Somogyi Néplap, 1959. november (16. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-24 / 276. szám

SOMOGYI NÍPLAP s Kedd, 1959. november TUDOMÁNY - TECHNIKA A honvágy valóságos megbetegedés H. C. Rümke ismert holland professzor, a leltei higiénia vi­lágszervezetének elnöke elő­adást tartott egy bécsi pszi­chiátriai klinikán. Orvosok előtt tartott előadásában Rüm­ke kifejtette, hogy a honvágy — ha nem szüntetik meg ide­jében, vagyis a beteg nem tér haza — epilepsziás rohamokat, sőt tffuszos lázhoz hasonló je­lenségeket is akozhat. A professzor rámutatott, hogy egy svájci orvos már 1678-ban felismerte, hogy a honvágyban szenvedő ©miberek beteges melankóliára és dep­resszióra hajlanak. Egy Jas­per nevű orvoskutató pedig a kilencszázas évek elején meg­állapította már. hogy a hon­vágy olyan súlyos méreteket ölthet, hogy epilepsziás roha­mokat, vagy olyan jelensége­ket vált ki. amelyek emlékez­tetnek a tífuszos lázra. Rümke szerint különösen azok az em­berek hajlamosak beteges honvágyra, akiknek odahaza népes családjuk van. Az európai szürkegém távrepülési csúcsa A kőkocrszaíkban az ember barlangban lakott, szerszámai egyszerű kőeszközök voltak, fegyvereit a fiint- és szarukö­vekből maga pattintotta, ké­sőbb csiszolta. E kétségtelenül kényelmetlen és kezdetleges életkörülményekből a fémek megismerésével és felhasználá­sával emelte ki az emberiség önmagát. Az első ismert fém a réz volt. és feltehetően ezzel egy időben ismerték meg az ara­nyat. Mindkét fém tisztán, ter- másalakjában is előfordul, és a rézkorszak kezdeti Szakában bányászatunk nemigen állott egyébből, mint termésalakban való felkutatásukból és gyűjté­sükből. A réz viszonylag lágy, kis szilárdságú fém. A belőle készült eszközök összehasonlító hatatlanul tökéletesebbek a kőszerszámoknál. tetszetőseb­bek is, de a fejlődő emberiség igényeit már nem elégítették ki. Keményebb és szilárdabb szerszámra és fegyverre volt szükség. A rekkonszakot a bronzkorszak követó. A bronz a réz és az ön Ötvözete. Ón a természetben tiszta fém alakjában nem for­dul elő. így érceiből való elő­állításához már szükségképpen bizonyos kohászati ismeretek­kel is kellett rendelkezniük őseámlknetk. A bronz keményebb és szilárdabb a réznél. Kivá­lóan. alkalmas földművelő esz­közök és szerszámok készítésé­Jelemtések érkeztek arról, hogy most találkoztak első íz­ben európai szürfcegémrnél az amerikai kontinensen. Több példányt, köztük két Nyugat- Franciaországiban gyűrűvel el­látott szürfcegémet az Antillá­kon találtak. Minthogy ezek a madarak nem tudnak leszállni a vízre, kétségtelen, hogy leszállás nél­kül repültek az Atlanti-óceá­non túlra. 6400 kilométeres tá­között magának a vasnak a ki­? * * # \ ? ? ? * # re, háború ideién fegyverek] gai, mert olyan sajátosságok-^ kovácsolására. Hosszú ideig. kai rendelkeznek, amelyeket a ■ A fémek: az emberi civilizáció mérföldkövei nem is kellett a hranzkcwszak emberének arra gondolnia, hogy a bronzot még jobb mi­nőségű fémmel pótolja. A bronzkor több évezredig tar­tott Mint ismeretes, a rézércek legtöbbször finoman elosztott aranyat is tartalmaznak. Hoz­zátehetjük, gyakori kísérőik az ezüst, a cink. az ólom és a hi­gany ércei. Nyilvánvaló, hogy ezek felismerése a bronzkor- szak ideién történt, és hogy első kohósítási el Tárásaikat ugyanebben az időszakban dol­gozták ki. Az arany és az ezüst »ne­mes« tulajdonságait: csillogá­sát. kotTóziómepbességéit stb. korán felismerték. A föníciai bronzkultúra időszakában vált e két nemesfém a kereskede­lem nélkülözhetetlen eszközé­vé. A belőlük vert pénzérmék könnyű kezelhetőségükkel az áruforgalom értékmérői lettek, és kiszorították a cserekeres­kedelmet. A vaskorszak eljövetele már a történelmi időkben iátszódik le. Valószínű, hogy az első vasat földre hul­ló meteoritekből nyerték. Vas tisztán, termésfém alakjában nem fordul elő. ércei pedig oly kevéssé hasonlítanak ahhoz a fémhez, amelyet tartalmaznak, hogy sokáig fel sem ismerhet­ték. A régészeti búvárkodás eredményed alapján feltehető, hogy a vaskohászat, a vased­zés őshazája India. A világhí­rű damaszkuszi és toledói pen­gék neve még ma is félelmetes hangzású. Amikor a vasérceket felis­*í vasban vaigy acélban hiába ke resnénk. Olyan szerepet játsza­nak ezek a technikában, miint# ételeink készítésében a só. Réz# nélkül megbénulna a villamos-i ipar. a különböző bronzfajták,# az egyszerű és a különleges# csapágyaik előállításának kellé-# kei. A sárgarezek — köztük az# alpacca — az ipari üzemektől ? a háztartásokig mindenütt *ze-? repet kaipnak. Ólom, óid, anti-? mán és cink nélkül nem vol-f na nyomdaipar. tömegcikk-? gyártás, vízvezeitókhálózat, ? konzervipar és így tovább. ? Az emberiség fejlődése azom-f ban nem áll meg. A vas és at többi évezredes múltú fern? mellett egyre nagyobb részt ? követel kultúránkban, életünk? jobbá és szebbé tételében legújabb kor féméi az alumínium és magnézium Százéves aA fajok eredete* A XVIII századdal kezdődően a természettudományok ro­hamos fejlődésnek indultak, s ahogyan egyre mélyültek es te­rebélyesedtek az ismeretek, annál erősebben tapadt hozzájuk az. emberiség bizakodása is. Ez természetes is. Hiszen egyik legalapvetőbb igazságunk, hogy maguk a gazdasági viszonyok es ezzel egvütt a társadalmak sorsa, valamint jóléte is végső so­ron az embernek a természeten való uralmától, ez pedig a ter­mészet törvényeinek ismeretétől függ. A természettudományok a forradalmak során át fejlődtek. Ezt a roppant fejlődést egyet­len szóban lehetne összesűríteni: történelmivé lettek. Minden haladásnak magva az a nagyon alapvető felisme­rés. hogy a természetnek is csakúgy megvan a maga történell- me, mint a társadalomnak. Ebben a felismerésben találkozott a két nagy óriás: Marx és Darwin. Darwin Károly angol természettudósnak 1859. november 24-én jelent meg törnie«3 - ■■ 4. fajok eredete«. E könyvében a nagy tudós azt bizonyította be tudományosan megalapozotttó- nyekkel, bogy az élő világ fokozatosan alakult ki egyszerűbü formákból. A bibliai teremtéstörténetnek évezredeken át elfogadott magyarázatával szemben tehát olyan felfogást fejtett ki, amely szerint az élőlények változnak, s e változás révén jönnek létre a különböző fajok. A változás okait Darwin Károly nagyszerű éles'áfással, több évtizedes kutatómunka alapján tisztázta. Azt ti., hegy a környezet alakító hatással van az élőkre. A létért való küzdelemben pedig a legelőnyösebb tulajdonságokkal ren­delkező élők maradnak fenn. A többiek elpusztulnak. Az élő természetben tehát kiválogatodás (szelekció) folyik. E tényezők feltárásában rejlik a darwini mű tudományos érdeme. Hogy vallási — egyházi — oldalról a hit és erkölcs vé­delmének ürügyén a tömegek szemében mindenképpen lej arat­ni, tévedésnek minősíttetni, napirendről végleg levétetni akarták tanait, ez érthető. És ha mégsem sikerült — ebben a tudomány diadala tükröződik, s ebben gyökerezik társadalmi jelentősége is. »A fajok eredete« még megjelenése napján elfogyott. Hatását így jellemezte Vogt: ''Egy bomba, amely a várban szétpattan, nem k.e’thet na­gyobb riadalmat. Lármázott és jajgatott mindenki, akinek tü­deje volt. Elsősorban a hitfelekezetek jámbor lelkei, majd a terme szetbúv áriát régi veteránjai. Azután az irigyek és végül a filozófusok, akik láttáik világnézetüket megsemmisülni s régi rongyaikat, amelyekkel a világegyetem hézagait betömögették, hasznavehetetlen foszlányként porba hullani.« Az ellenállást Darwin tanainak az emberre való kiterjesz­tése váltotta ki elsősorban. A kor legtöbb szakembere a mózesi teremtéstörténet alapján állva hitt a fajok állandóságában. Az ember saját magát a világmindenség isteni eredetű szilárd kö­zéppontjának vallotta. A nagy bi úógiai forradalom, amely Darwin műveiben ért el igen magas szintre, ledöntötte e tév­hit bálványát. Ugyanakkor azonban belésugallta a büszkeség gomda'atát is. »Jopo an telietLaz embert büszkévé az a tény — írja Darwin egyik levelében —, hogy egyszerűbb sorból emel­kedett a mai magaslatra, és nem eredetileg helyezték oda, mert ez megadja neki azt a reményt, hogy a távolabbi jövőben még magasabb sors juthat osztályrészéül.« I#aza volt! Horváth Zoltán, a TIT tajju. * nyerése. A vas kohósításához £ magas hőfok kellett, lényege­it sen magasabb, mint akár az ? ? \ # ? Fiatalok (pár évtizede még# alig Ismerték őket), erősek# ezek a fémek, csillogóak., mint# az ezüs-t. ellenállóak. öfcvöze-# telik szilárdak, mint az acél.# Súlyuk — összes fémtéstvóriik velejárója — nem húzza le őket, nem lassítja ívelő pálya­futásukat. Minden adottságuk megvan, hogy gyors iramban, szárnyakon röpítsék előre az emberiség előrehaladását. A # legújabb kor: a könnyűfémek # kora. # Szeretjük a könnyűfémet és # a belőle készült eszközöket. # Szeretjük házainkon a könnyű,# ragyogó ablakkereteket. Sze-i retjük a nem nehéz — nem# nyikorgó — ajtókat, szeretjük a szép, könnyű házfedeleket, amelyeket nem kell újra- és újrafesteni, hogy meg ne mar­ja a rozsda. Szeretjük a karcsú,' könnyű hidakat, szeretjük az# autót és a repülőgépet. Szereti? í ólom vagy a réz kohósításához;, a munkás az »aludur« szerszó-? Milyen magas hőfokot pedig az £ akkori idők kezdetleges, föld­ibe vájt kohójában előállítani, g nem kis művészet. Korunk ko-'5ÓS súlyban is elkészíthető. aligha vállalkoznának j örülnek a (gyerekek az alumí­mot. mert nem (árasztja őt.f nem emel tíz kilót., ha azj ugyanolyan jó eszköz négy kM jt hászal d nemcsak ezekben, hanem akár! niiimfoól készült, »-ezüstoapír­g a közelmúltban helyreállított, I nak«, a higiéné, a kozmet több mint százéves hámori ko- j és a gyógyászat ipara mi-i pír-? lka? fz lAZLTU 1IILI1IL Süüz-eves Hámori KO— j « 3 a S.I u:u; y a,--.au. ([JCU-I pedig A 5 hóban való vasolvasztásra sem, i ónból készült tubusok helyett J *amit pedig olyan dicsőséges alumínium tubusokba tölti ké-^ 5 eredménnyel végeztek 1 ..................... " " f2 • badságharc idején, hogy hon- 2 védőink fegyvert foghassanak ■Á az elnyomók ellen. $ A vas és a belőle előállítható piacéi korszaka még napjaink­ul ban is tart. Lehetetlen felso- $ rolni e fémek alkalmazási te- irületeit. Jól tudiufc, hogy fej­ig lett iparunk, közlekedésünk. S mezőgazdaságunk, egész civil!- íjzációnik vas és acél nélkül el #tsem képzelhető. A ma isimert at és használatban levő közieke- Jídési eszközök, gépek és szer­számok anyagának 95 százalé­kká fémes anyag. és ennek is k döntő többségié a vas. és a ve- t le ötvözött fémek ' (króm, nik- / kél, mangán, titán, vanadium, ű wolfram, molibdén stb.). % k A színes fémek 8 S(réz, cink, ón) felhasználása $ mennyiségileg kis tétel a gé- épete készítésénél. Mégis a szí­jon es fémek a gépgyártás elten- tfgedihetetleiiül fontos alapanya­I J Thorledf Hvi/nden. a norvég k honvédelmi kutatóintézet mun- *kaitársa a norvég hadsereg lapjának egyik legutóbbi szá­mában beszámol azokról a kí- sérletelsről. amelyeket az an­gol légierőkkel karöltve az utóbbi hónapokban végeztek. Megállapították, hogy atom- robbantások után a radioaktív eső legfeljebb egy évig. de esetleg csak hat hónapig ma­rad a .sztratoszférában, tehát az a sza- szítaményeit. Az ipari berende-# zéseknél is mind több és több? könnyűfémet alkalmaznak. Az atomenergia férne ? az uranium, # érce az unánszurökérc. Ma már # tudjuk, hogy az atomenérgia ? nemcsak helyhez kötött telepe- J ken lesz hasznosítható. Az ^ atomkorsziak perspektívája szinte fel sem mérhető. Mai ismereteink szerint 0,5 kg uránnal a legnagyobb óceánjá­ró is körülhajózhatná a Földet, 10 dkg urán pedig annyi ener­giát szolgáltat, hogy egy vonat­szerelvény 10 000 kilométert futhat vele — Budapesttől Pá­rizsig négyszer oda és vissza. Dzsida László és Halász András bányamérnök fRészlet a TIT Ércek története e. előadót útmutatójából.) GÁBOR ÁRON MC éve született az 1848-49-es szabadságharc egyszerű* ^ ségében is kiemelkedő katonája, a Székelyföld meg­mentője, Gábor Áron. « 1848 nyarán és őszén válságba jutott a szabadságharc ügye Erdélyben. Ügy látszott, liogy Becsnek sikerült egymás ellen uszítani a nemzetiségeket, és megosztani az erőket. Még a ten megek egy részét is sikerült Bécsnek megtévesztenie. Becs odáig merészkedett, hogy egyik ezredese révén — Jellasics pél­dáján — »o császár nevében« felkelést szervezett a magyar kormány ellen. A csatlós ezredes munkásságát elősegítették a román falvak papjai., akik »három hónapig alszik az isten« jel­szóval »erkölcsileg« is alátámasztották a vérengzések "jogos­ságát«. Ilyen előzmények után érthető, hogy 184.8 novemberé­ben már csak Kolozsvár és környéke, valamint a, Székelyföld volt hűséges a szabadságharchoz. Ebben a válságos helyzet­ben a Székelyföld népe összefogott, és nem engedte, hogy Er­dély elvesszen. A székelyek 1848. november 12-én Srpsiszent- györgyön izzó hangulatú népgyűlést tartottak. Kimondották) hogy nem adják meg magukat, nem lesznek a szabadságharc árulói, hanem vállalják a harcot. A lelkes gyűlésbe szomorú hangok vegyültek, -Hiába, a lelkesedés — állapította m,eg Berd-e Mázsa —, ha nincs ágyúnk«. Ekkor állt fel egy, az utolsó sorban szerényen meg­húzódó bőrködmönős, középtermetű férfi, és lassú, nyugodt hangon. így szólt: »Ha, csak az a. baj, majd öntök én ágyukat, ha megpártolnak.« A hallgatóság figyelme feléje fordult Ki lehet ez az ember — kérdezték —. aki ilyet mer most magá­ról állítani? Gábor Áron volt, aki nem, rendelkezett ugyan nemesi ranggal, se hadmérnöki oklevéllel, de rendelkezett ha­zafias lelkesedéssel és némi gyakorlati tudással az ágyúön­tés művészetében. jelétéről annyit tudunk, hogy nyolcévi katonai szol­gálat után önként jelentkezett tüzérnek a császári seregbe öccse helyett, és vállalta a katonai szolgá'ato*. De a tizenkét éves katonai szolgálat idején is csupán a káplár- ságig tudott felemelkedni. Ezért hagyta ott 1845-ben a ka­tonaságot, s ment vissza falujába, s élte a székelyek egy­szerű életét: fúrt, faragott, így tengette szegényes1 napjait; Itt érte Borde Mózsa kormánybiztos és Dobál Károly ezredes meghívásai a sepsiszentgyörgyi gyűlésre. Nem is­merték, s ezért fogadták kétkedve ajánlatát. O ennek el­lenére kijelentette: »Ha. az első próbalövésre nem lövök a magam öntötte ágyúval célba, a második golyó engem szaggasson szét.« A kétkedés lassan felengedett, a gyűlés megszavazta azt a pénzt, amivel elutazhatott (!) a fülei vas­gyárba. Gábor Áron megtartotta ígéretét. Az 1848. november 29-í hídvégi csatában — mely a Székelyföld, sorsa szem­pontjából sorsdöntő volt, hat darab — egyenként halfontos — ágyúval vett részt. Ezeknek az ágyúknak a kartácstüze a magyarok javára döntötte el a csatát. Ágyúinak dörgése hitet, bizalmat öntött a kételkedők­be, erőt adott a csüggedőknek. Az egész Székelyföld talp- ráállt, és messze űzte a könnyű prédára éhes és gőgös csá­szári csapatokat. Ezzel a hat ágyúval teremtette meg Gábor Aron a szé­kelyföldig tüzérségei. A csata: után újból visszament ágyút önteni, lőport és gyutacsot készíteni. Az egész Háromszéket szinte egy óriási gyárteleppé, változtatta, összesen 92 ágyút öntött, csaknem valamennyit Bem seregeinek. Kossuth — érdemei elismeréséüli — tüzerörnaggyá, ké­sőbb az önálló székely tüzérség főparancsnokává nevezte ku Ágyúi — korának megfelelően —i elöltö’tésűek voltak. A zacskóban elhelyezett puskapor betétele után engedték a csőbe a tulajdonképpeni töltetet (golyót, kartácsot, grá­nátot), majd a fojtást, mely a csőbe szoruló vastag papír- korong volt. Magának az ágyúnak az elsütése úgy történt, hogy az ágyúcső hátulsó zárt végén, felül, egy fúrt lyukon égő kanóccal gyújtották meg a lőport. A »golyóbis« kb. hatfontos volt, egy-két kilométer távolsá.,gra lehetett vele lönu Ágyúiról halála után is hallunk. 1849 júliusában a se­gesvári csatából írja az e—iikorikrőnikás: »Nagy vesztes-n ér­te a. magyarokat, mert a négy, Gábor Áron gyártotta ágyú, a kitartó és gyors tüzelésben elhasadt, és ki kellett vonni őket a tűzharcból.« Cyábor Áron 1849. július 2-án esett el Uzonnál, a kö- kösdi hid közelében. Ez a hid a Brassótól Háromszék felé vezető úton a legalkalmasabb átkelőhelye volt az Oltnak- Kedvenc ágyúja mellett egy cári ágyúgolyó oltotta ki életét. Teste ma is ott pihen hőn szeretett Székelyföldjén. Olthaitaibkvri hazaszeretetének és azt ebbőf. fakadó hő­siességének emléke lelkesítő forrás a késői utódok számá­ra is. Miklós Endre tanár, a TIT tagjai Norvég megállapítások a radioaktiv esőről eddigi becsléseknél jóval ha­marabb hull le a földre. Hvin- den kifejtette, hogy ennek kö­vetkeztében háború esetén a radioaktív eső ióval súlyosabb károkat okozhat, mint ahogy azt eddig képzelték. Megálla­pította, hogv a Norvégiában végzett tudományos mérések eredményei nagyjából meg­ég veznek a világ más részén tö'ytatott ilven irányú kutatá- ~ ok erednie n.v ú v ai­Az ötödik szovjet déli-sarki expedíció programja Az ötödik szoviet déli-sarki, expedíció résztvevői vasárnap indultak útnak a leningrádi kikötőből az »Ob« diesel-vil- lamyhajó fedélzetén. Az expe­díció tagjai különféle tudo­mányos kutatásokat végeznek a Mirnij állomáson, a föld- mágnességi pólus kornyékén (Vosztok állomás), a Maud- Királynő-föld partvidékén (Lazarjov állomás), ezenkívül ideiglenes tudományos kutató bázisokat létesítenek a partvi­déken és az Antarktisz belse­jében. Az expedíció tudományos programjáról Jevgenyij Tolsz- tikov kutató elmondotta, hogy komoly figyelmet szentelnek a Maud-Királynő-föld parti hegyeinek tanulmányozására. Az ezer kilométer hosszúság­ban elnvúló, 2 ezer méteres magasságot is elérő he ^■’vo­nulatok szerkezetében 1.5 mil­liárd éves ősi kőzeteket fe­deztek fel. A kutatók elkészí­tik a hegyvidék geológiai tér­képét. ennek érdekében szá­mos. a legérdekesebb ponto­kon leszállással egybekötött Tolsztikov hangsúlyozta, hogy a szovjet sarkkutatók folytatni fogják eredményes együttműködésüket és a tudo­mányos információk kicseré­lését az Antarktiszt tanulmá­nyozó valamennyi ország tu­dósaival. Egy-két adat a Föld gabonatermeléséről Az ENSZ adatai szerint Föl­dünkön 1955. évben 495 millió tonna, 1956—1957-ben pedig 500 millió tonna gabona termett. Ez a növekedés azon­ban elmaradt a Föld lakossá­gának ugyanebben az időszak­ban b«kövT(kezev szzvorcdisa mögött. Míg az említet! idő­szakban a gabonatermelés 1 százalékkal növekedett, addig a Föld lakossága másfél száza­lékkal, szaporodott, Az ENSZ adatai egyéb' ént azt bizonyít­sák, hogy a Föld egyes vidékein nagyon alacsony a gabonafo­gyasztás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom