Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-29 / 281. szám

es

SOMOGYI NfiPLAP

6

P.isárnap, 1S59. november 2%

A Marcali Járási Könyvtár felkészült a téli olvasómozgalomra

Lassan beköszönt a tél. A mezőgazdaságban véget ért a nehezebb munkák ideje. Jobban ráérnek a falusi dolgozók eredményes munkát végzett a

vásó és 70 kötetnél több kikölcsönzött könyv jelzi Igali István jó munkáját. Hasonló

a szórakozásra, művelődésre. A falvak lakosságának művelődésében nagy szerepe van a községi népkönyvtárnak. Egyes helyeken az általános iskolán kívül a könyvtár az egyetlen jelentős népművelési intézmény. A Marcali Járási Könyvtár már a nyáron megkezdte a felkészülést az őszi-téli időszakra. Több mint 1000 kötet könyvet osztott szét a könyvtárak között. A legkisebb könyvtár is 30 kötetnél több könyvet kapott. A nagyobb pusztákon könyvládás fiók- könyvtárakat létesítettünk 60 vagy meg ennél is több kötet könyvvel. Ezek a könyvtárak nagyon szép eredményt értek el. Az alsókölkediek fiók- könyvtáránál egyhónapos ténykedés után 48 beiratkozott olszőcsény-pusztai fiók-könyvtár is.

A községi tanácsok vezetői egyre jobban látják, hogy érdemes a könyvtárakat támogatni, segíteni anyagiakkal. A marcali járásban 13 tanács fizetett be a községfejlesztési alapból könyvvásárlásra 17 000 forintot. Ebből 600 kötet könyvet tudtunk szétosztani a 13 községi népkönyvtár között a beíi/rtés arányában. A támogatásban kiemelkedik a böhö- nyei. kéthelyi és puszteková- esi tanács. A Pusztakovácsi Közscai Tanács a könyvvásárláson kívül más segítséget is adott: állványt készíttetett a könyvtár számára. A Nemes- vidi Községi Tanács a közelmúltban adott a népkönyvtárnak egy központi elhelyezésű,

A idiiiivesszöveilezgíi snOvészagyüttesek pécsi találkozójáról

szép, világos, tiszta könyvtárhelyiséget.

A tanácsok többsége jól fel- készülten néz az 1960-as év elé, amikor a járás 18 nagyobb községében az ő kezelésükbe kerülnek a könyvtárak. Sajnos azonban, még álcád olyan hely, ahol nem törődnek kellő gonddal a könyvtárakkal. Nemes- déden a könyvtárt sötét, nedves helyiségbe dugták, ahol a könyvek a penész és az egerek eledelévé váltak. Csömenden a művelődési házban a könyvtár részére épített szobába a községi tanács költözött. Somogy- sámsonban több mint egy éve, hogy amikor szekrényt vettek a könyvtárnak, de a tanács a mai napig sem alakította át, hogy a könyvtár használni tudná.

Ha minden tanács a böhö- nyeiek, a pusztakovácsiak és nemesvidiek példáját követi, akkor a könyvtárak munkája eredményes lesz.

Baksa Sándor

marcali könyvtáros.

A lakkcsizmák

Erdély Lajos föhadiiaey úr

egész jellemét vakítóan fényes, ragyogó csizmái tükrözték visz- sza. A külsőségekre sokat adó horthysta tiszt volt. Szerette, ha az emberek csodálják, tisztelik és irigylik. Ezért, amikor csak lehetett, tüntetett. Ilyenkor felhúzta lábára csillogó lakkcsizmáját.

Nem akadt olyan vasárnap

Hatszor ismételgette meg á közönség az egyes kórusszámokat azon. a hangversenyen, amelyen a Pécsi Pedagógiai Főiskola vegyeskara és a Fonyó- di Föld m űvesszSvetkezet vegyeskara szerepelt Pécsett november 14-én. a Főiskola dísztermében., a KISZ rendezésében.

Nem kisebb sikerrel zajlott 3e két héttel előbb a Pécsi Mecsek Művészegyüttes, a mágo- csi íöldművesszövetkezetá vegyeskar és a mohácsi földmű- vesszövét'kezeti szimfonikus zenekar közös hangversenye ugyancsak Pécsett.

Mindkét műsor összeállítása egyrészt zenetörténeti áttekintést ad Bachtól Bartókig a zeneművészet nagyjairól, másrészt az énekkari művek sokszínűségéről. Balatoni Mátyás mágocsi és Tar Imre mohácsi karnagy ezúttal kiváltképpen szép műsort hoztak Haydn műveiből. az Évszakokból — mindezt falusi földművesszövetke- zeti együttessel.

Hegyi József főiskolai tanszékvezető tanár vezényelte a közös műsorszámokat: a Magyarokhoz, a Dal a Tanácsköztársaságról és az Intermezzo c. műveket. Nem kis dolog, hogy minderre képes ma Baranya

éneklő népe! A földművesszövetkezetek művészeti nevelő- munkáját dicséri a siker. A hangversenyt a pécsi rádió ajándákműsonként sugározta a megye kiváló dolgozóinak.

Németh Ernő a fonyódi vegyeskarral, kiváltképpen Giar- dini: Éljenek a víg nők, Bárdos: Dana-dana és Ádám: So- mogy-balatoni nótákkal remekelt. Ez utóbbit természetes és bájos somogy-balatoni dialektusukkal éneklik, s ebben utolérhetetlenek! Tillai Aurél főiskolai vegyeskara iskolapéldát mutatott a vendégeknek — kivált Bartók ritkán hallható A bujdosó és Bárdos Szeged felől c. műve előadásával, mely- lyel különben a főiskolai kóru- sok országos versenyét nyer- , __

ték. Vági Istvánná. Rizner De- PONGRÁCZ VILMOS, zsőné; kovács GyuJáné, Dobat Ómé. a föiskote művésztanárai Mozart-. Erkel- és Bartók-mű- vekkel szerepeltek.

Pécs városa nemcsak vendégül látja, hanem neveli is a baranyai és somogyi földművesszövetkezeti együtteseket. A város és a falu közötti művészeti szintkülönbségek ma már mindegyre feloldódnak az ilyen kitűnő nevelőik és együttesek munkája nyomán.

Dr. Volly István

I.ASZI.0 IBOLYA:

REGGEL KORÁN

Brummog az autóbusz, akár az álmos medve, mert menni kell megint csak, s maradni lenne kedve.

Vidám dolog pedig futni kapaszkodóknak, s megerednj a völgybe, röpítvén utazókat,

nagy-hangos tülköléssel köszönni jobbra, balra, de csak azoknak, kiket nem köt a bú hatalma;

a nyíltszívű vígaknak, kik szőnek álmokat, kiknek a bajok ellen bitünk hatalmat ad,

s nem lettek szájat tátók, nem nyugovásra lettek, akikre mindig várnak s nem hasztalan, a tettek!

nak tartotta, hogy előadásokat laskerasztes szalag. Hiába, a tartson csizmáiról. Érces, ke- haza, illetve tiszti rendfokoza- mé$y, ellentmondást nem tűrő tónak jól felfogott védelme azt hangja még ma is fülemben követelte meg... cseng... S azon nyomban kiosztotta a

— Egy magyar úr, egv ha- fegyvereket. M—denki egy kis- zafi sokat ad magára, ügyel puskát és hozzá 12 töltényt arra, hogy ahol megjelenik, kapott. És megindult Erdély mindenütt sikert arasson, mert úr után az ellentámadásra a fényes csizma elárulja, hogy szánt maroknyi fiatalság — gazdája rendszerető, tiszta, sa- mintegy 35 fő. Újpestig együtt ját magával szemben is igé- mentek. Ott Erdély úr — aki — főként, ha szép napos idő nyes ember. A haza pedig csak közben századosi rangot, ka- volt —, hogy elmaradt volna a Uyen emberekre építhet, tá- pott - egy pillanatra magukra délelőtti miséről. No, nem mas2k<*lhat • • • ^ fiait ~ fenjetek csak

mintha különösebben istenhívő EöVSZCr SbbSA Z kilÚnleláSfegil toknálfalS^2'- lett volna, hanem mert ott, a részesített bennünket, hogy mondotta —, majd így folytat- templomban, amikor a kőkoc- bizalmasan elmondta: csizmái ta: — Nekepn van eg5' kis dolkákon végiglejtett, s a néma g°ndozáAát nem . bízza mé" gom, a nővéremhez viszek egy .. , ,, csicskasara sem, o maga vég- üzenetet, de majd megyek utácsendben nem hallatszott á azt saját két kezével. Persze natok.

egyéb csizmái kényes nyikor- kezének tisztaságára, finomsá- Ezt azonban nem gondolta gásánál, úgy érezte, a földön gsra vigyáznia kell, ezért komolyan. Ott, Újpesten várta nincs nála nagyobb úr. Leg- ilyenkor szarvasbőr-kesztyűt M nemcsak a front elvonulá, .

_ . . „ . , húz. Tátott szájjal hallgattuk sát, hanem azt a néhány hóa

labbis abban a kis faluban, ömlengéseit. S lábunkat, ami- napot is, amit jónak látott fel- ahol vezérkari teendői végezte- kor sokszor még a nagy hi- szabadult falujától távol tölte- vel idejét töltötte. Ilyenkor elegekben sem volt rajta cipő, ni.

hallani vélte a háta mögött vaßF legfeljebb foltos, rongyos, rfopamharáhnn

... , másoktól elhordott oaskasag, 1945 u2C6i!1D8rßü6fl hazajött:

összesúgó venasszonyok el is- húztuk De hoJ voit már akkor a ramerő szavait: »Ilyen egy igazi ^ doUljnk: ^ ta. gyogó lakkcsizma, ^gondosan

magyar úriember...«« vasalt egyenruha! Ócska, el0 maga is nemegyszer han- lan SQhasem lehetünk olyan pyűtt, rövidszárú utászcsizma gozitatta előttük. Ugyanis Er- íó hazafiak, mint a Főoktató lötyögött lábán, testét agyondéfly főhadnagy úr kötelességei úr, alázatosan ..: foltozott katonaruha-rongyok

közé tartozott, hogy bennün- Beszólni szeretett és tudott takarták. Minden jel arm műket hetenként egyszer életre, is Erdély főhadnagy űr. Szín- tatott, ^ hogy Erdély úr sok

hazaszeretetre, más népek te megrészegült saját hangja- szenveoesen ment át. megvetésére neveljen. Egyszó- tói. Amikor 1944 októberében A lakkcsizmák néhány év val ő volt a községi levente szóba került, hogy kiüríttetik múlva mégis e.őkerültek. Akkor, amikor 1947 végén megLeventéki Harc’ba~szódít a faluban a frontharcosok Bajtársi Szövetsége. O tartotta a zászlóavató beszédet Erre az alkalomra felhúzta ragyogó csizmáit, s bár rendfokozat nélkül, de felöltötte régi egyenruháját is. Sírtak az

Idegenben

Alizra őt az ásitó közöny, jövője nincsen, a kenyere könny.

Bulvárokon teng, céltalan bolyong; »hogy is lehettem akkor oly bolond!«

Égő szeme új csillagokon jár, s eszébe jut a Duna—Tisza táj.

Szívét a bánat markolja vadul, s hazát szeretni újra megtanul.

PALOTAI BORIS:

egyesület főoktatója, azaz a a falut ő szónokolt hozzánk.

Főoktató úr — alázatosan ...

így követelte meg a titulust, bennünket a magyar haza, s jaj volt annak, aki eltévesz- mert határaink megvédése így tette. Békaügetés,- kúszás, fe- kívánja. Rátok is tekint a nem- küdj, vagy pedig abban a ki- zet, ragadjatok hát fegyvert, s tüntetésben részesült, hogy a kövessetek oda, ahol férfiakra,

Főoktató úr saját nagyra be- igaz: hazafiakra van szükség. ,

csült kezével pofozta fel. Min- Ekkorra azonban csodálatos ®nF“k, könnyeztek •» felesegek, dent elkövetett, hogy igaz ha- laikkcsizmáit felcserélte birge- de a rne§'“e1:t férfiak is, zafiak legyünk. Ezért fontos- rivel, karjára felkerült a nyi- aíu*ar erdes hangján a front- _________~ rol es a fogolytáborokról beszélt . : ;

E

rdély úr a szónoklás hevületében egészen megfeledke- aet arról, hogy frontot, fogolytábort legfefljebb csak álmában látott. De elfeledkezett az általa elcsábított és Újpesten rútul cserbenhagyott fiatalokról is, akiknek bizony csak egy- harmada tért vissza.;:

Jó néhány évig aztán nem

hallottam a hangját. Igyekezett — legalábbis látszatra — beleilleszkedni az új rendbe, egyszerű dolgozónak látszani.

Amikor azonban 1956 októberében a tanácsháza faláról leverték a vörös csillagot, ’ s mellé dobták, sárba taposták a nemzeti lobogót, akkor a csillagot, zászlót típró cipők közül

BERTOK LÁSZLÓ:

Ha megszeretsz

Ha megszeretsz,

lovamnak vess egy nyaláb szénát,

állj ki este a kapuba, mire a mező hazaenged, csókold le rólam a fáradtságot, adj innom egy köcsög tejet, s míg a verandán vacsorázom, s a hold alatt messze elnézek, bontsd meg ott bent a nagyobb ágyat, feküdj bele,

melegítsd meg a helyemet, ha megszeretsz.

Anyai tekintély*

Büntetésből megkérdezte: — Néhány nap múlva azzal ^ ^ _ ^ ^ ^ ^

Mondd, artsiu, te olvastad Mo- lepett meg. hogy leves és hús kulant e^ "pér lakk^zma

Előkerült hát Erdély úr teljes katonai díszbe öltözött

Ez még akkor történt, amikor ádáz küzdelem folyt köztem és a fiam között.

Péter már kiskorában mindent látott, mindent megfigyelt, csak éppen azt nem.

— Egy sajtóhiba! — villant mindenesetre ott sörgölődött fel a szeme, s kuncogva felöl- készülék körül, s igyekezett

Here Képzelt betegét? között ártatlan arccal mesélte:

— Természetesen. — Képzeld, Fagulyát leültet— Hogy végződik az igazá- te a tanár, mert nem tudta a bál? Mert egyszer láttam a terompylei feliratot, színházban, és biztos nem úgy — Hallatlan! — mondtam végződik, ahogy ott előadták, felháborodva.

»E szavaknál meghalt Motte-. — Ezt még a leghülyébb is

még íróasztal mellett szerzett háborús kitüntetéseit is felrak- 1 ta. Érces, ellentmondást nem tűrő hangja túlharsogta a többiét: »Aki magyar, velem tart! Űzzük ki a faluból a népelvasta a sajtóhibát, hadd mu- drótot a lábamra csavarni, ami re* — mondta a színész, és le- tudja az osztályban. _____ ^ {

l

assalc én is. úgy látszik, felért azzal az tnent a függöny. Hát így nem Jó isten, csak^ ne feszegesse ny0rn(5katt,< 5 átvette a falu

Előfordult, hogy a kiadónál örömmel, hogy az édesanyja a írhatta meg. Igaz? a termopylei feliratot. vezetését, szervezett, letartózüldögéltem egész délelőtt. Ja- kiadóval tárgyal. — Igaz. _ — Láttad a könyvemet ki- f,atatt mindaddig, míg »56-os

— Láttad a könyvemet a kiakarta észrevenni, hogy laz vítani húzni, változtatni kel- Amikor kamaszlcorba került — tV°» ugye? Hát hogyan ír- rakatban? — Ezzel próbáltam hazafiúi érdemeiért« megérdeédesanyja »irodalommal foglal- lett. a lektor szerint csupa lé- Péter, váratlan izgalmak zú- ( ellensúlyozni, ha mégis kidé- m€jj. helyére nem került..:

kozik«., nysgtelen dologról volt szó, de dúltak rám. Éppen azon tör- Kivert az izzadtság. Azt rülne, ^ hogy felháborodásom- Kiszabadulása után egyszer

Pedig mindent elkövettem, nekem mégis az volt az érzé- tem a fejemet, miképpen »ad- mégse mondhattam, hogy évek nincs semmi alapja. osak lemondóan bőröndbe tette

hogy imponáljak neki. Ha sem, hogy minden azon múlik, jam be neki«, hogy olaszra óta nem volt Möllere a ke- A termopylei feliratot mm- (?s Pestre vjtte lakkcsizmáit:

gyengeségeimet kellett leplez- amit történetesen ki kell hagy- fordítják a könyvemet, csak zemben. Tehát: den baj nélkül megúsztam, am akart túladni rajtuk, ahol

nem, oly óvatos voltam, mint ni. Ragaszkodtam hozzá, meg- úgy mellesleg, miközben betol- _ Nézz utána fiam. Az em- am} a művemet« illeti, egy a igyjtézlett nagyságok keresegy nagytőkés. Emlékszem rá, nőtt a szememben, mint min- töm a teát... ber maga néz űtána olvasmá- kednek egykori' gazdagságuk

hogy ifjabb éveimben, amikor den, ami elmúlásra van ítélve. De ő ■ elémbe vágott. — nyalnak. Sokkal nagyobb

gyűjtőívvel szedegettem össze Nem tudom yiegcsinálni, gon- Anyu, most olvasom Mikes le- lellzes olvasóimat — úgy dug- doltam feldúlva, inkább fát vá- veleit. Ugye, szépek?

dostam előle a gyűjtőivet, gok, vagy lemondok a könyv _ Hogyne... nagyon _

m

intha dinamitot rejtegetnék megjelenéséről, ami a favágás- mondtam lankadtam

a lakásban. Holott Péter ab- nál is nehezebb! S aztán, hogy _ Neked melvik rész tét- színdarabot írtam, hetekig búj- """pl,,

b

an az időben olvasni sem tu- hogy nem, mégis elkészültem ., y ~ «— - ----— --- E&V

d

ott, s így sejtelme sem volt vele. Dél alatt hívtam fel a Wjoooan. róla, mily kínos olvasmány kiadót, amikor Péter hazajött Ee h-ell vallanom, nem emlétett megjegyzéseim hatástalar. /rar} vá Ti VR i VSj.

nul peregtek le róla, s nem H valamüccr meocsodáíl

7*L L n r —T «.7 7 «*-4 4-«

öröm, ha egyedül jön rá az

kunit,Smindig ilyen bölcs va- élőben agitáltén Iakkcs!zm,a azonban — hiába

történelmi hogy ebbe* a }°Jyokben pucolta bármily fényesre - regyok.) Mikor, azt a

nincs semmi lelkesedés.

napon .

nede7ett. ki töredezett szárával,

tam a könyvtárakat. (Egy ca- . Zl" vérSével bizony senkinek «em

pásra két legyet ütök. Ügye- . fnyerte meg tetszését. Valaki

égy gyűjtőív. v

Később, amikor megtanuR olvasni, hanyagul az asztalán 1elejtettem a folyóiratot,

amelyben épp aznav jelent meg valami* írásom. Bele sem nézett. Ilyenkor hanyagul újaz iskolából. Hadd hallja ő is, keztem Mikes. leveleire, ezért

»hogyan tárgyalok a kiadóm- türel/metlenül rászóltam: mal«. Az ilyesmi mégiscsak... — Ne piszmogj azzal a vajas hm... Úgy intéztem a telefon- kenyérrel. (Most kell kirvkkolbeszélgétést, hogy a gyerek ni az olasz dologgal, mert min- helyreállt. ”Szeme érdeklődve

érezze, milyen keresett, elfog- den pillanatban bajba sodor- ugráit rajtam __ Hol ~ lógják

l

alt, népszerű satöbbi vagyok, hatnak Mikes levelei.) Te, eXőadni a színdarabot?

a színdarab a ™^ik szobából rohant be e,t váeta feiéhez; _ ugvan,

tata. mit akar az iiven ócskáétól, ami a lankadatlan szorgalmat illeti.) Az volt az érzésem, hogy a tekintélyem

sen becsempészem, u *«,«**,^ valamit kiáltozott is, de amint _**“?“*„ >1™. meglátott kötéssel a kezemben, megakadt a hang a torkán.

Pár pillanatig megbűvölten nézett rám. •— Te tudsz kötni? —• kérdezte a legmélyebb tisztelet hangján. — S milyen

sásokkal? Fínek kell ma már az ilyesmi?

Erdélv úr nagy búsan nakol- ta bárónőiébe senkinek sem kellő csizmáit, s elindult haza;

ra ott felejtettem, s egészen Világért sem mondtam volna, majd- elfelejtettem... — mond- kömyedén. mintegy véletlenül, hogy rohanok aláírni a szerző- tam könnyedén, és a kiadóról ott nyitottam fel, ahol a ne- dést, erre várok hónapok óta. azt állítottam, hogy a »legis- vem állt. Alig vártam már, Ehelyett azt mondtam, hogy legjobb«, és általában elszór- hogy szerénvkédhessek: nem megpróbálok időt. szakítani, s tam néhány leg-szócskát, hadd olyan nagy dolog... majd felnézek, ha arra járok, lássa a fiú, hogy jó helyre

De sohasem került rá a sor, (Tudtam, hogy már aznap dél- született... hogy szerénykedjek. Egyszer után arra járok.) Nem bocsát- — És mennyit kapsz érte? történt meg, hogy olvasás köz- koztam részletekbe, hadd lássa — érdeklődött, ben jóízűen felnevetett. « gyerek, milyen nagyvonalú Itt sajnos, nem használhat____________J vagyok. Fölényes és szerény tam semmiféle fokozást, ezért

* Megjelent az író »válogató* voltam, amilyennek a norm és elfogott a türelmetlenség. — téveó*~pirn~ c. könyvében. (Szép- ~n'«hhí frót-yt V«——o7-'> Wem Szedd össze a holmida*, mln- feodkimi Könyvkiadó, 1959.) tudora, figyelt-e rám Péter, dent szanaszéjjel hagysz.

... . . . T. . ÓVorsan csinálod! — Mögém Lemondó elkeseredett, a világMeg nem tudom. Lass te állt, s nem bírt betelni a látis munkához, kipreparáltad a vánnyal. — Hol tanultál kötni? latint ? •— Csak úgy magamtól —

így ment ez. Mihelyt valami mondtam, s az őstehetségek kényeset kérdezett, rögtön léc- tömör erejével szedtem le a két sóztam a nyakába. Csak szemeket a tűről, így tudtam elterelni magamról — Milyen tehetséges vagy! a figyelmét, ha eszébe juttat- — kiáltotta, s szemében ki- tara., milyen kicsi még, és én gyűlt a lelkesedés, az a büszke h-zzá képest milyen nagy va- láng, melvet évek óta haszta- gyök, lan kerestem,,,

ban csalódott arcán ez látszott: El van veszve ez az ország, ahol az olvan ieaz hazafiak, mint 5, dolgozni, értéke’ket eladni kényszerülnek, s ahol annyira sem becsünk, hogy valamikor sok dicsőséget aratott lakk- est zm átért néhány forintot

adjanak..;

Szalai LászlA