Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-26 / 21. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 196«. január 26, Erőpróba Párizs és az algériai ultrák között Tüntetés, tűzharc, ostromállapot Algírban Az algíri szélsőjobboldali elemek által szított vasárnapi tüntetések a nap folyamán mind nagyobb méreteket öltöttek. Délután az algíri fórumon több mint tizenötezer ember gyűlt össze, a tüntetők soraiban sokan felfegyverezték magukat. A tüntető fiatalemberek csoportjai több utcában hozzáláttak a kövezet felbontásához, hogy barikádokat emeljenek. Másutt gépkocsikat állítanak keresztbe az úttesten. A szélsőjobboldali vezetők az algériai, bank épületében rendezték be főhadiszállásukat, és onnan intézik bujtogató felhívásaikat a tüntetőkhöz. Az épület balkonjáról mikrofonon keresztül kiadták a jelszót: »Álljatok készen! A döntő harc két óra múlva kezdődik!« Más szélsőjobboldali jelszavak szerint -a tüntetés mindaddig nem érhet véget, amíg Massut' vissza nem engedik Algírba«. Az egyik nacionalista vezető a tömeghez intézett beszédében hangoztatta: »Nem várhatunk. Ma kell győznünk/« A tüntetők szavalókórusban kiáltozták: »Algéria francia!« — és követelik Massu visszatérését. A szélsőjobboldali tüntetők vezére, Lagillarde képviselő, volt ejtőernyős tiszt, aki egyenruhában, Vállán géppisztollyal vonult fel, a déli órákban egyetemisták egy csoportjával elbarikádozta magát az egyetem épületének udvarán. Az AP tudósítójának jelentése szerint a kormányzat »óvatos« intézkedéseket hoz, és igyekszik elkerülni a vérontást. A rendőrök a kormányépület körül drótakadályokat építenek. Algéria másik nagy városában, Oranban fiatalokból és a nemzeti gárda tagjaiból álló csoport vonult a rádió épülete elé »Éljen Massu!« kiáltásokkal. A tüntetőket szétszórták. TUNISZ. Firkát Abbasz. az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának miniszterelnöke az FLN hetilapjában azt írta, hogy »de Gaulle tábornok ígérete nem vethet véget az öt év óta folyó háborúnak. Az önrendelkezés alkalmazását okvetlenül biztosítékokkal kell szavatolni. Készek vagyunk nyomban tárgyalást kezdeni az önrendelkezés feltételeiről és elengedhetetlen biztosítékairól.« Tűzharc Algírban Algír (1VITI). Algírban öt óra körül még szüntelenül áramlott a tömeg a város központja felé. Becslések szerint húszezer ember tüntetett, és egyre több barikádot emeltek a fórumot környező utcákban. Magyar idő szerint hat óra tájban Algír különböző pontjain tűzharc kezdődött, különösen a fórum és a háborús emlékmű környékéről hallatszott erős fegyverropogás. Több helyről kézigránátok robbanását jelentették. Hírügynökségi jelentések úgy tudják, hogy a tűzharc akkor kezdődött, amikor a rohamrendőrség erős alakulatai támadásra indultak a tüntetők általi emelt barikádok ellen. A barikádok mögül a »Nemzeti Gárda« tagjai tüzet nyitottak a rendőrökre. Az eddigi tűzharcnak több halálos és sebesült áldozata van. Az AP és az AFP jelenti, hogy az első tűzharc után, amely mintegy 15 perei g tartott, elcsendesedett a lövöldözés, és a háborús emlékmű közvetlen környékét ejtőernyősök szállták meg. Közben katonai helikopterek könnygáz- gránátokat dobtak a tömegre. Később az egyetem környékéről hallatszott lövöldözés. Reuter-hír szerint este hat órái g mintegy 15 bari Icádat emeltek a városban nagyrészt utcakövezetböl és feltépett villamosvasúti sínekből. A rendőrség nem akadályozta meg a barikádok építését. Több barikád mögött felfegyverzett egyenruhás tartalékosok. az úgynevezett Nemzeti Gárda tagjai álltak őrt. Costa tábornok, Algír biztonsági erőinek parancsnoka több ízben rádiófelhívásban intette nyugalomra a lakosságot, és húsz órától kijárási tilalmat rendelt el Algírban. Kihirdették az ostromállapotot Algírban De Gaulle megszakította hétvégi szabadságát, és Párizsba utazott Párizs (MTI). Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint Challe tábornok, az Algériában állomásozó francia, haderők főparancsnoka vasárnap este kihirdette az ostromállapotot Algírban. A tábornok rádióbeszédben jelentette be, hogy újabb ezred eket vezényelt a városba, és megtiltotta, hogy 3 személynél több egy be gyűljön. A tábornok ismertette, hogy zendülők támadást indítottak és tüzet nyitottak a rendfenntartó erők ellen. Hangoztatta, hogy mindenáron biztosítja a rendet. A zendülés — mondotta — nem fog győzedelmeskedni a francia hadsereg fölött. További jelentések közölték, hogy de Gaulle tábornok, köz- társasági elnök az algériai eseményekre való tekintettel megszakította hétvégi pihenőjét, és Cdlombeyles—Deux— Eglises-böl még az est folyamán visszatért Párizsba: Debré miniszterelnök, aki vasárnap vidéki körútra indult, Rennes-ben értesült a legújabb algériai fejleményekről. Azonnal megszakította útját, és különrepülögépen visz- szaindult Párizsba. A Reuter párizsi kormánykörökből úgy értesült, hogy Delouvrier, a kormány algériai főmegbízottja bízik a katonaság hűségében. Viszont hangoztatja, hogy katonaságot csak a legvégső esetben vetnek be a tüntetők ellen. Jól tájékozott párizsi körökben úgy vélik, hogy megkezdődött Algírban a végső erőpróba Párizs és az algériai ultrák között. Az elkövetkező 24 óra dönti majd el, ki lesz a győztese ennek az erőpróbának. Algírból érkezett jelentések szerint a húsz órával életbelépett kijárási tilalmat igen sokam, nem vették figyelembe, és tüntetők ezrei tartózkodtak az esti órákban is az utcákon. A Vires összetűzés Dél-Btrikában Durban (MTI). A dél-afrikai Durban város Cafo Manor negyedében vasárnap este véres összetűzés történt. A Reuter iroda jelentése szerint egy 26 tagú rendőrosztag helyszíni vizsgálatot tartott a városnegyedben. Több afrikait letartóztattak, és ,az osztag fele a letartóztatottakkal visszatért a rendőrségre. A letartóztatások hírére nagy tömeg verődött össze, s a, hátramaradt 13 rendőrt megtámadta. A rendőrök lőfegyverüket használták, de a mintegy ezer főnyi tömeg hamarosan sarokba szorította őket. A felháborodott afrikaiak kövekkel támadtak a lövöldöző rendőrökre. Kilenc rendőr meghalt, három másik súlyosan megsebesült. A tizenharmadik úgy menekült meg, hogy levetette egyenruháját. Üjabb rendőri alakulatok kivezénylése után a tömeg szétszóródott. Egyes csoportok ezután autóbuszokat dobáltak meg kövekkel, egy autóbuszt pedig felgyújtottak. Újabb kísérletek a dél-afrikai bányászok megmentésére Colabrook (MTI). Vasárnap újabb két kísérletet tettek, hogy megmentsék a dél-afrikai bányász-szerencsétlenség 440 áldozatát. A mentőakciókat azonban megakadályozta a betörő víz, a sziklabeomlások és a metángáz — ezért a további leszállásokat meg kellett szüntetni. Az egyetlen remény Dél- Afrika legnagyobb gyémántfúrójához fűződik, amely vasárnap óta dolgozik a helyszínen. Vasárnap délután a fúró még csak 55 láb mélyre hatolt le, a bányászok pedig — az újabb megállapítások szerint — 515 láb mélyben vannak. varos központjában még állnak a barikádok, és mögöttük fegyveres tüntetők őrködnek. Közben szirénázó mentőautók szedik össze a sebesülteket, hogy kórháziba szállítsák őket. Első jelentések szerint a délutáni tűzharcnak mintegy hét halálos és száz sebesült áldozata van. Az AP tudósítója rámutat, hogy bár a lövöldözés véget ért, a feszültség változatlanul forrponton van. Ejtőernyős alakulatok több helyen megszálltak utcarészleteket, majd később — a tüntetők éljenzése mellett — ismét elvonultak. Az UPI a délutáni eseményekről közölt beszámolójában jelentette, hogy a rohamrendőrség beavatkozására Delouvrier főheüytartó adott parancsot A rendőrségi alakulatok hároninegyedórás akció után átcsoportosították erőiket, és visszatértek a fórumra. Az alkonyat beálltával — folytatja az UPI — a tüntetések szervezői felszólították híveiket, hogy oszoljanak szét a városban és még nagyobb tömegeket toborozzanak össze. Az UPI összehasonlítja a vasárnap délutáni eseményeket 1958. május 13-ával, amikor az első úgynevezett közüdv-bizottság megalakult Algírban, és rámutat: ezúttal a tömegek nem tudták benyoanulhi a kormányzati épületbe, mert ahhoz, hogy a tüntetés általános de Gaulle-ellenes felkeléssé váljék, a hadseregnek is csatlakoznia kellett volna. Ez azon- I hűn — legalábbis idáig — nem történt meg. j A Reuter szerint egyes algíri I megfigyelők kétkednek benne, J hogy a katonaság hajlandó tü- ! zet nyitni a tüntetőkre, ha azok komoly kísérletet tennének, hogy behatoljanak a fórumra. Ugyancsak a Reuter jelentette, hogy egyes városrészekben ejtőernyősök elvegyültek a tüntetők között, akik »csatlakozzanak hozzánk« kiáltásokkal üdvözölték a katoná- i kát. Joseph Ortiz, a Francia Nem- . zeti Front elnevezésű nacionalista szervezet vezetője kije- j len tette: »Folytatjuk a tünie- I tést mindaddig, amíg Massu Malinyin szovjet hadseregtábornok elhunyt tábornokot vissza nem. engedik Algírba«. Jean-Jacques Susini, a Nemzeti Front vezetőségének tagja vasárnap bejelentette, hogy a francia Algériát követelő összes szervezetek egyesülnek. Céljuk, hogy »meghatározatlan időn át passzív ellenállással rendszeresen akadályozzák de Gaulle szeptember 16-án meghirdetett algériai politikájának valóra váltását«. Az Algériából kimenő hírekre vasárnap késő este elrendelték a cenzúrát. * * * Az AFP az esti órákban nem hivatalos körökre hivatkozva jelentette, hogy a délutáni tűzharcban a rohamrendőrség vesztesége tíz halott és hetven sebesült, a tüntetőké pedig nyolc halott és harminc sebesült volt. * * * Kempski nyugatnémet újságíró, a Süddeutsche Zeitung munkatársa vasárnap a televízióban kijelentette, hogy »szertefoszlott de Gaulle tekintélye az Algériában élő európaiak között, és a tábornok a hadseregen belül is elveszítette tekintélyét.« De Gaulle rádiófel* hívást intéseit as algériai tüutetőkhös Algír íMTI). A Reuter jelentése szerint hétfőn újabb katonai és rendőri erősítéseket indítottak légiútoo Algírba, hogy megakadályozzák a vasárnapi incidensek megismétlődését. ' Vasárnap éjjel még körülbelül 2000 tüntető állt szemben a kormányerőkkel. A kormányellenes tüntetők hétfőre virradó éjjel újabb barikádokat emeltek. De Gaulle hétfőn kara hajnalban rádiófelhívást intézett az algériai tüntetőkhöz. Felszólította őket, hogy hagyjanak fel lázító kísérleteikkel. A többi között kijelentette: »Ünnepélyesen megparancsolom azoknak, akik Algírban hazugságok és rágalmak áltál félrevezetve felsorakoztak a haza etilen, hogy tartsák tiszteletben a nemzet rendjét. Nem éri bántódás azt a franciát, aki visszatér az anyaországhoz.« Moszkva (TASZSZ). Január 24-én 61 éves korában, hosz- szú és súlyos betegség után elhunyt Mihail Malinyin hadseregtábornok, a kiváló szovjet hadvezér és közéleti személyiség. Malinyin 1899. december 28-án a kosztromai területen szegény parasztcsaládból született. 12 éves korától már különböző lenin- grádi gyárakban dolgozott. 1919-től, amikor a Vörös Hadsereg katonája lett, Malinyin egész életét katonai szolgálatának szentelte. Malinyin 1931-ben lépett be az SZKP-ba. A XIX. párt- kongresszus az SZKP Központi Bizottságának póttagjává, a XX. pártkongresszus pedig a Központi Revíziós Bizottság tagjává választotta. Malinyin két Ízben volt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselője, 1959 óta pedig az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának képviselője. Malinyin egész szervező képességét, minden tudását és energiáját a szovjet fegyveres erők harcképességének, cs felkészültségének fokozására fordította. Halálával a szovjet nép, a szovjet hadsereg harcosai lánglelkű hazafit, a kommunista párt hű fiát, az egyik legkiválóbb katonai vezetőt vesztették el. (MTI) Befejeződtek a római olasz- nyugatnémet tárgyalások Róma (MTI). Vasárnap befejeződtek a nyugatnémet és olasz vezető politikusok között két nap óta folyó tárgyalások. A kiadott közös közlemény hangoztatja: a két kormányfő meggyőződése, hogy a kelet— nyugati csúcsértekezlet előkészítésében továbbra is teljes egyetértésnek keli fennállnia a nyugati szövetségesek között, azoknak a határozatoknak megfelelően, amelyeket a NATO minisztertanácsa legutóbbi párizsi értekezletén hozott. A közlemény hangsúlyozza, hogy a berlini kérdést ezen az alapon kell megoldani. A közlemény ugyan hangsúlyozza, hogy törekedni kell á feszültség enyhítésére és area, hogy biztosítsák »az eredményes leszerelés áldásait«* ugyanakkor azonban állást foglal a fegyverkezési politika további fenntartása mellett. A La Stampa című torinói lap arról ír, hogy az olasz és a nyugatnémet kormány egyetért ugyan a legtöbb nemzetközi kérdés megítélésében, de »nézeteik nem egyeznek teljesen a kérdések megoldási módjainak tekintetében«. Olaszország helyzete kényes, mert választania kell a német figyelmeztetés és az amerikai baráti tanács között. Adenauer sajtóértekezletet tartott Rómában Róma (DPA). Adenauer kancellár vasárnap a nyugatnémet—olasz tárgyalások befejeztével sajtóértekezletet tartott Rómában. A kancellár szerint az olasz kormány vezetőivel folytatott tárgyalásai »kitűnő eredménynyel« végződtek. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az olasz kormány száz százalékig egyetért-e azzal az állásponttal, amely szerint a berlini kérdés végleges megoldása csak a német probléma rendezésének keretei között képzelhető el, Adenauer hivatkozott a NATO miniszteri tanácsának 1959 decemberében közzétett nyilatkozatára. Ügy igyekezett feltüntetni, mintha az olasz kormány véleménye szerint is »elölről kellene kezdeni a csúcsértekezleten a berlini kérdés megvitatását«. További kérdésre válaszolva i bonni kormányfő Bizonygatni igyekezett, hogy »tudomása szerint nem történt semmi, ami újabb elhidegülést idézne elő a nyugatnémet—angol kapcsolatokban«. Adenauer kijelentette: »Nem kérte fel« a februárban Moszkvába látogató Gronchi köztársasági elnököt, hegy »puhatolja ki a szovjet kormány álláspontját a német kérdésben«. Feltűnő módon hangsúlyozta a kancellár, hogy kérte Segni miniszterelnököt — aki az elmúlt napokban influenzás volt —, ne kísérje őt ki hétfőn a repülőtérre. Hozzáfűzte, hogy- »Segni távolmaradásából senki se vonjon le hamis következtetéseket«. A kancellár egyébként részletesen kitért a nyugatnémetországi antiszemita provokációkra, s kénytelen volt kijelenteni: »Nehéz bebizonyítani, hogy kommunisták állnának a provokációk mögött«, de mégis nem átallotta a »Né-, metországgal (értsd: a bonni kormánnyal) szembeni ellenséges erők számlájára« írni az antiszemita megnyilatkozásokat. (MTI) „Nyugat-Németország felfegyverzése megkezdődhetett66.. • Miért bukott meg Moszadik iráni miniszterelnök? Eden emlékiratainak leleplezései Több európai lap folyamatosan közli Eden volt angol miniszterelnök és külügyminiszter emlékiratait. A legutóbb megjelent folytatásokban Eden érdekes részleteket mond el a közép-keleti olaj politikai és gazdasági problémáiról. Eden kifejti, hogy annak idején a Moszadik volt iráni miniszterelnök által végrehajtott államosítás után az angolok minden erővel igyekeztek az Egyesült Államok teljes támogatását megszerezni az államosítási akció leszerelésére. Eden szó szerint így ír: »Előterjesztettem javaslataimat az Egyesült Államok közvetlenül érdekelt politikusainak, közöltem, hogy együttesen keli a harcot eredményesen megvívni. Az amerikaiak azonban különböző nehézségeket támasztottak. Kifejtették, hogy még a Moszadik által végrehajtott lépések előtt kellett volna érdekeinket jobban ösz- szehangolni. Ez akkor talán még kedvezőbb megoldást eredményezhetett volna.« Ebből kiindulva Eden 1952- ben a Lisszabonban tartott NATO-értekezleten, Acheson- nal folytatott külön tárgyaláson kertelés nélkül felvetette: »Nézetem szerint az Egyesült Államok nagy olajvállalatait érdekeltté lehetne tenni az iráni rendezésnél.« Ez világosan annyit jelentett, hogy Anglia az Angol—Iráni Olaj- társaság érdekeltségeinek egy részét hajlandó közös fellépés esetén — átengedni az amerikai monopóliumoknak. »Acheson nem válaszolt azonnal — írja Eden —, de a tárgyalás hangulata egy csapásra megjavult. Ettől kezdve sokkal simábban mentek a dolgok.« Komoly sikert végső fokon azzal a politikai sakkhúzással ért el, hogy nyíltan kimondotta: »Az Egyesült Államok külügyminisztériuma kérje ki a nagy amerikai olajtársaságok véleményét. Ennek megtörténte után az amerikaiak az eddiginél sokkal nagyobb lendülettel támogatták követeléseinket, és közös akciónk végső fokon eredménnyel is járt.« (Mint ismeretes, katonai puccsal Moszadikot eltávolították a hatalomból, és az iráni olaj kiaknázására amerikai—• angol részvétellel megalakult a Nemzetközi Olaj Konzorcium.) Eden emlékiratai sok érdekes részletkérdést tárnak fel a továbbiakban az Európai Védelmi Közösség körüli vitákról. »1954 nyarán már kétségtelenné vált, hogy nem halaszthatjuk tovább a döntést az Európai Védelmi Közösség ügyében — írja Eden. — A legnagyobb problémát számunkra és szövetségeseink számára az jelentette, hogy amíg a paktumot nem tudjuk tető alá hozni, addig Nyugat- Németország katonai részvétele nem realizálható. Franciaország bizonytalan tényezőt jelentett. Mint ahogy azt előre láttuk, két napi heves parlamenti csata után Mendes- France kudarcot vallott. A francia nemzetgyűlés lényegileg elvetette az Európai Védelmi Közösség jóváhagyását. Ekkor két lehetőség merült fel: nyomást gyakorolni Franciaországra, vagy pedig valamilyen áthidaló megoldást keresni. Az amerikaiak erőszakos és közvetlen megoldás mellett foglaltak állást, és javasolták, hogy tartsunk nyolchatalmi konferenciát Francia- ország kizárásával, és határozatainkat mintegy ultimátum- szerüleg közöljük a francia kormánnyal. Én ezt az elgondolást nem tartottam célravezetőnek, inkább azt indítványoztam, hogy a NATO útján vezessük be Nyugat-Német- országot az európai egységfrontba. Adenauer kancellár elképzeléseimet a legnagyobb megértéssel fogadta. Végső fokon ez tette lehetővé, hogy Nyugat-N émetország tagjává vált az Atlanti-paktumnak es felfegyverzése megkezdőd hetett...«
