Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-29 / 281. szám
a Somogyi Néplap, KULTURÁLIS melléklete GyÁRI r Ili esteien bőröm csípi a 6a- ■*■*-*■ vas gőz. — Polócz Miska! — károgja becsülné, ha egy kicsit többet XT eltetlenül indulok. Fapa- Vendel, s hamarosan csak kör- fizetnének érte, mert az a kis pucsom elmerül a sár- Még fél óra — biztatom vonalait látom a szürke go- pénz, amit pénteken markunk- ga kőkockákon felgyűlt sökszí— * molygásban, aztán azt sem. ba nyomnak... S Vendel az nű vízben. Az ajtónál, ahol Eléggé nehéz megszokni ezt örökös kurjantásaival becsű- szél lebbenti el a benti homályt, nagy csoportosulás van. Földre dobott zsákokon valaki fekszik, fájdalmasan vinnyog, mint az oldalba vágott kölyökkutya. Polóczi . Miska. Vörös haja csapzottan lógott szeplős magam —, fél óira, két henger szalad le addig, a szántóba a munkát, pedig majd négy li-e? már a másik turnus emberei hét óta csinálom. A szövőgyár Szalad, pörög az üres hem festödéjének csak egy neve ger. Türelmetlen vagyok, van: idegenlégió. Hogy jó-e, _ Vendal! rossz-e a hasonlat, nem tudom., Nékem gyehenna. Tízórás viszik a végeket, Túri és Hermann: Kettőkor ők váltanák bennünket a nagy festék es — Hülye maga/ protekciós? kádnál, s bizonyos, hogy ká- váltásokban dolgozunk, egyik Mit óbégat, nem mondaná arcába. Szeméből patakok sza- ramfcodni fognak, az augusztu- héten nappal, a "másikon éj- meg? Taknycs talán dirigálni iádnak. Testén tépett -rongy a sd melegben pokol a szárító, s szaka, csupasz testtel ebben a akar már? ■ ruha, feltáruló húsa piros pea rápenz is csupán négy fillér, pokolban, ahol gözolgo sav, T\J em látom, de már mész- pöndörödött, olyan ■ egészen, Az öreg Belkó Vendellel dől- klór, százféle festék ize fojtja sziről hallom a hangiát, mint akit elevenen nyúztak, gazom együtt Naphosszat szót- a tüdőt. Elkeserítő. Közben hü- majd lassan előcsoszog a szűr- — Valahogy magára döntött fanul tesz-vesz mellettem, ide- lyón kell vigyorogni, ha jön ke, mindent megülő homály- eSy egész ballon sósavat » oda másízkál csettegő fapapu- a mester, a kalkulátor vagy a bál. Odajön, egészen hozzám, s válaiu. „ , -j . Mindenki 3Z orvost i-gsí. ílii— csávái — sokszínű vízre do- mérnök. Aztán csinálhatom kopasz, baratfrizurás fejét cxr- gem Q^éri hívtak, hogy segítbott rozoga bárka; Mindig Vendel bácsi munkáját is, ha rom alá nyomja, szemöldöke sem majd'vinni Miskát. bosszantja valami, ilyenkor be- eszébe jut eltűnni, mint most össze-vissza ugrál, aztán kiköp — Ne engedjenek szenvedni! szopja fogatlan alsóajkát, s jgi.. a lacsakos kőre; olyan, mint egy vénasszony; — hű, mindjárt lefut a hen- — Ég a ház? Legtöbbször velem van baja; ger! Tegnap is kilestem, amikor itt Rótt főmérnökkel traccsolt. észlel, lát az ember, azt han— Itt ygn még a másik hen- szoktam rá* hogy amit ger, s mindjárt két óra -.::- Az istenedet, engem ne Azt mondta, sokat kulizik he- gosan mondja is ki, lássák sürgess! jajdul rángó testtel Miska, keserves kínjában öklét harapdálja. Alig i tizenhét eves, Fatal gyerek.: Harmadik szomszédunk. Apja tüdőbajos, már három év óta úgy van. mint yz útszélen száradó, gyökértelem lyettem, mert büdös a magany társai is: ki kell dobni ezt a — Vendel bácsi, a hengert!.:; kóró. Anyja parányi, az örökös fajtának a munka, s ameriká- feketére gumírozott hengert, s £zt a másikat is át kell még mosásban kopott asszony, nyúzom az ő bőrére; ereszteni helyére a1 következőt. eresztenünk, tudja jól.:; — A protekciós — mondta: Most hiába memdom. Bele- _Büdös a munka, mi? N em tudom, ki kente rám ezt kiáltom az öreg nevét a gőzbe, Arcán gúnyos fintor torzul, ge hánomapró gyerek, csak Miska, a nagyobbik tud rajtuk segíteni pár hónapja, hogy a gyárba) bekerült; Én nagyon, nagyon szerettem ezt a nálam a nevet, de már két hét óta s közben nézem, mint fut üre- ajka lefelé pittyed, akár az al- halüom, s az öreg szembe is sen a. repedezett gumirönk. vó lóé LaSSan átcsoszog a kád —* ., >»=. • * ->•« «=»« «-*«>■- Protekciós! Adjon gőzt, szirénázzák. Tíz perc, a másik dik félém. mulattató bolondságaival tanem latja a hemerot? henger itt vár ránk. Sietni kel- Gőzt adagolok a kádba, a karta élete kietlenségét A miLatom, kilencven fokon all. iene; festékes víz lassan mozogni nap még a festékes raktár horAzt hiszem, me©rMrtom egy- „Becsüld a nuqMthi - jut kezd. A hevert átemeljük a. dóijl ugrándoaott) tenor_ ezer az öreget ebben a fortéi- eszembe a portan kifüggesztett íllá tartóra Az őre« átkáéit , ...................... t nes masszában A fene esve plakát, melynek valamikor kék vülas tartar* ^ oie at^a t hangján a legújabb slagokat mes masszában. A fene egye V ^^íne Ehetett, de hozzám,, fejevei az mditók^ek énekelte, s pózolt, arcokat is meg, ne piszkáljon engem, úgy “ ^ ---- - - ..... A Z ALBÁN IRODALOMBÓL neebsíg C.ajupi (1866—1930) Hazám, bár elveszettnek látlak, mégis szeretlek; de ha szabad leszel, hazám, szeretlek inég csak igazán! Zuhogjatok, havas hegye1;, erdők, mezők, zokogjatok! Szegény Albánia halott, s a fényt tán sose látja meg: ereszkedett reá örök hályog, öldöklő szörnyű köd! A vak homályban kín lengesz. Olykor bevág a villám, élünk, szívünkön ül a fél z, örömünk semmi sincs már: itt ember többé nem dalol, s a csalogány is sírva szól. y Irigylem az ég madarat: ha jólesik fészkére ül — az ember folyton menekül, mert itt aljasság, vert tanyát. Hazánk már csak szívünkben él, mert földje mind idegené... Hogy tűrheted rabságodat, Albánia, szegény hazám'.? Annak legyen járom nyakán, aki megmentett másokat ? Albánok, összefogjatok, hazátokért. harcoljatok! Hazám, bár elveszettnek látlak, mégis szeretlek, s majd, ha szabad leszel, hazám, szeretlek még csak igazán! (Jékely Zoltán fordítása,) AZ ELSŐ HADTEST INDULÓJA Shevqet Musaxaj (1914—) Zászlóktól, fegyverektől lázas a föld, az albán. A nép letépte láncát, és bizton áll a talpán. Sírján holt hőseinknek ujjongó hála csokra, szabadság csillagával fény száll a városokra. S ahol tüzet sziszegve gránátok ezre szórja, hatalmasan vörösük a hadtest lobogója. S mint óceán, ha zajlik, s folyónak zúg vad árja, szabadságot hozón ront az ellenség hadára. Fel, hadtest, üzd*pokrilra a kárhazat fiát! Építsd fel hősi vérrel az új Albániát! Vacogjon félelemtől a népek elnyomója! A megnyílt földbe küldd le. Nincs zug, mely öt megóvja, mert egy halálra kínzott nemzetmely bosszút áhit, vértezte fel az első, hadtestnek katonáit. Hogy álljanak keményen a szörnyű harc füzében. Új csillag tündökölt fel füst s láng között az égen. A népeké e csillag, s többé nem huny ki rőtje, mert oltalmazni pajzsként, a hadtest áll előtte. Fel, hadtest, űzd pokolra a kárhazat fiát, építsd fel hősi vérrel az új Albániát! (Gáspár Endre fordítása^ den vágya az volt, hogy egyszer ő is ünnepelt énekes legyen. S most? Itt az orvos. Csak szemével már rég piszkosszürkére szíttá felé int Gyorsan lefelé rán- vágott hozzá, ahogy legutóbb a dolgozom, mint a hajszolt állat, a nap, kente a por és füst per- torn, s a fehér tornászon gyű- mo3iham látta Kiepurától Mio. tizenkét fillérre! kevesebb óra- mete. »Becsüld a munkát-«, hír- rdke). vetve szalad a mélybe. P bérért, mint ő. deti a ronggyá lett papír, s ’ , , .. A szomszédos kádnál valaki azon egy boldogságtól sugárzó t~~v me ea"’ ^ rne r"? elordítja magát, s ez a hang munkás egy bála gyapotot bin- Valaki nevemet kiáltja: Bauéles, szaggatott sikoltásba tor- táztat vállán, s minden belé- ^ ^ élőmunkát zul. Mindezt aláhúzza a gé- pőre rákiáltja: »Becsüld a , ■ ..... pék ütjnes morgása és’a sipá- munkát!« Jól van, hát becsű- — Hagyja a kádat, jöjjön vizsgálja, közben kétszer is fei- koló gőz. li az ember, hát még mennyire gyorsan! nJ’Őg, mint aki nehéz terhet Valami (kenőcsöt kotoI ^rász elő táskájából, óvatosan o TV’ / \ t * rpi ÍJ Ű 4 T/~ ^zsírozza a pirosán feslő testet. O IV V/ L Ä 1 A Jl\ O IV g — Ne bántson! — jajdult a " ' Svelőtrázó sikoly: Újságot vásárolt a^kaposvári Bólintottam; jöjjön hát az — Nem. A b.-állami gazda-/ —Miért nem marad az anyállomáson. Nagyon ismerős- elkerülhetetlen beszélgetés, Sághoz megyek, a múlt hétend. , .. .. nek tűnt, figyelmesebben meg- mely múltbeli tapasztalataim helyeztek at. Jr S7_ yaja me e ha nelT1 néztem. Észrevett, és moso- alapján abból állt, hogy ó be- — Ismeri már az új munka-tj^ud vigyázni magára! — düny- lyogva közeledett felém. Azért szélt, én meg hallgattam, sű- helyét? /nyög, morog az orvos. — No, nem ismertem meg azonnal, rűn nyelve az ásítást. — Most akarom megnézni.'^van csak faj mert tiz év alatt, mióta tőlünk — Ugye látta azt a szemle- Remélem, jó gárda lesz oWyf , . elkerült, kopaszodó feje el- len kis alakot az állomáson?! Szabad levegőn élni, szinte vegigkenlek.;» Mi a fe- lensúlyozására dús bajuszt nö- — Nem nagyon figyeltem — együtt a természettel, ez volt jenének ugrálsz, ha dolgozol? vesztett. . füllentettem. minden vágyam — mondta át-/Sietni kell, kir.ek? .:; Ne sírj Vidáman manőverezett a bő- — Az iskolában pár évig egy szellemülten, hivatásérzettölÁj^^ Kapsz egy injekciót is röndök, kosarak között, mikor padba.n ültünk, és azt hiszi, ez qthafva, csak a glória hiányzottA .’ " ~~ 1. ’ egy véfna kis ember állt elébe, már jogcím arra, hogy az em- a feje körül. — A nap, a /ű,»|aztan azc rnon<iod utána, ha- akinek csak a hátát láttam, bér nyakába akaszkodjék! Ki balzsamos (!) illatok, ' ifyeníboskávé a világ.;; Valaki Vászonruhájának keskeny volt nem állhatom, mikor ilyen to- körülmények, között jobban*ugorjon a telefonhoz, kérje a a válla, mégis lógott rajta, lakodó valaki. Láthatta, hogy összeforrnak az emberek, Az-J M.. .. Jól ápolt ismerősöm, arcán kel- terhemre van, hűvösen felel- tán egész más hangon hozzá-/ ‘ ^ ° ° kellet, letten fintor suhant át, de a gettem csak neki, de nem vol- tette: dvolna.:; kis ember nem ment tovább, tam képes lerázni. Együtt száll- — Bizonyosan nincs olyanÁ Váltásra bógetik a dudákat: sőt élénkebb mozdulataiból tunk fel a vonatba is. Mentő- tfúrás, mint egy vállalatnál! * _ Doktor úr! Én nem aka Í télve váratlan és kedves ta- ötletként' megkérdeztem tőle, — Ismerem a gazdaság igaz-/._ . lálkozásról lehetett szó. Ne- dohány zik-e. »HogyneL — és gáláját, nagyon rendes, nép- korházba metrum, engedjen vettem magamban, mert is- már kínált is az ágrólszakadt, szerű ember, és egy csöppet *haza! mertem régi barátunk gyengé- de én mereven elutasítottam, sem. feleimet gerjesztő a meg-A — Csak menj! jét, aki — korát meghazudto- köszönöm, nem dohányzom, jelenése, de azért ne tápláljon \ pifo-a,,! ló igyekezettel — legszíveseb- azért ő csak szívjon nyűgöd- vérmes reményeket, m.ert ki-: , aole_ ben nők társaságában muto- tan, majd én átmegyek a gye- fogástalan fegyelmet tud tar- .' e: arc^f törli s szeméből a ku- gatta magát. Most lesz útitár- rekkocsiba. Képzelje, a szem- tani — jegyeztem meg. Alödös csillogást. sa Gyékényesig, ^ az az érzé- télen eltette a cigarettát, ak- Zökkent a vonatunk, álló- * Miska eszméletét veszti Sasén! A legőszintébb káröröm- jj0r d ,-s kibírja! máshoz értünk. Szeretek ki- * , ■ , mel ültem be a vonatba, sike- Kezdtem bóbiskolni a szó- nézni ilyenkor az ablakon, es> °* ^’ara t€SS2uk> óvatosan lepráit üres fülkét találnom, áradat alatt, de a felkiáltójel- most sem zavartattam maga- «kedünk vele a portáig. Talán Szétteregettem újságomat, és re összerezzentem,. mat, hátat fordítottam utitár- jbele is hal; nem sok jót muelégedetten belemerültem. Alig —• Hallatlan tapintatlanság! samnak. O előzékenyen mel-,a doj-tor elkomoruló értünk Kaposújlakra, reccsent —mondtam meggyőződéssel— lém állt, ne nézzek egyedül. ■ ” arca. az üvegajtó, és majd a nya- de hogyan tudott mégis meg- _ tátja, ott van az en erő-nvarad? Talán kantba esett említett barátom, szökni? szakos iskolatársam! — muta- örökre nyomorék lesz, roncs, — Micsoda szerencse! Sike- — Nagyon egyszerűen. Azt tott az állomás előtt álló kis Jakit többé sohasem vesznek riilt megszöknöm a nyavalyás- mondtam, leszállók a követke- vászonruhásra. MeglepettenJv\SS7a a gyárba, s választhat, tói! Beláttam, itt nincs menekvés, sóhajtva összehajtogattam az újságot. — Legalább hírt hallok a hazó állomáson. •— Zseniális! És barátja nem hogy már az fogott gyanút? — Torkán akadt a szó, olyan zai tájról. Jólesik az elmúlt hirtelen otthagytam, dolgokról kedves ismerősökkel — Még most is a régi vállabeszélgetni kezdte ünnepé- latnál dolgozik? — próbáltam kiesen. másra fordítani a szót. nézett szembe velünk, és most,*, , , . arcát is láttam, íjkolduljon-e, vagy lopni menráismertem. Sjen. S mit csinál Polócz néni Ez az ember a maga gaz-/a három*aprósággal? dóságának az igazgatója! -* * visszaértem a fesfordultam kajánul baratom-2 A t6débe> mar Q+t volt a '10Z‘ a váltás, Túri is, Hermann is. Nafiyné Gjárni Ágota '^Vendel magj-arázgatott nekik valamit. Amikor melléjült értem, az öreg rám förmedt: — Hol a fenében (Kavarog? — Polócz Miska... — kezdeném, de hirtelen összeszorul a torkom, s görcsösen kapaszkodom meg egy bádoghordóban. Miska! Belkó Vendfel! Miska! Belkó Vendel! — zakatol bennem a két név. s szemein előtt a két arc is együtt kavarog. Szeretett csúnyán káromkodni, valamit kegyetlenül belevágni az öreg ráncos, gúnyo- ros arcába. Miért bánt? Miért kellett Polócz Miskának így járnia? —"Két pengőt adjon mindenki a pénteki fizetéséből — hallom ismét Vendel hangját. — A mi műszakunkat elintézem, de most nektek legyen eme gondotok. Annak a szerencsétlen asszonynak igen keli most a segítség ..; Lassan fogom csak fel a spvak értelmét, s mire megértem, belülről ráz a zokogás. Majdnem futva hagyom ott őket. Az öltözőben laglózottan roskadok le egy rozzant ládára. öreg szavaiból kicsengő meleg jóság dobogtatja, szívem. De hát akkor velem... miért .:.? Hallom csoszogását. Lerúgja papucsait, leráncigálja derekáról a zsáikkötényt, szuszogva öltözni kezd. — Vendel bácsi! Én pénteken négy pengőt adok! —• Csak kettőt — mordul vissza —, de azt se muszáj! Nem tudok uralkodni magamon, eléje ugróm. Kissé visz- szahőkcl, arcán fintorok ker- getőznek. / — Belkó bácsi, most láttam meg, hogy magának aranyos szíve van, ’és ezért én igen- igen tisztelem magát. Miska, szegény Miska gyerekkori játszótársam ' volt... Csak azt mondja most meg, engem miért gyűlöl? .Miért? Pár hete, hogy együtt dolgozunk, s azóta egyetlen jó szava sincs hozzám. Tudom, kezdetben nagyon ügyetlen voltam, talán még most is, de láthatja, igyekszem kedvét keresni, a munkát is megfogom, hát miért van ez a nagy harag? Czótlanul gombolgatja ru- báját, majd lassú mozdulatokkal cigarettát pödör.; Nekitámaszkodik az öltöző- szekrénynek, s felvillanó te* kintétte! méreget — Én magára ivrn haragszom, fiam — vékonyul el hangja —, nem magára, rád, hanem rátok. Gyűlöltek benneteket, akik a ml nyomorúságunkban születtetek, aztán apátok verítéke, anyátok szenvedése, testvéreitek nélkülözése árán él jutottatok a városi iskolákig, érettségiztek, diplomához juttok, aztán leköptök, itt hagytok, örökre elfeledtek bennünket... Ugye, jövőre te is érettségizel? Tudod, mit látok örökkön henned? A gyári tisztviselőt, aki majd a bérünket faragja le. A mérnököt, akinek fontosabb egy csorba fogú fogaskerék, mint tíz me- lós. Az ümorédét, aki pénzükért fog hazudozni. Az orvost, a patikust, a postatisztet, a tanárt ,.. Fiam, én majd húsz év óta nyűvöm itt magam, s lassan itt is gebedek meg. EZ alatt a húsz hosszú esztendő alatt hány, de hány diák dolgozott nváron át velem. Még a legvadabb munkanélküliség idején is becsúszott ide egy- egy közületek. Hol vannak most, hol vagytok most? Sokan még apjukat is elkerülik az utcán, hogy ne kelljen köszönteniük. Ezért haragszom, ezért gyűlölködöm. Fiainkat úrnak, uráli hasmára neveljük. Szememet elfutja a könny. — Vendel bácsi, én nem ..: — Ezt mondod.... No, gyér rünk, elhűl otthon a bableves: Lassan ballagunk a gyári úton. A víztorrni-nál válnak el útjaink. Belkó bácsi melegen rázza meg kezem.— Mert tudod, magában van a szegény, s eszét, titeket is masnak ad, azoknak., akiknek'1* kezét, lábat, derekát adta el. Sapkáját szemére rántja, hangja remeg, köhögésbe csuklik. 0 — Nézz be estére a kórházba, aztán, ha időd futja, hozzám is elszaladhatnál a hírrel; Tudod, hol lakom? A Kígyó utcában. Kígyó utca 37. Cser Pál*
