Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-15 / 294. szám

Kedd, 1959. december 15. 5 SOMOGYI NÉPLAP TUDOMÁNY - TECHNIKA ZAMENHOF Párizs—New York tizenöt perc alatt TALAJVÉDELEM Bl/igoruravov professzor, a kiváló szovjet tudós egy pári­zsi újságnak adott interjújá­ban elmondotta, hogy a Szov­jetunióban nemsokára olyan utasszállító rakétákat építe­nek, amelyek hatvan embert szállíthatnak 15 perc alatt Pá­HAZÄNKBAN nagyon SOK SZŐ ESIK a mezőgazda- sági termelésről, annak külön­böző irányú megszervezéséről, az állattenyésztés több irányú fejlesztéséről, a takarmány biz­tosításáról, a gyümölcs- és sző­lőtermelés fokozásáról, de sem­a lefutó vizeket visszatarta­nánk, gyors lefutásukat csök­kentenénk, és kárt okozó ha­tását úgy fékeznénk meg, hogy a sok apró vízfolyást nem en­gednénk hatalmas, hömpölygő árrá dagadni. A KÖZELMÚLTBAN jár­tam a szomszédos Román Nép­Bukarestben a Földművelés­ügyi Minisztérium Területren­dezési Főigazgatóságához tar­tozó Talajvédelmi Hivatal ve­zetője, Mihai Ghearghe foga­dott bennünket Itt a talajvédelemnek már kiépített hivatali szervezete van a Területrendezési Főiigaz­gatóság keretében. A Terület­•rizsból New Yorkba. A szov­jet technika jelenlegi fejlett­sége lehetővé tesz> ezt a rend­kívüli vívmányt. A Szovjet­uniónak máris vannak raké­tái, amelyek alkalmasak rá, hogy 50—60 embert hosszú tá­volságokra elszállítsanak. Vízgőz a Vénuszon mit vagy igen keveset hallunk és olvasunk termőterületeink talajainak megvédéséről, a ta­lajvédelemről. Nem látjuk, vagy »-nincs időnk« látni sárgafoltos zselic- ségi dombjainkat, az árkoktól, szakadékoktól szétszabdalt bonnyai, somogydöröcsíkei stb. legelőinket, a földiből lassan­ként 30—50 ctm-re kiemelkedő szőlőtőkéinket, a dombok alatt köztársaságban. Ott a víz- és szélerózió hatalmas arányokat öltve már fölrázta és cselek­vésre ösztönözte nemcéak a mezőgazdaságot irányító szak­embereket. hanem az egész társadalmat. Igen nagy enély- lyel és széleskörű munkával fogtak hozzá a szél- és vízeró­zió meggátlásához, a szaksze­rű talajvédelem szervezett ki­építéséhez. rendezési Főigazgatóságnak 4 tartományközi igazgatósága van: Bukarestiben. Jassiban, Timisoaron és Clujon. E tarto­mányközi igazgatóságon kívül 9 területrendezési központja van: Ploestiben. Derohoiuban, Birladon, Foltestiben. Constan- zában, Stefanestiben, Cralová- ban, Micasasan és Gileaun. Ezek az intézmények foglal­koznak a területrendezéssel és a talajvédelemmel. A talajvé­delemmel kapcsolatos kutatá­sokat és a gyakorlati kiépítés Amerikai tudósok beszá­moltak arról, a felfedezésük­ről, hogy a Vénusz cjmoszfé- rájában vízgőzt találtak. Ez a megállapítás fokozza a való­színűségét annak, hogy a Vé­nusz bolygón élőlények létez­nek. Az amerikai tudósok mű­szereket engedtek fel ballon­nal a sztratoszférába. Strong professzor, a méréseket végző egyik tudós szerint első ízben sikerült tudományos bizton­sággal megállapítani a viz je­lenlétét a Vénusz bolygón. Ed­dig úgy tartották, hogy éppen a vízhiány az egyik oka, hogy a Vénuszon valószínűleg nin­csen élet. Izotóppal injekciózzák a tölgyfákat Jte Erdészeti Tudományos Inté­zetben izotópok segitségével vizs­gálják többek között a 3« éves tölgyfák minőségét. A fakba izo­tópot fecskendeznek, és így álla­pítják meg, hogy a fa milyen gyorsan veszi fel a tápanyagot. Ezzel meg tudják határozni, me­lyik fa életképesebb. Érdekes kísérlet az izotópos csávázás is. Ismeretes, hogy né­hány fafajtának: a hársnak, a tölgynek, a kőrisnek magja sok­szor évekig nem kel ki. A kuta­tók most a magvakat izotóppal csávázzák, s megkísérlik a csírá­zás! időt megrövidíteni. elhúzódó és gyakran beiszapolt kertészeteinket és nem akar­juk meglátni, hogy az általunk olyan sok gonddal ápolni kí­vánt talajaink hogyan csúsznak le legértékesebb növényi táp­anyagainkkal a folyók völgyei­be, ártól megdagadt medrük­be. és mennek el messzebb vi­dékre, a Fekete-tengerbe. Nem akarunk tudatára ébredni an­nak, hogy dombos, lejtős tala­jainkat meg kell védeni a lefu­tó vízártól és a szél talajt le­pusztító munkájától. Nem ve&z- sziük észre, hogyan csúszik ki alólunk a szél- és vízerózió ál­tal a mezőgazdaság alapja, a talaj, amely nélkül nem lehet mezőgazdaságot fejleszteni. Nagy befektetésekkel öntöző­telepeket óhajtunk létesíteni, s elengedjük az öntözésihez szük­séges nagy mennyiségű vizet Árvizek ellen széles átereseű hidakat építünk, nagy földgá­takat létesítünk ahelyett, hogy A Földművelésügyi Miniszté­rium Kísérletügyi Főigazgató­sága Tompa Károllyal, az Er- dőmémöki Főiskola adjunktu­sával együtt küldött el Romá­niába a talajvédelem tanulmá­nyozására azzal, hogy az ott lá­tottak alapján készítsük el ja­vaslatainkat a honi talajvéde­lem megszervezésére. Tanulmányútunk 14 napig tartott, ez idő alatt vendéglá­tóink szives jóvoltából autóval 3200 kilométernyi utat tettünk meg. Már a Kárpátóklban, a Tö- mösi- és Predeali-szarosban igen szép és hatalmas kőgáta­kat. vízlépcsőket láttunk — a sziklákról lehúzódó patakok és vadvizek rohanásának meglas- 6itására, kártételeinek csökken­tésére —, amelyek a közutakat és a vasútvonalat hivatottak védeni. Felmérik a norvég vixek radioaktív sxennrexődésének mértékét A norvég atomenergia inté­zet és a vízügyi kutatóintézet tervezetet dolgozott ki annak megállapítására, hogy milyen mémní a norvég tavak és folyó­vizek a'ádioaktív szennyeződése. Az átfogó tanulmány célja vá­laszolni arra az általános prob­lémára, hogy a folyóvizeket és tavakat fel lehet-e használni egyfajta radioaktív szennyvíz elvezetésére. A két norvég tu­dományos intézet a bécsi Atom- erő Hivataltól 20 000 dollár se­gítséget kért a nagyarányú terv végrehajtásához. amely előreláthatólag három évig tart. részére a kísérleteken felépülő módozatokat és útmutatásokat két nagy intézet: a Tudomá­nyos Akadémiához tartozó Me­zőgazdasági Kutató Intézet és az Erdőgazdasági Miniszté­riumhoz tartozó Erdészeti Ku­tató Intézet végzi nagy kutatói létszámmal, jól felszerelt la­boratóriumokban: A talajvédelem szolgálatára az ország több vidékén külön erdészeti és gyümölcsfa cse­metekerteket, külön szőlővesz- szőztető anyatelepeket és olt­ványtelepeket létesítettek. Ezek elégítik ki a talajvédelem szük­ségleteit: TANULMÁNYÚTUNK CÉL­JA a talajvédelmi létesítmé­nyek megtekintése és tanulmá­nyozása volt. Megbeszéléseket folytattunk azokkal a szakem­berekkel. akik e talajvédelmi munkálatokat kitervezték, megépítették, a talajvédelem céljából kiépített területeken a gyümölcsfa-, szőlő- és erdőte­lepítéseket végeztették, és azok ápolásával, gondozásával fog­lalkoznak: Tanulmányútunk legfonto­sabb tapasztalatait beszámolóm második részében ismertetem: Vér Ferenc Nagyon sokan gyönyörköd­tek már a Budapesti Állatkert egzotikus állataiban, de keve­sen tudjak, hogy felállítása mennyi küzdelmébe került Xantus Jánosnak, a nagy ma­gyar utazónak, gyűjtőnek és etnográfusnak. Most, halálának 65 évfordulóján időszerű, hogy visszagondoljunk küzdelmes, de eredményekben gazdag pá­lyafutására. Somogybái indult el életpá­lyája. Apja a Dráva melletti Csákányán a Sséchenyi-urada- lom jogtanácsosaként dolgo­zott. Itt született Xantus János 1825. október 5-én. Itt ismerte meg töprengő, mindig dolgozó apjától az erdők, mezők álla­tainak életkörülményeit, és ta­nulta meg latin nevüket. Az ősi kúria hosszú oszlopos tornácát és boltíves szobáinak falát ki­tömött baglyok, vizimadarak, mókusok, menyetek, rókák, őzek és szarvasfejek díszítették. Apjától tanulta a természet szere tétét, az állatok prepará­lásának tudományát. Igyeke­zett mindenben követni apját. Ö is jogi tanulmányokat vég­zett, majd Somogy vármegye aljegyzője lett. Nem sokáig töl­tötte be e hivatalt, mert amikor 1848-ban Jellasics Horváth bán hadai betörtek hazánkba, ő is fegyvert fogott. Mint tüzér har­colt Pákozdnál, majd Komá­romnál. Vitézségéért hadnagy- gyá, majd főhadnaggyá léptet­ték elő. 1849 februárjában az IÉrsekújvárnál vívott harcok­ban . fogságba esett. Elhurcol­ták, Königgrátzbe zárták, majd XANTUS JÁNOS Csehországba vitték, besoroz­ták katonának, de sikerült megszöknie. A szabadságharc bukása utáni hazafias -maga­tartása és nyilatkozatai miatt ül­dözték, menekülnie kellett. Sok viszontagság után Londonba került, majd több menekült honfitársával Amerikába hajó­zott. Itt keményen kellett dol­goznia a megélhetésért, 1853-ban Texasban és Mexi­kóban járt, ott kezdte meg gyűjtőmunkáját, összegyűjtöt­te az ott élő népek jellegzetes szokásait, szerszámait, haszná­lati eszközeit; lerajzolta ruhái­kat, falvaikat, és közben álla­tokat preparált. Az Egyesült Államok megbízásából járt Kansasban, majd a Smithso­nian Intézet Számára végzett gyűjtőmunkát. Az Unió kor­mánya 1857-ben Kalifornia dé­li részének felkutatására küld­te, Útját siker koronázta. Köz­ben hazajáród se feledkezett meg. Gyűjtő és kutató útjairól kb. 20 ezer állatot és ezer ter­mészettudományi .ismertetést küldött Magyarországra. 1861 végén hazatért, és cél­ja megvalósításához, az állat­kert megszervezéséhez kezdett. Munkájához azonban nem ka­pott segítséget, sőt még megél­hetési forrást se teremtettek számára.' Így kénytelen volt egy időre visszatérni Amerikába. Hajóhadi titkár, majd Nyugat- Mexikóban, Mansanió kikötőjé­ben konzul lett. Hivatali műkö­dése közben a Sierra-Madré- ban tudományos kutatómunkát is végzett. 1864-ben ismét hazajött. Ba­rátainak lelkes támogatásával magánvállalkozásként, rész­vénytársasági alapon létrehoz­ta a Budapesti Állatkertet, de csak az 1867-es kiegyezés után lehetett a tudós kutató, a volt 48-as tüzértiszt az állatkert igazgatója. 1869-ben Eötvös Jó­zsef kultuszminiszter megbíz­ta, hogy a kelet-ázsiai tudomá­nyos kutató expedícióban ve­gyen részt mint a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjtője. Xantus örömmel vállalkozott az útra, hiszen számára ez volt a legszebb feladat. Három évig végzett lelkes gyűjtőmunkát Bomeó, Celebesz, Jáva és Szu- matra szigetén, Kínában és Ja­pánban. Hatalmas mennyiségű anyaggal tért haza, és gazda­gította a Nemzeti Múzeumot: ‘Szinte elbámül az ember a há­romévi gyűjtőmunka kincsein. Mintegy 40 ezer állatot és csak­nem 80 ezer különféle magot köszönhetünk az ásványi érté­keken kívül Xantus odaadó szenvedélyének. Xantus neve ekkor már a nemzetközi tudományos élet tekintélyei között szerepelt. 24 állat- és 2 növényfajtát az ő nevével jelölnek különböző külföldi tudományos intézetek. Ázsiai útján gazdag néprajzi anyagot gyűjtött az indonéz szi­getvilágban, ezért mint neves etnográfust a Nemzeti Múzeum néprajzi őrévé is kinevezték. Kutatásairól, gyűjtőmunká­jának eredményeiről, a bejárt világrészek népeiről, szokásai­ról a Magyar Tudományos Akadémián, * Természettudo­mányi Társaságban érdekes és értékes előadásokat tartott. Sok lap és folyóirat közötte élveze­tes tudományos írásait az is­meretlen földrészek tájairól, népeiről, állat- és növényvilá­gáról. Tudományos munkássá­gáért a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává vá­lasztották. 1894. december 13-ig. halaié, napjáig egy percig sem szünetelő gazdag tevékenységet fejtett ki. Élete — másodszori hazaté­réséig — küzdelmes cs hánya­tott volt. Kevesen bírták volna azt a harcot, melyet Xantus János fogságba esésétől ittho­ni megtelepedéséig vívott. Más utazók és kutatók sok pénzzel cs ajánlólevelek özönével in­dultak az ismeretlen földré­szekre. Vasúton, gőzösökön utazlak, előkelő szállodákban laktak, előkelő emberek társa­sagában töltötték szabad idejü­ket. Xantus János mindössze 7 dollárral és ajánlólevelek, párt­fogók nélkül szállt partra Ame­rika földjén. Erős jelleme, ki­tartása, magas műveltsége (7 nyelven írt és beszélt) biztosí­totta számára — ha nehezen is — az érvényesülést, céljának <megvalósítását. Benne a hazá­ját forrón szerető, népe mű­veltségének emeléséért küzdő harcos tudóst, kutatót, gyűjtőt, etnográfust tisztelhetjük. Mél­tó emléket állított küzdelmes életének Németh Imre -A Bí­bortenger partján« című élet­rajzi regényében. Egervölgyi J.inosnc tanár. Ä Utam a Kultúra és Tudomány Palotájának egyik csupafény folyosóján. Álltam, és néztem a szob­rot. Hófehér. Akit ábrázol, alacsony termetű, szemüve­ges, kopaszodó. Jelentéktelen külső, gyakran látni ilyet az utcán. Az alapzaton betűk olvashatók: ZAMENHOF. Ez hát a mester — tűnődtem el, és láttam élettel meg­telni a merev kőtagokat. Jen la Majstro... — sugárzott a gondolat a körülöttem álló lengyelek, bolgárok, belgák, kínaiak, indonézek szeméből. S amíg meghatottál! halk szavakat váltottunk egymással, éreztük, hogy az ó szel­lemi öröksége köt bennünket testvérekké... Ma száz esztendeje, 1859 december 15-én született Lengyelország Bjelostok nevű városkájában. Oroszok, lengyelek, németek és zsidók éltek itt egymás mellett örökös békétlenségben. Az éles eszű, szépre, jóra szom­jazó gyermek itt tapasztalta először a körülötte forgó világ kegyetlen mivoltát. »Engem idealistának neveltek — írta később —; azt tanították nekem, hogy az embe­rek mind testvérek, és közben az utcákon, az udvarok­ban lépésről lépésre azt kellett éreznem, hogy emberek nem léteznek, csak oroszok, lengyelek, németek, zsidók és így tovább...« A sokszor megalázott gyermekiéiekben megfogant a világmegváltás gondolata. Ez kísérte el élete végéig. Ebből született meg az eszperantó nyelv. Kis iskolás volt, amikor nagy komolyan munkához látott. Tépelődések és fellobbanó remények parazsán égve, hosszú vergődés után végül is ünnepet ülhetett barátaival, 18 éves volt éltkor, nyolcadikas gimnazista. Szobája asztalán feküdt az új nyelv grammatikája, az összeállított szótár és néhány műfordítás. S a kéziratos lapok fölött lelkesen szárnyalt az új himnusz: Itt az idő, ütött az óra! Nemzeti gyűlölet, pusztulj, veged! A nagy családnak jó fia, te, Fogd a kezén embertestvéred! A m az igazi nehézségek csak ezután jöttek. A gim- náziumot befejezve barátai elszéledtek, s ő ma­gára maradt. A varsói orvostudományi egyetem hallga­tójaként a tanulás mellett tovább csiszolhatta titkos kincsét, gyötrődve a meg nem értettség keserűségétől. »Az egyetemen töltött öt és fél év alatt senkivel sem beszéltem az én dolgomról — emlékszik vissza. — Ez az idő nagyon nehéz volt. A titok kínzott... Néhányszor megpróbáltam felhívni magamra a figyelmet, de vala­hogy idegenül éreztem magamat a társaságban, elvágy­tam és otthagytam, s ilyenkor a szívemen egy-egy vers­sel könnyítettem, amelyet az cn saját nyelvemen írtam...« Tanulmányainak befejezése után végre gondolhatott arra is, hogy kiadassa munkáját. Ekkor kellett ^ megis­merkednie »a gyakorlati élet keserű voltával, a pénzügyi kérdésekkel«, s azokkal később még nagyon sokat volt kénytelen küszködni. Két teljes évig hiába szaladgált kiadó után. Végül is saját erejére támaszkodva sikerült megjelentetnie (1887 júliusában) könyvét. Címlapján ez volt: »Doktoro Esperanto: Lingvo Internacia.« (Az Es­peranto álnév. Reménykedőt jelent.) E vakmerő lépés után már lehetetlen volt vissza­fordulnia. A saját és családja sorsa forgott kockán. Ha őrültnek kiáltja ki a közvélemény, ha nevetség tárgyává válik, orvosi pályája is eleve kettétörött. De nem tudott lemondani az eszméről, amely már vérévé vált; egy kár­tyára tett fel mindent — és nyert! Persze az anyagi gondok hétfejű sárkányával még sok csatát kellett meg­vívnia, s gyakran kellett megvédenie szívéből fogant művét nyelvészeti vitákban. De az eszperantó nyelv már élt. Különböző anyanyelvű emberek tanulták és be­szélték. A Franciaországban megrendezett első találkozón örömkönnyeken át mosolygott Zamenhof mester Európa különböző részeiből érkezett barátaira. Itt bizonyosodott be, hogy ez az egyszerű, matematikai pontossággal meg­alkotott és mégis szép nyelv megfelel a kitűzött célnak. S a gondolat és a nyelv azóta terjed. Nem tudta meg­fojtani két világháború sem, csali visszavetni kissé... ÚYtt voltam Varsóban. A 44. Nemzetközi Eszperantó Kongresszuson háromezernél többen találkoztunk. 43 országból jöttünk össze! Úgy értettük egymást, mint magyar a magyart. Ott álltam a tarka tömegben a csupafény folyosón, és néztük a szobrot... Sírját is láttam — egyszerű, hozzáillőén szerény... Egyetlen dísze egy földgömb. Láttam a sírt, mégsem írom most ide, hogy meghalt. Mert a halhatatlanok sorában él ő, ezt éreztük vala­mennyien, fehérek, sárgák, feketék. Vilisícs Erzsébet tanár Kibernetika a magkutr fásokban A duhnai nemzetközi tudo­mányos központban automati­kus berendezéseket készítettek különböző magkutatások elem­zésére. A szinkrof a zotr onn al és a többi bonyolult berendezéssel végzett kísérletek folyamán tízezerszámra készülnek a 'fényképfelvételek. amelyeket gondosan, milliméterről milli­méterre tanulmányozni és mér­ni kell. Sok ország fizikusaiban felmerült a kérdés: nem lehet- ne-e ezt a munkát automati­zálni? Ma már az automaták el is készültek Dubnában. A gépek gyorsan »átnézik« a fényképeket,' elvégzik a méré­seket, a logikai elemzéseket és az eredményeket lyukk ár- iyákon kiadják. Ezeket a kártyákat gyorsan működő elektronikus gépek dolgozzák fel. Az új módszer lényegesen meggyorsítja a magfizikai kutatásokat. Hanghullámból — elektromosság Egy kis floridai elektronikus berendezéseket gyártó cég ve­zetője sajtókonferencián beje« lentette, hogy a vállalat Olyan készüléket szerkesztett, amely- lyel helyettesíthető a gépkocsik generátora. A berendezés a gépkocsi zaját átalakítja annyi energiává, amennyi elegendő a fényszórók és a kocsiban fel­szerelt. egyéb árammal működft berendezések üzemel te tésérei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom