Somogyi Néplap, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-23 / 19. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1960. január 23. Látogatás kiskocsmákban Egy rendőrjárőr jegyzetei Este 7 óra van s hideg. Reggelre, azt hiszem, »csípnek a szúnyogok« majd, mint múltkor éjjel is. De nem baj, inkább most legyen így, mint márciusban. Szombaton általában zsúfoltabbak szoktak lenni a kocsmák, mint máskor, bár ez se mindig van így, mert fizetésnapok, egyebek is befolyással lehetnek az emberek ivóked- vónak emelkedésére. Első állomás a Diófa (Bethlen-tér) Nem nagy a forgalom. Érkező, távozó vendég gyérecskén nyitogatja az ajtót. Bent meleg van és rettenetes lucsok. Fűrészpert szórhattak el (valamikor néhány órája tán), de a megolvadt hó levével sötétbarna, nyúlós, szemcsés sárrá dagasztották a bakancsok, a félcipők. Igaz, hogy hivatalbéil a tisztaság ellenőrzésével nekem nincs dolgom, csak a részeges- kedők, zavargolódók megrend- szabályozásával, de ... hát, szóval kitakaríthatnák ezt a mocskot. Valamivel tisztább az Aranyfácán (Kisfaludi u 1.), de ennek a padlója is szemlátomást szívesen barátkoznék gyakrabban a seprővel. Alig vannak: kb. 18—20-an. Lassan s óra lesz. Akik eddig nem jöttek el hazulról, a2ok — általában — már nem is jönnek ma este. A három huszárban (Füredi u. 79.) ismernek. Én is sokat ismerek az idejárok közül. Valaki éppen az ajtó előtt áll. Kicsit előre-hátra inogva olvasztja az árókba szórt vastag havat. Pedig ennek a kocsmának mellékhelyisége is van. Alacsony, öregedő bécsika (ha jól láttam). Bemegy, amire odaérek. No, néni baj, majd ott benn szemügyre veszem. Talán harmincötén, negyvenen lehetnek. Két sarokban kiskatonák iddogálnak pohár sör mellett. Halk, kicsit mintha bánatos dalokat énekelnének. Arrébb hosszú asztal mellett fuvarosok. Legtöbbjét ismerem. Ügyelő kézzel valaki lapátolja a szenet a hatalmas, gömbölyű vaskályhába. Megfordultam, kicsit hozzáértem valakihez. Előzékenyen lép arrébb, de ügyetlenül, bizonytalanul. S itt van a kis öreg is, aki az előbb az ajtó előtt állít. Poharával éppen a púit felé igyekszik. — Papám, megitta már ma esti porcióját. Csak nézett, aztán sértődött hangon megszólalt. — Megittam . -. na és, ha megittam? ... Fáj az magának, ha ón megittam? Nem szóltam neki többet. Kért valamit a poharába, aztán dörmögve, vissza-vissza- nézegetve odébb állt. — Valamilyen Józsi bácsi a neve — mondta a csapos. — Pedig figyelmeztettem többet már, hogy a vécét használják, ne álljanak ki a járdára. M. Antal — őt ismerem. Vagy itt vagy valamelyik környező kocsmában találni mindig. Iszik a részegségig. Mondják. nagyszerű kisiparos volt, jó szakember. Egyszer — nem j tudom, mi volt az oka — inni kezdett. S azóta folyton ... Veri a feleségét, lányát is. Pohár csörren, valaki véletlenül leverte a pultról. A katonák is új söröket kémek; halk bánatos daluk hetyke I fortissimóba csap. Az egyik alkalmazott össze- söpri a szemetet. Kínálnak. Arra gondolnak biztosan: Nem árt jóba lenni, szívességet ten- 1 ni ennek az embernek. Aranybika (Berzsenyi u 49 ) i Alig van 5—6 ember. Csendesen ülnek az asztaluknál. Azt ; mondták: Semmi rendellenes- j ség nem történt ma este. Az < ajtóban azonban elsöpörhetnék azt a koszhalmot. amelytől nem is lehet becsukni az ajtót. Városi (a cseri sorompónál) Kevesen vannak, 12 ember ül az asztaloknál. Nemcsak a lucsokká olvadt hó, hanem cigarettavégek, papírdarabok, gyufaszálak borítják mindenfelé a padlót. Pedig a csaposon és a férfi felszolgálón kívül még egy női felszolgáló is dolgozik ma este. Itt beszélget fehér köpenyesen valakivel a kályha mellett. Nincs forralt boruk, mint ahogy a lóburótban (Ady E. utca) sincs. A többi helyen árusított is inkább langyosítottnak mondható, mint forraltnak. Az fmsz büffé- italboltjában (állomással szemben) csend van már. Nem sokkal j előbb volt egy kisebb ribillió. T. József gépkocsjvezető összetört a fenti helyiségben egy söröskorsót és hamutálcát. Kifizetni persze nem mutatott semmi hajlandóságot. Amikor I megfenyegették, hogy rendőrt , hívnak, »lelépett«. B. Tibor a söntésben harmo- I nikázott. Megmagyarázták ne- 1 ki szépen, hogy ez tilos, men- ■ jen most haza- Ráállt, de záróráig a Belvárosiban nyektette régi szerszámát, bánatos, régi I dallamokat fújtatva ki belőle. a hó nem akadály & SZABADSÁG-HEGYI ANZIKSZ Szabadság-hegy, 1960. január. AMIKOR SZAPORA BŐSÉGGEL hullani kezdett a hó a városra, s fehérrel leplezte a kőrengeteg minden sűrűjét- tisztását: házakat, tereket, az emberáradat megindult felfelé a hegyre. Síelők alkalmatlankodtak hosszú léceikkel, s gyerekek szorongtak szánkóikkal a villamos peronján. Fel a hegyre. Itt van most az élet. Mint a zarándokok húznak egy sorban a síelők, és mesz- sziröl hallik a zsivajgás. Ilyenkor a behavazott bokrok világában fölrémlik a ligetes nyár... — Jobb lett volna-e nyáron jönni? Nem tudom ... Nagyon jó itt, s nekünk különben is nyáron van a szezonunk. Akkor mi nem üdülhetünk — ezt mondja a fiú, Endrédi László, s társa, Berdár István igazat ad neki. Míg a nagy SZOT-üdülő halijában vártam, hogy alő- szólítsák a délutáni csendesség időszakában őket, próbáltam megrajzolni magam előtt a Somogybái ideszökkent két embert. — Endrédi — olvassa a kul- túros az előtérben hangosan. — Én vagyok — lép mellém a legény jóféle mokány termettel. Ez az, erre rá nem hibázhattam volna: cserzett bőr, traktoros. Az. Hanem a másikat már inkább tisztviselőnek nézném. Passziózó téli üdülővendégnek. Vagy szerény diáknak. Akkor azt mondja Berdár: — Nyáron mi messze eljárunk az állomástól, még az Alföldre is. Az állomás Toponá- ron van, s a pontos címe: Somogy megyei Növényvédő Állomás. Csak ők mondják így: az állomás. — Tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy mi el sem akartunk ide jönni, mivelhogy nem voltunk még így vidéken. Csak dolgozni. De az állomáson meg egyre agitáltak, akik inár jártak itt, hogy menjünk csak, jó lesz. Némi kis szünetet tart itt a legény, talán hogy lássam, nem egyszerű dolog őket ide- oda küldözgetni. Azután hozzáteszi a szóvivő Endrédi: — De most már igazán jó, hogy eljöttünk. AHOGY OTT JÁRTAM, mindössze a második napja voltak az üdülőben. Éppen csak melengették a helyet. Még nem ismerték társaikat, a turnust, mellyel két hétig együtt élnek, távol munkától s mindenféle gondtól. — Milyen itt az élet? — Nagyszerű. Napközben csak pihen az ember, meg jó kosztot eszik, este meg televízió, vagy színházba megyünk a városba ... Bár mi ketten még külön meg akarunk nézni néhány dolgot. Ha már egyszer itt van az ember... De nem először vagyunk Budapesten. Mind a ketten falusiak. Endrédi nagybajomi, Berdár osz- topáni. 24 évesek. Nekem pedig eszembe jut az az idős ember, akit ma is úgy emlegetnek az üdülőben, mint akit megbűvölt az itt töltött két hét, s mint kisgyerek, apránként, fedezte fel magának a fővárost. — Csak hát az a baj — kezdi a hallgatag Berdár —, hogy hamar lejár a két hét. Pedig megírtuk már az állomásra, hogy aki nem akar jönni, ahelyett letöltjük mt a két hetet. — Csak küldjenek »utánpótlást« — teszi hozzá Endrédi. Ezen mindnyájan nevetünk (fel is figyel néhány magá- nyoskodó vendég). Ugyan ki nem tudná a pénzét Pesten elkölteni? Azt mondják, a nyári Baía-Í tonnák rendkívüli vonzása 5 van, s aki egyszer belészerel- me-edett, az újra meg újra visszatér hozzá. Hogy lássa és megidézze emlékeit, az elmúlt szép napokat. A FIUK MONDATAI MÖGÖTT keresem, hogy mi szépet tudnak magukénak a télből. Hallottam, volt itt az ezelőtti csoportban két lány, akik sírtak, hogy lejárt az idő. Akadnak olyanok, akik azóta c is leveleznek egymással. Meg- í szólal egyszer valamelyik somogyi traktoroslegény: — Megbocsásson már, de mi most elmennénk, mivelhogy fél háromra beszéltük meg a ródlizást az este ... Az ismerkedési esten... Azt hiszem, az emlékek télen is úgy születnek, mint nyáron. K. E. Szükség van a nyugdíjasok tapasztalataira A Szakszervezetek Megyei Tanácsa mellett működő Nyugdíjas Szakosztály taggyűlést tartott. Beszámoló hangzott el a megalakulás óta végzett munkáról és tájékoztató az 1960-ban megvalósítandó tervekről. Az elmúlt év tapasztalatairól szólva Fülöp József megállapította: helyes volt a szakosztály létrehozása, mert elérték, hogy a megye nyugdíjasai nem válnak ki a szakszervezetből, és tanácsaikkal igen sok esetben segítik a termelőmunkát. Az 1960-as célkitűzések sok olyan pontot tartalmaznak, mely a nyugdíjasok : életének jobbátételét tekinti a legfontosabbnak. Így felkutatják azokat az embereket, akik elhagyottan élnek, és anyagilag igyekszenek javítani helyzetükön. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának jogi tanácsadója bármikor rendelkezésére áll a nyugdíjasoknak. Nyilvántartásba kívánják venni azokat az idős embereket, akik havonta 48 órát le tudnának dolgozni volt munkahelyükön vagy másutt, i! » A taggyűlés második részében a nyugdíjasok kül- és belpolitikai tájékoztatót hallottak. Fordítva is lehet még Fiatal mama sétáltatja pöt* tömnyi csemetéit a Május L utcán. Az idő alkalmas erre, kora délután van, s barátság gasan süt a januári nap- Nemcsak ragyogása, melege is van, s gyengén ugyan, de hangjukat próbálgatják az ereszek. Ügy látszik, fecseg* hetnek estig. Akkorra bizcmy- nyal megérkezik a nemszeretem vendég, a fagy. A mama ráérősen lépegeti oldalán a két kicsivel. A gyerekek ketten nem élhettek még többet hat évnél. De a nagyobb, a kislány éppen abban a korban van, amikor kifogyhatatlanok a gyermekek a kérdésekből. Alig hangzik el az egyik mi ez-re, miért-re, hogyan-ra a felnőtti, sokszor felületes válasz, máris jő az újabb kérdés. S így megy ez, valahányszor az apró emberpalánta számára ismeretlen, magyarázat ot kívánó valamivel találkozik, akárcsak gondolatban is. Felnőtt legyen a talpán, aki nem kap »elégtelent« szórakozott, türelmetlen vagy lekezelő feleleteire. Mint ez a mama is... A cémavékony hangocska gazdája mögött lépegetek szándékolt lassúsággal. Hallom: — Anyu, honnan esik a hó? — A felhőkből, kislányomt — Azok hol vannak7 Az égbolt e pillanatban ragyogó kék. A mama szórakozott. — Az égben. — És akkor hol tud lakni a Jézuska? A mama ránt egyet a gyerek kezén. Gondolatban talán még mindig ott áll a kirakat előtt, ahol az előbb a kínai selymet látta. — Az égben. — A felhőkkel? — folytatná a babszemnyi emberke az ismeretszerzést lázas izgalommal. De a mama türelmét vesztve formed rá: — Majd otthon elmesélem, Éviké! Most nézz a lábad elé, mert kikapsz! — Jancsi azt mondta az óvodában... — kockáztatja meg folytatni a beszélgetést, de benn szakad a szó a mama szigorú nézésétől. Ismét a kirakat előtt állnak. Én pedig mosolygok. Derülök azon, hogy néhány év múlva Éviké bizonyára készségesebben világosítja fel a mamát arról, hogy a Jézuska sehol sem lakik. S akkor a mama hallgat el úgy, mint ez a mai kicsi Éva. Az persze nem lehetetlen, hogy akkor a mama elnémultsága mögött nem a kielégítetlen tudnivá- gyó sértettsége húzódik majd, hanem a szégyenkezés. — li — nyílt tér Férjemtől, Nagy Zoltántól kii- lönváltan élek, érte sem anyagi, sem erkölcsi felelősséget nem vállalok. Nagy Zoltánná (Nógrádi Gizella) (Fentiekért sem a Szerkesztőség, sem a Kiadóhivatal felelősséget nem vállal.) (6857) Keresünk bekerített házhelyet vagy kertet göngyöleg tárolására. Megfelelő ajánlatot díjazunk. Cím : PIÉRT, Dózsa Gy. n. I. (6860) AZ EM 45. SZ. ALL. ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT (Budapest, VI. Szív u. 60.) kőműves- és ácstanulókat vesz tel. Jelentkezhet az a 14—17. életév közötti fiatal, aki az általános iskola nyolc osztályát elvégezte. Teljes ellátás és szállás biztosítva, sport- és kulturális lehetőséggel. Jelentkezés írásban vagy személyesen a fenti cím alatt. Bővebb felvilágosítást a jelentkezéskor adunk. (5598) Termelőszövetkezetek 1 Igen előnyös feltételek mellett lehet kötni kokoricaértékesítésí oiorinrioot Akarja növelni takarmánykészletét, ■ *’ ‘:: jövedelmét, uLuIlOQuuii Az értékesítésre leszerződött minden 150 kg májusi morzsolt kukorica után 100 kg vegyes műtrágyát juttatunk hatásági áron. (6856) a munkaegység részesedést? Vegye igénybe a kereten felül kínált műtrágyát! A kukoricaterméstöbbletnek csak mintegy felét kell szerződéssel lekötni a Terményforgalmi Vállalat telephelyein. GYÁSZJELENTÉS Mély fájdalommal tudatom, hogy szeretett férjem, Selmáim Rezső fényképész 70 éves korában hirtelen elhunyt. Temetése e hó 24-én, vasárnap du. fél 3 órakor lesz az izraelita temető ravatalozójából. Gyászoló felesége. ri? 549) Somogyi Néplap A2 MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: K1SDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon: 15-10. 15-U. Kiadja: a Somogyi Néplap Lapkiadó vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: tVIRTB LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. - 349 Nyomdáén relel; lASZJLO riBOK igazgató. Terjeszti, a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és oostáskézbesltőknél Előfizetési dij egy hónapra n.- Ft. \\m\\\N\\VVV\V\\VVVNVVmv\S\V\NVm%\V\W\VV\^V\\V\\YW A\\Y\\\YYSYVV> Vörös Csillag Filmszínházban január 24-től 27-ig, közkívánatra Nyomorultak Ml. rész JtVVVNVWVVVVVS (10894) Előadás hétköznap 3 és fél 9 órakor, vasárnap 4 és 8 órakor "«íEISiSiHiSMii”" 0202012253022301
