az öreg házaspárról. Hor­váth Lajos tanító, a szociális városbat? menyesen aztán elkezdi: Nem megy kocsi a mostanában?' — Egyelőre nincs róla szó, £ de mondja csak, miért kérdi —\ puhatolódzik Baksa elvtárs. £ — Fogytán a tüzelőm, kelle-f, ne egy kis szenet hozni. £ — Hát persze, most )Ut<} eszembe, holnap kell mennünk£ Kaposvárra — fordít a szón az,’ elnök. S számolják az áruk ellenérté­két. A Kanizsai utcai bolt­ban még inkább egy-egy tél dekával kevesebbet számított fel az eladó a kolbásznál és a nyershúsnál. Ugyancsak elismerést érde­mel a felszolgálók jó modo­ra. Igaz, hogy a délelőtti órákban zsúfolt boltot, türel­metlen vevősereget nem talál­tunk sehol, ami könnyen ki­válthatja az . eladók idegeske­dését is. Szóval délelőtt nem volt sok vásárló, de áru már volt bőven. A különböző felvágot­tak mellett kolbászok, sza­lonna (nemcsak egy minő­ség) volt található nagy vá­lasztékban majd mindegyik boltban. A Május 1., a Kani­zsai és a Füredi utcában már árusították a sertéshúst. Reg­gel érkezett. Ellenőrzésünk után meg­kérdeztük Nyíri Józsefet, a Somogy megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat áru­forgalmi osztályának vezető­jét, hogy az e napon tapasz­talt jó áruellátás állandónak — Akkor én elmehetnék re-£ mondható-e egész héten. állandó bizottság elnöke meg- luk, s ha üresen jönnének ha-’, meglátogatja őket. A tanács- za tagok és tsz-vezetők sem ke­rülik el a házukat. Az elnök kérte, hogy arra jártukban nyissanak ajtót Hornyák bá­csiéira, hogy ne érezzék á ma­gányt. Megannyiszor meleg emberi szót, máskor meg egy kis anyagi segítséget visznek az öregek hajlékába. A tanács tavaly ötszáz forint segéllyel támogatta őket. A Jobblét Ter­melőszövetkezet egy hold ku­— Mennyi szén kellene? — Öt mázsa. £ — Rendben van, meghozzuk.? — Szóljanak be reggel, in-\ duláskor. ? — Aludjék csak, Hornyáks bácsi, melegedjék itthon, nem? í kocsis felrakja a szenet. t S másnap délután már en-f nek a tüzelőnek a meleged. engedjük el erre a hosszú út ra, nehogy megfázzék. Majd korica termésével meg öt má- áradt szét a kis konyhában.\ zsa búzával ajándékozta meg Bődig semmi más dolga nem ^ a két hajlottkorú embert. S volt ® patalomi Jobblét egyik ■ könnyítettek rajtuk azzal is, fogatának a megyeszékhelyen. idei költségvetés egészségügyi, vették. — De én már semmit hogy naponta egy liter tejet a szomszédban lakó tsz-tag ad nekik: ne kelljen messze, a nagy istállóig elballagniuk ér­te ... Csikorgás hideg van. Hor­nyák bácsi belép a tanácsel­nök irodájába. Látszik rajta, mondaná is meg nem is, ami a szívét nyomja. Nagy körül­De várjunk csak: lehet-e en­nél fostosabb tennivaló, mint\ teljesíteni a két öreg ember ki- ‘ l anságát... A népszámlálás napjaiban Hornyákékhoz is betért az1 összeíró. A megfelelő rubri­kába azt jegyezte be, hogy el-' tartójuk: a termelőszövetkezet.' Kutas József5* Nyíri József véleménye sze­rint különösebb probléma nincs a húsellátással. A he­tenként megszabott mennyi­ség általában elég. Marha­hús a múlt hét első napjától kezdve kapható volt a boltok­ban, s szerdától egyes kije­lölt üzletekben árusítottak már borjúhúst is. Sertéshúst pénteken kap­tak a hentesüzletek. Nagyobb probléma ezzel sem adódik, hiszen nemrégiben zajlottak le vagy folynak jelenleg is a sertésvágások. A lakosság el­látása e tekintetben nem je­lent akkora gondot, mint feb­ruár végén és márciusban majd (az első negyedévről van szó; ti. negyedévenként állapítja meg egy bizottság á keretet). Éppen ezért jelentő­sebb mennyiségű sertéshúst azokra a hetekre tartalékol­nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom