Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-12 / 266. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1939. november Q, I gépek átcsaporlosításával gyorsítják meg a vetést a marcali járás termelőszövetkezeteiben Novemberben végre meg­ázott a föld. Az eső után ismét benépesedtek a mezők. A mar­cali járásban nagy lendülettel fogtak munkához, mert szá­mottevő a lemaradásuk, sok a tennivalójuk. A járás közös gazdaságai 2083 holdas őszi árpa vetéstervüket túlteljesí­tették. A rozs vetésének befe­jezése az előirányzatnak megfe­lelő területen— 3177 holdon — még néhány napot igényel. Bú­zát 4641 holdon szándékoznak termelni. A vetésterv hiányta­lan végrehajtásához nagyobb erőfeszítésekre, a gépek átcsoportosítására, a munkák pontosabb megszerve­zésére van szükség. Az eddigi tapasztalatok sze­rint — amint azt Molnár Imre, g járási tanács v. b. mezőgaz­dasási osztályának vezetője hangsúlyozta — azok a terme­lőszövetkezetek tudták a leg­több magot a földbe tenni, amelyek a vetésre váró terület­ről gyorsan elszállították a ka­pásnövények termését. A szö­vetkezetek végeztek a 284 hold cukorrépa betakarításával. A burgonya 893 holdjának termé­se csaknem mindenütt priz­mába került A burgonyasze­dést a pusztakovácsi Dimitrov Tsz és néhány másik szövetke­zet is elvégezheti a hét végéig. A kukorica törésének ütemét is gyorsítani kell, hogy mind a 2616 hold tengeri csotermését idejében betakaríthassák. Sür­gős munka a betakarítás, mert őszi kalászost vetnek a kapásnövények területének je­lentős részébe. A járás két gép­állomása — a marcali és tap- sonyi — úgy elégítheti ki a szö­vetkezet gépigényét, hogy mind több traktort két mű­szakban üzemeltet. A gépállo­mások vezetői hétfőn úgy nyi­latkoztak a járási mezőgazda- sági osztályon, hogy 5—10 nap alatt minden termelőszövetke­zetben befejezik a vetést. E célkitűzés valóra váltásához és az önként vállalt határidő elő­rehozásához egyes traktorosok felelősségének növelése is szük­séges. Előfordult például Fé­nyeden, hogy a helyszíni ellen­őrzést végző vezetőket félreve­zette az egyik traktoros mond­ván: nem jó a gép lámpája, ezért csak nappal szánthat. Az ellenőrök távozása után, az es­ti órákban a falun végigdübör- gött a traktor — kitűnően vilá­gító reflektorral. A vetés halasztást nem tűrő munka. Ezért dolgoznak a so­mogysimonyi Dózsa Tsz fogatos vetőgépei is. A járás kapott traktorokat a Segesdi és a Nagybajami Gépállomástól. Ezek az erőgépek a marcali és tapsomyi traktorokkal együtt pár munkanap alatt elkészíthe­tik a vetőágyat. Számos tsz- községben, mint például Ne- meskisfaludon és Varászlön végeztek a vetéssel, ezért e falvakból Tapsonyba irányították a gépeket. A So­mogyin jszra kihelyezett trak­torok pedig a pusztakovácsi Di­mitrov Tsz határába vonulnak át. A szövetkezetek zömében csupán pár napi vetni való van. Ma és holnap már másutt is szabadulnak fel gépek, s azo­kat át lehet csoportosítani oda, ahol nagyobb terület vér vetés­re. Ilyen szövetkezet az emlí­tetteken kívül a libickozmai Zöldmező is. Nemcsak a szövetkezetek, hanem a kisparaszti gazdasá­gok kötelessége is az ország ke­nyerének megteremtése. A já­rás egyéni gazdái közül a bd- zeiek és a kelevíziek a legseré­nyebbek. Róluk vegyenek pél­dát Gadány, Kéfhely, Marcali, Nagyszakácsi és Somogyzsitfa dolgozó parasztjai; K. J. A SOMOGYMEGGYESI K1SZ-KLUBBAN Félreértés ne essék... A Vörösihadsereg úti Tégla­gyár igazgatója néhány táp­pénzre kiirt dolgozót elküldött főorvosi felülvizsgálatra. Azok felháborodtak emiatt, sértve érezték magukat, mert úgy látták, hogy nemcsak velük szemben, hanem a körzeti or­vossal szemben is bizalmatlan a -gyár vezetősége. Panaszt tet­tek, és a kivizsgáláskor kide­rült, hogy felháborodásuk, sér­tődöttségük alaptalan. A történet ott kezdődött, hogy feltűnt a gyár vezetődnek: évről évre a nyári nagy szezon végeztével, ősz elején ugrás­szerűen megnő a táppénzesek száma. Megmagyarázhatatlan volt, hogy éppen akkor törté­nik ez, amikor — a nagy nyá­ri . munkák befejeztével — könnyebb munkára kerülnek azok is, akik nyáron nehezebb munkát végeztek. Keresték-ku- tatták az okot, míg végül is rá kellett jönniük: nem vélet­len jelenségről van szó. (Ter­mészetesen nem mindenki ese­tében!) Azok. akik nyáron a legnehezebb munkát végzik, magasabb munkabérben része­sülnek. S épp közülük kerül kii az őszi tápoénzesek többsége. A magasabb fizetés után ma­gasabb táppénz jár, így munka nélkül is el lehet érni azt az összeget, amit ősszel, télen más beosztásban munkájuk után kapnának. Ezt a gondolatsort akarta igazolni az üzem vezetősége akkor, amikor elküldte a bete­geket orvosi felülvizsgálatra. Az eredmény: öt közül négyet munkaképesnek találtak. Egy akadt olyan, aki huzamosabb gyógykezelésre szorult. A történet a téglagyár egyik üzemi értekezletén végződött. A szakszervezet elnöke, a veze­tőség tagjai emberi szóval pró­báltak a dolgozók szívéhez fér­kőzni és megmagyarázni e cse­lekedetük helytelenségét. Ez az üzem az idén szép eredményeket ért el. Első lett az Egyesülés gyárai között. Te­hát jó a munkamenet, van kel­lő energia kiváló teljesítmé­nyek elérésére. Néhány dolgo­zó öntudatával azonban még hiba van, nem látják, hogy a termelés egyenletessége — sőt fokozása — nemcsak népgaada- ságiiag fontos, hanem az ő egyéni érdekük is. A kettő szo­rosan összefügg. Félreértés ne essék. A bete­geket államunk a legmesszebb­menőkig segíti, istápolja. Sző sincs arról, hogy bárkitől is azt kívánnák, hogy betegen dolgozzék, hiszen egy sor ren­delkezés igazolja, mekkora ér­ték társadalmunkban az em­ber. Most, amikor a falvakban már túl vannak a munka dan­dárján, sokkal könnyebb a helyzete a KISZ alapszerveze­teknek is. Nyáron bizony ne- ház volt összeszedni a fiatalo­kat egy-egy gyűlésre vagy akár táncolni is. Ilyenkor, no­vemberben azonban, ha vége a munkának, a somogymegy- gyesi lányok és fiúk sem ma­radnak otthon, hanem majd minden este összejönnék a KISZ klubhelyiségében. — Távolság ide, távolság oda, a legkeményebb télben is megjelennek a fiatalok a kul- túrcsoport próbáin — mondja a kedves, rokonszenves tanító­nő, Mátyás Ilona. Két év óta van Meggyesen, de olyan lel­kesen beszél az itteniekről, mintha gyerekkorától fogva együtt élne velük. De a többi »És felhangzanak a Szülibn edes-bús ifallamai. (Tudósítónktól.) Megyénk földművesszövetke­zetei gondot fordítanak a la­kosság vas-műszaki cikkek iránti igényeinek kielégítésére is. Milliós raktárkészletekkel rendelkező vas-műszaki szak­üzletek vannak a nagyobb községekben és főleg a járási székhelyeken. A karácsonyi nagy forgalom lebonyolításához újabb nagy mennyiségű árut »Pörgés, utána kettőt jobbra.* pedagógus: Sütő Erzsi, Fekete felugrik egy sztáré, csendet Magdi, Lehovics Erzsi is sze- int, majd felhangzanak a köz- retettel szól a fiatalokról; ismert grúz népdal, a Szuliko — Énekkarunk éppen ma édes-bus dallamai: »Űzött, haj­tart próbát. — Jöjjön, hallgas- tott búm, bánatom, felélj, hol 'sa meg őket - hív Sütő Erzsi vagy szép Szulikom«. ^ . Aztán a 2o tagú énekkar ra­Valóban, a színpadon már zendit a DlVSZ-indulóra, de ott áll a kar, Erzsiké, kis kar- néhány disszonáns hang hali- mesterük fürge mozdulattal latszák: Erzsiké int. hogy állj, aztán kezdik elölről, s most már minden megy sámán. Porga István, a községi KISZ alapszervezet titkára harmoni­kán kíséri az énekeseket. Ami­kor befejezték a számot, lejön a színpadról, és a fiatalok munkájáról beszél. — Kiszeseink közül legtöb­ben a tsz-ben dolgoznak. Elé­gedettek velük, mert dereka­san megállják helyüket. Bako­mé? csak egy fiú, Fronttá Géza hjápyzák. Hiába, nem lehet várni rá, meg kell kezdeni a próbát. Fekete Magdi, aki a tánccsopartót vezeti, meg könyvtáros is egy személyben, gyorsan elrendezi a fiatalokat; Bogdán Marikának bizony ma este nem lesz párja — leg­alábbis itt, a színpadon. Szomo­rúan áll az ajtónál, fájó szív­vel nézi a pergő-forgó tánco­sokat. Orosz népi táncot járnak a fiatalok, de valaki mondja itt mellettem, hogy már tanul­ják az új számat, a szatmári leánytáncot is. Az egyik kis teremben iz­galmas pingpomgcsata folyik; odébb meg sakktáblánál méri össze tudását Bogdán József és Reichert István. Akad aki könyvet visz majd magával; legyen olvasnivalója — Az Aranyambert kérem — szól Tarr Erzsi, és már mutatja is, hogy melyik az, hiszen jő élőre kinézte már magának. Azt mondják róla. 35 milliós vas-műszaki árukészlet a földművesszövetkezetekben rendeltek. Ezzel a földműves­szövetkezeti boltokban elérik a 35 millió forintos árukészle­tet. Megyénk számos községé­ben lesznek k isebb-n agy óbb kiállítások és más rendezve- |nyl Jozseí vagy Vámosi István nyék, amelyek igazolják, hogy a földművesszövetkezeti keres­kedelem felkészült a várható letgnagyobb forgalom kielégíté­sére is. * FORDÍTOTTA: BARANDI KOMOR VILMA — De mégis, miféle ember ez? — firtattam tovább. — Miféle cowboy a tengeren túli titkos szolgálat kötelékében? — Meglehetősen szimpla, egyéniség —. jellemezte Jan- kowska lekicsinylőén. — Ami­lyennek most látta, olyan a valóságban is. Texasi pásztor, nagyszerű lovas, remek lövész, százszázalékos jenkinek tartja martát, annak ellenére, hogy 1'Sjl ó "'ri:** 7 *'/7 VP <?rTÍSC''" ' merőéi vér folyik. Az emlí­tett -At adottsága magára von­ta ecn átv+azó impresszárió figyelmét, és el csalt a a cir­kuszhoz. U(n!avoz€'1^ a tulaj- donsámai keltették fel a hír­szerző szo^r-é lr),t füveimét is. hl ék 'nv megkí/ám kapott, ame­lyeke* eredményesen végrehaj­tott. Csudán a pénzért dolgoz’k minden garast félretesz. Csak egészen egyszerű megbízótácso­kat kap, "melyekhez nem kell sok ész. Eltogni, elvenni, gvil- kolvé... Tip'hus gengszter! Bá­tor. r-rhp-erő és titoktnrtó. Mást vem is akarnak +őle. Egy álm van: ös szénijuétevi a pénzt, farmot vóoá.-^rji To.xas^v. há Zdt r­Mekrénnyel és mosógéppel, s 76. engem odavinni gazdasszony- nak. Fürkészve néztem rá. — No és magának hogy tet­szik ez az elképzelés? — Nem ábrándítom ki — ismerte be. — Csak reméljen, annál engedelmesebb lesz. — És ha rájön, hogy becsap­ta?... — Addigra én már elérhetet­len leszek — mondta Jankows- ka nyersen. — Akkor már nem tud megölni. — No és ha — Ha gyanút fog? — Az asszony elmosolyodott. — Ak­kor ... Pattintott az ujjúval, és olyan mozdulatot tett, amely nem hagyott semmi kétséget afelől, hogy bármikor kész a kezére igényt tartó embert agyonlőni, ha az útjába állna. Elhallgattunk. — És meg van győződve ar­ról, hogy mindez jól végződik? — kérdeztem,, — Természetesen — vágta rá határozottan. — Mindenre gon­doltunk. Nekem talán nem kellett wd- -o 'e'er, lennem az való leszámolásnál, de saját szememmel kívántam meggyő- h.'gy én is közéjük tartozom -t ődni arról, hogy én és Zse- Zseleznov közelsége átsegített -znov valóban megszabadul- ‘ a legnagyobb nehézségeken is,{ 7 nk a ránk leselkedő vészé- és nem éreztem magam telje-} l'lemtől. sen elszigetelve. í — Szeretnék ott lenni — Még a Jankowskával főig.to '■ mondtam. tx>tt reggeli beszélgetés előtt 5 — Nem ijed meg? — kérdez- csaknem egész éjjel tanácskoz- te Jankowska könnyű gúnnyal, tunk Zseleznowal. — Nem én — feleltem. — Beszámoltam neki arról a Nem vagyok olyan ijedős. hatdrcpatról, hogy Edingert — Ez tetszik nekem — Il­lyéséit. — Úgy látszik, maga is rájön a munkánk ízére. — Mit akar ezzel mondani? — Először csak nézi, aztán maga is csinálja. — És hogy nézhetném végig a mi munkánkat? — Leülhet a parkban, és megsemmisítjük. Nem lenne rossz — mondta Zseleznov, de hitetlenül mo­solygott. — Ezt azonban je­lenteni kell. Még egy Gestapo- parancsnokot sem, szabad en­gedély nélkül leváltani. Itt árthatunk az ügynek. Aggodalmasan kérdezgettük messziről megfigyelheti. De ____. , . , , a mint megtörtént. nyomban Ä1! tűnjön el onnan. Sohasem le­het tudni, nem lesz-e folytatá­sa ... M egborzongott. — Adjon egy kis pohár vod­kát. Mégiscsak idegeskedett. — Az esti viszontlátásra — mondta búcsúzóul. — Este szín­házba viszem magát. Felhajtotta a vodkáit és el­ment. Hát igen, ezek az emberek végeredményben valameny- nyien egy és ugyanazt csinál­ták, egy gazdát szolgáltak, és mégis mérhetetlenül gyűlölték egymást! Ha nem lett volna velem Zseleznov, sokkal nehezebben viseltem, volna el, hrioy állan­rí Arifl <r-ya.w./;7"ro7c7eo7 Jc'BII érintkeznem, és azt színlelnem, mi parancsnokságunk Edinger megsemmisítésébe és akarja-e, és főként végre tudja-e hajta­ni Smith a tervét vagy sem, és . hogy mennyiben vasi ez össze-!’ függésben a mi sorsunkkal. De ? Zseleznov nem az a fajta em­ber volt. aki ül és várja a jó­szerencsét. Újra munkához lát tünk, sietnünk kellett, meri éreztük, hogy vészfelhők gyü­lekeznek a fejünk fölött. Magunk elé tettük Ozols ci-i mét, és egyenként végignéztünk 2 minden egyes lapot. < A virágos levelezőlapokon is í voltak számok és a lettországi ^ képeslapokon is, a címet azon- J ban sehogyan sem tudtuk ősz- szefüggésbe hozni a számokkal. í — Folytatjuk — * Vajon ki lesz a győztes? [szinte mindig dicséretet kap. Meg a két Szabó-testvér, Ist­ván és László is. Igaz, ők nem kiszesek, de azért nem lehet [olyant mondani nekik, amit meg ne csinálnának. A lányok [szintén ügyesek. Lukács Mar- 1 git és Stark Gizella sem vonja [ki magát a közös munkából. Csilik Margit, az egyik leg­[szorgalmasabb táncos meg éppen itt van, hiszen nekik is próbájuk lesz. Jönnek sorban a táncosok, A legszorgalmasabb olvasó, hogy ő a legszorgalmasabb ol­vasó a fiatalok közül. Este az érkezők első útja mindig a most vásárolt rádió­hoz és lemezjátszóhoz vezet. Nagyon örülnék neki, hiszen a próbák után addig táncol­hatnak, amíg jólesik. A nagy család — a samogymeggyesá KISZ alapszervezet — tagjai igen jókedvúek. Gyakran hal­latszik a szívből fakadó kaca­gás. Kérdem Sütő Erzsit: itt mindig ilyen jó a hangulat? — Mindenki mindig jóked­vű — mondja —, s amikor lát­ja, hogy pontot teszek a mon­dat után, szól, hogy javítsam ki félkiáltójelre. Egy nem is elég, hármat kell, hogy tegyek a végére. A próbák már befejeződtek, táncolni szeretnének a lányok és fiúk. És ez érthető, hiszen fiatalok. Polesz—Grábner .-YÍY *1--MmF-ri­Az első át mindig a isatczjaiaz-áoz vezet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom