Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-27 / 22. szám

Szerda, 1980. január 27. i SOMOGYI NÉPLAP Gyarapítják a gépparkot Javítják az erőgépeket Készítik a ferigáieoszíást A Darányi Gépállomás dol­gozói most is szorgalmasan végzik munkájukat. A vonta­tók közül nyolc üzemben van. Csányi Gyula és Gulyás Jó­zsef vontatóvezetők éppen most indultak el. S ahárty vontató csak dolgozni tud, az mind szállít /valamit. De ezt már Duics János, a gépállo­más üzemgazdásza mondja. — Számunkra a tél is munkát jelent — magyarázza —, fel­készülést a tavaszra. Nagyok a feladataink. Körzetünkben 12 termelőszövetkezeti község van. Tavalyi tervünk 42 ezer normálhold volt, és 54 606 normálholdat teljesítettünk. Az idei év még nagyobb fel­adat elé állít bennünket. Igyekszünk kielégíteni a tsz- ek gépi igényeit. Ehhez per­sze elengedhetetlenül szüksé­ges a géppark fejlesztése. Kaptunk már 12 Belorusz­traktort, egy U—28-as univer­zális traktort, egy Zetort, 12 műtrágyaszórót, 3 négyzetbe- vetöt és 20 vetőgépet. De vá­runk még 11 Beloruszt és négy T—28-ast. A beszélgetésbe bekapcsoló­dik Filipovocs Pál főmérnök is. — A tavaszi munkánkhoz az erőgépek kijavítása is szük­séges. Jelenleg 8 G 35-öst, 3 így készül a Darányi Zetort és egy ekét javítunk. Február közepére a G 35-ösö- ket, valamint 6 gumikerekűt akarunk megjavítani. Ha még hozzávesszük ehhez a decem­beri magasabb fokú karban­tartást, akkor a téli nagy ja­vítást tökéletesen megoldot­tuk. A műhelyben szétszedett traktorok körül overállos munkások — Jovanovics György, Tóth János, Rigó Sándor és Sipos József — for­golódnak. Nézegetik, vizsgál­ják a hengert, a dugattyút. A másik műhelyben esztergapad nyüszít, és vékony forgácso­kat röppent szét a vídiakés. Illés László, a gépállomás párttitkára, mestere az esz- tergálásnak. Fel sem emeli a fejét a formálódó tengely da­rabról, úgy mondja: — Bi­zony, szükség lenne egy új, nagy esztergapadra, mert en­nek a csúcstávolsága csak ezer milliméter, emiatt nagyobb al­katrészeket nem lehet meg­munkálni. Nemcsak dolgoznak, hanem tanulnak is a gépállomáson. Egy alapfokú tanfolyamon a G 35-ösök kezelését, szerkeze­tét ismerik meg a fiatalok. Aki pedig vontatóvezető akar a tavaszra Gépállomás lenni, az inkább a középfokú vontatóképzőre jár, ezt a. tan­folyamot ugyancsak a gépál­lomáson szervezték meg. Elmondható: itt minden a tavaszi felkészülés jegyében folyik. Már befejezték a leltá­rozást. A különböző brigádok beosztását most vitatják, a brigádtervek lebontása is fo­lyamatban van. Azt szeretnék, ha az idei évben a megnöve­kedett feladatok ellenére is sokkal jobban, zökkenőmente­sebben dolgozhatnának. Tavaly négy brigádba osztották a gé­peket. Egy-egy brigádba 17 erőgép jutott. Ez — a terület nagyságát figyelembe vévé — hibás módszernek bizonyult. Az idén hat brigádot alakíta­nak 12—12 erőgéppel. így a brigádok munkája könnyeb­ben áttekinthető és irányítható lesz. Azt szeretnék, ha a Da­rányi Gépállomás munkájára az idén sem lenne panasz. Delet mutat az óra. Az üze­mi konyhában már ebédhez készülődnek. A menü: — csontleves, rántott hús tört burgonyával — elegendő és finom. Nem csoda, hiszen a gépállomás szakácsnői: Fonyó Pálné és Szilágyi Józsefné ké­szítették. 200 traktor gyártásához elegendő ócskavasat gyűjtött össze a MÉH a múlt évben Eredményes esztendőről ad­hatott számot az évi mérleg el­készítésekor a Somogy—Zala megyei MÉH Vállalat. 1959- ben majdnem 100 vagon pa­pírt gyűjtöttek a »méhesek«. Egy vagon papírhulladék 200 darab közepes vastagságú fa kitermelését teszi szükségtelen­né. Jól dolgoztak a vasgyűjtők is. Csak megyénkben több mint 300 vagon ócskavas gyűlt ösz- sze. E vasmennyiségből 1200 új traktort lehetne készíteni. Bódi János, a Somogy—Zala megyei MÉH Vállalat igazgató­ja — a könnyűipar kiváló dol­gozója — elmondotta, hogy egyre többen ismerik fel, hogy a hulladék nem szemét, hanem értékes nyersanyag. A kong­resszusi versenyben november 30-ig teljesítették egész évi ter­vüket a MÉH Vállalat munka­társai. Teremtsenek rendet i gomási Italboltban! Az elmúlt hetekben a gamá- sd italboltban sok vidéki em­ber fordult meg, aki a termelő- szövetkezet fejlesztésén mun­kálkodott. Akik dologvégezté­vel betértek a földművesszö­vetkezet italboltjába, bizony megbotránkoztak az ottani ál­lapotokon. Az italbolt vezetője, Kriz- bacher József — aki morcosán látja el feladatát — a feleségé­vel együtt dolgozik az ital­boltban,. A legnagyobb hiba, hogy az j italbolt két nagy helyisége nincs rendbehozva, a falról a I festék lekopott, és egyik-másik j helyen már a fal is ledőlt. Cső- elátkozunk ezen a hanyagsá­gon, ugyanis a tavaszi tataro­záskor módot lehetett volna ti- látni a belső javítások elvég­zésére is. Ennek elmulasztása-' ért elsősorban a szövetkezet j vezetősége a felelős. Ott tartóz-! kodásunk idején telítetlenül Még egyszer a nagyszakácsi ricinusról Egy kivizsgálás margójára »Ricinus« címmel cikket közöltünk lapunk 1959. de­cember 24-i száméban. Megírtuk, hogy Nagyszakácsiban a padláson tároljik a gazdák e fontos ipari növény termését, ■mert az átvételre és elszállításra nem gondolnak az illetéke­sek.. Ezzel szemben a MEZÖMAG Vállalat Somogy megyei kirendeltsége azzal dkarja elintézni a dolgot, hogy a terme­lőktől kéri a vetőmag árát. Cikkünk nyomán helyszíni vizsgálatot tartott Wagner István, a kirendeltség megbízottja, s a többi között az aláb­biakat közölte írásban szerkesztőségünkkel: »A MEZÖMAG körzeti felügyelője 1959 őszén több eset­ben, hanoinként legalább háromszor, csütörtöki napokon megjelent Nagyszakácsiban aprómag átvétele céljából. Erről előzetesen, dobszó útján értesítették a termelőket. Sajnos, ri­cinust csak egy esetben lehetett átvenni, mert a gazdák ■nem takarították be a termést. Az átvétel elmulasztásának az oka kizárólag a gazdák hanyagsága.« A jegyzőkönyvet, melyből idéztünk — aláírta a földmű­vesszövetkezet részéről Horváth József igazgatósági elnök és Bencsik Ferenc mezőgazdasági üzemágvezető. Ez bizony kivizsgálás a javából! Hát elfelejtették a MEZŐMAG mái, hogy nem a földművesszövetkezet sérelmé­ről volt szó a (Sikkben? Nem emlékeznek rá, hogy a földszöv tehetetlenségéről is említést tettünk? Miért nem a gazdákhoz fordult Wagner István? Avagy éppen a panaszosokat, a leg­inkább érdekelt feleket kell kihagyni a dologból, az ő véle­ményükre egyáltalán nem kíváncsi a kirendeltség? Milyen érdemi felfedezésre vezetett hát ez az úgyneve­zett kivizsgálás? Megállapította, hogy a termelők a felelősek a történtekért. Akár így van, akár nem — azért ülendő vol­na tovább menni egy-két lépéssel. Nevezetesen: ráébredni arra a valóságra, hogy a szerződéses ricinus termése a gaz­dáknál van. Már pedig a szerződéses növénytermelésnek nem ez a célja, hanem az, hogy a maga rendelt helyére jusson például a nagyszakácsi földben termett ricinus. Kinek kell ezzel törődnie? Nyilván a termeltető vállalatnak. Ne Aürjük- csavarjuk a dolgot, mondjuk meg kereken: olyan vizsgála­tot folytasson a MEZŐMAG megyei kirendeltsége, amely­nek eredményeként megszűnik a valós panasz, vagyis átve­szik a gazdáktól és elszállítják Nagyszakácsiból a tavaly ter­melt ricinust. Ez a szakácsi ricinus-ügy lényege. Ezért íródott decem­beri cikkünk is, és ezért em-lítjilk meg most ismételten « dolgot. álltaik az italbolt asztalai. Pe­dig annyit igazán megkövetel­het a vendég, hogy terített asz­talnál fogyaszthassa el ételét, itailát. Kérdésünkre az ital- boltvezető azt válaszolta, hogy felesége a nagy forgalom miatt nem ért rá kimosni az asztal­terítőket, fogadjon a szövetke­zet mosónőt. A hiányos áruellátásra is panaszkodtak. Az ételválaszték nem volt kielégítő, bort napo­kon át nem lehetett kapni. Ezt a hiányt forró teával igyeke­zett pótolni az italboltvezető. Raktár nincs, a hordós sört nem tudják hol tárolni. Az el­múlt hideg napokon előfordult, hogy a sör megfagyott. A pince lejáróján úgyszól­ván életveszélyes közlekedni, pedig oda kell levinni az 500— 600 literes boroshordókat is. Ezeket a fogyatékosságokat a népi ellenőrzési bizottság és a szövetkezet felügyelő bizottsá­ga már több ízben bejegyezte az italbolt ellenőrző könyvébe, azonban, a szövetkezet igazga­tóságának elnöke, Formadi Sándor nein törődött vele. A szövetkezet udvarán ros­kadozó pajta áll. Ki vállalja a felelősséget, ha valakire rá­szakad? Kút nincs az italbolt udvarán. Az italbolt tulajdon­jogának tisztázására nem bizo­nyult elegendőnek az élmúlt tíz év. Igaz, a földművesszövetkezet nehéz helyzetben van. Néhány évvel ezelőtt több százezer fo­rintos sikkasztás sújtotta. Azóta minden nyereséget fel­emészt a hiány pótlása. A szö­vetkezet vezetőségét mégis fe­lelősség terheli az italbolt ál­lapota miatt, hiszen nem túl­ságosan nagy összegből már rendbe lehetett volna tenni, csak akarni kellett volna. Szervezzen az fmsz társadal­mi munkát, jegyeztessen a tagsággal célrészjegyet azért, hogy a dolgok rendbe jöjjenek. Ügy véljük, a falu lakói szí­vesen adnak pénzt erre a cél­ra. Az illetékesek is segítsék az italbolt rendbehozását. Dévai Zoltán Erősödik iskoláink takarékossági mozgalma (Tudósítónktól.) A kaposvári járás iskolái megér­tették a takarékosság jelentőségét. Legutóbb Alschetény, Visnye, Zse- Ücszentpál, Gadács, Kőkút, So- mogyaszaló, Várda, Felső-Kakpusz- ta iskolája kapcsolódott be a ta­karékossági mozgalomba. Több he­lyütt kiemelkedő eredményt ér­tek el. Töröcs-kén 161,29, Csornán 102,24, Bépáspusztán 72,72, Szenl- balázson 68,09, Sántcson 67 forint az egy tanulóra eső átlag. A taka­rékbélyeget a tanév végén váltják vissza. Az Összegyűjtött pénzes- sok tanuló nyári tábor®Eásrm vagy országjárásra induL Számvetést készített a múltról, megszabta a jövő követendő útját a MEDOSZ Somogy megyei IV. küldöttértekezlete Fekécs Lajos beszámolóját mondja. A Mezőgazdasági és Erdé­szeti Dolgozók Szakszerveze­tének Somogy megyei Bizott­sága e hó 26-ára egybehívta a MEDOSZ megyei IV. küldött- értekezletét. Somogy minden részéből eljöttek a küldöttek: állami gazdaságok, gépállomá­sok, erdőgazdaságok dolgozói, hogy számba vegyék, mit tett szakszervezetük az elmúlt két évben. De nemcsak a múlt taglalása, hanem a jövő fel­adatainak meghatározása is napirenden szerepelt. Ez az értekezlet volt hivatva dön­teni arról is, hogy újabb két esztendőn át kik vezessék, irányítsák a MEDOSZ mun­káját megyénkben a megnö­vekedett feladatok közepette. Ünnepi külsőt öltött e napon a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának székhaza. Pontban nyolc órakor elfoglalta helyét a 98 küldött és meghívott, s megkezdődött a munka. Az értekezlet elnökségében helyet kapott Halász József, a MEDOSZ főtitkára, továbbá Fecske Gyula, Fekécs Lajos, Fábri István, Széli András, Fekete Júlia, Rosta Istvánná, Zámbori Béla, Benyecz Fe­renc, Jánosi Emil, Csizma­dia István és Szerényi István. Szerényi János, az elnökség Fekécs elvtárs bevezetőben arról beszélt, hogy mit jelent a IV. küldöttértekezlet a MEDOSZ megyei bizottságá­nak életében, majd sorba vet­te a legfontosabb kül- és bel­politikai eseményeket. Ezután így folytatta: — A két évvel ezelőtti III. küldöttértekezlet útmutatásá­nak megfelelően végeztük munkánkat, s most itt állunk, hogy beszámoljunk az elvtár­saknak — mondotta, majd a főbb feladatokat és az elvég­zett munkát taglalta. A MEDOSZ-nál is a szak- szervezet segítségével szület­tek meg az üzemi tanácsok. Munkájuk nem volt mentes az általános hibáktól. Az üze­mi tanácsok nagy lendülettel kezdtek munkához, de azután elszürkültek. Feladatunk, hogy a termelés motorjává változ­tassuk őket — mondotta Fe­kécs elvtárs. A MEDOSZ volt a mezőgaz­dasági üzemeknél a munka­verseny gazdája. 1958-ban is születtek szép eredmények, de igazán 1959-ben léptek nagyot előre e téren. Az elmúlt év­ben csaknem 33 millió forint értékű felajánlást tettek a MEDOSZ dolgozói. A felaján­lást mintegy 4 millió forint­tal túlteljesítették. A verseny­mozgalomban jelentős szere­pet kaptak a munkacsapatok és a nemrégiben alakult szo­cialista brigádok. E brigádo­kat mindenütt hathatósan tá­mogatták a szakszervezetek. Akadtak persze hiányosságok is a versenymozgalomban. A elnöke a következő napirendi pontok megtárgyalását indít­ványozta: 1. Beszámoló a MEDOSZ megyei bizottságának kétéves munkájáról. 2. A számvizsgáló bizottság je­lentése. 3. A megyei választmány, a megyei SZVB, a MEDOSZ III. kongresszusa és az SZMT kül­döttértekezlete tagjainak meg­választása. Somogytarnócai Állami Gaz­daságban nem a dolgozók, ha­nem a vezetők készítették a »munkafelajánlást«, s hogy mennyire íróasztal mellett, azt bizonyította, hogy a dolgozók kétszeresét teljesítették annak, amit vezetőik vállaltak. Az Iharosberényi Gépállomás ve­zetőinek 72 ezer forintos vál­lalását a dolgozók 692 600 fo­rintra teljesítették. Jól bevált a cél jutalmazás rendszere. 1958-ban 14 állami gazdaság 712 ezer forintot tű­zött ki céljutalomként. A kongresszusi versenyben to­vábbi céljutalmak elnyerésére nyílt alkalmuk a dolgozóknak. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy nyolc állami gazdaság nyereségesen gazdálkodott. 1959-ben a gépállomások kö­zül 15 zárt nyereséggel, mind­három erdőgazdaság mérlege aktív volt. Az Észak-Somogyi és a Közép-Somogyi Erdőgaz­daság élüzem lett — mondot­ta a többi között Fekécs La­jos, majd az újitómozgalom eredményeiről és hibáiról szólt. A továbbiakban megem­lítette, hogy a hatékonyabb munkavédelem csökkentette a mezőgazdasági üzemek veszé­lyes jellegét. 1958-ban még 11 halálos baleset történt, 1959- ben már csak 4, a legveszé­lyesebbnek tartott erdészetek­nél pedig a múlt évben egy halálos baleset sem fordult elő. A munkavédelemről szólva kirívó példákat említett. Több üzemi konyhában nem volt megfelelő a higiénia. Előfor­dult, hogy a Bárdibükki Álla­mi Gazdaságnál romlott sza­lonnát akartak adni a dolgo­zóknak. Beszámolt az előadó a szak- szervezeti üdültetés nagy fej­lődéséről is. 1958-ban 396 dol­gozó és 70 gyermek, 1959-ben belföldön 469 felnőtt és 243 gyermek üdült a MEDOSZ révén. 1959-ben 59-en vettek vészt külföldi üdülésen. Azon­ban a Bárdibükki és a Kapos­vári Állami Gazdaságnál, jó néhány gépállomáson meg a Balatonlellei Halgazdaságnál nem törődtek eléggé azzal* hogy a dolgozók részt vehes­senek a szervezett üdültetés­ben. A továbbiakban a ME­DOSZ kulturális és sportéleté­ről beszélt. Végezetül megál­lapította, hogy a megyei bi­zottság tevékenységében a kö­vetkezetesség elve s a határo­zatokon alapuló munka érvé­nyesült. Ez elősegítette, hogy az alapszervezetek is jobbad dolgozzanak, mint korábban. — A további munkára ösztö­nözzön bennünket az a kö­rülmény, hogy Somogy terme­lőszövetkezeti megye — fejez­te be beszámolóját Fekécs La­jos. Vila Fekécs elvtárs beszámolója után Fábri István terjesztette be a számvizsgáló bizottság je­lentését. majd megkezdődött a vita. melynek során tizenkét^ fen fejtették ki véleményüket* Egyöntetű volt a megállapítás: a MEDOSZ megyei bizottsága helyes úton járt, s jó munkát végzett. Valamennyi felszólaló elfogadta az elnöki beszámolót,- Többen azonban indítványt teltek a benyújtott határozati javaslat módosítására. Nagy tetszés fogadta Halasa Józsefnek, a MEDOSZ főtitká­rának felszólalását, amely rá­világított a MEDOSZ Somogy megyei Bizottságára háruló feladatokra. A mandátumvizsgáló, majd a jelölő bizottság jelentése után került sor a titkos szava­zásra. Megválasztották az új vá­lasztmányt, amelyben 31 dol­gozó kapott helyet. Ugyancsak választás útján döntötték el: ki képviseli a MEDOSZ-t az SZMT, majd pedig a MEDOSZ III. kongresszusán. A választás eredményének közzététele után azonnal ösz- szeült az új választmány, éd szétosztotta a reszortokat. A MEDOSZ Somogy megyei Bizottságának tagjaivá a kő­vetkezőket választották megs Elnök: Halustyik Mihályi titkár Fekécs Lajos, az elnök­ség tagjai: Abonyi Pál, Antal János, Faragó István, Gulyás Imre, Kovács József, Nagy ár- pád, Nagy János, Pálfi János, Puska Eerenc, Pusztai Ferenc, Radnóti Dezső, Széli András és Zöld János. K. Sk. A küldöttek egyik csoportja Fekécs Lajos elnök beszámolója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom