Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-16 / 295. szám

Szerda. 1959. december 1®. SOMOGYI NÉPLAP ____________________ $ W UlPiaWBWa—va . :&k Ismerkedés és segítés Egy megbeszélés margójára A nV említésre méltó megbesi _ tartottak a me­gyei tanácson. A megyei párt- bizottság és a megyei tanács vezetői hívták össze az új ter­melőszövetkezetek elnökeit, hogy kölcsönösen megismer­kedjenek egymással. Hasznos volt ez az összejövetel, hiszen az új szövetkezetek elnökeinek nagy része eddig még nem ta­lálkozott a megyei vezetőkkel, s most mindnyájan megismer­hették azokat a funkcionáriu­sokat, akikhez segítségért for­dulhatnak majd, ha a járási szervektől nem kapnák meg a kért támogatást. A megbeszé­lésnek mégsem az ismerkedés miatt volt nagy jelentősége, hanem azért, mert az új tsz- vezetők szólhattak gondjaikról, terveikről, és útmutatást kap­tak ahhoz, miként fogjanak hozzá a közös tevékenység megszervezéséhez. Utalt ezekre a problémákra megnyitó szavaiban Deák Já­nos, a megyei tanács v. b. me­zőgazdasági osztályának veze­tője, s részletesen taglalta a tennivalókat előadásában Sá­st János, a megyei tanács v. b.-elnökhelyettese. Hogy miről beszéltek a tsz-elnökök? Idé­zünk néhányuk szavaiból. Keszthelyi János, Sérsek- szöllős: »Nálunk minden gaz­da a meglévő tsz-be lépett be. Hogyan biztosíthatjuk a beho­zandó állatok takarmányát?-» Király István, Somogysám- son: »A rendőrőrs udvarában van egy istálló. Ha megkap­nánk, kibővíthetnénk, és 70 gö- bölyt köthetnénk be ebbe az épületbe.-» Komáromi Lajos (Torvaj) ugyancsak a közös állatte­nyésztés kialakításáról szólt, majd Péter János (Csákány) megemlítette: »Határunkban folyamatosan megy a munka, végezzük az őszi mélyszántást Az a kérdésem, hogy a ne- mesvidi tsz kezelésébe adott csákányi tartalékföldet vissza­kaphatjuk-e.« Hasonló problé­mát említett meg Papp Lajos szőkedencsi elnök is. Molnár Lajos, Jákó: »Mi történjék a csikókkal? Vegyük meg őket, vagy vágóba kerülnek?-« Pék Mátyás, Zala: »Hogyan megy a gépvásárlás? Mi két Zetort kívánunk venni saját erőből.-« Knock János, Kiskorpád: »Homokos a határunk. Én vé­geztem talajjavítási kísérlete­ket, és sikerült pillangós ta­karmányt termelnem. Nagy­üzemi módon kellene megjaví­tani — fokozatosan — az egész határban a talajt. Milyen se­gítséget ad ehhez az állam?« Táska, Háromfa és más új tsz-község, főleg a barcsi szö­vetkezeti járás fiatal szövetke­zeti vezetőinek is volt monda­nivalójuk. S a kérdések nem maradtak válasz nélkül. Szir­mai Jenő, a megyei pártbizott­ság első titkára, dr. László Ist­ván, a megyei tanács v. b.-el- nöke és Illés Dezső, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője a hivatalos ta­nácskozás után hosszasan elbe- zélgettek az új tsz-elnökökkel. Azóta az elvi útmutatás kezd gyakorlattá válni: pár hetes szövetkezeti községeinkben megkezdődött tehát a közös te­vékenység; a szervezést követi, felváltotta a megszilárdítás munkája. KI MIT MOND Együtt a műszaki értelmiséggel A KŐOLAJVEZETÉK VÁL­LALAT központjában és tele­pein a munka irányításában és zökkenőmentes elvégeztetésé­ben nagy szerepe van a mű­szaki értelmiségnek. Sok függ szakmai tudásuktól, munkasze­retetüktől, lelkesedésüktől és leleményességüktől. Nem mindegy, hogy ímmel-ámmal dolgoznak-e, vagy szívüket, lel­kűket adják a munkába. A pártszervezet ezért foglalkozik napról napra különös gonddal a műszakiak nevelésével. A ki­tartó és türelmes munka meg­hozta gyümölcsét. A Kőolajve­zeték Vállalat pártszervezeté­nek sikerült maga köré tömö- rítenie a műszaki értelmiséget, s most közösen vállvetve küz­denek a munka megjavításáért és megkönnyítéséért. — Az utóbbi időben fokozó­dott a műszaki értelmiség ér­deklődése a vállalati, az or­szágos és a külpolitikai ese­mények iránt — mondja Do­hány Imre elvtárs, a vállalat igazgatója. — Egy példát: a kongresszuson elhangzott be­szédeket olyan szenvedélyesen tárgyalták, mint a sportesemé­nyeket hétfőnként. S méghozzá azok a párton kívüli műsza­kiak is, akik néhány évvel ez­előtt még a »biztonságos pasz- szivitás-« elvét vallották. szava, segítőkészsége. A kom­munisták bátran kiállnak az újítások mellett. A tavasszal elkészült egy csőtisztító szer­kezet terve. Sokan kétkedve fo­gadták a vállalat dolgozói kö­zül. Amikor a kivitelező Erő­műberuházó Vállalat műszaki megbízottai megjelentek, szin­tén lebecsülték a csőtisztítót, nem bíztak sikerében. A kom­munisták egy percre se hagy­ták magukra a ^műszakiakat, biztatták, lelkesítették őket mindvégig, és minden esetben kiálltak az újítás mellett. Ez nagyon jó hatással volt a mű­szakiakra, mert érezték, hogy nincsenek egyedül, minden gondjukban, bajukban mellet­tük van a pártszervezet. Az újítás egyébként bevált és évi 2 millió forint megtakarítást eredményez. A PÁRTSZERVEZET a be­lépés pillanatától segíti a fia­tal értelmiségieket. Kikéri vé­leményüket a termelés kérdé­seiben, támogatja őket, ha bi­zonytalanok. Zábrák Sándor gépészmérnök és Hámos Géza gépésztechnikus nemrég került a vállalathoz. A kommunisták segítettek nekik, hogy érdeklő­dési körüknek megfelelően be­kapcsolódhassanak a KISZ kultúrmunkájába. A pártszervezet állandóan ellenőrzi a műszakiak munká­ját, s ha valahol »zötyög a munka«, a kommunisták azon­nal ott vannak, s mindent el­követnek, hogy rendbehozzák a dolgokat. A pártszervezet é3 a műsza­ki értelmiség jó kapcsolata is hozzájárult ahhoz, hogy a Kő- olajvezeték Vállalat már no­vember 30-án befejezte éves tervét. Persze az idő nem áll meg, a kommunisták már azon tanakodnak a műszakiakkal, hogyan építik meg az ötéves tervben rájuk eső ezer kilo­méter csővezetéket, ötletek már bőven vannak, és bizo­nyos, hogy a most még csak elképzelés formájában élő le- mezhajlítóval, a hegesztés au­tomatizálásával és ezernyi más ötlettel sikerül majd megköny- nyíteniük az ötéves tervben foglalt nagy feladat megvaló­sítását A VÁLLALAT MŰSZAKI TÖRZSGÁRDÁJA kialakult Ha a pártszervezet továbbra is türelemmel, meggyőző szóval^ szeretettel foglalkozik a mű­szaki értelmiséggel, ha tovább­ra is sikerül emberi közelség­ben maradnia, nem lesz olyan probléma, amit ne tudnának velük együtt megoldani. Lajos Géza a kenyér minőségéről ? Többször kifogásolják a ke­nyér minőségét Mi az oka an­nak, hogy nem mindig megfe­lelő, jó a kenyér? Mit monda­nak a megkérdezettek? Az eladó Szabó Sándor, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 240. árudájának vezetője szerint a lisztben vagy a feldolgozásban kell a hibát keresni. Úgy tud- -a, hogy az idei liszt minősége gyengébb. Sütőipari üzemeink berendezése régi, a város ke­nyérfogyasztása megnövekc- dett A pékek kevesebb időt fordíthatnak a sütésre. Ez is érezteti hatását. A készítő — Mindent megteszünk, hogy jó kenyér kerüljön a fo­gyasztó asztalára — mondja a Sütőipari Vállalat 4. sz. üze­mének csoportvezetője. — A liszt minősége váltakozó. Ha jó lisztet kapunk, nem gond a eüt és. De ha nem akkor nehe­zen tudjuk kijavítani a liszt okozta hibát. Tóvá Db kei, sül a kenyér, de ez kevés. A technikus — A liszt minősége gyen- , gébb a tavalyinál — mondta Bonin Klára technikus, és ada­tokkal is szolgál. Májusban 38 százalék volt a sikértartalom és 69 százalék a vízfelvevc ké­pesség, mosc 30—32 százalék sikértartalmú és 60—62 száza­lék vízfeivevó képességű a liszt. Az idén korán is kezdtük az új liszt feldolgozását. Nem pihent és érlelődött annyit, mint tavaly. Az igazgató Talpai elvtárs, a Kaposvári Sütőipari Vállalat igazgatója szerint okvetlenül szükség vol­na jobb minőségű lisztre is. A Somogy megyei Malomipari Vállalat jól tenné, ha alföldi gabonát hozatna. Ezt keverve a mi gyengébb lisztünkkel, ja­tt * víthatnánk a kenyér minősé­gét A malom Simon elvtárs, a Somogy me­gyei Malomipari Vállalat, ter­melési osztályvezetője meg­erősíti, hogy az idei gabona gyengébb minőségű a tavalyi­nál. Szerinte azonban ebből is lehetne jó kenyeret készíteni, ha a pékségekben mindenütt megtartanák a teljes sütési időt, vagy friss állapodban szállítanák a kenyeret. Való­színűleg a közeljövőben ka­punk külföldi gabonát. Ezzel minden bizonnyal megjavít­hatjuk a liszt sikértartalmát és vízfelvevő képességét. A pártszervezet értelmiségi politikájának eredménye ez. A fokozódó politikai érdeklődés a pártoktatásban részt vevők számán is érződik. Az idén há­romszor annyi műszaki jélent- kezett, mint tavaly. S ami igen örvendetes, főleg a párton kí­vüli műszakiak száma nőtt meg ugrásszerűen. — Nem véletlen ez — ma­gyarázza Punyi István párt­titkár —, alapos politikai fel- készültség nélkül egyetlen mű­szaki se tudja ellátni a napi munkáját. A mi szavunkon kí­vül a gyakorlat is ezt bizonyít­ja. Az építéseken főleg falusi dolgozókat foglalkoztat a vál­lalat, s ha a műszaki vezető nem tud kellő felvilágosítást adni kérdéseikre, alaposan megcsappan a tekintélye. MILYEN KÁR, hogy a párt- szervezet nem foglalkozott eléggé a szakmai továbbképzés népszerűsítésével! Ha ugyan­olyan felvilágosító munkát vé­geznek a kommunisták, mint a politikai oktatásnál, sokkal na­gyobb létszámmal indulhatott volna a műszaki továbbképzés is. A vállalat előtt egyre na­gyobb és nehezebb feladatok állnak, ezért igen fontos a mű­szakiak jó felkészülése. A párt- szervezet a vállalat vezetősé­gével karöltve szorgalmazta és most is szorgalmazza a külföldi szakirodalom olvasását, tanul­mányozását és felhasználását. Az eredmény nem is maradt el. 1953-hoz viszonyítva 60 szá­zalékkal növekedett a gépesí­tés. Fokozza a műszakiak újí­tó kedvét a párttagok biztató Az elmondottakban van igazság. Az idei nagy esőzések csökkentették a gabona és a liszt minőségét, különösen a Dunántúlon. Csakhogy nem lehet mindent a lisztnek tulaj­donítani. Ha csak ezen múlna a kenyér minősége, akkor Kaposvár minden boltjában gyengébb kenyér kerülne a pultra. Ez azonban nem így van. A 9. és 4. sz. üzem például most is jó kenyeret süt. Pedig ugyanazt a lisztet kapja, mint az 5. sz. üzem, amelyből gyakran kerül ki gyengébb minőségű kenyér. Vagyis: azokban az üzemekben, ahol megtartják a technológiai előírásokat, szilárd a munkafegye­lem, kielégítő a kemencék állapota, jó kenyeret sütnek. A Sütőipari Vállalat, amely az idei gazdasági évben és a kongresszusi verenyben oly szép eredményeket ért el, minden bizonnyal meg tudja szüntetni azokat a hibákat, amelyek nem a liszt minőségéből adódnak. Vizsgálják meg minden egyes üzemükben a kenyér minőségét. Ellenőrizzék, nem a szállításoknál szenved-e kárt a kenyér? A legtöbb régi kemencét a felszabadulás után korszerűsítették. Alkal­masak arra, hogy jó kenyeret süssenek bennük, míg az öt­éves tervben fel nem épül a Mező utcai korszerű kenyérgyár. Roland Ferenc , <wvwvwwrnvu*wvwvw^ffj^^uw Amikor a sarokhoz értünk, Smith, aki messziről követett, rájött tévedésére, de újra lőtt, amikor azt hitte, hogy el aka­rom rabolni Jankow&ka tálká­ját ... Ezzel minden véget is ért vol­na, ha nem jut eszembe, hogy kövessem a szálló éttermébe a titokzatos ismeretlen nőt. Jankowska megtalálta Hamd- shamet az étteremben, és el­mondta, hogy Blake-et megtá­madták, és súlyosan megsebe­sült. Handsham ideges lett, az asszony azonban megnyugtatta, mondván, hogy a gyilkosoknak nem sikerült a névsort megsze­rezniük, és átnyújtotta neki a lista egy példányát. Természe­tesen a másik példányról hall­gatott. Azt a feltevést is meg­kockáztatta, hogy a Blake elle­ni támadásban az orosz felderí­tő szolgálat keze van. Ekkor je­lentem meg én az étteremben, is sajnos, nem tudtam leleplez­el ni érdeklődésemet Jankowska iránt. Handsham felfigyelt rám. Jankowska elmondta, hogy én a szovjet felderítő szol­gálat tisztje vagyok, és már régen szimatolok Blake, és ő utóra, hogy csak az imént ta­lálkozott velem a parton, és elképzelhető, hogy én akartam •megölni Blake-et. Handsham nyomban megpa­rancsolta, hogy tegyen el en­gem láb alól, és hogy még el­utazása előtt személyesen el­lenőrzi a megbízás végrehajtá­sát. Jankowskának nem ma­radt más hátra, mint megelőz­ni és a házban megvárni ha­zatértem. Magával vitte Smith-t, és mindketten a lépcsöházban rej­tőztek el. Smith volt az, aki felülről reám világított, amikor felmentem a lépcsőn... Az ellenem elkövetett me­rénylet egybeesett Riga első bombázásával. Jankowska nyomban felfogta, milyen le­hetőség rejlik ebben, s szokott lyorsaságával elhatározta, hogy legmenti az életemet. Az új helyzetben Blake, az mgedelmes s az őt egyáltalán nem ismerő új Blake, nagyon- nagyon megfelelt elképzelései­nek. Ez az ötlete, hogy Blake-nek ad ki, abban a pillanatban tá­madt, amikor hidegvérrel vég­rehajtotta Handsham paran­csát. Bátran mondhatom, hogy ez a gondolat térítette el a ke­zét a szívem irányából, de ... a mellemtől nem; ha szüksége is volt rám, feltétlenül csak magatehetetlen állapotban. Nem ölt meg, de súlyosan megsebesített. Eszméletlenül nem volt nehéz Smith segítsé­gével kivinnie a házból, hi­szen jóval nehezebb dolgolzat is megoldottak már együtt. En­gem felvittek Blake lakására, Blake holttestét viszont Smith tüntette el. Reggel ezt a holt­testeit találták meg olyan fetis- merhetetlen állapotban, hogy semmi különbséget sem vehet­tek észre Blake és Makarov között. Egy mellékutcában, le­bombázott ház romjai alatt bukkantak rá. A ruha és az iratok mind azt bizonyították, hogy a halott — Makarov. A »szovjet őrnagyot« elvtársai te­mették el, a súlyosan sebesült Berzinyt pedig Jankowska kór­házba szállíttatta. Amíg Berziny élet és halál között lebegett, Rigát elfoglal­ták a németek. Ők maguk is tudták, hogy ki rejtőzik a Ber­ziny név alatt, hiszen Jankows­ka beszámolt róla, annál is in­kább, mert a tengeren túli Hír­szerző Iroda vonalán Gröner professzor lett a közvetlen fő­nöke, aki már régen kapcsolat­ban állt ezzel a szervezettel. Nagyjából mindez, amit Jan­kowska elbeszélt, ismert tény *volt, és igen kevéssé tért el az igazságtól. A tárgyalás a vége felé kö­zeledett. A bíróság elnöke, idősebb, szemüveges ezredes, kérdőn pillantott rám, és inkább csak a forma kedvéért feltette a kérdést: — Kíván még valamit meg­jegyezni? Megráztam a fejem. — Nem, semmit... Így volt minden. — Folytatjuk —------------------------------------------------------------------------­E PIZÓD - MEGJEGYZÉSSEL A panasztévő az iménti asztalverés utón változtatott harcmodorán. Most csendes a hangja és sírásba hajló. Ettől vél biztos győzelmet. Hiszen a panasznapot tartó tanácstag is asszony, és ki indíthatná meg jobban a má­sik asszony szívét, ha nem ő, aki maga is asszony. Az, hogy itt van, már a bizalom jele. Csakhogy nem egyedül a bizalomé. Jele olyasminek is, amit gyermeki hálátlan­ságnak, szívtelenségnek nevez az egészséges érzésvilágú ember, s amit eddig kevésszer tapasztalt a tengődi tanácsháza. Margit néni, a panasznapot tartó tanácstag körül­ményesen illeszti orrára a kivénhedt okulárét, majd íráshoz lát. Hát igen, íráshoz, mert repül a szó, és ma­rad az írás. Pedig jobb volna, ha most feledésbe hull­hatna egy gyermek jellemének hideg rajza. Mészárosné ugyanis azzal a kérdéssel toppant ide be, hogy ezután ki tartja el 83 éves beteg édesanyját, mivel ő termelő­szövetkezeti tag lett! — Ki ad kenyeret annak a tehetetlen vénnek? — jajgatta farizeus könnyekkel a szemében. — Elvették a földjét! Margit néninek, az idős tanácstagnak kezében mint­ha megbokrosodott volna a ceruza. Időnként helyeslőén bólint. Valahogy azt szeretném hinni, hogy nem any- nyira a »panaszra«, mint inkább a kérvény szövegezé­sére. Hiába várom, hogy leinti ezt a szitkozódó asszonyt, aki, nem elég, hogy jogtalan kérelmével döngeti az asz­talt, még mocskolódik is. Míg maga művelte három hold földje mellett a ma­ma két holdját, nem tartotta terhesnek az idős asz- szonyról való gondoskodást, a két hold után fizetendő adó összegét sem. S most azért a földdarabért ágál, ame­lyet a maga három holdjával ő vitt a közösbe, meg­fosztva édesanyját attól, hogy földjáradékot kapjon. — Ha nem leap életjáradékét — rendelkezik csikorgó hangon, amit gyűlölködés izzít ellenszenvessé —, akkor adják vissza a két holdat! A föld zárt területen van, vissza lehet adni! Kis szünet után folytatja: — Ha meg nem, akkor etesse az állam! Nem tudjuk, hogyan intézték el özvegy Mészárosné ügyét. Egy bizonyos: kérelme jogtalan, mert államunk nem azokért az öregekért, munkaképtelenekért hoz első­sorban annyi áldozatot, akiknek hozzátartozóik élnek. Kivételes esetekben sem azért nyújt segítséget a maga­tehetetlen öregeknek, mert mentesíteni akarja a gyerme­keket a szülők iránti kötelességek alól! A fenti esetnek persze nemcsak az a tanulsága, hogy mivé teheti a gyermeket a számítás; hogyan feledteti el vele, hogy az az asszony hozta a világra, akit most nyűgnek vél a nyakán, hanem az is, hogy jobb, ha az ilyen ügyekben nem a tanács, hanem a termelőszövetke­zet tart panasznapot. Mert ha Margit néni emberül megmagyarázna volna özvegy Mészárosnénak, hogy rossz úton jár, akkor Mé­szárosné mindjárt kisebb hangon gyalázkodott volna, és ki sem ejthette volna száján azt a titkos álmát, hogy édesanyja két hold földjével — amit hátha sikerül visz- szaperelnie a termelőszövetkezettől — háztáji gazdasá­gát gyarapíthatja. S talán, ha valaki sarkára állt volna, míg Mészárosné panaszát sírta, rá tudták volna vezetni, hogy ő is megöregszik, s a szíve — amiből most egy szikrányit sem mutatott meg — ugyanúgy fog fájni, mint beteg édesanyjáé most, ha közeli hozzátartozói az­zal futnak a tanácshoz, hogy tartsa el csak az állam. Mészárosné sajátjaként vitte a termelőszövetkezetbe édesanyja földjét is, követelése tehát nincs. Az pedig, ha a termelőszövetkezet vezetői mégis találnak valami megoldást (semmi esetre sem a föld visszaadását), csak az ő szociális gondolkodásukat dicséri! L. I. V______________________J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom