Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-04 / 2. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Hétfő, 1960. január 1 Akik éjszaka dolgoznak Mintha megfagyott volna az. utca. Sehol egy ember, egy mozdulás. Csak az ostornye­lek világítanak hideg fénnyel, fiifél múlt né­hány perccel. A Béke Szálló felől bizonyta­lan léptek közelednek. Egy, kettő ... kis szü­net, aztán négy-öt gyors koppanás, és me­gint pillanatnyi csend. Egy feltúrt gallérú férfi igyekszik előre. A Grillben za.ios az élet. Itt nem gondol­nak a szemerkélő esőre és a hidegre. Azokra sem, akik ilyenkor dolgoznak, szolgálatban vannak, védik az emberek egészségét, épsé­gét, vagy éppen mozdonyt javítanak, hogy reggel zavartalanul utazhasson ki-ki a maga célja felé. * * * A szállóban telt ház van. Takács Ferenc, a fiatal portás egymás után nyújtja át a kul­Horváth Gyula távbeszélő-ügyele­tes egy jelentést vesz fel. csókát a lakóknak. Közben jegyzi, hogy me­lyik szobában mikor kell maid ébreszteni. Jönnek-mennek az emberek, mintha nem is éjjel 1 óra volna. A bejárat előtt taxi áll meg. Az utas fizet, aztán elsiet. — Ez a harmincegyedik trtam az éjszaka — mondja a gépkocsivezető Keiser János. — Még a pesti vonatról lesz reggel utasom. Ad­dig már nem hiszem, hogy zavarna valaki. — Szabad? — szólal meg egy férfi, s máris csapódik az ajtó. A taxi pedig elindul. Hiába, előre semmit sem lehet tudni. Ezt mondja Nagy Gyula osztályügyeletes is a tűzoltóparancsnokságon. Bármikor tűz üt­het ki valahoL Ilyenkor azonnal riasztják a tűzoltókat. Sohasem tudják, melyik percben kell indulni. Félig felöltözve fekszenek a tűz­oltók a laktanyában. Talán éppen legszebb ál­munkból zavarja fel őket egy eldobott ciga­retta vagy egy kályhából kiesett parázs okoz­ta tűz. Rövid perc, s már indul is a piros fecskendőkocsi. Horváth Gyula távbeszélő­ügyeletes reménykedik, hogy az éjszaka min­den baj nélkül telik eL Álmosan pöfögnek a mozdonyok a Fűtő­házban. Hatalmas gőzfelhőt terítenek maguk Megérkezett a pesti posta, '\y illk dlfl*b Vége a 31. útnak. Most már talán nem zavarnak — gondolja Keiser János. köré. A fűtők és a mozdony- vezetők a reggeli indulás előtt átvizsgálják gépüket. Horváth Lajos mozdonyvezető 5.37 óra­kor ipdul Tamásiba a 4029-es vonattal. Még egy utolsó vizs­gálatot tart, és megolajozza a gépet. Odább a füstszekrényt vizsgálja Fülöp Lajos, ö is nemsokára indul mozdonyával. 4 óra 26 perc, befut a pesti vonat az állomásra. Megeleve­nedik a pályaudvar. Az uta­sok egymást lökdösve, álmo­san sietnek a kijárat felé. Indulás előtt még egyszer .óh. Nagy Sándor fűtő megolajozza mozdo­nyát. A szerelvény postakocsija mellett hosszú sorban állnak a kis négykerekű csomaghor­dó kocsik. Megkezdődik a ki­rakodás. Ma sok csomag érke­zett. Az állomás környéke már nem olyan nyugodt, mint egy órával ezelőtt. Jönnek, men­nek az emberek, s egyre több­ször szólal meg a hangosbe­mondó is: Személyvonat indul... És lassan itt a reggel. A há­zak ablakai itt is, ott is kivilá­gosodnak. Kapuk nyikorognak, csapódnak. Megmozdul az ut­ca. Űj nap kezdődik. R. F, AZ UTASOKÉRT A babócsaiak régi vágya tel­jesült akkor, amikor hozzákezd­tek a sáros községben a be­tonjárda építéséhez. Ez a mun­ka 1958-ban kezdődött. A köz­ségfejlesztési alapból 144 ezer forintos költséggel, 35 ezer fo­rintos társadalmi munkával és két és fél kilométeres útszaka­szon betonjárdát építettek a fa­luban a vasútállomás területé­nek széléig. Nagy volt az öröm Babócsán. De ebbe az örömbe az ősz be­köszöntése után üröm is ve­gyült. Ugyanis a MÁV terüle­tén lévő átjárórészein ma is bokáig érő sárt taposnak az utasok. Ez az útszakasz mind­össze 30 méter. De bőven ele­gendő ahhoz, hogy ha valaki megpróbálkozik az _ átkeléssel (márpedig másfelé nem lehet átmenni), alaposan összesároz- za magát. Amikor a járdaépí­tést befejezték, a községi ta­nács kérte a MÁV Pécsi Igaz­gatóságát az átjárórész meg­építésére. ígéret hangzott el ugyan, de a végrehajtás ké­sik. S az utasok joggal bosz- szankodnak az átjárót fedő sártenger láttán. Pedig az egész átjárórész építése nagyon kevés munkát és beruházást igényelne. S a kulturált utazás biztosításához az is hozzátarto­zik, hogy az állomás környéke ne sártenger legyen. A Bakonyi-csatéd 1959. évi mérlege A z élet képzeletbeli ho- mokőráján lassan pe­regnek a homokszemek. Ismét eltelt egy év, szorgalmas mun­kában eltöltött esztendő. S a Bakonyi-család emlékezik. * * * A háromszobás, összkom- fortos lakás egyik szo­bájában halkan duruzsol a kályha, szól a rádió. Hétköz­nap este van. — Készítsünk számadást — javasolom. Nézzük meg, ho­gyan élt egy munkáscsalád 1959-ben. S az apa, Bakonyi Antal, a Textilmüvek lakatosa beszél­ni kezd. — A sok jóból hirtelenjében nem is tudok kiragadni semmi különlegeset. Dolgoztunk, mint ahogy a munkásemberek te­szik, vásároltunk sok mindent, jól táplálkoztunk. Nézzen csak meg minket. Még a legna­gyobb rosszindulattal sem le­hetne soványnak nevezni ben­nünket. Most nem az a baj, hogy nincs mit enni. hanem az, hogy túlságosan zsírosak az ételeink. Hús mindennap, sok tej, tejfel. Vagy 1400 forintot költünk havonként hármunk kosztjára. — És a múlt évben jóval többet költöttünk szórakozásra is, mint azelőtt. Hiszen a la­kás rendben van. a ruházko­dásra sincs panasz — veszi át a szót Bakonyiné. — Nagyon szeretünk moziba járni. Majd minden filmet megnézünk. Sok könyvet veszünk, egy polcot kell beszereznünk, mert már nem tudjuk hova tenni a regényeket. Fiúk, ahogy mondják, a húsz éves »kis Anti« most vonult be katonának, lányuk, Klárika a közgazdasági, technikum harmadik osztályos tanulója. — A gyereknek él az ember — numdják a szülők, s az anya szemét elfutja a könny. — Igyekszünk nekik mind­azt nyújtani, amit mi nem kaptunk meg, hogy sokkal jobb és szebb legyen életük, mint nekünk volt. A régi élet. A megszámlál­hatatlan keserűség, fájdalom. Cselédsors. Szolgálóskodás Pe- tőcz bankigazgatóéknál, ahol az úrfiak zongorázását csak lopva lehetett hallgatni, ne­hogy észrevegye a tekintetes. Most. amikor Klárika leül a zongora mellé — már egy év óta zongorázni tanul —, és Wagner Lohengrin című ope­rájából játszik részleteket, mindez eszébe jut Bakonyiné- nak. Tavaly — varrógépet, meg a kelengyéhez törülköző­ket, lepedőket, abroszt vettek a kislánynak és bőrkabátot is — újra csak felrémlett a múlt emléke, amikor a jogos bérét kérő édesanyának szemébe vágták: van elég zsák a padlá­son, varrjon abból ruhát gyer­mekének. De ez már elmúlt, soha nem térhet vissza. — Gépesített család vagyunk — dicsekszenek, s mondják, ho»-” mindegyiküknek van ke­rékpárja, és ha kedvük kere­kedik, mind az öten — ugyan­is a »kis Anti« már nős ember, és Irénke, a felesége a család új tagja — nagy kiránduláso­kat tesznek. Sőt. nemrégen vettek 2500 forintért egy mo­sógépet is. — Mar csak egy porszívó kéne, de azt is megvásároljuk hamarosan. A sok munka mellett per­sze jólesett a megérdemelt pi­henés is. Szabadságukat Ino- tán töltötték rokonoknál, meg felejthetetlen emlékként be­szélnek egy nagy közös kirán­dulásról is. A Balaton mellett toltak, és oly nagyszerűen érezték magukat, hogy már döntött a családi tanács: 1960- ban oda mennek üdülni. — Furcsák az emberek. Ha látogató érkezik, és körülnéz a lakásban, csodálkozva kérdezi: nektek mindenetek van? Pe­dig most már mindenkinek módjában van vásárolni. Mégis ámulva nézik, hogy a fiamék új bútort kaptak, és azt is, hogy a Donnerban há­zat építenek. És ismét emlékezés követke­zik. A padláslakásra meg a se ajtaja, se ablaka vályogvis­kóra. A múlt képei mindig kísér­tenek, de Bakonyiék előre néz­nek. Látják maguk előtt a jö­vő útját. Azt, amelyért évtize­deken át harcoltak, s amelyre most gyermekeik, az ifjabb Bakonyi-házaspár és Klárika is rálépett. * * * A z élet képzeletbeli ho- mokőráján lassan pe­regnek a homokszemek. Eltelt egy év, s a Bakonyi-család már a holnapot tervezi. «s Polesz György Még egyszer a tabi művelődési otthonról A közeljövőben állítólag megnyílik a tabi művelődési otthon. Mi, tabiak és a kör- nyékbeliek hosszú hónapok óta aggódó szeretettel figyeltünk minden kis mozzanatot, amit a dolgozók az otthonon végeztek. Minden késlekedés ellenére úgy éreztük, hogy az illetéke­seknek nagy gondot okoz an­nak a művelődési otthonnak mielőbbi tető alá hozása, amely hivatya lesz a tabi járás dol­gozóinak szabad idejét kelle­messé & főleg kulturáltabbá tenni. És íme, most megdöbbe­néssel azt halljuk, hogy a ha­talmas színházteremiben néha- néha a kaposvári színház, vala­mint a helyi színjátszó csoport és az iskolás gyermekek tar­tanak csak előadást. Moziról egy szó sincs! Indokolás: a mo­zit látogató gyerekek tönkre­tennék a székeket, bicskával felhasogatnák a kárpitozást, stb. stb. Hát — bocsánatot kérünk! — ennyire rossz véleménnyel mégse legyünk a tabi járás KISZ-fiataljairól vagy úttörői­ről! Különben is legfeljebb ar­ról lenne szó — és ezt kér­jük —: hogy hetenként egy- szer-kétszer legyen esti mozi- előadás! Ha pedig a gyermekek részére vetítenének szórakoz­tató vagy oktató filmet, azt is el lehet képzelni pedagógu­sok felügyeletével; Tehát ez semmi esetre sem lehet indok arra, hogy a tabi járás közön­sége továbbra is kényszerülve legyen az általa -rabvallató- naík« nevezett régi kismoziba járni, ahol a vetítővászon öt csíkbői van összevarrva — ter­mészetesen görbén ,—, kétfel- vonásonként kényszerszünet van, a helyiség rosszul fűtött, a széksorok hátul alacsonyab­ban vannak elhelyezve, mint elöl, stb. Kérjük tehát az ille­tékeseket, hassanak oda, bár­mily nehéz is, hogy a tabi mű­velődési otthon valóban meg­feleljen hivatásának! Wagler Margit főkönyvelő, Tab, Ady u. 6. sz. A pedagógusok szilveszteri társas­játékának nagyobb nyereményei A pedagógusok Eötvős-ala^il 1959. december 31-én tartott szil­veszteri társasjátékán a nagyobb nyereményeket az alábbi számok nyerték: Kétszobás családi házat a 05. osz­tály 35146-os számú sorsjegye, Pan­nónia motorkerékpárt oldalkocsi­val a 20. osztály 43573., komplett kombinált szobabútort a 19. osztály 12454 számú sorsjegye, komplett szobabútort a 09. 9331-szániú sors­jegy, 10 000 forintos vásárlási utal­ványt a 24. osztály 29949. sz. sorsje­gye, Berva-mopedet a 6983., Cse- pel-varrógépet a 30287., világvevő rádiót a 31255., porszívógépefc a 22792., kerékpárt a 9047., 20483.* 26755., 35790., 47308., márkás karórát a 2166., 16045., 26087., 27188., 28012., 56847., 37067., 40710., 41845., 49881 szá­mú sorsjegy. Az osztály nélkül hú­zott számok mind a 24 osztályban nyertek. A fentieken kívül még több mint húszezer nyereményt húztak ki. (MTI) n vevők vannak az eladókért? Hivatalos nyereményjegyzék a lottó első játékhetéről A lottó első játékhetére be­érkezett 3 830 030 szelvény, öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot 49 fogadó ért el, a nyereményösszeg egyen­ként 58 622,50 forint. A há- romtalálatos szelvények száma 3849 darab, a nyereményösz- szeg egyenként 373,75 "forint. Két találatot 100 115 fogadó ért el, a nyereményösszeg egyen- . December utolsó napján a déli órákban betértem a Nép­művészeti és Háziipari Kisipa­ri Szövetkezeti Vállalat Ady Endre utcai boltjába. Belépé­semkor örömmel láttám, hogy csak ketten, hárman tartóz­kodnak az üzletben. Virágos er éptartót kértem. Az eladónő az odatámasztott létra segítségével akarta le­venni azt a darabot, amelyről úgy láttam: színben és nagy­ságban megfelel. Ám, az üz­letben tartózkodó ismerőse jobban felérte, így ő adta le a kívánt árut. Közelről túl nagynak találtam az otthon lévő virágcserepem méreté­hez. A második cseréptartót megtartottam, szerencsére a ^ földön találtunk rá, így nem í kellett újra mászni a létrán. 5 Ekkor az eladónő epésen 5 megjegyezte a férfinak: Egyet kellett volna a kezébe adni. Ha nem tudnak válogatni, ak­kor az az egy is megfelel. (Ügy látszik, ez bevált mód­szer!) A második darabnál való megállapodásom nem tartott tovább három percnél. Míg az elárusítónő ecm másik ve­vőhöz sietett, nekem megen­gedte, hogy a szép hamutál­cák közül választhassak. Há­rom különféle darabot vittem a pultra, miután az aljukra írt árakat előzőleg megnéz­tem. Ahogy odatettem a négy árut, két hamutartó egymás tetejére került. A blokk ki­állításakor észrevettem, hogy az egyikért 2,50 forinttal keve­sebbet számolt el. Mikor erre figyelmeztettem, nemhogy megköszönte volna, hanem miközben összetépte az elron­tott blokkot — mint ahogy mondani szokták —, jól letolt a lábamról. Emelt hangon, magából kikelve oktatott ki vétkes könnyelműségemért, mivel a két egymásra tett ha­mutartót ő azonos árúaknák vélte. Hogy ez mennyiben a vevő feladata és mennyiben az el­adóé? Az ünnepek előtti csúcsforgalom - igaz. igény­bevette az eladók türelmét, idegeit. De a legtöbb eladó a legzsúfoltabb üzletben is udvarias és előzékeny volt. Tudja isten, a vevők nem szeretnek olyan üzletekbe menni, ahol norombáskodnak velük az eladók. (M.-né) ként 14,30 forint. (MTI) Január 6-ig;, szerdáig, új magyar film Szegény gazdagok a Vörös Csillag Filmszínházban (12373^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom