Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

Vasárnap, 1959. november L 6 §OMOGYI NÉPLAP M a reggel vagy háromszá­zan ücsörögtünk a bú­torgyár kapuja előtt. Tudom, az öntödénél, a szövő­gyáraknál, a vagongyárnál is hasonló a helyzet. Ügy szo­rongtunk, mint viharvert bir- kanyáj. Béniről két farkasku­tya vakkogat felénk. Ä portás a fülkéje előtt ül, feje búbjá­ra tolta simléderes sapkáját, s messze néz, tán az eget i t vagy a vülanydróton hinta tó idei fecskéket. Időnként vala­ki bekiált hozzá: — Lesz-e felvétel, Molnár úr? — Mire várnak ott bent, az irodában? ■ — Mit tud, szaki? Az ácsorgó, lipródó tömeg hangulata egyre rosszabb. Ahogy múlik az idő, úgy sza­lad vele a sokféle ábránd: ke­nyérről, újságpapírba gyúrt tö- pörtyűről, gyerek lábára való cipőcskékröl. Egynéhányan már oldalognak hazafelé. A többség azonban marad. — Ruczek, a fűtő mondta tegnap — hallom mögöttem —, a gyár tíz vagon gyümöl- csösláda-megrendelést kapott. Én nem tágítok, látnivaló, hogy trükköznek odabent, meg­várják, míg eloszlik a tömeg, aztán... — Hülye vagy — felel visz- sza egy másik hang —, ha így volna is, a suszterokat akkor se vennék fel. —- A suszter dögöljön éhen, mi? — Azt én nem mondtam, de mi, gyáriak mégis előbbre va­lók vagyunk! i— Anyád kínja! Nem mind­egy, ki szögezi a ládákat? — A suszter maradjon a kaptafánál! Többen nevetnek. A cipész apró, nagyfejű emberke, arca akár a paprika, s szája széle majd sírásra görbül. Mérgesen köp maga elé, aztán előre fu- rakodik, a kapuig. Bütykös uj­jait beleakasztja a drótháló­ba, s mint aki se lát, se hall, údvarolgat a kéj undok ku­tyának. — Szuszíkám, kutyukám, gyere ide! Valaki elkáromkodja magát: — A máriáját, micsoda pisz­kos pasas ez?! Jobbról, a vasút felől vonat- fütty szalad vijjogva felénk. Már látjuk is a mozdonyt, s kattogva kocog nyomában a kocsik sora. A pesti gyors. Az ablakokból egy-két fej villan félénk, még egy kendő is lo­bog. — Nézze, mennyi paraszt van itt! — lök oldalba egyik szomszédom. Tényleg. Jobbra is, de egészen elöl a kapunál is a megszokott munkásarcok, munkásgúnyák között sok a nyütt kálapú, bajszos, ráncos, napégette parasztarc. Komoran állnak, egy kicsit idegenked­ve, elkülönülve, bátortalanul. Meghallhatták az előbbi sza­vakat, fejüket mélyre ejtik, mintha szégyenkeznének. Lá­tom, most ősszé bbhúz^dnak, bújnak és állnak mozdulatla­nul. — Hé, parasztok, uzsgyi ha­za! — kiáltja egy öblös hang. — Csali, hajsz! — röhög egy suhanc. Többen káromkodnak, mo­rognak. Szemem az egyik falusin fe­ledkezik. Talán apámmal egy­idős. Törtvállú ember, szája keserű vcnású, homlokán, a felcsúszott kalap alatt hófehér a bőre, s azon két mély ba­rázda fut. — Mozdulnak, vagy nem mozdulnak? — lép eléjük tán­torgó léptekkel .egy szakadt ruhájú ember. Inge hasítékig nyitott, szőrös mellét kifesziti, rettentő, mocskos öklével ha­donászik. — Hagyjon minket! — szó­lal meg egy fiatal legényforma. — Hagyjon ám az isten! El innét, a gyár a miénk! Egymásnak ugranak — gon­doltam. A falusiak a gyárke­rítésig hátráltak, hátukat , ne­kivetették a falnak. — Otthon telivagytok zabál- nivalóval: fehér kenyér, son­ka, tej, bor, kolbász, s idejöt­tök, hogy elvegyétek elölünk a melót? Mars haza, kapálni! Az egyik paraszt a zsebéhez kap. Kést keres — jut eszem- ! be. De tévedtem. Markában öklömnyi kenyérdarabot szo­rongat, reszket, amint tartja, mint szélfútta ág, s a kenyér kopvanva esik a földre. Fe- •ketesárga. — Kukoricakenyér! Ezt Antos bácsi mondja, aki CSER PÁL: harmadik szomszédunk a Tele­pen. — Marhák! — mordul a . hangoskodók felé. — Mi bajo­tok ezekkel? — A keserű istenit! — lo­had le a szakadt ruhájú. Ide­ges ujjal dohányt gyömöszöl­nek újságpapírba. Hosszan te­keri, nyelvével feketére nyá- lazza. Dózniját becsukja, teszi nadrágja zsebébe. Aztán vala­mi eszébe jut, 'a közeiében álló ppraszt felé nyújtja: 1 — Gyújtson rá, földi! Az fejét csóválja. Kalapját homlokára taszítja. Könyöké­vel csinál utat kifelé. Társai a nyomában. Húszán, huszonket- ten vannak. Ahogy kinéznek, akár koldulni is beállhatná­nak. Ügy baktatnak a gyárke­rítés mentén, mint akik halot­tat kísérnek. — Fene nagy hősök vagytok! — morcoskodik Antos bácsi. — Ezekkel akartok kikezdeni? Úgy vélem, földesúr mind­egyik. övék a fél megye, nem láttátok? Éppen úgy, amint miénk ez a gyár. Ugye, azt mondtad, miénk? Jó vicc! Ha már így van, talán bemehet­nénk. Csengessen csak b? va­laki. Na, gyerünk, a miénkbe csak bemehetünk? Vagy nem? a szóváltás alatt a portás felkelt támla nélküli székéről, lábait szétveti. A két kutya vicsorgó pofával ugat felénk. A portás befordul házikójába, kihallik, amint a telefont tárcsázza. Kint me­redt csend. Két perc, tíz perc? Ki tudja? Minderre egy fekete tábla a válasz, rajta öklömnyi betűkkel: »-Felvétel nincs!-« Mélységes csendben tágul a kapu előtti kör. Kisebb, na­gyobb csoportok indulnak er­re, arra. Egyesek még vissza­visszanéznek, mintha azt vár­nák, hogy utánuk kiáltsanak. A kapu előtt egyedül a nagy­fejű suszter marad. Lekupo­rodik a földre, a kutyákkal dis- kurál. Antos bácsival ballagunk ha­zafelé. — Megint csak hoppon ma­radtunk! Mi az isten csudája lesz így velünk? Böröcz azt mondta, hogy a munkanélküli segélyről tárgyalnak. Tárgyal­nak ám! Ha adnak is vala­mit, mit ér? Engedjék dolgoz- ni az embert. Böröcz könnyen van. ráér tárgyalgatni... Böröcz a szociáldemokrata párt titkára. Mesterségére vas­esztergályos. A vagongyárban dolgozik. — Ne félj, öt nem küldik sé- tálai.- Az órabére még most isj négy pengő. Mi huszonnégy* fillérért felvettük volna a J munkát. A titkár úr teli zacs-t kőt kap minden pénteken, s* közben dumál, és harmatost könnyeket hullat felénk. Csak* azt nem mondja, halljátok em-t berek, csináljunk egy kis ren-* det itt, hisz millióan va-* gyünk ... A parasztok is éppen* úgy bent vannak a csőben,* mint jómagunk. Most azok is* bent vannak, hiszen láthattad,J könnyebben is menne a do-* log, mint tizenkilencben. Eh...* Keserűen hullanak Antos* bácsi szavai. Indulat nincs J bennük, így akár nyulairóD vagy galambjairól is beszélhet-* ne. Nyúl és galamb a passzió-* ja. Nem azért tartja őket, hogyJ megegye, s még a mostani,* szűkös világban sem engedi,* hogy kést fogjon rájuk felesé-* ge. Inkább margarinos krump-* lit eszik vagy pacalt. Mondom,* akár nyulairól vagy galamb-* jairól is beszélhetne, de így* annál súlyosabbak szavai. * — Hallottad, az éjjel megint* elvittek négyet a Telepről:* Kiss Ernői, Ipacs Pistát, Sári*( Jenöt és a részeges Tóth Ru-* dit. Nagy dribli ez, én mon-* dóm. Arra jó, hogy a többi* behúzza fülét, farkát. Mert* behúzza, még én is. Mert gyá-- vák vagyunk és ostobák. Eri* is, mások is. Ez a butaság a* mi bajunk meg hogy ilyen Bö-* röcz-féle csibészek vannak a* A KAPU ELŐTT bogáncs, gyérszálú fű még csak növeli a kontrasztot. De csak május közepéig, míg meg nem üli ezt a szeszélyesen bod- rosodó, hullámos zöld szalagot a korom, a füst, a salak pora. Nyolc gyár sorakozik itt egy­más mellett, egymással szem­ben: a bútorgyár, az olajgyár, a kályhagyár, a lenfonó, a li­nóleumgyár, a csavargyár, a szövőgyár és nz ecetgyár. Az utóbbi isten különös ajándéka itt, a nyitott ablakokon, a tető szellőzőin elillanó savanyú ecet szaga szinte üdítő. Mindig orrba vág ez a szag, s az em­ber önkéntelenül az evésre gondol: húsra és ecetes ubor­kára. Magas, kétméteres tég­lakerítések szegik az utat, ved­lettek, kopottak, tele szénraj­zokkal, trágárságokkal, szerel­mes versekkel, tépett plaká­tokkal. Az út fasorát kátrányt csorgató villany- és telefon- póznák alkotják. Kiábrándító mindegyik, csak a tetejükön a bimbós porcelánok szépek, ha ragyogtatja őket a nap, s ha a sokféle rézhuzal az enyhe szélben pengve, zúgva muzsi­kál. Míg kisebb voltam, oda- álltunk a póznák alá, fülünket rányomtuk a kátrányos fára, s ujjongva hallgattuk azt a sej­telmes, dróton szaladó muzsi­kát. * — Segíts, tépjünk egy kis füvet a nyulaknak! Az olajgyár kerítése egy he­lyütt befelé gyúródik, mint egy nagy stanecli. A türemlés végén vaspántos, tüskés hátú kapu, alóla rozsdás sínek kí­gyóznak ki. Iparvágány. A ka­pun kívül két fakult színű te­herkocsi. Régóta állhatnak itt, burjánzó gaz lepi a kerekek alsó felét. Ki tudja, mióta tét­lenkednek? Az olajgyár még a tél ■ elején leállt, úgy látszik, ez a két vagon is. A vágányok mentén, de az egész kerítés­torokban is magas a gizgaz, széles a fűszőnyeg, így pél­dázzák a tavaszt s a mozdu­latlanságot és az élet tespedé- sét is. Nyulaknak való. — Kék nyulat láttál-e? Gye­re el, nézd meg. Bécsikék. Tegnap cseréltem egy óriás­belgáért. Kár, hogy bak. De majd fehérrel pároztatom. Csodaszép nyúl, olyan, mint a legszebb tinta. Délután külön ketrecet készítek neki. Editnek is olyan a szeme, mint a kékítő, mint a leg­szebb tinta. Nem. Annál is szebb, mint a legsötétebb ibo­lya. Mi lehet Edittel? — Mit csinálnak itt, hé? ■b~i Iszalad az előbbi emlé- p. kezés. Vége Antos bá­csi nyulászati előadá­sának is. Két rendőr áll előt­tünk, magas, szálegyenes, t kardcsörtető emberek. Óit áll­nak a beszögellés sarkán, összehúzott szemmel néznek ránk, kicsit fentről, magasból, ahogy a kerítésre röpült ka­kas a kaparászó csibékre ka­rál. — Egy kis füvet szedünk, károg zavartan az öreg. A nyulaknak. — Tudhatnák, hogy itt nem szabad tartózkodni! — Ezzel aztán kinek ár­tunk? — Ne pofázzon, jó? A sza­bály, az szabály! Induljanak. Kabátunkba tömjük a füvet. Az egyik rendőr cigarettára gyújt, a másik lehajol, ma­rokra fogja a selymes, puha zöldet. Megtépi. — Jóféle — mondja társá­nak. — Az ilyent szeretik ám a tehenek. Legénykoromban a vasút mellé szoktam vasár­naponként kihajtani a két göt­hös igást, ott éppen ilyen fű volt. — Hát így van a szegény ember — lcapcsolódik a szóhoz Antos bácsi. — Magával is baja van, ami körülötte él, szintúgy: a tehénnel is. a ló­val is, a Icecskével is, a nyu- lakkal is. Látják... — Hagyja a dumátf — rán­dította meg szemöldökét a ci­garettázó rendőr. Köszönés nélkül indultunk. Rázott az indulat. Nem a fűért, hisz se nyulam, se kecs­kém, hanem hogy miért van így: az embernek nincs helye még a gyári gazban sem. Antos bácsi leszegett fejjel baktatott. Aztán kitört: — Látod, az a baj velem meg másokkal is: behúzzuk a nyakunkat, suvasztunk, lapu­lunk, tartjuk a szánkat. Ez a két zsaru vakkantott egy-két szót, s ez elég ahhoz, hogy meghunyászkodjunk. De miért? Hát mi a fészkesfene baja történhetne egy magamfajta melósnali? Se földem, se há­zam, se verebem. Mit veszít­hetnék én vagy a többiek, ha egyszer kinyitnánk a pofán­kat, megráznánk az öklünket, s bevernénk ezeknek az and- risoknak a ikobakját? Ezekét? Ezekét, meg másokét is! Tu­dod, miféle ez a két kardos kandúr? Parasztgyerek, talán még az sem, béres, _ honapszá- mos cseléd kölyke, s ezekkel fojtogatnak bennünket. Az­tán ... Na, látod, ilyen hős vagyok én, előtted merek csak hencegni, pedig ott kellett yol- na ... Nem baj, estére vissza­jövök egy zsák zöldért. . . Hányféle élet kavarog min­den emberben? Antos bácsi okos, józan, s egyetlen pilla­natban hős, bátor, aztán gyá­va is, hunyászkodó is. Minden­ki így van? Ilyen leszek én is? — Nézd olyan a vásártér, mintha legalábbis ünnep vol­na — riasztott fel tépelödé- semből az öreg. i cementkeritések sza'o- /X ta szürke, merev keret­ben, a szétszórt akácok között, a hosszan nyúló zöld fűpaláston tarka kép látszik a gyári út torkolatából. Majá­lis — jut eszembe a gimná­zium lépcsőházába kiakasztott reprodukció; zöld olajon szürke, fehér, piros, kék fol­tok, harmónia, csend, a tavasz ragyogása, láthatatlan mazso­lás kaláccsal, a fű fészkébe bújó porceláncsészékkel, me­lyekben haboskávé az illatos virág. Öt sáros, rozzant paraszt­szekér áll a gyepen. Tetejü­kön csíkos dunyha, félrebil­lent ketrecek, horpadt ládák. Az egyiken feketekendős aszott asszony, lehunyt sze­mén, sárga arcán látszik, most csókolgatja a halál. A szeke­rek rúdja a földön fekszik: öt eldobált vessző. Trágyafoltos tehenek legelésznek erre, arra. Ennek a koszorúnak közepén ott ül a gyár előtt látott húsz nyűttruhás paraszt. Velük együtt lapos mellű asszonyok, ruhájuk pirosa, kékje a színes folt. A »majális-« foltjai. Tá­volabb hangosan hancúroznak gyerekeik. Antos bácsi rákőnyököl a cementkorlátra, nézi őket. — Serikit se vettek fel — szól nemsokára feléjük. Sen­kit. Hangja remeg, s körmeivel magafeledten kaparássza a ce­mentet. Azok nem felelnek vissza. — Hova valósiak? A törtvállú, aki apámat for­mázza, lassan felemeli fejét. — Töltés láváról gyöitünk! Töltéstava, a püspök uradal­vm. Nagy major, amint hírből tudom, svájci tehéntenyészete van ott a káptalannak. — Szenlgyörgynapkor kitelt a kommenció — folytatja kér­dezés nélkül —, azóta kujtor- gurik, mint a cigányok, de se­hova se köllünk. — Aztán most merre? — kérdi csukló hangon Antos bá­csi. Látom, pillái remegnek, s tüskés bajszát szopja be alsó ajkával. Nem szóval felelnek. Hár­man is felemelik karjukat, s körbe mutatják a világot. Én még nem sokat tudok az élet dolgaiból, de ebben a mozdu­latban annyi ketségbeesés volt, hogy összeszorult a torkom. — Krumplis gánicán élünk már egy hónap óta, — sír fel egy asszony. — Maholnap éhen döglünk ebben a rossebes vi­lágban! — Miért teremtette a sze­gényt az isten? — csuklik egy másik hang. — Miért? Miért? — dünnyö- gi maga elé az öreg. Egyszer majd megtudjuk. Te! — kapja el a kabátomat. Szaladj haza, hozzátok ki Adomány Jóská­val az összes nyulaimat. A fe­leségemtől kérj kél zsákot. Hozzátok ki a bécsikéket is... Ki kell bírni, értik? Ki kell bírni... jjgy lökött el magától. II Először nem értettem az öreget, csak jó egy­néhány perc múlva, amikor már a telep házai között lo­holtam, markolta meg szíve­met a gondolat: élni kell, minden szegénynek élni kell, s talán majd holnap, ha meg­érjük, ha mindenki megéri, másként lesz. De a bécsikéket — gondoltam — azért sem ho­zom ki, hadd örvendeztesse Antos bácsit még ma, hol­napig. Hiszen csodaszép nyúl, olyan, mint a legszebb tinta Olyan kék, mint Edit szeme, akár a legsötétebb ibolya. „Jláttuk 3£ő dáhi húesit...“ Az Intézet nagy előcsarno­kában egyenru­hába öltözötten, ünnepélyes han­gulatban várták a mestert Ki-kd- tekingettek az üvegezett csapó- ajtón, suttogtak, izgatottan, és minden idegen­től megkérdez­ték: — A bácsi a Kodály bácsi?. — Nem. ő öre­gebb, ősz hajú és fehér szakálla van, figyeljétek csak; A sarokban egy kislány ol­vasgatta a kö­szöntőt. a másik virágcsokrot nyomott a ke­zébe, s egy éles pisszenitésre mintha lakatok Zenében élnek a gyermekek, felemelkednek, énekelnek, dú­dolnak naphosszat és szíve­sebben harapnak bele azokba a tudományokba is, amiket kü­lönben nem kedvelnek. Zené­vel itatódnak át a növendékek, és itt kéne lehetőséget adni rá; ahol proletár gyerekek élnek, s akikkel produkálni lehet és kéül. Remélem, hogy a jövő esztendőben az elsősök már itt is zened általános iskolában kezdik meg tanulmányaikat Többen hallgattuk ott Ko­dály Zoltánt s egyszeriben oly világos lett célja, törekvé­se. Ugyan miért ne tehetnénk mi többet az ifjú generáció ze­nei neveléséért, mint eddig? A mester egész életműve erre irányult, s az ő szavát már nemcsak útmutatónak tekint­jük. Amit mond, ahogy mond­ja, s hangjában amilyen tűzzel, lelkesedéssel beszél az ország népének zenei félemelkedésé­ről, szinte ellenállhatatlan. — Érdemes megfogadni Ko­világon...-r-josszú és sivár a gyárig H át. Nyáron megreked* itt a nap, áttüzesíti aj salakot, a gyárfalakat. Télen* harapva fut erre a szél, ki-* fújja a göncök alól még a lel-* két is. Tavasszal, mint most* is, mocska és kopársága hat,* a kerítések tövében megbújó* nadragulya, papsajt, satnya záródtak volna az apróságok Hámán Kató Általános Isko- Kaposvárott még mind^ nincs dáJy baltán tanácsát.;; Ezt ajkán, egyszerre néma csend la igazgatójával leült a fal zenei általános iskola- Pedig a mondták az -mtézet vezetni, s telepedett az előcsarnokra. Az- melle es elmelyulten hallgat- megye vezetőivel volt talalko- erre dolnak azóta is a vá_ tán felcsattant a taps, az él- ta a létszámában ugyan meg- zásom Galyatetőn s ott ígér- rog zenei képvíselei akik hal. jen, és Kodály Zoltán, aW ak- fogyatkozott de képessegeiben, tek, hogy lesz. Itt van ez a lotMk a ^ hallották kor járt először Kaposvárott, hanganyagában most is kitűnő s<zep intézet, együtt laknak a szavát, mosolyogva nézett végig a énekkar számait Somogyi nép- gyerekek, és minden adottság Búcsúztak a gyerekek, él­gy erekseregen. a énekkar számait. Somogyi nép- gyerekek, és minden adottság ^ ^ ^ A köszöntő dalcsokor csendült, aztán Ko- tálcán kínálkozik Nem értem. ^Tazd agorT IT az ősi után csak ennyit mondott: dály műveiből néhány morzsa, És milyen kitűnő hanganyag mester körVeUenül. sok-sok Örülök, hogy ilyen szíve­s a mester elmerengett. Míg a van itt! Az országban már szeretettel mondta: Nagyon köszönöm, gyere­. gyerekek csodálkozva, rajongó nyolcvan zenei általános isfco­sen fogadtatok. Én is szívesen tisztelettel nézték a világhírű ía működik és olyan helyeken, “ jöttem hozzátok, hisz én is zeneköltőt, ő távlatokról, lehe- ahol csak erőfeszítések, nagy ’ zepe , . vasutas gyerek vagyok. s -, tőségekről beszélt. Nem tud- áldozatok órán születhetett. A _ Feicsattant a tapsvihar, s a* A MÁV Leánynevelőintézet nám 620 szerint visszaadni, minisztérium is vizsgálja mór, épületben lazas izgalommal . . , amit mondott, de lényege ez: mi lehet az oka, hogy a zenei mesélték később a gyerekek: kultúrtermében akkorra felső- zgnei iskolát Kapos- általános iskolákban sokkal _ Láttuk Kodály bácsit; !s rakozott az énekkar. Kodály várnak! Valahogy így mondta: jobb a tanulmányi eredmény, Zoltán Kocsis Lászlóval, a — Szomorúan hallom, hogy mint másutt, Megmondom. J- B,

Next

/
Oldalképek
Tartalom